Végre túl vagyunk a vizsgákon. El sem hiszem, hogy véget ért az első félév, hiszen olyan mintha csak tegnap kezdődött volna. Jó, azért ez nem teljesen igaz. Sok órányi tanulás és rengeteg beadandóval a hátam mögött, de sikerült túlélnem a félévet. Mindig azt mondják, hogy az első év a vízválasztó. Ha azt teljesíted, akkor a továbbiakban már nem lesz gond. Hát nagyon remélem, hogy ez így van.
Most itt ülök a két legjobb barátnőmmel egy kávézóban, Manhattan szívében, és hallgatom a fecsegésüket a pasijaikról. Igen, ez az a pont, amikor általában kivonom magam a forgalomból. Nem azért, mert irigykedem rájuk, hogy van valakijük. Nem, erről szó sincs. Én döntöttem úgy, hogy nem akarok barátot. Na, nem mintha a lábaim előtt hevernének a pasik. Eddig csak egy barátom volt, még a középiskola első évében. Ráadásul nem is tartott sokáig. Abban a pillanatban, amikor nem adtam meg neki azt, amire leginkább vágyott, már lapátra is tett. Nem mondhatnám, hogy ez annyira jót tett volna az alapból alacsony önbizalmamnak. És igen, ez azt jelenti, hogy még ártatlan vagyok, a szó minden értelmében. Szóval ennek a „kapcsolatnak” köszönhetően, valamint annak, hogy az egyetemre szeretnék fókuszálni, nincs barátom. De azért néha vágyom arra, hogy valakihez oda tudjak bújni, vagy érezzem azt, hogy valaki szeret. Igen, tudom, egy kissé zavaros. Akarom is, meg nem is. De hát nő vagyok, sosem jó semmi, ugye? Merengésemből Evelyn szakít ki.
- Val, hallottad, amit kérdeztem?
- Nem, bocsánat. Megismételnéd? – Erre csak a szemét forgatja, de azért megismétli kérdését.
- Eljössz velünk vásárolni?
- Tudjátok, hogy nem szeretek vásárolni.
- Igen, tudjuk, és nem azért csináljuk, hogy téged kínozzunk, épp ellenkezőleg. – A homlokomat ráncolom, és egy kicsit oldalra billentem a fejem, nem értem, hogy mire gondol.
- Lennél szíves ezt kifejteni?
- Persze. Nos, kell neked egy ruha, amiben el tudsz jönni velünk bulizni a hétvégén, ahol kerítünk majd neked egy dögös pasit – mondja, és rám kacsint.
Nagyra nyitom a szemem, teljesen ledöbbenek. Ezt nem mondhatja komolyan. Azt hittem, hogy ezen a témán már rég túl vagyunk, de úgy látszik, tévedtem…
- Nem, szó sem lehet róla!
- Miről nem lehet szó? Arról, hogy eljöjj velünk egy buliba vagy arról, hogy pasit keressünk neked?
Ez egy nagyon jó kérdés. Legszívesebben azt mondanám, hogy egyikről sem, de a kisebb rosszat választom.
- Nem kell pasit keríteni nekem.
- És ugyan, miért nem? -kérdezi Mel. – Val, ez nem mehet így tovább. Vénlány akarsz maradni?
Nem, nem akarok vénlány maradni, legszívesebben ezt kiabálnám, de helyette ez csúszik ki a számon: Mert már van valakim. – És ebben a pillanatban belép a kávézóba egy állati jó pasi. A lélegzetem is eláll. Egy oltári nagy hülyeség jut eszembe, de már elegem van abból, hogy állandóan azzal jönnek, hogy vénlány maradok. Mintha húsz évesen olyan öreg lennék… Felállok az asztaltól, anélkül, hogy bármit is mondanék, és odamegyek ehhez a sráchoz, aki közben már a pultnál áll. Nem vesz észre, ezért hátulról átölelem.
- Kérlek, fordulj meg, és tegyél úgy, mintha a barátnőd lennék -motyogom a hátába. Istenem, add, hogy sikerüljön!

Lassan ébredek, egy hosszúra nyúlt dolgos éjszaka után. Álmosan nézek szét a szobámban, hogy utána elégedetten hunyjam le újra a szemem. Nem alszok vissza, csupán lusta vagyok kikelni az ágyból. Egy öt percet szeretnék pihenni, aztán tovább nem húzom a nap kezdetét. Nem számolom pontosan a perceket. Egy nagyobb sóhajtás után kikecmergek az ágyból. Szétnézek, s azzal kezdem, hogy rendet csinálok. Éhes kezdek lenni, azonban egyáltalán nem megyek ki a konyhába. Első lépésként a fürdőbe megyek, hogy ott egy alapos zuhanyzás és önápolás után szépen felöltözve térjek vissza. Sokkal üdébben, mint eddig. Ellenőröm a szoba rendjét, majd korgó gyomorral indulok a konyhába.  Ellenőrzöm a hűtő tartalmát, azonban ott nem találok semmi értelmeset. Kisebb gondolkozás árán jövök rá, hogy elsétálok a kedvenc kávézóba, ahol egy üdítőital és teasütemény társaságában fogom tölteni a napot. Szabadnapos vagyok, így azt csinálok, amihez kedvem van. Mivel megvan ez a tervem, így 5 perc múlva már az utcán sétálok, jókedvvel és korgó gyomorral. Rámosolygok a szemben levő emberekre, akik néha elég fapofát vágnak, de vannak akik viszonozzák a gesztusom. Huszonöt perc séta után érkezek meg kávézóba, ahol vannak elég rendesen. Nem állok meg, hanem egyenesen a pulthoz sietek. Az éhségem kezd nagy méreteket ölteni.
- Ri...- szólítanám meg az ismerős pultos nőt, azonban valami igazán különleges történik velem. Valaki hátulról megölel. Ki lehet az? S valami motyogást hallok a hátamba. Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon, aki így nyíltan megölelt, az legalább szép? Vagy miért térít el engem az evéstől? Tanácstalan vagyok, főleg a szavai hallatán. Lenne egy titkos barátnőm, akiről nem tudok? Lassan fordulok meg, tekintetem körbenéz. Kiszúrom a távolban leskelődő fiatal lányokat, akik az irányomba tekintenek eléggé meglepetten. Beletörődő sóhaj szökken ki az ajkaim közül. Szóval barátot kell alakítanom korán reggel? Egy szó jut eszembe: hitelesség! A mozdulataimnak tökéletesnek és természetesnek kell lennie. Két pillanat után már csupán cselekszek. Finoman átkarolom a fiatal bájos lányt, egyik kezem a derekánál karolja át, míg a másikkal odaérek az arcához.
