Nagyon menően hangzik, mikor azt mondom, hogy a családomnak saját boxterme van, az ottani recepciós munka, azonban annyira már nem izgalmas. A nap nagy részében ülök a forgós székemen és a telefonomat nyomkodom vagy olvasok. Az érkezőknek odaadom az öltözőkulcsukat meg kiszolgálom őket, ha kérnek valamit, esetleg bérletet vesznek, edzéseket vagy ringet akarnak foglalni. Ezt általában lezavarom 2-3 perc alatt, tehát nem olyan nagy feladat. Ilyenkor nem szoktam lolozni, mivel utálnék félbehagyni egy játékot, csak mert sürgős ügy támad. Azt pedig mégsem mondhatom a vendégnek, hogy várd már meg, még lejátszom ezt a meccset. Már kialakult egy társaság, akik az edzőterem lelkét is adják, hozzájuk sokan járnak edzeni, illetve a barátaik is inkább ide járnak. Tehát az viszonylag ritka, mikor egy random ember betéved, aki senkit sem ismer. Persze a kivétel erősíti a szabályt és mindenkit szívesen látunk. Amennyiben betartja a terem szabályait. Nem nehéz észrevenni őket, mivel tíz parancsolat néven fel vannak festve a falra. A legfontosabbak azok, hogy pakolj el magad után, tiszteld a többieket, legyél igényes, eddz keményen, ne instagramozz és ami a legfontosabb, hogy ne balhézz, mert akkor a recepciós betöri az orrod. Eddig erre még nem került sor, ugyanis nem járnak ide barmok, illetve elég volt felemelnem a hangom. Na nem mintha annyira ijesztő lennék (bár szerintem eléggé az tudok lenni), viszont amint megemelem a hangom legalább ketten jönnek oda, hogy minden rendben van-e, mert ha nincs akkor lerendezik, hogy úgy legyen.
Éppen az egyik ringnél támaszkodtam és figyeltem Rocco meg egy másik srác meccsét. Az ellenfele állt nyerésre, én pedig ki nem hagytam volna az alkalmat, hogy végignézzem, ahogy megagyalják a bátyámat. Rocco erősebb volt, viszont nem gondolkodott, túlságosan felbaszta magát azon, hogy mennyi ütést kapott már, a figyelme szétesett, így a védelme is csökkent. Ez a legnagyobb gyengéje, emiatt nem lesz belőle soha sikeres boxoló, mert egyszerűen nem tud koncentrálni, elönti a vörös köd az agyát és olyankor se kép se hang, csak üt, ahol ér. Ezt a körmönfontabb ellenfelei hamar felismerik, s gyorsan ki is használják. - Akkor pudingot kérsz vacsorára, ugye? Hogy passzoljon a kajád a teljesítményedhez - széles mosollyal hajoltam el a felém dobott törülköző elől. Pont ebben a pillanatban szólalt meg a csengő, hogy érkezett egy új vendég.
Visszamentem a pultba. Az érkező nem volt ismerős, biztos voltam benne, hogy még nem volt itt, ugyanis általában én szoktam a recepcióban ülni, ezért csak nehezen tudják elkerülni új tagok a figyelmemet. - Szia, most vagy itt először? - Tettem fel a kérdést a rend kedvéért. - Az első alkalomért nem kell fizetni. Mi a neved? - kérdeztem, miközben megnyitottam a gépen azt a felületet, ahova az idejárók névsorát vezetjük. Ezt követően levettem egy kulcsot a szekrényből. - Ez az öltöződ kulcsa - kiléptem a pultból, hogy mutassam az irányt. - Ha bármiben szükséged lenne segítségre szólj nyugodtan - mosolyogtam rá. - A terem szabályait a falon olvasva megtalálod - Bár, nem tűnt bajkeverő típusnak, viszont ezt sosem lehet tudni. Miután útbaigazítottam visszaültem a pultba, elővettem a Nagy Gatsby-t és folytattam annál az oldalnál, ahol abbahagytam.

Isabella & Ruby |

"He didn't have to hit me to leave a scar."

