Sós vagy édes? édes
Kávé vagy tea? kávé
Sör vagy kóla? sör
Egy éjszakás kaland, vagy egy életre szóló elköteleződés? 50-50
Kutya vagy macska? ló
Nyüzsgő nagyváros, vagy csendes tanya? tanya
Vígjáték, vagy véres akciófilm? Attól függ. Ha Adam Sandler, akkor vígjáték, ha Bruce Willis, akkor véres akció.
Kocsi vagy motor? kocsi
Mozi, vagy gyertyafényes vacsora? először mozi utána vacsi
Öltöny vagy melegítő? farmer
Horgászás egyedül, vagy lerészegedés a haverokkal? is-is

~Valamikor a 80-as években~
Ethan Sharp, a kölyök

Ethan és Cole testvérek voltak. Ha egészen pontos akarok lenni, ikertestvérek. S ha még pontosabb, egy petéjű ikrek. Cole már egész kis nyikhaj kölyökkorukban a megfontolt, óvatos testvér volt. A péntek esténként otthonülő, képregényt olvasó, introvertált kocka srác, aki egészen másképp szemlélte vastagkeretes szemüvegén keresztül a világot, mint a tőle tíz perccel fiatalabb öcscse, Ethan. A vakmerő, bajkeverő, bőrdzsekis, hátra lakkozott hajú kis suttyó, aki még sötétedés után is napszemüvegben vezette a faterja '69-es Ford Mustang-ját, és már tizennégy éves kora óta úgy lógott az anyjától lopott arany Marlboro a szájából, mintha azzal született volna. Két testvér, akik kilenc hosszú hónapon keresztül egy anyaméhen osztozkodtak, ugyanazt a nevelést kapták, mégis mindenben különböztek. Keith Nicolas Sharp keménykezű apa volt, nem is csoda, hiszen a Dél-Karolina állambeli Charleston-ban ő volt a sheriff. Állandó fegyelem, kimértség, precizitás jellemezte. Feleségéről, Diane Sharpról ez azonban aligha volt elmondható. Az asszony már egész fiatal korában belevetette magát a bűnös élvezetekkel teli életbe, ágyról ágyra járt, ameddig meg nem ismerte néhai férjét, akivel eleinte minden filmbe illően alakult, aztán megszülettek az ikrek, Dianenak pedig egyik pillanatról a másikra félre kellett tennie kislánykori, féltve őrzött álmát, miszerint valaha ismert modell, színésznő lesz belőle. Eltartott háztartásbelivé vált, és hiába mondta neki a férje, család, barátok, hogy később újból tehet egy próbát Hollywood-ban, Diane feladta. Otthon robotolt, nevelte -vagyis inkább csak életben tartotta-, iker fiait. Eleinte csak esténként, egy jó forró, ellazító habfürdő ölelésében ivott meg egy pohárkával. Aztán egy hét múlva az az egy pohár már egy egész üveg volt. Egy hónap múlva már napközben is megengedett magának néhány pohárkával, csak hogy a stresszt levezesse, amikor a fiúk épp iskolában voltak, Keith pedig keményen dolgozott. Később persze már nyíltan vállalta alkoholproblémáit, ami szerinte nem volt függőség, Keith azonban nem sokáig tűrte felesége botrányos viselkedését, miután minden barát, ismerős elfordult tőlük, és mindenki aljas pletykákat kezdett terjeszteni a családról, Keith Sharp elhagyta botrányhősnőként viselkedő feleségét, és fiaival együtt új életet kezdett New York-ban. Diane nem sokkal ezután kifeküdt a vasúti sínekre, és öngyilkos lett.

~Valamikor a '90-es évek elején~
Ethan Sharp, a szerető

Szerette a feleségét. Csak éppen Ethan sose volt az a fajta érzelmektől túlfűtött, örök romantikus alkat, amit sok nő kívánna magának, amire Margarette, az ex-neje is vágyott, amilyen Cole Sharp is volt. S bár senki nem tartott fegyvert a fejéhez mikor megkérte Maggie kezét, sosem érezte a nő mellett azt a fajta megnyugvást, lecsillapodást, amit csak akkor tapasztalsz meg, mikor megtalálod a másik feled, és végre úgy érzed, révbe értél. Ethan szívét egész életében egyetlen nő volt képes igazán megdobogtatni, egyetlen nő létezett, aki mellett képes lett volna lecsillapodni, és az a nő nem volt más, mint Cole neje. A sugárzó, örök fiatal, bolondos, életigenlő hippi lány. Aki -bárhol járt-, mindig megkavarta kicsit az állóvizet. Nem drámaian, vagy épp botrányosan, épp csak annyira, hogy bevésse magát az emberek emlékezetébe. Aki mindig tudta, hogy mikor hogyan illik viselkedni. Ha a helyzet azt kívánta, kimért díva volt. A baráti összejöveteleken ő volt a humorista, akinek a viccein, történetein mindenki könnyesre röhögte magát. Gondoskodó, odaadó feleség volt, de mindenek előtt érzékeny, szenvedélyes szerető. Tessa egy emberként több életet is élt egyszerre, és ez nagyon veszélyes játék volt, mégis a legjobban azt az életét szerette, amiben Ethan Sharp szeretője lehetett. Ők ketten sokkal inkább hasonlítottak egymásra, mint Cole és Ethan, az ikrek. Cole egy bizonyos idő után unalmassá vált Tessa számára, hiszen a nő könnyen és hamar kiismerte az idősebb Sharpot, a fiatalabb azonban tele volt rejtélyekkel, titkokkal és Tess úgy érezte, mindenképp meg akarja fejteni Ethant. A nő túlságosan is jól sikerült leánybúcsúján gabalyodtak először egymásba, és megállapodtak, hogy az volt az első, s egyben utolsó alkalom, ám alig hogy az egyezség megköttetett, már újra együtt gyűrték a lepedőt. És ez később sem változott semmit...

