Zeno & Val & Josh

'Drunken Sailor'

Hónapokkal ezelőtt még nem is tudtam, hogy itt él az egyik rokonom. Pontosabban az unokatestvérem, Valentina. Először nem ismertem meg, nem hittem el, hogy bármi közöm is lenne hozzá. Sőt, az is megfordult a fejemben, hogy az exem küldte rám, mert szokása volt bekattanni, és olyan faszságokat kitalálni. De nem, kiderült, hogy tényleg ő az. Időbe telt, mire meg tudtam nyílni, azonban sikeresen leküzdöttem a saját, hülye kis akadályaimat.
- Baszki, rossz helyen fordultam be. - A metrózás jól ment, hiszen ott lehetetlen lett volna eltévednem. - Legyen a Sky Room, ha nem vagy tériszonyos. Oda talán csak beengednek. - Merthogy Valentina még csak húsz éves, atyaég. Egy kisbabával fogok berúgni. Igaz, csak négy év van köztünk, de akkor is. Miután felvázoltam neki a terveimet, el is gurultunk a célállomás felé. Kicsit még furcsa, hogy Manhattan többé már nem az otthonom, de Bronx igazából tök jó. Természetesen vannak veszélyes részei, ahová nem szívesen megyek Cain nélkül. Ez amúgy is hülyeség, mert Manhattan hiába jobb elvileg, mégis itt szereztem a legrosszabb élményeimet. Szóval Bronx - Manhattan: 1:0.
Visszaszoktam a normálisabb ruhákra, amik nem lógnak rajtam, mert már nincsenek sérüléseim, amiket el kéne rejtenem. Annyi volt az előnyük, hogy ritkán fáztam bennük. Most sincs kimondottan jó idő, ezért a farmer-pulóver kombó mellé magamra kaptam egy fekete bőrdzsekit is. A pia melegít, valószínűleg le fogom majd venni. Nem taxiztunk egész végig, az út hátralevő részét gyalog tettük meg. Vagyis tettük volna, ha nem jut eszembe valami.
[color=#2AB3E0g- Várj. A múltkor volt egy csávó, aki meghúzta Cheryl-t, aztán kapott egy maflást a férjétől, kidőlt, bevittem a kórházba...na mindegy. Ő itt lakik. -[/color] mutattam a ház felé. Valentina-t már az elején bemutattam Cheryl-nek, mert ez egy ilyen rituálé nélkül. Mindenkit ismerni akar. - Csatlakozhatna, nem? Jó fej, egy hangyányit bunkó, de ő olasz. Náluk gondolom ez a szokás. - Ha a rokonfélém beleegyezett, akkor meg is csörgettem Zeno-t. Már bőven este volt, talán fél tíz körül lehetett, így kicsit paráztam, hogy fel fogja-e venni.
- Szia, bocs a zavarásért. Az unokatesómmal bebaszós estét tartunk, és arra gondoltunk, hogy te is csatlakozhatnál. Itt vagyunk a házad előtt, a Sky Room felé tartunk. Jössz? - magyaráztam el a szituációt. Ők nem ismerik egymást, de a kínos bemutatkozást majd elfeledteti velük az alkohol. Én majd próbálok ésszel inni, mert amikor legutóbb kiütöttem magam, annak az lett a vége, hogy dugtam egy bérgyilkossal, aki nem mellékesen az orosz maffia tagja, Max meghalt, Bronx-ba költöztem és lett egy kutyám. Ehem, és akkor pedig csak bort ittam.

Egy órája értem haza, levert vagyok és bosszús is. Délelőtt az üzletben volt szerencsém egy gazdag pöcshöz, akinek semmi sem volt elég jó, ezért mindenbe belekötött. Aztán pedig üres kézzel távozott, de addigra már felcsesztem az agyamat rajta. Joe szerint nem érdemes foglalkozni az ilyenekkel, az az ember, akinek semmi sem jó, azon nem lehet segíteni. Igaza van, de ettől még nem lehet mellette csak úgy fapofával elmenni. Itt dolgozunk, kitesszük a lelkünket a vevőkért és akkor jön egy ilyen szarcsimbók és a legmárkásabb hangszerben is kifogást keres, hogy miért nem akarja megvenni. Az egész napomra rátette a bélyeget és utána a szokottnál is hallgatagabbá váltam. Mire bezártam kora este, már jött is a második műszak a bárban. Heti kétszer járok oda, és ez az egyik a kettőből. Fáradtan és elcsigázottan tettem a dolgom, amíg pár kis köcsög be nem kezdett szólogatni. Egy idő után rohadtul felidegeltek és kidobattattam őket rendzavarás miatt, aminek a főnök nem kimondottan örült. Még én voltam a hibás, holott nem csupán engem, de mindenki mást is épp annyira zavart a sok részeg bekiabálás. A napom egy kalap szarként ért véget. Éjfél körül jár, mégis itt ülök az ágyam szélén és képtelen vagyok aludni. Fáradtnak sem érzem igazán magam, a levertség más, a dühöm végeztével rám telepedett a csüggedés, és ez nem hagy aludni.
A mobilom megcsörren az éjjeli szekrénykén. Meglepetten veszem kézbe, kissé tartok attól, hogy esetleg Joe-val történt valami. Ő az egyetlen olyan ember az életemben, akit igazán közel engedtem magamhoz. Persze nem kész akarva, csak az öreg volt olyan rafinált, hogy észre se vettem, amikor belépett az elkerített védőfalaim mögé.
De a szám nem Joe-é és nem is ismeretlen, a szám fölött a "hányós gyerek" név díszeleg és somolygok a névadáson. De így biztos nem tévesztem el, Josh-ból van ezer, de lehányós figurából egyhez volt szerencsém. Elhúzom a zöld telefonkagylót és felveszem.
- Hello - szólok bele és végig hallgatom a mondanivalóját. Hosszú napom volt és úgy fest lassan átlépek a következőbe is, legalábbis az órára pillantva. Ha nem lett volna eleve kudarcra ítélve az elejétől, akkor nem valószínű, hogy igent mondtam volna a meghívásra. A kórházak után a másnaposság a leggyilkosabb. De most másra sem vágyom az alvást leszámítva, csak, hogy kieresszem a gőzt, amit egy csomó seggfejnek köszönhetően gyűjtögettem egész nap.
- Oké, 10 perc és lent vagyok - nyomom ki a hívást és átöltözöm. Legalább ne árasszak dohány szagot és a bárokhoz jellemző pia és idiótaság szagát. Miután egy kockás ing és egy farmer mellett kötök ki már fogom is a telefonomat, pénztárcámat és a kulcsaimat. Leérve meglátom az árnyékban a két alakot. Josh-t azonnal felismerem és szinte rögtön utána derengeni kezd a fiatal lány is. Jesszus, hát mondják, hogy a világ rohadt kicsi, na de ennyire?
- Josh, Valentina - biccentek feléjük és egy kínos vigyor kúszik a képemre. Nem is olyan régen Valentina egyik barátnője befizette szegény lányt egy öltáncra és én voltam az, akinek ezt meg kellett volna adnia neki. Csak, hogy annyira nem volt erre felkészülve, hogy inkább azt mondtam neki, beszélgessünk és a végére eldönti akarja-e még az amúgy borsos árért rendelt táncot. Nem akarta és ettől én is megkönnyebbültem.
Kerülöm Josh tekintetét, először lefekszem az egyik barátnőjével, aki mellesleg igen könnyen adja magát másoknak, most meg majdnem molesztáltam a kis húgát, az mindegy, hogy unokatestvér.