- Szia Kicsim.- nézek bele a két szemébe, miközben úgy helyezkedek el vele, hogy nehezen lássanak rá a következő jelenetre. Belesimítok az arcába, utána meg lassan közelítek az ajkaihoz. Lassan, udvariasan csókolom meg. Van olyan érzetem, hogy ez lehet még neki az első. Derekán lévő kezem,egy kisebb időre lejjebb csusszan, hogy felmérjem a hátsóját. Mikor végzek a fenséges csók csomagommal, hiszen anno kisebb koromban nem véletlen gyakoroltam annyit egy kedves barátnő ajkain. Isteni csókkirálynak tartom magam belül.
- Hiányoztam? - ha már úgy kell csinálnom, hogy rég ismerjük egymást, akkor úgy vélem ez a kérdés belefér. A hátsóját feltérképező kezem visszakullog a derekára.
- Éhes vagy? Mert én nagyon. -csak reménykedni tudok, hogy ezen jelzésem veszi. Magamban mosolygok a helyzeten. Én meg ez a szépséges fiatal nő. De szép is lenne!

Nagyon szépen kérlek, menj bele! – Ezt mantrázom magamban, míg meg nem fordul. Aztán körbenéz, és megállapodik a tekintete valamin. Én is abba az irányba fordulok amerre ő, és barátnőim döbbent arckifejezésével találom magam szemben. Hát igen… meg tudom érteni őket. Nyilván nem tudják hova rakni, hogy egy vadidegent ölelgetek. Igazából még én sem hiszem el, hogy megtettem. Ez volt a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltam. Nem is tudom, honnét szedtem a bátorságot, hogy felálljak, és ide jöjjek hozzá. Kész őrület! Ez nagyon nem én vagyok.
Próbálok mosolyt varázsolni az arcomra, hogy úgy nézzek ki, mint aki nagyon örül a barátjának. Nagyon remélem, hogy sikerült. Hallom, hogy sóhajt egyet az előttem álló félisten. Ránézek, és fel vagyok készülve a visszautasításra. Úristen, nagyon ciki lesz, ha nem megy bele a játékba. Mit mondok majd a barátnőimnek? Milyen logikus magyarázat van arra, hogy se szó, se beszéd nélkül felálltam az asztaltól, és megöleltem valakit? De megdöbbenésemre nem ez történik.
Az egyik kezével átkarolja a derekam, a másikkal pedig az arcomat érinti meg. Teljesen megmerevedek az érintésétől. Aztán úgy üdvözöl, ahogy egy barátnőt illik. Az ajkait lágyan az enyéimhez érinti, és óvatosan csókolni kezd. Amikor a keze egy pillanatra a fenekemre csúszik, egy kicsit megugrom, így szorosan a mellkasához simulok. Érződik a csókján és a mozdulatain, hogy elég tapasztalt. Rólam ez nem mondható el.
A középiskolai barátommal volt az első és az utolsó csókom is. Még egy „Felelsz vagy mersz” csókom sem volt! Mondjuk ehhez bulikba is kellett volna járni. Egy rémesen unalmas egyéniség vagyok. Egy stréber könyvmoly. Bár be kell vallanom, hogy amit most tettem, és amit tenni készülök, elég merész dolog. Lehet, hogy mélyen egy vadóc lány él bennem, aki ki akar szabadulni, mert elege lett a barátnők piszkálódásaiból. Hát akkor függönyt fel, és induljon az előadás!
- Igen, hiányoztál – felelem, a csóktól kissé bódultan. Egy kicsit zavarban vagyok - vagy inkább nagyon -, de azért próbálom a legelbűvölőbb mosolyomat felvillantani.
- Én is nagyon éhes vagyok. – Tényleg éhes vagyok, mert ma még nem ettem semmit, csak egy cappuccinot ittam. - Egy sütemény jól esne – mondom, és egy kicsit elhúzódom tőle. Nem feltűnően, csak annyira, hogy a felsőtesteink ne érjenek össze.
- Egyébként Valentinának hívnak. – Azt hiszem, hogy illik bemutatkoznom, ha már letámadtam. – Neked mi a neved? – Nem lenne hátrány, ha tudnám a kamupasim nevét, vagyis nagyon remélem, hogy az lesz, miután beavatom a részletekbe.
- Figyelj, biztosan nem tudod hova tenni, hogy egy vadidegen lány ölelget, ráadásul azt kéri, hogy játszd el a barátját, de mindent megmagyarázok, csak üljünk le egy asztalhoz. – hadarom el. Ha ideges vagyok, mindig gyorsan beszélek.
- Lehetőleg attól az asztaltól minél távolabb, ahol két csodálkozó tekintetű lány ül, és akiket te is észrevettél már - teszem hozzá, és a barátnőimre sandítok. Igen, határozottan csodálkozva pillantanak felénk.

Érzékelem, hogy nem egy csók királynő a kamu barátnőm, de úgy vagyok vele ajándék szépségnek ne nézd a hibáit. A szerelem a nagy okosok szerint az, amikor elfogadom úgy a másikat, ahogy van, hibáival együtt. Az egészben az lenne a lehervasztóbb, hogy csupán arra az időre leszünk egymásnak valakik, míg együtt vagyunk. Utána megy mindenki a saját dolgára. Ennek rendje szerint nem engedek az ártó és szomorító gondolatoknak. Élvezzem az ölembe pottyant esetet, amíg lehet. Válaszol a kérdésemre, s a legelbűvölőbb mosolyát próbálja elővenni. Ám én attól tartok, hogy az álcáját nem tudja majd sokáig fenntartani, így egy teszt kérdéssel bombázom meg.
- Milyen színű fehérnemű van rajtad? - remélem nem vörösödik el, s lesz mérges a kérdés hallatán. Bár így nyilvánosan nem illik az ilyesmi, ám nem tehetek róla. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire nyuszi. Lehet kiszúrt engem kamupasijának, de nem vagyok az a uncsi pasi. Képes vagyok a csínytevésre. Elhúzódik tőlem egy picikét, s zene füleimnek, mikor hallom ő szintén farkas éhes. Ez mosolyra késztet, s megint olyat kívánok mondani, ami nem tetszhet neki.
- Látom, hát most kicsit csillapíthatod rajtam az éhséged. - somolygok rá, s itt meghúzom a vonalat. Ilyen szavakat egyelőre nem kívánkozok mondani. Elárulja a becses nevét, ezért a gesztusát fogadom.
- Cilliannak hívnak, a MacSween családból. 26 éves vagyok és szingli. Foglalkozásom pedig Grafikus, számítógépes. Szeretek rajzolni, sportolni és kirándulni. Van egy öcsém, aki hazament Írországba lakni, ám rossz vele a kapcsolatom. Tudok főzni, sütni és ezen felül megtanultam pár házimunkát. - mesélem el neki űgy a fontosabb dolgokat, hogyha esetleg rákérdeznek majd a barátnői a dologra, akkor ne csak hallgasson.
- Egy káros szenvedélyem van, vagyis kettő. Bulizás, ami  hozza magával a mérsékelt italozgatást, s a másik pedig a dohányzás. - ahogy elnézem a bájos arcát, s az érdeklődő tekintetét, így csak kibukik belőlem az igazság.
