Kiismerhetetlen. Talán még önmagának is képes meglepetést okozni egyes döntéseivel, de mindig az adott pillanatnak megfelelőeket hozza meg. Még akkor is, ha a jövőben a korábbi döntéseivel nem ért egyet. Nem bán meg semmit, mindig azt teszi, amit akkor és ott jónak, számára helyesnek ítél meg.
Megfigyel, tanulmányoz, elemez és az alapján megfontolt döntéseket hoz. Munkájában alapos, pontos és precíz, nem szereti, ha megzavarják.
Senkit se szokott kibeszélni a háta mögött, nem az Ő stílusa. Akármi is legyen az, inkább szemtől szemben intézi. Nála akárki titka jó helyen van, megőrzi. Néha eljátssza, hogy elfelejtette őket, de ez természetesen nincs így.
Mindezek mellett viszont féktelen is tud lenni, imádja az összejöveteleket, a partikat. Szórakoztatta mindig is a hippie-k világa, a drogfogyasztásuk, a szabados életvitelük miatt imádja őket. És a nyolcvanas évekbeli disco-korszak? Lenyűgözte. (Túl sokat olvas.)
Becsületes fickó, de a saját szabályai szerint játszik, és nem hajlandó alkalmazkodni senki máséhoz.
Dohányzik. Napi ötöt szív csak. Elmeürítésként hagyatkozik rá.
Merre járt már?
Lássuk:
Indonézia: Ködfoltos párducot keresett, hogy fotót készíthessen róla. Talált és fotózott. Nyelvet tanult: Jávai, indonéz.
Jakartában megismerkedett Sutiyoso lányával. Heteken át udvarolt neki, míg végül a lány nem adta be neki a derekát, a fiú hoppon maradt.
Itt töltött napok száma: 71 nap (idegenvezetőjét 5 napig bérelte fel, úr volt az illető)

Malajzia:
Nyelvet tanult: maláj
Megismerkedett egy bíróval Richard Malanjum-al, aki az élet igazi értelméről beszélgetett vele. Tanulságos út volt ez számára. Megismerkedett Alex Yoong-al, akit a Forma 1 által ismert fel. Kért autogramot egy ott vett könyv lapjára.  
Itt töltött napok száma: 108 nap (idegenvezetőjét 45 napig bérelte fel, hölgy volt az illető)
Himalája egyik hegytömbjét megmászta, ott töltött napjai száma: 59 nap (Mire megmászta 45 nap). 8091 méteres magasságban. Persze nem egyedül volt.
Járt már Londonban, Brémában, Olaszország berkein belül is. No meg Bora Borán. És persze New York egész területét is megjárta nem egyszer.



Nyakamba szedtem a lábam, és bebarangoltam majdnem az egész világot. Hogy mit csináltam, barátom? Nem leszek álszent: semmi dicséretre méltót nem tettem az első években, csak faltam a fiatal, szebbnél szebb lányokat. Életem fiatalka éveiben oly kevés lehetőségem volt rá, de most végtelen határok nyíltak fel előttem, mindenfelé jártam.
- Kenneth, az isten szerelmére lassíts már! - szinte könyörgött az anyósülésen kétségbeesetten kapaszkodó hölgyemény, ahogy a sztrádán úgy etettem a járművel a kilométereket, mintha csak egyedül lennénk az egyenes pályán. Felmorrantam.
- Azt hittem oda akarsz érni a stréberek megnyitójára, vagy netán tévedek? - ércelődöm útitársammal. Arcát elöntötte a pír és kikérte magának, blabla, sok a duma. Öt év volt közöttünk, és ahelyett, hogy példát mutattam volna a partneremnek, ahogy azt őseink elvárták tőlem, inkább mindig a rosszba rángattam bele. De mindez mégis kevés volt, hisz példás szorgalma miatt felvették egy egyetemre. Azt mondják, ez kell az életben való helytálláshoz, szerintem hülyeség.
- Te is foglalkozhatnál a jövőddel, egy haverom szerint egy álomból nem lehet megélni. - durcásan erőlködött a visszavágással előbbi megszólalásomra.
Megrándult szemidegem, gyűlöltem ezt a témát. Nagy kölyök létemre valóban egy gyerekes álmot kergettem. Számok által akartam elérni mindent, amíg van rá lehetőségem. Nem fogom abbahagyni csak azért, mert valakinek ez nem tetszik. Magamért csinálom és nem másokért. Kiskoromban legtöbbször mindent félbehagytam, beírattak különböző harcművészeti elfoglalásokra, de csak a sokadik próbálkozásra állapodtam meg a mostani foglalkozásomnál.
- Képzeld. Én nyugodtan megmondom a fateromnak, hogy hova húz a szívem, semmi köze ahhoz, hogy hogyan alakítom az életemet. - megigazítottam napszemüvegemet, majd kikönyököltem a kocsiablakon. Apró fél vigyor kúszott arcomra, ahogy a külső tükörből láttam az ő elképedését.