Mindig is érdekelt, hogy apai ágon vannak-e rokonaim. Néhány hónappal ezelőtt bukkantam rá Josh-ra, és bár nehezen alakult ki a kapcsolatunk, mert nagyon félénk volt, mostanra már jól kijövünk egymással. Mindkettőnknek újdonság volt, hogy hirtelen lett egy rokonunk, illetve neki kettő is, az öcsém jóvoltából.
Épp Manhattenbe tartunk, hogy iszogassunk egy kicsit. Nem könnyű egy olyan helyet találni, ahová engem is beengednek, mivel csak húsz éves vagyok – inni pedig pláne nem ihatok. Nem szívesen vetem be a hamis személyimet – amit még Lilah barátnőm csináltatott nekem -, mert félek, hogy lebukom, most ismételten kockáztatok. Még csak néhány alkalommal használtam, de eddig nem jöttek rá, hogy nem valódi – remélem, nem most jött el az igazság pillanata.
Miután leszálltunk a metróról összébb kellett húznom a kabátom, mert egy kicsit csípős az időjárás. A farmeron kívül egy blúz van rajtam, ami elég vékony anyagból készült. A szórakozóhelyeken mindig nagyon meleg van, ezért nem öltöztem fel túl vastagon. Semmi cicoma, mert a mai este csak iszogatni szeretnék, remélhetőleg ismeretlen részeg fazonok társasága nélkül. Ha valaki mégis felbukkanna, Josh majd leszereli, vagy nem… Nem rendelkezik túl félelmetes külsővel, ezért lehet, hogy inkább őt intéznék el…
- Nincs tériszonyom, szóval mehetünk. – Ha lenne is, van az az alkoholmennyiség, ami után már nem számít, legalábbis én így gondolom. Voltam már részeg, de még nem ittam annyit, hogy túl merésszé váljak.
Alighogy elindultunk a bár felé, miután kiszálltunk a taxiból, amikor Josh-nak eszébe jut, hogy valami ismerőse a környéken lakik, és csatlakozhatna hozzánk.
- Biztos, hogy nem bunkó, csak heves vérmérsékletű, inkább ez jellemző az olaszokra, nem? – kérdezem vigyorogva. – Egyébként nyugodtan felhívhatod, minél többen vagyunk annál jobb. – Vagyis szerintem, sosem voltam még kocsmatúrán. Sőt egészen mostanáig nem is igazán ittam. Nem olyan rég léptem be a bulizás világába, de már volt szerencsém egy tapizós bunkóhoz, akitől az első és eddig egyetlen pasim – ha nem számoljuk a kamubarátom - mentett meg, voltam egy sztriptízbárban, ami igazán érdekesre sikeredett…
- Mit mondott, jönni fog? – Nem tudtam kikövetkeztetni a beszélgetésből, hogy mit válaszolhatott, de mivel elég rövid ideig tartott, így arra tippelnék, hogy elfogadta a meghívást.
- Na, és Cheryl, hogy akadt össze a barátoddal? – Josh már régóta ismeri Cheryl-t és nagyon jóban vannak, biztosan elmesélte Josh-nak a történetet.
A beszélgetésünket egy férfi zavarja meg, felé fordulok, és nem akarok hinni a szememnek. Nem létezik, hogy az a pasi áll előttem, akinek nem is olyan régen még öltáncot kellett volna lejtenie előttem, ehelyett beszélgettünk. Nagyon kínos volt. Ő tette volna a dolgát, de én annyira zavarba jöttem, hogy ránézni sem tudtam. Mivel látta, hogy kellemetlenül érzem magam, így abbahagyta, és volt olyan kedves, hogy felajánlotta, hogy beszélgessünk. Ennyit arról, hogy az olaszok bunkók… Örültem a lehetőségnek, mert így Lilah csak akkor jöhet rá, hogy mi is történt a négy fal között, ha elmondom – márpedig én nem tervezem, hogy beszámolok neki erről.
- Szia! – köszönök neki, miután túltettem magam az első sokkon. Remélem, Josh-nak nem tűnt fel, hogy a nevemen szólított. Nem szeretném, ha rájönne arra, hogy már volt szerencsém Zeno-hoz. Van egy olyan érzésem, hogy remekül szórakozna a kis kalandomon.
Ahogy akkor, most sem merek ránézni. Igazából nem tudom, hogy miért érzem kínosnak a helyzetet, hiszen a kockás hasán kívül nem láttam semmit.
- Indulhatunk? – nézek rájuk, illetve megpróbálok mindkettőjükre. Szükségem van némi alkoholra, hogy elmúljon a zavarom. Érdekes egy estének ígérkezik…

Zeno & Val & Daniele & Josh

'Drunken Sailor'

- Hurrá. - Egy szinten azért nekem már van tériszonyom, például sose mernék kiugrani egy repülőből, szerintem szörnyet is halnék zuhanás közben. Nem lehet kellemes érzés szétploccsanni a földön, habár az olyan gyorsan történik, hogy hipp-hopp a Mennyben találnám magam.
- Fogalmam sincs, nem sok olasszal találkoztam eddig. De igazad lehet, mert egy idő után kezdett jó fej lenni. Oké, remélem, hogy nem dolgozik. - Mert hát a fasz éjjel-nappal áll, de azt elfelejtettem megkérdezni tőle, hogy pontosan milyen bárban is táncol.
- Jól van, megvárunk. - mondtam csak ennyit gyorsan, és már ki is nyomtam a hívást. - Aha, pár perc és itt lesz. - közöltem boldogan a rokonommal. A kérdésére először nem tudtam, hogy mit felelhetnék. Végül is a tánccal nincs semmi baj, Zeno csak a csípőjét pörgeti, nem mást. Legalábbis én ebben reménykedem.
- Zeno egy bár féleségben táncol, ott ismerték meg egymást. Aztán kitört a káosz, mert ugye Cheryl házas. - Nem emlékszem, hogy Valentina találkozott volna már Cheryl férjével, de ki tudja, hogy miket szervezkedtek a hátam mögött. Türelmesen vártam, hogy leérjen hozzánk az olasz, majd elmosolyodtam, amikor tíz perc után tényleg megjelent. Ez a mosoly persze rögtön el is tűnt, amint kiejtette a száján az unokatestvérem nevét. Ezután gyanúsan kezdtem el méregetni őket.
- Ti honnan ismeritek egymást? - mert a telefonban nem mondtam, hogy kit hogy hívnak. Zeno arcán látszott is, hogy valami nem stimmel. Úgy vigyorgott, mint aki próbálja bent tartani a vibrátort.
- Aha, vagy várunk még valakire? - fordultam a fürtös felé. - Neked sincs tériszonyod, ugye? Magasan leszünk. - Mert ha fél, akkor inkább keresünk egy másik helyet. Az a fontos, hogy mindenki a lehető legjobban érezze magát. Egyikünknek se lenne jó, ha valaki egész végig feszengene. Elvileg még másfele is megyünk, ezért elterveztem, hogy először csak keveset fogok inni. Az a baj a tervezgetéssel, hogy amint meglátom a piás üveget, kicsúszik alólam a talaj. Sajnos néha ezt szó szerint kell érteni.