- De ha ilyen csinos és aranyos barátnőm lenne valójában, akkor le tudnék azokról szokni. - bók és magas labda a részemről. Ez most nem a barkóba játék, s szeretnék nyílt lapokkal játszani. Kicsit eltértem a témától, azonban nem bánom.
- Ami a süteményt illeti, rendben rendelek magunknak. Kérsz innivalót hozzá? Apropó, én nem kávézok. - egy pillanatra  teljesen elengedem a karjaim közül, de csak lassan és testét simogatóan. Érzékelem a hadarását, s megkívánom az ajkait lágyan csókolni. Kezemmel érintem az arcát nyugtatóan.
- Eddig jól csináljuk szerintem, ne idegeskedj. - mosolygok rá, s remélem sikerül őt ellazítani az édes csókjaimmal. Ha valaki idegeskedik, akkor azt előbb utóbb kiszúrják.
- Hozd el a cuccaid a barátnőidtől, s találkozzunk ott a sarokban annál a két ülőhelyes asztalnál.  - megvárom, míg elmondja mit kér, s mennyit. Utána fordulok oda a pulthoz, hogy leadjam a sütemény és ital rendelést. Nem hagyom ki a pillanatot azért, hogy ne lássam a kamu barátnőm formás hátsóját. Egy barát ne nézegessen más nőket, hanem szíve választottját. Amint kifizettem a rendelésem, akkor fogom magam és odasétálok a kinézett helyhez. Nem ülök le, mert először megvárom Valentinát. Illedelmesen a popsija alá tolom a széket, aztán foglalok vele szemben helyet.

Teljes megdöbbenés. Jól hallottam a kérdését? Nem akarom elhinni. Tényleg megkértem, hogy tegyen úgy, mintha a barátom lenne, de azért ez elég erős kérdés, annak fényében, hogy úgy nagyjából két perce ismerjük egymást. Biztos vagyok benne, hogy látja rajtam, hogy megütköztem a kérdésén. Remélem, ez csak neki tűnik fel, a körülöttünk levőknek nem.
- Ezt jelen helyzetben miért is fontos tudnod? – kérdezem tőle értetlenül. Nem hiszem, hogy bármit is befolyásolna, ha megtudná, hogy milyen színű fehérnemű van rajtam.
Jézusom, hát nem csalt a megérzésem. Már az előbb is éreztem, hogy több bújik meg az ártatlannak tűnő kijelentése mögött. Valami huncut fény csillant meg a szemében akkor is, meg most is. Kezd körvonalazódni, hogy milyen pasi is lehet ő. Szinte látom magam előtt, ahogy a nők a lábai előtt hevernek, és ezt ki is használja. De aztán lehet, hogy a látszat csal. Egy biztos, ha így is van, meg tudom érteni őket. Tényleg hihetetlenül jól néz ki. Ráadásul borostája van, ami a gyengém. Nem tudom miért, de nagyon vonzónak találom a borostás arcú férfiakat.
Szerintem direkt próbál zavarba hozni, kiélvezi ezt a kissé kínos szituációt. Legalábbis részemről elég kínos, de a mosolya elárulja, hogy ő nagyon is jól szórakozik. Bár én is ezt mondhatnám! Természetesen örülök neki, hogy belement ebbe a kis játékba, és nagyon remélem, hogy még egy jó ideig benne is marad. Nem reagálok arra, amit mondott, mert nem tudom, mit mondhatnék. Még sosem flörtöltem senkivel.
Megmondja a nevét, és mintha a családnevét kihangsúlyozná, de lehet, csak én hallottam így. Megmondom az őszintét, nem cseng ismerősen. Remélem, nem veszi rossz néven, ha kiderül, hogy valami neves családról van szó, nekem viszont halvány lila gőzöm sincs erről. Kíváncsi lennék, hogy mi történt, ami miatt megromlott a kapcsolata az öccsével, de nincs jogom megkérdezni. El sem tudom képzelni, hogy mi okozhatta ezt.
Minden lényeges dolgot elmond magáról, ami csak felmerülhet egy kérdezz-felelek típusú beszélgetés során. Ez rendkívül hasznos, mert a barátnőim tuti, hogy minden apró kis részletre rá fognak kérdezni.
És már megint zavarba hoz. Nem hiszem el ezt a pasit. Ő maga a csábítás.
- Huh, hát ez elég rapid randis bemutatkozásra sikeredett – próbálok egy kicsit viccelődni, hogy ne tűnjek egy szerencsétlennek. Nagy megkönnyebbüléssel tölt el, hogy ennyi mindent megosztott magáról, ráadásul önként. Mondjuk nem is értem, hogy miért csodálkozom ezen, már megmutatta, milyen laza, és hogy nem okoz neki ez az egész problémát.
- Azt hiszem, most rajtam a sor, hogy némi információt osszak meg magamról, mielőtt elmagyaráznám, hogy pontosan mibe is kevertelek bele – nézek rá bocsánatkérő mosollyal. – És ez meg is fog történni, amint leülünk egy asztalhoz – teszem hozzá egy kissé feszülten.
- Igen, kérnék egy forrócsokit és egy csokis fánkot – adom le a rendelésem. – Egyébként én sem vagyok egy nagy kávés. Általában csak akkor iszom, ha nagyon fáradt vagyok, de amúgy nem része a napi rutinomnak.
A gyengéd hangjának és az érintésének köszönhetően, kezdek megnyugodni. A csókjai is nagyon lágyak és édesek. Normális dolog, hogy néhány percnyi ismeretség után már szinte természetesnek érzem az ajkát az ajkamon? Szerintem nem. A romantikus regényekben ez nem ritka, de nem gondoltam volna, hogy ez a való életben is megtörténhet.
Elindulok a barátnőimhez, és közben próbálom felkészíteni magam a kérdezősködésre. Még oda sem érek az asztalhoz, de Evelyn már nekem szegezi a kérdését.
- Elárulnád, hogy ez mégis mi a fene volt?
- Igen. Ő Cillian, a barátom. – Egymásra néznek, de arcukon még mindig látszik az értetlenség. Közben a vállamra teszem a táskám, a kabátomat pedig a kezembe veszem.
- Most meg hová mész? – kérdezi Mel.
- A barátomhoz.
- És csak így itt hagysz minket? Be sem mutatod nekünk? – háborodik fel Evelyn.
- De, be fogom majd mutatni, de most szeretnék egy kicsit kettesben lenni vele. Ti addig menjetek el vásárolni, úgy sem volt hozzá nagyon kedvem. Mint láthatjátok nincs szükségem arra, hogy dögös pasit keressetek nekem, mert már van egy dögös pasim – jelentem ki határozottan, majd megfordulok, és elindulok ahhoz az asztalhoz, ahol Cillian már vár. Tudom, hogy durva voltam, de erre most nincs időm. Jobban meg kell ismerni a kamu barátom, és őt is fel kell készítenem, mielőtt a cápák elé dobnám.