Fogalmam sem volt, hogy mit kerestem a város ezen részén. Bronx nem egy olyan hely, ahol gyakran meg szoktam fordulni, így kezdettől fogva kicsit ódzkotam attól, hogy elmenjek Lunaval, az alkalmazottammal és egyben barátnőmmel az egyik bronxi edzőterembe, és megnézzem, hogyan hódol az új hobbijának a boxnak. De ő olyan lelkesnek tűnt és mióta a szomszédját megpróbálták az utcán kirabolni egyik este, szentül hitte, hogy minden nőnek meg kell tanulnia megvédenie magát, hiszen a városban farkastörvények uralkodnak, és „csak a legerősebb élheti túl.”
Szerintem kicsit eltúlozza a dolgot, de az tény, hogy nálam is van a táskámban a paprika spray a biztonság kedvéért. Én soha nem voltam sportos alkat, világ életemben utáltam a testmozgást és az azzal járó herce-hurcát: átöltözni, mert ugye nem lehet szoknyába, és magassarkú cipőbe edzeni, szétizzadni magad, utána lefürdeni, ismét sminkelni, hajadat rendbe hozni satöbbi.
Ennek ellenére Luna miatt belementem, hogy elmegyek vele ebbe az edzőterembe Bronxban és megnézem, hogyan folyik egy box edzés. Kitudja, lehet, hogy tele lesz jó pasikkal és ott találom meg életem párját.
Ezen a gondolaton elmosolyodtam, ahogy bekanyarodtam a Bentley-mel az utcába, ahol az edzőteremnek lennie kellett a GPS szerint. A környék kicsit sem hasonlított az általam megszokott, felhőharcolókkal tarkított Manhatten-hez. Az út felett a metró sínpályája futott rozsdászöld vázszerkezeten, és luxus márkák helyett élelmiszerüzletek, telefonos boltok, indiai- kínai és egyéb nemzetek imbiszei kínálták portékáikat az utca két oldalán. A bátyám minden bizonnyal a hajamnál fogva rángatott volna ki a kocsimból, ha szóltam volna neki, hogy hova készülök. Szerencsére ő most Olaszországban van, így ettől most nem kell tartanom. Néhány perc múlva jelzett a telefonom, hogy megérkeztem a helyszínre, így némi próbálkozás után sikerült leparkolnom egy fekete furgon és piros Honda mögé. A párhozamos parkolás sohasem tartozott az erősségeim közé, és igyekeztem figyelmen kívül hagyni az utca másik oldalán, egy pakisztáni élelmiszerüzlet előtt iszogató férfiak gúnyos tekintetét. Mielőtt kiszálltam volna a kocsimból Luna küldött egy üzenetet, hogy késni fog, mert valami baleset miatt beállt a forgalom a Webster Avenue-n, de nyugodtan menjek be a terembe és addig öltözzek át.
- Remek- sóhajtottam egy nagyot, majd visszaírtam neki, hogy akkor bent találkozunk.
Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy inkább a kocsimban várok, de a másik oldalon már egyre több fura fazon gyűlt össze és szinte nyálcsorgatva vizslatták a kocsim, így úgy döntöttem, hogy talán biztonságosabb lenne, ha bent várnék.
Kiszálltam, és kihalásztam a táskámat a hátsóülésről. Beszereztem egy fekete Balmain leggings-t, egy sportmelltartót és egy kényelmes edzőcipőt, mert ezek termesztésen hiányoztak a ruhatáramból. Ha nem is állt tervemben az aktív edzés, legalább biztosan jól néztem ki. Feltettem a nagyszemüvegem, és benéztem a konditerem ablakán, ahol épp folyt egy boxmeccs két srác között. Egy ideig csak ugráltak egymással szemben, mintha valami zenére táncoltak volna, a boxkesztyűbe bújtatott kezüket maguk előtt tartva védték az arcukat, majd lassan elkezdtek záporozni az ütések, és szinte felszisszentem, ahogy az egyik eltalálta a másik állát, aminek hatására a feje oldalra bicsaklott. Ettől a látványtól még inkább elszállt a bátorságom, és már- már előhalásztam a telefonom, hogy megírjam Lunának, hogy én bizony ide be nem teszem a lábam, aztán eszembe jutott, hogy milyen izgatott volt, amikor mesélt az edzésekről, és alig várta, hogy bemutassa nekem, hogy mi mindent tanult az elmúlt hetekben. Utána amúgy is azt terveztük, hogy elmegyünk inni valamit, és azt pedig nem akartam visszamondani. Így lelket öntöttem magamba, és bementem a terembe. Az ajtó fölötti csengő jelezte érkezésem, aminek hallatán egy fiatal lány jelent meg a recepciós pult mögött.
