Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Evelyn Hopkins Today at 9:37 pm

Scatha & Nelson
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Scatha Krilza Today at 6:46 pm

Cher & Aaron ~ mistique night
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aaron Bennett Today at 3:21 pm

Mia & Brandon - The Hand of the Fate
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Mia Hamilton Today at 1:28 pm

It’s fun to be a box of cats - Candy & Theo
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Candice Lovell Today at 11:34 am

Secrets Unveiled - Noel & Emanuel
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Noel Bartlett Yesterday at 9:39 pm

Ben és Flor
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Flor Sanchez Moreno Yesterday at 9:36 pm

Lotte & Shane - The new beginning
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 8:17 pm

Tessa x Jamie - Secrets without hurts
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Tessa Wilson Yesterday at 10:56 am

Ki van itt?

Blake Blaese, Dave Connor, Evelyn Hopkins, Lena Caldwell, Nelson Wang, Nora Weston

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 It’s fun to be a box of cats - Candy & Theo
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Diákok
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Shay Mitchell
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
egyetemi hallgató; modell
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
7

Re: It’s fun to be a box of cats - Candy & Theo
Today at 11:34 am

Candice & Theo
everyone deserves second chances

Azt hiszem, életem egyik legnagyobb kihívásával nézek szembe jelen pillanatban. Mikor a tanárom megkeresett, hogy lenne egy lehetőség, ami beindíthatja egyszer, s mindenkorra a karrierem még mielőtt túl sok energiát és pénzt fektetnék az egészbe, rögtön megmozgatta a fantáziám a dolog. Azt nem mondom, hogy nem agyaltam a dolgon napokat, sőt heteket is, de végül minden egyes alkalommal arra a következtetésre jutottam, hogy adnom kell egy esélyt ennek az egésznek. Nem lesz egyszerű, hiszen a feladat nem más, mint New York egyik legnagyobb börtönében néhány fogoly átsegítése a legnehezebb időszakokon. Nem lehet végül is ez annyira mumus nekem, hiszen végtére is ők is csak olyan emberek, mint más páciensek, csak éppenséggel nem futkosnak az utcán.
Theo McCarthy. Az első. Már előre felkészítettek, hogy az ember megtévesztő lehet, de ne dőljek be az első udvarias mondatnak. Nem értem eleve, minek mondanak nekem ilyet, hiszen mégis... miért kellene nekem bárminek is bedőlnöm? Hiszen én csak beszélgetni megyek, hogy segítsek. Úgy csinálnak, mintha legalább egy kihallgatásról lenne szó, amit én végzek el.
Kezdetben nem mondom, egy kicsit furán érzem magam, hogy egy magatehetetlen emberrel ülök szemben, ez olyan szokatlan nekem. A szemeiből süt az elkeseredettség, a meggyötörtség, de egyenlőre fogalmam sincs arról, mi lehet a története. Nem mondtak semmi konkrétat mielőtt bejöttem, de ha nem nyílik meg egy idő után, akkor jobb lesz érdeklődnöm, mert anélkül nehezen tudok vele bármit is kezdeni. Tulajdonképp én kértem, hogy ne mondjanak semmit még. Nem akartam úgy bejönni, hogy már előítéletekkel induljak neki, hisz bármennyire is el tudom különíteni a dolgot, az már más, ha úgy ül oda az ember, hogy teletömték a fejét mindennel.
- Nem, tulajdonképpen nem ez a... feladat – mondom, ahogy ő is fogalmazott, majd visszatekintek rá – Azért küldtek, hogy elkerüljük ezt a dolgot. És hogy segítsek feldolgozni a történteket. – Nem lehet egyszerű neki. Tulajdonképp a hideg kirázott rögtön, ahogy beléptem az épületbe. Annyira... nem is tudom, uralkodik itt a szomorúság és a szenvedés.
- Mióta van börtönben? – érdeklődöm kezdve az elején, hiszen nem mindegy, ha valaki pár hónapja van itt vagy éppenséggel már éveket húzott le a rácsok mögött. Ha tippelnem kellene, az arcáról nagyon nem azt olvasom le, mint aki még csak kis időt töltött el itt, sőt...
- Nézze Theo, hetente két alkalmat fogunk együtt tölteni ebben a teremben, ami azt illeti, nem tudom még, hogy áll ehhez az egészhez, de higgye el nekem, sokkal jobb lesz Önnek is, ha együttműködik. Ha azt nézi, ezek a beszélgetések tényleg használnak, és maga alatt vágja a fát, ha nem nyílik meg. Tudom, hogy ez még furán hangozhat így első alkalommal a számból, de bízhat bennem – mondom, hiszen fontosnak tartom, hogy már az első alkalom elején lefektessük a dolgok alapját. Nem szeretnék küzdeni vele, de valami azt súgja, hogy egy nagyon értelmes emberrel ülök szemben, így talán nem is lesz vele gond. – Ami itt elhangzik, az itt is marad – teszem még hozzá, miközben kezemmel rá, majd magamra mutatok és eközben el sem engedem a tekintetét. Rendesen a mély vízbe dobtak így a munkaerőpiacra lépésem elején, sőt... még csak ki se léptem az iskolából rendesen. Ígértek nekem mindent, a csillagokat is az égről, de valami mégis azt sejteti, hogy ezt nem ingyen akarják nekem odaadni.
Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Tom Hiddleston
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
10

