Mark & Emma

“Faith ain’t done shit for us.”

A környéken volt dolgom, így hamar a helyszínre tudtam jönni. Manhattan egyik elit szórakozóhelye volt. Miután Reilly hadnagy is megérkezett, csatlakoztam hozzá, hogy beavassam abba, amit eddig tudunk az esetről, illetve az elhunytról.
- Az áldozat neve Oliver Knox. Egy gazdag család lázadó, legkisebb gyereke. 21 éves, a Pace Egyetem hallgatója volt, üzleti jogot tanult. - a hullához sétáltam, hogy Mark is megnézhesse a helyszínt az eredeti állapotában. A helyszínelők és a halottkém már dolgoznak, de még nem mozdítottak el semmit sem. A holttest az egyik fülkébe lett beültetve, mintha csak foglalt lett volna.
- Az egyik itt bulizó talált rá a mosdóban. Eleinte nem szúrt szemet senkinek, mert a fülkét belülről zárták be. A vér azonban elkezdett a padlóra csöpögni, így tűnt fel a megtalálónak is. Nem habozott, rá törte az ajtót, majd azonnal hívta a 911-et. - számoltam be arról, amit eddig megtudtam az első számú szemtanútól.
A vér nem szúrt vagy lőtt sebből jött, hanem a testnyílásaiból. Az orrán, a szemén, a száján, a fülén keresztül folyt. Nem erőszakos halált halt.
- Állítólag a srác drogozott, így szerintük túladagolásban halhatott meg. Ezt a karján lévő tűszúrások is alátámasztják. - böktem a fejemmel a hulla irányába.
- Gyakran járt ide, többször buliztak már együtt, de ma nem. Azt sem tudták, hogy itt lesz. Egész este nem is látták. Eddig. Persze a nagy tömegben könnyű elveszni, de Knox nem volt visszahúzódó gyerek. Mindig gyorsan a társaság középpontjában találta magát.
"A város legtöbb DJ-je is a spanja, amivel könnyű bevágódni." - hogy a szemtanút idézzem.
- Az apja, Leonard Knox befektető, különféle orvosi eszközöket gyártó cégekben van érdekeltsége. - egyelőre ez minden, amit az áldozatról gyorsan kiderítettünk.
- Persze, ha a halál oka szokványos túladagolás lett volna, nem lennénk itt. - pillantottam Mark-ra.
- Ígérem, tetszeni fog. - húztam sejtelmes mosolyra a számat.
Simone és Vivienne majd beavatják a szakmai részletekbe. Konkrétabbat csak a boncolás után tudnak mondani, de már így előzetesben is érdekesen hangzott a feltevés.

...

zene

Manhattan

Mark & Emma

“Faith ain’t done shit for us.”

- Látod? Mondtam, hogy érdekelni fog. - vetettem rá egy elégedett pillantást.
- A lista miatt már szóltam a kidobónak, hogy minél előbb igényt tartanánk rá. Ahogy az itt dolgozókéra is. A biztonsági főnök már intézkedik. - most mondjam, hogy jó mesterem volt?
- A kamerák felvételeivel megvártalak. Együtt meg tudjuk nézni őket, és akár a vendéglistával is összehasonlíthatjuk. Még ha nem is mindenkit tudunk név és arc szerint összepárosítani, az feltűnő lehet, ha a felvételen szereplők száma nem egyezik a vendégek létszámával. - kakukktojás alatt gondolok például a tettesre.
- Hívjatok, ha meglesznek a labor vizsgálatok eredményei. - fordultam Vivienne-hez. Bár Simone volt az orvosszakértő, a gyakornokával én mindig is jobban megtaláltam a közös hangot. Nyilván nincs akkora tapasztalata még, de amilyen kíváncsi és ambíciózus, idővel túl is szárnyalhatja Dr. Willows-t.
Amíg nincsenek eredmények, nem sok nyom van amin elindulhatunk, főleg ha a lista és a kamera is zsákutca lesz.

A kidobó (Dean Phelprey) Markkal a gazdasági, "back stage" részhez kísért minket, ahol a személyzeti öltözők, irodák és egyéb raktározó helyiségek voltak. Ott volt a biztonsági főnök is. Vele még nem találkoztam, csak a kidobó srác mondta, hogy ide hívja nekünk.
- Emma Larson nyomozó. - mutatkoztam be neki a jelvényem felmutatásával.
- Ő pedig Marco Reilly hadnagy. - böktem a fejemmel a felettesem felé.
- James Watts, a hely biztonsági főnöke. Miben tudok segíteni?
- Szeretnénk megkapni a listákat és megnézni a felvételeket.
- Erre jöjjenek. - az egyik irodába vezetett minket, ahol már kinyomtatva vártak minket a kért listák a vendégekről és a személyzetről is.
- Szívesen megmutatom Önöknek a felvételeket, de nem értjük, hogy történhetett itt ilyesmi. Még sosem volt rá példa. És szerintünk a kamerák sem rögzítettek semmit, ami gyanús lett volna. Persze a kollégáim is emberek, ők is hibázhatnak, az ő figyelmük is lankadhat, de folyamatosan felügyelik a kamerák képeit és a legkisebb balhét is kiszúrják, mielőtt komolyabb baj lenne belőle. Olyankor fülesen rászólnak a kidobókra, akik rögtön intézkednek. Ez egy elit szórakozóhely, elit vendégekkel. Nagyon ügyelünk a biztonságra. Az illemhelyek sajnos érthető okok miatt nem kerülnek bekamerázásra. Meg kell adni a privát szférát is, ha értik mire gondolok.
- Nem állítjuk, hogy Önök hibáztak, Mr. Watts. De mi más szemmel nézzük a felvételeket, mint a kollégái. Olyan apróság is árulkodó lehet, amiről nem is gondolnák. Illetve szeretnénk összehasonlítani a felvételeken szereplőket a listával, amiket összeállítottak. Egyelőre mindenki potenciális gyanúsított.
- Már négy éve dolgozom itt, nagyon sok törzsvendégünk van. Sokakat ismerek már arcról és névről is. Szívesen segítek beazonosítani, akiket csak lehet. - ajánlkozott Dean, a kidobó srác.
- Azt megköszönnénk. - bólintottam rá.
- Akkor szeretnénk megnézni a felvételeket itt helyben, és majd el is vinnénk őket elemzésre. A technikus kollégák sokkal alaposabban át tudják nézni, mint mi itt gyorsan. - ők hozzáférnek a kamerák teljes látószögéhez is, amit a monitorok nem mutatnak, de attól még ott vannak.
- Mit tudnának elmondani az áldozatról? Illetve a srácról, aki megtalálta.
- Oliver Knox szerette a világ közepének képzelni magát. Igazi gazdag, elkényeztetett, lázadó fiatal volt, aki élvezte az életet, a társaságot és imádta szórni az apja pénzét. Ennek ellenére egyébként meglepően kedves és okos fazon volt. Nem kereste a balhét feleslegesen, és az egyetem is jól ment neki.
- Na és a drogok?
- Nem volt kemény drogos, hogy túladagolja magát. Nem vetette meg a parti cuccokat, de sosem lépte át azt a határt, amikor már ne tudott volna magáról. Az apja agyon is verte volna. Annál meg jobban szerette a pénzt, hogy ezt kockára tegye.
- És a megtaláló? Philip Abernathy.
- Hát róla nem sokat tudok. Nem mondom, hogy barátok, de jóban voltak Oli-val. Rendes srác. Segítőkész, mint ahogy az is mutatja, hogy rögtön segítséget hívott. Általában ő szokott a legjózanabb maradni a bulikon.
- De biztos, hogy gyilkosság volt? Nem lehet, hogy mégis túladagolta magát? Valaki rossz cuccot adott el neki vagy ilyesmi? Nyilvános helyen ez azért elég merész és idióta húzás. Simán lebukhatott volna.

