One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



catch me if you can ☆ Saya & Isa

Elias lakása - Page 2 EmptySaya Manoban
Today at 11:41 pm



Egy pörgős nap végén | Taytum & Saya

Elias lakása - Page 2 EmptySaya Manoban
Today at 11:40 pm



come on small pet, let's meet

Elias lakása - Page 2 EmptyRomero D. Bohen
Today at 11:09 pm



Fortune útjai kiszámíthatatlanok

Elias lakása - Page 2 EmptyCaitlin Star
Today at 10:42 pm



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

Elias lakása - Page 2 EmptyMillie Crawford
Today at 10:18 pm



l'arrivée - Marion & Pierre

Elias lakása - Page 2 EmptyMarion Arceneaux
Today at 10:15 pm



BelAmi

Elias lakása - Page 2 EmptySelket Sheay
Today at 9:54 pm



Játékpartner keresõ

Elias lakása - Page 2 EmptyJoshua Miller
Today at 9:36 pm



Unexpected trip to Peekskill

Elias lakása - Page 2 EmptyDean Calver
Today at 9:09 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 18 16
Diákok 25 19
Törvényszegők 11 17
Bűnüldözés 8 9
Hivatal 6 6
Üzlet 12 14
Oktatás 5 5
Munkások 11 7
Egészségügy 13 9
Összesen 108 103
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 33 felhasználó van itt :: 14 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

Aicha N. Dubois, Amelia J. McCoy, Bellamy West, Caitlin Star, Choi Dae Won, Fable Hill, Freddie Berles, Henry H. Marsh, Katherine P. Montgomery, Marissa Grey, Mason Ford, Raelyn J. Winters, Romero D. Bohen, Sarah Farrow


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Elias lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása - Page 2 EmptySzomb. Ápr. 27, 2019 7:52 am