Amikor odaérek, meglepetésemre kihúzza nekem a széket. Szóval egy úri emberrel van dolgom, aki főz, mos, takarít. Ilyen tényleg létezik? Kérlek, légy a férjem! De természetesen ezt nem mondom ki hangosan. Már csak ez hiányozna! Ha eddig nem gondolta azt, hogy elment az eszem, akkor ezután biztos, hogy azt gondolná. Rámosolygok, majd helyet foglalok, ő pedig velem szemben ül le.
- Nos, tehát, amit tudni kell rólam az az, hogy húsz éves vagyok, számvitel szakon tanulok a Long Island-i Egyetemen. Én olvasni szeretek leginkább, de imádom a természetet is, mert csodás képeket lehet készíteni, ami a második hobbim. Nekem is van egy öcsém, viszont nekem jó a kapcsolatom vele – amint kimondom, elszégyellem magam. Lehet nem kellett volna ezt megemlítenem. Nem tudom, hogy viszonyul ahhoz, hogy a kapcsolata az öccsével nem a legjobb.
- Lehet, hogy ezzel elijesztelek, de be kell vallanom, hogy a konyhában borzasztó vagyok – mondom, és egy kicsit elpirulok. – De takarításban verhetetlen vagyok – teszem hozzá, majd elvigyorodom. De gyorsan le is hervad arcomról a mosoly, mert egy kicsit kellemetlenül érzem magam amiatt, hogy nő létemre nem vagyok egy konyhatündér.
- Nincs bajom azzal, ha valaki iszogat. Néha esténként, ha megkívánom, én is megiszom egy-két pohár bort. De a töményet nem bírom– egy kicsit meg is borzongok a gondolatra. – Viszont a dohányzásért nem vagyok oda. Nem értem, hogy mi a jó benne. – Senki nem tudott még rá értelmes választ adni.
Ideje lenne elmagyaráznom neki, hogy miért is ülünk most egymással szemben, miközben az üdítőnket és a sütinket fogyasztjuk.

Kíváncsian várom a kirohanását, vagy lehordását, hogy mégis mit képzelek magamról. Szinte érzem, hogy az arcomon csattan egy kiadós pofon. Egy pasi, aki megsérti a barátnőjét. S akkor nem kellene tovább aggódnia azon, hogy tovább kelljen alakítani a szerepet. Ezzel ellentétben eléggé érett módon válaszol vissza, ami mosolyt csal az ajkaimra.
- Nem kell tudnom róla, bocsáss meg, csupán kíváncsi voltam a reakciódra. - vallom be neki, hogy milyen kis huncut és játékos férfi vagyok ebben a helyzetben. Közelebb hajolok a füléhez, s még beledörmögöm édesen.
- Fogd fel úgy, hogy szereztél egy pontot nálam. - s ha már bocsánatkérés volt az elébb, akkor egy arcára adott kedves puszival szeretném véglegesíteni. Mindenesetre tudom, hogy nem fog az alakítás közben bakit véteni, s túlságosan elpirulni, vagy nem oda illőt tenni. Érdekes játékba cseppentem bele, s amíg tart, addig megpróbálom kiélvezni. Ráadásul tetteim mögött igazából nincs igazi érzelem. Nem ismerjük egymást olyan mélyen, s nem fogtuk meg egymást úgy belül. Az szintén feltűnik, hogy a flörtömre nem reagál, s tán jogosan felmerülhet bennem a kérdés, hogy neki minden tekintetben én vagyok az első? Tovább lépek ezeken a tényeken, sokkal inkább segíteni szeretném őt, hogy le ne bukjon. Ennek megfelelően elárulok rólam minden lényes dolgot, amit elsőre tudni szeretnének rólam a barátnői.
- Valóban olyan volt, de én egyáltalán nem szeretnék lebukni előttük. - nézek rá mosolyogva. Ha belerángatott ebbe a játékba, akkor szeretném élethűen tenni. Ne rólam mondják el, hogy egy kifacsart citrom vagyok. Izgalmas, s ráadásul életemben ilyen helyzetben még nem voltam.
- Rendben, majd várom a magyarázatot. - leadja a rendelést, így nem marad más, mint a reggelinket megrendelni a pultnál. Kihasználom az alkalmat, hogy kifújjam magam, s nézzem a kamu barátnőm csinos alakját. Ott formás, ahol kell. Nem nézem végig a távolban lévő jelenetet a barátnőivel, hanem a megbeszélt asztalhoz sétálok, majd várok rá. Hamarosan megérkezik, s a hátsója alá tolom a széket. Leülök vele szemben, s a figyelmem rá szegezem.
Elmesél magáról minden lényegeset, s nekem eszembe ötlik, hogy visszavágjak neki a saját szavaival, de csak a játék kedvéért.
- Ez nekem is most rapid randisnak hangzott -  nézek rá kedvesen, s rá is kacsintok. Ami az öccsével kapcsolatban elmond, annak örülök. Legalább nekik jó a kapcsolatuk, míg nekem nem. Engem nem érdekel a lökött öcsém, s régen túltettem magam. Az utána követő szavaira szépen felállok a helyemről, s még mielőtt azt hinné, hogy elijesztett ténylegesen, inkább székestül közvetlen melléje telepszem le. Mikor ott vagyok a közelében, akkor a kezem átkarolja a derekánál, s odahúzom magamhoz.
- Az előbbi szavaid úgy hangoztak a helyzetnek nem megfelelően, mintha szeretnéd, hogy ne csak kamuzzunk itt. - nézek rá, s mivel érzem még mindig feszült, akkor elkezdem az oldalát cirógatni a simogatásommal, ahogy karom a testét. Így hallgatom tovább őt, mindvégig a figyelmem középpontjában tartva. Italozás nincs ellenére, viszont a dohányzásom igen. Ott a pont nála, mert olykor én sem tudom, hogy miért csinálom. Egy darabig csendben maradok, de pontosan azért, hogy átgondoljam ezt az egész históriát. Látszik rajta, hogy mennyire feszült és aggódik a lebukás miatt, hogy én cselekszem. Odafordulok hozzá, s a következő szavakat suttogom neki.
- Tudod nem csak kamuból szeretnék veled lenni, s ha nincs más programod a mai napra, akkor randizgatnánk. - szökik ki ajkaim közül, tán lehet később megbánom ezen döntésem, de lehet nem. Melyik férfi nem használná ki ezt a különleges helyzetet? A marhábbik. S még mielőtt bármit tehetne fiatal hercegnőm, akkor bizony csókolózni kezdek vele. S nem az alap csókoma adom neki, hanem a kissé vad, mámorító ajakcsatámat. Szabad kezemet odateszem az arcához, s úgy irányítom és vezetem rá őt a csókolás művészetére. Nem tudom mennyi ideig csókolózok vele, csupán élvezem. Nehezen szakadok el tőle, pont akkor, mikor kihozzák az ételt és italt. Mindkettőnknek forró csokit, s csokis fánkokat. S rögtön egy dologra próbálom megkérni, ami egyből a következő vízválasztó lépés nálam.