...

zene

Manhattan

Mark & Emma

“Faith ain’t done shit for us.”

Én is mindenképp elkértem volna a digitális verziót mielőtt megyünk, de Mark megelőzött. Meg is kapta az adathordozót, amin a lista nyers változata volt. A technikusoknak ezt is átadjuk majd. Ők utána tudnak nézni, hogy hozzányúltak-e a listához, hogy manuálisan módosítsanak rajta bármit is. (Egyébként nem tették.) Illetve a digitális listán könnyebb keresgélni a jó öreg Ctrl+F kombóval, mint több oldalnyi papírt egyesével átböngészni. Jobban szeretem a kézzelfogható könyveket, és a pdf-ek mániákus kinyomtatásával az imádott erdőimet veszélyeztetem, de nekem mindkét formátumra szükségem van, hogy komfortosan tudjak dolgozni. Ez kielégíti a gyorskeresési, és a papírra firkálós, jegyzetelős igényeimet is. Az egyikkel könnyebb dolgozni, a másik átláthatóbb és kézzelfoghatóbb.
A megjegyzésén, amit a biztonságis srác ajánlkozására tett, jót somolyogtam a képzeletbeli bajszom alatt. Ugyanezt gondoltam, csak legalább bennem volt annyi, hogy nem mondtam ki hangosan. Ezt a piszmogós munkát csinálja csak meg helyettünk, és valójában majdnem feleslegesen. A listák és a felvételek összevetését szintén az erre szakosodott kollégák fogják megcsinálni. Ők független szakemberek, és nem érdekük elmismásolni néhány képkockát a "spanok" kedvéért.
Láthatóan a két férfi teljesen megrökönyödött a rejtőzködő gyilkos jelzőn.
- Kegyetlenül és nyersen hangzik, amit Reilly mondott a fiúról, aki megtalálta az áldozatot, de van benne ráció. - szólaltam meg, mielőtt még ők tehették volna.
- A legjobb barátok között is lehet feszültség, féltékenység, ami aztán gyilkossághoz vezet. Ráadásul előre kitervelthez. A mérgezés a legkevésbé sem nevezhető hirtelen felindulásnak. - Mark persze nem hagyta ennyiben a dolgot. Engem is zavar, amikor a laikusok okosabbnak képzelik magukat a rendőrségnél, miközben lövésük sincs a munkánkról, a folyamatokról, de ő különösen a mestere volt az ezekre történő visszavágásoknak.
Phelprey-nek még csak a szeme sem rebbent, látszik, hogy ő kidobóként ennél sokkal rosszabbhoz volt szokva. Nem úgy Watts, a biztonsági főnök, aki bizonyára a vezető beosztásából fakadóan szerette megkapni a neki járó tiszteletet.
- Maga mindig ekkora tapló, "hadnagy"? Bejöttem, amint tudtam. Együttműködünk mindenben. És én egy szóval sem sértegettem magát, csak feltettem pár kérdést. Részvétem a felettese miatt, hölgyem. - nézett rám lesajnálóan, kamu együttérzéssel.
- Ugyan. - legyintettem.
- Még kedves és udvarias volt. - húztam megjátszott mosolyra a számat, majd a tekintetem sürgetőre váltott.
- Szóval a felvételek. - emlékeztettem rá.
Valamit még morgott maga elé, aztán csak sikerült betölteni és visszatekerni a mai felvételt. Azokon így első blikkre nem volt semmi és senki szokatlan. A mosdók valóban kívül estek abból a látótérből, amit itt most mi láthattunk. Elemzés nélkül használhatatlan. A Dean nevű srác ahogy ígérte, készségesen igyekezett a nevek mellé odaírni, hogy hány óra hány perckor tűntek fel a bejáratnál, de ő sem ismert mindenkit. A létszám is stimmelt. Egyelőre ez így zsákutca volt.
- A felvételeket lefoglaljuk, és magunkkal visszük az őrsre. - az elemzés után már remélhetőleg okosabbak leszünk. A felismerhető személyek aktái is a kezünkbe kerülnek, és akkor átnyálazhatjuk, hogy ki köthető a Knox fiúhoz vagy az apjához.
- Köszönjük az együttműködésüket. Maradjanak elérhetőek, és ne hagyják el a várost. Ha bármi eszükbe jutna, hívják a rendőrséget.
- Most mi is gyanúsítottak vagyunk? Miért?
- Amíg nincs gyanúsított, addig mindenki az.