Adriana&Elias
I’ts a hard life
Van úgy, hogy az ember rajta kívül álló okoknál fogva kissé kikerül abból a dimenzióból, ahol a sors szeszélye folytán a mindennapjait éli, mert fájdalom, én nem születtem digitális órával a fejemben, mint az ex-társam, aki éppen lyukat vág a puszta ujjával a bejárati ajtóm fájába, és mikor beengedem elég morcos pillantást lövell felém, mert mintegy harminc másodpercet várakoznia kellett rám. Más ember egy ilyen beköszöntő után simán rávágná a látogató arcára az ajtót, én viszont már olyannyira megszoktam Adriana stílusát, hogy akkor kapnék sokkot, ha valami mézédes mosolyba burkolt lelkendezéssel üdvözölne. Másrészt meg ugyebár mégiscsak én hívtam, és én kértem az ő segítségét, akkor azt hiszem, a legtöbb amit tehetek az, hogy szép csendben lenyelem a békát.
- Mert későn találtam meg az üzeneted, és mert a mai napon eléggé el voltam havazva - válaszolom végül, miközben félreállok az ajtóból, hogy beengedjem, és csak némán sóhajtok egyet. Irgalmas isten, ne csináljon már úgy, mintha világvége lenne, vagy mintha centiket nőtt volna le a haja attól a puszta ténytől, hogy fél percet várnia kellett a felbukkanásomra. Tegnap kellemesen meglepett a tény, hogy nem penderített le a kanapéjáról, hanem hagyott megpihenni, sőt - irgalom istene! - még be is takart közben. Ma viszont úgy látom, hogy a Robotzsaruval keresztezett Jégkirálynő énje sikeresen visszaszerezte felette az irányítást. Vidám kis estének nézünk elébe, ahogy látom... Azt illetően viszont mélyen önmagamban is igazat kell adnom neki, hogy munka van: és a mi kettőnk kis nyomozgatásában per pillanat a hideg fej, és a racionális gondolkodás többet nyom a latba bármi másnál.
Előre engedem, noha nem sokszor járt nálam, de ismeri a lakást. Egy pillanatra felcsúszik a szemöldöke mikor azt mondom, hogy a gépet a hálóban tartom, de nem értem, mi van ezen ennyire csodálkozni való. Oké, laptopról van szó, ergo magammal is vihetném bárhová, de az isten szerelmére, az én lakásom jóval kisebb, mint az övé. Van egy apró szobám, egy konyhám, meg egy fürdőm, és slussz. Nincs külön helyiségem az élet minden egyes tevékenységéhez - munka, pihenés, alvás - ahogy nála. Az én egyszerű, monoton és igénytelen férfiéletemnek ez így tökéletesen megfelel.
Szerencsére minden további megjegyzés nélkül veszi az irányt a hálóm felé, én meg arrébb tessékelek egy adag ruhát, hogy helyet tudjon foglalni. Tekintve, hogy az imént leszórt cuccaim is még a földön vannak, és szemre nem uralkodik a legnagyobb rend - meg valóságosan sem - azon sem lennék meglepve, ha előbb fertőtlenítő spray-el lefújná az ágyam azon részét, amely a szemrevaló hátsó felével érintkezik. Az újabb megjegyzésére, miszerint az ajtóban arra is volt ideje, hogy megvacsorázzon, akaratlanul is megrándul az arcom, mert ez tényleg rosszul érint. A fenébe, tényleg nem érti, hogy lelkileg mennyire instabil vagyok, és attól, amit majd most látnom kell, amúgy is a szakadék szélén állok? Roppant hálás lennék érte, ha nem ő maga penderítene a mélybe még néhány jól irányzott képletes rúgással.
Minden felkínált mellékvonalat - kávé, üdítő és társai - egyetlen határozott mozdulattal félresöpör, én meg leeresztek, és úgy adom meg magam az akaratának, mint a máglyához kötözött eretnek a hóhérjának. Miért nem fogunk már neki a munkának? Egyszerű a válasz. Mert rettegek attól, ami rám vár.
Ennek ellenére egy kéz, ami mintha szinte nem is hozzám tartozna, bekapcsolja a gépet, engedelmesen elveszi a pendrive-ot, és megnyitja az első dokumentumot. Azt pillanatnyilag erős vállalásnak érzem, hogy nekem kelljen majd beszélni, mert nem igazán érzem, hogy ura lennék a hangomnak, vagy hogy lenne nekem ilyen egyáltalán.
