New York valamelyik kórházának egyik legelismertebb főorvosa vagy. Kétség kívül senki sem kérdőjelezi meg szakmai tudásodat, rendkívül értesz az orvoslás általad űzött ágához. Életedet szentelted a kórháznak, ugyanakkor az élet többi terén javarészt - már bocsánat - egy nyomorék vagy. Az orvosi gépeken kívül szinte minden elektronikus eszköz szétesik már az aurádtól is, a kocsid lerobban, ami miatt sokszor elkésel, pedig te két órával munkaidő előtt is beértél volna. Gyógyszert is előbb tudsz egyedül előállítani, mintsem elkészíteni egy hétvégi levest, végtére is az ember ahhoz ért, amibe időt feccöl, te pedig nem győzöd hangoztatni, hogy neked nem az a dolgod, hogy hétvégi leveseket főzz.
Azt rebesgetik rólad, hogy őrült vagy, s valóban, a zseni és az őrült között keskeny a határ - ahogy azt mondani szokták. Főként munkádnak élsz, sürögsz-forogsz, mert eszed annyira gyorsan forog, hogy azt tested csak próbálja utolérni. Pont mint szád is, ebből kifolyólag eléggé érthetetlenül beszélsz, de azt rengeteget, be nem áll a szád, mivel hangosan gondolkodsz és gyakran nem lehet rájönni, hogy máshoz, vagy csak úgy lazán magadhoz hadoválsz. Csak úgy darálod a szavakat, egy normális ember gyakran minden válaszodra visszakérdez, mert nem érti tisztán.
Borzasztóan maximalista vagy, szereted irányítani a munkát, és ha valaki még a kezét se úgy tartja, ahogy te azt elképzelted, akkor máris szólsz érte, részben ennek is köszönhető, hogy kevesen szeretnek kollégáid közül. Nem értik mit mondasz, de ha értetlenül visszakérdeznek, fel vagy háborodva, hogy mit nem lehet érteni, mikor „világosan” elmondtad. Sokan felmondtak melletted, számos tanulót fogadsz gyakorlatokra, akik vagy megszoknak, vagy megszöknek, esetek többségében utóbbi valósul meg.
Még a huszas éveid közepén fejedbe vetted, hogy az angol akcentus mennyire király, úgyhogy éveket szántál rá, hogy tökéletesen elsajátítsd. Fanatikusan iszod a sok teát még a folyosó közepén is, mint azok a furcsa angolok, de mindenki tudja, hogy ízig-vérig amerikai vagy, hiába próbálkozol.

Hogy én? Jah, én csak egy gyakornokod voltam, aki a képzése alatt néha még plusz munkát is vállalva a felügyeleted alatt dolgozott. Kemény időszak volt, főleg az első év, amikor kidülledt szemekkel verejtékeztem, mert egy rohadt szavadat sem értettem. Nem egy álmatlan éjszakát okoztál nekem, de mire mentőtiszt lettem, már úgy fordítottam a beszédedet az új kollégáknak, betegeknek, mint személyes tolmácsod. És azt hiszem, megláttam benned azt, mit kevesen: francba is a kollégákkal, mikor a betegek összeteszik a két kezüket, ha te veszed kezelésbe őket. Ahol lehet fájdalommentesen, gyorsan és hatékonyan gyógyítasz.

Sztorizgatnék:
- Mikor először bementem a kórházba azzal a tudattal, hogy elkezdem gyakornoki éveimet, kiszúrtalak a folyosón amint éppen üvöltözöl a másik orvossal. Mindenfelé kalimpáltál kezeiddel én meg csak nevettem a látképen, aztán közölték velem, hogy Te leszel a mentorom. Elfehéredtem.
- Egyik nap este 8-kor bementem hozzád, azonban össze-vissza rohangáltál az irodádban, hogy megtaláld a kocsikulcsodat, mert késésben voltál életed talán egyetlen randijára. Felajánlottam, hogy elviszlek autóval, amibe végül beleegyeztél. A kocsimban kiszállás előtt rángattam még le rólad fehér köpenyedet, hogy egyáltalán kinézz valahogy...
- Természetfeletti képességem, hogy hamar leszűröm a mondanivalód lényegét és az ok-okozati összefüggéseket benne, talán ezért szimpatikus lehetek neked.
- Híres és hírhedt személy lévén közel mindent el tudsz intézni a kórházban, mondván, hogy úgy van ahogy mondod és pont, merjenek veled vitatkozni. Én pedig bevallom, párszor szeretem kihasználni a kölcsönös bizalmunkat, ahogy azt tettem akkor is, mikor barátnőm kórházba került és gyógyszerre volt szükség.
- Mikor lehetőséged van rá, ráhuppansz egy kerekes hordágyra és azzal gurulsz végig a folyosón. Sétál a halál, ha itt van ez a cucc is.
- Egy élmény volt egy hónapon keresztül tologatni téged kerekesszékben, de természetesen még ülve is nagyon tudtad osztani az észt mindenkinek. És persze köztünk marad az, hogy béna voltál - mert mindig mész mint az őrült még a műtőben is - és a lábfejedbe állt a szike, nem pedig egy beteged lépett rosszul a lábadra.
- Esténként veled riogatják egymást a nővérek, az egyik tanonc még neked is öltözött be Halloweenkor. Személyiséged ijesztőbb, mint a kinézeted.

Najó, nem cifrázom tovább, így is hosszúra sikerült ez a kis hirdetés. Régóta tervezek egy ilyen karit, de más egészen biztosan jobban tudná vinni, mint én. Nem kell benne nagy logikát keresni, őt érezni kell.
Nem, nem Sherlockról mintáztam a beszédmódot, annál sokkal durvább, de tényleg valami olyan karakternek szánom, mintha összemosták volna Sherlockot és Dr. Houset. RIP!
Arc, kor, név, család, minden szabadon alakítható.