Még a nyolcvanas évek vége felé született Manhattan városban, ahol anyja belehalt a szülésbe, apja pedig már a születése előtt lepattant a nő mellől. Nem sokat tudott róluk hisz helyből nevelőotthonba került, ahol természetesen akármikor kérdezte a nevelőket, hogy miért nincs családja senki nem válaszolt erre a kérdésére. Ahogy teltek az évek azonban ez egyre kevésbé számított, minél jobban felnőtt annál jobban vésődött a tudatába, ha meg is tudná kik voltak a szülei akkor sem számítana, hiszen már lassan nagykorú lesz és a maga ura.
Teltek múltak az évek, mint általában ebben az árvaházban is ugyan úgy ment a szekálás és a gyengébbek kiutálása a nagyobb menőbb gyerekek által. Ez Claynél is megkezdődött mikor 5-6 éves lett, de nem sokáig művelhették ezt vele, hiszen aki mióta az eszét tudja ilyen helyen él ismeri a szabályokat. Tudta tehát, ha nem tesz pontot gyorsan a dologra nem tudja magáról lekaparni a szivatókat magáról. Így mikor 10 éves lehetett talán egy alkalommal annyira felpörgött, hogy a fő szekálódót, egy 15 év körüli gyereket úgy orrbagyűrt, hogy eleredt az orra vére, aztán a többi cinkosát is kicsit megrakta, hogy érezzék a törődést. Onnantól kezdve megváltozott a légkör, egyre jobban tisztelték, és még azok is, akik a legnagyobb királynak számítottak a házban azok is békén hagyták. Maga köré gyűjtött 3 embert, akikkel együtt nőttek fel. Az iskoláit közepes eredménnyel végezte, tanárai láttak benne potenciált, hogy egyetemre menjen ezért győzködték, hogy fejlődjön, de neki más tervei voltak, inkább a hadsereg felé kacsingatott azon belül is a legkeményebb Navy Seal hadtest felé, amelyről a legkeményebb történeteket hallotta és a legdurvább kiképzést várta.
Jelentkezett is, és egy intenzív fél éves kiképzés után, melynek minden napján elgondolkodott azon hogy vajon túl fogja-e élni a napot, ledobták Irakban, ahol egy évet töltött. A küldetésük az volt, hogy elkapják az ellenség vezetőit, de sajnos ezt 2 túra alatt sem sikerült. Az Iraki háború alatt 15 embert ölt meg, amely miatt állandó rémálmok és poszt traumás stressz kínozta. Azért volt egy kis pozitívuma is az itt töltött éveknek, méghozzá, hogy megismerte későbbi klub társait Matthew Jones-t és Carl Wayton-t, akikkel együtt harcolták végig azt a mocskos háborút.
Visszatérve a háborúból hosszú ideig elszigetelte magát mindenkitől, nem akart találkozni a régi barátaival és nem akart dolgozni sem. Addig gyötörte magát a dolgokkal, míg az italba fordult és onnantól kezdve 2 évig részegen fetrengett ahol épp úgy érezte jól esik.
De ennek a helyzetnek véget kellett vetni, mivel új háború új ellenség érkezett, mégpedig Afganisztánban. Régi felettese személyesen kérte, hogy hívják őt vissza nyugállományból, és egy gyors rehabilitáció és újra formábahozás után újra a háborúban találta magát.
Engedélyt kapott egy saját csapat felállítására, amelynek az volt a feladata, hogy kifüstölje a legkeményebb helyen lévő bázisokat. Maga mellé vette Matt-et és Carl-t és még 6 másik embert, akik számára ismeretlenek voltak, de ajánlás alapján illettek a csapatba.
Igyekezett minden éjjel kiűzni a fejéből a negatív gondolatokat és az alkoholt, mivel ahogy esténként a bombázások hangja elhallatszott a sátráig, mindig izzadtságban úszva ébredt.
Fél évet töltöttek még Afganisztánban, ahonnan aztán azért szerelték le mert meglőtték, és bár nem volt harcképtelen, de eleget látott, így kérvényezte a procedúrát.
Valamelyest ezúttal jobban kezelte a dolgokat, mértékkel ivott és igyekezett észnél maradni, szembenézni a háborúval, így gyorsabban és jobban feldolgozta, mint korábban Irakot. Egy építkezésen vállalt munkát, ahol aztán a teljes véletlen folytán újra Carl mellé került, aki mesélt neki arról, hogy Matt valami kemény üzletbe keveredett és nagy bajban van. Claynek nem is kellett több, hogy otthonról elhozza a rejtegetett engedély nélküli 9mm-esét és a Mexikói negyedbe hajtsanak ketten, mélyen behatolva ezzel a bandák területére. Egy kis tűzharc és kutakodás után megtalálták barátjukat, aki meg volt ugyan kínozva, de tartós kárt nem tettek vele.
Hónapokkal később megalapították a saját autószerelő műhelyüket. Gyorsan be is futottak vele, keresettek lettek sok olyan arcot is megismerve akik sötét ügyletekben voltak érdekeltek.
Az MC már csak hab volt a tortán, ami szimbolizálta a testvériséget, amit ők hárman kötöttek a háború alatt, ez lett a Devil’s Hand. Nemsokkal később megcsinálták a saját color-jukat (a motorosok által hordott mellény, rajta a klub nevével és az illető rangjával.). Később több Iraki és Afganisztáni veterán is csatlakozott a csapatukhoz, amely így már körübelül 13 fősre nőtt. Az üzlet jól ment, de mivel a klub megszavazta, hogy kezdjenek fegyverekkel üzletelni, így a korábbi időszakból szerzett kapcsolatokat felhasználva fegyvernepperkedésbe kezdtek, amely remekül bevált nekik.
Clay útközben összeismerkedett az egyik üzlettársa elbűvölő partnerével, Reign Brinkley-vel, akiről kiderült, hogy csak ”díszként” van a férfi mellett. Ahogy teltek az évek, kettőjük közti kapcsolat egyre szorosabbá vált, emellett az üzlet pedig virágzott.