Megnyitom az első file-t, egy dokumentumot, és végigtanulmányozom, majd megrázom a fejem.
- Eddig semmi. A puszta tények, amiket eddig is tudtunk. Csak annak a leírása, hogy... - teszek aztán befejezésképpen egy határozatlan mozdulatot. Igen, annak a leírása, hogy söpörtek össze seprővel meg lapáttal. Nem kellemes olvasmány.
Újabb dokumentum, majd egy újabb. Nem mond semmit újat, vagy használhatót egyik sem. Ahogy én sem tudtam a kórházi ágyon, amikor kikérdeztek. Olyan ez, mintha leírták volna mikor azt mondom, hogy kétszer kettő négy, majd visszarakták volna elém, hogy olvassam el. Hát, semmivel nem jelent többet a leírtnál, jelen esetben a már ismert tényeknél. Vetek egy pillantást Adrianára, és csalódottan rázom meg a fejemet.
- Tanúvallomások - dünnyögöm aztán a következő megnyitott dokumentumot. - Mélyen meg lennék lepve, ha nem csupa Stevie Wonder élne azon a környéken - kúszik némi irónia a hangomba. Ja, a város nem éppen elit negyedéről beszélünk. Bandaháborúk, lövöldözések, bűnözés teszi ki az ott élők mindennapjait, akár akarnak ott lakni, akár nem. Efféle közegben a legjobb süketnémát meg vakot játszani egyszerre - ahogy a papír szerint a megkérdezettek is. Senki nem látott, nem hallott semmit, legalábbis ezt bizonygatják.
- Most már legalább sejtem, miért fuccsolt be a nyomozás - fordítom a fejem Adriana felé. - Mert a rendőrségnek semmi, de szó szerint SEMMI nem áll a rendelkezésére, amin el tudtak volna indulni. Azon kívül, hogy egy drogbanda után nyomoztam, én sem tudtam más felvilágosítást adni, a törvény határain kívül álló bűnözők nem szoktak nyomtatott névjegykártyát nyomni senki kezébe. Drogkartell meg van New Yorkban legalább száz, a városi rendfenntartó apparátus minden embere kevés lenne ahhoz, hogy utánuk szaladgáljanak - morgom, aztán bezárom a dokumentumot, és nagyot nyelek amikor meglátom, mi következik. Már semmi nem sokakozik a pendrive-on, csak képek... és nincs kétségem affelől, hogy mit fognak ábrázolni.
Bárhogy is igyekszem palástolni, remeg a kezem a laptop felett, mikor megnyitom az első fényképet, és szinte ökölként vág mellkason, amit a fotón látok. Pedig átlagemberként napjában száz ilyen képkockát látni bármely tévé csatornán, ha váltogat az ember: a különbség mindössze abban rejlik, hogy azoknak nem én vagyok a főszereplője.
Egy hordágy, ami a földön hever, mellette mentősök térdelnek. Egész pontosan mellettem, aki szinte kirakati bábuként fekszem ezen az alkalmatosságon, a mellkasom szabad, az orromból egy cső lóg kifelé, valaki pedig éppen felemeli a defibrilláló két tappancsát, hogy visszarángasson vele ebben a világba. A földön pedig, a hordágy mellett egy vörös folyam: a kiömlő vérem. Szinte az a képzetem, hogy a következő pillanatban kicsordul a monitor alján, egyenesen rá az asztalomra, majd onnan tovább csöpögve beissza a szőnyegem.
Beszűkül a torkom, nem kapok levegőt, egy jeges kéz érintésétől lúdbőrzik az egész testem. Érzem a pánikot, ahogy egyre közelebb ér, majd rám ront, mint vámpír a mit sem sejtő áldozatára, és maga alá teper: a hang, ami kitör belőlem, mintha nem is sajátom lenne, mikor kirúgom magam alól a széket, majd bevágom a fürdőszoba ajtaját, és fejemet nemes egyszerűséggel a csap jéghideg vize alá dugom. Sokkterápia a rettegés ellen - bár nem a legjobb megoldás. Szükségem van a tablettáimra. Szükségem van a sötétségre, amit elhoznak nekem. A szép semmi jó. A szép semmiben nincsenek csúnya képek.  
 

~ Megjegyzés ~ Szószám ~zenecím ~ ~

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
92

Elias lakása - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása - Page 2 EmptyPént. Ápr. 26, 2019 8:49 am



Old companion, new companion...
Elias& Adriana

Hát igen, a „türelem rózsát terem” és egyéb bölcsességek nem éppen az erősségeim, ez rögtön látszik abból is, hogy milyen gyorsan nekiláttam a megbeszélt feladatnak. Aztán, amikor megszereztem a kívánt anyagot, még aznap találkozni akartam Elias-szal, s ha ez mind lenne elég, nekem már magában az is hosszú időnek tűnik, amíg az ajtó előtt várok rá.
Mondjuk számomra az is érthetetlen, hogy ha szépen megbeszéljük, hogy hánykor találkozunk, illetve vagyok nála, ráadásul még időben jelzem neki szándékomat, akkor mi a francért nem lehet pontban nyolckor ajtót nyitni, ahogy az elvárható?
Jó, mondjuk, lehet, hogy nem éppen megbeszéltük, hanem én magam döntöttem az időpont felől, de tudja, hogy milyen vagyok, milyen velem dolgozni. Ha közben sziesztázgatni vágyott volna, akkor nem én vagyok az embere, nyilván nem engem kér fel partnerének a játékban.
Ráadásul sms is létezik a világon, hogy ha később jöjjek rám ír. Na, mindegy, most már itt vagyok, és türelmetlenül várom, hogy Elias kinyissa végre az ajtót.
A benti halk zajokból ítélve márpedig itthon van. Talán elfelejtette, hogy jövök?
Mikor azonban végre ajtót méltóztatik nyitni, már ki is derül az ok, amiért megváratott. Habár ez nem mentség arra, hogy miért nem végezte el a „fontos” dolgát időben, hogy nyolckor munkához is lássunk.
- Ó, azt látom. – jegyzem meg egy apró grimasz megjelentetve arcomon, amikor meglátom, hogy még csak meg sem töröközött rendesen, majd követve pillantását a padló irányába, ott is látható, hogy mennyire összekapta magát.
- Már csak azt nem értem, miért pont most, ha szóltam, hogy jövök. – teszem hozzá rosszallóan, habár választ nem igazán várok erre. Tulajdonképpen, már lényegtelen az ok, a lényeg, hogy most már itt vagyok, és talán munkához is láthatunk. Amúgy is már megszoktam, hogy a pontosság erénye nem olyan fontos minden embernek, mint nekem.
Amikor végül be is invitál a lakásába, azonnal lépek is, azaz besétálok a legénylakásba, ahol már nem először járok.
Nem igazán érdekel a lakásának kinézete, tisztasága és hogy rend van-e nála. Nekem az a fontos, hogy az én dolgaim precízen el legyenek rendezve otthon, máséval sose foglalkozom.
Amúgy sem háztűznézőben vagyok itt, nem is akarom megvenni a lakást, csupán azért jöttem, mert a megbeszélésünk szerint ez lesz, itt a főhadiszállásunk.
Ráadásul most túlzottan izgatott vagyok Elias ügyének megszerzett adatai miatt.
Mindig ilyen vagyok, ha egy új – ez esetben nem is annyira új – ügy eddig még nem látott részleteibe ütközöm. Olyan vagyok ilyenkor, mint egy kislány, aki Disneylandbe készül kirándulni vagy inkább, mint egy éhes, vad oroszlán, aki prédájára veti magát?
Ilyen esetekben persze egy kívülálló nem izgatottságot láthat rajtam, hanem inkább arra következtet, hogy egy tenyérbe mászó, idegesítő nőszemély vagyok. Nem mintha érdekelne bárki véleménye is, az a személy nem én vagyok.
- Hát a hálódba annyira nem ismerem. – jegyzem meg egy kissé szórakozottan, mert egy pillanat erejéig meglep, hogy nem a nappaliban vagy a dolgozóban leszünk, már ha van neki olyan. Nyilvánvalóan sok ember számára nem olyan természetes az, hogy otthon is van egy dolgozószobája és hazaviszi a munkát.
- De persze, azt hiszem, tudom, melyik az. – egészítem ki az előbbi mondatomat, amikor megemésztem a közölt tényt, azzal követem is az előttem slisszoló pasast abba a bizonyos helyiségbe.
Igaz, még nem tudom, hogy és hol fogok itt tudni helyet foglalni, de nem is az a lényeg, többet is kibírtam már pályafutásom során, mint, hogy ne bírjak ki állva egy ilyen beszélgetést vagy mit.
Csak komolyan arccal vonom fel szokásosan szemöldökömet, amikor megállapítja és közli, hogy gyors voltam, de aztán ő maga ad választ saját megjegyzésére, amikor rájön, hogy tőlem ez a természetes.
- Nyilván nem ok nélkül tőlem kértél segítséget. – jegyzem meg nem kevés nagyképűséggel a hangommal. Még szép, hogy gyors voltam, legalább az egyikőnk.
Ó, és igen, végre helyet is találok magamnak, azaz inkább Elias talál azzal, hogy egy halom ruhát félreseper az útból, amire inkább fel sem figyelek, csak leülök az ágy szélére a „megtisztított” területen.
- Nem kérek semmit. Az ajtóban már volt időm megvacsorázni is, amíg arra vártam, hogy ajtót nyiss. – jegyzem meg igen-igen gunyoros hangnemben még mindig a kései ajtónyitásra célozva, habár ez nem komoly számonkérés a részemről, inkább csak ugratom.
Habár most valóban nem iszogatni jöttem, hanem a lenyúlt jelentések miatt.
Nem is értem, hogy ex rendőrtársam miért húzza ennyire az időt és miért nem akar a dokumentumok szemezgetésének esni azonnal, mint jómagam.
- Miért nem látunk inkább neki? – kérdezem fejemmel a laptop felé bökve, hogy izzítsa már be és vessük bele magunkat a munkába.
- Az lenne a javaslatom – folytatom határozottan -, hogy míg elsőre tanulmányozzuk a részleteket, én csak megfigyelek, hallgatok, és te beszélsz. – írom neki le, mi is tervem.
Tőlem ez mondjuk elég nagy szó, hogy másra hagyom az irányítást, de célom van most ezzel.
- Mivel te akkor ott voltál, talán többet látsz a képeken, mint bárki más. Szóval szeretném, ha elmondanál egy első benyomást, utána pedig közösen kielemezzünk. – magyarázom még mindig a dolgokat, vagyis inkább utasítanám a mellettem levőt.