A helyszínelők is lassan végeztek az ilyenkor szokásos protokollal, a hullát pedig már korábban elszállították, amíg a biztonsági felvételekkel babráltunk. Az idő közben szinte teljesen kiürült, szalaggal is lezárt parkolóba sétáltunk, ahol a kocsim is állt.
- Találkozzunk a labornál. Hát ha Vivienne-nek már van valami eredménye például a méregre vonatkozóan. Aztán amíg a többi vizsgálatra várunk, beszélhetnénk a Knox szülőkkel. - a hátam közepére sem kívántam a gyászoló, pénzes sznobokat, de ezen is túl kell esnünk. Talán Reilly is hajlandó lesz magára erőltetni a jobbik modorát, mielőtt még a szülők a nyakunkba varrnak valami zaklatási pert is miatta.

...

zene

Manhattan

Mark & Emma

“Faith ain’t done shit for us.”

- Akkor a halál oka hivatalosan is mérgezés. Se harapás, se semmi. Szándékosan kígyómérget adagoltak a szervezetébe vénásan, amit aztán drogtúladagolásnak próbáltak álcázni. - foglaltam össze a Vivienne-től hallottakat.
-  Egy liter kígyóméreg most olyan 300 ezer dollár körül mozog a fekete piacon. - pillantottam aztán Markra.
- Az áldozat gazdag családból való, így hasonló körökből kerülhetnek ki a barátai és az ellenségei is. Kérdés, hogy az ismerősei közül ki férhetett hozzá valahogy kígyóméreghez, mert hogy az jelen esetben náluk nem feltétel, hogy még pénze is volt rá. - 300 ezer dollár az rengeteg pénz.
- Ráadásul bonyolult tárolni, felhasználni, és nem hibázni közben. Rendelkezned kell ellenméreggel is, nehogy véletlenül magadat nyírd ki. Kicsit olyan, mintha gyakorlott felhasználó lenne. Ha csak nincs állatkerti alkalmazott vagy herpetológus az ismeretségi körében, tűt keresünk a szénakazalban. Amilyen ritka a kígyóméreg és nehezen megszerezhető, pont annyira nehéz lenyomozni is, ha nem lesz kiindulási pontunk. - de lehet, hogy van egy ötletem.
- Köszönjük, Vivienne. Szép munka volt. - mosolyogtam rá hálásan.
- Ha találtok még bármit, ismeretlen DNS-t, hajszálat, ujjlenyomatot, hívj. És kérnék még egy nagy szívességet. Utána tudnátok nézni olyan korábbi haláleseteknek, ami kígyóméreghez köthető, de furcsa módon nem találták meg az áldozatokon a harapásnyomokat? - hát ha nem ez volt az első alkalom.

- Így már még inkább muszáj lesz kikérdeznünk a szülőket a család ellenségeiről. - gondolom Leonard Knox-nak is akad bőven, ha a fiúnak nem is.
- Visszatérve a korábbi kérdésedhez... Végül arra jutottam, hogy szerintem hívjuk be őket az őrsre. Legyen a miénk a hazai pálya előnye. Hiába mennénk mi házhoz, az az érzésem, hogy csak egy felesleges üzemanyagpazarlás lenne. Ott is meg kellene várnunk az ügyvédjüket, kétlem, hogy nélküle szólnának egy szót is. Üzletemberek, a fiuk halála kedvéért sem tudnák meghazudtolni magukat. - kifelé menet felhívtam Reilly barátját (?), Dave-et, hogy szóljon a technikusoknak, hogy akiket a felvételeken azonosítanak, nézzenek utána, hogy lehet-e közük mérgeskígyókhoz, hüllőkhöz, akármihez. Illetve küldjön járőrt Knoxékért, mert szeretnénk minél előbb kihallgatni őket.
- Addig kényszer kávészünet? - néztem rá kérdő-reménykedőn. Azt hiszem, rám férne most egy. Mostanában piszok hosszú napjaim vannak, és egyik ügyem kacifántosabb, mint a másik.

...

zene

Manhattan

Mark & Emma

“Faith ain’t done shit for us.”

- Azzal biztosan számolhatunk, hogy valami nagymenő ügyvéddel együtt állítanak be. Lehet, hogy tényleg meg akarják találni azt, aki a fiuk haláláért felelős, nem mondom, hogy nem, de ha kényes terepre tévednénk a nyomozás során, ami nem tenne jót az üzletnek vagy a hírnevüknek, az ügyvéd azonnal megoldja, hogy leállítsanak minket. Már előre utálom ezt az egészet. - hagyta el egy lemondó sóhaj a számat.
- És még ha szóba is hozzák a lehetséges ellenségeket, ott lesz az ügyvéd, hogy hallgatásra intse őket. "Az ügyfeleimnek nem kell magyarázkodniuk semmi miatt, inkább ahelyett, hogy rájuk pazarolják a drága időt, inkább a gyilkost kellene kergetnünk, aki még mindig szabadlábon van, ha nem tévedek. Lehet, hogy ezekben a pillanatokban hagyja el az országot, aztán bottal üthetik a nyomát. Nem kell válaszolniuk egy kérdésre sem. Mi most távozunk. Majd akkor keressék ügyfeleimet, ha érdemi információval tudnak szolgálni a gyermekük gyilkosával kapcsolatban." - jelent meg egy kelletlen grimasz az arcomon.
- Mintha csak dísznek lennénk. Mintha a mi szakmánk olyan rohadtul könnyű lenne, és a bizonyítékok csak úgy pikk-pakk, fél pillanat alatt az ölünkbe hullanának. - forgattam meg a szemeimet.
- Rendben. - bólintottam rá az ajánlatára. Bíztam az ízlésében. Ha kávéról van szó, nem ismerünk téfát.

Ami a munka mennyiségét és milyenségét illeti...
- Sok és bonyolult. Kezdem azt gondolni, hogy New York a sorozatgyilkosok fellegvára. Folyton jut egy újabb ügy, amit alig lehet kibogozni. De szeretem a munkámat, így nincs bajom ezzel. - néztem rá, aztán újra a mellettünk elsuhanó épületekre vezettem a tekintetemet.
- Egyedül az zavar, hogy a nővéremet folyton le kell ráznom. Vagyis ez nincs így, mert nem szándékosan csinálom, de akár ezt is érezhetné. - a fejemet a támlának döntöttem.
- Megbeszéltük, hogy a szülinapom másnapján majd együtt elmegyünk egy hard core szabadulószobába a sister powa jegyében, amolyan Larsonos horror nyomozásra. Mindketten lelkesek voltunk. Ehhez képest én sámánokat kergettem, ő pedig így az ex-ügyvezetővel ment, mert már ki lett fizetve és nem lehetett úgy lemondani, hogy visszakapjuk az árát. Jó közös program lehetett volna. - erősen feltételes módban.
- Imádom ezt csinálni, csak néha olyan nehéz, amikor van valakid, aki nagyon fontos. És mégis ő szorul a háttérbe. Ettől olyan, mintha a munkám előbbrevaló lenne, mint ő, pedig ez nyilván nem így van, és közben mégis.
Oké. Ennek így most nem volt semmi értelme, de... érted. - pillantottam rá zavartan vonva össze a szemöldököm.
- Mindegy. Hagyjuk. - ráztam meg a fejemet, hogy felejtse el.

...

zene

Manhattan

Mark & Emma

“Faith ain’t done shit for us.”

- Tudom, hogy tudja, milyen ez, de attól még gondolom ő sem élvezi, hogy folyton ez van. Más elfogadni és beletörődni valamibe, mint az érzés, amit próbálsz elnyomni a dolgokkal kapcsolatban. Hiába tudod, mik a tények, időnként az agyunk kevésbé racionális része nyeri a csatát. Ne mond, hogy veled még sosem volt ilyen. - szóval attól még, hogy Sierra képben van, még eshet rosszul neki.
- Fellowes állítólag rendes srác. És most mindketten a fejükbe vették, hogy a komfortzónájukon kívüli dolgokat próbálnak ki, mert hogy csak egy életünk van. Vagy micsoda. Szerintem csak szimplán rájöttek, hogy nem akarnak beledögleni az unalomba. Végre. Jobb később, mint soha. - nekem végül is mindegy, amíg Si-t ez boldoggá teszi, és Fellowes nem sodorja veszélybe őt. Akkor sajnos agyonlövöm. Az majd eléggé komfortzónán kívül lesz neki.
- Pontosan. Vagy a munka, vagy a magánélet. - bólintottam.
- És valahol elég szomorú, hogy választásra kényszerül az ember, nem? - pillantottam rá kérdőn.
- Ott van a nővérem. Ő elég jó példa erre. Sierra családot szeretne, és ehhez fel kellett adnia az egész karrierjét, pedig sikeres FBI ügynök volt. Még bőven lett volna hova tovább a ranglétrán. Nem mintha az ügyvezetőség ne lenne jövedelmező, vagy szakmai kihívás és csúcspont egyben, de... nem ugyanaz. - az biztos, hogy nagyon nem összeegyeztethető ez a munkakör, amit mi csinálunk a magánélettel. És a legtöbben nem a karriert választják.
- És nem félsz attól, hogy pár év múlva a munkádat utálod majd meg azért, hogy emiatt képes voltál lemondani a családodról? - mert ez fordítva is elsülhet. Az ember alapvetően társas lény.
De ha már Sierra...
- Figyelj, Mark. - léptem mellé, miután bementünk a kávézóba.
- Lenne egy nagy kérésem hozzád. - közben kikértem a kávémat.
- Az volt a nővérem próba feladata az Aunt Marie's-ben, hogy neki kellett megszerveznie az idei farsangi bulit. Si engem is meghívott, és nem szeretném cserben hagyni. Megint. Ennek gondolom elég nagy jelentősége van a számára. Szóval... azon a napon majd tudnál helyettesíteni, ha kell? A jelenlegi ügyeimet nem kell átvenned meg semmi, csak ha netán befutna valami SOS, ami nem ér rá másnapig. Utána már újra elérhető leszek. És jövök neked eggyel. - már ha belemegy. Nem gondolnám, hogy ki akarna szúrni velem, de Mark elég kiszámíthatatlan egy jelenség tud lenni.

...

zene

Manhattan

Mark & Emma

“Faith ain’t done shit for us.”

- Mintha ez ennyire egyszerű lenne. - az emberek nem olyanok, mint Ő vagy én. Sierra sem. Hiába tudunk mindent megbeszélni egymással és kivételes a kapcsolatunk, talán nem mondaná el a teljes igazságot, mert nem akarna megbántani. A kedvességgel időnként együtt járnak a kegyes hazugságok is. Mi ezt ritkán alkalmazzuk. Reilly talán soha. Kegyetlenül nyers és őszinte tud lenni. Még nálam is rosszabb.
Ráadásul a jelek szerint mit tud ő erről? Az emberi kapcsolatok terén meglehetősen szegényesek a tapasztalatai abban, hogy az irracionális énje győzzön. Ami egyébként meglehetősen ironikus, mivel szörnyen temperamentumos. És ettől valahogy sajnáltam őt. Eddig is tudtam, hogy nincs senkije, épp csak egy kutyája és egy macskája, hogy ne lehessen ráhúzni a tipikus sztereotípiát, de így felsorolva jobban arcul csapott a valóság vele kapcsolatban, mint eddig. A lényeg, hogy érdemi tapasztalat híján a véleménye így nem volt mérvadó a számomra. Az egyetlen fontos emberi kapcsolata pedig...
- Értem... - hagytam annyiban a dolgot, és én is inkább az útra szegeztem a tekintetem. Szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy nem magányos-e, de elengedtem.
- Hjaj. Jó. Akkor mondjam, hogy biztos? - forgattam meg a szemeimet. És még én ragadok le a részleteknél.
- Fellowes körül minden rendben van. Utána jártam a cégnek, a srácnak, és Vivienne is megtette ugyanezt. Ahogy gondolom Sierra is, mielőtt odament volna dolgozni. Az egyetlen bűne, hogy dög unalmas. De attól még állítólag marad, mert hiszem, ha látom. - előbb bizonyítson.
- Hát egyik sem egy nagy extrém hazárdőr, inkább munkamániás, aggodalmaskodó, előre mindent is eltervező, biztonsági játékosok. Szóval kíváncsi leszek, mit hoznak ki egymásból. - és hogy meddig tart ez a fene nagy fellángolás. Lehet, hogy ma még ejtőernyővel ugranak ki egy gépből, aztán két hét múlva ugyanúgy bepunnyad mint a kettő.
- Az attól függ, miféle nő vagy. - jegyeztem meg inkább csak magamnak. Ha olyan, mint én, akkor nem igazán számít.
- A nők helyzete és ez a családosdi mindenhogy bonyolult. Karrier, anyagi jólét, változatos élet, önállóság, férj, gyerek, jó alak, stb. Túl sok dolog közül kell választani, és aligha kaphatod meg őket egyszerre. Főleg, ha még elvárásaid is vannak, nem törődsz bele mindenbe, és nem csak vagy, mint az iszap. Minden nőnek joga van anyának lenni, ha már egyszer a természet így találta ki. De aki nem szeretne beállni a sorba, mert más dolgok fontosak neki, egyszerűen csak hagyják békén. Még mindig jobb nem bevállalni, ha nem érzed magadban az ösztönt, mint potyogtatni felelőtlenül a gyerekeket, aztán rosszul bánni velük, vagy utcára tenni őket. És még ennél is van rosszabb. - például ami Lana-val és a bátyjával történt. Felfoghatatlan.
- Hát ők legalább nem okoznak csalódást. - a fekete macska és a juhászkutya.
- De egyébként szerintem jó apa lennél. Akárhány évesen is. Egyszerre szigorú, mégis laza, közvetlen és igazságos. - az más kérdés, hogy hülyén néz ki, ha a "nagyszülő" megy a szülőire, a szalagavatóra. Túl korán elveszíthet. És minél jobban telik az idő, annál türelmetlenebb az ember. A gyerekekhez pedig nem kevés kell. Szóval teljesen megértem őt.
Szerencsére a nézése sokkal baljósabb volt, mint amit valójában cserébe kért a beugrós műszakért. Feneketlen Gyomor hadnagy nem okozott csalódást.
- És ha hozok neked sütit is, akkor is duzzogni fogsz? - vontam fel a szemöldököm, majd elvettem tőle a kávét.
- Naaagyon vicces vagy, Reilly. Álmaidban, esetleg. Nem terveztem beöltözni. - pláne nem a rólam elnevezett macskádnak.
- De honnan ez az infó? Csak nem személyes tapasztalat? A szabadnapjaidon cicafiú vagy a Kék Osztrigában? Annyira tudtam. - kerestem egy félreeső asztalt, ahová leülhetünk. Nem volt sok időnk, de azt nem a kocsiban vagy az őrsön szerettem volna tölteni.
- Visszatérve a "ha így lesz, felmondok" -ra. Sosem akartad másra cserélni a rendőrséget? FBI? CIA? Vagy egy teljesen másik szakma?

...

zene

Manhattan

Mark & Emma

“Faith ain’t done shit for us.”

- Ezért nem kell bocsánatot kérned, végtére is nem sértésnek szántad. És ezt én is tudom. - Sierrával ég és föld köztünk a különbség, de nem kell egyformának lennünk ahhoz, hogy jól kijöjjünk egymással. Mindenki adja önmagát a másik előtt. Nekem az őszinteség a legfontosabb, még akkor is, ha időnként kellemetlen vagy kínos is. De hát ki az, aki nem tör feleslegesen pálcát felettünk, ha nem a testvérünk? Ez erősebb kötelék kellene, hogy legyen, mint a szülő-gyermek. Szövetségesek vagyunk, a szülők ellen is. Partners in crime, ha úgy tetszik.
Darkbloomék említésére aprót bólintottam.
- Társadalmi elvárásból és puszta önzésből nem szabadna családot alapítani. Csak azért, hogy legyen aki tovább viszi a család nevét, vagy eltartja a szüleit, ha ők maguk már nem képesek rá. Aztán ha mégsem történik meg, jön a kitagadás, a hálátlannak nevezés, holott ez nem így működik. Ne rendeljük el egy önálló, szabad lélek életútját előre. Egyengetni szabad és kell is, de fontos, hogy mindenki maga hozza meg a döntéseit, amik az életét és őt magát formálják. - az individuum elsősorban saját maga irányítására törekszik. Van aki befolyásolhatóbb, de a szabad akarat utáni vágy mindenkiben ott van.
A kutyás megjegyzésére csak a fejemet csóváltam. Ezt már ezerszer hallottam tőle.
- Változnak a trendek és a generációs szakadék is egyre nagyobb, de még az én időmben is azt mondta a gyerekorvos a szüleimnek, hogy a gyereknek a homokot is meg kell kóstolnia. Szerintem a sár még egészen belefér. Ráadásul nem roszog annyira a fogad alatt. És ami azt illeti, szerintem te két marékkal tömnéd belé, semmint hogy megtiltsd. Sőt, az a legjobb, ha kerül bele egy kis szaftos giliszta is, hogy meglegyen a kellő fehérjebevitel, nem? - pillantottam rá megerősítésre várva. Bár szükségtelen volt. Azért elég jól ismertem már Markot.
Úgyhogy a zsarolós sütemény sem tudott meglepni.
- Krémesen undorító lesz, ígérem. - bólintottam széles mosollyal.
- Biztosan népszerű is vagy benne, királylány. - néztem vissza rá hasonló komolysággal, majd belekortyoltam a kávémba. Közben figyelmesen hallgattam őt.
- Végül is ebben a szakmában mindenből kaphatsz egy keveset. - főleg az izgalmat és a szabadságot. Engem is ez tart vissza leginkább attól, hogy merjek váltani, ha eljön az ideje. A rendőrségnél kevésbé vagyok szem előtt, mintha más kaliberű kormányszervhez kerülök.
- Na és hogy állsz a feljebb jutással? A kapitányi, felügyelői vagy magasabb rang sosem vonzott? Vagy a még több felelősség még több szabállyal jár? - azokkal nem épp puszi pajtások.

...

zene

Manhattan

Mark & Emma

“Faith ain’t done shit for us.”

- Ez nem csak a gyerekek esetében igaz. Nem jellemző, hogy bárki is törődne mások boldogságával. Mindenkinek csak elvárásai vannak, és próbálja megváltoztatni a másikat, akár drasztikusan is, aztán mégsem tetszik a végeredmény. Ha a családon belül sincs meg az elfogadás, hogy is várhatnánk el azon kívül? - költői kérdés volt.
- Nem volt jó a kapcsolatod a szüleiddel? - persze vannak, akik empatikusan látják a világot, de a legtöbben saját tapasztalatból merítenek.
- De egyébként egyetértek veled. Sokszor még akkor is nagyon nehéz, ha szereted azt, akiről gondoskodnod kell. Nem még akkor, ha kényszerből, félgőzzel csinálod. - anyával nekünk sem volt egyszerű, pedig Si-vel bármit megtettünk volna érte.
- Ha fonalférget szerzel, olyan, mint a cérnametélt. - ha már sárleves.
- Nekem nem kell mondanod. Az irreálisan magas, állítólag megugorhatatlan elvárásaimról vagyok híres, és mellé még elég sok minden idegesít is. Képzeld, mit művelnék szegény gyerekkel! - és talán tényleg lehet benne némi igazság.
- Aprót? Akkor mégsem vagy olyan tehetséges? Vagy ennyire zsugorinak nézel? - szerintem összetévesztesz a spórolós nővéremmel.
- Szóval nincsenek ambícióid. - már ami a munkát illeti. Nem vágyik többre. Kiélvezi, és megelégszik azzal, ami van. Főleg nyugalom.
- Vigyázz mit kívánsz, Reilly. Nehogy egy napon majd én legyek a te felettesed. - pillantottam rá aljas mosollyal. Ha maradnék a rendőrségnél, mindenképp szeretnék feljebb jutni a ranglétrán, idővel saját csapatot kapni. Több hatalom lenne a kezemben, amit jóra használhatnék. Mindig meg lehet találni a kiskapukat.

Már majdnem a kávénk végére értünk, amikor Dave felhívta Markot, hogy a kiküldött járőr bevitte Knoxékat az őrsre, ahogy kértük, így jó lenne, ha mi is oda tolnánk a seggünket. A házaspár már türelmetlen, nem különben az ügyvédjük. Kettőt találhatunk, ki az. Hát persze, hogy Marcus Shaw.
- Dahh. Nem hiszem el. - temettem az arcomat a tenyerembe.
- Ebből minden lesz, csak nem valódi kihallgatás. - húztam el a számat. Ennyi erővel akár itt is maradhatnánk, vagy hazaengedhetnénk őket, ugyanaz lesz a végeredmény.
- Miért van az, hogy minden beképzelt, befolyásos pénzes idiótát az az akasztanivaló rohadék képvisel? - kicsit jobban is csipkedhetnéd magad, Redmond.

...

zene

Manhattan

Mark & Emma

“Faith ain’t done shit for us.”

"Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magát szereti."
Elismerő, egyetértő mosolyt csalt az arcomra ez a mondata.
- Ez igazán bölcsen hangzott. Szép volt, Marco Coelho. - de tényleg. Egyszerre volt melankólikus, kegyetlen, igaz, mégis gyönyörű.
- Ne csak talán, hanem biztosan. Érdekel, ki vagy. - és mivel nem egyértelműen lerázott a válaszadással kapcsolatban, be fogom hajtani rajta, remélem, ezzel ő is tisztában van. Nem szoktam semmit sem annyiban hagyni.
- Képtelen lennék alárendelni magam bárkinek is. - zártam le ennyivel és egy hanyag vállrándítással a dolgot. Igaza volt abban, hogy ez mennyire lélekölő. Anya megmentése önmagától és a betegségétől szinte a rögeszmémmé vált, minden energiámat felemésztette. Sokszor azóta is azon kapom magam, hogy próbálom megmenteni azt, akiért már réges régen túl késő. De talán annyi hasznom lehet ebből, hogy mások nem jutnak az ő sorsára. Vagy az enyémre.
- A gyereknevelés és az önző szülők témája olyan rejtély, amiről napokig beszélhetnénk. - mindenkinek van róla véleménye, csak kevesen vállalják fel, vagy tudják jól átadhatóan megfogalmazni.
- Akarod mondani a neccharisnyádba és a cuki kis rózsaszín tangádba, nem? - Drag queen.
- Kivégzők... - ismételtem el sötéten, mint aki már a hóhér kaszáját feni.
- Tudod, Mark... Azt hiszem, mi ketten ugyanazt a csapatot akarjuk vezetni. - fürkésztem a kékjeit elgondolkodva. De ahogyan a múltját, a családját, úgy ezt sem most fogjuk átbeszélni.
Mester és tanítványa. Csak leginkább úgy, mint Baylan Skoll és Shin Hati. Nem vagyunk sem jedik, sem sithek.
- Ugyan. Már most is hallgatsz rám, csak nem veszed észre.

Shaw jelenléte egyikünk kedvét sem hozta meg ahhoz, hogy siessünk vissza az őrsre.
- Akkor aztán jogában állna hallgatni. - ha eltörné az állkapcsát. Reilly-ből még ki is nézném.
- De csak semmi pankráció. Ha mi kerülünk rács mögé, sosem fogjuk elkapni Shaw-t. - jót mosolyogtam, hogy akkor még ráérősen elszív egy cigit, had várjon az a hiéna. Nagyot csalódtam volna benne, ha nem így tesz.

Még csak bemutatkoznunk sem kellett, mert az ügyvédúr máris volt szíves fölényeskedésbe kezdeni. Megszólalni sem volt esélyem, csak ide-oda kapkodtam a tekintetemet Shaw és Reilly között. Míg végül az egyik szülő meg nem szakította a kört.
- A férjemmel nagyon hálásak vagyunk a segítségükért és a munkájukért, hadnagy. Biztosíthatom, hogy mindenben együttműködünk. - az anyatigris vetett egy szúrós pillantást a férjére és az ügyvédre is.
- Mondják... Igaz, hogy a fiunkkal kígyóméreg végzett? Ki tenne ilyet? Még előtte volt az egész élet! Olly olyan fiatal volt még. - csak bólintani tudtam, mert a férjnek is megjött a hangja.
- Valóban érdekelt vagyok többek közt orvosi cégekben is. De Marcus jól mondja. Minden az előírásoknak megfelelően működik, és nincs semmi probléma a gépeikkel. Nem fektetnék pénzt olyasmibe, ami túl nagy kockázatot jelent és erkölcsileg is megkérdőjelezhető. Emberi életeket mentünk, nem maguknak hullákat gyártunk.
- Na de Leonard!
- Ez a nyers igazság, drágám. Ahogyan az is, hogy nincsenek ellenségeim. Nem több, mint másoknak. Olyan pedig végképp nem, aki egy épp csak nem kiskorú fiú életére tört volna.
- Nem kell magyarázkodnod. - de Knox gyorsan leintette.
- Vannak, akik nem kedvelnek, de az üzlet és a pénz világa már csak ilyen. - a hangsúlyában benne volt az is, hogy mi ezt természetesen nem érthetjük.
- Nekem is vannak olyan személyek az életemben, akiket a hátam közepére sem kívánok, mégsem kopogtatok be kalasnyikovval a kezemben, vagy mérgezem meg a gyerekeiket. Jól is néznénk ki. - horkantott fel maró gúnnyal.
- A kígyóméreg egyébként is felfoghatatlan borzalom. Egyik "ellenségemből" sem nézném ki, hogy egyáltalán a közelébe merészkedne ilyesminek. Én sem tenném! Irtózom az ilyen csúszómászó férgektől, és ezzel szerintem a legtöbbünk így van.
- N-nem lehet, hogy ez valami új diszkós őrület? Manapság már mindenfélét kevernek az italukba, a füves cigijükbe. Sajnos Oliver sem vetette meg ezeket.
- Marie jól mondja. Ennél többet mi sem tudunk mondani.
- A mérget nem az italába keverték, Mrs. Knox. Vénásan adtak be neki nem kevés dózist belőle. Ennél jóval kevesebb is halálos lett volna rá nézve. A tűszúrás nyomából a szakértők megállapították, hogy nem saját magának adta be, hanem idegenkezűség történt. Ez kitervelt emberölés volt. Az elkövető pedig azt akarta, hogy megtalálják. Szándékosan a kirakatba rakták, ugyanis minden jel arra utal, hogy aznap nem járt a szórakozóhelyen. A halál beállta után vihették oda. Oliver mit mondott Önöknek, hol lesz az este?
- Nem kérdeztük... - szipogta lehajtott fejjel az anya.
- Olly gyakran eljárt otthonról a barátaival. Azt gondoltuk, hogy ez is ugyanolyan este lesz, mint a többi. Rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy megölik a fiunkat és majd a halottasházban láthatom csak viszont. - zokogott fel aztán.
- Most boldogok, hogy újra felzaklattak egy gyászoló anyát, aki semmiről sem tehet!? Ha tudna valamit, úgyis elmondaná, hisz bármit megtenne. Hagyják a szülőket végre békén. Van még kérdésük, vagy végre visszamennek a munkájukat végezni? A gyilkos nem kapja el magát, és ahogy elnézem, maguk sem.

...

zene

Manhattan

Mark & Emma

“Faith ain’t done shit for us.”

Én nem tartottam vissza se a szülőket, se az ügyvédjüket a távozásban. Ennek így úgysem volt semmi értelme, kár pazarolni egymás értékes idejét. Ahogy elhagyták a helyiséget, megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. Annyira gyűlölöm ezt a pasast, hogy puszta kézzel meg tudnám fojtani, és nehéz megállni a késztetést, hogy ne eresszek egy golyót a két szeme közé harmadiknak. De azt gondolom, nem voltam egyedül az érzéssel.
- Szerintem egyetértünk abban, hogy valószínűleg nem Oliver ismerősei között kell keresnünk a gyilkost, hanem inkább az apa orvosi eszközökben és puccos magánkórházakban érdekelt üzleti életében. - pillantottam Mark-ra.
- Olyan nincs, hogy sosem hibáznak és nem volt egyetlen elégedetlen ügyfél sem. Ez hazugság. - dőltem hátra a székben.
- Annyira ostoba és maradi felfogás, hogy a rendőrséget sem hajlandók beavatni ezekbe, hogy előbbre juthassunk. Minket nem érdekel a marketinges púder, nem szerződést akarunk kötni, hanem kideríteni, mi történt valójában. - nem tudom, hogy ezen mi a jó francot nem lehet érteni.
- Az is biztos, hogy Shaw úgy manipulálja Knox-ot, ahogy csak nem szégyelli. A férjtől nem fogunk megtudni semmit, mert csak számokban és hírnévben gondolkodik. - töprengtem hangosan.
- Ellenben a feleség, Marie meglepően normális és emberi volt. Látszik rajta, hogy nagyon szerette a fiát és tényleg szeretne segíteni. Ő a leggyengébb láncszem. - szűkítettem össze a tekintetemet, amit aztán gyorsan Mark-ra is szegeztem.
- Szóóóval hajrá, Reilly. Rajtad a világ szeme. - bólogattam az alsó akjamba harapva.
- Valahogy el kell érned, hogy a nő bízzon benned és megkerülje a két dörzsölt idiótát. Szerintem téged jobban kedvelt, mint engem. - húztam gonoszkás mosolyra a számat.
- És abban is biztos vagyok, hogy akadhat pár érdekes sztorija. - a gyász és a sokk miatt itt nem ugrott még be neki semmi, illetve elnyomásban volt a férje és az ügyvéd által. Nélkülük viszont könnyebben megnyílna. Ahogy nem győzzük hangsúlyozni: minden, a legjelentéktelenebb apróság is fontos lehet. Ami másnak semmiség, az talán nekünk egy nyom.
- Keressük meg Dave-et, hát ha a technikusok jutottak valamire a biztonsági felvételekkel. - szükségem van valami jó hírre Shaw után. Itt még nem tudtam, hogy a túlzott optimizmusom ma is falakba ütközik.

- Hohóóóó!!! De jól néztek ki. Mint akiket elgázolt a Shaw-féle déli gyors. - vigyorgott pofátlanul kárövendően, mire csak egy türelmetlen pillantást vetettem rá.
- Nyugi, kislány. Nem kell mindjárt engem is kinyírni. Na de! A technikusoknak sikerült kiszélesíteniük a kamera látószöget. - valamit mószerolt az egérrel, és máris szélesebben láttuk a felvételeket.
- Egyedül a mosdók felé vezető folyosó kamerája vett fel oda nem illő személyt. Amikor becipelte a hullát a WC-be. Az elkövető arca nem látszik, a pulcsi csuklyája tökéletesen takarja. Az illető kb. 180 cm, átlagos testalkatú. Feltételezhetően férfi. Ennél többet még nem sikerült elővarázsolnunk róla. A többi kamerát ugyanis sikerült elkerülnie.
- Szóval ismernie kellett a járást.
- Minden bizonnyal. Arra kértél még, hogy akiket a felvételeken azonosítunk, nézzünk utána, hogy lehet-e közük mérgeskígyókhoz, hüllőkhöz, akármihez. De semmi. Nincs információ arról, hogy valaki otthon tartana, nincs ilyen végzettségű, szakmájú egyén. Állatkertben sem érdekelt senki. - rázta meg a fejét.
- Ez nem szűkítette a kört. Főleg, hogy ezek szerint sem Oliver, sem a tettes nem vendég volt, hanem külsősként jött be. Mindezt úgy, hogy nem keltett feltűnést. Ezek alapján csak vagy egy jelenlegi vagy egy korábbi ott dolgozóra tudok gondolni. Beszállítók, átlag vendégek és egyéb személyek, akiknek bejárásuk lehet ennyire nem szokták ismerni az épületeket. El tudta kerülni a kamerákat, ismerte a személyzeti bejáratot, a gazdasági folyosókat. Az ott dolgozók között sincs olyan, akinek hüllőkhöz lenne köze?
- Tudtam, hogy megkérdezitek, így már lefuttattam a keresést. És tádááámm! Bizony ez is zsákutca. - pislogott kényszeredett mosollyal.
- Akkor a parkoló kamerája? Olyan autó, ami sem vendéghez, sem az aznap ott tartózkodó személyzethez nem köthető? Valamivel csak oda kellett vinni a hullát.
- Jjjaa. Utánanézek. De előre szólok, nem két perces munka lesz. Szóval húzzatok el innen a picsába, ha eredményt akartok. Attól nem fog gyorsabban menni, hogy mindketten itt bámultok, mint az oroszlánok a vacsorát.

A hátamat a hideg falnak vetettem és a folyosói lámpák pislákolását szuggeráltam, mintha azok válasszal szolgálhatnának. Egyelőre ez volt minden, ami eszembe jutott még. Alapjáraton nem vagyok túl türelmetlen, de ilyenkor annyira utálok várni. A parkolós felvételek elemzésére. A laborra. Az infókra, hogy Vivienne talál-e olyan korábbi haláleseteket, ami kígyóméreghez köthető, de nem találták meg az áldozatokon a harapásnyomokat. Abban is biztos voltam, hogy Shaw és Knox elhúzzák majd a listák megírását. Kizárt, hogy azzal töltsék a hajnalt, hogy ezen dolgozzanak. Majd meglesz. Ők fontos emberek, ráadásul a haláleset szörnyen felkavarta őket, aludniuk kell egy keveset. A munka nem megy szabadságra, így ők sem tehetik meg. A tárgyalásokon a legjobb formájukat kell nyújtaniuk. Be vannak táblázva, egész délelőtt, késő estig. Az ebédszünetet pedig nem erre fogják áldozni, már ha lesz egyáltalán szünetük. A mártírok. Napok fognak eltelni, mire hajlandóak lesznek átküldeni valamit.
- Na és most? - kérdőn vizslattam fel Mark-ra. Kicsit azért reménykedtem, hogy lehet valami ötlete, ami felett én elsiklottam, még ha ennek rendkívül csekély is volt az esélye.

...

zene

Manhattan

Mark & Emma

“Faith ain’t done shit for us.”

- Te nyugodtan hazamehetsz, Mark. - néztem vissza rá lágy mosollyal. Komolyan gondoltam.
- Majd szólok, ha van valami fejlemény. - úgysem tizenkét perc múlva lesz. Biztosan lenne pár üres órája, amit kihasználhatna.
- Én kizárt, hogy aludni tudjak. Nem tudom csak úgy kikapcsolni az agyamat, hogy ne ezen vagy valamelyik másik ügyemen kattogjon. - így inkább nem is erőltetem.
Kérdő kíváncsisággal vontam fel az egyik szemöldököm, amikor kijelentette, hogy elindulhatunk egy új úton is.
- Oké. Hallgatlak. - szerinte érdemes lenne azt feltételeznünk, hogy talán a gyilkos nem egy személy, hanem kettő vagy több valaki összejátszik. Szerinte van egy méregkeverő, aki ismeri a kígyókat, az anatómiai hatásukat, így ő fecskendezte a mérget az áldozatba. A másik pedig a WC-be tuszkolta.
- Ebben lehet ráció. - csillantak fel a szemeim.
- Azt Vivienne is mondta, hogy az áldozatot nem a szórakozóhely mosdójában ölték meg, hanem utólag vonszolták oda. Legalább is szerinte erre utalnak a hullafoltok. Talán a fekete mambás gyilkos soha nem is járt ott. A saját kis birodalmában ölte meg a srácot, majd adagolta túl drogokkal a hulláját. A testet pedig a kapucnis férfi vitte a klubba. - nem kizárt. A diszkóban kígyóméreggel a zsebben rohangálni egyébként is kockázatos lett volna.
- Az meg, hogy a mérgezés ellenére bedrogozta, mintha túladagolás lett volna, talán nem a halál valódi okát próbálta elfedni amatőr módon, ahogy eredetileg hittük... - a fekete mamba mérge minden, csak nem amatőr.
- Olyan, mint valami üzenet, nem? A szülőknek a züllött, drogos kölykükről. Ez valami bosszúhadjárat. Vagy ha nem személyes dolog, akkor egy sorozatgyilkos. Amit persze majd csak Vivienne fog tudni megerősíteni, ha talál még ilyen eseteket. - ebből a szempontból sokkal jobb ez a digitalizált világ. Nem fog neki napokba telni.
- Pizza? - simítottam a tenyeremet a gyomromra, most reflektálva az evéses felvetésére. Amíg nem említette a kaját, nem is éreztem azt, hogy éhes lennék. Valójában viszont éhen haltam. Minél többet pörgetem az agyamat, annál valószínűbb, hogy egy lovat is meg tudnék enni. Előételnek.

...

zene

Manhattan