- Édesem, de ülnél az ölembe? Szeretnélek még közelebb tudni magamhoz. - nézek rá, s minden egyes rezzenését figyelem. Vajon megteszi? Vagy visszakozni fog az ölébe hullott ajánlat hallatán? S ha már így állunk, akkor hozzáteszem a következőt.
- S h amár helyet foglalsz rajtam, akkor csókolj meg, ha benne vagy. - arcom komollyá válik. Magyarán vagy csinálunk a helyzetből kapcsit, igazit, vagy most a barátnői távozása után mondjuk ki a végső búcsút. Mert fogalmam sincs, hogy mennyi ideig szeretne engem kamu barátjának tartani. Kezem elveszem a háta mögül. Bilincs vagy ékszer? Mid leszek én?

Már megint az a mosoly. Úgy néz ki, mint egy csintalan kisgyerek. Meg kell hagyni, hogy nagyon aranyos ezzel a mosollyal. Tudom, hogy nem szeretik a pasik, ha azt mondjuk rájuk, hogy aranyosak, de ha egyszer azok, akkor mi mást mondhatnánk?
Nem tudom, hogy mit szűrt le a válaszomból, de ezek szerint nem okoztam neki csalódást. És ha ez így van, akkor az azt is jelenti, hogy nem tart teljesen zakkantnak.
Nagyon jól alakítja a barát szerepét. Ezek az apró gesztusok nagyon meggyőzőek. Ha kívülről látnám magunkat biztosan elhinném, hogy a srác halálosan szerelmes a lányba. Csak én ronthatom el ezt az egész színjátékot.
- Én sem, és igazán hálás vagyok a segítségedért -mosolygok rá hálásan. Tényleg örülök neki, hogy ilyen könnyedén felvette a fonalat.
Viszont nekem eddig nem igazán sikerült. Sosem tudtam jól színészkedni. Ezt a helyzetet ráadásul még jobban nehezíti, hogy semmi tapasztalatom a pasik terén. Ha tudnám, hogy hogyan kell flörtölni, akkor talán könnyebben menne, de így elég nehéz. Egy kicsit feszengek, pedig tényleg mindent megtesz, hogy ellazuljak.
Miután elmondtam magamról minden lényegesnek tűnő információt, a saját szavaimat használja fel ellenem. Ezen csak nevetni tudok. Gyorsan vág az esze, az egyszer biztos!
- Igen, igazad van. Gyorsan túl akartam lenni a kötelező körökön, hogy utána rátérhessünk a lényegre. - Amint kimondom lehajtom a fejem, és egy kicsit el is pirulok. Még szerencse, hogy nem látnak ránk a barátnőim, mert tuti, hogy most gyanút keltettem volna bennük. Ha eddig nem tettem volna. Felnézek rá, kíváncsi vagyok a reakciójára. - Mármint a magyarázatra. Hogy elmondjam, miért ülünk itt.
Nem látok semmi árnyat átsuhanni a tekintetében, ahogy az öcsémről beszélek. Ezek szerint már túltette magát, és nem nyúltam méhkasba. Szerintem ez nagyon szomorú. Nem tudom elképzelni, hogy milyen érzés lehet úgy élni, hogy van egy testvéred, akivel vagy nem tartod a kapcsolatot, vagy ha igen, akkor sem tudjátok elviselni egymást. Azért jobbnak látom, ha továbblépünk ezen a témán.
Jézusom, feláll az asztaltól! Nem gondoltam volna, hogy tényleg elijesztem azzal, hogy azt mondom, nem vagyok egy konyhatündér. Úgy látszik, az igazi háziasszonyokra bukik… És engem ez miért is érdekel? Hisz valójában nem járunk. Biztos vagyok benne, hogy az arcomra van írva a rémület meg egy kis csalódottság is talán. Titkon azért szeretném, ha tényleg tetszenék neki.
Azonban nem hagy itt, hanem fogja a székét és mellém ül, majd a derekamnál fogva közelebb húz magához. A szavaitól leesik az állam. Hát ilyen nyilvánvaló lett volna? Nem gondoltam erre, amikor megemlítettem, csak reagáltam arra, amit ő mondott. De a tudatalattim valószínűleg tréfát űz velem, és olyan dolgokat mondat ki velem, amik többet sejtetnek, mint gondolnám.
- Tényleg? Pedig nem úgy értettem – válaszolom. Na, tessék! Ez úgy hangzott, mintha nem jönne be nekem, pedig nagyon is. – Mármint ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem tetszel, mert akkor hazudnék. Hazudni pedig nem szeretek, és azt sem szeretem, ha nekem hazudnak – hadarom el. Kezdek megint ideges lenni, de simogató keze az oldalamon lecsillapít. Így már nyugodtabban folytatom a beszélgetést. Úgy érzem, hogy nincs ellenére a kamu barát dolog, ezért belekezdek a helyzet elmagyarázásába.
- Biztosan kíváncsi vagy már arra, hogy miért is kértelek arra, hogy játszd el, hogy a barátom vagy – mondom, és közben ránézek. Gyönyörű szemében érdeklődést látok. Csak most nézem meg jobban, és teljesen elvarázsolnak. Még egy pont a gyengéim listáján. Illetve ez egy személyre szóló lista. „Mivel bűvölt el Cillian?”, lehetne mondjuk ez a címe. Ha jobban belegondolok van már rajta néhány dolog. Először is a borosta, ettől végem van. Aztán ott van az a csintalan mosoly, a huncut tekintet. Ráadásul udvarias és házias is. Mit akarok még? Kész főnyeremény a pasi! Mire várok? Miért nem ragadom meg a lehetőséget? Leveszem róla a pillantásom, és megrázom a fejem, egy kicsit elkalandoztam. Ennek most nincs itt az ideje.
- Szóval… először is hangsúlyoznám, hogy nem szoktam idegen férfiakat letámadni ilyen indokkal – megállok egy pillanatra, újra ránézek, majd hozzáteszem -, vagyis inkább úgy mondanám, hogy semmilyen indokkal nem támadok le férfiakat – mondom, és lepillantok a kezemre. Nem tudom sokáig állni a nézését. De azért folytatom.
- A barátnőim mindig piszkálnak, hogy nincs barátom. És azt tervezték, hogy a hétvégén majd elvisznek egy buliba, ahol keresnek nekem egy dögös pasit– mesélem tovább, és a szempilláim alól felnézek rá. – Nálam meg betelt a pohár, és az csúszott ki a számon, hogy már van barátom. Ekkor léptél be az ajtón – mondom, és rámosolygok.
- És nem tudom, hogy mi ütött belém, de szinte maguktól cselekedtek a lábaim, már csak arra eszméltem fel, hogy átölellek, és arra kérlek, hogy tegyél úgy, mintha a barátom lennél – fejezem be a történetet.
Látom, hogy emészti a hallottakat, és amikor megszólal, azt sem tudom, hogy mit mondjak. De nincs is időm arra, hogy bármit mondjak, mert az ajkait azon nyomban az enyéimre nyomja. És ez most nem az a szelíd csók, mint amit legelőször adott. Nem, ez tele van szenvedéllyel. Végig ő uralja a csókot, érződik rajta, hogy tapasztalt. De hát nem is egy tini fiúról beszélünk, hanem egy férfiról. Visszacsókolok. Ki az a bolond, aki nem tenne így? Beleolvadok a karjaiba, de mielőtt bármi illetlenséget csinálnék, a pincérnő félbeszakít minket. Érzem, hogy elpirulok. Ismeretlen terepen járok. Nyilvánosan még sosem váltottam senkivel ilyen intenzitású csókot. Kicsit kifulladva, de megköszönöm a süteményt és az italt.
Aztán olyat kér tőlem, amit nem szívesen csinálnék meg, bármennyire is közel jutottam ehhez, miközben csókolóztunk. Nem tudom, hogy ez a színjáték része, vagy egy kicsit benne van az is, amit az előbb mondott, hogy nem csak kamuból akar a barátom lenni. De mindegy is, mert most az az elsődleges, hogy elhitessük az itt levőkkel, de legfőképp a barátnőimmel, hogy egy pár vagyunk. Ezért – magamat is meglepve – felállok a székemről, és az ölébe ülök, majd csókolni kezdem. Ha már így alakult, akkor hozzuk ki belőle a legtöbbet.

Meghallom a válaszát, amire újra élednek bennem a huncut fények. A szavait emésztem, s jól megrágom őket, hogy azután szórakozottan tárjam elé a gondolatvilágom a helyzettel kapcsolatban. Remélem meg tudom őt nevettetni, vagy mosolyt csalni mézédes ajkaira.
- Szóval, ha te sem szeretnél lebukni, akkor ehhez csapatmunka kell. Te és Én.  S eddig úgy tűnik, hogy lenyűgözően kiegészítjük egymást. - nevetem el a végét, de szerintem igaz. Eddig oly könnyedén vette az akadályokat. Az érintéseim, a merészségem és a kis csapdáim. Ki ez a szelíd vadóc nő? Most melyik igaz rá? Nagyon merész, s olyan terepen van, amiben szerintem még nem volt része. A flörtjeimre nem reagál, így úgy döntök, hogy kezembe veszem az ügyet.
- Engedd el magad, s beszélj bátran. Remélem nem viszi el a kiscica a nyelvedet. Szerintem bátran kimondhatod azt, ami tetszik rajtam, avagy nem.  Mi férfiak is függünk a lájkoktól, a kedves női szavaktól, a kedves gesztusoktól. Én sem vagyok kivétel – suttogom neki, csakis a fülébe.  Utána puszit nyomok a fülére.
-Úgy értem Kicsim, hogy bátran tegyél olyan dolgokat velem, amit szívesen megtennél velem. Hozzáérni az arcomhoz, esetleg az orroddal az enyémet bökdösöd, vagy belekapaszkodsz a nyakamba és a többi. Csak egy helyre ne érj oda nyilvánosan,mert felébreszted bennem a fenevadat. - nevetnem kell magamon, mert a helyzet teljesen abszurd. Én magyarázok egy olyan lánynak, aki  még sosem flörtört nyilvánosan, s én pasi létemre magyarázom el neki ezeket? Nem vagyok eszemnél! Hahó Cillian, itt vagy még?  Kisebb sóhaj tör fel a mellkasomból, azonban a randis szavaimra igen csak pajzánra sikeredik a válasza. Kapok az alkalmon, s újra odasúgom a fülébe, teljesen nyíltan.
- Ennyire ki lennél éhezve? Először szelídnek hittelek, de most kételkedek a meglátásomba. - jegyzem meg jóízűen, de, hogy rátegyek a témára egy lapáttal hát megtoldom a saját gondolatommal.
- Nem szeretnélek rögtön az első napon úgy letámadni. Ezen felül, mindig van nálam védelem. S egészséges felnőtt férfi vagyok. - tudom le ezt a mély témakört. Nyílt lapokkal játszom, mert miért hamis kártyáznék. Nincs semmi veszíteni valóm. Maximum Val fog vén kujonnak tartani, s faképnél hagyni. Ebben csak ennyi a gond, hogy még nem tette meg, sőt a válaszával azt erősíti, hogy képes elbánni az én huncut fejemmel. Érdekes lány, s ez újabb pont az irányába. Tetszenek a mostani megnyilvánulásai, s úgy vélem ez egy közös vonás bennünk. Én legalábbis nem tudom véka alá rejteni a felszín alatt lapuló érzéseim.
- Hogy micsoda? - tettetem előtte a nagy meglepettet a szavai hallatán.
- Most tetszem, vagy elrejtenél egy kukás zsákba, s azt a béka hátsója alá? - azt követő szavai, pedig hasonlatos a saját filozófiámhoz, hogy ne hazudjak.  S magamban önkénytelenül megszámolom, hogy mennyi közös vonást fedezek fel benne, mint énbennem.
- Én sem szeretek hazudni. - komolyra sikerül tőlem a válasz, ami teljesen érthető. Ebben nincs semmiféle vicc. Ez szerintem a párkapcsolatban nagyon fontos dolog, legalábbis az érzésem szerint. S ez nekem is kezd igazán ingoványos talaj lenni, mert sosem volt még igazi barátnőm.
- Ami azt illeti, fel vagyok csigázódva, hogy miért lettem én a kiszemelt. - egy darabig nem beszélünk, csupán a gyönyörű ajkait vizsgálom, a szép szemét. Mikor elfárad a tekintetem, akkor nyíltan ránézek a szépen domborodó mellkasára, úgy a dekoltázs részén. Ez szintén egy olyan flört, amit csak egy barátnő értékelhet.  Tűkön ülve várom a magyarázatát, de mikor elkezdi, akkor mosolyognom kell. Rögtön kijavítom őt.
- Nem is támadtál le idegen férfit. Tudod én vagyok az álmaid hercege, aki jelen pillanatban rád áldozza a szabadnapját. Itt beszéltük meg a találkát, majd evés után megyünk sétálni a városban. Veszünk pár apróságot, közös élményeket. - kedves vagyok vele, s lágy hangom hallatom.
- Ám nem változtat azon a tényen, hogy most a barátnőid nyomására én lettem az áldozatod. S azt kell mondjam, amióta megöleltél, én egyre inkább kíváncsi vagyok rád. Nem tudom, hogy eddig hol rejtőztél, vagy szüleid merre rejtegettek. Én jelen pillanatban örülök annak, hogy itt vagy velem. Én 17 éves koromtól magányos vagyok, de sosem volt komoly kapcsolatom. - megállok, mert úgy érzem, hogy átvettem tőle az értelmetlen és összefüggéstelen hadoválást. Nem így szokott lenni, vagy éppenséggel most van valami készülőben, amiről én nem tudok? S hogy visszanyerjem az önkontrollt, hát rákérdezek nála nyíltan.
- S a te dögös pasi mércéden hány pontot értem el? Mert az én dögös nő mércémen,  nyolc pontot a tízből, vagyis hát ez a külalak. De a belső értékeid biztosan 10 pont fölé tornázza ezen értéket, egészen pontosan tizennyolcra. Mer eddig teljesen bejössz nekem Valentina. - ezután pedig újra felveszem a szertő barát szerepet, hogy immáron elmélyültebben csókoljam az ajkait. Hamarosan érzékelem az első visszajelzést tőle, hogy ő visszacsókol. Izgatott vagyok, mert a játékunk már rég túlmutat a kicsi gyermekded játékokon. Ügyelnem kell arra, hogy meg ne sértsem a lelki világát. S nem olyan régen adtam tudtára, hogy ha továbbra is merész lesz, akkor egyszerűen valljuk be, hogy ő fog engem elcsábítani. Mikor feláll, akkor egy pillanatra megáll bennem a szusz, a vér és minden egyéb más. De mikor látom, hogy helyezkedik, hogy helyet foglaljon a jól megérdemelt Cillian trónon, akkor a szívem hevesebben kezd el verni. Lehuppan a lábamra, s veszem tudomásul, hogy pont megfelelő a súlya. Nem gizda, sem pedig túlsúlyos.  Felém fordul, s én pedig őt figyelem. Nyelek egyet, s kiszárad a szám hirtelenjében. Ez a lány megmozdított bennem most valamit. Úgy csaple rám, mint a keselyű a finom húsra. Elvesztem, ez biztosan a valóság? Biztosan nem vagyok másnapos? Zavarba is jövök, főleg az ő csókjától.
- Ez ugye most a valóság? - nézek rá, egyre olyan szemmel, mint mikor egy párocska a másikra. Itt van az én gyönyörűségem, akire büszke vagyok és szeretek. Kezem az utolsó vizsgára halad, ami nem más mint a barátnőm formás combjára. Megsimogatom, de megszólalni nem tudok. Csak a szemem nézi gyönyörű vonalait, s nem rejtem véka alá, hogy a tekintetem tetőtől talpig alaposan átvizsgálja. Nah én ki vagyok ütve, persze a jobb értelemben. Hosszas hallgatás után, mikor sikerült összeraknom magam, akkor szólalok meg.
- Van valami programod mára?

Én is csak nevetni tudok azon, amit mond. Tényleg össze kell dolgoznunk, ha hihetően akarjuk eljátszani, hogy fülig szerelmesek vagyunk. Ha szerinte kiegészítjük egymást, akkor csak nem mehet olyan rosszul. De azért én kételkednék a színészi képességem sikerében.
- Te nagyon jól csinálod – mondom, és megint rámosolygok. – Viszont hozzád képest én csak egy kis hal vagyok – folytatom nevetve. – Lenne még mit csiszolnom a barátnő szerepen – teszem hozzá.
Igazán értékelem a szavait. Jól esik a segítsége. Olyan, mintha valamilyen csábítási tanfolyamon lennék, és ő lenne az oktató. Mester és tanítványa. Ha ilyen tanárom lenne, az biztos, hogy a szavain csüngenék. Meg az ajkain… Jézusom! Ez meg, hogy jutott eszembe? Sosem váltott ki még belőlem senki ilyen érzéseket. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy akárhányszor a fülembe suttog, beleborzongok. Biztos észrevette már.
A fenevadas megjegyzésén egy pillanatra lefagyok, és csak pislogok. Ezt most tényleg kimondta? Hát nem ismer határokat? Nem vagyok egy szende szűz bármennyire is annak tűnök a viselkedésem alapján, de szerintem egy kicsit illetlenség ilyet mondani nyilvánosan. Gyorsan összeszedem magam, és reagálok arra, amit mondott.
- Hidd el, próbálkozom – felelem, majd egy nagyot fújok mielőtt folytatnám. - Lehet, hogy ciki, de nem igazán van tapasztalatom férfiakkal… - vallom be szégyenlősen.
- Egy barátom volt eddig, még a középiskola első évében, és hát nem szereztem túl jó tapasztalatot. Az óta óvatosabb vagyok – fejezem be, majd ránézek. Úgy gondolom, hogy ha már belement a játékba, akkor valamilyen szinten legyen tisztában azzal, hogy miért is vagyok ilyen.
Amint elhagyták ajkaimat a szavak, tudtam, hogy magas labdát dobok fel, amit ő készségesen le fog csapni. Hát így is történt. Ha lehet, akkor még jobban elpirultam. Nem csodálom, hogy kételkedik. Én sem tudom követni saját magam. Egy részem még mindig ragaszkodik a félénk kislányhoz, de a másik, ami egy kicsit pajkosabb, már szabadulna.
- Hát ezt igazán jó tudni. A védelem nagyon fontos – felelem komoly arccal, legalábbis próbálkozom, de a szám széles vigyorra húzódik. Bár lehet, ezzel azt sugallom, hogy felhívás keringőre. Jajj, Istenem! Mi történik velem?
Megint nevetnem kell. Még hogy eldugni egy kukás zsákban… Vétek lenne elrejteni az emberek szeme elől – de ezt persze nem mondom neki. Bármennyire is arra biztatott korábban, hogy mondjak el mindent, amit gondolok. De egyébként, ha tényleg a barátom lenne, akkor a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” elvet követném. Illetve pontosítanám. „Mindent a szemnek, semmit az idegen női kéznek”. Hát ez elég szörnyen hangzik. Nem tartom magam féltékeny típusnak, de Cilliannek ezt is sikerült kihoznia belőlem.
- Mikor mondtam azt, hogy elrejtenélek akárhova is? – kérdezem tőle még mindig nevetve.
Igazából elég ironikus jelen helyzetben arról beszélnem, hogy nem szeretek hazudni. De megint előbb járt a szám, mint az agyam. Mielőtt végiggondolhattam volna, hogy mit is készülök mondani, már kibuktak a szavak a számon. Viszont örülök, hogy ő sem szeret hazudni, ennek ellenére most mégis megteszi. Értékelem a tettét. Nem hinném, hogy csak úgy a levegőbe beszélt volna. Nagyon őszinte embernek tűnik.
- Vicces, hogy egyikünk sem szeret hazudni, de gyakorlatilag most ezt csináljuk. Hazudunk a barátnőimnek és mindenki másnak is, nem? – adok hangot gondolataimnak.
Mielőtt belekezdenék a magyarázatba feltűnik, hogy alaposan végigmér, és a pillantása megállapodik a dekoltázsomon. Egy kicsit megköszörülöm a torkom, hogy felhívjam a figyelmét. Nehéz úgy beszélni, ha az ember mellét bámulják.