[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] ⁞ 811 ⁞ MEGJEGYZÉSED HELYE
×

Adriana Lane
Bûnüldözés
Play by :
Adelaide Kane
Kor :
27
Foglalkozás :
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
71

Elias lakása - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása - Page 2 EmptySzer. Ápr. 24, 2019 3:57 pm


Adriana&Elias
I’ts a hard life

"Amit kértél, megszerezve. Este 20 órakor találkozzunk a lakásodon!
Adriana"


Rövid, velős, lényegretörő - amolyan igazi Adrianás üzenetet kapok a nap folyamán. Hogy mikor, arról fogalmam sincs. A délelőttöt az edzőtermemben töltöttem, egy csapatra való gyakorló anyuka társaságában. Fogadok, ha ezt bárkinek elmondanám, annak azonnal bájos kisdedek garmada jelenne meg lelki szemei előtt, meg émelygős-idióta gügyögés, mézesmázos rózsaszínbe öltözött világ, blablabla. Hát a nagy francokat. Konkrétan egy tucat nőnemű terminátorral voltam összezárva, mintha a hormonok, és a tudat, hogy valaha világra hoztak egy védtelen lényt aktiválta volna azon ösztöneiket, hogy G.I Jane-é változzanak minden olyan valós, vagy vélt pillanatban, mikor drágalátos magzatukat veszély fenyegeti. Mire végeztünk az edzéssel, csodálkoztam, hogy a szemük helyén nem lézerfény világított, és nem robbantottak fel vele bármit, ami mondjuk hozzá mert érni csemetéjük műanyag kismotorjához. Mikor az utolsó is elhagyta a termet, óhatatlanul arra gondoltam, hogy ha otthon is ez a módszer, hát szánom szegény férjeiket. Bár ahogy mondani szokás, nekik kellett, ők akarták.
Délután tettem egy apró kitérőt az akadémia felé, felvenni az épp aktuális dátumú fizetésemet, aztán visszatértem az irodába, és nekifogtam a papírmunkának - mire felpillantottam, este 7 órát mutatott a telefonom. Meg az üzenetjelző borítékot - ez volt Adriana bejelentkezése. Egy pillanatra elvigyorgom magam az utánozhatatlan stíluson. Semmi kérdés, hogy "otthon leszel, Elias?" esetleg "Réérsz ma este, Elias?", vagy efféle. Kommendíroz, mint egy csendőr őrmester, én meg azon kapom magam, hogy ezzel egyetemben is bírom ezt a nőt. Bár ha ezt kifejteném neki, alighanem egy karakteres lábközön rúgással jutalmazná a merészségemet.
Nagyot nyújtózva tápászkodom fel a székből, magamra kapom a kabátot, és nemsokára az autóban ülök, ahol a rádiót megkapcsolva Olly Murs szólal meg. Ettől akaratlanul is felnevetek az utastérben, mert eszembe jut a néhány nappal ezelőtti éjszaka a Lokálban. Még azóta is sínylem a tényt, hogy a kelleténél jobban elengedtem magam: a dupla Adderall, a Gondűzőnek nevezett borzalom, amelyből bedobtam néhányat, meg a fű valahogy elég jó kombónak bizonyultak ahhoz, hogy nullára redukálják az energiaszintemet. Bele fog telni legalább még 1-2 napba, hogy összelapátoljam magam félig-hamvaimból.
