One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Interview with...?

Just have fun ~ Elias & Tara EmptyAmicia Cole
Today at 10:13 pm



Kapcsolatkeresõ

Just have fun ~ Elias & Tara EmptyEbony Moontone
Today at 9:44 pm



New York Public Library ** Dean & Elaine

Just have fun ~ Elias & Tara EmptyDean Calver
Today at 9:21 pm



You always late

Just have fun ~ Elias & Tara EmptyKeagan Gooding
Today at 9:11 pm



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Just have fun ~ Elias & Tara EmptyAurora Cabot
Today at 9:05 pm



Rae & Flor - SMS

Just have fun ~ Elias & Tara EmptyRaelyn J. Winters
Today at 7:47 pm



Munkahelyi ismerkedés

Just have fun ~ Elias & Tara EmptyMyna Rosegold
Today at 7:15 pm



Helyszínigénylés

Just have fun ~ Elias & Tara EmptyAlexandra Ruud
Today at 6:41 pm



Flor&Dorian - all goes wrong

Just have fun ~ Elias & Tara EmptyFlor Sanchez Moreno
Today at 6:11 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin

Share
 

 Just have fun ~ Elias & Tara

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptySzomb. Szept. 21, 2019 8:25 am



Tara and Elias

Azt mondják, egy csipetnyi őrültség az élet sója. Na jó, persze nem abban a maszkos-pszichopata-baltásgyilkos formában, hanem azon a módon, amit Miss Thredson olyan mértékben képvisel, hogy akár egy oklevelet is a kezébe nyomhatnának érte. A ma este folyamán már nem először villan át az agyamon, hogy én mégis mi a fenét művelek, vagy éppen mit művel velem ez a lány? Ez a gondolat persze olyan sebességgel halad át a szürkeállományomon, mint meteorit a sötét, csillagos égen, huss és már el is tűnik - csak éppen közben viszi magával a régi énem apró darabkáit is. Valójában ha belegondolok, azt hiszem, a mostani Elias még saját magamnak is tagadhatatlanul jobban tetszik, mint a néhány nappal ezelőtti parázós, antiszociális verzió. Persze, azt nem állítom, hogy a régi személyiségem csak úgy hipp-hopp eltűnt alig több, mint 24 óra leforgása alatt, sokkal inkább úgy érzem most magam, mint aki a mély, sűrű erdőből lassan halad a szélső fák felé, ahol ritkulni kezd az árnyékot adó lombkorona, és a fák ágai között néha besüt, és felcsillan a napfény. Egy évig gyógyszereken éltem, meg a pszichiáterem bankszámláját gazdagítottam. Ha legközelebb elmegyek hozzá, ki fogom fejteni, hogy hová dugja a hülye tablettáit, amelyek nem is használtak igazán - én már találtam magamnak egy sokkal jobb receptet. Olyat, amilyen ráadásul élvezek is. Ráadásul megkockáztatom, hogy nem csak én - Miss Thredson legalábbis elég vidámnak, és önfeledtnek tűnik, eltekintve persze a körhintán történt kis közjátéktól. Tényleg, csak én értettem félre, és láttam a dologba többet is, vagy csakugyan érzékenyen érintette, hogy kissé összekülönböztünk? Úgy értem, amikor felajánlotta, hogy térjünk vissza a nullpontra - csak szex és ennyi - a kissé keserűre és torzra sikerült mosolya mögött úgy láttam, sírni lett volna kedve. Persze, én nem vagyok pszichomókus, nem is akarom ebbe a témába beleásni magam. Egyrészt túl vagyunk rajta, ergo nincs is értelme, másrészt amikor olyan marha okosnak hiszem magam, mindig akkor szoktam a legjobban pofára esni.
Ezek a gondolatok járnak a fejemben, miközben vattacukrot majszolva haladunk a céllövöldés felé, és hallgatom Gyömbér kisasszony "hálótársainak" a felsorolását.
- Ha így haladunk, féltékeny leszek - dünnyögöm. - Még jó, hogy tegnap este nem jutottunk el az ágyadig. El sem fértünk volna egy ilyen illusztris társaság mellett - jegyzem meg. - Oké, én belátom, hogy a plüss haverjaid, meg a remélhetőleg megnyerhető Hetty sem horkol, vagy húzza le rólad a takarót, de azért van olyan, amit én tudok nyújtani, ők meg nem - vonogatom a szemöldökömet pimaszul. Igaz, ebből az őrült kiscsajból azt is simán kinézem, hogy tart két-három vibrátort az éjjeliszekrényben, aztán ha épp olyan kedve van, betakarja magát plüssökkel, előhúzza a kedvenc játékát a fiókból, és adj neki! Majd ha legközelebb nála járok - remélhetőleg lesz legközelebb - lecsekkolom a dolgot. Addig meg ideje másra gondolni, mert a csapongó fantázia okozta remegő kéz nem a legjobb ómen egy céllövöldében.
Sikerül lehiggadnom félig-meddig, mire elérünk a végcélhoz, és kézbe kaphatom a puskát, de persze Miss Thredson most sem állja meg a dolgot polgárpukkasztás nélkül, az elégedettségi fokát firtató kérdésemre olyan választ ad, hogy nem tudom eldönteni, vágjak-e blazírt fapofát, vagy törjek ki valami orbitális röhögésben. Végül az első verziót választom, és csatlakozom hozzá.
- Nem egyelenem, én pillanatnyilag arra az ominózus pillanatra gondoltam, amikor a szálloda szaunájában rajtunk ütöttek a tűzoltók, mert az egyik kabinban úgy sikoltoztál móka közben, hogy azt hitték, valaki epilepsziás rohamot kapott a gőzben - vágok vissza kapásból, és momentán pont leszarom, milyen fejet vág a cowboy a mondataink közben. Csak szokjad haver, mert lehet, hogy ebbe a vidámparkba még egyszer-kétszer visszajövünk!
Mindennek ellenére sikerül a lövésekre koncentrálnom, és nem kell hozzá sok idő, hogy Hetty Miss Thredson nyakában landoljon. A lövöldés savanyú képpel köszön el tőlünk - jó, hogy nem tart gyásztort a nyula fölött - mi pedig ott is hagyjuk a pasast, hagy keseregjen magában.
- Késő honey, Hetty tényleg lány. Legalábbis nem lóg semmi a lábai között - replikázok, aztán persze Miss Thredsonnak a plüssnyúl hallatán is van összekötő szövege, a régi macskájáról. Meg kell állnom, hogy röhögjek egy sort, és csak a fejemet csóválgatom.
- Bébi, a macskák között is lehetnek leszbik, nem? - vonok vállat. - Nem vagy toleráns a mássággal. Szégyelld magad - szemétkedem vele egy sort, aztán bennem akad a levegő is, mert amikor közelebb húzom magamhoz, kifejti miféle emlékeket adtam neki múlt éjjel, ettől meg megint a fejembe megy a vér. Vagy éppen máshová. Mire viszont reagálhatnék valamit, már egyedül is hagy, hogy a játékok közé szorult, kissé félhomályba burkolt részen futkosson egyet, a nyúllal a nyakában. Kb fél percig. Aztán úgy verődik ki alóla a lába, mint a jégtáncosnak, akit King-Kong gáncsolt el, és bemutat egy tökéletes hasra esést, fél méter csúszással megkoronázva, tengeri csillag alakzatban - fej és a négy végtagok ötfelé - érkezve meg a végén. Káromkodva és nevetve igyekszik feltápászkodni, én persze sietek a segítségére, de olyan röhögőgörcs kap el, hogy minden méteren kénytelen vagyok megállni, mert egy tapodtat sem bírok tovább menni a kétrét görnyedt hahotázástól. Mikor aztán sikerül elvergődnöm odáig, a kezem nyújtom, hogy felsegítsem, aztán a következő pillanatban mellette landolok, mert a kis aljas vadmacska egy mozdulattal ránt maga mellé.
- Tudod bébi... - zihálom, mikor végre levegőt kapok a röhögőroham után - szép mutatvány volt. Tényleg igazán szép. De sajnos csak nyolc pontot tudok adni rá, ugyanis nem volt leszorítva a lábfejed - viszem be a huszárvágást, és felpislogok Miss Thredsonra, aki közben kihasználja a helyzet adta előnyét, fölém kerekedik, és vörös tincsei az arcomra hullanak.
- Nem, ez vicces ötlet volt, nem hülye - helyesbítek, miközben fél kezem az arcára simítom. - Igaz, gondolom a befejezést nem pont így gondoltad - emelem fel aztán a fejem, hogy megcsókoljam. Na tessék, itt fekszünk egy vidámpark közepén, igaz hogy nem a reflektorfényben, de fogadok, így is látnak néhányan. Ha ezt tovább folytatjuk, be fognak vinni a yardok közszeméremsértésért.
- Honey... én egyre inkább úgy érzem magam, mint egy régi operációs rendszer - suttogom a csók végén az ajkaira. - Sürgős frissítésre van szükségem. Szóval, mit szólnál, ha mennénk, és mutatnánk Hettynek valami olyasmit, amitől még jobban kiguvadnak a gombszemei? - vigyorgok, aztán talpra kecmergek, magammal húzva Miss Thredsont is. - Nem mellesleg, már Qwerty és Mr. Connery is nagyon türelmetlen lehet. Szóval - nyomom a vörös ördög kezébe a nyulat, és aztán - egy hirtelen ötlettől vezérelve - egy mozdulattal az ölembe kapom.
- Kapaszkodj a nyakamba - mosolygok rá. Most tényleg olyanok lehetünk, mint a friss házasok, ahol az ifjú férj éppen átemeli az aráját a küszöbön. Vagy mint egy grál lovag, aki megmentette szíve hölgyét a tűzokádó sárkánytól. Mindegy, Miss Thredson szinte súlytalan a karjaimban, én meg erős vagyok - simán elviszem így az autóig.


credit • megjegyzés • szószám

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptyPént. Szept. 20, 2019 3:18 pm



Elias & Tara

Meglepetés-gyilkos vagyok, de tényleg. Nekem nem lehet csak úgy véletlenszerűen adni semmit, mert legtöbbször jump-scare módban funkcionálok, ha kibontok egy olyan ajándékot, amiről előtte fogalmam sem volt mi van a csomagolás alatt. Anya karácsony előtt mindig úgy rejtette el az ajándékot, hogy meg tudjam lesni...ismerte már ezt a szokásomat és nem próbált megváltoztatni benne. De hát elvileg ez az anyák dolga amúgy is, nem? Mármint elfogadni olyannak a gyerekét, amilyen. Még ha ilyen kis zakkant is mint én. Persze nem mindenki tudja ezt az ajándékos bolondériát nálam, és néha jönnek a bepróbálkozások. Nem tudok őszintén meglepődni, és az öröm helyett többnyire a döbbenet az első reakcióm, ami lássuk be, gyakorta illúzió romboló lehet sokaknak.Ez nem azt jelenti, hogy adott holminak nem örülök vagy ilyesmi, hanem egyszerűen csak fogalmam sincs ezt a dolgot hogyan is kell kezelni.Persze a gyerekkor elmúlt és már másképp kezelem a helyzetet, nyilván változtam is valamennyit az idő előrehaladtával, de még mindig rém bunkónak érzem időnként ahogyan reagálok dolgokra.Viszont rettentően szeretem ha gondolnak rám és tényleg olyasmit kapok, amire már régóta vágyakozom, vagy egyszerűen adott pillanatban felkelti az érdeklődésem és nekem azonnal kell. Nem voltam követelőző gyerek, viszont ha valamit nagyon akartam akkor képes voltam addig duruzsolni anyának amíg meg nem vette nekem.Persze sosem vetett fel bennünket a pénz, mert anya büszkesége nem engedte, hogy nagyapa teljes vagyonával támogasson bennünket.Ugyanakkor azt soha nem tiltotta meg neki, hogy engem mindennel elhalmozzon amivel csak akar. Persze nem azt mondom, hogy bármit megkaptam, mert általában mindig kötötte valamihez az öreg. Ilyen sulis dolgokhoz, vagy ha éppen nem verek meg senkit azon a héten a suliban.Rossz gyerek voltam, a sértést többnyire fizikálisan toroltam meg.Képtelen voltam elviselni a beszólásokat, a jogtalan bántásokat. Úgy gondoltam, hogy bár lukat is beszélhetnék bárki hasába, mert a képességem megvan rá, de nem hittem abban, hogy ezzel célt lehet érni.Azt sem néztem ha esetleg nem egy súlycsoport voltunk, és azt sem, hogy melyik nemhez tartozik az illető. Egy időben a “Kiskakas” becenevet akasztották rám, de ez sem érdekelt.Hamar kiderült, hogy velem nem érdemes ujjat húzni, akkor sem ha alulmaradok. A küzdőszellemet megőriztem azokból az időkből, a verekedést természetesen kinőttem. Könnyen sértődöm, de ugyanolyan könnyen békülök is, és hamar belátom ha én hibáztam. A “soha nem fogom ezt neked megbocsátani” felkiáltások nagyjából egy hét alatt kifulladnak nálam.Talán ezért lehetett, hogy a majdnem nagyhalállal végződő sértődés a körhinta után után Elias felé olyan gyorsan elmúlt.Nem maradt tüske meg semmi, és az ilyesmit én úgy fél óra alatt el is felejtem, nem emlegetem fel, sem most sem később. Egy dolog amire ugrani szoktam és azért ez rendesen megcincálja a kicsi lelkem, ha hazudnak nekem, ha sikamikáznak, megpróbálnak ferdíteni, és ez még akkor sem megbocsátható, ha jószándékkal teszik.Általában olyankor is túllendülök rajta, csak éppen nem felejtem el. Az bizony ott marad, és emlékezni is fogok rá.
Örülök, hogy végül maradtunk, mert azért a Hetty nyúl nélkül hazamenni rossz gondolat lett volna. Elias pedig tudom, hogy jó céllövő, és azért én sem maradok el mögötte.Bár a rendőri vonal nem erősségem a kémiával szemben, a lövészeteken nem szoktam alulmaradni a többiekkel szemben. Állítólag az ír véremnek köszönhető, akik még álmukból felkelve is csumán beletalálnak a darts közepébe egy dobásból.Mondjuk tény, hogy darts-ban sem vagyok olyan rossz. Szóval ha Eliasnak valamiért nem menne, akkor majd besegítek. Bár szerintem csakazértis alapon végig fogja csinálni.
- Bobby? - röhögöm el magam prüszkölve a név hallatán. Nem tudom, én valahogyan nem asszociálok Bobby-ra, igaz a kajla füle miatt talán passzolna hozzá.
-Nana! Nem nézegetünk holmi plüss nyulak lába közé, te perverz. Akár fiú, akár lány mindenkiépp Hetty lesz, az már biztos. Én nyulam, én adok neki nevet.- szögeztem le a fitos nózimat megledítve az ég felé, de persze csak vigyorogtam nagyokat a megjátszott durcásság közepette.
- Hát figyelj! Hidegebb és magányosabb napokon egy gyűrött katicás kispárnával alszom, egy agyonmosott mosómedvével, egy puha plüss farkassal, amit egyszer az éjszakai metrón találtam. Igaz nem tudhattam, hogy esetleg nem egy gyerekhez tartozik, aki sírva keregéli, és sajnáltam is, de New Yorkban egy elhagyott plüss farkas gazdáját megtalálni nehezebb mint egy tevének átjutni a tű fokán….hogy némi bibliai vonalat vigyek a dologba. Nagymama mondja ezt mindig a lehetetlen dolgokra, és én mindig szoktam is mondani neki, hogy ha nagyon kell én bizony áttuszkolom azt a tevét, vagy egy mikro tevével próbálkozom.- fecsegtem, miközben a céllövöldéshez tartottunk, bár van egy olyan gyanúm, hogy Elias már félig elveszítette a fonalat.
- Szóval nem alszom sosem egyedül, és bizony Hetty is a kollekció része lesz, mert tőled kaptam így aztán nem lecseréllek rá, hanem helyettesítelek vele. Pozitív gondolkodás édes, pozitív gondolkodás.- nyúltam oldalra, hogy megkocogtassam a halántékát vigyorogva.
A céllövöldés aprónak nevez. Nyelek egy nagyot. Igaza van Neonak, ha még egyszer leapróz, szőnyegcirkálónak nevez, vagy azt mondja mennyire rossz nekem, mert én tudom meg legkésőbb ha esik az eső, akkor bepancsolok egyet. Na jó, ennyire nem drasztikus a helyzet, de valóban nem szerettem ha a magasságomon élcelődtek. Ettől függetlenül vigyorogva adom a tudtára, hogy nem lenne éppen hátrány, ha valahogyan meg tudnánk nyerni azt a sokpálcikás nyulat.
- Lenyűgözni? Melyikre gondolsz béjb, amikor az erkélyen áthajolva fél Vegas az én sikoltozásomat hallotta mert annyira jó volt, vagy arra, amikor a lift hatszor fordult velünk, mert felpaszíroztál a falára...háááááromszor?- mutogatom nagy derültségek közepette a középső három ujjacskámat az orra alá dugva. A céllövöldés akkora szemeket mereszt, hogy félő ki fog esni a helyéről a hallottak hatására, de nem érdekel. Ez járt neki az aprózásért. Jöjjön szépen zavarba, vagy ha nem az sem gond, egy poénnak mindenképpen jó volt.
Egy lövés mellé, a többi csont nélkül roppantja le a pálcikákat a nyusziról, aki szépen tankönyv szerint bucskázik le és végzi a lövöldés kezében. A mosolya nem őszinte, de ez már hol érdekel engem, amikor a kezembe foghatom az új szerzeményemet.
Távolodunk a bódétól, Hetty pedig a nyakamban végzi, és így ballagunk a kissé félhomályosabb rész felé.
- Köszönöm. Hívhatnám Eliasnak is, de tekintve, hogy lány nyusziról van szó, azt hiszem kicsit hülyén hangzana. Igaz volt nekem egy cicám még a nagyiéknál aki a Jenő nevet kapta, noha elég korán kiderült, hogy kislány macsek, bár azt hiszem a névválasztás később mégis helyesnek bizonyult, ugyanis a macsek ha elég tüzelő állapotban volt a nagyi papucsától kezdve a szomszéd lány macskáig mindenkit meg akart prücskölni, bár nem tudom mivel de nagyon akarta. Persze a fiú cicákat úgy dobta le magáról mint a béna cowboyt a sánta bika.Gondolom volt egy minimál identitás zavara vagy nem tudom.
Szerintem kurvahülyén nézünk ki ahogyan a nyakamban a nyúllal megállunk és Elias maga felé fordítva von közelebb. Én meg csak vadalmaként vigyorászom, és ide-oda billegetem a fejem miközben beszél, meg nagy komolyan bólogatok is mellé.
- Sok mindenben maradandó élményt nyújtottál előző éjszaka. Eltekintve attól, hogy csatatérré változtattuk a szobámat. Jóóóóó ebben én is benne voltam. És persze a vetkőzős dartsot sem szoktam mindenkivel játszani.Veszíteni meg ír létemre amúgy is szégyen...szóóóóóóval- sóhajtottam egy mélyet majd a levegőt lábujjhegyre állva az ajkai közé fújtam.
- Ha emlékfrissítésben is olyan jó vagy mint emlékgyártásban, nem bánom….legyen.- egyeztem bele, majd már toltam is el magam tőle, hogy a nyúllal a nyakamba a félhomályban fürdő gyepen rohangjáljak. Kapkodtam az apró lábaimat. A sportcipő gumitalpa meg-megy nyikordul a füvön. Szerencse, hogy nem Lindára hallgattam és valami szoknya-ribancrobogó outfit-ben indultam el otthonról.Amúgy sem az én műfajom az ilyen csecsás öltözet. Jobb szeretem ha kényelmes, mert sosem tudhatom, hogy a nap végén nem kell esetleg még hegyet is mászni. Ki tudja, lehet kiderül, hogy Elias ősei serpák és szereti az ilyesmit. Igaz azóta már megtudtam, hogy éppúgy irtózik a  magasságtól, mint én.
- Gyíííháááááá!- üvöltöttem nagy lelkesen, a nyúl lábait szorongatva, az egyik kezemben meg ott fityegett még a lufim is. Tényleg olyan voltam mint egy hülyegyerek, vagy mint egy kimenőt kapott félplecsnis.
Az a nyúlláb bizony nem hozott szerencsét, mert egy kisebb mélyedésbe akadt a lábam, és akkorát taknyoltam, hogy öröm volt nézni. Hetty repült egyet a fülei libbentek, én meg csúsztam még vagy fél métert a fűben. Nyekeregve kecmeregtem fel, és röhögve káromkodva próbáltam felállni. Szerencsére nem ütöttem meg magam, de csak ültem ott a hátam mögött hallva Eliast ahogyan felém robog - valószínű aggódva - és mire odaért már a térdeimen ültem.
- Úbassza meg, ez kicsit hülye ötlet volt. Nem vagyok még ehhez a hülyeséghez elég részeg. Ööööhhhmmm… mit is mondtál arról a frissítésről?- simítgattam le a fű és földdarabokat magamról.Ha Elias a kezét nyújtotta, hogy segítsen felállni, nagy röhögések közepette hirtelen ötlettől vezérelve rántottam magamhoz a földre és gyakorlatilag igyekeztem fölébe keveredni.Ha sikerült a hajam ráomlott az arcomra, és győzedelmesen néztem rá. Ha nem...úgy a földön maradtam még próbálva erőt gyűjteni, hogy felálljak.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Tara Thredson
Diákok
Play by :
Danielle Campbell
Kor :
23
Foglalkozás :
rendőrtanonc, labortechnikus
Hozzászólások száma :
359

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptyKedd Szept. 17, 2019 2:38 pm