- Szia,- köszörültem meg a torkom, és levettem a napszemüvegemet. – Igen, most vagyok itt először. Igazából egy barátnőmmel találkozom, aki gyakran jár ide, a neve Luna, én pedig Isabella Baldassare vagyok.
A lány odaadta a kulcsot, majd megmutatta, hogy merre van az öltöző.  Külön felhívta a figyelmemet a terem szabályzatára. Mivel nem szoktam zárt helyen dohányozni, nem drogozok és nem szoktam részegen edzeni, így nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget a többi pontnak.
Azt terveztem, hogy megnézem miért is van oda a barátnőm ezért a sportért, majd ráveszem, hogy minél előbb menjünk el valami bárba, ahogy megbeszéltük.
Megköszöntem a lánynak a segítséget, majd elindultam az öltöző felé, ahol nagyjából 10 perc alatt átöltöztem az új edző felszerelésembe, és felkötöttem a hajam egy copfba. Mielőtt bezártam volna a cuccaim a szekrénybe megnéztem a telefonom, és írtam Luna-nak, hogy én már itt vagyok. Ő gyorsan visszaírt, hogy még mindig a dugóban áll, de ne aggódjak mert megpróbál egy elkerülő útra kikanyarodni és remélhetőleg nemsokára itt lesz.
Fújtattam egy nagyot, majd becsúsztattam a telefonom, és némi aprópénzt a nadrágom zsebébe és kiléptem az öltözőből. Reméltem, hogy van lehetőség üdítő vagy esetleg kávé vásárlására, amit várakozás közben elkortyolhatok. Szerencsére az imám meghallgatott, és találtam egy kávéautomatát, amit rögtön meg is rohamoztam. Próbáltam kiszedni a leggings-em zsebéből az aprópénzt, de a kicsiny érme kicsúszott a kezemből, és elgurult a földön.
- Merda! – káromkodtam, és lehajoltam felvenni az 50 centest, mire a mögöttem álló férfi, akit eddig valahogy nem vettem észre rácsapott a seggemre.
Megfagyott az éreimben a vér, és rögtön felegyenesedtem és hátráltam pár lépést. A pasas nálam fél fejjel magasabb volt, arca az edzéstől kipirosodott, és hosszú vöröses haja kócosan omlott a vállára.
- Mégis mit képzel?! – kiáltottam rá. – Hogy képzeli, hogy idegen nők fenekét csapdossa?!
A férfi elmosolyodott ápolatlan vöröses szakálla mögül, és megnyalta a száját, aminek hatására kirázott a hideg.
- Mit tehettem vóna?! – felelte erős akcentussal, amit nem tudtam beazonosítani. Nem éltem még olyan régóta az Államokban, hogy ismerjem a különböző területek szójárásait. – Itt hajolgat előttem egy ilyen szípség, és mutogattya nekem a formás seggit, – Egy lépéssel közelebb jött hozzám, mire én hátráltam.  
Tekintettemmel a termet fürkésztem kétségbeesve, remélve, hogy valaki a segítségemre siet.

