Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Formabontó leszek. Az én elfogadóim, a jellememből adódóan vidámak. Igyekszem a történetekben rejlő apró szépségeket megfogni és abból visszaadni valamit annak aki írta. A tiéd viszont olyan szinten lélekbe hasító volt, hogy kellett legalább három perc, hogy emésszem amit olvastam.  Sok dologra mondja az ember, hogy mesteri, tökéletes, de amit tőled olvastam az bizony vegytisztán az volt.  Most nem tudok, és nem is akarok humorkodni, mert ezen nem igazán lehet. Kőkeményen lepakoltál elénk egy olyan írást, amire méltán lehetsz büszke. Tökéletes.    Minden szavad, minden hasonlatod, az egész jellemed.

Először is én egy darabig néztem az arcod. Mintha egy festményről néznél vissza, és mielőtt belekezdtem az olvasásba, próbáltam megfejteni: vajon milyen élete lehetett ennek a különleges nevű lánynak?  Hogy nem volt könnyű, az egyszer biztos, hogy most sem az, és talán soha nem is lesz, ez pedig elég valószínű. Ahogyan az édesanyádról és az ő hiányáról, a belső önvádról írtál az egyszerűen szívszorító. Hiába mondaná bárki, hogy nem a te hibád, te mégis kapaszkodsz ebbe, és semmi vágyad nincs, csak tudni, hogy ki is volt ő valójában. Ez a motívum, az anyukád képe állandóan visszaköszön az egész történetben, egészen a végéig tartogatott csattanóig.

A két meghatározó férfi az életedben pedig tulajdonképpen a kudarcaid legfőbb okai. Talán nincs is azon mit csodálkozni, hogy nincs állandó férfi az életedben, és ahogyan fogalmaztál a három rúd egyik pilléreként vannak csak jelen.El sem tudom képzelni milyen lehet így élni, ennyire elveszetten, ennyire keresve még ennyi idősen is azt, hogy ki vagy te valójában. Illetve el tudom képzelni, félig…csak az én esetem nem ennyire keserves.

Komolyan még jó sokáig tudnám elemezni a történeted amit hoztál, de már így is régóta vársz, szóval nem akarlak tovább feltartani.
Elképesztő a stílusod, és téged olvasva az jár az eszembe, hogy csak fele ennyire szeretnék jól írni mint te.    És ezt őszintén mondom. Fantasztikusan író ember vagy.

A Tara-Plecsnit a legnagyobb tisztelettel adom át. Színt pedig admin fog majd adni neked.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!