A nagy emberek nem születnek nagynak, de azzá lesznek.
Karakter típusa: saját Teljes név: Mikhail Zharkov Becenevek: Mik, Mike Születési hely, idő:Moszkva, Oroszország, 08. 13.1986. Kor: 31 Lakhely: Manhattan Szexuális beállítottság: heteroszexuális Családi állapot: házas Csoport: Törvényszegők és munkanélküliek Ha végzett vagy még tanul//Egyetem: Oxford - üzleti kar/ már végzett Ha dolgozik//Munkabeosztás: Jobb, ha nem tudod Ha dolgozik// Munkahely: Az csak rám tartozik Hobbi: boksz, baseball, biliárdozás, futás, szex, régi fegyverek gyűjtése
Amit nem árt tudni rólam:
Külsőleg nem fogom jellemezni magam, a kép oldalt szerintem többet mond minden szónál. De ha mégis megtenném, valami olyat mondanék, hogy tökéletes.
Még néhány tudnivaló… (amit jobb ha tudsz) >> Moszkvában születtem egy nagyhatalmú családba, ami az orosz maffia egyik aktív ága. >> Vallásos vagyok, a tetteim ellenére is. >> Van egy enyhe dühkezelési problémám, de a munkámnak hála ott le tudom vezetni. >> Én vagyok apám egyetlen örököse, aki egy napon átveszi a helyét a család élén, mivel a bátyámat, Georgijt meggyilkolták. >> Természetesen ő volt a kedvence, és engem okol a halálért, mivel én is jelen voltam, mikor megölték. >> Éppen ezért sok terhet kell cipelnem, amit apám ró rám, hogy felkészítsen a jövőmre. >> A nagyobb felelősség hamar utolér, és meg kell nősülnöm. Apám két jelöltre hívja fel a figyelmem: Vasilisa Winterov a bátyám egykori jegyese, másik Ivana Makarov, akinél idegesítőbb nő nem létezik a Földön. >> A döntésem Vasilisára esik, hiszen őt gyerekorom óta ismerem. (Bár nehéz szívvel, mivel a bátyám emléke szent nekem, és tudom, hogy szerette Lisát.) >> Lisa ajánlatot kap, hogy mindketten jól jöhessünk ki a házasságból. >> De egy napon minden megváltozik, mikor ezt az egyességet elmosva lefekszünk egymással, ő pedig New Yorkba menekül az helyett, hogy megbeszélnénk. Ilyenkor miért nem akarnak beszélni a nők mikor kellene? >> Természetesen követem őt, mert velem senki nem szórakozhat. Még az a nő sem, akit a legjobban tisztelek ezen a világon.
Figyelem +18 Egy raktárépületben, valahol Moszkvában, 15. 04. 2018 23:00 Az üzleti partnerem szemébe néztem, várva, hogy megenyhüljön. Ez mindig bevált, tudták, velem nem szórakozhatnak. - Rendben, akkor legyen három millió. – feleli az amerikai. – De ez az utolsó ajánlat, Mr. Zharkov. - Három és fél. – válaszolom, ő pedig hátradobja magát a széken. Az arca egyre idegesebb, oldalra pillantok Igorra, az egyik emberemre, aki a fegyverét a melléhez szorítja, miközben ujjával a ravaszon játszik. Bár a játék erős kifejezés, ugyanis készenlétben van, ha beütne a… hogy is mondják az amerikaiak… a balhé. - Nekem is meg kell élnem valamiből, Mr. Zharkov. – feleli felháborodva. - Fél millió plusz nem teszi tönkre. – válaszolom, és a tekintete elárulja, hogy győztem. Imádom ezt az érzést. - Rendben. – feleli csalódottan, majd elém rakja a bőröndöt, amiben laptop van. Beír egy kódot, közben pedig én is kinyitom az enyém, és figyelem a tranzakciót. 3,5 millió dollár érkezik a számlámra. Tökéletes. - Magával mindig öröm üzletelni, Mr. Weston. – rázok vele kezet, és ő kevésbé lelkes. Igorra mosolygok, aki bólint mosolyogva, azonban hamar lehervad ez az ábrázata, és a fegyverért nyúl, és céloz. Felém tartja, és a mögöttem lévő fegyveres férfi a földre zuhan. Mikor megfordulok már Mr. Weston – az a rohadék szemétláda – tartja felém a fegyvert, de én vagyok a gyorsabb, és eltalálom őt, mire a földre zuhan. Igorral és a másik két emberrel gyorsan leszedjük az ő embereit is, úgy alig két perc alatt. - A rohadékja. – morgom, miközben belerúgok Weston hullájába. - Pedig átutalta a pénzt nem? – kérdezi Igor. - Da. – felelem, és odamegyek a laptophoz. A pénzt átutalta, én sem értem, de aztán minden leesik. - Biztosan a mi megbízónk fogadta fel, a megölésünkre. A pénz csupán arra kellett ennek a söpredéknek, hogy félrevezessen. Régi trükk. Megbíz minket valaki, egy kényes áru leszállítására, mire egész végig az a célja, hogy az üzleti partnerünk meghúzza a ravaszt. – felelem dühösen. - Nyugi főnök, végük. – próbálta nyugtatni Igor, bár minek, azt nem tudom. Ismerhetne ennyire. - A megbízót akarom. Derítsd ki, hogy ki az! – kiálltok Igorra dühösen, aki bólint. – És Igor? - Igen főnök? - Élve akarom. Meg kell tudni, hogy hányan vannak ebben a szarban. – felelem a fogaim között. - Meglesz, főnök. – vágja rá. - Azt ajánlom is. – mondom, miközben az autóm felé veszem az irányt. - Itt pedig takarítsatok ki a zsaruk érkezése előtt. – vágom rá, majd beszállok a Maserati –ba.
Egész úton hazafelé vertek, mint valami eszelős, annyi düh van bennem. Pedig azt hittem ma jó napom lesz. A múlt éjszaka miatt is. Az én dögös feleségem, Lisa végre az enyém lehetett. Minden elképzelésem felül múlta, pedig engem nehéz lenyűgözni. Ahogyan alattam nyögött, és előttem, felettem… bassza meg… meg akarom ismételni vele. Ki akarom a szuszt is kefélni belőle. Tegnap, ha nem dühít fel ennyire, meg sem történik életem legjobb dugása. Hihetetlen, hogy ezt kimondtam, mint valami amerikai nyálas film főszereplője. Azonban tény, és való, tehetséges a nejem. Csak azt sajnálom, hogy nem velem, illetve tőlem tanulta. Mikor meg kellett csókolnom azon az estélyen… elszakadt a cérna. Elegem volt már azokból a semmi, szűzies csókokból. Szóval hevesebb csókot kapott vissza. Erre nem, hogy megköszönné – hiszen kurva jól csókolok- nekiállt veszekedni velem a könyvtár szobában. Hát megdugtam ott. Ahogyan kiabált velem, meg kioktatott, az csak még jobban beindított.
Zharkov villa, Moszkva 14. 04. 2018, 22:00 - Lisa, vigyázz a szádra. – dorgáltam meg, de ő csak mondta, és mondta. Nos, újra elhallgattam a számmal, és megcsókoltam ismét. Utána pofon vágott. Végigsimítottam komolyan az arcomon, majd halványan elmosolyodtam. Láttam rajta, hogy egy kicsit megszeppent a tettétől, hiszen ismert. - Szóval verekedünk mi? - kérdeztem tőle egy huncut vigyor keretén belül, majd közelebb léptem hozzá, és magamhoz vontam. - Igen. – felelte kissé szaggatottan. – Megérdemelted te faragatlan pöcs. – teszi még hozzá, és nekem nevetnem kell a megjegyzésén. - Bókolj csak. – kacsintok rá, majd közelebb hajolok hozzá, és a nyakába csókolok. - Mond, mit tegyek én veled… hm? – suttogom a fülébe. - Engedj el. – feleli még mindig szaggatott hangon, és kissé rekedten. Ez a varázsom, mit mondhatnék. - Rossz válasz. – felelem a nyakát csókolgatva. – Adok még egy esélyt. - Akkor hagyj szabadon távozni? – kérdezi meg ugyan azt, más szavakkal. Hihetetlen ez a nő. - Nekem sokkal jobb ötletem van. – nézek a szemeibe, majd ismét megcsókolom. Most már nem pofozkodik. Egyre hevesebben és hevesebben csókolom, miközben magamhoz szorítom őt, hogy érezze, mennyire kívánom. Ezután felteszem őt az író asztalra, majd feltűröm a ruháját, és közben az egyik kezemmel elkalandozok egészen a csipkés fehérneműig, amibe belenyúlok, végigsimítva érzékeny részén.
Tiszta nedves… Még, hogy nem akar, hát jó vicc volt, csak nem nevetek. Abbahagyom a csókolását, és ellépek tőle, majd leveszem a fehérneműt, és a zakóm zsebébe gyűröm. Ez most már az enyém, akárcsak Ő. Ezután elégedetten rá mosolygok, majd lehajolok, a lábai közé, miközben azokat a vállaimra rakom, és úgy csókolom nedves szemérem ajkait. Nagyon finom, és én meg akarom kóstolni az utolsó cseppig őt. Ahogyan nyögdécsel, az csak még jobban beindít, és mikor a hajamba is túr, végem. A farkam meg lassan jajveszékel odalent, olyan kemény. Nem is habozok, abbahagyom a nyalását, amit ő elégedetlen motyogással jelez, és megragadom a csípőjénél fogva. A nadrágom pedig kikapcsolom, előveszem a farkam, és figyelem a kipirult arcának reakcióját. Ó igen, csodáld csak, erről mondtál le az elmúlt három évben! (Mondjuk én is, és idióta voltam) Hát most már nem menekülsz, Vasilisa. Ezután keményen beteszem neki, és mindketten elégedetten nyögünk fel. Végre az enyém, benne vagyok. - Ugye, hogy jobb az én ötletem? – kérdezem mosolyogva, miközben kínzó lassúsággal mozgok benne. - Az enyém vagy. – nyögöm a fülébe, majd beleharapok abba. – Csak az enyém. – suttogom neki.
Mikhail & Vasilisa otthona, 15. 04. 2018, 23: 45. Annyira elmerülök a tegnap este emlékeiben, hogy észre sem veszem, hogy hazaértem. Felpillantok a házunkra. Ismét kívánom Lisát, meg akarom dugni, ahogyan tegnap este, ráadásul a farkam áll, mint a cövek az emlékek miatt. Kurva jó… Kiszállók az autóból, majd az egyik sofőr kezébe dobom a kulcsokat, hogy álljon be vele a garázsba. Beérek a házba, ahol az inas fogad, de az arca nagyon ijedt. Oké, hogy tartanak tőlem az emberek, de Borisszal mindig is kedves voltam. Tisztelem őt. - Mi a baj Boris? – kérdezem tőle aggódva. Nem válaszol azonnal, csak remegve átadja nekem a levelet. - Sajnálom uram. – feleli, majd magamra hagy. Kibontom a levelet, és az üzenet, ami benne áll, darabjaiban rengeti meg a világom. Lisa elhagyott… Több sem kell nekem, azonnal intézkedni kezdek, és alig egy óra alatt kiderítem, hogy hová menekült, és hol szállt meg. Ha azt hiszi ezzel lezártuk a kettőnk kapcsolatát nagyon is téved, főleg azok után, amit tegnap kaptam tőle. A helyzet az, hogy velem senki nem szórakozhat. Még az a nő sem, akit a legjobban tisztelek ezen a világon.
Elég csak rád nézni és az embernek egyből az jön le, hogy árad belőled a békesség meg a jóság egyszerre. Mintha rólad mintázták volna mindezeket, mire te úgy döntöttél, hogy veszel egy éles kanyart, majd bemutatsz egyet a jó oldalnak, mert a másik félen jobb a légkör. Csak az itt a helyzet, hogy úgy tűnik ő is tett neked egy szívességet, amikor következményként az öledbe ejtette drága Lisát. Sebaj haver, van egy olyan érzésem, hogy bármennyire is nagy az ellenkezés, jó helyre fog tenni téged a hölgyemény! Még ha most menekülőre is fogja a dolgot, kétlem, hogy te előled ezt sokáig megteheti. Sajnálom azért, hogy elvesztetted a bátyádat és azt is, hogy mindezért téged hibáztatnak. Kemény egy helyzet lehet.. Mivel a felfogásom nem az igazi, te pedig olyan titokzatos pasas vagy aki nem köti a másik orrára, hogy mivel is foglalkozik hétköznapjai során, így a fejemben úgy élsz, hogy te vagy a postás, aki levelek helyett embereket kézbesít a túlvilágra. Főleg azokat, akik a felépített rendszered ellen vannak, mint az a szerencsétlen flótás a sunyi és meggondolatlan tervével. Szerencse, hogy manapság ilyen kemény postások védik az elkószálni készülő leveleinket. Egyébként nagyon tetszik, ahogyan összeraktad mint a jellemedet, mint pedig az előtörténeted. Egyedivé tetted ezzel a felosztással, így örültem, hogy így oldottad meg. Bevallom, kíváncsivá tettél miképpen alakul majd a házasságotok. Gondolj bele mennyi időt megspóroltatok azzal, hogy ti már az elején nem akarjátok az egészet. Mások a közepén ébrednek rá erre, de velük ellentétben nektek még most kezdődik el a közös életetek. Nem is tartalak fel ebben, így még arra kérlek, hogy látogasd meg a foglalókat, majd rázd gatyába NY közösségét. Üdv itt!
Kezdőlap
Csak az itt a helyzet, hogy úgy tűnik ő is tett neked egy szívességet, amikor következményként az öledbe ejtette drága Lisát. Sebaj haver, van egy olyan érzésem, hogy bármennyire is nagy az ellenkezés, jó helyre fog tenni téged a hölgyemény! 