- Luna még nincs itt, de bizonyára hamarosan megérkezik - Luna is viszonylag új vendégnek számított, mivel csak pár hete járt ide, viszont nagyon szorgalmas volt, ugyanis egy edzést sem hagyott ki. Apához járt boxolni, aki mindig dicsérte, hogy milyen szorgalmas és keményen dolgozik. - Szép kocsi - értettem ezt a gyönyörű Bentleyére. - Ne aggódj, senki sem fog hozzányúlni - Az biztos, hogy nézegetni fogják, mivel ezen a környéken, nem sok ilyet lát az ember. Viszont mivel látták, hogy ebbe a terembe jön be, ezért már csak az apám iránti tisztelet miatt sem fogja senki piszkálni. Ezen a környéken szinte mindenki ismeri és szereti a családomat. Az itteniek körében jómódúnak számítunk, a kocsmában rendszeresen tartunk ételosztásokat a rászorulóknak, illetve apa mindenben segíteni szokott, amiben csak tud. Illetve az is nyílt titoknak számít, hogy a maffia embere volt, s bár nagyon békés teremtés, de mégis határozott és nem éri meg vele újat húzni, mert az öklei mintha kőből lennének, amikkel szempillantás alatt le is csap. Tehát ezek miatt összességben nem sokan mernének még ha csak közvetett módon is kibaszni vele azzal, hogy feltörik az egyik vendégünk kocsiját.
A könyvem olvasásából a telefonom csörgése ragadott ki. A képernyőre pillantva Adrian nevét láttam, így fogadtam a hívást. Vele még a semmiről is órákig eltudok beszélni, ez pedig most is így történt. Kb csak a tizedik perc után derült ki, hogy miért is hívott. Megfordultam, mikor valaki megpöcögtette a vállamat. Eltartottam az arcomtól a telefont, hogy Adrian ne hallja, amit beszélek. - Mi van? - kérdeztem a férfitól, aki közölte, hogy elfogyott a terembe kirakott egyik fertőtlenítő. - Jó, mindjárt kicserélem - mondtam, aztán már vissza is fordultam a pult felé. Még váltottam pár szót Adriannal, aztán bontottam a hívást. A raktárba mentem, ahonnan kibányásztam a kézfertőtlenítőt, illetve azt is, amit a gépek fertőtlenítésére használunk. Még vettem ki két nagy guriga száraz kéztörlőt is, nehogy tíz perc múlva meg ezért kelljen jönni. Hátrasétáltam a terembe, ahol kicseréltem az üres fertőtlenítőket a telikre, illetve a kéztörlőket is kihelyeztem. - Ha fele annyit edzenél, mint amennyit instagrammozol, már rég kilennél pattintva - jegyeztem meg, mikor megláttam, hogy Dave, mint mindig most is az egyik tükörnél szelfizget. - Az én bicepszem már lassan nagyobb is mint a tiéd - feszítettem be én is, mire ő lőtt egy képet. Persze az ő karja sokkal szélesebb volt, hülyén is néztem volna ki akkora bicepszekkel, mint neki voltak. Nem lett volna valami nőies.
Éppen a pultba tartottam vissza, mikor megpillantottam az új lányt, Mattew társaságában, aki túlságosan is rámenős tud lenni egy szemrevaló nő közelében. - Matt, szerintem elég nyilvánvaló, hogy nem vagy az esete - léptem oda hozzájuk. Nem szoktam beleavatkozni mások dolgába, de nyilván nem fogom hagyni, hogy a termünkben az egyik vendég zaklassa a másikat. - Az pedig, hogy törzsvendég vagy, még nem jogosít fel arra, hogy egy szánalmas baromként viselkedj - Természetesen nem azzal van itt a baj, hogy vonzónak tartja a nőt, hanem hogy ilyen alpári módon fejezi ki. - Ha megdicsérted volna, hogy milyen csinos és elhívtad volna egy kávéra, biztos több sikert értél volna el - Ezt biztos jobban értékelte volna Isabella, még ha nem is tetszik neki a férfi külseje, legalább az udvariasan viselkedett vele. Mattew felém fordult, ellépett a nőtől és tett felém 1-2 lépést. - Törődj a saját dolgoddal, Ruby - Hegyként magasodott felém, viszont engem nem lehet ilyen könnyen félresöpörni. - Azt teszem - Hiszen, ami ebben a teremben történik az az én dolgom. Mivel Mattew még mindig nem akart továbbállni, ezért már lendült is a bal kezem. Elkapta a kezeivel, ahogyan azt vártam. Ekkor felrántottam a térdemet, amivel tökön rúgtam, majd ráadásnak repült is egy jobb egyenes, ami hatására az orra ropogó hangot adott ki és vérezni kezdett. A bal kezemet elengedte, mikor összegörnyedt a tökön térdeléstől. - Itt van egy is zsepi, tedd az orrodra - nyújtottam át neki. Nem tartottam attól, hogy esetleg visszaütne, mert akkor itt az összes srác nekiugrana. Már így is mellém állt néhány, ahogy felfigyeltek a balhéra. Mattew arébb ment az orrát borogatni és lemosni a vért.