Hazaérve leszórom a ruháimat, csak amolyan ahová esik ott is marad stílusban, és a zuhany alá állok - nem fog ártani kitisztítani a pia meg a gyógyszer maradékát az agyamból, plusz a fél napos edzés miatt nincs éppen tubarózsa illatom. Adriana Lane kényes orra pedig alighanem a fellegekbe húzódna, ha ezt megérezné, és biztosra veszem, hogy a maga kedves, "gyengéd" modorában szóvá is tenné. Azt nem tudom, hogy az időérzékem hagy-e cserben, vagy esetleg a kelleténél tovább álldogálok a jóleső vízsugár alatt, de tény, hogy alig hallom meg a kopogást. Törülközés nélkül, azon vizesen kapkodom magamra a ruháimat, és vetek egy pillantást a falon lógó óra felé. Máris 8 óra. Mi a fenét csináltam ennyi ideig a fürdőben, relaxáltam?
Sietek ajtót nyitni, és meg sem lepődöm a beköszönő szövegen, sőt, magamban msolygok egyet. Ez olyan, mintha Adriana Lane lerakná nálam a névjegyét - egyedi és utánozhatatlan a stílusa, ezt vitatni sem lehet.
- Fürödtem - adom meg az egyszavas választ, bár alighanem látja rajtam: a hajam nedvesen tapad a fejemre, és amerre jöttem, az előszobában szép nyomokat hagytak a vizes talpaim. - Bocs... - kapok aztán észbe, és félreállok az ajtóból. - Gyere csak be - invitálom, közben átvillan a fejemen, hogy még jó, hogy többé-kevésbé sikerült rendet raknom. Azt nem mondom, hogy múzeumnak néz ki a lakásom, mint az övé, ahol még a porszemek is csak vigyázzban mernek lehullani bárhová, de azért jobban néz ki a kéróm, mint átlagos napokon. Igaz, a leszórt ruháim még a hálószobám padlóján pihennek, de azok már ott is maradnak. Ha nem tetszik neki, hát majd félrenéz.
Ahogy Adriana elsiet mellettem, képtelen vagyok levenni a szemem a kezében szorongatott pendrive-ról. Fogalmam sincs, mit tudott összeszedni, de talán a helyzet, és a megoldás kulcsa most ott van a kezeiben, és abban is biztos vagyok, hogy a sasszemeivel észre fog venni olyasmit is, ami felett mások elsiklottak.
Na igen, a szeme... már tudom, min méláztam előbb a zuhany alatt. Adriana Lane szemein. Konkrétan azon, hogy mennyire szépek. És most, miközben befelé sétál a nappaliba, én meg utána kullogok, csak nagyon nehezen tudom levenni a tekintetemet a feszes nadrágba bújtatott hátsójáról. Édes Isten az égben, hát én tényleg teljesen meg vagyok hibbanva?
- A hálóban tartom a laptopot - köszörülöm meg aztán a torkom. - Ismered a járást, ugye? - kérdezem, és igyekszem úgy viselkedni, mint aki nem az előbb hesszelte hosszú másodpercekig a volt társa idomait. Bízom benne, hogy ezt nem vette észre - gyanítom, hogy a hozzáfűzni valója több lenne, mint csípős.
- Nagyon gyors voltál - teszem aztán hozzá, és átfut egy mosoly az arcomon. - Bár téged ismerve ez a legkevésbé sem lep meg - túrok aztán félre egy halom ruhát, hogy le tudjon ülni. - Kérsz valamit? Egy kávét, vizet.... nincs patikai tisztaság, de mérgezést sem fogsz kapni, ígérem - hadoválok tovább. Az a marha nagy igazság, hogy tudva-tudatlanul is, de húzom az időt. Félek attól, amit látni fogok, vagy ami ki fog derülni. Akkor is félek tőle, ha mindennél jobban vágyom az igazságra.  
~ Megjegyzés ~ Szószám ~zenecím ~ ~