Nos érezhetném magam roppant kínosan is azért, amiért ismerem a hányós gyerek unokahúgát, de inkább magam elé somolygok, mivel hogy a nevén szólítottam hamar levágja Josh, hogy ismerjük egymást. Már látszik is rajta ahogy kombinál. Valentina azonban egészen jól kezeli a szituációt, így lélekben én is csak vállat vonok. Nem történt semmi, nem rontottam  meg a kishúgát, úgyhogy kár ezen izgulni.
- Összefutottunk ott, ahol dolgozom - adom meg a választ egyrészt szűkszavúan, másrészt kétértelműen közben pedig cinkos mosolyt vetek a lányra. Josh tudja, hogy több helyen is dolgozom, had találgasson. Itt az egész este rá, hogy rájöjjön. Mulatságos lesz.
- Nem, mehetünk - bólintok. - Nincs tériszonyom.
Szerencsére volt annyi eszem, hogy felmarkoltam az inzulint mielőtt elindultam, ha iszok, akkor a cukrom rendetlenkedik és bár óvva intettek az ivástól, nem különösebben foglalkozom vele a kelleténél többet. Ha betartanék mindegy egyes szabályt, amit előírnak, akkor akár egy ketrecbe is költözhetnék, ahol nem ér semmi veszélyes.
Ahogy elindulunk, rezegni kezd a mobilom a zsebemben. Elég késő van már ahhoz, hogy Joe hívjon, a bárból pedig nem szoktak csak úgy telefonálgatni. Előkapom a kütyüt és kissé meglepődöm, hogy Daniele számát és nevét írja ki.
- Pillanat, ezt fel kell vennem - szólok oda a tesóknak és félre állok, majd fogadom a hívást.
- Halló.
Daniele hangja bizonytalan és még rá is kérdez, hogy valóban engem hívott-e. Először megrohan egy érzés, hogy talán baja esett, de aztán a vihorászása és akadozó szavai hamar elmondják a valóságot. Részeg, ha nem is nagyon, de van benne annyi, hogy holnap simán fejfájással ébred majd.
- Igen, én vagyok - mosolyodom el. - Nem zavarsz, mondd csak nyugodtan.
A kis probléma remélem tényleg csak kis probléma és nem elbagatellizál valami komolyabbat.
Hallgatom az össze-vissza ugráló zagyválását, míg végül kilyukad ott, hogy szüksége lenne a segítségemre.
- A lakásod előtt vagy? Indulok, pár perc és ott vagyok.
Leteszem és zsebbe süllyesztem a mobilomat.
A múlt héten beszereztem egy öreg motort, szolgált már pár évet és nem kimondottan egy csili-vili szépség, de gurul. Apróbb hibákat leszámítva nincsen panaszom rá.
- Josh, Valentina, menjetek előre, felhívott egy tanítványom, el kell mennem érte, majd csatlakozom.
Azt nem teszem hozzá, hogy valószínűleg magammal hozok egy spicces kis zongoristát is. Ugyanis odáig szép a terv, hogy érte megyek, de utána is kezdenem kell vele valamit. Az utcán nem hagyhatom. Veszélyes a város nappal is, de éjszaka különösen.
Szerencsére csak néhány háztömböt haladtunk előre, visszasietek és előhozom a motort a pincéből. Szerencsétlenségemre egy sisakom van csupán, amit biztos vagyok benne, hogy a lány fejére rakok visszafele.
Berúgom a veteránt és a motor hörögve beindul majd úgy kezd el dorombolni, hogy élvezet hallgatni.
Nem telik 10 percbe, hogy megérkezzek a lány albérletéhez. Leállítom a motort és kitámasztom, míg érte megyek. A sisakot a kezemben tartva keresem meg Daniele-t. Amint megpillantom és látom, hogy sértetlen, nagy kő esik le a szívemről. Talán a kelleténél is gyorsabban repesztettem, hogy mihamarabb ide érjek. Tudom, hogy nem engem akart felhívni, egyszerű véletlen történt, mégis, örülök, hogy én voltam ez a véletlen. Ki tudja, segítettek-e volna neki még hajnal előtt.
- Szia! - intek neki pár lépés távolságból és szemügyre veszem, mielőtt még odaérnék hozzá. Csinosan van felöltözve, bizonyára jól érezte magát, egészen mostanáig.
- Tulajdonképpen nincs tervem arra, hogy miként segítsek neked, de fel tudom ajánlani, hogy velem tarthatsz, két ismerősömmel épp egy szórakozóhelyre indultunk, ha van kedved, csatlakozhatsz hozzánk. A kulcsoddal pedig foglalkozunk később.
A reggellel pedig ráérünk majd akkor foglalkozni, ha aktuálissá válik. Addig talán kitalálom hogyan juttassam be a lakásába anélkül, hogy azt az ajtó sínylené meg.
- Motorral jöttem, remélem nem gond - teszem még hozzá könnyeden, remélhetőleg fel mer majd mögém pattanni. Amikor kiérünk a járgányhoz a kezébe nyomom a sisakot.
- Csak ez az egy van, vedd fel és fontos, hogy nagyon erősen kapaszkodj belém - kötöm a lelkére, mert nem tudom mit csinálnék ha baja esne, amiért felelőtlenek voltunk. - Vigyázok rád, ígérem.

Nos, igen, meg sem lepődöm, hogy Cheryl ilyen helyzetbe keveredett. Szerintem direkt keresi magának a bajt, de ha ő erre vágyik, akkor váljék egészségére.
Egy kicsit lefagyok, amikor Josh elmeséli, hogyan ismerkedett meg Cheryl a barátjával. Beugrik egy férfi, akit szintén Zeno-nak hívnak, és táncol. Nehéz lenne elfelejteni azt az estét. De nem lehet ilyen kicsi a világ, hogy ugyanarról a személyről legyen szó, vagy ha mégis akkor elég kínos pillanatoknak nézünk elébe, legalábbis addig, amíg még józan vagyok – ami nem fog túl sokáig tartani, mert nem bírom az alkoholt. Én leszek az első, aki ki fog dőlni, aztán majd úgy kell kitámogatni a bárból. Remélem, hogy nem fog miattam hamarabb véget érni az este.
- Akkor csak a szokásos Cheryl körüli dráma - mondom szemforgatva. – Tudtam én, hogy az a nőszemély egyszer mást is bajba kever… - teszem hozzá. Beszélgetünk még néhány apróságról, mielőtt megzavarnának. A hang felé fordulva szembesülök azzal, hogy márpedig tényleg ilyen kicsi a világ.
Kisebb pánik tör rám, amikor Josh rákérdez az ismeretségünkre. Nem tudom, hogy mit mondjak, ezért óvatosan Zeno felé pillantok. Megkönnyebbülök a ködös fogalmazásától, és a mosolyából ítélve nem szándékozik Josh orrára kötni megismerkedésünk történetét. Egy halvány mosolyt küldök felé hálám jeléül. Azon a bizonyos éjszakán megkértem, hogy ha lehet, akkor maradjon köztünk, ami történt, illetve, ami nem történt. Attól tartottam, hogy Lilah nem fog hinni nekem, ezért majd megkérdezi tőle, hogy minden rendben ment-e. Tudtommal erre nem került sor, de aztán ki tudja, lehet, hogy visszament a klubba kíváncsiskodni – bármit kinézek abból a lányból. Nem nagyon szeretnék hozzáfűzni semmit az elhangzottakhoz – remélem, Josh is beéri ennyivel.
Miután Zeno-nak sincs ellenvetése a szórakozóhellyel kapcsolatban, elindulunk. Már néhány háztömböt megtettünk, amikor megszólal a telefonja. Megállunk, és miután elnézést kér, félrevonul, hogy fogadja a hívást. Egy kicsit még mindig le vagyok döbbenve, hogy újra találkoztam Zeno-val, ezért nem vagyok nagyon kommunikatív állapotban. Amikor visszajön, és azt mondja, hogy menjünk előre, akkor is csak bólintani tudok. Miután elköszöntünk egymástól, mi is elindulunk Josh-sal.
- Zeno remek tanár, ha ennyire szívén viseli a tanítványai sorsát. Melyik tanár ajánlja fel, hogy ha bármi gond van, akkor nyugodtan hívják fel? – gondolkodom hangosan.

Zeno & Val & Daniele & Josh

'Drunken Sailor'

Nagyon régóta nem beszéltem már a szüleimmel, így mondhatni Valentina az egyetlen, ami Londonra emlékeztet Hiányoznak, de a múltban történtek miatt semmi kedvem hazautazni hozzájuk, és beszámolni mindenről.
- Jepp. Csoda, hogy téged még nem vitt bele a rosszba. - csóváltam a fejem. Az unokatesóm túl kedves és ártatlan, nem való mellé a sátánka. Miután Zeno is megérkezett, a tekintetem csak úgy ugrált kettejük közt. Próbáltam kielemezni őket, de amióta az emberismerő képességem csúnyán elbukott, képtelen vagyok bízni benne.
- Aha. - vágtam rá röviden. - Hogy miii? - kaptam fel a fejem, amikor eszembe jutott, hogy Zeno munkahelye nem épp egy bábszínház. - Á, mindegy, nem akarom tudni. - fintorodtam el. Annyira mosolyognak egymásra, hogy itt biztos valami más is van a háttérben, azonban nem faggatóztam. Nem ezért vagyunk itt, inkább érezzük jól magunkat. Valójában ahhoz se lenne közöm, ha Valentina rudakon pörögne egész este. Ólmot öntenék a szemembe, ha szemtanúja lennék ennek. Hála az égnek egyikünk sem tériszonyos, maradt az eredeti terv.
- Jól van, csak nyugodtan. - Végül is nem sietünk, nyugodtan telefonáljon csak. - Ömm oké, akkor odafent találkozunk. - bólintottam. Közben a rokonra sandítottam, aki gyanúsan csendesre vette a figurát. Felettébb érdekes. Ahogy azt sejtettem, Zeno távozása szezám, tárulj hatással volt a lányra, már ami a száját illeti. Ki gondolta volna? A szavai hallatán a szememet forgattam. Néha elfelejtem, hogy szegény nem túl tapasztalt fiúk terén, mintha egy apáca lépkedne mellettem.
- Ugyan már, ne légy ilyen naiv. Mi mindig akarunk valamit. Olyan nincs, hogy valaki csak úgy ok nélkül, egy csettintésre pattan, hogy elszaladjon a tanítványáért. Ezt gimiben pedofíliának hívják, de Zeno barátunknál remélhetőleg magasabban van a korhatár. - ecseteltem az igazságot. Lassacskán közben megérkeztünk a Sky Room-hoz, ahonnan egy lift vezetett a legfelső szintre. Ahhoz képest, hogy én kérdeztem körbe a duót a tériszony témakörben, az én gyomrom ugrott egy hatalmasat. Nincs bajom a magassággal, legalábbis eddig azt hittem.
- Azta, jó sokan vannak. - jelentettem ki a nyilvánvalót. Nem akartam Valentina előtt kimutatni, de még mindig elbizonytalanodom a nagy tömeg láttán. Ennek ellenére nem fogom egyiküket sem cserbenhagyni, a pia úgy is segít oldani a gátlásokat. Csak nehogy leoldja a ruháimat is.
Nem tellett sok időbe, mire Zeno is csatlakozott hozzánk, az oldalán egy mosolygós lánnyal. - Bármiben fogadok veled, hogy még ma smárolni fognak. - súgtam oda gyorsan az apácának, még mielőtt a páros odaért volna a pulthoz. Nem messze tőlük egy ismerős alakot véltem felfedezni a tömegben, de a fényviszonyok miatt nem tudtam rendesen kivenni az arcát. Biztos, hogy rosszul láttam, mindegy is.
- Joshua Miller, de mindenki csak Josh-nak hív. - mutatkoztam be mosolyogva a lánynak. Ő látszólag már megkezdte az alapozást, milyen jó neki. - Én benne vagyok. Tequila jó lesz? Mert tuti, hogy én azt kérek. - jelentettem ki határozottan. - Szóval, Danie. - pécéztem ki rögtön az újoncot. - Te vagy Zeno "tanítványa", ugyebár. Pontosan mit is tanít neked? - kérdeztem vigyorogva. Nyilvánvaló, hogy együtt gitároznak, de látni akartam a szőröskét ahogy zavarba jön. - Fizetem az első kört. - A többiek kérhettek bármit, én maradtam a választásomnál. Ahogy megkaptuk a piákat, már le is húztam az egészet. Az arcizmaim azonnal összerándultak, de már kértem is a következőt.  

Még nekem is fura volt, ahogy hátra hagyom Josh-t és Valentina-t egy perc gondolkodási idő nélkül és Daniele segítségére sietek. De amint megpillantom, rögtön tudom, hogy jól döntöttem, még, ha magyarázkodnom is kell miatta. Nem minden tanár rohangál a diákjáért az éjszaka közepén és nem minden diák hívogatja a tanárát, hogy rohanjon a segítségére.
A puszi meglep, ugyanis jóban vagyunk, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy érte jöttem, azonban ezidáig hasonlóra még csak sor sem került.
- Akkor jó. Fogalmam sincs meddig húzódik majd az este, de ott talán jobb lesz, mint itt álldogálni - mosolygok rá aztán elindulunk ki a mocihoz.
Nem egy vadító, dögös verdához lesz percek múlva szerencséje, de amikor megdicséri dagad a mellem a büszkeségtől, ugyanis én pofoztam ki, amennyire az lehetséges volt. Igaz, talán ráférne egy valódi szakértő hozzáértése is, de biztonságos. Nem engedném, hogy a lány ráüljön, ha nem így lenne. Meggyőződöm róla, hogy jól helyezte a fejére a sisakot aztán felszállok a motorra. Helyet foglal mögöttem aztán szorosan átöleli a derekamat. Csak egy apró biccentéssel helyeslem a dolgot. Elindulunk és egy kis ideig mást sem hallunk csak a motor dorombolását. A szórakozóhelyhez érve én is meglepődöm kissé a látványtól. Valóban elég magasan van. Még szerencse, hogy valóban nincs tériszonyom.
- Én is most vagyok itt először. Elméletileg odafent lesznek a többiek - biccentek fel a magasba aztán elindulunk, hogy csatlakozzunk Josh-ékhoz.
- Szívesen, máskor is - csúszik ki a számon őszintén. Akármikor lenne szüksége segítségre, ott leszek, ha kéri.
Odabent hamar megpillantom a társaságunkat. Daniele azonnal megtalálja velük a közös hangot úgyhogy megkönnyebbülve nyugtázom, hogy jól fog alakulni az este.
- Én vodkázom - foglalok helyet.
Bár elterveztem, hogy jócskán a poharak fenekére nézek, ez a terv ott hiúsult meg, hogy Daniele rám lett utalva az este hátralevő részére. És lehetőleg azt sem kellene elfelejtenem, hogy motorral vagyok, amit nem lenne túl jó itt felejteni a parkolóban. Szerencsének tartom, hogy jól bírom az alkoholt és nem üt ki hamar. Josh-ról pont az ellenkezőjét gondolom, érdekes lesz ez az este.
- Gitározni tanítom - krákogom és rápillantok a vigyorgó srácra. Josh tudja, hogy egy éjszakai clubban táncolom, ahogy Valentina is. Daniele azonban nem. Nem ártana, ha ez így is maradna. Nem titkolom, de nem is híresztelem, ha nem szükséges. Josh sem tőlem hallotta először és Valentina is egész véletlenül tudta meg, amikor is ott találkoztunk először egy kínos szituáció kellős közepén.
Daniele-re sandítok. Egyértelműen jobb, ha erről nem tud.
Megérkezik az első kör pia és hezitálás nélkül döntöm magamba.
- A második kört én állom - jelentem be. De ezúttal már inkább egy lightosabbal folytatom és sört kérek.
- Nem lehet itt valahol zenét kérni vagy valami? - fordulok körbe zenegép után kutatva vagy DJ-t keresve. A clubban nyújtott képességeimen felül is szeretek táncolni, családi örökség, azt hiszem. Mivel a társalgásban nem vagyok főnyeremény, legalább ne csak abból álljon a jelenlétem, hogy emelgetem a számhoz a poharat és döntöm magamba a piát.

Tény, hogy nem régóta ismerjük egymást Josh-sal, de nem vagyok egy megfejthetetlen rejtvény, és ne derülne ki, hogy nem olyan egyszerű engem belerángatni bármilyen rosszba is. Ha valaki nem jár sehova, akkor nehéz bajba keverednie.
- Szerintem ahhoz ketten kellenek, és mindketten jól tudjuk, hogy én nem csinálok semmi hülyeséget – legalábbis egészen a múltkori alkalomig, de ezt már nem teszem hozzá. Nem tudom, hogy mit gondoltam, amikor beleegyeztem a bebaszós estébe, mert a legutóbbinak sem lett túl jó vége, ugyanis sikerült összegabalyodnom az exemmel. Mindketten részegek voltunk, és a dolgok csak úgy megtörténtek… Emiatt nem tervezek túlságosan sokat inni.
Amikor már azt hinném, hogy Josh elengedte a füle mellett Zeno válaszát, mégis kifejezi a döbbenetét. Lehunyom szemem, és felkészülök a magyarázkodásra, de nem jutok szóhoz, mert Josh úgy dönt, hogy nem kíváncsi a részletekre. Először megkönnyebbülök, hogy nem kezd el faggatózni, de utána elgondolkozom azon, hogy vajon miért nem. Sorra veszem, amit eddig tudok, majd megpróbálom összerakni a kirakós darabkáit. Nem kell sokat elmélkednem, hogy rájöjjek, Josh tudja, hogy miféle helyen dolgozik Zeno. Bár az tény, hogy ebből még nem következik az, hogy azt is tudja, hogy honnan ismerjük egymást, mivel Zeno-nak több munkahelye is van. Igazából nem is tudom, hogy miért nem szeretném, hogy Josh tudjon a sztriptízbáros kalandomról, hiszen előtte már elkövettem azt a hatalmas ostobaságot, hogy lefeküdtem az exbarátommal.
Egy kicsivel nyugodtabb vagyok, hogy Zeno távozott, de az is lehet, hogy Josh most fogja kihasználni az alkalmat és kérdezősködni kezd. Összeszedem magam, és igyekszem valami értelmeset kipréselni magamból. Josh megjegyzése eléggé szíven üt. Azt szokták mondani, hogy az igazság fáj. Nos, ezzel egyet tudok érteni. Tudom, hogy naiv vagyok – ezért nem is reagálok rá -, de sokkal fájdalmasabb más szájából hallani.
- Nem ismerem Zeno-t, de nem tűnik olyannak, aki elvárja, hogy viszonozzák a segítségét. – Ha mégis ilyen lenne, hát akkor tényleg van még mit tanulnom az emberekről. – Vagy nem így értetted? – fordulok felé. Lehet, hogy inkább arra gondolt, hogy Zeno így próbál jó benyomást tenni a tanítványára?
A Sky Room nemcsak kívülről impozáns hely, hanem belülről is. Egy kicsit meg is ijedtem attól, hogy talán nem engednek be, mert az ittlevő emberekhez képest elég alulöltözöttnek érzem magam – legalábbis, ami a nőket illeti. Néhányan nem sokat bíznak a képzelőerőre.
- Az nem kifejezés – értek vele egyet. Nem gyakran járok szórakozóhelyekre, de ilyen sokan még nem voltak egyik bulin sem. Követem Josh-t a pult felé. Nem beszéltük meg Zeno-val, hogy hol találkozzunk a bárban, de ez a legkönnyebb módja, hogy megtaláljuk egymást.
- Addig igyunk valamit, vagy inkább várjuk meg Zeno-ékat? – érdeklődöm. Szükségem lenne egy italra, hogy ellazuljak. Attól tartok, hogy ha Zeno megérkezik, akkor megint kínosan fogom érezni magam, de reménykedem benne, hogy a tanítványa nagyobb szenzáció lesz, mint az én hallgatásom, és lesz alkalmam annyit inni, hogy sikerül elengedni magam. Természetesen mértékkel, mert nem szeretném, ha megismétlődne a múltkori, csak most egy idegen férfival. Nincs szükségem gyerekcsőszre, de azért örülnék, ha Josh nem hagyná, hogy butaságot csináljak.
Először nem értem, hogy miről beszél Josh, de aztán megfordulok, és megpillantom Zeno-t az oldalán egy igazán csinos lánnyal. A ruhájából arra következtetek, hogy már túl van egy bulin. Elgondolkozom Josh szavain. Nem csodálkoznék, ha tetszene Zeno-nak a lány, és azon sem csodálkoznék, ha a lány is ugyanígy érezne.
Egy kicsit meglepődöm, amikor megpuszil bennünket. Nem tudom, hogy ennyire extrovertált személyiség vagy az elfogyasztott alkohol az oka, vagy esetleg mindkettő, ami erre késztette. Én az utóbbira szavaznék.
- Valentina Delon, de szólíts csak Valnek vagy Valennek – mosolygok rá. – Viszont a Tinát, ha lehet akkor mellőzd – teszem hozzá vigyorogva. Nem tudom miért, de nem szeretem, ha így hívnak.
- Én is egy vodkát kérnék. – Alapozásnak tökéletes lesz, utána meg kiválasztok valami koktélt, és azt fogom iszogatni. A terv ez, aztán majd meglátjuk, hogy mit hoz még az este. Megfogom a poharat, és ledöntöm a tartalmát. Megborzongok, amikor lenyelem az italt. Egyáltalán nem vagyok hozzászokva a töményhez.
Figyelem, ahogy Zeno először Josh-ra, majd Danie-re sandít. Van egy olyan érzésem, hogy ő még nem tud arról, hogy Zeno egy éjszakai clubban táncol. Miért is tudna róla? Hiszen ez egyáltalán nem tartozik hozzá a gitárleckékhez. Érzem, hogy a vodka egy kicsit a fejembe szállt. Ennek ellenére, amikor Zeno bejelenti, hogy a második kört ő állja, akkor megnézem, hogy milyen italok közül lehet válogatni.
- Egy before sunset koktélt kérnék – közlöm vele a rendelésem. Ez tűnt a leggyengébbnek mind közül. Amikor elkészül, akkor belekóstolok, és megállapítom, hogy egész finom. Nem érződik túl erősnek, de jó néhány pohár után biztos, hogy ez is megteszi a hatását.

Zeno & Val & Daniele & Josh

'Drunken Sailor'

- Még nem ismered eléggé. Úgy visz bele a bajba, hogy észre sem veszed. Tudom-tudom, mi legalább normálisak vagyunk. - Cheryl vélhetően pont ezért bír minket ennyire. Mi vagyunk a napi normálisság adagja, és így muszáj volt ránk ragadnia, mint egy piócának. - Emmm inkább hagyjuk. - legyintettem. Azt hittem, hogy Valentina elsőre megérti, de talán jobb, ha nem magyarázom el neki. Nem olyan fontos, most amúgy is a bulizásra kell koncentrálnunk, nem pedig Zeno magánéletére. - Várjuk meg őket. Bunkóság lenne ha nélkülük innánk. - Így is tettünk, nem volt nehéz kivárni azt a plusz néhány percet. Daniele már az első pillanattól kezdve nagyon közvetlen volt, de igyekeztem jó arcot vágni a puszi közben. Hát, ennyit a komfortzónámról.
- Gitározni... - ízlelgettem a szót, majd egy apró bólintással le is zártam a témát. Na jó, annyira mégsem. - Igen, Zeno már nekem is mesélte, hogy egyszerűen imád gitározni. Ha tehetné, akkor éjjel-nappal pengetné. - Magyaráztam elmélyülten. Majdnem elröhögtem magam, habár Zeno tényleg gitártanár, szóval nem mondott semmi rosszat. Daniele kérdése hallatán megfagyott az arcomon a mosoly, és egy kisebb pánikhullám tört rám. Gyorsan ki kell találnom valamit, mert nem akarom elmondani az igazat. Ha elkezdem részletezni, hogy az olasz csődör meghúzta a barátnőmet, akinek a férje kiütötte, majd be kellett vinnem az ájult testét a kórházba, hát...nem akaszthatná be gitárt.
- Nos, az úgy történt, hogy a barátomat egy gitárral szerettem volna meglepni a születésnapján, és a hangszerüzletben találkoztam ezzel a kedves fiatalemberrel. - Életemben nem jártam a boltjában, de még annak a közelében sem. Az meg a másik, hogy Cain-nek biztosan nem egy gitárt fogok venni a szülinapjára.
- Én pedig egy Jack Daniel's-t. - Valójában koktélozni szerettem volna, de elég hülyén festene a kezemben. Talán majd legközelebb, amikor csak Valentina-val vagyok. Mellette már merem önmagamat adni. Egyébként a Jack Daniels nem rossz, csak félő, hogy körülbelül fél óra múlva már a padlón fogok fetrengeni, és ez még a jobbik opció.
- Nekem tetszik. - vontam vállat. Az igazat megvallva nem is figyeltem a zenét, mert lefoglalt a beszélgetés. Daniele a piakérés után elindult a tömeg felé, s én követtem a csapatot. Most kicsit lassabban ittam, de amint összetalálkozott a tekintetem egy ismerősével a bár túlsó oldalán, az ital rögtön visszacsorgott a számból a pohárba.
- Mi a f... - haraptam el a mondat végét. Úristen, már annyira bebasztam, hogy random Yakimokat látok magam körül. Megráztam a fejem, de az alak ugyanúgy ott állt és minket, engem nézett. Legalább csinálna úgy, mint aki sajnálja, hogy lebukott, és menne arrébb. Oda akartam menni hozzá, hogy mégis mit keres itt, de akkor be kéne mutatnom a társaságnak. Hála az égnek, hogy a szociopata öccse nem jött el. Sajnos nem nehéz kitalálni, hogy miért van itt, és van egy olyan érzésem, hogy nem tudom majd lerázni. Mindegy, kémkedjen csak de azért bár ne vettem volna észre.
Túl sokan voltunk, de amíg Zeno haját látom, van remény. Na meg ha minden kötél szakad, Yakim úgy is kikap a heringek közül. Remélem még időben rámászik valaki, hogy aztán szem elől tévesszen. Milyen kár, hogy ennek az esélye a nullával egyenlő. Több pinát látott már életében, mint egy ötven éve praktizáló nőgyógyász, most mégis leszarja a nőáradatot. Miután ledöntöttem a második kört is, belevetettem magamat a bulizásba. Az előző zene is teljesen megfelelt, én a kellő piamennyiség után úgy is bármire tudok táncolni. 

Ha előbb kezdtem volna el inni, mint ahogy Josh sokat sejtetően bele nem kérdez abba, ugyan mire is tanítom Danielle-t, akkor most alighanem prüszkölve fulladoznék a félrenyelt vodkától. Josh persze remekül szórakozik, gondolom. Val-lal karöltve tudnak a másik munkámról is, de ha csak két másodpercre is sikerült hármasban maradnunk, le kell tisztáznom, hogy erről Danielle jobb, ha egyelőre nem tud. Bár indokot nem tudok mondani rá hogy miért is kellene eltitkolnom, de ha csak arra gondolok, hogy másodkézből hall róla, a gyomrom liftezni kezd.
- És egyre jobban megy, nem sokára már semmi szükséged sem lesz rám - mosolygok a lányra.
Egyszerre örülök annak, hogy ennyire ügyes és hagy keserű szájízt a tudat, hogy lassan elválnak útjaink. Nem mondhatnám, hogy barátok lennénk, tehát annak esélye, hogy Danielle a gitár órák után is az életem része marad, igen csekély.
Danielle kérdésére egy pillanatra felsóhajtok. De Josh kivágja magát, ugyan eléggé gyengére sikeredik a hirtelen jött történet, de megállja a helyét, ezért minimum én fizetem a mai szétcsúszós estéjét.
Inni kezdünk és egyre inkább biztos vagyok benne, hogy nem fogok ma motorra szállni, bármennyire is ez volt az eredeti terv és az is biztos, hogy, mire felkel a nap, egyikünk sem lesz józan.
- Táncolni szeretnék - válaszolom a lánynak. - Valami olyat, amire lehet és nem alszunk bele közben - vigyorodom el.
- Val, Josh, gyertek! - invitálom magunkkal a másik két ivótársunkat is. Danielle-re bízom a DJ-vel való diskurálást és helyet keresek a táncparketten. Reményeim szerint kiiszom és táncolom magamból a feszültséget és fáradtságot.
- Josh, úgy nézel ki, mint aki rémeket látott - jegyzem meg szórakozottan, ugyanakkor arrafelé pillantok amerre Ő. Én azonban semmi furcsát nem látok. Josh lehet az a fajta ember, aki egy pohár víztől is űrlényeket lát. Hosszú lesz ez az este és úgy hiszem, tele meglepetésekkel.
Megragadom Val kezeit és amint valami pörgősebb, táncolósabb zene hangzik fel, megpörgetem a lányt.
Nem vagyok általában ennyire felszabadult, de a fáradtság és az ital közösen igyekeznek ezen változtatni. Valószínűleg néhány óra múlva már a határaimra sem fogok emlékezni, nem hogy betartsam őket. A pillantásom Danie-re esik, nagyon csinos ebben a ruhában és annyira felszabadult, annyira más, mint én. Megrázom a fejem és ezzel a gondokat is elhessegetem, nem marad más csak a zene és a kis csoportunk.

Josh-nak valószínűleg igaza van, és tényleg csak akkor tűnne fel, hogy Cheryl valami rosszba rángatott bele, amikor már túl késő. Nem tudok vitatkozni a szavaival, így csak elmosolyodom. Mindenkinek szüksége van egy – vagy akár több – olyan személyre, aki megteremti az egyensúlyt az életében. Ha eddig nem sikerült Cherylt megszelídíteni, akkor alighanem már sosem fog összejönni, de legalább vannak olyan barátai, akikre támaszkodhat, és néhány esetben akár a fejére is olvashatják a hibáit.
- Köszönöm – pirulok el szavaira, mert az ő ruhájához képest az enyém elég slamposnak mondható. – Te is csinos vagy – dicsérem meg mosolyogva én is.
Nem igazán tudok hozzászólni a beszélgetéshez, ezért csak csendben ülök és figyelek. Azonban Daniele kérdésétől egy pillanatra megdermedek. Nem erősségem a spontán hazugság, de az igazat nem mondhatom meg. Josh-nak köszönhetően nyerek egy kis időt, hogy kitaláljak valami hihető kis történetet. Kimondottan nehéz dolgom van, mert ha pánikolok, akkor teljesen leblokkol az agyam, és semmi épkézláb gondolat nem jut eszembe. Igyekszem megnyugodni, és végigvenni az összes lehetőséget. Amikor Danie a válaszomat várva rám néz, ismételten ideges leszek egy picit.
- Egy klubból – bököm ki a legelső dolgot, ami beugrik. Akkorát nem is hazudtam, mert végül is a sztriptízbár is egy klub. – Leöntöttem az italommal, és nem győztem bocsánatot kérni – mesélem tovább a megismerkedésünk képzeletbeli történetét. Igazából ezzel sem lódítottam túl nagyot, mivel tényleg elég ügyetlen tudok lenni. – Ő meg persze azt hajtogatta, hogy nincs semmi baj, de ettől függetlenül ugyanolyan kellemetlenül éreztem magam – teszem hozzá, remélhetőleg elég hihetően. – Röviden ennyi lenne – zárom le egy mosollyal.
Josh-ra nézek, aki valóban elég meglepettnek tűnik, mert a sötétség ellenére is kivehető az arcára kiülő döbbenet. Megkérdezném tőle, hogy minden rendben van-e, de ekkor Zeno megfogja a kezeim és megpörget. Rémesen zavarba jövök ettől a mozdulattól. Nem ittam még eleget ahhoz, hogy táncoljak. Próbálok ellazulni, de szerintem úgy tipegek, mint a tojó galamb. Határozottan szükségem van még alkoholra, vagy arra, hogy meglóghassak egy időre.
- Kimegyek a mosdóba – szólok oda a többieknek. Nem tudom, hogy merre van, de majd megkeresem, aztán visszafelé útba ejtem a bárpultot, és lehajtok még egy pohárral, vagy kettővel…

Zeno & Val &  Josh

'Drunken Sailor'

Gyorsan kiveséztük, hogy Zeno és Daniele pontosan milyen kapcsolatban is állnak egymással, majd ránk terelődött a szó.
- Legalább te csak az italoddal öntötted le. - Kicsit össze is rezzentem, amikor beugrottak a nem túl gusztusos emlékek. Még csatak részegen se buktatnám le a fürtöst. Az ő dolga, hogy mit, vagy épp mit nem oszt meg a tanítványával. Azt se fogom mondani, hogy a titkolózás nem vezet sehová, csak elszúr mindent, mert én vagyok az utolsó, akinek jogában állna ilyen kijelentéseket tenni.
- Oké, jövünk-jövünk. - Én nem voltam még úgy felpörögve, mint egyesek, ahhoz többet kéne innom. Egyes kellemetlen tényezők nem is nagyon hagyták, hogy jól érezzem magam.
- Ja, magát Zmey Gorynych-t. - reagáltam pár másodpercnyi fáziskésés után. - De nem számít. - mosolyogtam erőltetetten. Ezután Zeno megpörgette Val-t, szegény még nem ismer minket eléggé. Ennek meg is lett az eredménye, a rokon katapultált köreinkből.
- De azért gyere majd vissza! - kiabáltam utána, remélve, hogy a zene ellenére hallotta a lényeget. Daniele is eltávolodott tőlünk, teljesen eltűnt a tömegben. Én közben megcéloztam a pultot, és nemsokára egy újabb üveggel tértem vissza, amit azon nyomban meg is húztam.
- Most már jobb. - vigyorogtam. - Remélem nem tűntek el örökre. - motyogtam teli szájjal Zeno-nak, mert idő közben rácuppantam az üveg nyakára, túl mélyre tolva azt. Ja, eléggé ellazultam. - Val amúgy nem ilyen karót nyelt, csak nincs hozzászokva, hogy hímek érnek az ártatlan testéhez. - Valamit ki kellett találnom, mert tényleg elég feltűnően hagyta ott szerencsétlent. Ha a lányok nem térnek vissza öt percen belül, majd megkeressük őket. Vagyis inkább a gitártanoncot, mert ő totálisan felszívódott. Esetleg megkérdezhetnénk Yakimot, mert hiába nem látom perpillanat, mégis szinte érzem ahogy lyukat éget a hátamba a tekintetével.

Általában akadnak gondok a szociális képességeimmel, úgyszólván totálisan hiányosak. Kölyök koromban ezzel még nem mondhatnám, hogy gondok lettek volna, egészen az anyám haláláig. Onnantól mindent és mindenkit bizalmatlanul kezeltem. Ennyi évvel később úgy gondolom ez abból kifolyólag történhetett, hogy az apám volt az egyik olyan ember, akiben a legjobban megbíztam ezen a világon, mégis, mit sem ért a bizalom, tönkretette az életemet. Az ő iránta érzett gyűlöletemet vetítettem ki mindenkire és mindenre, úgy gondolva rájuk, mint akik ártani akarnának nekem. Mostanra már azért ez sokkal jobb irányt vett. Josh-sal is tartom a kapcsolatot, bár, hogy ez miféle kapcsolat az jó kérdés. azt hiszem afféle az "utadba kerültem, miért ne haverkodjunk össze?". És akkor itt van Valentina akivel ugyan kínosan kezdődött az ismeretségünk, de amint kiderült, hogy Josh-sal unokatestvérek, ez a kapcsolat is javulni látszik. Szép lassan kibontogatom a szárnyaimat, ahogy Joe mondogatja néha magában dörmögve. Igaza lehet. Lassan harminc évesen ideje levetnem a múltam fájdalmas köpenyét és nyitni a világ felé. Mert bár a zene jó barát, de nem fog veled beszélgetni, a hogyléted felől érdeklődni.
Nos összesítve, nem vagyok egy nyitott személyiség, de a pia sok mindent felold, köztük a gátlásokat is.
Néhány kör ital után és Val frappáns meséje után, hogy hogyan is találkoztunk a táncparkettre keveredünk. miután megpörgetem Valentina-t visszatér Daniele és olyan képet vág, mint aki citromba kényszerült harapni.
- Mi a baj?
Közelebb kell hajolnom hozzá, hogy halljam amit mondd, mert a hangerőn kicsit feljebb vettek mióta többen is táncra perdültek. El kell mennie mert egy barátja hívta, hogy nála van a rejtélyes módon eltűnt lakáskulcs és holnap reggel utazik két hétre Floridába, ha ma nem hozza el a kulcsokat, akkor két hétig be sem jut majd a lakásába.
- Elvigyelek?
Bár szívesen megtenném, de a helyzet az, hogy kezdek elázni, ugyan lassacskán, de motoron egy másik ember életéért felelve már nem olyan jó ötlet és persze a büntetés se lenne kicsi, ha elkapnának ittas vezetésért. Erre persze ő is rávilágít és csak egyetértően bólintok. Biztosít róla, hogy hívott magának egy taxit. Egy puszit ad az arcomra és távozik. Még utána nézek egyszer, amíg el nem nyeli a tömeg aztán a mellém érkező Josh-ra nézek.
- Én megtudom érteni őt - dörzsölöm meg a borostás államat. - Ha nem ittam volna eszemben sem lett volna táncra perdülni - vigyorodom el kissé zavarba jőve.
- Daniele már nem jön vissza, el kellett mennie.
Nem fejtegetem hosszan, hogy mi az oka, mert nem biztos, hogy egyébként ilyen állapotban tudna annyi ideig figyelni a mondandómra. Kissé úgy látszik Josh-nak is sikerült az üveg mélyére néznie, fenékig.
- Azért maradj talpon, öregem, nem cipellek hazáig.
Viccnek szánom, de közben valahol halálosan komolyan is gondolom. Ha véget ér az este én sem leszek józanabb formában.

Kicsit furcsán nézek Josh-ra a megjegyzése miatt. Nem tudom, hogy mit ért ez alatt, de úgy érzem, jobb, ha nem kérdezem meg. Van egy olyan érzésem, hogy nem szívesen beszélnének róla, és már így is elég kellemetlen a helyzet.
Nem igazán szeretek táncolni, legalábbis józanul semmiképp, ezért is fogom menekülőre, miután Zeno megpörget. Mindig kényelmetlenül éreztem magam sok ember társaságában. Ilyenkor olyan érzésem van, mintha az összes szempár rám szegeződne, ami teljes képtelenség – kivéve, ha prezentálok, bár valószínűleg ott sem figyel mindenki -, de nem tudok szabadulni ettől a gondolattól. Átverekedem magam a tömegen, és a táblákat követve eljutok a mosdóig. Kisebb sor áll az ajtó előtt, de egész gyorsan haladunk. Amikor beérek, a mosdókagylóhoz megyek, és a kezeimmel megtámaszkodom mellette. Nem is tudom, hogy miért egyeztem bele ebbe a kocsmatúrába – illetve talán mégis. Valójában egy nyugodt, iszogatós estére számítottam. Lehet, hogy annak is indult, de azzal, hogy Daniele csatlakozott hozzánk, felülírta ezt az elképzelést. Nem hibáztathatom érte, mert nem tehet arról, hogy ilyen energikus, de a tánc egyáltalán nem az én stílusom – bármennyire is próbáltam megbarátkozni vele. Hallottam, amit Josh mondott, mielőtt a mosdóba szaladtam volna. Egészen addig meg sem fordult a fejemben, hogy lelépjek, de most egy pillanatra mégis eljátszok a gondolattal. Viszont nem akarom, hogy aggódjanak a többiek, ezért elvetem ezt az ötletet.
Megmosom az arcom, abban bízva, hogy egy kis élet költözik belém, és nem nézek ki úgy, mint akinek a fogát készülnek kihúzni.
- Jól van, Val, lazulj el, és érezd jól magad! – próbálom biztatni magam, majd cipők kopogására leszek figyelmes. A tükörből óvatosan rápillantok, és amint meglátom, hogy engem néz, halványan elmosolyodom. Nem lehetek biztos abban, hogy meghallotta, ahogy magamban beszéltem, de nagyon remélem, hogy nem. Bár, ha mégis, akkor sem történne semmi, mert elég kicsi az esélye, hogy ismét találkozunk. Valamint azt is szokták mondani, hogy mindenki folytat magával diskurzust, ezért nem lehet flúgosnak nevezni. Mindenesetre megpróbálok nem túl feltűnően elsietni.
Ismételten átfurakodom az emberek között, és szerencsére a fiúk ugyanott állnak, ahol az előtt voltak, hogy sietve távoztam. Viszont egy valaki hiányzik.
- Hol van Danie? – Igazából azt hittem, hogy utánam fog jönni, mert a nők között afféle ki nem mondott összetartás van, ha a mosdóba kell menni. Azonban most, ahogy körbenézek, nem látom sehol. Nem mintha bármi esélyem lenne észrevenni, mert ha lábujjhegyre állnék sem lennék elég magas, ahhoz, hogy kiszúrjak bárkit is ebben a tömegben.
- Iszunk még egy kört? – kérdezem, miután rápillantottam Josh üvegére. Ha továbbra is táncolni akarnak, akkor szükségem lesz még egy italra.