- Ne haragudj miatta - fordultam Isabella felé, miközben megropogtattam az öklömet. - Általában nem ekkora paraszt - Nőkre tett beszólásai mindig vannak, csak általában megérti, hogy mikor nem kívánatos. - Adok egy tippet ilyen esetekre - megfogtam a jobb kezét, a tenyerét felfelé fordítottam. Behajlítottam az ujjait és a csuklója és alkarja találkozására mutattam. - Ha a kezed ezen részével nagy erővel orrba vágsz valakit, akkor annak biztos törni fog az orra, ami pedig a legjobb benne, hogy a kezednek nem lesz semmi baja - mosolyodtam el. Pofozkodni semmi értelme sem volt, hiszen az nem fáj, maximum csíp egy kicsit. Ha valakiben kárt akarunk tenni, akkor ököllel érdemes. Az orr viszonylag könnyen sérül, a kéz ezen részén pedig nagyon erősek a csontok.
- Gyere, csinálok neked egy finom kávét - Az automatás sem egy gagyi kávé, viszont van itteni kávéfőzőnk, ami sokkal finomabbat tud. Bementem a pult mögé. - Milyet kérsz? - kérdeztem, miközben beraktam a gép alá egy kávéscsészét.

Isabella & Ruby |

"He didn't have to hit me to leave a scar."

Ahogy a pasas felém közeledett, teljesen lefagytam. Alapvetően egy magabiztos és bátor lánynak hittem magam, de abban a helyzetben nem tudtam, hogy mit is kellene tennem. Mindig ott voltak nekem a bátyáim vagy éppen a papa, aki szükség esetén a segítségemre sietett. Egyszer történt csak meg, hogy az iskolában egy idősebb srác belém kötött valami miatt. Én akkor tíz éves lehettem, az illető pedig, ha jól emlékszem pár évvel idősebb volt nálam, és új diák volt. A folyosón fellökött, és ellopta az tízóraimat. Másnap nem jött iskolába, ugyanis állítólag nekiment egy ajtónak, és szép nagy monokli keletkezett neki a szeme körül. Persze én tudtam, hogy igazából a bátyám Dom fülébe jutott az eset és gondoskodott róla, hogy a fiú többé még csak rám se merjen nézni.
Most viszont egyedül voltam egy ismeretlen terepen, a bátyám Olaszországban volt, és kezdtem azt hinni, hogy nem is vagyok olyan bátor, mint amilyennek eddig gondoltam magam.
Próbáltam jobbra kilépni, hogy valahogy kikerülhessem a férfit, de ahogy oldalra léptem, ő is követett.
- Nézze Mr... – kezdtem nyugodtan.
- Matt
- Nézze Mr Matt, ha most békén hagy, akkor nem fogok sikítani. Figyelmeztetem, hogy olasz vagyok és olyan hangosan tudok sikítani, hogy még a szomszéd államban is meghallják, és akkor maga nagy bajban lesz.
A pasas elvigyorodott, mintha az év viccét mondtam volna el neki. Így visszagondolva valóban kicsit nevetséges volt, de nem jutott jobb az eszembe. Mivel még soha nem ütöttem meg senkit, így nem tudtam, hogyan is tudnék nekikezdeni: pofozzam fel, rúgjam tökön? Hogyan kell tökön rúgni valakit?! Mi van, ha közben elkapja a lábam, és én elveszítem az egyensúlyom és eltanyálok előtte?!