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
92

Elias lakása - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Elias & Adriana - New companion, old companion   Elias lakása - Page 2 EmptyHétf. Ápr. 22, 2019 8:10 pm



Old companion, new companion...
Elias& Adriana

Ha van egy kitűzött célom, addig nem állok le, addig nincs nyugvásom, amíg el nem érem, amit akarok, s mondanom sem kell, hogy én mindig megszerzem, amit akarok.
Ilyenkor a testem és az agyam is valamiféle gépi üzemmódba kapcsol át, és semmi más nem érdekel az adott melón kívül.
Persze, a nyomozói munka igencsak összetett dolog és csak ritkán adatik meg, hogy csak egyetlen ügyre lehessen koncentrálni, azonban jelen helyzetben úgy adódott, hogy egy kicsit előtérbe tudom helyezni az Elias-szal való közös nyomozást, a mai délelőttön biztosan.
Persze közel járok a német fegyverkereskedő, Hoffelmann lekapcsolásához is, de azt az ügyet nem akarom elkapkodni, hiszen ő a biztos út az oroszok felé, az lesz életem főműve, de még egy picit várnom kell.
Szóval, miután Elias a koraesti kis szunyókálása után elhagyja a lakásomat, végre lezuhanyozom én jómagam is nyugovóra térek, vagyis aludni tervezek pár órát.
Reggel szinte az elsők között vagyok, akik beérnek az őrsre, mint az lenni is szokott minden délutáni műszakomon.
Egy ideig az irodámban ténykedek a számítógépemen, bizonyos aktaszámokat és sorszámokat írogatok egy papírra, majd a megszokott módon tárcsázni kezdem az IT-osztály hívószámát, hogy lekérjem a kívánt ügyek részleteit. Aztán, az utolsó pillanatban meggondolom magam, lecsapom és kagylót és az előbb említett kis cetlivel a kezemben én magam indulok fel az informatikusok szintjére. Előtte még visszarohanva egy pen drive-ért is.
Mivel az vagyok, aki vagyok, talán senki nem sejtene semmit, nem is gyanakodnának, igazából nem is mernének gyanakodni vagy szólni bárkinek, hogy melyik lezárt/lezáratlan ügyek körül szaglászok. Elias szavai és kérdése most mégis szöget ütnek a fejemben: mi van, ha nem bízhatok meg mindenkiben? Mi van, ha tégla van köztünk, akinek bizony nem számít, hogy John Lane lánya vagyok, akinek talán épp az a célja, hogy lebuktasson engem?
Szóval úgy döntök, hogy inkább nem kockáztatok, hanem egyedül, titokban szerzem meg az a szükséges adatokat, mint az az akciófilmekben szokás.
Tudom, hogy hamarosan reggeli idő van rendőréknél, amit az aktakukacok főként betartanak, ezért, miután a kockák szépen elhagyják a helyüket, és pár gyors lépéssel leülök az egyik gépéhez és a kiírt számok alapján kikeresem Elias Anderson ügyét.
Amit csak találok arról a napról, képeket, adatokat, videókat, hangfelvételeket, mindent lementek a magammal hozott adathordozóra, majd mielőtt az itt dolgozó IT-s papas, visszatérne, én már elégedetten sétálok ki a megszerzett anyagaimmal.
Most nem áll szándékomban belenézni, azt majd Eliasra és estére bízom, helyette inkább azonnal elő is veszem a mobilomat és egy rövid sms-t küldök „újdonsült ex társamnak”:

Amit kértél, megszerezve. Este 20 órakor találkozzunk a lakásodon!
Adriana


Nem igazán kertelek, az nem az én szokásom, így tehát nem is kérdést intézek felé, hanem közlöm a tényeket, utasítok, mint mindig. Semmi kedvem várni, még ma este azt akarom, hogy alaposan átböngésszük a szerzett anyagot, ha már a kezeim közt tudom.

Természetesen pontban nyolckor az ajtaja előtt is állok, mint egy időzítő – időzített bomba – és határozottan megnyomom a csengőjét, minta azt is sürgetni akarnám. Közben, amíg nem nyit ajtót, és ami nekem borzalmasan hosszú időnek tűnik, körmeimmel az ajtófélfán motozok, mintha ezzel megsürgethetném a történéseket.
- Na, végre!  - szólalok meg, amikor nagy nehezen kinyílik előttem az ajtó, csak így, köszönésként vagy köszönés helyett.
- Anderson, elfelejtetted, hogy jövök vagy csak megint elaludtál? – kérdezem meg egy kissé csipkelődve és egyszerre arra célozva, hogy szerintem sokat vártam az ajtó előtt, viszont egyben a múlt estére is célzok, amikor olyan nyugodtan elszundikált a hófehér bőrkanapémon.
Gondolom, nem erre számított tőlem, de ht ismerhetne már, hogy ha akarok valamit, akkor nem teketóriázok,
- Na, behívsz, vagy itt kint akarod tanulmányozni ezt a méretes anyagot? – kérdezem hasonló stílusban, mint az előző kérdést meglebegtetve szeme előtt a fehér kis USB-adathordozót. Egyáltalán nem foglalkozok azzal, hogy fordított helyzetben én sem láttam őt túlságosan szívélyesen. Habár ez most teljesen más, most munka van!



[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] ⁞ SZAVAK SZÁMA ⁞ MEGJEGYZÉSED HELYE
×

Adriana Lane
Bûnüldözés
Play by :
Adelaide Kane
Kor :
27
Foglalkozás :
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
71

Elias lakása - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Elias lakása   Elias lakása - Page 2 EmptyHétf. Ápr. 08, 2019 4:06 pm

Elias lakása - Page 2 3109892-20190408-QxonjW

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
92

Elias lakása - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása - Page 2 Empty

Ajánlott tartalom


Elias lakása - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 

Elias lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Brooklyn :: Lakóhelyek :: Lakások-
^
ˇ