Tara and Elias

Ahogy Miss Thredson a kilőtt nyíl sebességével kezd el nyargalni a céllövölde felé - én meg szorosan talpalok a nyomában - a jókora plüssnyúl láttán óhatatlanul is eszembe jut Sarah (az exem) unokahúga, Polett, meg a plüss koalája, akit Abby-nek nevezett. Ő imádta azt a szart, engem meg a frász kerülgetett tőle. Abby-nek ugyanis volt két speciális tulajdonsága: egyrészt a gyártó által kiismerhetetlen okokból emberfelettire méretezett gombszemei úgy bámultak bele a világba, mint egy zombi, telve bamba rosszindulattal, az embernek a láttán óhatatlanul is kedve támadt menekülni, vagy végrendelkezni. Abby másik ajándéka - szintén a gyártótól - néhány chip, meg egy áramkör volt, ami képessé tetté arra, hogy ha megbökték a szőrös köldöke felett, a benne tárolt néhány mondatból kibüfögött párat, olyasmiket, hogy "szeretem a kis gazdámat", meg hogy "bár sose hagynál el". Polett szerint Abby cuki volt, szerintem hátborzongató. A legkevésbé sem lepődtem volna meg, ha Abby a köldökbökdösések közepette egyszer csak kimondta volna azt, amit valójában gondol, mint mondjuk "ma éjjel álmodban megfojtalak", vagy hogy "van egy késem". Szóval ami engem illet, én nem rajongok az efféle szőrös hülyeségekért, de ha Gyömbér kisasszonynak ez a szíve vágya, ám legyen, elvégre ő fogja megosztani vele a lakását, meg ölelgetni álmában. Remélhetőleg az efféle nyulak nem tudnak dumálni, és nincs szúró-vágó eszköz az irhájuk alatt. Bár közelebbről nézve a piros szemek inkább tűnnek úgy, mint egy autista pillantása, sem mint valami démon által megszállt játék, ami azért némi megnyugvásra ad okot.
Erre a nyugalomra aztán tényleg szükség is van, mert ahogy észrevettem, nem csak az én lábam remegett meg a csóktól, hanem Miss Thredsoné is, csak amíg az ő figyelmét gyorsan elvonja a céllövöldés, nekem bőven van időm visszanosztalgiázni az elmúlt két percre. A kezeim mindenesetre úgy remegnek, hogy legszívesebben felhívnám a kis bódéjában dekkoló, modern kori tehénpásztor figyelmét, hogy a saját testi épsége érdekében álljon néhány lépéssel arrébb, ha nem akarja, hogy ma este a sürgősségi osztályon szedegessék ki a hátsójából a légpuska lövedékeit.
- Hetty? - meregetem aztán a szemeimet, mikor Miss Thredson sebtében el is kereszteli az - egyelőre jövőbeli - nyereményt. - Nekem inkább Bobby feje van. Egyébként is, honnan tudod, hogy őkelme lány? - kérdezem aztán. - Tudod mit? - hajolok aztán közelebb Miss Thredson füléhez. - Ha megkapjuk, azonnal benézünk a két lába közé. Már csak azért is, mert ha fiú, azonnal kasztrálni akarom, ugyanis kissé érzékenyen érint, hogy ilyen gyorsan le akarsz cserélni rá hálótárs gyanánt - vágok duzzogó arcot, persze egyáltalán nem komolyan sértődöm meg. Remélem, Tara is érzi, hogy ez szimpla cukkolás. Ma már egy nézeteltérést elsimítottunk, nincs kedvem a következő idegek táncát végigjárni.
- Oh... - pislogok aztán, játszva a meglepetett, miközben kézbe kapom a puskát. - Szóval a nászéjszakával nem sikerült lenyűgöznöm téged? - csóválgatom a fejem, és betöltöm a fegyvert. - Egyébként, ezt jó tanácsként mondom - címzem a szavaimat már a lövöldésnek - hogy amennyiben a hölgyet még egyszer leaprózza, jobb ha máris keres egy fedezéket, mert ebben az esetben ő is puskát fog ragadni, és nem a pálcikákra lövöldözik majd - támasztom le a könyökömet a pultra, és célba veszem a plüssnyulat. Átvillan az agyamon, hogy talán nem ártana közölni a pasassal, hogy én anno lőfegyveres kiképzésben részesültem, szóval ő laza hendikeppel indul, de aztán hagyom a fenébe az egészet. Kétlem, hogy pont én dönteném a csőd közelébe ezzel a nyúllal.
Hat töltényt fizetek ki, öt pálcika tartja a kiszemelt nyereményt. Csak egyszer lövök mellé, a többi öt lövés mind talál, a lövöldés arca meg úgy nyúlik meg minden törött pálca után, mint az álarc, amelyiknek elszakadt a gumija. Aztán az utolsó pukkanást követően a nyúl lehullik a helyéről, mint kurváról az erkölcsi tartás, a cowboy képe meg már egyenesen olyan, mintha citromos sz*rt szopogatna.
- Gratulálok - nyögi nem túl lelkesen és meggyőzően, aztán Tara kezébe nyomja a jókora jószágot, és ahogy látom a szája mozgásán, szerintem szaporán imádkozik, hogy menjünk innen a fészkes fenébe. Legyen óhaja szerint.
- Tessék drágám... a Hetty-d - vigyorgok rá Miss Thredsonra, és nyakába ültetem a legújabb pajtását, miközben néhány lépésnyit távolodunk a cowboy bódéjától, előtte persze gyorsan csekkolom, hogy a nyuszi melyik nemhez is tartozik. Mázlista jószág, nincs kasztráció.
- Na szóval, térjünk csak vissza erre a lenyűgözés dologra! - állítom aztán meg a trióvá avanzsált menetünket. - Tehát ha a múlt éjjel nem sikerült maradandó élményt hagynom a khm... célzási képességeimet illetően - nyomom meg az utolsó szavakat - akkor talán frissíteni kéne az emlékeiden - húzom közelebb magamhoz, bár nem túl könnyű úgy, hogy egy nagy plüss dög lábai kalimpálnak közöttünk.


credit • megjegyzés • szószám

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptyVas. Szept. 15, 2019 10:22 pm



Elias & Tara

Az nagyon szuper, amikor úgy tudod magad jól érezni, hogy nem görcsölsz rá semmire.A normál randiknak mindig ez a hátulütője amúgy. Régen én is ilyen voltam.Fél napokat készültem azért, hogy aztán kurvaszarul érezzem magam valaki olyannal, akit az est előrehaladtával a hátam közepére sem kívántam. Pedig alapvetően bejött az illető. Egészen addig, amíg nem kellett vele egynél több órát eltöltenem.Én egy laza, minden szempontból elég kötetlen ember vagyok, és bár időnként kiborítóan extroverált, azért megvannak a határaim nekem is. Ha valaki azt mondja példának okáért, hogy “...ezt azért nem kéne…” vagy azt, hogy “Tara take it easy” abból értek. Nem feszítem tovább a húrt, kezdek leengedni, mint a kiszúrt lufi.Namármost van a pasiknak az a fajtája, akinek aztán pofázhatsz, hogy apafej állj már le, nem képes a lepörgésre...megy tovább ezres fordulatszámon, te meg jobb híjján vele mész.Aztán persze jön a morci meg a sértődés, ha megköszönöd az estét de egyedül fogsz taxit és mész haza, a faszi meg les mint a luki nyúl, és nem érti, hogy hol rontotta el.Mondjuk némelyikkel egész jól el lehet ütni az unalmasabbnak ígérkező estéket, de aztán ennyi.Talán furcsán hangzik mégis, hogy az esetek többségében egyiküknek sem jutott eszébe engem mondjuk vidámparkba cipelni, pedig szerintem nagykirályság, és nem is hittem volna, hogy egy ilyen tipusnak, mint Elias mégis felöltlik.Persze...na okés, azt mondtam már, hogy az előítéletek távol állnak tőlem, de azért szerintem -akár beismeri akár tagadja- minden emberben benne van egy egészséges sztereotípia kivetítés. Úgy értem meglát valakit, és máris levon róla egy minimális következtetést. Tulajdonképp a szimpátia is ezen alapul. Na nem magamtól vagyok ám ilyen penge okos, ezt Freud-tól tudom, aki szerint a legnagyobb hülyeség, hogy a nő vagy a férfi választ. Mert a helyzet választ.Az szitura adott reakció.És ha most jobban megnézzük a jelenlegi helyzetre adott reakcióm fenomenális. Leszámítva egy-két megakadást, szerintem egész pofásan alakul a mai este, még akkor is ha csak a vacsorát terveztem eredetileg. Hol van már a délután, amikor magamba tömve a gumicukrot teli pofával azt ecseteltem Lindának, hogy majd igyekszem udvariasan Elias tudtára adni, hogy az előző éjszakán kívül nem igazán akarok semmi komolyat tőle. Ez persze olyan szempontból nem változott, hogy a komolyságot még mindig nem szeretném erőltetni, de a próbálkozást arra nézve, hogy hozzunk ki valamit ebből az egészből már egyre jobban támogatom.
-Én pedig támogatom, hogy ilyen faszán támogatod.- vonom magamhoz egy pillanatra közelebb a grabancánál fogva, és nevetgélve harapom meg az állát, majd válunk ketté. Én a bohóc felé igyekszem, ő meg a vattacukor árus felé. Ez már félig olyan házastársosdi dolog nem? Persze a bejáratnál az egészet poénra vettem, meg ő is a ciklonon, de jó a gondolattal büntetlenül eljátszani.Arra mindenképp jó, hogy rájöjjek, ez nekem még nagyon nem lenne való. Vicces amúgy mert rengeteg ismerős, barát, régi cimbora adja meg magát, kötelezi el egy életre az érzelmeit. Hátrafordulok a vállaim felett és amikor Eliasra nézek eljátszok a gondolattal, amolyan poén szinten. Milyen férj lenne belőle? Olyan aki mindig szanaszét hagyja a zokniját a lakásban? Amelyik a mogyorókrémes palacsintát késsel és villával eszi, amelyik nem hajtja le a WC deszkát, és amelyik kinyomja az utolsó csík fogkrémet is és nem szól róla? Mindenkinek megvannak a saját hibái, kérdés az, hogy mikor leszünk annyira érettek, hogy ezt hosszú távon el is tudjuk viselni? Elvigyorodom. Ez a pasas szerintem nagyon tud szeretni, és éppen annyira tud dühös is lenni. Ha veszekszik azt is szívből teszi, ahogyan azt is, ha átölel.Nem tudom. Néha olyan mint egy órási nagy alvós mackó, akihez legszívesebben nappal is hozzábújnék.A nagy gondolatkatyvaszból a bohóc ránt vissza, aki éppen meghajtogatta az én kék E betűmet, és most a könnyebb pirossal bíbelődik. Közben kérdezget arról, hogy kinek készül, én meg mutogatok a vattacukros felé, és szerintem a bohóc elvigyorodott, bár ez nehezen észrevehető, mert eleve egy hatalmas nagy széles nevetés van fehérrel az arcára pingálva.Azt mondja, hogy szerencsés a fickó, én meg azt, hogy hát az majd elválik. Meg azt is mondja, hogy szerinte passzolunk. Ja, mint két olyan tojás, amelyik záp.Erre mindketten nevetünk.Közben a lufi nyekeregve elkészül, én pedig kifizetem és megköszönöm, mert amúgy a fickó jobban hozzá van szokva cicákhoz meg ilyesmikhez, semmint betűkhöz, de azért hálás vagyok neki.Mármint, hogy okés, hogy fizettem érte, de el is hajthatott volna a francba.
A világ legtermészetesebb módján perdülök Neo elé, amikor a vattacukrokat egyensúlyozva félúton találkozunk.A jó érzés tovább növekszik bennem, és nem csak azért mert ennek az édes nyalánkságnak az illata annyi boldog pillanatot hoz bennem a felszínre, hanem mert nem győzök hálás lenni ennek a pasasnak a nosztalgiáért, hogy abból is a kellemeseket idéztette fel velem, és még ha bele is vegyül valamiféle kesernyés hangulat, azért mégis jó visszagondolni azokra az időkre amikor anyával itt jártunk.
Az ajándékom láthatóan meglepi, de a mosolya….komolyan mondom ezt a mosolyt itt és most palackoznám és hazavinném olyan napokra, amikor szar kedvvel ébredek, amikor rajtam van a para rendesen egy-egy vizsga miatt.Mondanám, hogy ő jelen pillanatban sokkal cukibb mint hat tonna édes puha plüss nyuszi, de szerintem kellően infantilisnek és kevésbé férfiasnak hatna, inkább csak vigyorgok tovább mintha muszáj lenne. Nem az, de egyszerűen szétvet a jókedv. Ujjaim közé csippentve húzok le egy darabot az édes felhőcsodából és biggyesztem az ajkaim közé, hogy az első falatokat megfelelő tálalásban adjam oda neki.Mégiscsak a mézesheteinken vagyunk, legyen hát édes….hehe.Na de komolyra vagy félkomolyra fordítva, csak vonogatom a szemöldököm, és pimaszkodok, majd végül olyasmi történik ami...szerintem filmekben nincs ilyen tökéletes pillanat. Ajkaim már éppen engednék el a vattacukrot, amikor Elias úgy ráolvad, hogy nem tudom eldönteni a cukros finomságot érzem vagy őt magát ennyire elolvadóan finomnak.A cukorba belesóhajtja azt a másodpercet, amikor fullasztóan tapad rám, én pedig egészen enyhén veszítek a tartásomból, és ha nincs a derekamon a keze, menten összecsuklanék. Jó okés….nem ez az első csókom, és nem is az első tőle, de talán az első olyan amibe legszívesebben itt és most belepusztulnék. Esküszöm! És bele is fogok, ha vége lesz….de nem akarom. Ott mormolom magamban, hogy ne engedjen el, még csak egy kicsit, csak amíg még beszívom az illatát az esti világ hűvössé váló illatával, csak amíg ki merem nyitni újra a szemeimet, csak még egy kicsit szorítson, csak még egy kicsit olvadjon el újra az ajkaimon mint egy finom, kifogyhatatlan édes vattapamacs. Lassan enged, lassan érzem lecsúszni a száját az enyémről, és miközben hátrébb húzza a fejét, ösztönösen nyalok végig az alsó ajkaimon. Édes Elias töményben.
-Fúbassza meg!- sóhajtok én is egy nagyot és nem tudom eldönteni, hogy most azonnal lerohanjam egy újabb adagra ebből a különös és minden tekintetben tökéletesen letaglózó csókra, vagy induljunk valamerre, különben nem csak csók lesz a vége….és azért itt a vidámpark közepén mégsem lenne illdomos gyakorlatilag ledönteni a lábáról.
Ő sem nagyon tud megszólalni, nekem is még keresnem kell a susnyásban a hangom, és kivéve a kezéből a saját vattacukrom, a hónom alá csapva a magam E betűjét az emlegetett irányba fordulok és megpillantom a céllövöldét.
-Céllövölde. Nyúl...nyúúúúúúúúl.- a lendületet nehezen találom meg, lévén még mindig remeg minden porcikám, de akkor is elindulok az emlegetett irányba, mellettem Elias lépked a vattacukorral.Már messziről ismerkedem a jövőbeli nyereménnyel, aki az én lakásomon elég előkelő helyet fog elfoglalni. A piszkosfehér színű uraság hatalmas gomb szemein megcsillan az hatalmas, reflektor szerű lámpák fénye.
-Hetty-nek fogom hívni. Olyan Hetty feje van.Ő lesz az új hálótársam.Gyerekkoromban volt egy kis szurokfekete gomb szemű medvém, akit Dwight-nak hívtam. Aztán egy nap amikor a nagyiékhoz utaztunk anyával, a buszon maradt, és soha többé nem láttam. Hét éves voltam és nagyon zokogtam utána, de anya azt mondta, hogy Dwight elment világot látni, és ha megtalálja a helyet ahol igazán boldog lehet, majd küld nekem egy képeslapot. Képzelheted, még tíz évesen is vártam azt a lapot. Ennyire dinka voltam!- kocogtattam meg a halántékom a vattacukrot tartó kezemmel, mire a kék pamacs kilengése egy kicsit nagyobb lett.
A céllövöldénél éppen végzett előttünk egy kisebb família, már elmenőben voltak amikor mi odaértünk. A lassan már szép korba érő nagy tömött bajúszú férfi üdvözölt minket, a kiejtésén némi délies akcentus érződött.Már csak a szalmaszál a szájából és a cowboy kalap hiányzott a fejéről.
-Jöjjenek, jöjjenek! Melyikük a céllövő? Az apró kis hölgy vagy maga uram?-kérdőn nézett Eliasra, majd rám, a mosolya mit sem veszített a lendületéből.
-Mindketten jó lövők vagyunk, de ma csak az úr fog próbálkozni azzal, hogy lenyűgözzön.Nászúton vagyunk itt, tudja. Szóóóóóóval…-húztam el a mondat végét és kacsintottam is, jelezve, hogy mindenképp jó lenne ha nyernénk. Mondjuk a nyulat.
-No drágám hogy érzed? Jól működik a célzási érzéked?- rekedtes, búgó hangon beszéltem hozzá, finoman rezegtetve a hangokat, miközben pofátlanul a számba gyűrtem egy óriási vattapamacsot.  


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Tara Thredson
Diákok
Play by :
Danielle Campbell
Kor :
23
Foglalkozás :
rendőrtanonc, labortechnikus
Hozzászólások száma :
359

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptyCsüt. Szept. 12, 2019 4:43 pm



Tara and Elias

Soha életemben nem szerettem a bohócokat. Nem azért, mert félnék tőlük, szó sincs ilyesmiről, ez inkább valami ösztönös utálat részemről. Egészen egyszerűen amíg mások viccesnek találják őket, addig én maximum szánalommal kevert idegességgel tudom figyelni a humorosnak szánt, de nyögvenyelős és izzadtságszagú csetlés-botlásukat a porondon. Persze, az sincs kizárva, hogy az én átlagtól eltérő humorérzékemmel van baj, mert akadt már rá bőven példa, hogy amin más emberek megszakadnak a röhögéstől, én még csak el sem mosolygom magam. Bárhogy is, most azt érzem, inkább ülnék végig egy nyolc órás cirkuszi matinét, ahol kizárólag kifestett pojácák produkálják magukat, minthogy még egyszer fel kelljen ülnöm erre a ciklonnak nevezett tömény borzalomra. Ahogy kikecmergünk a pántok alól, meg a kocsikból, és elindulunk lefelé, kénytelenek vagyunk egymásba kapaszkodni Miss Thredsonnal, de a haladási útvonalunkat ennek ellenére megirigyelhetné egy kígyó is. Simán el tudom képzelni, hogy a belső szerveim most teljes döbbenettel merednek egymásra, és értelmetlenül pislognak, hogy is kerülhettek az eddigiek helyett valami új helyre. Kell hozzá egy-két perc, hogy újra szilárdnak érezzem a lábam alatt a talajt, meg hogy Gyömbér kisasszony arca elveszítse egy lepedő fehérségét. Fene tudja, de az a hetyke jókedv, amelynek hatására felfelé haladva énekléssel fenyegetett meg, én meg ennek hallatán kétségbeesett arcot vágva egy "engedjenek ki" felkiáltással próbáltam szabadulni, igencsak eltűnt akkor, amikor zuhanni kezdtünk lefelé. De sebaj, túl vagyunk a dolgon. És ráadásul megúsztuk élve.
- Hát, gondoltam lenyűgözlek marcona és halált megvető bátorságommal - dünnyögöm, mikor Miss Thredson felteszi a nagy kérdést, tulajdonképpen mi a fenéért is csináltuk ezt. - Amúgy is, ahogy mondani szokás, az életben egyszer mindent ki kell próbálni. Így már legalább tudjuk, mit nem fogunk csinálni soha, de soha többé - szögezem le. Arra már vissza se fordulok, hogy megnézzem, kik bírnak olyan mazochista hajlamokkal, hogy ismételten menjenek még néhány kört az ördög szekerén, mert félek, hogy a gyomrom már a puszta látványtól erőteljes lázadozásba kezdene. Nem hiszem, hogy sokat emelne az ázsiómon Gyömbér kisasszony szemében, ha végig kellene néznie, ahogy telibe hányom a betont. A jelek szerint neki is ilyesmi gondolatok forognak a fejében, ki is mondja őket, a lelki szemeim előtt pedig megjelenik, ahogy az előttünk lévőket beteríti a gyomortartalmával, ennek a képzetnek köszönhetően olyan röhögőgörcs kap el, hogy kétrét görnyedek itt, álló helyemben. Na, ezt a fajta szarkasztikus humort tudom értékelni, és Szélvész kisasszony tökéletesen ért hozzá, hogy a legjobb pillanatokban nyögjön be valami velős beszólást.
- Teljes mértékben egyetértek, a továbbiakban én magam is lazaságra szavazok - bólogatok aztán, miután a röhögő roham véget ér. - A vattacukornál meg a céllövöldénél lazábbat viszont már tényleg nem tudok elképzelni. Azok legalább nem forognak, zuhannak, és nem kergetnek fél lábbal a sírba. Szóval... - tárom szét a karjaimat, fél szemmel már a vattacukorárus felé pislogva. Olyan lehetek most, mint Pavlov kutyája, a puszta szagtól meg látványtól összefut a nyál a számban.
Elindulunk hát a csábító édesség felé, és hallgatom, ahogy Miss Thredson az anyukájáról mesél. A hangjában egyszerre csendül vidámság, és szomorúság, az emlékezés édes lágysága, bennem pedig kezd körvonalazódni, hogy ennek a lánynak mi a "mellkaslövése". Nem tudom, mikor történt életében a nagy veszteség, de korántsem dolgozta még fel. Ez az ő mumusa, ezzel a fájdalommal kell szembenéznie, ugyanúgy ahogy nekem a saját lidérceimmel. Nem akarom faggatni erről, mert ma egyszer már magamra öltöttem a hangulatgyilkos szerepét, de ha bármikor úgy érzi, hogy meg akar, és meg tud nyílni előttem, a kezemet fogom nyújtani, hogy segítsek neki ennek az időszaknak az átvészelésében. A gondolatmenetemet és az édes andalgást viszont megszakítja a kis boszorkány, aki egy éles kanyarral a bohóc felé veszi az irányt, míg engem - mint engedelmes férjet szokás - elküld vattacukorért. Szívemre szorítom a kezemet, jelezve, hogy eszem ágában sem lesz leselkedni, és tartom is magam ehhez, bár igencsak furdalja az oldalamat a kíváncsiság, min is töri Miss Thredson a fejét. Nem telik sok időbe, hogy megtudjam, ugyanis mire megfordulok - két akkor vattacukorral a kezemben, hogy az egész vidámpark gyomorrontást kaphatna tőle - már vissza is slisszol mellém, és vigyorogva átnyújt nekem egy lufit. Egy nagy T betűt, pirosból, míg ő egy kék E betűt lóbál a kezeiben. A hozzáfűzött kommentár nélkül is beszédes a gesztus, bár a szavak engem általában ilyenkor szoktak cserben hagyni. Nem azért, mintha nem tudnék mint mondani, hanem mert néha a gesztusok, vagy egy pillantás beszédesebb bármi másnál. Mint ez a mostani helyzet is bizonyítja.
- Igen, cukik - válaszolom végül mosolyogva. - Te viszont cukibb vagy - lépek közelebb, és elfogadom a kihívást, amire a Gyömbér kisasszony szájából lógó vattapamacs inspirál. Fél karommal átfogom a derekát - a másikban még mindig a saját édességemet szorongatom, hogy vésővel se lehetne leválasztani róla - aztán megkóstolom a kéklő, pálcára tekert felhőt. Viszont nem állok meg ennyinél, és egy olyan csók következik, hogy ha valaki lát minket, ember legyen a talpán, amíg kivárja a végét, és én sem vagyok képes abbahagyni egészen addig, míg remegősre nem válnak alattam az alig pár perce megszilárdult lábaim.
- Wow - motyogom aztán, mert a csók hatása úgy vág fejbe, mintha valami szédítő, kemény valami loccsant volna szét a fejem tetején, ami szétfolyik az egész arcomon, az egész testemen, és a bőrömet csiklandozná, mint valami kellemes áramütés. Nagy nehezen, és nem is túl szívesen elengedem Miss Thredsont, aztán köszörülgetni kezdem a torkomat.
- Akkor hát... - hagyom lógva a mondat végét, és csak a céllövölde felé mutatok. Egy akkora plüssnyúl terpeszkedik ott, ami szerintem a fél ágyát beterítené, igaz nem szürke, sokkal inkább valami piszkosfehér árnyalatban játszik, de a szeme piros. Nem lehet minden, mindig tökéletes!

credit • megjegyzés • szószám

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptySzer. Szept. 11, 2019 12:17 am



Elias & Tara

Elég sok dolgot kipipálhatunk, amiben hasonlítunk Elias meg én, de éppen annyiban különbözünk is. Ami nem feltétlen baj, csak abban az esetben ha úgy alakul, hogy a kapcsolatunk szempontjából inkább romboló semmint építő. Nálam már az is nagy lépés, hogy egyáltalán belementem ebbe az egészbe, és nem vagyok abban biztos még, hogy végig tudom csinálni. Úgy értem, valamiért nem akarom őt megbántani. Úgy alapvetően semmivel. Persze az alaptermészetemnél fogva ez valahogyan elkerülhetetlen lesz, még akkor is ha tényleg igyekezni fogok a magam részéről. Némiképp azért megnyugtat, hogy nem kötöttünk ki semmit, nem akarjuk a másikat megkötni, és tulajdonképpen szabad a vásár alapon éljük a továbbiakban az életünket, csak azért mégis vissza-vissza térünk egymáshoz.Nehéz lenne nem így tenni, mert a pasas leszámítva a kényszeres bújkálást egy harsányabb tetszésnyilvánítás miatt, imádnivaló.Még akkor is ha az alap romantikus filmeket nem feltétlen kedveli, és ezért nem is szólhatok egy rossz szót sem, mert vannak olyanok amikkel meg engem lehet kiüldözni a világból. Volt, amit még anya kedvéért sem voltam hajlandó megnézni, aki valamiért a műfaj szerelmese volt. Néha az jutott eszembe, hogy titkon mindig vágyakozott egy olyan férfi után, aki szeretni tudja, aki el tudja fogadni az életvitelét, a bolondos mindennapjait, és benne engem.Egyedülálló, fiatal anyaként nem lehetett neki egyszerű, s jobban belegondolva forgolódtak körülötte a faszik rendesen de ő mégsem tudott megállapodni senki mellett. Vágyott rá, ebben biztos voltam, ahogyan abban is, az apám után minden bizonnyal nehezebben bízott meg a férfiakban. Mintaként az volt előttem, hogy tegye az ember olyan magasra a lécet, hogy kurva nehéz legyen bárkinek is átugorni. A lehetetlen csak egy állapot. Ez legalábbis az én egyik alapelvem, meg az, hogy bármit meg lehet csinálni, bármilyen félelmet le lehet győzni, csak a hozzá való erőt néha hosszabb ideig kell gyűjtögetni. Na ez az amire jelen pillanatban nem nagyon marad idő, mármint, hogy felkészítsem a tériszonyos énemet arra ami következni fog. Tulajdonképp addig viháncolgatok, meg bolondozok, hogy már csak akkor tudatosul bennem mire is készülök, amikor végre Elias mellé kerülök a ciklonon. Valamit motyog tériszonyról, meg kocsiról, de bevallom éppen azzal vagyok elfoglalva, hogy ezerrel szórjam magamra a pozitív energiákat, meg azt, hogy ne szarjam össze magam ha majd ott leszek fenn a magasban.
Majdnem vonyítok egyet fejhangon, amikor vigasztalás gyanánt azzal próbál engem nyugtatni, hogy fenn még senki nem maradt.
-Ó kösz! Baszottul megnyugtattál! Tényleg, sokkal jobb!- forgatom a szemeimet és a szavakat a fogaim között szűröm, mintha attól félnék, hogy ha hangosabban beszélek akkor már itt lenn a földön kiesek a hintából. Pedig penge módon fog bennünket a biztonsági szarság amit ránk zártak, de láttam én eleget a Végső Állomást, azóta is átkozom azt a barmot aki kitalálta, mert szerintem az emberek többségében még inkább benne van a para a vidámparki szórakozások láttán.
-De nyugi szivi, ha fenn maradok, legalább nem leszek egyedül. Majd szórakoztatlak különféle bűvészmutatványokkal, esetleg énekelhetek is neked a csodálatos hangomon….és figyelmeztetlek majd, hogy a te ötleted volt a ciklon.- próbálok nagyon komolyan szarkasztikus lenni, de annyira hiteles most tőlem az alakítás, mint egy elefánttól a dupla leszúrt rittberger egy kűr során a jégen.
Az élmény leírhatatlan, és bevallom, hogy ha láttam volna előre az állapotot ahogyan majd kiszállunk a hintából nemhogy nem ülök fel rá, de jó messziről elkerülöm. Nagyjából úgy kóválygunk el összekapaszkodva mint két rottyon lévő masszív alkesz a józanodás előtt de már a következő részegedési fázisban.Röhögni támad kedvem és hányni egyszerre, ami azt hiszem nem éppen a legépületesebb kombináció. Liftezik rendesen a gyomrom, és távol kell kerülnöm attól az ördögi szerkezettől, hogy nagyjából rendbe tudjam kapni a hófehér ábrázatom, az elnyúlt vonásaim, meg az idétlen járásom.
-Húbazmeg ez gyilkos volt. És láttad? Volt aki még egy körre ott maradt. Sőt akik mögöttünk ültek srácok legalább három menetnyi zsetont csörgettek a kezükben. Hallod, ezek tényleg ennyire meg akarnak halni, vagy ennyire mazochisták? Mondjuk mákjuk, hogy nem felettük ültem, és nem dolgozott torokra a gumicukros kóla, mert megnéztem volna az arcukat, ha úgy a fejükre küldöm az égi áldást. Amúgy jól érzékeltem, hogy neked sem éppen barátod a magasság? Béjb, ha ez így van, akkor mi a pöcsömnek erőltetjük ezt a ciklon-hullámvasút kombót? Én értékelem ezt a macsós bátorságot, de nem kell. Valami lazaság jobb lenne.-vonom meg a vállam, és érzem, hogy az erő lassan visszaköltözik a testembe. A kezemmel rendezem a hajamat, ami most úgy nézhet ki mint egy texasi ördögszekér egy homokvihar után. Szélesen vigyorogva bólogatok mindenre amit mond, és a háttérben hallom a bohócot, meg a nyekergő lufi hangját, és azt kurjongatja, hogy nincs semmi amit ne tudna meghajtogatni. Villan is az agyamban egy gondolat, de mivel a vattacukros éppen útba esik, így az ötletemet kicsit parkolópályára teszem.
- Na akkor Mr. Felhőevő. Együnk egy epres felhőt meg egy vaníliásat, vagy ehetünk olyan fantázianevűt is ami kék színű, és tényleg olyan mint a felhőpamacs. Vicces lehet.- apró ujjammal megkoppintom az orrát, majd nevetgélve indulok el vele az említett irányba ahonnan a vattacukor édes illata szinte belemászik az ember orrába.
-Anyukámnak nagyon sokféle illatszere volt, és mind közül talán a legjobban a vattacukor illatú parfümöt szerettem. Amikor nem jutottunk el egyszer a vidámparkba, mert nagyon zuhogott az eső, a mama a konyhában befújt vele, kukoricát pattogtatott a mikróba, és mindenféle bolond zenét hallgatva pörögtünk és forogtunk. A hatás kedvéért még a karácsonyi izzósort is előszedtünk és a székekre, meg mindenhova aggattuk. Óóóóó istenkém, annyira imádtam!- jól esett ezt felidézni magamban. És a különös az egészben, hogy mióta idejöttünk, valahogyan előbújnak belőlem ezek a régi dolgok, de mégsem szomorúan gondolok vissza rájuk, hanem boldogan, és úgy érzem segít abban, hogy anya hiányát megpróbáljam szelidíteni magamban...hogy Eliasnak van varázsereje vagy a hely teszi, vagy mindkettő egyszerre talán nem is olyan lényeges.
Szóval a vattacukros felé vesszük az irányt, de én valahol félúton elengedem a kezét és a bohóc felé mutogatok, úgy területileg mindenhová.
- Figyelj, te vedd meg a vattacukrokat, én addig csendben elintézek valamit.Ne less!- figyelmeztetem nevetve.
-Nyugi, nem lesz hangos, vagy ilyesmi, csendes meglepi lesz. Szóval vegyél nekem olyan kék felhős tuttifruttis vagy milyen ízűt.-csókot lehelek a tenyeremre, majd felé fújom, és megpördülve már indulok is a bohóc irányába. Sokan félnek a kifent arcú nevettetőktől. Én csak simán elvagyok velük. Nem találom őket viccesnek, de ettől még rém menőek abban a sok színes göncben meg a csónak nagyságú cipőben.Lepacsizok a taggal, némi beszélgetést is kezdeményezek, aztán az árakról érdeklődöm, majd serényen bólogatok, és nagy gesztikulálásokkal kísérve elmagyarázom, hogy mit szeretnék, milyen színnel meg ilyenek. Ő meg szintén bólogat, jelezve, hogy meg tudja csinálni, de közben már szedi is elő a lufit, az oldalán lévő dudára hasonlító valamivel fel is fújja és úgy hajtogatja, hogy apám, rendesen észnél kell lenni, de még akkor sem tudnám real time lekövetni a mozdulatait. Elias felé fordulok, aki éppen sorban áll a vattacukrosnál, még integetek is neki, hogy itt vagyok, nem evett meg  a bohóc, még akkor sem ha éppen egy piros lufi van a kezében. Tíz percnél többet, vagy még annyit sem töltök el a lufihajtogatónál, és amikor megfordulok a kezeimben a szerzeményeimmel, már szinte alig két méternyire Elias is lépked felém, kezében a két óriási vattacukorral.
-Oh hello. Úúúúú ezek tényleg hatalmas nagyok.Mint két nagy színes felhő. Az az enyém ugye?- bökök fejemmel a kék pamacs felé, majd az egyik, piros színű lufit felé nyújtom.
-Ez a tiéd, a másik pedig az enyém.- az egyik, amit Eliasnak adok, egy piros lufi, amelyből mint valami kolbászkát tekeregetett a bohóc, mire a végére egy T betű lett belőle, a másik kék színű lufi, amivel kicsit tovább szöttyögött, meg egy E betűt formál. Na az az enyém.
-Cukik mi? Tara és Elias.Kurvaromantikus.A vattacukor mellé lufi is jár, és akkor már adjunk a cukiságnak. -lecsavarok egy nagyobb darabot a vattacukorból, és a számba veszem, de úgy hogy megtartom a fogaimmal, majd közelebb hajolok Eliashoz a szemöldököm táncoltatva, jelezve, hogy ami az ajkaim közül kilóg az őt illeti, vagy akár több is….amit csak szeretne. Mármint vattacukorból. Mármint….abból is.




◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Tara Thredson
Diákok
Play by :
Danielle Campbell
Kor :
23
Foglalkozás :
rendőrtanonc, labortechnikus
Hozzászólások száma :
359

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptyHétf. Szept. 09, 2019 12:12 pm



Tara and Elias

Fogalmam sincs róla, milyen lehet fóbiák, meg parák nélkül élni, mindenesetre elmondhatatlanul irigylem azokat, akinek nem jutott ki ebből a "jóból". Nekem van bőven. Oké, persze nem amolyan Mr. Monk-féle módon, nem látok mumust minden sarkon, és egy liter tejtől sem stresszelem szét az agyam, épp elég nekem annyi kereszt, amit a hátamon hurcolok. Ott a szociális fóbiám, a tetejébe lányokat megszégyenítően vagyok képes sikítozni a pókok láttán, na meg az a rohadt tériszony... csaknem ki is vágtak miatta az akadémiáról, rezgett a léc rendesen a maradásomat illetően. Szóval ami a ciklont illeti, talán nem volt a legjobb választás, de az a fene macsóság nem engedteti velem, hogy eláruljam, félek ám tisztességgel. Inkább leharapnám a nyelvem, vagy felülnék háromszor egymás után a körhintán a csillámpónira, vagy mi az ördögre, de nem, csakazértse fogom mutatni Tara előtt, hogy engem a sírba lehetne tenni a magassággal. A remény egy halvány szikrája ott van bennem, hogy talán megvétózza a tervemet, és olyan játék után néz, ami nem fenyeget a lábon kihordott infraktus veszélyével, de nem nyekken meg se - most bezzeg nem! - talpal velem lelkesen a színhely felé. Rendben, elvégre még senki nem maradt fenn, és a Végső állomás is csak egy hülye film, hát csak túléljük már ezt a ma esti kis hülyeséget mindketten...
Lassú, nyugdíjas tempóra vesszük néhány lépés után a figurát, közben képtelen vagyok megállni a folyamatos vigyorgást. Nagyjából úgy nézhetek ki, mint akinek madzagot raktak mindkét szája szélére, és jó szélesre húzták. A jókedvem oka pedig nem más, mint Miss Thredson fogadkozása, hogy ő majd egy hétig megállja bolondozás, meg zavarba hozásom nélkül az életet. Hát jó, tőlem fogadhatunk is, előre borítékolom, hogy én fogok nyerni, bár ahogy a mondás tartja, nem jó előre inni a medve bőrére. A hölgy iszonyú makacs teremtés, ergo kinézem belőle a hét napig tartó önmegtartóztatást is, amolyan csakazértis módon. Amikor kifejti, hogy a ma estét, meg az egész éjszakát velem tölti, tényleg örülök. Még ha nem is mutatom, legalábbis nem olyan mértékben, hogy végigcigánykerekezzem miatta az egész vidámparkot. De jólesik a gesztus. Akkor is, ha rögtön hozzáteszi, hogy ebből nem csinálunk rendszert. Bólintok, jelezve hogy felfogtam, és tudomásul veszem. Nincs értelme cizellálni a dolgot, hogy amennyiben neki is tetszeni fog ez az "egymásmellettébredős" dolog, akkor ő maga is szeretné majd az ismétlést. Ha meg nem, semmit nem értek el vele, ha forszírozom az újrázást. Vannak dolgok, amiket nem lehet a másikből kierőltetni, és ez az együtt töltött időre is vonatkozik. A holnap reggel, meg az elkövetkező napok majd eldöntik a folytatást.
- Hát tudod... annyira nem szívlelem a romantikus filmeket - válaszolom, mikor Gyömbér kisasszony lelkendezik az általa említett movie kapcsán. - Vagyis, ez így ebben a formában nem igaz. Inkább megválogatom őket. Az Igazából szerelem az egyik kedvenc filmem, és a Méretes hősöket legalább tízszer láttam. Szeretem, ha a filmen nem csak romantikus ömlengés van, hanem humor is. Meg valami, ott mélyen rejtve, ami azért meg tudja ragadni az embert - fejtegetem, aztán ez ennyiben is marad amikor megérkezünk a ciklon elé. Némi kavarodás után - ami az ülésrendet illeti - csakhamar megkapjuk a helyünket, és mikor ránk zárul a biztonsági pánt elkönyvelem, hogy oké, ha eddig nem tettem, akkor innen már nincs menekülés, sem megfutamodás. Épp közölni akarnám Miss Thredsonnal az igazságot, hogy azért a magasság meg én nem ápolunk túl jó viszont, de amikor oldalra fordítva a fejem ránézek, tudatosul bennem, hogy mindketten egy cipőben járunk. Nem is nagyon tudnék szóhoz jutni, mert Gyömbér kisasszony persze most is folyamatosan beszél, de gyanítom ez most a lájtos pániknak tudható be. Elég ránézni az arcára, először fehér színt ölt fel, mintha kihipózták volna, aztán lilára vált. Méghozzá olyan mértékben, hogy ha most lenne a környéken egy krisnás, az azonnal körbetáncolja a karjára akasztott kis csengőkkel kísérve az énekét, ugyanis Miss Thredson jelen állapotában erőteljesen hasonlít Krisnamurtira.
- Király - dünnyögöm. - Két tériszonyos egy kocsiban. Mint egy vígjáték - mosolygom aztán el magam. Nem, akkor sem fogom kimutatni a félelmemet, már csak azért sem, mert a vörös démon minden erejével kapaszkodik belém, a szemem lassan úgy jön ki a fájdalomtól, mint egy csigának. Na meg persze mégiscsak én vagyok a férfi, nekem kell támogatást nyújtanom a női nemnek, vagy nem?
- Ami engem illet, a szex valahogy azért élvezetesebb. Plusz ott maximum fél méterről lehet esni, ha leperdülsz az ágyról - bólogatok, aztán mikor Gyömbér kisasszony megcsókol, el is tűnik az agyamból a para, és különféle perverz dolgoknak adja át a helyét. - Egyébként nyugi szivi, még senki nem maradt fenn - gratulálok Elias, ez aztán remek lelkesítő beszéd, te idióta. Még jó, hogy annak idején az akadémián nem volt "vigasztalás és bátorítás" nevű tantárgy, mert el is hasaltam volna rajta.
Mire idáig jutok a gondolatmenetben, már suhanunk is lefelé, és a magamban mantrázott Miatyánkot nagyjából félúton szakítja félbe Miss Thredson visítással kevert szózuhataga, amelyben olyan fordulatok jelennek meg, amelyeket nem éppen a katolikus liturgiából rángatott elő. Végül földet érünk, amit a közönség nagy része egy sikítás és hörgés elegyével reagál le - köztük Gyömbér kisasszony is - aztán a pántok ugyanolyan halk szisszenéssel nyílnak ki, ahogy ránk záródtak. Én csak azért nem szólalok meg, mert a hangom alighanem odafenn maradt, és csak némi fáziskéséssel ér majd utól.
Kikászálódunk, kifelé igyekszünk a következő adagnyi öngyilkosjelölt között, meglehetősen érdekesen teszem meg az első néhány lépést, mert olyan érzésem van, hogy az összes belső szervem jelenleg a fejem búbján tartózkodik, a golyóim meg a mellkasomba préselődtek. Kell hozzá legalább öt méter, mire azt érzem, hogy újfent rendeződtek az alkatrészeim. Főleg az utóbbiért vagyok roppant módon hálás.
- Akkor most... - köszörülöm a torkom, hogy visszanyerjem a hangszálaim feletti uralmat - egyezzünk meg abban, hogy ezt soha többé. Van itt még millió játék - érünk vissza a kiinduló pontra, vagyis a lufis bohóc meg a körhinta közé. - Szóval, a folytatást rád bízom bébi. Lehet szellemvasút, céllövölde, akár mehetünk is neked nyulat lőni. Ja, és megenni a vattacukrot - na, az tényleg jól fog esni. - Mondtam már, hogy azt imádom? Kiskoromban mindig azt képzeltem, hogy éppen felhőket eszem - vigyorgok. - Az előbb én választottam, most a tiéd a döntés - biztatom, aztán vetek egy csúnya pillantást a csaknem fülembe kurjongató bohóc felé. Most komolyan, csak én vagyok, akinek eléggé paráztató egy ilyen kikent-kifent, kísérteties figura? Bár a mostanában divatos, Pennywise néven ismert horrorbohóccal asszem jó haverok lennénk. Szívem szerint felzabáltatnám vele a fél várost.




credit • megjegyzés • szószám

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptySzomb. Szept. 07, 2019 11:16 pm



Elias & Tara

Bevallom, szokott rossz kedvem is lenni. Néha. Meg is szoktam bántódni. Néha. De alapvetően béküléspárti vagyok. És nem csak azért, mert haragot tartani szerintem orbitális hülyeség, hanem azért is mert nagyon imádom azt az érzést, amikor az ember újra tud mosolyogni a másikra. Tudod, ez olyan mint eső után a forgalmas manhattan-i sugárutak valamelyike: vizes lettél, meg rohadtul elázott mindened, de mégis felfrissültél valamennyire egy forró nyári nap után.
Jelen helyzetben a zavaromat is próbálom oldani azzal, hogy nemes egyszerűséggel megbántódom azon, hogy Elias nem osztozik maradéktalanul az én fergeteges előadásomba. Noha szerintem ő még nem tudja, de ez az enyhébb verzió. Szóval csak állok ott, tőlem szokatlanul csendben és hallgatom őt.Oldani kéne ezt az egészet, mert már kezd zavaró lenni a némaságom, meg az a gombócka a torkomban, és amúgy is...nem is vagyok én ilyen érzelgős...tényleg nem. Na jó. Néha. Ez is néha, de csak akkor ha tényleg valamiért jól érzem magam, aztán meg jön a pofánvágás, ha valaki elrontja a jókedvem. Egyszer egy okos ember azt mondta, hogy a boldogság és az öröm, olyan mint a léghajó. Ha az ember azt akarja, hogy emelkedjen, ki kell dobálni belőle mindent. Mindent ami visszatart, ami nem engedi, hogy úgy igazán elengedd magad. És ha valaki nem mer úgy igazán laza lenni, az soha nem tudja meg milyen fentről nézni a világot, és mennyire gyönyörű is a kilátás.
-Óóóó nekünk elég sok minden elég jól megy. Már-már túl jól.-cöccögök már valamennyire enyhébben, és a kis mosoly mely egy időre huss, eltűnt az arcomról, most megint megjelenik.Tudni kell néha engedni. Tudni kell néha beismerni ha tévedtünk. Persze nem nagy csinnadrattával, de azért mégis…
Én komolyan gondolom azt, hogy akár egy hétig is mentesítem magam ezektől a dolgoktól, ami azért tőlem elég nagy előrelépést, és megmagyarázni ugyan nem tudnám, hogy miért ajánlom fel, de tényleg szívesen teszem.Jó érzem magam vele, és nem akarom, hogy miközben ő tényleg teper azért, hogy felhőtlen legyen a kedvem én folyamatosan alávágok azzal, hogy ilyen helyzetekbe hozom. Persze nem tudhattam előre. Igaz, amikor tegnap éjjel beszélgettünk a múltjáról elejtett nem kevés megjegyzést arra vonatkozóan, hogy elég szar időszakon van túl, és én ezt tudomásul is vettem. Látszólag.Én sem vagyok éppen abban a helyzetben, hogy okom lenne ugrabugrálni. Anya elvesztése még mindig fájó pont, és nem is hiszem, hogy valaha úgy igazán túl leszek rajta.Rettentően hiányzik. És bár mindenkinek azt mondtam, hogy azért költözöm ki a manhattan-i lakásból, mert túl nagy, úgysem bírnám fenn tartani, meg efféle maszlagokkal etettem mindenkit...szóval nem ezért, hanem mert nem bírtam ott megmaradni a mama emlékével. Erről nem beszéltem senkinek, mert nem az a fajta vagyok aki ilyesmiről könnyen megnyílik.
-Figyu, ha azt mondtam, hogy egy hétig akkor egy hétig. Nem vitatkozom! Nem nézed ki belőlem, hogy meg tudom állni? Hát ne sérts meg!- próbálom adni a komolyat, de nem sok sikerrel. Hiteltelen az alakítás.Változatlanul pocsék színész vagyok.
A ciklon! Naná! Szopjon a hülye kiscsaj, ha már a körhintával kezdtük az egészet.Nem mintha a másikkal jobban jártam volna. A ciklon amúgy is izgalmasabb, tekintve ha az ember szereti az efféle dolgokat. Ha ehhez még hozzászámoljuk az akrofóbiával összekapaszkodó halálfélelmet, elmondható, hogy nem én vagyok az efféle szórakozó eszközök üzemeltetőinek netovábbja.
Belekulcsolom az ujjaimat az övébe, és most én vagyok aki robog utána, nem törődve azzal, hogy bár nagy vagányan felajánlotta, hogy oda bizony fel fog ülni, és nem fog visítozni, meg semmi efféle, de valójában ha csak ránézek az egész építményre lazán rongyokba rendeződik a két lábam, és megesküszöm mindenre ami szent, hogy jókislány leszek, csak ne kelljen felülni rá. Mindez persze nem látszik rajtam, mert hát nehogymár éppen most szálljon inamba a bátorságom. A film jut eszembe, és ez kicsit el is tereli a gondolataimat arról amire éppen készülünk, meg aztán az igazság az, hogy ezt tényleg szívesen megnézném vele.
- Szóval ott van a polcodon a filmtörténelem legszebb szerelmes története a Casablanca és az Elfújta a szél után….na jó még mondjuk hozzávehetjük a Madison megye hídjait, de csak azért mert azon a mama mindig sírt és állandóan meg kellett vigasztalni….na mindegy….szóval megvan neked ez a film, és még nem nézted meg? Na de tudom ám….tuti, hogy rám vártál vele. Hehe.- nevetgélve szorítom a kezét, és megyek utána, bár némiképp azért sétálósabbra vettük a figurát. Az ajánlatán elgondolkodom. Nem azért mert nem akarnám, vagy ne esne jól a dolog. Az igazat megvallva ahogyan haladunk bele az estébe, talán a lassan leereszkedő szürkület teszi, vagy egyszerűen csak az, hogy a napom nagy részét a józanodással töltöttem. Miatta. És most itt vagyunk együtt, próbálva valahogyan utat találni a másik felé, mert amúgy két tök különböző világ vagyunk, mégis mennyire frankón együtt tudunk működni. Aztán az is eszembe jut, hogy ha holnap reggel mellette ébrednék, az vajon mennyiben változtatna meg? Úgy értem tudnék hozzá jobban ragaszkodni, mint ahogyan eredetileg terveztem? Vagy, felesleges ezen agyalni, és egyszerűen éljek meg vele minden pillanatot? Aztán arra gondolok, hogy tudna e hiányozni ha éppen nem vele tölteném az estét? Hogy tudnék erre gondolni, miközben éppen Scotty dönt le a lábamról, hogy mennyivel jobb lenne vele lenni? Atyavilág, ez a pasas megbolondít!
-De csak a bacon és a fánk miatt!- emelem fel az ujjacskám, az ég felé bökve, nagyon komolyan ráncolva a homlokom. Nem akarom azt mondani, hogy kurvajó lenne úgy ébredni, hogy valaki átölel. Igazából nem nagyon voltam ennek tudatában, amíg rá nem jöttem milyen jó lehet. Nem voltam tudatában, mert nem engedtem, hogy bárki emlékeztessen rá. Elias megteszi, és ez azért ijesztő, mert közben én nem fogom menekülőre a dolgot.
-Szóval okés, maradok reggelig.De ne csináljunk belőle rendszert, jó?- tudom, hogy a mondat másképp hangzik mint ahogyan gondoltam, és azt is tudom, hogy félreérthető.Félek. Akár bevallom, akár nem, de félek. Az időtől amit együtt töltünk, hogy túl jó lesz, hogy...nem akarok ragaszkodni, annak sosincs jó vége. Szóval ott maradok reggelig, de aztán egy ideig biztosan nem.Azt hiszem….biztosan.
Hatalmasat nyelek a félelemtől amikor meglátom a ciklont, és még az sem oldja a félelmemet, hogy közben nyeherészéssel meg poénkodással próbálom oldani a feszkót, és attól sem lesz jobb, hogy a rágógumit bőszen rágcsáló srác egymás mögé ültet minket. Már éppen szólalnék fel, hogy ugyanmár legyen olyan jó és ne basszon ki velem, hogy ilyen messzire ültet a pasastól, akinek egész idő alatt fehéredésig akarom szorongatni a kezeit, szóval szépen gondolja át az ültetési rendet, de Elias beelőz. Én lepődöm meg legjobban azon, hogy az általam már korábban felvetett játékot viszi tovább, mely szerint házasok vagyunk, és nem óhajtunk távol lenni egymástól. Tökéletesre viszi a szerepet, és úgy néz rám, mintha már ezer éve ilyen őrülten szerelmesek lennénk egymásba...szóval rajtam ne múljon én is hasonló szempillarezegtetős, olvadós tekintettel nézek vissza rá, mely szerint ez a pasas életem értelme, a világom közepe, gyöngyszem az amúgy értéktelen kagylóban. Milyen kurva költői vagyok, mi? Azt hiszem ketten együtt jól adjuk a szerelmes házasokat, mert jön az átrendezés, és pár percen belül már egymás mellett ülünk a hintán, várva, hogy meglóduljon.
-Szóval akkor nem válunk? Mégiscsak jók azok a vegasi esküvők, mi? - nagy szusszanással zárul ránk a biztonsági pánt, és Elias beszólása kiveri nálam a biztosítékot. Pozitív értelemben. Kibukik belőlem egy hatalmas röhögés, ami csakhamar valamiféle halálfélelmet prezentálandó huhogásba vált át, amint a hinta emelkedni kezd velünk, hogy a csőrlők a magasba vigyenek.
-Édesem, én minden értelemben a csúcsra repítelek vidámpark ide vagy oda, ha ezt túlélem anélkül, hogy a kis ketyegőm megállna.-megpróbálok lenézni, de a látvány ijesztő. Úbaszki, azért ennyire nem vagyok bátor. Vagy de?
-Ma reggel még arra sem gondoltam, hogy a magasság iránti félelmemet egyetlen kurva tiltakozás nélkül próbálom legyőzni azzal, hogy veled emelkedem egy hintán olimposzi magasságokba.- igyekszem könnyednek tűnni, de a hangomból kiérződik, hogy félek ám rendesen. Átnyúlok a másik oldalra és a kezeimmel egyszerűen rámarkolok Elias kezeire, akár kapaszkodik, akár nem.Kattannak a csőrlők és én tovább pofázok, próbálom terelni a saját figyelmem, hogy hamarosan felérünk, és akkor indul be az igazi móka.
-Nem tudom, hogy más is így van vele vagy sem, de tudtad, hogy állítólag szex közben és félelem közben is ugyanolyan anyag termelődik az agyadban, csak más érzékelőkhöz jutnak.Hát...akár így van akár nem. Én most többet adnék egy jó dugásért mint ezért a zuhanásért. Mondd, hogy nem így vagy vele!- próbálok oldalra sandítani, mert a fejem nem merem fordítani, akkor teljes premierben látnám az alattunk elterülő mélységet.
Megállunk. A hinta jobbra és balra kileng, én meg szerinte falfehérré sápadok.Meg kell tennem valamit….félelem ide vagy oda.Nagyon picit megemelem a popsim- baszki, nem vagyok normális- és kissé kitekert pózban csókolom meg Neot.
-Okés.Ezt meg kellett tennem. Ha nem élném túl, legalább az legyen az utolsó gondolatom, hogy megcsókoltalak.- viccelődöm, mert mi mást csináljak? Mondjam, hogy teljesen kész vagyok attól, hogy a világ felett lógok egy hintában?
Éééééés megindul….Baszkiiiiii nem hiszem el.Behunyom a szemeimet, összeszorítom az ajkaimat, melyből egy velőtrázó sikítás, és válogatott káromkodások tömkelege zúdul ki.
Nem tudom meddig zuhanunk, csak azt érzem, hogy a gyomrom egy hatalmasat ugrik, és a szívem majdnem kidobogja magát a mellkasomból.Én meg úgy szorítom Elias kezét, hogy lassan kettéroppantom.Az jár a fejemben, hogy érjünk már földet, érjünk már...óráknak tetszik az a pár másodperces zuhanás, és amikor végre egy hatalmas rándulást követően leérünk, olyan ordítás, sikítás, és hörgés hagyja el a csöpp ajkaimat, hogy szerintem lazán beválogatnának valami horrorba hangeffektes sikongatónak.
-Úúúúúúriisssssteeeen! Hát ez kurvaaajóóóóó volt! Hát én erre fel nem ülök még egyszer!- magyarázom szuszogva, lihegve és kipirulva, de nagyon vigyorogva Elias felé fordulva.




◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Tara Thredson
Diákok
Play by :
Danielle Campbell
Kor :
23
Foglalkozás :
rendőrtanonc, labortechnikus
Hozzászólások száma :
359

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptyPént. Szept. 06, 2019 5:13 pm



Tara and Elias

Ismerik a viccet a pszichiáterről, meg a betegéről, akinek mindenről a dugás jut az eszébe? Igen, az ember fantáziája asszociatív. Majd később visszatérek rá, hogy miről jutott ez az eszembe, most egyelőre inkább kiélvezem, ahogy Miss Thredson megbújik a karjaimban. Ki tudja, lesz-e még alkalmam rá, hogy így szorítsam magamhoz. A hölgy lobbanékony és tűzrőlpattant jelenség, ennél fogva kiszámíthatatlanok a reakciói. Az imént elmondott szentbeszédem után - úgy tűnik, a retorikai készségek szorult helyzetben úgy szökkennek bennem szárba, mint tavaszi földben a virág - meg is enyhülhet, és beláthatja az igazamat, de akár sarkon fordulhat, és egy "isten veled Elias" kíséretében faképnél is hagyhat. Mindkét eshetőségre ugyanannyi esélyt látok. Amit akartam, én elmondtam, és megpróbáltam neki elmagyarázni a bennem zajló forradalmat a régi és az újabb kiadású Elias között, kérdés, mennyire lesz vevő erre. Bárhogy is, én őszinte voltam, és ennél többet nem tehetek.
Eltelik néhány perc teljes szótlanságban, ott állunk szinte szoborként a körhinta idegszaggató zenéje, meg a lufihajtogató bohóc idétlen kurjongatása közepette, mikor Gyömbér kisasszony megmoccan a karjaimban. Elhúzódik tőlem, és vet rám egy fürkésző pillantást, de az előbbi megbántottságot már mintha elfújták volna a tekintetéből. Aztán mikor beszélni kezd - szerintem az elmúlt időszakban összesítve nem hallgatott annyit, mint most, szokatlan is volt a percekig tartó csend - már akaratlanul is megrezzen kissé az ajkam az elmondhatatlan megkönnyebbüléstől.
- Igen, pontosan ilyen dolgokra gondoltam - bólintok. - Meg olyanokra, hogy karaokézni félrészegen egy bár színpadán, kiborítani egy étteremben a mellettünk ülő vénségeket. Szerintem ez teljesen jól megy nekünk, nem? - kérdezem, és mikor esküvésre emeli a kezét, már szélesen mosolygok. Olyan benyomást kelt most, hogy kedvem támadna amolyan tárgyalótermi stílusban egy bibliát a másik keze alá nyomni, és közben emlékeztetni rá, hogy büntetőjogi felelőssége tudatában nyilatkozzon, meg hogy a hamis tanúzást a törvény mivel bünteti. Aztán ez a marhaság egy üstökös sebességével el is tűnik az agyamból, mert... a fenébe is, mi van velem? Meghatódom? Jó, nem amolyan lányos, "mindjártelbőgömmagam" módon, de valami jólesően szorítja meg a torkom tájékát. Megértett, és ez momentán többet jelent nekem, mintha valaki a lábam elé szórná a világ minden vagyonát.
- Egy hétig? - visszhangzom aztán a Miss Thredson szavait. - Mindenféle harsányság, és meglepő, meg zavarba hozó ötlet nélkül? - csóválgatom a fejem, immár jókedvűen. - Azt úgysem bírnád ki, és nem is várok tőled efféle önmegtartóztatást. Legyen három nap. Vagy kettő. Talán mondjuk, esetleg egy. Nem számít. Ha egy nap se lesz, az sem baj, csak valami módon jelezd előtte, ha ilyesmire készülsz, hogy képes legyek rá felkészülni lelkileg. Vagy keresni egy rejtekhelyet, ahová bújhatok - vigyorgok, és ujjam hegyével finoman Eszement kisasszony orra hegyére koppintok. - Oh, szóval vallomást is várhatok? Csak így, romantika meg gyűrű és ilyesmi nélkül? - cukkolom aztán, és ismét magamhoz ölelem, mikor hozzám bújik. A kés hegyén szambáztunk ketten, a borotva élén, kötéltáncot jártunk, hívja bárki, ahogy akarja. És tessék, mégis képesek voltunk túllépni az első, köztünk felmerülő problémán. Én értem őt, ő ért engem. Úgy érzem, Gyömbér kisasszony kissé az én részemmé válik, ahogy én az ő részévé, és így alkotunk majd együtt egy többé-kevésbé tökéletes elegyet. Persze, nem mondom, hogy soha többé nem lesznek kis összezörrenéseink, de a fenébe is, hát nem annál édesebb lesz a kibékülés? A lényeg, hogy egyikünk se lépjen át olyan határt, ahonnan már nem lesz visszaút. Ami engem illet, én keményen dolgozni fogok ezen.
- Hmmmm... - ráncolom aztán a szemöldökömet, de mivel nekem lett felkínálva a döntés lehetősége, nem is hezitálok sokáig. - Ciklon! - vágom rá néhány másodperc gondolkodás után a kérdésre a választ. - Gyere... - engedem el két karomból a kis vörös boszorkányt, aztán nemes egyszerűséggel összekulcsolom ujjait az enyémmel, így ballagunk a cél felé. Már el is felejtettem, milyen jó érzés így sétálni valakivel...
- Ha hiszed, ha nem, ez a dvd ott van a polcomon, csak még soha nem vettem rá magam, hogy le is üljek elé - ismerem be aztán, mikor Gyömbér kisasszony felveti egy film címét. - De veled szívesen megnézem - teszem hozzá, és ez nem udvariaskodás, hanem az igazság. Ez a nő arra is rá tudna venni, hogy bevegyek egy marék sztrichnint ciánkálival. - Igaz, csak egy feltétellel - fordítom felé a fejem békés andalgás közben. - Maradj velem reggelig. Szeretnék melletted felébredni. Sőt, még reggelit is csinálok neked. Pirítóst, rántottát, meg finom, ropogós bacont hozzá. És egy nagy adag friss, gőzölgő kávét. Meg fánkot - tárom elé a nagy hirtelen eszembe villanó választékot, ami szóba jöhet a korai étkezés címszó alatt.
Oh igen, még mielőtt elfelejtem, miért is említettem az elején a pszichiáter és a páciense történetét? Nos, ahogy mondtam, az emberi agy asszociatív, és erre én is rájövök, amikor megállunk a ciklon alatt, és felnézek az ide-oda kanyargó pályára. Persze, én nem perverz dolgokra gondolok ennek láttán, hanem inkább a kapcsolatokra. Ugyanilyennek tűnik, hullámhegyek és völgyek sűrű váltakozásának, néha a tetőn vagyunk, hogy onnan zuhanjunk a mélybe, de ha nem követünk el fergeteges baromságokat, és betartjuk az élet játékszabályait, mégis mindvégig tudjuk, hogy biztonságban vagyunk, még akkor is, ha egy-egy kanyar a lelkünket rázza ki, és egy meredeken esve lefelé úgy érezzük, hogy az összes belső szervünk a fejünk búbjáig kúszik.
Mire a gondolatmenet végére érek, máris elfogy előlünk a sor, és a jegyszedő élénken mutogatja, hol foglalhatunk helyet. Két egymás mögött lévő kocsiban - ez viszont nekem nem igazán tetszik. Nem azért, mert félnék, hogy valamelyik lefelé robogó fázisban Miss Thredson tarkón hányna, hanem egyszerűen nem akarok nélküle részt venni a kalandos túrán.
- Nem ülhetnénk egymás mellé? - kérdezem a fiatal srácot, aki a zsetonokat csörgeti a kezében. - Házasok vagyunk. Mr. és Mrs. Anderson - teszem hozzá szemrebbenés nélkül, aztán Miss Thredsonra nézek, és igyekszek arcomra villantani a rajongó, szerelmes áhítat minden megnyilvánulását. Érdekes, nem is megy nehezen. A fickó vállat von, aztán kissé átrendezi a már ücsörgőket, két, láthatóan egyedül érkezett srácot egymás mellé pakol, így nyílik számunkra egy teljesen üres kocsi, amibe kényelmesen belehuppanhatunk. Nem kell rá sokat várni, hogy az apró vagonkígyó megteljen emberekkel, és halk szisszenéssel zárul ránk a biztonsági pánt.
- Fogadok, hogy ma reggel még nem gondoltad volna, hogy egy vidámpark kellős közepén fogunk együtt eljutni a csúcsra - hajolok közel Gyömbér kisasszonyhoz, hogy kaján vigyorral súgjam a fülébe a mondandómat. Reagálni sok ideje már aligha lesz, mert szerintem csak másodpercek választanak el az indulástól, igaz, őt ismerve azt is simán kinézem belőle, hogy végigfogja dumálni az utazás minden egyes másodpercét - hacsak a fejhangon sikítozást nem választja helyette.  




credit • megjegyzés • szószám

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptyCsüt. Szept. 05, 2019 1:36 pm



Elias & Tara

Ugye nem hinné el senki, ha azt mondanám, hogy kislánynak alapvetően csendes és szótlan voltam? Az még inkább hajmeresztő - pedig igaz- hogy viszonylag későn, három éves koromra tanultam meg elfogadhatóan és érthetően beszélni. Onnantól viszont, ahogyan a mondás tartja, le sem lehetett lőni. A mama vidám nevetését mai napig hallom, amikor arról mesélt, hogy iskolás koromra a szupermarket polcain a konzerv dobozok előtt ücsörögve mindegyiket sorban szépen felolvasgattam. És állandóan kérdeztem. Megállás nélkül. Minden érdekelt, és bár a válaszokat meghallgattam, mindenről megvolt a saját külön bejáratú kis véleményem. Nem mintha ez mostanra változott volna. A szereplési vágy viszonylag korán megmutatkozott, és hajtott előre, nem törődve azzal, hogy kinek mi a véleménye arról amit éppen művelek. Óvodai szereplések, iskolás versenyek, középiskolás színjátszó körök és később pár amatőr társulat. Csapnivaló színész vagyok valljuk be, de nincs lámpalázam. Szóval nem sokkal az egyetem előtt beláttam, hogy a művészi vonal nekem nem fekszik annyira, így inkább abbahagytam. A szereplést nem. Imádok a középpontban lenni, és imádom, ha egy társaság pezsgése magába szippant. Nehezen találom meg a hangot a csendes és visszahúzódó emberekkel, és a velük való szárba szökkenő kapcsolatom, legyen az bármilyen minőségű, elég hamar félbe szokott maradni. Mert nem passzolunk. Vágod, két páratlan zokni a fiókból.Akárhogy pakolgatod, meg egymásba gyúrogatod őket, attól még nem lesznek egyformák, és a katicás rózsaszín zokni rém hülyén fest a batman-es fekete férfi zoknival.Egy férfi lábán még hülyébben.
Elias fura. Ő olyan magának való is, de közben meg érzem rajta, hogy nem akar az lenni. Biztos, hogy nem ilyen lehetett régen, és biztos vagyok abban is, hogy menthető, ettől még kurvaszarul esik, amikor megpróbál elmenekülni a kis rögtönzött idétlenkedésem elől.Ekkor fogalmazódik meg bennem, hogy vajon jó döntés volt belemenni abba, hogy megpróbálkozzunk többet kihozni ebből az egyéjszakás dologból semmint csak a szex? Mert az a része tagadhatatlanul jó volt, meg az is, hogy berúgtunk és fecserésztünk mindenféle hülyeségről, a spangli keserű füstje mellett. Jó volt megosztani vele a lakásom apró kis zugát, és jó volt, hogy ott téblábolt az egysegges konyhámban...szóval az úgy jó volt. És tudod ilyenkor jön az, hogy ne rontsuk ezt el mindenféle erőltetett szarral. De a vacsora nem volt erőltetett, és a vidámpark sem, és az sem, hogy jött velem, hogy tényleg azt akarta, hogy jól érezzem magam. Figyelt rám. Megijedtem volna? Igen, talán igen. És nem tőle, hanem kicsit magamtól. Nyújtotta a kisujját, és én máris a karját akartam csócsálni, és nem adni belőle senkinek. Mert ilyen vagyok, és ezen nem tudok változtatni ha beledöglöm sem. És ha azt érzem- még ha félreérthetően is- hogy valaki csak egy minimálisan is bármit meg akarna bennem változtatni, hát fogom a kis betyárbútoromat és odébb állok.
Amikor a körhinta megáll, úgy vágódom ki belőle, mint akit kilőttek, és bár hallom magam mögött a pasas hangját, mintha távolról, valami fémvödörből szólna. Nem nézek vissza, ami valljuk meg elég nagy kreténség, és én lennék a legjobban megsértődve fordított esetben, de nem akarom, hogy azt lássa mennyire rosszul esett ez az egész, és mennyire megzavarodtam azt illetően amiben megállapodtunk. Szóval már lent járunk valahol a körhinta mellett, közelebb a vattacukroshoz, meg valami lufihajtogató bohóchoz, amikor nagy nehezen megállok, és a kis monológomat megpróbálom a világ legtermészetesebb és legviccesebb hangján előadni. Mondtam, hogy pocsék színész vagyok ugye? Nem is sikerül olyan jól az a vigyorgás, ami normál esetben talán őszinte és hihető lehetett volna, ha a gombóc nem tülekedik bele a torkomba. Kurvaéletbe már, nehogy itt nekem bőgjek, mert menten orronmarom magam!
Ő csak….várom a folytatást de valahogyan nem érkezik. Ellenben ő már ott van mögöttem és mikor megfordulok a testem engedelmes kis árulóként hagyja, hogy átöleljen. Most mit mondjak? Nem nekem kell azt hiszem….és kihasználva a csendemet, beviszi a csont nélküli tíz pontost az utolsó mondatával. Ha azt akarom, hogy ő elfogadjon ilyennek, akkor nekem is el kell őt olyannak fogadnom. Baszki, ez jogos! Csak az a baj, hogy nem tudok mit kezdeni vele...én nem tudok nyugton lenni a seggemen, nekem mindig zizegnem kell valahol mint a pattogatott kukoricának, nekem mindig lennem kell valahol, mindig kell körém zaj, emberek, még akkor is ha ez nem mindig őszinte és még akkor is ha néha ez csak felszínes. A csend engem kinyír.
Figyelem miközben beszél, az arcát, a kétségbeesést a szemében és rájövök, hogy ennek a pasasnak az élete tényleg kibaszott szar lehetett az elmúlt egy évben, és nagyon nehéz kijönni úgy a gödörből, hogy a hirtelen támadt napsütés ne vakítsa el. Én meg rátekerek még  egyet azzal, hogy belereflektozom egyenesen az íriszeibe. Hát tényleg nem vagyok normális.De most mit csináljak? De tényleg mit?
- Olyan dolgokat mint például beülni egy tök hintóba egy teljesen zakkant csajjal, aki még be is éget a fél vidámpark előtt? Vagy olyat, hogy a móka kedvéért egy napra feleségül veszed? Vagy olyat,hogy nyár derekán még arra is hagyod magad rávenni, hogy a télapó szánjában körözz, pedig szerintem már a pokolba kívánod az egész vurstli zenét?- na hát helyben vagyunk. Tara féle módon igyekszem oldani a komolyságot, noha nem nevetek és mindezt a sok sületlenséget a világ legkomolyabb ábrázatával magyarázom neki.Aztán megemelem a kezem, mint ahogyan a bíróságokon a tanúk szoktak esküdni, hogy az igazat, csakis az igazat...szóval most én is azt...és nincs ám keresztbe az ujjam a hátam mögött.Nem kamuzok.
- Na figyelj! Megígérem, hogy átmeneti jelleggel nem hozlak többé ilyen helyzetbe. Átmeneti...érted? Nem garantálom, hogy soha többé, csak azt, hogy ma, meg még úúúúúúggy...öööhmm...egy hétig...egy hétig biztosan nem- forgattam meg a szemeimet az ég felé pillantva elgondolkodó jelleggel, aztán a kezeimet a mellkasára simítotottam és úgy magyaráztam tovább.
- De ez csak átmeneti, amíg fel nem oldódsz mellettem, úgy igazán. Utána viszont nem foglak kímélni az ilyen jellegű agymenéseimmel. Elrángatlak a Niagarához és ott fogom a világba üvölteni a vallomásom..elmegyünk szafarizni Afrikába és az oroszlánok és a zebrák lesznek a tanúi annak, hogy istentelenül bírom azt a bolond fejedet.- mosolyodtam el végül, majd hozzábújtam. Jó volt, tényleg. Én Tara Thredson aki ki nem állhatja a Titanicot, ellenben végtelenített verzióban odavan a Streisand-Redford féle “Ilyenek Voltunk”-ért most egy pasast ölelget a vidámpark közepén. De csendesen ám, semmi harsányság. Ha Elias mellettem kicsit megőrül, kicsit ki akar törni a komfortzónájából, kicsit bele akar csobbanni az én színes világomba, én miért ne merülhetnék el egy kicsit néha az ő nyugisabb chillesebb kis közegében, amiben meg ő van otthon? Na ez már tényleg majdnem olyan mint egy kapcsolat. Huszonnégy órás gyorstalpalóban.
- Hahh, el ne hidd, hogy össze fogom csinálni magam a szellemvasúton, bár a nyakadba mindenképpen csimpaszkodni fogok. Biztonságosabb, mint azok a vackok, amik ilyen kis kallantyúk, és szorítani kell...hát én meg nem fogom. Mindig az az érzésem, hogy ha erősebben szorítom, kiszakad a helyéről.- magyarázom, de még mindig nem engedem el őt, ha ő akar akkor majd eltol magától.
- Szóval akkor szellemvasút, vagy a ciklon?- a ciklon az a cucc, ami olyan mint egy bazi nagy hinta, csak éppen felviszik jó magasra, majd előre hátra mozogva zuhan meredeken, függőlegesen lefelé. Vattacukor előtt ülnék bele, mert amilyen szerencsém van tuti, hogy a nyakamba kötne ki az édes finomság. Vagy az alattam ülő nyakában, azt meg nem kockáztatnám.
Ha eldöntöttünk hova is menjünk, egy nagy sóhajt követően lépdelek Elias mellett és onnan pislogok rá.
- Figyi...te láttad már azt a régi filmet? Ilyenek voltunk...valamikor a hatvanas években készült. A mamám kedvence volt, aztán az enyém lett. Tudod az jutott eszembe, hogy megnézhetnénk...ha van kedved.- azt már csak magamban teszem hozzá, hogy a párhuzam a film szereplői és közöttünk vészesen hasonlóak.Két külön világ...két teljesen más jellem hogyan tud mégis, annyi évtizeden át megférni egymás mellett? Persze nem azt mondom, hogy én évtizedekben gondolkodom, bár tudja a fene, lehet egy nap még belátom, hogy anyának igaza volt: nem csak érzem, hanem figyelek is rá, ez pedig más. Úgy változom meg, hogy én akarom a változást. Egy kicsit. Miatta.




◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Tara Thredson
Diákok
Play by :
Danielle Campbell
Kor :
23
Foglalkozás :
rendőrtanonc, labortechnikus
Hozzászólások száma :
359

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptyKedd Szept. 03, 2019 6:54 pm



Tara and Elias

Az emberek nem egyformák. Oké, ez nyilván nem egy Nobel-díjas megállapítás részemről, ettől függetlenül még igaz. Akárcsak az a tény, hogy ebben rejlik az a bizonyos változatosság, ami az ízét úgy adja meg az életnek, mint a vacsorának a só. És lám, az emberek mégis - legalábbis jelentős hányaduk - képes elviselni a másikat. Tolerancia, így hívják ezt a meglehetősen magasröptű és nemes fogalmat. Összecsiszolódás, türelem, belátás, empátia, megértés... most kb ennyi szinonímája jut hirtelen eszembe, miközben érezhetően lassan lehúzódik az a szín az arcomról, ami azt a képzetet kelthette bármely szemlélődőben, hogy az egész fejem lángol. Ettől függetlenül nem mondom, hogy valahol nem volt szórakoztató Miss Thredson magánszáma, csak hát én utálom a figyelmet. A túlzott figyelmet legalábbis. Minden embernek vannak mumusai, akár beismeri, akár nem, és félre lehet ugyan ezeket söprögetni egy mozdulattal, de nem tűnnek el, csak beleolvadnak az árnyékba, hogy onnan a legváratlanabb időpontokban ugorjanak ki, mint a kísértet valami átlagon aluli horrorfilmben. Vagy mint a csontvázak, amelyek ott vannak egy ezer éves padlás lassan szétrohadó szekrényében, jogos igényt formálva a "bújócska győztese" címre, és amik előbb vagy utóbb mindig kidőlnek onnan, hátborzongató zörgéssel kísérve ezt a produkciót. Nos hát, nekem is vannak mumusaim, és biztosra veszem, hogy Gyömbér kisasszonynak is, csak épp nem ugyanazok, mint az enyémek. Már kiskoromban is utáltam, ha sokan bámultak, mert olyankor mindig úgy éreztem, hogy két jeges kéz fojtogatja a torkomat. Szociális fóbia, így magyarázta a dilidoki az anyámnak, ahová dicső nemzőim elráncigáltak, mert nem értették, hogy miért különbözöm jelentős mértékben az átlag kölyköktől. Azt nem mondom, hogy repestek az örömtől, amikor kiderült, hogy egy szem fiuknak miféle flepnije van, de elfogadták. Van, akinek a tériszony jut, mások betegesen félnek a pókoktól, vagy a kígyóktól, én a tömegtől, meg a figyelemtől. Ez van, ezt dobta a gép. Biztos ennek köszönhetően nem lettem Broadway-színész, pedig az aztán pénzes szakma. És jobban értékelik, mint a rendőrként tett erőfeszítéseket.
Egy atomrobbanás sebességével futnak át ezek a gondolatok az agyamon, miközben a körhinta ismét meglódul alattunk, és mikor végre eljutok odáig, hogy ki merem dugni a képemet a tenyereim alól, egyenesen Miss Thredson értetlen-csalódott pillantásával találom magam szemközt. És hogy őszinte legyek, valahogy nem vagyok elragadtatva attól, amit ezekből a tekintetekből jelenleg kiolvasok.
- Én mindenkinek megadom a tiszteletet. Megelőlegezem, hogy úgy mondjam. Ha viszont az illető olyasmit tesz, amivel ezt aláássa, akkor... Amúgy ami a Télapót illeti egyetértünk. Nem is rossz meló egy napot dolgozni évente - próbálok visszakanyarodni arra a témára, amit a kis magánakciója előtt elkezdtünk, gondoltam, ha úgy csinálok, mintha ez a kis közjáték meg sem történt volna, akkor simán túllendülünk ezen. Ez az Elias, homokba a fejet, remek módszer. És nem is célravezető. És ha ez eddig nem lett volna teljesen és tökéletesen világos, akkor most Bajkeverő kisasszony a tudomásomra is hozza. És akkor még finoman is fogalmaztam. Mert attól, amit most a nyakamba zúdít, kb úgy érzem magam, mintha tűsarkú cipővel táncolna az egész lényemen. És aztán jön az utolsó mondat, ami aztán végképp a hideg vizes vödör a nyakamba. Mintha legázoltak volna a buldózerrel, aztán egy markolóval jó mélyre el is ásták volna a cafatjaimat.
Csak nézem, ahogy kiszáll a szánból, mikor megáll a körhinta, szája sarkában ott van valami eddig nem látott, kemény vonás. Megbántottam? Ha igen, nem akartam, de a fenébe is, ő sem volt jobb nálam. Két lépéssel lemaradva követem, még mindig megsemmisülve a jókedv szinte pillanatok alatti elillanása miatt, és kattog az agyam, most vajon mit tegyek? Szinte hallom a füleimben, ahogy az Oscar-díjkiosztáshoz hasonlóan felharsan egy hang, miszerint "És a legjobb hangulatgyilkos díj győztese: Elias Anderson!" Végül rájövök, hogy ha most nem mozdulok, ha nem teszem tisztába a dolgokat, akkor elveszítek valamit, ami igazából nincs, ami el sem kezdődött, mégis olyan lesz, mintha ezentúl fél karral vagy lábbal kéne léteznem a világban.
- Várj, kérlek - szólok Miss Thredson után, elfúló hangon. - Én csak... - keresem a szavakat, sosem voltam egy nagy népszónok, szegény Démoszthenész most alighanem sírva temeti a kezébe az arcát. De nem törődök vele, igaz fogalmam sincs, hogyan fogom elmagyarázni a dolgokat, csak azt tudom, hogy valahogyan el KELL. Hát odalépek Gyömbér kisasszonyhoz, és egyetlen mozdulattal átölelem.
- Nem akartam. Nem EZT akartam - mondom végül, a szavak végül gondolkodás nélkül szakadnak ki belőlem, mintha valami idegen erő lökné ki belőlem. - Nem akarom, hogy elmenj. Azt mondtad, te ilyen vagy, és igen, tudom. Láttam már, és a legkevésbé nem bánom. Úgy hiszem, ezt te is észrevetted. Én viszont más vagyok, mint te. Én elfogadlak így, csak arra kérlek, hogy te is fogadj el - engedem el aztán, és próbálom úgy magyarázni a dolgokat, hogy éreztessem vele, mennyire fontos nekem, de ne higgye, hogy alig egy nap alatt fülig beleestem. - Mindenkinek vannak dolgok az életében, amelyek rossz emléket hordoznak, vagy amiket alapból nem kedvel. Élvezem a közös bolondozásainkat, csak ez most hirtelen sok volt nekem. Mégis, ha láttál volna az elmúlt egy évben... - hallgatok el végül, megrázva a fejem. - Nekem már az is hatalmas lépés, hogy ilyenekre adtam a fejem - intek aztán a körhinta felé. - De nem bánom. A legkevésbé sem. Egy napja, mióta találkoztam veled érzem úgy, hogy most megint élek. Olyan dolgokat tettem, amiket szinte még soha - ja, hát Sarah nem volt éppen egy önfeledt típus. Sőt, ilyen esetekben, ha próbáltam kicsit lazítani, utánozhatatlanul gyilkos pillantással volt képes nézni rám. - Szórakozni akartunk ma este, nevetni, kipróbálni minden őrültséget. Plüssnyulat lőni, és vattacukrot enni... és benne vagyok. Akarom, veled. EZT akarom, azt amit tegnap este elkezdtünk. Csak adj nekem időt arra, hogy összerakjak magamban egy új Eliast - sóhajtok végül. Fogalmam sincs, hogy a szentbeszédem hatásos volt-e, vagy sem, de őszinte volt, ez tagadhatatlan. Kicsit úgy érzem magam, mint akinek, aki még sose látott jeget, korcsolyát csatolnak a lábára, aztán kicsapják a jégre, hogy boldoguljon. Hússzor fog pofára esni, meg összeszed jó néhány kék-zöld foltot, de a végén azért menni fog. - Nem szeretnék hazamenni. A szellemvasúton még nem is voltunk. Tudod, ott ahol az előbbihez hasonló kis sikoltásokkal fogod összecsinálni magad, és a nyakamba kapaszkodni hozzá - próbálkozom egy apró kis mosollyal, és szívdobogva várom a választ. Én elmondtam, amit akartam: most rajta a döntés sora. Szükségem van erre a lányra. És nem a szex miatt, hanem valami más miatt, amit egyszerűen képtelen vagyok megnevezni.





credit • megjegyzés • szószám

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptyKedd Szept. 03, 2019 1:31 pm



Elias & Tara

Azért legyünk egészen őszinték: minden ember igényli a figyelmet. Van aki ezt olyan harsány módon teszi mint ahogyan én szoktam és van aki a négy fal között valamiféle laza intim közegben. Bevallom őszintén ez utóbbival nem igazán tudok mit kezdeni. Jó persze nem azt mondom, hogy zokogva elrohanok, ha valaki egy pár órás chill keretében kényeztetve simogatja a buksim, apró csókokat lehel az amúgy baromira érzékeny fülcimpáimra, és ezerszer is elmondja, hogy mennyire bitang jó csaj vagyok….szóval igen ezt a fajta figyelmet is nagyon tudom értékelni. De nekem mindenem a pezsgés, szeretem ha a középpontban vagyok, és ezért legtöbbször mindent meg is teszek. Mindemellett az érzelmi kirohanásaim is elég extroveráltak. És nagyon le tud törni ha valaki erre nem vevő. Vagy arra, hogy mennyire el tud szállni néha az agyam és nem is gondolkodom, csak pörgöm mint egy felhúzott, drogos búgócsiga, akinek túltolták legalább háromszorosan a cuccot. A vidámpark erre a legideálisabb, és megmondom őszintén, hogy azt gondoltam Elias pont azért találta ki ezt, mert valahol ösztönösen ráérzett, hogy ebben a közegben tudok a leginkább felszabadulni. És ez így is van amúgy. Nagyon bírtam benne egész este alatt, hogy nem próbált visszafogni, nem mondta, hogy sok vagyok...pedig gondolta, ó láttam én rajta! Szóval visszavonult ő időnként, de azért mindig ott hagyta a kisujját, hogy nesze hülyegyerek, legyél boldog, tombolj! Én pedig megtettem.
Figyelek rá, istenbizony. Minden szavára, mert amúgy sok dologban hasonlítunk, de sok dologban totál másképp gondolkodunk. Bevallom ezért is vonakodtam annyira eleinte az együttjárós dolog miatt, de úgy szép az élet ha zajlik, még akkor is ha időnként kavics szalad a gépezetbe.
-Hogy minden nőt tisztelni kell, na ezzel azért vitába szállnék!- emelem meg a mutatóujjam mintegy közbevágva egy pár gondolat erejéig.
- A tisztelet, legyen az férfi vagy nő nem jár alanyi jogon. Nem kapod meg születésedkor úgy mint a szíved a májad...na jó ez utóbbit ha eliszod akkor kakukk, harangoztak...szóval a tisztelet olyasmi ami nem jár, azt ki kell érdemelni. És hé, ki lehet érdemelni egyetlen éjszaka alatt is ha valaki bitang jó a szexben. Az is egy tiszteletet parancsoló tényező!- vigyorgok pofátlanul, egészen közel hajolva hozzá, és szinte a fülébe súgva. Mert hát okés, hogy alapvetően engem ugyan nem zavar ha hallják amit mondok, de itt tényleg gyerekek is vannak, és nem feltétlen lenne jó, ha a körhintáról leszállva a gyerek az anyja nyakába csimpaszkodva azt kérdezné, hogy “mi az a bitang jó szex?” Szerintem anyuka köpni nyelni nem tudna….persze fel kell világosítani a gyereket, de nem öt évesen.
A második körre olyasmit kért, amin nem festene hülyén, és bármennyire is megnézném hogyan lovagolja meg a szivárványos csillámpónit, mert fix, hogy nem mindennapi látvány lenne, nem akarom őt már az eddigieknél jobban kitenni az agymenésemnek, szóval akkor inkább a télapó szánjára szavazok. Vonszolom magam mögött, miközben nagyokat röhögök ahogyan hátrafordulva magyarázok.
- Há’má’ mé’ lenne abszurd? Amikor a télapó széthurcibálja az ajándékokat, nem tűnik el csak úgy ukk-mukk-fukk- mutogattam a szabad kezemmel ide-oda hadonászva a levegőben.
- És a szánja is megvan, a réniket is el kell látnia valakinek. Okés, hogy ez ilyen “one night job”, de akkor is. És én ha tehetném és rajtam múlna bevezetném az egész éves karácsonyt. Imádom a sok csillogó szarral, meg műhóval, meg mindennel együtt az egész fílinget. Miért, te talán karácsony ellenes vagy? Most mondd meg még az elején, mert ez nagyobb szakító tényező lenne még annál is, hogy dohányzol. Mármint nem olyan vicceset, tudod, hanem olyan igazit. Az igazit nem szeretem. Gyűlölöm! Mintha egy hamutállal smaciznék. Pfeh!- öltöttem nyelvet, és ami ezután következett….hát még nem tudom eldönteni mennyire volt jó ötlet. Mert én annak láttam. Ugye mondtam, hogy az érzelmek kifejezésében elég extrém és meredek dolgokat szokásom bevállalni. És ez most sem volt másképp.
Ő ugyan megpróbál leállítani, de nem is figyelek rá. Ha begőzölök, vagy szerintem valami orbitális nagy dolgot eszelek ki ami “hűdekurvajólesz” akkor nem szokásom figyelni a környezetemre, vagy ha valaki azt mondja nem kéne...mondjuk ha figyelnék akkor meg nem törődnék vele.
Már a hurrázásnál látom, hogy Elias gyakorlatilag a fejének a legmagasabban lévő hajszáláig elvörösödik, mint a nyári pipacsmező...az arcát a kezével eltakarja és hát fogalmazzunk úgy, nem boldog a kis akciómtól. És bár a jókedvem töretlen amikor mellé huppanok a menekülés gyanánt kiszemelt szánkóba, hamar be kell látnom, hogy ő nem osztozott felhőtlenül boldogan a kis műsoromban.
Csak ülök mellette és figyelem, ahogyan lassan elindul a körhinta, ő meg lefejtegeti a kezét az arcáról.
- Hé, már azt hittem a kezed átment alien fiókába és rágyógyult az arcodra….- kezdeném a magam hülye módján, amikor jön a kérdése, én meg elhallgatok, és csak nézek rá, mintha nem az anyanyelvemen hangzott volna el a kérdés, hanem szuahéli nyelven gügyögne nekem.
- Mit miért?- kérdezek vissza, inkább csak időnyerés gyanánt, semmint nem fogtam volna fel eddigre már, hogy mire is gondolt. Egykedvűen és picit sértődötten vonok vállat.
- Mert én ilyen vagyok. Azt hittem ezt a tegnap estén levágtad, és levágtad a mai este folyamán is. Én nem tudom csak egyszerűen csak azt mondani egy embernek, hogy kedvelem, meg jó vele, meg jól esik amiket mond….én nem csak beszélek...ééééénn ááááh hogy mondjam neked, én kifejezem magam. És ennek egyik formája az ilyen és ehhez hasonló eset. Ha ez neked nem tetszik, vagy nem tudod elviselni, akkor mondd meg, mert annyi biztos, hogy soha, senki kedvéért nem változtam még meg eddig és nem is fogok. Bármennyire is bírom azt a lüke fejed, a te kedvedért sem fogok. Nem én találtam ki ezt az együttjárós dolgot- mutogattam a kezemmel macskakörmöt a vállaim mellett az együttjárós dolognál, majd tovább magyaráztam. A bőrön lélegzést még gyakorolni kell, mert nem tudtam egy szusszra folytatni, fújtattam egy nagyot és hadartam tovább. A kezeim úgy jártak mellettem, mint egy született szícilai-nak, akik a mindennapokban is activity-ben tolják a komenyikációt.
- De ha ezt akarod, akkor fogadd el, hogy ez az egész hozzám tartozik. Ez is.- a télapó szánkójának elején apró harangok voltak, és azok ebben a pillanatban éles hangon kezdtek bimbamolni, kis híjján a frászt hozva rám, és majdnem kiugrottam a bugyimból ijedtemben. Sikkantva, rándulva ugrottam egy nagyot, a kezem a mellkasomra téve a szívemet kezdtem masszírozni.
- Édesfaszom, a frászt hozzák rám!- az előbbi komolyságot egy pár másodpercre átvette a nevetés, aztán eszembe jutott miről is beszéltünk, és vissza is komolyodott az ábrázatom.
- Figyu, hagyjuk ezt az egészet a francba jó? Kiszállunk a körhintából és hazamegyünk. Nem érzed itt jól magad, és gyanítom a továbbiakban sem éreznéd….és már nekem is elment a kedvem az egésztől. Én elfogadom, hogy ilyen vagy, ez van. De akkor maradjunk meg annál, hogy néha összejövünk párszor egy-egy laza szex erejéig, és ne erőltessük ami nem passzol.- vontam meg a vállam, és kicsit azért elkettyentem. Jókedvem volt, és most ez úgy elillant mint valami szappanbuborék. Ki is pukkant ami azt illeti. Nem bántott meg, csak egy kicsit. Tényleg csak egy kicsit, de ez pont elég volt ahhoz, hogy ne akarjak buzinagy plüss nyulat, meg vattacukrot, meg egyéb szarokat. Mondjuk éreztem, hogy ez nagyon rossz ötlet lesz, mármint ő meg én. Annyira különbözünk, és azt már most tudom, hogy ha ez később derült volna ki, akkor még jobban bántott volna. Na ugyebár ezért nem akarok úgy megkedvelni senkit, mert aztán jön egy ilyen, és olyan fancsali képet vágok, mintha valaki ok nélkül pofán csapott volna. Úgy is érzem magam. A körhinta megállt, én meg kikászálódtam Elias mellől és elindultam a lépcsők irányába, hogy lemásszunk.
A vállam felett hátrafordultam, és erőtlenül mosolyogni próbáltam, adni a vidámat, hogy okés, nem vettem a szívemre, ne aggódjon, túl leszek rajta. Egy este, egy vacsora, mi bajom lehet, nem először fordul el elő velem? De valahogyan nem volt ez a mosoly olyan őszinte mint amilyennek szántam.
- Holnap beadom a válópert, a Vegasi esküvők úgysem tartósak.- jelentettem ki még mindig humorosnak szánva, picit elkettyenve.
- Hazamegyünk?- kérdeztem aztán félrebillenő fejjel, de nem mondtam hogy hova. Hozzám haza, hogy hazavigyen? Vagy hozzá haza? Nem mondtam és nem is utaltam rá. Csak vártam.Baszki, de utálom ezt az érzést, amikor szíved táján nyom. Infarktus? Á ahhoz még fiatal vagyok.Mindegy, nem érdekes. Hazudtam magamnak úgy, hogy már magam is elhittem.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Tara Thredson
Diákok
Play by :
Danielle Campbell
Kor :
23
Foglalkozás :
rendőrtanonc, labortechnikus
Hozzászólások száma :
359

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptySzomb. Aug. 31, 2019 2:22 pm