Szerencsére nem kellett túl sokáig ezen töprengenem, ugyanis megjelent a megmentőm a recepciós lány személyében. Még soha nem örültem senkinek, mint neki abban a pillanatban. Nem is tétovázott, odajött hozzánk, és beszólt Matthew-nak. Őszintén szólva nem néztem volna ki belőle, hogy szembe mer szállni egy ilyen izomaggyal, mint az én „barátom”, de ezek szerint érti a dolgát, és nem hiába őt tették be a recepcióra. Gondolom nap- mint nap hasonló alakokkal kell hadakoznia, és velem ellentétben neki van vér a pucájában. A látszólag törékeny lány nagyot nőt a szememben.
Elmosolyodtam arra a kijelentésre, hogy Matt több sikert ért volna el nálam, ha megdicsér, vagy elhív kávéra. Valahogy nem tudtam elképzelni ezt a szőrős, izzadt behemótot, ahogyan teszi a szépet és udvariasan elhív randira.
Ami utána történt, az már összemosódott számomra: egyik pillanatban Matt még Ruby felé magasodott, a következőben pedig a földre rogyott, és az orrából ömlött a vér. A szám elé kaptam a kezem és figyeltem, ahogy még pár srác védelmezően Ruby köré gyűlt, mire Matt belátta, hogy nincs esélye az fél edzőteremmel szemben, így inkább behúzott farokkal arrébb ment.  A kezét az orra előtt tartotta, és az ujjai között csordogált ki sötét vére.
- Nem a te hibád, - feleltem mikor Ruby elnézést kért Matt miatt. - De jellemző, hogy pont akkor dönt úgy, hogy nőket kezd el molesztálni, amikor én idejövök. Ez az én szerencsém. -  Mosolyodtam el, hogy lenyugtassam magamat.
Ekkor Ruby megmutatta, hogyan vághatok orron valakit, ha mégegyszer olyan helyzetbe kerülök, hogy meg kellene védenem magam, ami remélem, hogy soha többé nem fog előfordulni. Mindenesetre már értem, hogy miért akar Luna annyira megtanulni boxolni. Félelmetes érzés a kiszolgáltatottság.
- Nagyon köszönöm, hogy segítettél, - követtem Ruby-t, aki bement a pult mögé, és ismét megmenteni készült azzal, hogy megkínált kávéval. Köztudott rólam, hogy kávéfüggő vagyok, és ilyen stressz után semmi másra nem vágytam, mint egy kis koffeinre. – Egy dupla presszót kérnék tej és cukor nélkül.
Ahogy Ruby elkezdte csinálni a kávét, eltöprengtem azon, hogyan képes egy fiatal és látszólag törékeny lány így hatástalanítani egy nála kétszer nagyobb ellenfelet. Honnan tudja, hogyan kell eltörni egy orrot úgy, hogy az ember kezének közben ne essen baja. Talán nehéz gyerekkora volt, és meg kellett magát védenie?! Vagy szimplán szereti a küzdősportokat?!
- Amúgy mióta dolgozol itt, és hogy a fenében voltál képes azt a barmot ilyen könnyedén elintézni?!

- Egy pillanatig se érezd magad hibásnak vagy szerencsétlennek - Hiszen ő nem tett semmit, amivel megérdemelte volna ezt a nem kívánt, kitüntetett figyelmet. - Ez a viselkedés a termünkben nem tolerált - Tehát biztos fogja még egy fejmosás érni Mattet. Nem ez volt már az első ilyen eset, szeret másokat megfélemlíteni, dominálni. Egyszer már figyelmeztetve volt, több dobása nincs. Ezzel a húzásával pedig elérte az edzőteremből való kitiltást. Az nem számít, hogy nőbe vagy új tagba kötött bele, ha a saját súlycsoportjával viselkedett volna ilyen tapló módon, az is ezt a szankciót hozta volna maga után. De természetesen az ilyen gyáva férgek sose a saját súlycsoportjukba kötnek bele, hanem olyanba, akiről úgy gondolják, hogy nem tudja megvédeni magát ellenük. Pechjére ebben a teremben mindenki kiáll azok oldalán, akiket ilyen atrocitás ér.