Volt már olyan érzésed, hogy a világ egyik pontján sem találod a helyed, az élet bármely területén sem, és mintha nem értenéd azt, miért vagy még életben?
Miközben agyam lassabban, ámde teljes összpontosítással működik, és éberségem szikrányit sem lanyhul, érezni kezdem, hogy egy mélyebb béke vesz körül. A hosszú ideig tartó gondolatkoncentráció végül is egy magasabb minőségű állapot létrejöttét idézi elő agyam belsejében.
- Az elme, amelyet megvisel a mindennapi élet elkerülhetetlen súrlódásai és csalódásai, a mentális nyugalom által biztosított pihenésben enyhülést hozó és gyógyító derűt találhat, amely balzsamként nyugtatja sérült idegeket. - magyarázom a diákjaimnak nagy lelkesedéssel, persze sok mimika köszönt vissza. Az unalomtól a kíváncsiságig mindegyik megtalálható rajtuk. Csak vigyorogni tudok rajtuk, olyan viccesek tudnak lenni olykor.
Az értelem csak egy eszköz, és nem az ember létének lényege. Az értelem nem önfenntartó, hanem automatikus és rutinjellegű képesség.  Várták már, hogy mikor vágok bele a lényegbe.
- A modern kor embere a gépiesen működő értelemnek a puszta ösztön felett aratott diadalát testesíti meg ugyanúgy, ahogyan a jövő embere az isteni intuíciónak a puszta értelem feletti diadalát fogja megtestesíteni. Az ésszerűség, amely időnként jó útmutatóként szolgálhat, máskor cserbenhagyhat bennünket. Nem mindenkor a körültekintő előrelátás vezethet bennünket a legjobban, hanem a spontánul felbuzgó megérzés is. Az ésszerűség tisztán számtani, míg a megérzésről nem tudjuk, hogy honnan bontakozik ki. - a hallgatóterem ajtaja kinyílik, és két zsaruféle érkezik. Egyikük megtorpan, másikuk pedig hozzám igyekszik. A fülembe suttog, ahogy ezzel végez a diákok felé tekintek.
- Srácok holnap itt folytatjuk. - majd összepakoltam az asztalon és az urak után mentem.
- Az elmúlt órában hét szemtanú telefonált a légierőnek egy azonosítatlan objektum… járt már Brooklynban?
Korlátok csak a matematikusban vannak, nem a matematikában. Nekem most kezdődik a napom, egy ilyen nap a fellegekbe ránt.
Apám mit mondana? Nem való nekem. Üljek inkább egy íróasztal mögött és számolgassak ott. Sok terve van velem kapcsolatban, de sosem táncoltam úgy, ahogy ő fütyült. Tavaly csak 12 napot voltam otthon és azt hiszem elegendő is volt számomra.
Az, hogy megérzéseink mennyivel járnak gondolataink előtt, matematikailag nem mérhető. Bejelentés nélkül lépnek be az elmébe, mintegy hátsó ajtón keresztül. Ezek nem gondolatok, hanem valamiféle felsőbb birodalomból érkező beszivárgások, amelyek befolyásolják, irányítják a gondolatot.
A sok ország és vidék közül, melyeket felkerestem - merthogy csak akkor érzem otthon magam, amikor külföldön vagyok -, egyikben sem találtam olyan légkört, amely annyira elősegítette volna lelki megnyugvásomat, mint ezek a hegyek, ahová sorsom végül elvezérelt.
- Szia anya. - kezdtem meg a telefon beszélgetést, de ahogy beszélni kezdtem, csak mosolyogni tudtam.
- A napokban megyek haza, nyugtasd meg apát létszíves. Keith-nek ne szólj. Meglepetés számára, hogy mikor lépek be az életébe újra.