~Valamikor a '90-es évek végén~
Ethan Sharp, az áruló testvér

Egésznap kibírhatatlan fejfájás gyötörte. Ennek egyik oka a múlt éjszaka igen alaposan megünnepelt tejfakasztó volt, a másik pedig az örökös agyalás, ami már kishíján az őrületbe kergette, és akkor még a fojtogató bűntudatról nem is esett szó...
Miközben esetlenül toporgott egy, a lakásától alig pár saroknyira lévő virágkötő üzletben, számtalan gondolat átfutott az agyán. Vajon Cole sejt már valamit? Tessa elfogja mondani neki valaha az igazat? Hogy lesz képes tisztes távolságot tartani attól a gyermektől, akinek valójában ő az apja, de neki úgy kell tennie, mintha csak a nagybátya lenne?! S mialatt állt, arra várva, hogy elkészüljön a színes, főképp mezei virágokkal telitűzdelt csokor, amelyet a testvére feleségének szánt, szüntelen azon gondolkozott, milyen lesz majd a kapcsolata a lányával. Azonnal érezte, hogy nem fogja tudni magát távoltartani Melodytól. Ugyanakkor azt is tudta, hogy ha közben az ő szíve kettéhasad is, de meg fogja próbálni Cole miatt. A kórterem ajtajában megtorpanva, miközben szüntelen Tessában gyönyörködött, valami olyan földöntúli nyugalom, mélyre, az utolsó sejtjéig hatoló szeretet árasztotta el, amihez hasonlóban korábban sose volt része. Ez az érzés, ami szinte szétrobbantotta a mellkasát, akkor tetézett igazán, mikor életében először a karjaiban tarthatta a lányát. Mert akkor, ott, abban a pillanatban, abban az egy-két órában még hivatalosan az ő egy szem gyermeke volt a kislány. S bár a testvéréért, Tessáért képes volt meghozni azt az áldozatot, hogy tisztestávolságot tartson Melodytól, mindig is a lányának tekintette, és ezt a fajta láthatatlan köteléket soha semmi, és senki nem tudta közöttük elszakítani. Talán az nyújthatott némi vigaszt számára, hogy Mel egy bizonyos életszakaszában nyitni kezdett Ethan felé. Annyira, hogy Cole helyett vele járt moziba, kocogni, kora ősszel Ethannel karöltve tett hosszú sétákat a Central Park-ban, vele osztotta meg féltve őrzött titkait. És ettől Ethan Sharp egy kicsit végre lenyugodhatott.

~az utóbbi tíz év~
Ethan Sharp, a gyilkos

Az örökös hazugságok, Tess elhidegülése pontosan ugyanazon a lejtőn indították el Ethant, amin annak idején az anyja is a feneketlen mélységbe zuhant.
Sose mondott nemet egy jó pofa sörre, vagy egy hétvégi kieresztjük a fáradt gőzt típusú iszogatásra egy cigifüstbe fúlt sarki kocsmában a haverokkal, kollégákkal, de Dianeval ellentétben Ethan mindig is tudott mértéket tartani, ez főképp a munkája miatt volt fontos, nem kockáztathatta pozícióját a FDNY-nál. Aztán gyakorlatilag egyik napról a másikra elveszítette a kontrollt az élete, a függősége fölött, és már nem volt semmi, vagy épp senki, aki visszahúzhatta volna. Tess látni sem akarta, a lánya pedig lassan kész nővé cseperedett, érthető okokból kifolyólag a nagybátya -vagy ha úgy tetszik, az apja-, háttérbe szorult. Na meg hát ki tudja mikkel beszélhette tele az anyja a fejét?! A Tessel való titkos viszonya hamar vakvágányra sodródott, a kezdetekkor elképzelt rózsaszínű, gelly, vattacukor illatba áztatott romantikus ponyvaregény hamar drámába fordult. Cole betegsége rideg, hátborzongató árnyékot vont a családra, és ahelyett, hogy ezekben a vészterhes időkben összefogott volna a család, inkább száz felé húztak. Ethan úgy érezte egyedül maradt, a magány pedig szörnyű dolgokra készteti az embert. Ilyen például az ittas vezetés. Egy szempillantás alatt véget érhet egy élet. Ez történt azzal a nővel is, akit Ethan részegen halálra gázolt. Hét évet ült miatta. És hogy miért csak ennyit? Az FDNY kimosta a nevét, bár ezt sokkal inkább a szervezet jóhírnevének megóvása érdekében tették, mintsem Ethanért, akit természetesen az eset után azonnal menesztettek is, ezen a ponton Ethan Sharp Tűzvédelmi felügyelő pályafutása csúfos véget is ért. Enyhítő körülmény volt még, hogy az áldozat szabálytalanul közlekedett, na és persze a jó magaviseletét sem vette félvállról az ügyészség. Melody rendszeresen látogatta a börtönben, testvére halálhírét is a lány vitte neki. Életében először olyan mélyen kongó ürességet érzett, hogy képes lett volna elvenni az életét. De az élet másképp rendelkezett Ethan Sharp sorsáról. Hét év után, őszülő hajjal, szakállal, a kedvenc Zippo gyújtójával és egy doboz cigivel lépett ki újból a napfényre. Már semmi sem volt olyan, mint azelőtt, hogy letartóztatták. A testvére halott volt, nem létezett többé, és ezt nagyon nehezen tudta csak elfogadni. Bár a lánya örömmel fogadta szabadulása napján, az évek alatt Mel szeméből is kiveszett az a gyermeteg, lelkes csillogás, ami mindig jellemezte...
III. stádiumú tüdőrák nyirokcsomó áttétekkel. Állt a leleten, amit nem sokkal azután kapott kézhez, hogy orvoshoz fordult, miután egyik reggel vért köhögött. A daganat olyan rossz részén helyezkedik el a tüdőnek, hogy csekély az esély az operációra, de kemoterápiával és sugárkezeléssel lelassítható a folyamat, talán még az is megakadályozható, hogy a primer tumor további áttéteket szórjon. A doktornő bizakodónak tűnt, már lapozta is fel a naptárát, hogy a lehető leghamarabb elkezdhessék a kivizsgálásokat, majd a kemoterápiát, de Ethan elzárkózott mindennemű kezeléstől. Egyetlen célja maradt csupán az életben. Hogy helyrehozza a hibáit, amiket elkövetett, és hogy annyi időt töltsön el a lányával, amennyit csak tud, hiszen nem sejtheti, melyik lesz az utolsó napja. Már nincsenek céljai az életben, nem akar magas babérokra törni, egyszerűen csak élni akar ameddig még lehetősége van rá, és végre elmondani a lányának az igazságot. Akkor is, ha valahol mindkettőjük számára fájó pont lesz.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy gyönyörűen kidolgozott karakterlapot olvashattam tőled, aminek élveztem minden egyes sorát , tetszett, hogy kitértél minden egyes apró részletre, amiből igazán megismerhettük a karakteredet
Érdekes volt olvasni ahogyan a vagány, macsó énedből fokozatosan lett egy meggyötört, elveszett lélek. Bár nem helyeseltem azt, hogy az ikertestvéred felesége lett számodra az a nő, aki elrabolta a szívedet, de aztán minél tovább olvastalak, annál inkább szurkoltam, hogy a történet vége végül jó irányba forduljon, főleg ahogyan megfogalmaztad, hogy mit éreztél akkor, amikor a lányodat először a karodban tartottad. Nagyon nehéz lehetett úgy közel lenned hozzá, hogy csak a nagybátyjaként ismert, bár abból kiindulva, hogy mennyire szoros volt a kapcsolatotok, talán a kislány is érezte az igazságot. Azt azonban nagyon sajnálom, hogy ilyen szomorú vége lett a történetednek    Egyszerre veszítettél el mindenkit, és a börtönben töltött éveid alatt még az életed is. De én szívből remélem, hogy sikerül majd össze szedned magad, és bár lehetetlennek tűnik legyőzni a betegségedet, de egy kicsi hittel, és a lányod jelenlétével, én bízok abban, hogy sikerülni fog. Helyre hozhatod a hibáidat úgy is, hogy közben kűzdesz az életben maradásért, mert a lányodnak szüksége van rád. Ha el mondod neki az igazat, akkor nincs jogod utána megfosztani őt magadtól.
Színt én rangot majd egy admintól fogsz kapni, addig is érezd jól magad. Köszönöm, hogy olvashattalak  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!