It’s fun to be a box of cats - Candy & Theo
Szomb. Május 12, 2018 11:02 am
Candy & Theo
It’s fun to be a box of cats.


Semmihez sem tudnám hasonlítani azt a pillanatot, mikor közölték, hogy átszállítanak.
Tényleg semmihez, amit ez előtt ismertem volna, tehát más sem fogja tudni elképzelni, hiába is próbálnám meg körülírni. Ezt egyszerűen nem lehet.
Napi huszonhárom óra magánzárkát képtelenség szavakba önteni. Egy két és félszer három és feles cellában. Fél év után az őrület nem is olyan távoli képzelgés, de sokaknak ennyi sem kell, az egyik nő másfél hónap után már a saját kezeihez beszélt, hallottam, mikor az egyetlen éjjeli órámban elvezettek mellette a szokásos kis betonudvarra. Nem tudom, meddig álmodok majd a cellákból áthallatszó üvöltésekkel…
De az elmém ép maradt. Legalábbis…
- Biztos, hogy nekem kell ezt megállapítani? – pillantok a pár méterrel előttem ülő nőre, és talán egy zavart mozdulattal végig is simítanék a homlokomon, ha a kezeim nem lennének megbilincselve, a mozdulat elindul, de amint tudatosul bennem, mi a helyzet, vissza is eresztem az ölembe. Hát, persze, pszichológiai kezelés ide vagy oda, egy ilyen veszélyes terrorista, mint én, a megfelelő óvintézkedések nélkül nem kerülhet egy helyiségbe egy hozzá hasonló védtelen, törékeny nővel.
Nehezen veszem le a tekintetem róla, hisz’ valaki, aki a kinti világból érkezett, méghozzá egy nő, egy zavarba ejtően szép nő. Az első civil, akit fél év supermax után láthatok, a látogatás ugyanis nem volt engedélyezve, sem a levél, sem a hívások. Itt már állítólag ez is másképp lesz. Bár számomra még mindig rejtélyes ez az egész áthelyezéses történet. Ahogy a supermaxbe szállítás is az volt. Valami nem stimmel ezzel az egésszel, de egyelőre még fogalmam sincs, hogy kik és milyen okból mozgatják a szálakat.
De azért erőltetem magam, hogy ne bámuljam túlságosan sértően, így leginkább kerülöm a szemkontaktust. Talán az első tíz percnél sem járhatunk, és máris ott tartunk, hogy hogy érzem magam. Mégis mit gondol, hogy? Nyilván az érdekli, hogy mentálisan mennyire épültem le. Pláne, ha az FBI jóvoltából kerülhet sor erre a csodás lehetőségre.
- Arra kíváncsi, hogy megőrültem-e, igaz? Vagyis ez a feladat, ha jól sejtem. – A hangom nem támadó és nem is dühös, de van valami furcsa ebben a nyugodtságban, érdekes, hogy milyen régóta vágytam arra, hogy beszélgessek valakivel, most pedig, hogy itt a lehetőség, szinte visszautasítom. Bizalmatlanság? Zavarodottság? Hömpölygő és széthulló gondolathalmazok. Nem találom még, hogyan kezeljem a helyzetet.

Vissza az elejére Go down
 
It’s fun to be a box of cats - Candy & Theo
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Valahol máshol :: Múlt-
Ugrás: