Sokszor gondolkodom el azon, hogy egy-egy napomon, miért vagyok olyan, amilyen?! Hogy valóban van-e köze annak az adott napi viselkedésemhez, hozzáállásomhoz, hogy bal lábbal keltem-e reggel? Mert bizony, van olyan nap, mikor a munkahelyemen az alkalmazottak inkább nem keverednek velem beszélgetésbe, vagy épp úgy döntenek, hogy jobban járnak, ha egyedül oldják meg a problémáikat. Ilyenkor én sem szeretem magam. Azon gondolkozom, hova tűnt belőlem az a húsz éves, fiatal, gondtalan nő, aki egykor voltam? Persze sok minden történt azóta. Anyává váltam, ami rengeteg felelősséggel jár. Mindig két lábbal kell állnom a földön ahhoz, hogy a fiamat is ott tudjam tartani. Mikor viszont rájövök, hogy ő most fiatal és belegondolok a régi énemmel, a haragom rögtön elszáll, mert rájövök, hogy volt kitől örökölnie a szeleburdiságát. A férjem elvesztése óta kicsit nehezebben veszem rá magam dolgokra, van, hogy egész nap nem akarok kimozdulni a házból. Pedig szeretem a munkám, szeretem, ha van gyümölcse, ha látom, hogy a szálloda szép számokat és elégedett vendégeket produkál. A magánéletemben és a munkámban is igyekszem mindig maximálisan teljesíteni, ami persze nem mindig sikerül, hisz én is emberből vagyok. Ha valami nem úgy sül el, ahogy elterveztem vagy hiba van a gépezetben, addig megyek, míg nem lesz tökéletes. Stresszes helyzetben mindig nekiállok rendet tenni vagy takarítani, így, ha nagyon pedáns a ház, az nem feltétlenül jó jel. Igaz, néha bejárónőt is alkalmazok, ez a tény bele tud rondítani abba, hogy párhuzamot állíts a házam és a lelki állapotom között.
Vannak olyan napok is, mikor reggeltől estig pörögni látsz és nem érted, hogy vagyok már a
tizenkettedik feladatnál, mikor húsz perce még csak a másodiknál jártam. Alapvetően mosolygós
személyiség vagyok, remekül tudom álcázni a belső vívódásaimat is így. A gyerekemért tűzbe megyek, ha nagy hülyeséget csinál, akkor is kiállok mellette attól függetlenül, hogy négyszemközt a fejét veszem. A bizalmam nehéz elnyerni, de ha egyszer sikerül bekerülnie valakinek abba a szűk körbe, akit igazán közel engedek magamhoz, azt nagyon is megbecsülöm. Egy szó, mint száz, kiismerni engem nehéz, de nem lehetetlen.

Rengeteg dolgom van, ki sem látok a sok adminisztrációból. A konkurens szálloda épp csökkenteni szándékszik a profitját, vagy fogalmam sincs, mi a célja ezzel a hirtelen árcsökkentéssel, de valahogy igazodnunk kell majd hozzájuk, de nagyon fájó szívvel mennék a jelenlegi ár alá, így valami mást kell kitalálnom, amivel jobbak leszünk.
A recepcióhoz érve, Lilith éppen egy már ismerős vendéget szolgál ki, aki már messziről üdvözöl.
- Ó, Soraya, milyen jó, hogy itt van! - Az egész lobbi a hangjától zeng a férfinak, aki minden hónapban legalább egyszer megjelenik itt a feleségével. - Ismét átutazóban vagyunk, és gondoltuk, mielőtt tovább állnánk, felfrissülnénk kicsit a kedvenc hotelünkben. - Hogy miért kell mindig, minden alkalommal előadni ugyanazt a sztorit?! A vak is látja, hogy a "feleség" igazából a személyi asszisztense, akivel egy kicsit el szeretne vonulni a kíváncsiskodó, munkahelyi tekintetek elől. Ez a fedősztori pedig mit ne mondjak... nagyon borzalmas.
- Mr. Collins - mosolyodom el udvariasan, majd a nőhöz fordulok: - Mrs. Collins, üdv újra nálunk. - Szerencse, hogy isteni pókerarccal áldott meg a sors. - A szokásos törzsvendég árat add nekik Lilith, kérlek - kérem halkabban a recepcióst, majd arrébb is oldalognék, de Lilith maradásra kér, így megvárom, míg a gerlepár elreppen és meghallgatom, amit mondani szeretne.
- Soraya, van egy kis probléma, tegnap este volt némi történés. Egy kis nézeteltérés az étteremmel... - Mire kimondja, a tekintetem máris az étterem ajtajára villan. Már megint mi?
- Remélem tényleg csak kicsi...

A kamera visszanézése után a kelleténél kissé vehemensebben érkezem a szomszédos étterem tulajdonosának irodája felé. Két kopogás után nem várom meg, hogy Liam betessékeljen. A belépést megelőzően azonban mély levegőt veszek, hogy ne essek neki úgy, mint a tíz évvel ezelőtti énem tette volna.
- Ne haragudj, hogy zavarlak, de lenne egy kis megbeszélnivalónk. A vendégeink állítása szerint a tegnap esti buli egy kicsit hangosabb volt a kelleténél - vezetem fel a problémát, ami miatt ma reggel és az éjszaka folyamán, egész pontosan tíz szoba reklamált.
- Neked is szép jó reggelt, Soraya. - A negédes mosolya leginkább arra késztet, hogy most azonnal fojtsam meg helyben. - Valóban jól sikerült a tegnapi móka.
- Ennek igazán nagyon örülök, de ez nem kárpótolja a vendégeinket - veszem fel én is a mosolyt, ha már így játszunk.
- Ugyan Sora, lazíts kicsit. Rád is rádférne már egy kis ereszd el a hajam. Segíthetek benne. - Ó, a Don Juan! Nem értem, hogy nem fér bele annyi jó érzés, hogy legalább azt vegye figyelembe, hogy a férjem alig fél éve távozott az élők sorából.
- Köszönöm Liam, de ennek nem most van itt az ideje. - És valószínűleg sosem lesz, bár ha valaki, ő aztán biztos nem adja fel. - Most mennem kell, mert ezer dolgom van, de sajnos engedményt kell adnunk a reklamáló vendégeinknek, ami azt jelenti, hogy a mai profitod egy kicsit csökkenni fog. Nem fizethetnek azért az éjszakáért, amit nem tudtak pihenéssel eltölteni. Valakinek viszont ki kell fizetnie - pillantok rá jelentőségteljesen, de nem konkretizálok. Nyilván érti, hogy ma megrövidült egy kis pénzzel.
- Nem gondolom, ho...
- Nincs időm erre, Liam! - intek, és mielőtt még kipattanna köztünk egy komolyabb veszekedés, elegánsan távozom az irodájából, hogy visszatérjek a sajátomba. A lobbin átsietve azonban észreveszem, hogy kígyózik a kicheckolásra váró sor Lilith előtt, a telefon pedig megállás nélkül csörög, így a pult mögé megyek és besegítve neki felveszem a telefont.
- Hotel Artemis, jó reggelt kívánok, miben segíthetek?
- Jó reggelt, szobát szeretnék foglalni - szól bele a telefonba egy ismerősnek tűnő hang, de nem tulajdonítok neki nagy figyelmet. Miután leegyeztetem a férfival a dátumokat, a beszélgetés előrehaladásával egyre inkább felsejlik a gyanú, hogy ennek a hangnak a tulajdonosát jól ismerem. De az nem létezik...
- Szóval mégiscsak ez lett az út, amit választottál - mondja, amire már egészen tisztává válik számomra, hogy Ő az. Mikor együtt voltunk, foggal-körömmel harcoltam a szüleim akarata ellen, nem ez volt a fő tervem, hogy átvegyem apámtól a hotel irányítását. De miért foglal pont ide? Mi a célja ezzel?
- Tessék? - szökik ennyi ki a számon, mert egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán össze akarok-e futni vele, vagy hogy úgy egyáltalán, bármi információja legyen rólam. - Rendben, akkor tizenharmadikától huszonkettedikéig, kilenc éjszaka, egy főre, illetve az ötödik éjszakától két főre. Rendben van így? - kérdezem, miután inkább nem tulajdonítok nagy figyelmet a megjegyzésének. Mikor helyesel, már csak egy kérdés maradt hátra: - Milyen névre írhatom a foglalást? - Egy pillanatra a lélegzetet is visszafojtom és kettős érzés fog el. Egyik részem szeretné azt a nevet hallani, akivel évekkel ezelőtt szorosan fűzte össze útjainkat a sors, másik részem pedig szeretné eltemetni magában a múltat.
- Timothée Léon Chauvet.
- Köszönöm, várjuk szeretettel - ahogy leteszem a telefont, pár pillanatra csak meredek magam elé, és mondhatni azt sem tudom, hol vagyok éppen?
- Anya?! Valami gond van?
- Hm? - érkezek vissza a helyszínre fejben is, és csak ekkor veszem észre, hogy a fiam a pult túloldalán áll. Megingatom a fejem és kérdőn nézek rá, mégis mit keres itt? Nem szokott sűrűn bejönni.
- Csak azért jöttem, hogy szóljak, még pár órát a saját lelki békéd érdekében, nem mennék haza. Mindent elintéztem már, csak hát... na. Jól sikerült a buli. Egy kávéra a vendégem vagy!
Mire észbe kapok, már a fotocellás ajtónál int.
- Inkább egy ebédre! - De jól ismer, nem akarom tudni, mi van otthon. Még a végén én lennék az, aki totál rendbe vágja a házat és mindent élére állít... Egy ilyen nap után?!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nagyon szeretem az erős, karakán női karaktereket. Egy hotel menedzseléséhez pedig nem lehet valaki gyenge, döntésképtelen, határozatlan vagy teszetosza.
Szerintem sokan éreznek úgy elég gyakran, mint te is; valamilyen megmagyarázhatatlan okból, a fene se tudja, miért, de egyes napok sokkal rosszabbak, mint a többi. Nem lehet beszélni az emberrel, jobb elkerülni, ha szándékosan ezt nem is adja mások tudatára, de az arcára kiül minden. Mindenkinek vannak rosszabb és jobb napjai, ezen szerintem nem érdemes sokat gondolkodni. Én is nehezen viselem el magam ezeken a napokon, de tenni nem tudok sokat ellene. A gondtalan, fiatal évek úgy múlnak el, hogy észre sem vesszük őket. Magunkon a változást sem vesszük gyakran észre, hiszen minden napot saját magunkkal töltünk, így nem olyan szembetűnőek ezek. De kétségtelen, hogy mindenki változik a húszéves önmagához képest az idő előrehaladtával. Ha pedig szülő lesz az ember, akkor pláne. Már nem csak magáért felelős, hanem másért is.
Nagyon sajnálom, ami a férjeddel történt, ezt nem lehetett egyszerű átélni és megemészteni. Ráadásul még nem is olyan régi történet, hiszen alig fél éve veszítetted el őt. Rengeteg erőről is kitartásról ad tanúbizonyságot, hogy te is és a fiad is képesek voltatok felállni ebből. No, de... hát igencsak kíváncsi lettem én erre a Timothée nevű úriemberre... Hát mi lesz ebből? Remélem, csak jó dolog fog kisülni belőle, mert tényleg megérdemelnéd már.
Nagyon érdekes és összetett, réteges karaktert alkottál, tetszett a jellemed és a példád is.  

Színt és rangot hamarosan admintől fogsz kapni, de én addig sem tartanálak fel, szabad az út előtted.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!