Tara and Elias

Vannak olyan emberek, akik meglehetősen könnyen oldódnak. Vagy egész pontosan, nem is kell oldódniuk, mert alapvetően lazák és könnyedek - na ez az, ami rólam általában a legkevésbé sem mondható el. Fogalmam sincs róla, hogy miért: a neveltetésem hatására valószínűleg nem, sokkal inkább valami távoli ős hagyatékaként lehet így. Egyébiránt ez teljesen mindegy. Nem véletlenül ragasztották rám mind az akadémián, mind később az őrsön a "karót nyelt" kifejezést. Pedig talán csak az a magyarázat, hogy spórolósabban bánok az érzelmeimmel, mint mások, mert felesleges pazarlásnak tartom mind az öröm, mind a bánat túlzott kifejezését. Nagyjából úgy, mintha attól félnék, hogy az emóciók előbb-utóbb elfogynak, és olyan leszek, mint egy kiégett, üres porhüvely, vagy mint egy Terminátor, aki csak megy, és teljesíti a feladatait egy program alapján. Pedig úgy tűnik, én is képes vagyok élvezni az életet, csak kellett hozzá egy vörös katalizátor, aki nem magával rángat az őrültségekbe, hanem készséggel ugrom vele együtt fejest a kalandokba. Még az értelmetlen dolgokba is. Mint példának okáért ez a vidámparkozás. Ha nem találkoztam volna Miss Thredsonnal, soha eszembe se jutott volna idefelé venni az irányt, de ez a kis vörös démon olyan, mintha alig egy nap alatt kiporszívózta volna belőlem a régi Eliast, legalábbis egy részét. Hogy bánom-e? Erre ma, per pillanat még nem tudom a választ, csak hagyom magam sodródni az árral. Ahogy mondani szokás, egyszer élünk. Én pontosítanék ezen: egyszer úgyis meghalunk. Addig legalább éljünk. Emberegyenlet.
Ezen elv mentén haladva engedelmesen hagyom, hogy Gyömbér kisasszony diktáljon, és kezemnél fogva határozottan a tökhintó felé irányítson. Sikerül is elfoglalnunk a dicső helyet, kb úgy, mint zsoldos katonák szokták az ostromlott várat. Noha nyilván úgy vannak kialakítva a játékok, hogy felnőtt kísérő is ülhessen a srácokkal, azért mi mégis másképpen festünk úgy, hogy a mi társaságunkban nincs gyerek, így eléggé kilógunk a többi szórakozni vágyó közül. Az egyik kiskölyök például úgy megdöbben a kettőnk szürreális látványán, hogy még a sípoló seggű kakasos nyalókát is kiejti a kezéből.
Nem kell sokat várnunk, hogy meglóduljon velünk körbe-körbe a világ, igaz ez tagadhatatlanul kellemesebb, mint az a szédülős állapot, amikor az ember jó alaposan felönt a garatra. Kimondottan jól érzem magam, az egyetlen ami beárnyékolja ezt a kellemes állaptot, az a borzalmas zene, ami a hangszórókból nyekereg, és ami hallatán legszívesebben két ujjal befognám a fülem, és hangosan lallalázni kezdenék. Komolyan mondom, ennél még Miss Thredson énekhangja is jobb, pedig azzal is vallatni lehetne. Aztán természetesen a vörös ördög hallatja is a hangját - amibe szerintem titkon szerelmes, ha nem is vallja be - és az idegrendszeremet kímélendő, nem dalolászik, sokkal inkább monologizál egy sort a megbízhatatlan pasikról, meg az eddigi "szerencséjéről" a seggfejekkel.
- Az odafigyelés léte vagy hiánya a férfiakat és a taknyos kölyköket elválasztó ismertetőjel - válaszolom végül. - Tudod, ez olyan dolog, aminek alapvetőnek kell lennie. Egy nőt mindig, minden körülmények között tisztelni kell. Még egy egyéjszakás kaland során is. Csak sajnos ez nem olyan dolog, amit sokan tartanának szem előtt. Fogalmam sincs, mi hozza ezt magával, talán a mostani generáció tagjai már ennek a dns-nek a hiányával születnek. Nem vagyok sokkal idősebb nálad, de talán az én nemzedékem az utolsó, amelybe ezt az elvet belenevelték, és akik ezt magától értetődőnek tartják. Tudja a fene - vonok vállat. - Ami pedig a gyerekkori álmokat illeti, tény hogy nem én vagyok a szőke herceg - ez tagadhatatlan. A bőröm se olyan fehér, mint a kőművesdekoltázs éjjeli sötétben, a szőke meg aztán a skála másik végén áll a hajszínt illetően.  - De sokszor inkább a viselkedés mutatja a rangot, hölgyem. Mellesleg, az üvegcipő fix, hogy több ezer lány lábára ráillett a birodalomban, csak egynek se állt olyan jól, mint az eredeti tulajának, és a herceg is érezte ezt. Szóval inkább ment, amíg meg nem találta a szíve hölgyét - biccentem kissé oldalra a fejem, így nézve Miss Thredson tekintetébe. Zavart látok benne, ahogy az arcán is, dadogni kezd valami mondatot, de nem jut el a befejezésig, belé fojtom a szót egy egetrengető csókkal. Persze, tudom én, hogy hangzott volna a mondat második fele, és igaza van, nem kell nekem se beleélni magam semmibe. Meg igazán nincs is mibe. Együtt lógás, kellemes szexxel körítve, erről szól az egyezségünk, én is tisztában vagyok ezzel. Csak a fenébe is, teljesen más emberré válok a társaságában, és ez tetszik. A kelleténél jobban. Ez a lány olyan, mint a drog. Az ember egyszer megkóstolja, és minél többet és többet akar belőle.
Mire elválunk egymás ajkától, véget is ér a kör, kikászálódunk a hintóból, átadva a helyet egy meglehetősen népes, és ehhez mérten zajos családnak, aztán Gyömbér kisasszony olyan vehemenciával kezd hajtani a következő célpont felé, mint egy buldózer, amelyikkel Ty Pennington élvezettel rombol le kégliket a Nagy házalakításban. Tiszta is az utunk, mert szerintem mindenki felfogta, hogy jobb ha nem áll a vörös veszedelem útjába.
- A Télapó szánja elég abszurd így nyár derekán - nevetek, szemügyre véve a vén szakállast, meg a kisebbfajta rénsereget. Azt hiszem, az utóbbiak jobban fekszenek nekem, és már épp nekirugaszkodom, hogy Ágas... vagy Táncos... vagy fene tudja, melyik szarvas hátára pattanjak, de ismét meghallom a fülemben Miss Thredson hangját, ezúttal valami érdekes módon a sokszorosára erősítve. Döbbenten fordulok felé, és amit látok, attól azonnal a földbe gyökerezik a lábam. Irgalmas Isten, mi lesz ebből?
- Talán nem kéne... - kezdek bele tétován valamiféle elterelésbe, de a hangom elveszik Gyömbér kisasszony felerősített orgánumában. Nemcsak én figyelem őt tátott szájjal - és erős balsejtelemmel - a körhinta népe is furcsán-kíváncsian bámul rá, egészen addig, amíg el nem harsogja a közönségnek is az egyszer már jól bevált sztorinkat. Az emberek tapsolnak, én meg azt kívánom, bárcsak nyílna meg alattam a föld, jelen esetben a körhinta deszka borítása, hogy a felszín alá süllyedhessek... Mert mégiscsak más EGYETLENEGY embernek, a pénztárosnak eljátszani a boldogságba félig beleőrült házasokat, mint ennyi ember előtt. Ráadásul ilyen alattomos és orv hátbatámadás után.
- Úristen... - dünnyögöm, és érzem, hogy a fejem búbjáig vörösben lángolok. A hurrázásra nem is válaszolok, csak egy lagymatag, szégyenlős intéssel, és mikor a megafon visszakerül a körhintás kezébe, hallom ahogy mellettem elbaktatva az idióta szerelmespárokról morog az orra alatt, meg arról, hogy kár amiért egymás után zárják be a pszichiátriai intézeteket. Kedves, emberbarát fazon, azt meg kell hagyni.
Szerencsére gyorsan elterelődik rólunk a figyelem, ki is használom, változtatok a terven, és inkább a szánba huppanok bele, itt legalább az az illúzióm megvan, hogy el tudok bújni mások szeme elől. Soha nem kedveltem a figyelmet, azt a fajtát, amikor úgy érzem, a lelkem legutolsó zugát is átszkennelik mások. A régi időkre emlékeztet, a szociális fóbiám minden árnyékára és rémképére, amiket az elmúlt egy nap alatt sikerült a sarokba űznöm. Most mégis úgy érzem, mintha egy időkerék visszarepített volna a múlt hétbe, szorítja a torkomat az az elmondhatatlan érzés, ami a közeli, ám még elkerülhető pánikkal jár együtt. Kezemet szememre tapasztom, gyerekkoromban is így csináltam, ha el akartam bújni: meg voltam róla győződve, ha én nem látok, engem sem látnak.
Csak a hangokból érzem, hogy Miss Thredson is betelepszik mellém, aztán a fülsértő zene ismét felhangzik, és a meglódul a körhinta. Csak ekkor merem levenni a tenyeremet a szemeim elől, és vetni egy pillantást a vörös istencsapására.
- Miért? - kérdezem aztán röviden, nem vádlón, inkább kíváncsian a motivációjára, és közben azért már egy szégyenlős kis mosoly a szám sarkába kúszik. Persze, szívesen vagyok benne a bolondozásaiban, de van az a pont, amikor én úgy érzem, hogy ott az a bizonyos határ. Remélem, a reakciómmal most nem csesztem el a szórakozást. Ha mégis, akkor sem tudok mit tenni ellene, legfeljebb otthon majd egyedül a falba verdeshetem a fejemet. Nem mintha nem értékelném ezt a kis húzását is némileg viccesnek, csak közben meg... jaj. Szerintem ő is pontosan látja ezt, mert most is érzem, hogy még a fülem is lángol.   





credit • megjegyzés • szószám

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptySzer. Aug. 28, 2019 1:16 pm



Elias & Tara

Lüke. Ilyen egyszerűen, de a szó legpozitívabb jelentésében. Szeretem ha egy pasasnak úgy van humora, hogy nem izzad közben vért, s nem látod rajta, hogy egy poénnak szánt megjegyzésbe beleadta az összes agytekervényét, de még így is szánalmasan csapnivaló lett. Ismered azt a tipust, nem? A vicceskedő hülyegyereket? Na az egyetem tele van velük, úgy nőnek ki a tanszékekről, mint eső után a gomba. Tulajdonképpen ha azt vesszük hosszú idő óta Elias az első olyan pasas, aki sok évvel meghaladta már a nagykorúságot.Itt nem évtizedekről beszélünk, hanem azon tényről, hogy például ő már melózik, és nem éppen arra készül, hogy mondjuk a japán lábujjak helyzetéről írjon szakdolgozatot az Ázsia tanszékre. Jobban belegondolva, meg átelemezve a dolgot, kicsit mintha igaza lett volna annak idején Freudnak, mikor azt mondta, hogy némiképp hosszabb távban kellene gondolkodnom….csak ez valahogy nem megy. A szép dolgok csak addig élnek, amíg nem veszünk össze reggel egy tubus fogkrémen, meg a maradék egy deci tejen, hogy kinek a kávéjában kössön ki….nem vagyok egy házias tipus sem, és nem most akarok komolyan elgondolkodni azon, hogy ha férjhez megyek vajon a kagylóhéj szín tapétához megy a burgundi selyemkanapé amikor nappalit rendezek be? Szóval élni akarok, úgy igazán. Emlékeket gyűjteni, elkövetni annyi hülyeséget, amennyire csak lehetőségem van, de legfőképpen meg akarom élni, és meg akarom tapasztalni a dolgokat. A maguk valóságában.Persze időnként a sors, mint egy rossz ribanc bezárja előttünk az összes rést, és drágán méri a kegyeit. Időnként meg alánk vág rendesen. Itt ad, amott duplán elvesz.Anya,jobban belegondolva az utolsó hónapokban olyan programokat szervezett kettőnknek amik elég meredekek voltak, és nem igazán illett hozzá. Mintha nagyon ki akart volna próbálni mindent, és olyan helyekre is visszamenni, ahova tök jó emlékek kötöttek bennünket. Ide valahogyan nem jutottunk el.Majd tavasszal….majd ha jó idő lesz...aztán eljött a karácsony és ő már nem volt sehol.Utálom ezt a gombóc szerű érzést a gyomromban, szóval nem is igazán akarok vele jobban foglalkozni, mert érted amiről nem veszel tudomást, az majd felszívódik szépen lassan….vagy valami ilyesmi.
Jól akarom ma érezni magam, azt akarom, hogy emlékezetes legyen. Egy buzinagy plüss nyúllal akarok hazavergődni félig részegen még az éjszakától, és annyiszor de annyiszor akarok ebbe a pasasba belefulladni, ahányszor csak lehet. Oldódom. Határozottan, bár azért nem fogom magam meghazudtolni, és nem vedlek át cukorromantikus kiscsajjá, aki tócsába olvad csak attól, hogy a másik levegőt vesz mellette.És az igazat megvallva nagyon bírom, hogy Elias is így áll hozzá.Talán érzi rajtam, hogy nem igazán díjaznám a dolgot, helyette vevő a képtelenül hülye humoromra, és mindenben benne van, amire csak kinyitom a csöpp számat. Szeretném azt gondolni, hogy nem csak az éjszakában jól érzékelhetően előrevetülő kegyetlen szex miatt csinálja, persze nem haragudnék ha így lenne...nyolcvan százalékban engem is ez dominál.Nem vagyok szerelmes, nem vagyok csak egyszerűen kibebaszottul boldog mellette, amilyen nagyon régen voltam. És ez ha innen nézzük sokkal jobb dolog, mint rózsaszín felhőkön hintázva arról gagyogni, hogy bennünket a mindenható is egymásnak teremtett.
A maga módján azért elmagyarázza a mágnest….mármint, hogy bejövök neki,és ezt nyugtázom is egy nagy vigyorgással, még büszkén ki is húzom magam, megnyalva a szám szélét cinkosan bolond vidámsággal kacsintok rá.
-Hát minek szépítsük a dolgot, te is bejössz nekem...na!- utánoztam a hangját a mondat végén, ahogyan ő is olyan aranyosan felcsattant.Megrázkódom a nyakcsóktók, de csak azért, mert mert kellően bizsereg az ujjbegyem is tőle, hogy a közelemben van, és fejem rázva fújtatok.
- Hogy ritka nagy seggfejekkel az nem kifejezés! Már ami azokat illeti akiket kipicsáztam pár alkalom után, vagy akik engem tettek lapátra. Minek szépítsük? Volt ilyen is. De azokért nem kár. Tudod olyan ez mint az egyhetes zokni: sokan mondják, hogy jó lesz az még pár alkalomra, de vagy bevágod a mosógépbe, vagy kilométerekről is érződik rajta, hogy már alaposan elhasználódott. Szóval akkor inkább dobjanak ki, mint büdös zokni legyek.- legyintek egyet, bár azzal nem értek egyet, hogy csak odafigyelés kérdése a dolog, és ennek hangot is adok. Naná! Én mindennek hangot adok amúgy is amivel nem értek egyet.
- Ez nem ilyen egyszerű amúgy. Mármint, hogy odafigyelés kérdése. Nem arról van szó érted, hogy ne figyeltek volna rám, csak phfúúúúú - fújtam fel hörcsög módon a pofázmányom, és engedtem ki, elgodolkodva forgattam a szemeim, kerestem a megfelelő szavakat, hogy mégse hangozzon hülyén amit mondani akarok.
-...szóval tudod az a fajta kedves aki nagyjából már a születése pillanatától az agyadra megy. Már akkor az agyadra ment amikor még nem is ismerted, szóval úgy bármikor képes seperc alatt felkúrni az agyad az állandó nyüzsgésével. Nem szeretem ha folyton a nyakamban lihegnek, ha ott zizegnek körülöttem...kivéve persze ha a szitu éppen egész másról szól. Olyankor zizegjen meg lihegjen.De akkor csinálja!- nevettem el végül magam, aztán ejtem a témát, legalábbis arra az időre mindenképpen, amíg megszerezzük magunknak a tökhintót. Lehet, hogy kicsit átmentem tank üzemmódba, de én most tényleg eldobtam az önkontrollt, ami a vidámparki kalandozásunkat illeti és ki akarom élvezni azt. Ebbe pedig beletartozik az, hogy mindenhova úgy és akkor ülök fel amikor csak akarok. Nagy szemétség tudom, hogy mindeközben úgy vonszolom magammal Eliast, mint a viharos szélben lengedező szatyrot, de mikor végre benn ülünk valamennyire csillapodok. Valamennyire.
Aztán dumálunk. Ott a tökhintóban. Még sosem dumáltam faszival egy igazi tökhintóban, szóval izgi a helyzet, és ennek jeleként hagyom, hogy Elias az ölébe húzzon. Néha megemelem a kezem elsimogatok egy ott sem lévő hajszálat az arccsontjáról és jár a tekintetem rajta ide-oda miközben hallgatom. És vigyorgom, megállás nélkül mint egy fogpasztareklám.
- Herceg?- vonom fel álmélkodva a szemöldököm és csodálkozásom jeleként még a szemeim is elkerekednek.
-Hát ezt tényleg nem gondoltam volna rólad. Jó okés, nevezz előítéletesnek vagy akármi, de ilyesmit én tényleg nem néztem ki belőled. És nem tudom véletlen vagy sem, csak azt, hogy a mese, ha csak egy vidámparki körhinta tökhintója erejéig is, de valóra vált. És ez szerintem tök jó. Én megígérem, hogy nem dugdosom az üvegcipellőmet tovább és elárulom, hogy én vagyok a te Hamupipőkéd, te meg megígéred, hogy nem fogod mindenféle jött ment luvnya lábára felpróbálgatni, hanem felismernél akár ezer közül is. Erről szólnak a mesék nem?- kérdem belelkesülve,vidáman….aztán az egész egy kicsit komolyabb felhangot kap, ami némiképp az én heherészős viselkedésemet is megtöri.
-Figyu! Én tényleg nem…-vágnék közbe és magyaráznám el neki, hogy nem tudok többet ígérni, nem tudom azt mondani, hogy örökké vele fogok maradni, mert az hazugság lenne. Csak azt tudom ígérni, hogy találkozgatunk, összejövünk néha éjszakákra, avgy hétvégékre, még abban is benne vagyok, hogy elruccanjunk valahova vizsgaszünetek idején, akár több napra is...de már nincs időm mindezt elmondani neki, mert közelebb húz és megcsókol. Tagadhatatlanul van közöttünk valami különleges, amit megmagyarázni nem tudok, felfogni meg még inkább nem. Csak azt tudom, hogy nagyjából az sem érdekelne, ha a spíker most ránk szólna az irgalmatlan bömbölő cuccával, hogy hagyjuk abba a csókolózást, itt gyerekek is vannak….na és? A herceg megcsókolja a mesékben is a hercegkisasszonyt? És ruha még van rajtunk. Közelebb húzódom hozzá, szinte belepréselődünk az apró kis körhinta fülkébe. A levegő pedig fogyóban van. Úgy szuszogok, hogy szinte az ájulás közelébe kerülök, de még akarom….még egy kicsit. Ajkaim úgy simulnak az övére, hogy szinte eggyé olvad.Basszus, ezt most kéne abbahagyni! Jah, csak nem megy, nem tudom elengedni….csak később, az időt sem érzékelem, csak mintha a világ kristályosan kitisztult volna körülöttem. Huhh, hát ez azért olyan érzés volt, amit még nagyon sokszor magaménak akarok tudni. Most értettem meg azt amit anya egyszer mondott, hogy ha feltűnik a színen valaki, aki igazán számít, aki fontos, annak azért lesz más a csókja, mert nem csak érzem, hanem oda is figyelek rá. Amikor nem előjáték egy csók, hanem valami egészen más. És ez most az volt.
A kör véget ér, és jön a kérdés, hogy mi legyen a következő, amiben azért ő sem mutat hülyén.
-Megvaaaaaan! Gyere!- és megint megragadom a kezét, úgy cibálom magam után, egészen a télapó szánkójáig, ahol magán a szánon kívül a rénszarvasokra is fel lehet ülni. Ez a legnagyobb cucc az egész körhintán.
-Tessék választhatsz, hogy beülsz a Santa Claus helyére, vagy itt vannak a srácok: Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos,Pompás,Villám, Táltos,Ágas és végül Rudolf a vörös orrú. Remélem ez megfelel a homoerotika mentes kívánalmaidnak.- öltöttem rá nyelvet gyerekes komolytalansággal, majd amikor a körhintás az újabb zsetonért érkezett és miközben várakoztam Elias válaszára, a zseton mellé a fickó kezébe nyomtam két dollárnyi bankjegyet, és a spíker cucca felé mutogattam, hogy cserébe kérem pár pillanatra. A pasas a hátsó farmer zsebébe gyűrte a bankókat majd átadta a cuccot és megkocogtatva a csuklóját jelezte, hogy méri ám az időt.Én meg az ajkamhoz emeltem a készüléket, és világgá kürtöltem amit éppen akartam.
-Figyelem emberek! Ez a pasas itt velem, ő a férjem! Nem ez, hanem a másik.- mutogattam halk nevetgélő mosolygás közepette először a körhintásra, aztán Eliasra.
-Azt mondta nekem, hogy édes, aranyos, vonzó vagyok. Szóval kérek háromszoros hipp-hipp hurrát Eliasnak! Gyerüüüüünk emberek, kérem!- és bár az első másodpercben nehezen jött, de a harmadikban, már egész szépen harsogott gyerek és felnőtt is nagy vigyorgások közepette, hogy “Hipp-hipp Hurrá!” Visszaadtam a készüléket a körhintásnak, majd Elias mellé penderültem, kíváncsian várva, hogy hova szeretne csüccsenni, miközben dörgölőztem és nagyon kuncogtam.
-Remélem te is elhiszed nekem, hogy egy fantasztikus pasas vagy, és én a magam módján ezt kifejezésre is juttattam neked. Szóval? Melyikre ülünk fel?- néztem a hintóra, a rénszarvasokra végül Eliasra.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Tara Thredson
Diákok
Play by :
Danielle Campbell
Kor :
23
Foglalkozás :
rendőrtanonc, labortechnikus
Hozzászólások száma :
359

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptySzomb. Aug. 24, 2019 5:54 pm



Tara and Elias

Komolyan kérdezem, én vagyok az egyetlen, akinek a tipikus vidámparkbéli nyekergés - ami muzsika címszó alatt szerepel az értelmező szótárban - az agyára megy, vagy ez egy általánosan előforduló dolog? Most per pillanat, ahogy a verklicincogást hallgatom a körhinta mellett állva, úgy érzem magam, mintha belecsöppentem volna egy horrorfilm díszletébe. Azon se lennék meglepődve, ha a ringlispil mögül előugrana az Az gonosz bohóca, egy csokor piros lufi kíséretében. Igaz, szegény Pennywise két perc múlva sikítva fordulna sarkon, és rohanna világgá, mert Miss Thredson őt is kidumálná a buggyos, reneszánsz gatyájából. Nem mellesleg, önvédelmi oktató vagyok, ha minden kötél szakad, talán én is képes lennék teljes vehemenciával gigán vágni azt a kikent bugrist. Szinte várom is, hogy ez a teljes képtelenség megtörténjen, biztos emelné az ázsiómat Gyömbér kisasszony szemében. Igazi grál lovaggá avanzsálhatnék, aki bármire kész, aki a halálra is a szép, szende szűzért. Oké, ez a sztori több sebből is vérzik, elvégre Miss Thredson nem igazán mondható érintetlennnek, másrészt a gonosz bohóc ma este nyilván más környéken garázdálkodik, várhatom itt napestig a dögöt... de nem számít. Egyelőre egyetlen sorozatgyilkos nem szándékozik belekontárkodni a tervezett programba, így hát szabadon átölelhetem Miss Thredson derekát, és miközben látszólag a forgó borzadályok sokaságát figyelem, az agyam megállás nélkül azon a bizonyos meghíváson kattog. Nem azért, mintha nem lenne hozzá kedvem, szó sincs ilyesmiről. Inkább az a kérdés, milyen címkével a mellkasomon jelennék ott meg. Mint Gyömbér kisasszony pasija, vagy mint egy hosszabban tartó, de ettől még futó kaland, vagy micsoda? Igaz, nem tudom, hogy mégis mi a fenét várok tőle, amikor még én magam sem vagyok képes egyetlen fiókba betenni a köztünk lévő dolgot. Talán jobb is így, az agyalás mindig csak problémákkal meg bonyodalmakkal jár együtt.
- Még hogy én lüke? - méltatlankodok, kizökkenve a merengésből. - Hát köszönöm. Így keresse ma egy férfi egy nő kedvét - sóhajtok fel színpadiasan, a hattyú halálának minden keservével. - Akkor vedd úgy, hogy ma... nem, nem számít. Ne vedd sehogy - dünnyögöm. Az ő hasonlatára asszociálva úgy hangzott volna a befejezés, hogy most apa elhozta a vidámparkba, de egyrészt alig öt évvel vagyok idősebb nála, másrészt meg ennek így elég beteges hangzása van, tekintve a múlt éjszaka történéseit. - És igenis édes, és gyönyörű vagy. És szexi. Még az állandó dumálásod is az. Bárkit leveszel vele a lábáról, kit így, kit úgy... engem legalábbis sikerült, és a szó pozitív értelmében. Szóval bejössz, na - hallgatok el aztán, és érzem, hogy a fejem felveszi a vörös minden árnyalatát. Oké, nem vagyok egy szónoki típus, bár nem szokott bajom lenni az önkifejezés semmiféle formájával, de Gyömbér kisasszony társaságában úgy érzem magam, mintha valaki kiszippantotta volna a szürkeállományom utolsó sejtjét is, és úgy botorkálnék, mint valami zombiautomata. Jesszusom, ezek után a mondatok után remélem, hogy nem néz fogyatékosnak, vagy hülyének. Enyhén lenne ciki. És nem is fedné a valóságot.
- Speciel megjegyzem, hogy ha én vagyok az első férfi, aki kedves veled, akkor eddig ritka nagy seggfejekkel volt dolgod - jegyzem meg. - Ez csak egy kis odafigyelés, azt szeretném, ha jól éreznéd magad velem - nyomok egy gyors csókot Miss Thredson nyakára, aztán összerezzenek, mert első pillanatban meg vagyok róla győződve, hogy egy hajókürt szólalt meg mellettem, egészen addig, míg meg nem látom a hanghoz tartozó fickót. Üvöltve jelenti be az új kör kezdetét, erre Gyömbér kisasszony úgy lő ki a körhinta irányába, mint egy ork, aki éppen el akarja foglalni és meg akarja semmisíteni a Helm-szurdokot, alig győzök talpalni utána. Nincs is, aki megelőzne minket, fogadok hogy most pár kiskölyök lebiggyedt szájjal néz utánunk, ahogy valami modern nemesi párként elfoglaljuk a hintót, de egye fene, van itt száz szirszar, ami a srácokat meg tudja vigasztalni, mi meg kicsit hagy áldozzunk már az infantilizmus oltárán. Bármilyen gyorsak is vagyunk, alighogy letesszük magunkat a hintó üléseire, a hinta meg is lódul alattunk, és ismét felhangzik az érfelvágós vurstlizene. Ezzel simán vallatni lehetne, ha most még zsaru lennék, talán fel is vetném ezt az ötletet az őrszobán.
A hely nem túl kényelmes és tágas, Miss Thredson velem szemben üldögélve is simán markolni tudja az ujjaimat, és miközben beszél, egyfolytában a mancsomat nézni. Érdekes, legalábbis a körmeim eddig még nem nagyon kaptak nagymonológot.
- Carol apja egy igazi sármőr lehet - vigyorgok, aztán érdeklődve hallgatom Gyömbér kisasszony szavait. Te jó ég, úgy viselkedünk, mint a 16 éves kölykök, akik a szüzesség feláldozásának aktusára készülnek, de előtte még lezavarnak egy randit: fogalmam sincs, melyikünk tud néha nagyobb zavarban lenni, szerintem simán váltót fut közöttünk a dolog. Szerintem ez mindkettőnk életében újdonság, mert én se vagyok az a könnyen elpiruló típus, Miss Thredsont illetően szintén ezt feltételezem. Kis ideig nem szólalok meg, csak figyelem néma csendben a vörös ördög pillantását, aztán nemes egyszerűséggel az ölembe húzom. Szemtől szemben van velem, kissé feljebb esik a feje búbja az enyémnél. Oké, gyerekek is vannak köztünk, de remélem ez még nem ütközik erkölcserendészeti kihágásba. Vagyis zsaru voltam, tudom hogy nem. Akinek nem tetszik, az meg forduljon el. Most olyanok vagyunk, tényleg csakugyan olyanok, mint egy évek óta együtt levő szerelmespár, akik élni sem képesek egymás nélkül.
- Akkor most elárulok neked egy titkot. Egy olyan titkot, amiről eddig soha, senki nem tudott, csak az anyám - fogom meg két ujjammal Gyömbér kisasszony állát, finoman kényszerítve, hogy ezúttal ne vándoroljon a pillantása más irányba. - Gyerekkorukban a srácok egy csomó érdekes, meg hülye ötlettel vannak ellátva azt illetően, hogy mik akarnak majd lenni. Tudod, tűzoltó, mozdonyvezető meg ilyesmi - vonok vállat. - Én meg mindig herceg akartam lenni. Olyan herceg, aki megtalálja az üvegcipőre illő lábat, aztán jöhet a holtomiglan-holtodiglan. Emlékszem, mindig a szomszéd kislány volt a hercegnő, a játékok meg a násznép. Sose untuk meg ezt a tündérmesét - mosolygok rá Miss Thredsonra. - Véletlen lenne, hogy mindketten erre vágytunk, anélkül, hogy ismertük volna egymást? - teszem fel a meglehetősen költői kérdést. Ergo nem várok rá választ. - Ami a vízágyat illeti, benne vagyok. És nem szeretek osztozkodni. Mármint nem Carol kéjsóvár apjára gondolok, meg a helyre. Hanem rád, meg rám - magyarázom. - Tudom, hogy mit várhatok el a kettőnk dolgában, csak hát... én ilyen téren monogám vagyok. Abban biztos lehetsz, hogy nem kezdek senkivel. Tőled csak annyit kérek, hogy ha találsz mást, akkor közöld - szarul esne? Igen, azt hiszem. De nem lovalom álmokba magam, mert ahogy mondani szokás, utána bilibe ér majd a kezem. - Ja, és még valami. Nem tudom, miért mutat a tükör torzképet, ahányszor belenézel. De hidd el, gyönyörű vagy, és tényleg édes. Vonzó, és aranyos. Erre ha kell, akár a szavamat is adom - húzom magamhoz közel Gyömbér kisasszonyt, és megcsókolom - méghozzá hosszú, mély és belsőséges csókkal. - Tehát... - kapkodok levegő után, mikor elfogy az oxigén, és elszakadok tőle - mi legyen a következő? Előre kikötöm, nem ülök fel sem sellőre, sem kagylóra, semmiféle homoerotikus dologra ezen a körhintán! - emelem fel az ujjam nyomatékosításképpen, és mozgatni kezdem dél-délnyugati irányban. - Minden másban benne vagyok. Szóval, bármit, ami a kisasszony szórakozását szolgálja - villantok fel ismét egy kétszáz wattos, bugyigumi-szakító mosolyt. Hű Elias, enyhén lettél nyálas az elmúlt 24 órában. Hogy zavar-e? A legkevésbé sem. Remélem, Miss Thredson ugyanígy van ezzel.  


credit • megjegyzés • szószám

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptySzer. Aug. 21, 2019 11:06 pm



Elias & Tara

Szereted a “mi lett volna ha” játékokat? Na én gyűlölöm. Utálok arra gondolni, hogy éppen mit basztam el adott szituban, amikor másképp döntöttem, mint ahogyan dönthettem volna. Pedig az életemben volt már nem egy ilyen helyzet. Időnként hallgatok a megérzéseimre, időnként meg szemen köpöm őket...just for fun. Néha meg áldom az eget, hogy belemegyek valami orbitális baromságba, mert felemelő több óra következik, amelyben elengedhetem magam, felszabadulhatok, és mindezt úgy, hogy egy csepp alkohol nem gurul le a torkomon. Van pár olyan helyszín New York szerte, ahova ha bárki elcipelne, akkor hamarabb érne el nálam egy agyban végbemenő gondolati orgazmust, mintha az ágyban gyűrögetné meg velem az ezredik lepedőt. Mert okés, hogy szexel működöm mint a perselyes malac, kivált mióta a hormonjaim tizennyolc éves korom óta megveszekedett módon dübörögnek, de nem csak ez motivál. Például az elég infantilis, de annál szórakoztatóbb dolgok, amilyen mondjuk egy vidámpark is. Hát ezért ugrottam gondolatban egy tíz pontos dupla leszúrt rittbergert Elias ötletére, és kaptam is az alkalmon, hogy egy apró közjátékot követően csicseregve, röhögcsélve, és mindenféle baromságot művelve robogjunk befelé a parkba. Hogy kiakasztottuk volna a jegypénztárost, aki megszórt minket néhány kedvezményes kuponnal, a legkevésbé sem érdekelt….tündéri csaj, és azért hálás kis némber vagyok én, még ha ez így hirtelen nem is látszik rajtam, de nem fogok azon pörögni mennyire tűntünk idiótának, vagy éppen másnapos szerelmespárnak. Apropó szerelmespár….hogy felvetettem Eliasnak, hogy a haverjaim közé elcipelem, én azt komolyan gondoltam.Persze nem hiszem, hogy világgá fogom kürtölni ezt az együttjárós dolgot, mert azért mégis ügyelnem kell a renomémra, ami szerint legtöbbször idejekorán rugdalom ki a faszikat, mint részeg cowboy a kocsmai lengőajtót, és nem akarom, hogy azt higyjék belezúgtam vagy ilyesmi.Nem erről van szó. Én tényleg csak szeretném ha közöttünk jól érezné magát. Agyalágyult társaság vagyunk, de jófejek, és ha rendesen viselkedik, akkor ha kellően kicsapja magát még a hányást is takarítjuk utána. Az ember, azt mondják a családját nem választhatja meg, de a barátait, vagy éppen azt, hogy kivel tölti az idejének a nagy részét az igenis a saját elhatározása. Nekem soha nem kellett szégyenkeznem a családom miatt, és boldog voltam a mamával is, akivel mi ketten voltunk az egész világ ellen...szóval érted. Nem panaszkodhatom, érzelmileg minden megvolt. Aztán anya egyszerűen elment, én meg képtelen vagyok megkapaszkodni úgy bárkiben, anélkül, hogy ne arra gondolnék, hogy holnap majd ő is eltűnik a semmiben. Persze ez valami görcsös félelem lehet vagy nem tudom, Max szerint jót tenne nekem, egy tartós szex kapcsolat...mikor rákérdeztem, hogy ez pontosan mit is jelent, a válasza nagyon lényegretörő volt: “Azt jelenti Törpilla, hogy egy faszi többször is megdug, nem csak egyszer, gyorsan és önző módon.” Ahha. Képben vagyunk és persze megint témánál. Szerintem meg másról is szól ez az egész. Érzelmekről érted, amit messziről kerülök mint a démon a szenteltvizet. És ami az egészben a legdühítőbb, hogy ez a pasas, ez a vadító mosolyú pasas elérte, hogy lassan és szépen felengedek mellette.Figyel rám, valahogyan úgy terelgeti a történéseket, mintha mindaz ami történne, mintha minden amibe belerángat, kicsit az én ötletem lenne, de mindenképp az én szórakoztatásomat szolgálja. Mondjuk ez utóbbiban nem kételkedem.
-Óhogy bazdmeg!- felelem végül végtelen nagy szerelemorgiával, még meg is kócolom a haját, amikor szerény módon arról érdeklődik, hogy reméli, imádnivalóan hülyének gondolom. Hát persze, tudja, hogy így van, és az egoista énje azért kiált, hogy ezt hangosan is hallja tőlem. Hát meg egy francokat! Majd sikítva az ágyban párnák között, édesem. Ha kiérdemled! Hehe.
Helyette belelkesülök. De minimálisan úgy, mintha most először lennék itt, most először látnék klasszikus körhintát, és nem minden alkalommal valahányszor anya elhozott ide, nagyjából tíz körre való zsetont váltottunk, és a parklátogatásnak a nagy részét itt töltöttük. Mindegyiken ültem már nem is egyszer, de ez most, jelen pillanatban mellékes. Kipirult arccal nagyban örömködöm és figyelem a kört még javában járó hintát, azzal a fülbemászó, de lássuk be minden hangjában fülsértően hamis vurstlizenével egyetemben.
Átkarol és én meg valahogyan jólesően támasztom meg a fejem hátrahagyva hanyatlani a mellkasán.
-Lüke.Ha most látnám magam, akkor nem édesnek meg gyönyörűnek gondolnám, hanem egy kis hülyegyereknek, akinek az anyukája a kezébe nyomott öt dollárt, csak ne lábatlankodjon otthon, amíg elkészül a szülinapi torta, ő meg annyira be van lelkesülve, hogy hirtelen nem is tudja hova menjen azzal a számára temérdek pénzzel.De jó...legyen édes meg gyönyörű.- pillantok hátra féloldalasan és hálásan, meg még mindig vidáman figyelem ezt a pasast. De most tényleg. Itt állunk, ő hátulról átölel, és nézzük a körhintát, én grátiszban még várom is, hogy minél hamarabb megálljon, hogy beülhessünk a tökhintóba, és tényleg úgy nézünk ki mint akik már hónapok óta együtt vannak. A pasas meg évfordulós ajándékként elhozza a barátnőjét a vidámparkba. Tök cuki nem?
Kezemet a derekamon átkulcsolt kezére teszem és tőlem szokatlan komolysággal kezdek beszélni. Pöcsöm se tudja honnan jön, vagy miért pont ezt magyarázom neki olyan nagy lelkesen, de….érted, valahogyan mégis kiszakad belőlem.
- Nem tudom megmondani, hogy utoljára mikor akart velem pasi kedves lenni...mármint okés, addig eljutottunk, hogy volt egy remek hancúr, tényleg...de aztán valahogy menekülni kezdtem, és ő hagyta, hogy meneküljek, én meg nem akartam visszakozni, mert nem akartam semmi komolyat...így aztán az esélye is elfutott annak, hogy valami ilyesmi legyen belőle.- csak a szemeimmel rajzoltam egy kört képzeletben a parkban. No mi a fene a végén még átmegyek valami komolyságosba? Na az ki van csukva! De nekem is lehetnek ilyen filozófikusan agyament és őszinte pillanataim. Lassult a zene is meg a körhinta is, és ez éppen kapóra jött, mielőtt tovább hömpölygött volna bennem, majd túlcsordul a nagy érzelmes maszlag.
- ÚÚÚÚÚJJJJJ KÖÖÖÖÖÖRRRR!- süvöltötte egy mély, öblös férfihang a kezében tartott spíkerbe. Mondjuk nem is lett volna rá szükség, mert alapból is rettentő orgánummal rendelkezett. Megragadtam Elias kezét, és úgy cibáltam magammal a tökhintó felé. Mihamarabb bele akartam ülni, nem szerettem volna ha elhappolja előlünk valaki.
A hintó elég kényelmes volt, főleg mert bár gyerekek számára lett tervezve, azért gondoltak arra is, hogy a gyerekekhez anyukák és apukák, nagy testvér nagymama ésatöbbi is tartoznak...meg hát ugye időnként ilyen gyerekkort nyomokban még tartalmazó fiatal felnőttek is előszeretettel használják...szóval nem kellett nyomorogni benne, az a lényeg.Elhelyezkedtem úgy, hogy szemben üljek Eliassal, és kinyújtva, meg tudjam fogni a kezeit, amit meg is tettem. Percek kérdése és indulunk. Kipirult az arcom, apró lábaim türelmetlenül doboltak, miközben kezecskémmel Elias két kezét morzsolgattam nagy lendülettel.Tényleg olyan lehettem mint anno gyerekkoromban. Az öblös hangú végül elindult körbe, begyűjteni a zsetonokat, majd amikor mindenkinél járt, még egyszer figyelmeztetett, hogy új kör, és hogy hamarosan elindulunk.
Lendült egyet a tökhintó és a körhinta mozgásba lendült, bekapcsolva ezzel automatikusan a továbbra is fals vurstlizenét. Rémes, komolyan!
-Amúgy….amit korábban mondtam. Hogy gyere el velem valamelyik buliba...azt komolyan gondoltam. Jó lesz, meglátod, te is kicsit ellazulsz, nem téma.Lesz zene, jacuzzi, még egy szaunájuk is van a rózsalugas mögött.Orbitális partik szoktak lenni...és az emeleten van egy vízágy is. Állítólag Carol apja szeret időnként kicsit másképp hancúrozni az asszonnyal.-kacsintottam sokat sejtető cinkossággal.
-Azt a vízágyat ki kell próbálnunk! Mármint veled.- jó ez most idétlenül hangzott, de baszki, arról volt szó, hogy semmi komoly kapcsolat...persze ettől még kibaszott rosszul esne, ha a bulin valaki mással látnám.Úúúú ez azért gáz. Féltékeny lennék? Igen. És ez rám nem jellemző amúgy, mármint nem ebben a formában.
-Mármint csak veled. Most már. Szólj rám, ha sok vagyok, vagy ilyesmi.Amúgy….mikor kicsit voltam azt hittem, hogy ha nagyon akarom, akkor hozzám hozzám is eljön majd a tündérkeresztanyám halloween-kor. És minden alkalommal idótábbnál idiótább tökhintókat faragtam, hátha aznap eljön, és átváltoztat, én meg elmehetek a bálba, és elhagyom az üvegcipellőm, amit a herceg megtalál...ááá persze később rájöttem, hogy milyen hülyeség ez. Mármint, hogy milyen cipő az ami csak egy valakire jó? Elvégre harminchetes lábam van, nehogymár egyedül legyek ezzel...áááá hülyeségeket beszélek. Csak kurvazavarban vagyok!- és miattad….miattad bizony! De ez utóbbit már nem mondom ki hangosan!




◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Tara Thredson
Diákok
Play by :
Danielle Campbell
Kor :
23
Foglalkozás :
rendőrtanonc, labortechnikus
Hozzászólások száma :
359

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptyHétf. Aug. 19, 2019 5:57 pm



Tara and Elias

Nevetésem betölti az utasteret, mikor Tara ellentmondást nem tűrően kijelenti, hogy a szemeimmel már régen levarázsoltam róla a ruhát. Okos kislány, vagy az én tekintetem beszédesebb a kelleténél, esetleg tényleg gondolatolvasó, mert a szürkeállományom meg a retinám mélyén ő már egy szál bugyiban üldögél a kocsimban. A műszerfalon széttett lábakkal. Szóval nem is vágok vissza, vagy keveredek vele szópárbajba - amennyire gyakorlott a dumálásban, simán is lemosna a színről - meg amúgy is marhára igaza van. Aztán át is lépek ezen a problémán, mert feltesz egy kérdést, amire kissé értetlenül meregetem a szemeimet.
- Színvonzalom, honey - ismétlem végül. Nem hallotta még ezt a fogalmat? - Okos, de tájékozatlan kislány - szúrok azért oda egyet finom szemétséggel. - Tudod, ez olyasmi, amikor valami pl nem eszik meg valamit, mert zöld. Vagy mert piros. Én meg megeszek mindent, ami sárga. Még jó, hogy New York-ban nincsenek rétek, mert beállnék pitypangot vagy mifenét legelni egy tehéncsordába - teszem hozzá. - És tényleg komolyan kérdezed, hogy még mi vonz? Azok után, amit az előbb láttál a szemeimben? - vigyorgok, de ez elég gyorsan megy át tátott száj effektusba. Ez most vicc? Vagy tőle szokatlan módon komolyan gondolja, amit mond?
- Tényleg szeretnéd, ha veled mennék a haverjaid bulijába? - le sem tudnám tagadni, hogy elképedek. Persze, valahol jó értelemben. Végeredményben kimondatlanul ugyan, de úgy alakult eddig a kettőnk közti kapcsolat, hogy a célja a közös fetrengés volt. Jónéhányszor, vagy ahányszor belefér. Ez így kicsit... hogy is mondjam... mintha már több is lenne benne. Vagy csak beképzelem, és félreértem. Nem számít. Nincs ellenemre a dolog.
- Szívesen elmegyek - bólintok aztán. - Feltéve persze, ha a barátaid nem néznek majd rám furcsán. Ha arról az illusztris társaságról van szó, akikkel a bárban is találkoztam, akkor jó arcok, szóval részemről biztos nem lesz ezzel probléma - lehet, hogy az ő részükről igen, és valamelyik srác majd hosszassan magyarázza neki, hogy orbitális marhaságot csinál velem, és ehhez hasonló dolgokat. A Scotty haverja, akivel néha összetúrják az ágyat, valószínűleg nem lesz elragadtatva, de ha jó fiú lesz, és nem csinál jelenetet, nem fogom egy önvédelmi fogással a padlóhoz verni. Legalábbis majd jelentősen igyekszem uralkodni magamon. Tudom, hogy nem ígértünk egymásnak ásó-kapa-nagyharang szentháromságot, de a fenébe is, nem szeretek én osztozni senkivel. Ha erre kerülne a sor, Miss Thredsonnak kell választania Scottie meg köztem.
Mire eljutok a gondolatmenet végére, már le is parkolok a vidámpark előtt, és Gyömbér kisasszony úgy ugrik ki, mintha sündisznó nőtt volna az ülése alatt. Szaporán igyekszem utána talpalni, de fáziskésésben vagyok, mire utolérem, máris lenyom egy kisebbfajta standup comedyt a pénztárosnak. Amit én meg igyekszem überelni. Le is fagy a rendszer néhány pillanatra Miss Thredsonnál, legalábbis a halálosan döbbent pillantás, amit felém irányoz, ezt sejteti velem. Aztán persze magára talál, és ügyesen elkeni a dolgot, mire a pénztáros szemei úgy kerekednek, hogy ha nem vigyáz, lassan elérik egy-egy lapostányér méretét. Szerintem nekünk is jobb itt és most abbahagyni a műsort, mert ha így folytatjuk - és ahogy a kasszás csajszi fején látom - néhány másodpercen belül a telefonhoz fog nyúlni, minek következtében negyed óra múlva egy egész egészségügyi osztag fog bennünket a vidámpark előtt kergetni, néhány nyugtató lövedékkel, meg egy marha hatalmas lepkehálóval. Szerintem ezzel Miss Thredson is tisztában van, mert kézen fog, és vonszolni kezd befelé, faképnél hagyva a pénztárost, akinál szemmel láthatóan beállt a teljes rendszerfagyás és kék halál.
- Én akkor is szeretlek édesem, amikor gusztustalan vagy - jegyzem meg azért még jól hallhatóan Gyömbér kisasszony szavaira, de amint eltűnünk a kanyarban, Miss Thredson nekem esik, és apró ujjaival bökögetni kezdi a mellkasom meg a hasam táját. Nem vagyok csiklandós a legkevésbé sem, de mégis hangosan nevetek, ha máson nem, akkor a felháborodásán, meg azon a tényen, hogy ezúttal én nyektettem meg őt.
- De azért remélem, imádnivalóan hülye vagyok - jegyzem meg, mikor kapok egy csókot, igaz Forgószél kisasszonynak kissé kapaszkodnia kell, hogy elérje a nyakamat, de nem válaszol, helyette úgy kezd futni a körhinta felé, mintha valaki pisztollyal kergetné. És mivel mindeközben fogja a kezemet, vele kell sietnem nekem is, bár én kettőt lépek, amíg ő négyet, szóval hála az égnek nem úgy vonszol maga után, mint a kutya a kedvenc játékát.
- Kezdődik... - sóhajtok a szememet forgatva, mikor aztán Miss Thredson a szokásos stílusában ecsetleni kezdi, mi minden van a körhintán, kb úgy, mintha én lennék Stevie Wonder, és nem látnám a nyilvánvalót. Aztán arrébb is állok egy lépéssel, mielőtt kapnék egy újabb bökést az oldalamba a meglepően kicsi, de erős ujjaktól. Vagy egy nyakon vágást, mert ezt is simán kinézem a vörös démonból.
- Legyen a tökhintó - bólintok aztán a javaslatára. Oké, azt még simán bevállalom. Meg a lovat is. A kagylót, meg sellőt meg a többi ilyen cuccot ki fogom hagyni, mert enyhén hímringyós benyomást keltenék rajtuk. A körhinta még forog, Miss Thredson kipirultan, lelkes-boldogan nézi, én pedig mögé állok, hátulról magamhoz ölelem, és vállára fektetem az államat.
- Gyönyörű és édes vagy. Bárcsak látnád most magadat - súgom a fülébe. Nem akarok nyálas lenni, csak szimplán ez az igazság, én meg vagyok annyira őszinte, mint ő, hogy kimondom, ami a fejemben jár. A francba, ez a lány alig több, mint 24 óra alatt úgy rúgta ki alólam a talajt, mint Godzilla egy kánkán táncosnő lábát.  


credit • megjegyzés • szószám

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptyKedd Aug. 13, 2019 1:58 pm



Tara & Elias

Csak én vagyok ilyen elvetemülten perverz, hogy nagyon szexinek találom amikor egy pasas kocsit vezet? Nem tudom, biztosan az okozza, hogy szinte láthatóvá válnak a kis tesztoszteron molekulák, és valahogyan olyan vonzóak lesznek. Még az is, akit amúgy a nagy tömegből ki sem szúrnék magamnak.Elias tök átlagos faszi. Nem azt mondom, hogy beleolvadok tőle mínusz harminc fokon is az aszfaltba, de azt sem, hogy csukott szemmel elviselhetőbb. Az a tipus, akivel sok időt kell együtt tölteni, de utána már a jóisten se lenne képes elrángatni mellőle. És amúgy ez a legveszélyesebb fajta. Mert érted, akit könnyedén odébb sepersz pár kiborítóan jó numera után, vagy akit bottal sem piszkálnál meg, na azokkal nincsen gond...de aki észrevétlen tolakodik be a kis életedbe, amikor te olyan konokul kikötötted a szabályokat...na az öcsém, az az überkurvagáz, mert észre sem veszel és a bugyid konstans nedves lesz a puszta gondolatától is a létezésének.
- Te nem csak nézel, bébi! Te vetkőztetsz! Íggyyyyy- utánozom a nézést hasonlóan felfortyanva hozzá. Szívom a vérét, ahogyan ő is az enyémet, de szerintem pont ettől szép az egész.Beletúrok a tasakba és naná, hogy neki adom a sárgát. Persze azért ritka pillanatok egyikeként annyi tapintat szorul belém, hogy nem teszem szóvá, hogy én azokat amúgy is a végére hagytam volna, így legalább megszabadít tőle.
- Színvonzalom? Na ilyenről sem hallottam még. És mondd csak mi az ami még vonz?- a szemöldököm táncoltatva, nevetgélve potyogtattam a tenyerébe jó pár csokigolyócskát,aztán elmélyülten folytattam a sajátom eltűntetését. A többiből nem kínálom meg. Némi utálatos irigység sajnos vagy sem szorult belém. Meg egy ismételt elszólás, jobban mondva lélekbe tiprás, amúgy rám jellemző módon, amit persze nem tesz szóvá és én is valahogyan elsiklok felette. Mert nem akarok én semmi rosszat komolyan, de tényleg néha előbb jár a szám, mint a beleérzőkém, vagy éppen az agyam.
- Hát figyu! Ha társaság kell, meg olyanok akik kiragadnak időnként az apátiából, azzal nem lesz gond. Visszatalálni ahhoz a régi magadhoz. Ha velem fogsz lógni akkor óhatatlanul is meg fogod ismerni a baráti társaságom, akik garantáltan nem engednek neked semmiféle orrlógatást. Blue például pokoli jól táncol és pia bongban verhetetlen. Nem láttam még pasit aki túlitta volna anélkül, hogy nem borul be. Aztán ott van Vér...ő nagyon tuti cuccokat tud szállítani, amivel aztán úgy a csillagok közé repülsz édesem, hogy szentpéter heréit fogd csiklandozni röhögve. Mondjuk te nem, de ha csaj lennél simán. Ott van aztán Scotty...ő egyszerűen csak hülye, de épületesen lehet vele az éjszaka közepén mindenféle fogadást kötni a mered vagy nem mered témakörben. Carol pokoli jó sütiket süt és nála szoktunk kertipartit tartani, mert akkora házuk van, hogy a GPS is megzavarodik navigálás közben. A szülei rengeteget utaznak üzleti ügyben és olyankor az egész kecó az övé. Az Upper East Side-on laknak a villanegyedben. Gondolhatod...pénz szarásig. De Carol jó fej, nem szállt el attól, hogy van mit a tejbe aprítani. Ha van kedved a következő ilyen kertipartira velem jöhetnél.
Komolyan gondolom az ötletet és már előre látom a társaság minden tagjának a fejét, amikor beállítok Eliassal mint az éppen aktuális pasimmal. Hogy el lesznek hűlve tőle az biztos, de az első döbbenetet fel fogja majd váltani a tökéletes ellazulás, amikor megszokják a szitut. Mondjuk még nekem is szoknom kell, hogy igent mondtam erre az együtt járós dologra. Nem tudom mi lesz belőle, azt sem, hogy képes vagyok e erre. Bár ahogyan itt ülök vele, és a vidámpark felé tartunk az jut eszembe, hogy igen….meg tudnám szokni, hogy a bolond fejét nézzem amikor felébredek, nem utolsó sorban lenne valaki aki letörli a nyálat a szám sarkából. Hehe. De amúgy jó vele. Komolyan. Felszabadult vagyok, és az átlagnál is többet beszélek, ő meg vevő erre. Huszonnégy óra alatt úgy elcsavarta a fejem, hogy napokig tart majd magamhoz térni.
Okés, hagyományos körhinta pipa, és remélem, hogy az apró kis közjáték sem fog megkottyanni neki, amit a megkérdezése nélkül laza egy percen belül rögtönzök a pénztárnál. És ha én a hülyeséget nekilendítem, akkor Elias rombológolyót köt rá, és alaposan kupán veri vele a kasszás kisasszonyt meg engem is. A hasamra simuló kezére nézek, elképedve, láthatóan bufferel az agyam veszettül, hogy hogyan vágjam ki magam ebből az ótvár nagy baromságból. Mikor megkordul a végén a pocakom, az az isteni jel, és szikra gyúl az agyamba. Fájdalmas, szinte földöntúli keserűségtől terhes pillantással nézek vissza Neora, aztán meg a hölgyeményre az üvegablakon túl, aki bár a kedvezményes kuponokat már a jegy mellé pakolva kitolta elénk, nem nagyon tudja eldönteni, hogy idióta friss házasok vagyunk, vagy friss házasok, akik beszívtak. Igazából egyik sem. Vagyis...idióták mindenképpen.
- Óóóóó én biztos vagyok benne, hogy az összes cuckeráj biztonságos macifülecském...és különben is...van hányós tasak a hullámvasúton...remélem.- nézek a hölgyre kérlelően aki bólogat,. Mintha muszáj lenne, én meg a saját kezemet Elias kezére teszem és úgy magyarázok, szinte szónokolva, és tökéletesen adva a dívát.
- Nem kellett volna beülni abba a mexikói étterembe, és halapegno-s tésztát rendelni kukoricával, és az a bizalmatlan jellegű sütemény….huhhhúúúú jelen pillanatban egy komplett kasztanyettás mexikói banda játszik a gyomromban, megspékelve pörgő ruhás tánckarral. Kopogós cipőkben.-a pénztáros kisasszony elképedve néz rám, majd megemelve a kezét befelé mutogat, hogy az első fordulónál balra vannak a mosdók és egy apró gyógyszertár is, szükség esetén. Hasznos. Mosolyogva markolom fel a jegyeket és már vonszolom is befelé Neot magammal.
- Köszönjük! Gyere édesem és reménykedj, hogy nem a te öledben landol majd a vacsora.- mikor már hallótávolságon kívül kerültünk megpördülök és az ujjacskáimmal váratlanul sorozom meg a pocakját, csiklandozás jelleggel. Ha nem csikis, akkor is megcsinálom, miközben fújtatok, és morgok és röhögök egyszerre.
- A te állapotodban???? A te állapotodban? Hát mindjárt miszlikbe haraplak Elias Anderson!-miszlikbe bizony, mert imádom azt a hülye fejét, meg amit kitalált...és kívánom, baszki...itt és most! A pénztárosnő ábrázata minden pénzt megért, és különben is kaptunk pár kedvezményes kupont, a többi már részletkérdés.Lábujjhegyre nyújtózkodom, a nyakát átkarolom, és felhúzom magam addig, hogy egy aprót csókolhassak az ajkain.
- Annyira hülye vagy, hogy az már jó! Na gyere!- ereszkedem le vissza majd újra a keze után markolok és vonszolom első nekifutásra a körhinta irányába.
- A bőség zavara tisztára. Odanézz, van külön lovacska is, ha gondolod felülhetünk olyanra, de van hintó...és óóóóó nézd van hattyú is...és tengeri csikó….és tökhintó...és odanézz, Hamupipőke üvegcipellője!- komolyan úgy lelkendeztem mint egy infantilis óvodás, de tulajdonképpen ez azért lehetett, mert egy ilyen helyen igazán felszabadult tudok lenni. Mintha itt a valódi arcomat láthatná meg az aki velem van. Itt valahogyan minden olyan magától értetődő, olyan ártatlan. Rengeteg gyerek, akik életkorban fiatalabbak nálam, de gondolkodásban alig pár évet verek csak rájuk. Eliashoz dörgölőzöm, mint egy hízelgő macska.
- Léééééccciii! Két kört menjünk! Másba is be akarok ülni.Elsőnek a tökhintóba.
A körhinta még mindig forgott én pedig csak néztem lelkesen, mosolyogva, kipirult arccal. Na látod….ezért veszélyes az olyan faszi mint Elias. Észre sem veszed, kitalálja a legtitkosabb vágyaidat, megfejti mi tenne igazán boldoggá és valóra váltja….te meg észre sem veszed és odáig vagy érte.  



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Tara Thredson
Diákok
Play by :
Danielle Campbell
Kor :
23
Foglalkozás :
rendőrtanonc, labortechnikus
Hozzászólások száma :
359

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptySzomb. Aug. 10, 2019 3:46 pm



Tara and Elias

"She drives me crazy" - vinnyogja herélt fejhangon Roland Gift a rádióban a Fine young cannibals éléről, és ha van dal, ami egy adott helyzetbe beletalál, hát ez az. A nők általánosságban is meghülyítik az embert, ez a mellettem ücsörgő lány meg aztán végképp a káosz szélére tudja taszítani a szürkeállományomat. Ha pisztolyt tartanának a fejemhez sem tudnám megmondani, miért vonz ennyire a forgószél jellegű viselkedése, amikor is mindig a nyugodt és kiszámítható életet preferáltam. Vagy éppen ezt próbáltam meg elhitetni magammal. Egyre megy, a lényeg, hogy alig 24 óra alatt már túl vagyunk egy karaoké esten, egy kiadós piáláson, egy füvezésen, egy isteni kefélésen, egy vacsorán, és most épp egy vidámpark felé száguldunk, hogy adózzunk az infantilis énünk oltárán is. Úgy érzem magam, mintha a tegnap este folyamán beszálltam volna a Millenium Falconba, és hipersebességgel kilőttünk volna az űrbe, olyan formán, amikor a csillagok helyén csak elmosódott sávok táncolnak az ember orra előtt. Az étteremben Forgószél kisasszony azt mondta, beletrafáltam, hogy mivel lehet közel kerülni a lelkéhez, pedig ez valójában nem olyan ördöngősség, mint ő gondolja. Egy szertelen, életvidám, bohókás jelenséghez mi más illene jobban, mint egy vidámpark? Hirtelen jött ötlet volt részemről, de azt hiszem, jobb programot nem is találhattam volna. Vagyis de, egyet igen, amire remélem a későbbiekben sort kerítünk. Ja, fix hogy fogunk. Néha-néha oldalra pillantok vezetés közben, hát olyan tekinteteket vet rám, mintha helyben akarna úgy rám rohanni, hogy a húst is lerágja a csontjaimról. Mint a Tom és Jerry rajzfilmekben, amikor a macska a szájába veszi a halat, és egy kéjes vigyorral már csak a gerincet varázsolja elő a fogai közül. Igaz, ez az érzés meglehetősen oda-vissza irányba működik, mert az én gondolataim is egy pajzán univerzumban mozognak, amit persze észrevesz, és ennek hangot is ad.
- Jézusom - horkanok fel nevetve. - Honey, én csak nézek. Tudod, ahogy az emberek néznek kifelé a fejükből - magyarázom. - Arról már nem én tehetek, hogy te képes vagy könyvként olvasni a pillantásokban - mosolygom el magam. Tisztában vagyok vele, hogy nem fogok soha a világ legjobbképű pasijai sorába beállni, de a mosolyom afféle kárpótlásnak tekinthető: a lányok bugyijai általában ennek köszönhetően csúsznak le a bokájukig. Hogy ki az Paul, akit emleget, arról gőzöm sincs, de semmi gond. Nem kell nekem mindig, mindent érteni.
Meg-megállok néha egy piros jelzésnél, mert egyrészt szeretnék élve célba jutni, másrészt nem szeretnék mondjuk volt kollégákkal autós üldést játszani, és egy ilyen fél perces pihenőnél Miss Thredson átnyújt egy csomag cukrot.
- Naná, hogy kérek! - kapok az alkalmon. - Adnál néhány sárgát? - kérdezem. - Imádom a sárgákat, azok a kedvenceim. Biztos a színvonzalmon vagy micsodán múlik a dolog, mert az ízük csaknem egyforma - vonok vállat, és egyben tömöm a számba a cukros csokigolyókat, amiket Gyömbér kisasszony a tenyerembe pottyant. Igaz, csaknem félrenyelem őket a következő, nekem célzott megjegyzés hallatán.
- Dude fejem van? - értetlenkedek, ez az a pillanat, amikor a pajzán pillantásom alighanem síkhülyébe megy át. - Úgy, mint "Dude looks like a lady"? - kérdezem, de csakhamar megkapom a magyarázatot. Már amolyan Tara Thredsonos módon természetesen. - Hm - dünnyögöm elgondolkodva. - Tudod, a szórakozásnak egyik jelentős tényezője a társaság, meg az önfeledtség. Na, nálam ez a kettő az elmúlt egy évben hiányzott. Ha azelőtt láttál volna, úgy értem, még zsaruként, egy stabilnak hitt párkapcsolatban élve, akkor most nem ezt mondanád - válaszolom röviden. Tényleg durva, hogy egyetlenegy döntés, egyetlen pillanat vagy perc mekkora lavinát tud elindítani az ember életében. Épp abban a stádiumban vagyok, hogy kidugtam az orrom a hógörgeteg alól, hogy kapjak némi levegőt, és neki akarok veselkedni, hogy ki is kaparjam magam a fehér takaró alól, szóval jó lenne, ha az efféle megjegyzésekkel óvatosan bánna. Bátorításra van szükségem, nem az ellenkezőjére. Tudom én persze, hogy nem sértésnek szánja a véleményét, csak a maga módján szókimondó, de akkor is... én nem kihúzom magam a dolgok alól, hanem azok vagy elkerülnek engem, vagy maguk alá döngölnek. Mindkettő szar helyzet.
Megérkezünk, mire a motort leállítom, addigra Miss Thredson akkurátusan lesöpri a drazsémorzsákat magáról, és kipattan a betonra. Azalatt a kb fél perc alatt, amíg követem, máris vázolja a terveit, mi mindent akar kipróbálni ma este. A körhintában benne vagyok, és ami az óriáskereket illeti, örülök hogy egyeznek az elképzeléseink. Mellesleg tőlem pöröghetne rajta egy kört, de hogy én a betonon, a biztos talajon várnám amíg megérkezik, az fix.
- Biztos, hogy van körhintájuk - bólogatok. - Az a régi fajta, lovakkal, hattyúval, kis hintóval meg ilyesmivel. Remélhetőleg nem az ötévesek közé kell majd vegyülnünk. Kilógnánk a sorból, és nehéz lenne meggyőzni a jegykezelőt, hogy óvodások vagyunk, csak marha nagyra nőttünk - vigyorintom el magam, de az utolsó szavakat már Gyömbér kisasszony hátának címzem, mert úgy szalad a belépőkapu felé, mintha tűz ütött volna ki a Hullámvasúton, amit feltétlenül neki kell eloltani. Sietve talpalok utána, de már elkéstem, mire odaérek, előáll egy olyan ötlettel, hogy néhány másodpercig csak tátogni tudok, mint egy partra vetett hal.
- Ó igen, ide mindenképpen szerettünk volna eljönni - helyeslek aztán, mikor túlteszem magam a hirtelen jött döbbeneten. - Ugye, drágám? - fordulok a legszívdöglesztőbb mosolyommal Tara felé. Nem tart sokáig felvennem a fordulatszámot, elvégre egész este vevő voltam az eszement ötleteire, miért most fújnék visszavonulót?
Naná, hogy kapunk kedvezményt, erre utazott ez a nyavalyás kis boszorkány. De ezúttal úgy döntök,  hogy ennyire könnyűvé nem teszem a dolgát. Próbáljuk ki milyen az, amikor a hóhért akasztják.
- Na és mondja - fordulok a pénztár mögött ücsörgő nőhöz - ezek a játékok teljesen biztonságosak? Nem is tudom... talán valami kevésbé veszélyeset kellene választani, édesem. Tudod, hogy vigyázni kell, a te állapotodban - vágok aggodalmas képet, tenyeremet Gyömbér kisasszony hasára simítva, miközben legbelül röhögőgörcsöt kapok. Na erre lépj valamit, te kis vörös veszedelem!



credit • megjegyzés • szószám


Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara EmptyPént. Aug. 09, 2019 2:12 pm



Tara & Elias

Volt valamikor a nyolcvanas években egy zizzent, színes ruhás  kócos hajú hippiszerű nőci, aki arról énekelt, hogy a csajok egyszerűen csak jól akarják magukat érezni. Szóval nem kell nekünk semmi csak napfény, jókedv, tánc meg minden ami azzal jár, hogy az élet vidámabb felét tudhassuk magunkénak. Emlékszem anya ezt a számot leginkább akkor hallgatta amikor takarított. Kell valami balansz, mondogatta ilyenkor, és rengeteget nevettünk, ahogyan erre a zenére riszált a nagy létra tetején, magára borítva az éppen leszedett sötétítő függönyt. Anyával nagyon sokat lehetett bolondozni, és ő tényleg az a tipus volt, aki szerette maga mögé dobálni a szar dolgokat, és csak arra figyelni, ami jó. Volt egy mondása: ha az élet citromot ad...neeeeem nem az jön, hogy készíts belőle limonádét, hanem az, hogy...ha az élet citromot ad, dobd ki a picsába és vegyél elő egy üveg jóféle ír borókapálinkát. Anya valahogyan nem illett ebbe a világba, a családjába, és úgy alapvetően nem illett szinte sehova, mert képtelen volt az elvárásoknak megfelelni. Mégis, csak azért, hogy engem nevelni tudjon és minél kevesebb pénzt kelljen a nagyapáéktól elfogadni, mindent elvállalt amit csak lehetett. Még akkor is amikor már nagyon beteg volt és kezelésekre járt.Mindebből persze én a világon semmit nem tudtam. Anya mestere volt annak, hogy elrejtse ha rossz valami, és csak a bolondozás maradjon meg nekünk.Hogy szerencse vagy sem, hogy ezt a tulajdonságát sikeresen átörökítette nem tudom, de tény, hogy én is az a tipus vagyok, aki kevesebbet panaszkodik, és sokkal többet hülye az év 365 napjából semmint komoly. Tudom, hogy ideje lenne felnőni, meg azt is, hogy lassan el kell jutni arra a pontra amikor komolyan veszem az életet, de ez nem megy nekem. Azt sem tudom hogyan kezdjek hozzá. Mindenesetre azért az a javamra szóljon, hogy az izgalmas dolgoknak sosem fordítok hátat, és mindenbe belemegyek ami egy minimálisan is tartogat számomra vidám és önfeledt pillanatokat. Még ha az egy kapcsolat is lesz, ami ki tudja hova vezet, vagy vezet e egyáltalán. Nem akarok ezen pörögni érted, sokkal inkább pörögnék ennek a faszinak a karjai között valami vadító ritmusú latin zenére, egy füstös romkocsma hajópadlóján. Nem vagyok valami gagyi romantikus alkat, mondtam már? Nálam a romantika kimerül abban, hogy lenyalják a szájfényt a számról csók közben és azt mondják, hogy kurvajó meggyes illata van. Hehe.
A vidámpark nem tudom hogy jutott eszébe. Hogy kósza ötlet volt, vagy már rugózott rajta szinte az elejétől, de talán nem is érdekes, mert a magam részéről abszolút mértékben támogatom. Sőt, szinte olyan szinten zsongtam be tőle, hogy már alig vártam, hogy a pingvin az étteremben lerámoljon előlünk, Elias rendezze a számlát, és indulhassunk.Toporogtam mint a hülyegyerek a fagyizó előtt, ahol éppen előtte kérik ki az utolsó előtti sajttorta gombócot, ami pedig a kedvence.
Elias kocsival jött, amiért külön hálás voltam, mert taxit fogni nem éppen a legegyszerűbb ebben az időpontban Brooklynban, meg aztán errefelé elég sok az olyan sofőr aki egy kurva szót nem beszél angolul és nekem most valahogyan nem volt kedvem activity-t játszani, hogy elmutogassam hova tartunk. Elég egy szótag félreértés és átkocsikázik velünk New Heaven-be.
Mi viszont Brooklyn-ba tartottunk, ahol a Cyclone vidámpark a nevéhez hűen olyan veszedelmes és elmebetegségbe hajló cuccokkal kóperál, hogy egyszerűen ki kell próbálnom. Nem utolsó sorban két céllövölde is van, amiben lesz piros szemű szürke nyúl, én pedig most erre ácsingóztam olyan veszett módon.
Időnként azért eljátszottam a gondolattal, hogy egy-egy piros lámpánál kicsit szórakozom a pasi reflexeivel, és átnyúlva az ülésen lazán csak végigsimítok a farmerének elején, de végül letettem ezen tervemről, mert ha valóban megteszem, akkor istenbizony nem fogom abbahagyni egy laza simogatásnál. És kell a francnak, hogy egy forgalmas kereszteződésből azért cipeljenek be az örsre, mert Tara Thredson képtelen uralkodni a hormonháztartásán. Hogy magyaráznám ki azt, hogy mégis mi a fenét műveltem este egy kényszerpihenőjét töltő ex-rendőrrel, amikor is előre hajolva az ülésen át finom masszírozó mozdulatokkal próbáltam az ajkaimmal a tudtára hozni, hogy bármelyik másodpercben kívánatos a számomra? Meghülyültem az agyamra ez már biztos. Az észvesztő mosolya, az a hibás, tessék azonnal abbahagyni ezt! Hát nem csak a bugyimból olvasztja ki a gumit, hanem úgy az összes csontom kocsonyássá válik, valahányszor rám néz és mosolyog. Hátmeghalok de rögtön. Megráztam a fejem, és a zsebembe turkálva végül kivettem egy doboz M&M-s cukorkát.
- Kérsz?- nyújtottam át az egyik újabb lámpánál Eliasnak a dobozt, és ha vett akkor a maradékot visszahúztam és rágcsálni kezdtem. A zöldeket imádom a legjobban. Nem tudom miért. Mindig szisztematikusan zabálom ki a dobozt. Először a zöldeket, aztán a kéket, a pirosat és végül a sárgát. A sárgát valamiért utálom, pedig rohadtul ugyanolyan íze van mint a többinek.
Kényelmesen felhúztam a lábam, terpeszben magam elé nyújtottam és lejjebb csusszantam az ülésen, innen pillogtam vissza Neora.
- Amúgy még visszatérve az étteremre….el nem tudlak képzelni egy vidámparkban. De tényleg. És ne vedd sértésnek, mert nem annak szánom, csak neked olyan...fúúúúú hogy mondjam, hogy meg ne sértselek.?”Dude” fejed van. Arra használjuk ezt a kifejezést a haverokkal, aki a társaság része meg minden, meg bírjuk a fejét, imádjuk a hülyeségeit, nagyon jó vele beszélgetni, meg sörözni, de a meredek szitukból szereti magát kihúzni...szóval dude...haver, cimbi, de csak olyan lájtosan. És ne félj az óriáskerékre eszembe sincs felülni. Gyerekkoromban elaludtam benne, és kamaszkoromban is….aztán egyszer volt benne egy laza petting élményem úgy tizenöt évesen, az mondjuk jó volt. Egy óra tömény gyönyör. A csúcson voltam a csúcson...érted?- nem….ez szar poén, de ha már kijött akkor legalább én röhögjek rajta.
- Oké, már ne is haragudj, de ha így nézel az ember lányára, akkor kétpercenként a szex jut eszembe. Szóval úgy csinálj valamit azzal ahogyan nézel...az utat figyeld. Semmi stírölj és hajts! Látod szegény Paul-al is mi lett.- hadonásztam, miközben hol Eliast néztem, hol előre mutogattam az útra. Ő meg rajtam nevet, hát komolyan beleharapok a fülcimpájába. A jobb oldaliba. Az az érzékenyebb. Ha homályos emlékeim nem csalnak a múlt éjszakát illetően.
Nem figyeltem az időt, hogy mennyi volt pontosan mire a vidámpark bejárata előtti parkolóban megálltunk. De elfogyott a nagy doboz M&M- én meg szépen összeütögettem a tenyerem, leigazgattam a lábaim, és kiszálltam az autóból. Nem vártam meg, hogy Neo kinyissa nekem. Alaphangon díjazom, ha egy faszi udvarias, de azért van amit túlzásnak érzek.
- A Cyclon jó választás. Valld be, hogy azért hoztál ide, hogy azokon a nagyon meredek cuccokon jó szorosan bújjak hozzád. Tévedés ne essék nem hibáztatlak érte, nekem is ez volt a tervem.Viszont a klasszikus körhintára mindenképp fel szeretnék ülni. Olyan színes, faragott hintósba, aminek két ló van az elején...úúúúristen ezer meg egy éve nem voltam ilyen helyen. Tényleg miért is nem?- megragadtam Elias kezét mielőtt még szóhoz juthatott volna és már vonszoltam is a bejárat felé.
- Figyu….mondjuk azt, hogy fiatal pár vagyunk, nászúton vagy ilyesmi...hátha kapunk kedvezményes belépőket pár helyre….csak a poén kedvéért…- súgtam odahajolva, és mielőtt még megszólalhatott volna, az üveg ablak mögött kedvesen mosolygó pénztáros hölgynek már csiviteltem is vidáman.
- Hellóóóóóó Mr és Mrs Dozer vagyunk, és tegnap érkeztünk Chicago-ból. A mézeheteinket töltjük Coney Islanen-en és az elragadó utazásszervező ódákat zengett a vidámparkjukról…
- Valóban? Ha gondolják van néhány kedvezményes kupon a hullámvasútra és a halálkanyon-ba.
Neo-ra vigyorogtam kis füllentésem teljes dicsőségével és közel hajolva hozzá lábujjhegyre állva sugdostam a füléhez.
- Dozert mindig is imádtam a Mátrixban...mit szólsz bébi, milyen kis feleséged van?- újabb időtlenül idióta vigyor és egy kacsintás.Rossz kislány vagyok, de pont ez bennem a jó, nem?



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Tara Thredson
Diákok
Play by :
Danielle Campbell
Kor :
23
Foglalkozás :
rendőrtanonc, labortechnikus
Hozzászólások száma :
359

Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just have fun ~ Elias & Tara   Just have fun ~ Elias & Tara Empty

Ajánlott tartalom


Just have fun ~ Elias & Tara Empty
Vissza az elejére Go down
 

Just have fun ~ Elias & Tara

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Brooklyn-
^
ˇ