- Ugyan semmiség - mosolyodtam el. Igazából nem sűrűn fordul elő ilyen eset, általában csak azért szoktam kiabálni, hogyha valaki képtelen maga után elpakolni. - Remélem azért ez az eset nem vette el a kedvedet az edzéstől. A többi srác rendes - Tényleg az ide járók nagy része normális és segítőkész, de természetesen, mint mindenhol, itt is akadnak olyanok, akik túl sokat gondolnak magukról. Ameddig másokba nem kötnek bele, addig elviseljük őket, viszont azt már nem, ha zavarják a többi tagot. - Illetve ha nem szeretnél egyedül edzeni, akkor megbeszéljük és én nagyon szívesen csatlakozok - ajánlottam fel. Sok női tagunk a barátnőivel jár, főleg a kezdetekben, mikor még minden és mindenki új számukra. Ilyenkor pedig jól jön, hogyha van mellettük valaki, aki már otthonosabban mozog ebben a közegben. Én általában egyedül szoktam edzeni, mivel nem szeretek közben túl sokat beszélgetni, ilyenkor kikapcsolok és csupán az edzésre fókuszálok. Persze azért pár alkalommal szívesen segítek a nőnek a beilleszkedéssel.
Elkészítettem a kávéját, amit letettem elé a pultra. - Egészségedre - Én nem szoktam kávézni, ezért magamnak nem készítettem. Elővettem a narancslémet és abba kortyoltam bele. Én magam facsartam reggel, tehát semmi mű sincs benne.
- A családomé a terem - Abba már nem mentem bele, hogy örökbe fogadtak, mivel ezt most egyáltalán nem találtam fontos információnak. - Kb 17 éves korom óta járok ide edzeni, dolgozni 3-4 éve. Az ilyen seggfejek mindig elkövetik azt a hibát, hogy lebecsülik az ellenfelüket. Nem számítanak arra, hogy az visszaüt, ezért a védekezésüket is leengedik. Pont emiatt meglepetésként éri őket az ütés. Az elsőt érdemes elterelésnek szánni, mivel ha sikerül is elkapniuk, akkor az egójuk toronymagassá válik, ezért szinte biztos, hogy nem tudják időben kivédeni a második, tényleges ütést - osztottam meg Isabellával a taktikámat, amit alkalmazni szoktam az ilyen esetekben. - A fizikai erő nem minden - Bár, kétségkívül nem hanyagolható el. Ha azonban az erő mellé nem társul logika és gyorsaság, akkor egy gyengébb ellenfél is földre viheti. Én nem nevezném magam gyengének, viszont azért egy Matthez hasonló figurával labdába se rúghatnék, ha csak ez számítana. Mondjuk azt is meg kell jegyezni, hogy azért itt mindenki tudja, hogyha belém köt valaki, akkor a fél edzőterem egyből ráugrik. Ezt nem szoktam kihasználni, viszont azért biztonsággal tölt el. És mielőtt jönnének azok a feltevések, hogy csak emiatt nagy a szám meg csak a teremben vagyok ilyen kemény, akkor megjegyzem, hogy nem. Kaptam is már jó pár pofont az élettől (és másoktól) már emiatt.
- Jól gondolom, hogy csak Luna beszélt rá erre a programra? Esetleg téged is érdekelne a box? - Szerintem a mai világban elengedhetetlen, hogy egy nő megtudja védeni magát. Sőt, nem csak a nők, hanem mindenki. Sosem lehet tudni, hogy mikor kerül az ember olyan helyzetbe, ahol el kell, hogy járjon a keze. De még ha nem is fajul addig a dolog, biztonságérzetet nyújt, ha az ember megtudja védeni magát és nem csak a futás marad az egyetlen megoldás. Arról nem beszélve, hogy a boxnál nem is tudnék jobb feszültség levezető módszert mondani.
- Te mivel foglalkozol? - Abban szinte biztos voltam, hogy nem Bronxban él vagy dolgozik. Erre felé azért kevés az olyan ember, aki tetőtől-talpig márkás ruhákat viselne és Bentleyvel furikázna. - Sportolsz valamit? - érdeklődtem. Nem tűnt valami sportos alkatnak, de ez nem jelent semmit. Hiszen ha nemrég kezdett, akkor nem látszódik meg azonnal a hatása.