Alighogy elkezdem, máris megállásra késztet. Megmosolyogtat, hogy ilyen lazán kezeli a helyzetet. Már megszámolni sem tudom, hogy amióta ismerem, hányszor csalt mosolyt az arcomra. Egyre jobban elvarázsol.
- Jogos. Tényleg te vagy álmaim hercege… - vallom be félénken, de közben a szemébe nézek. Lepillantok az ajkára. Most legszívesebben megcsókolnám, de nincs hozzá elég bátorságom. Nem is tudom, hogy mitől félek. Ő a barátom, még ha csak kamuból is. Ez természetes dolog lenne ebben a felállásban.
Feltűnik a hadarása. Halvány mosolyra húzódik az ajkam a gondolatra, hogy átvette tőlem ezt a szokást. Azt szokták mondani, hogy a párok hajlamosak arra, hogy átvegyék egymás szokásait. Na, de ilyen rövid idő alatt? Ráadásul nem is vagyunk igazi pár. Mindenesetre nagyon aranyos, és hízelgő, hogy ilyen rövid ismeretség után is ennyire élvezi a társaságom. Kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett vele tizenhét éves korában, amiért a mai napig magányosnak érzi magát, de szerintem korai lenne még ilyen dolgokról beszélnünk. Ha komolyra fordulna köztünk a dolog, illetve úgy mondanám, hogy ha igaziból járnánk, akkor természetesen megkérdezném erről, de ha nem szeretne róla beszélni, akkor azt tiszteletben tartanám. Nem hagy időt arra, hogy válaszoljak, mert ismételten feltesz egy olyan kérdést, amire nem vagyok felkészülve. Erre most mégis mit feleljek? Azt nem mondhatom, hogy kiütötte azt a bizonyos mércét, még ha ez is az igazság. Eszembe jut, hogy korábban ő is az én szavaimat használta fel, ezért most én is így teszek.
- Nyolc pontot a tízből, vagyis ez csak a külalak. De a belső értékeid biztosan 10 pont fölé tornázzák ezen értéket, egészen pontosan tizennyolcra. Mert eddig teljesen bejössz nekem, Cillian – elnevetném magam, de nincs időm rá, mert az ajka már megint az enyémen van. Belemosolygok a csókba, és visszacsókolom.
A pincérnő zavarja meg csókunkat, aztán Cillian megkér, hogy üljek az ölébe. Először egy kicsit habozok, de végül helyet foglalok a lábán. Miután elhelyezkedtem, megcsókolom.
Kuncogok a kérdésén. Jézusom… mint valami tini lány… Nyíljon meg alattam a föld, légyszi! A fejem a vállgödrébe temetem, hogy ne lássa piruló arcomat. Nagyon jó illata van. De nem sokáig élvezhetem megnyugtató illatát, mert a combomat kezdi simogatni. Elhúzódom tőle, és a szemébe nézek, de ő megint végigjártatja szemét a testemen. Szinte érzem, ahogy a tekintetével simogat. Miután végzett testem feltérképezésével, megszólal.
- Igazából a barátnőim el akarnak menni vásárolni, viszont én utálok vásárolni. Mielőtt eljöttem volna az asztalunktól, mondtam nekik, hogy a barátommal szeretnék egy kis időt tölteni, ezért menjenek nélkülem – válaszolom, és félénk mosolyt villantok felé. Nem értem, hogy miért vagyok még mindig zavarban. Eléggé nyilvánvalóvá tettük mindketten, hogy vonzódunk egymáshoz.
Így, hogy Cillian ölében ülök, háttal vagyok a barátnőimnek. Megfordulok, hogy megnézzem elmentek-e. Azonban két kíváncsi szempár figyel az irányunkba. Remek… úgy néz ki, hogy nem kerülhetem tovább az elkerülhetetlent… Pedig szívesen elmenekülnék a kihallgatás elől. Tudom, hogy az volt a cél, hogy elhitessük velük, hogy Cillian a barátom, de változtak a prioritások. Nem akarom, hogy kipukkanjon ez a buborék, amiben most vagyok Cilliannel.

- Én nagyon jól csinálom? Khhmm köszönöm. Nem ez a szakmám. - somolygok rá, s jegyzem meg neki, hogy bizony én a tőlem telhetően viselkedek. Próbálom a legjobb alakításomat nyújtani a kész átverés showba. Leginkább a barátnőit húzzuk be a csőbe. Mikor Val elkezdi mondani, hogy egy hal hozzám képest, akkor  saját kijelentése ellen lépek fel a következő szavakkal.
- Kicsim, ha te kicsi hal vagy, akkor én is. S itt bohóckodunk egymásnak. - nézek rá, de az ajkaim egyáltalán nem mosolyognak, mert jön a következő része a gondolatsornak.
- De ettől függetlenül, én úgy érzékelem lesz valami jó közöttünk. Inkább legyen önbizalmad újra, mert nincs nincs semmi veszíteni valód. Egy gyönyörű bájos nő vagy, akit sokan ostromolni fognak a férfiak. Ha nem tűnt fel, akkor pár férfi is minket lesz és látom a irigységet bennük. -  sóhajtok párat, s passzívan nézem a környezetünket, akiknek szintén feltűnt Lovey dovey párosunk. Mások itt nyugodtan ennének, mi pedig itt a turbékolásunkkal izgatjuk a fantáziájukat, vagy stimuláljuk az agyuk egy részét. Mikor megpillantom a szégyenlős arcát, amit összepárosítok a mondanivalójával, akkor én kinyúlok az arcáért és megsimogatom.
- Val, itt a lehetőség, hogy túllépj a múlt árnyain. Itt az idő, hogy kikapcsolódj és jól érezd magad. - megvakarom közben a borostám, de végül csak sikerül összeszednem a gondolatom.
- Bár én úgy gondolom, hogy te most rám úgy tekinthetsz, mint a gonosz megrontó férfin, aki átprogramozza minden egyes más gondolatod. Hogy mire? Pajzánságra, csintalanságra és jókedvre, meg a többi. Ha miattam fogsz rosszabb jegyeket kapni, hát vállalom. Férfi vagyok, s ez a felelősségem. Egyet viszont tudj Kicsim * hajolok oda első ízben a nyakához, amibe beleszusszantok.
- Hogy engem szintén átprogramozol, s nem hülyeségből mondtam azt, ogy a kedvedért lemondok a dohányzásról. Ha elindulunk valahova, akkor a cigaretta dobozt és az öngyújtót az első kukában ki szeretném dobni. Most esélyed van, hogy jobban és esetleg életed megszeress valakit. - bevágom az édes kérlelő macskaszemet, mintha azt szeretném, hogy kérlek vigyél haza.
- De ha azt mondod, hogy túlságosan nyomulós fráter vagyok, aki vizet iszik és bort prédikál, akkor azt szintén megértem. Nem akarom rád erőltetni magad, de én az életben kaptam már elég rosszat, főleg egy nagyot. - rajtam a sor, hogy a vállára hajtsam a fejem, aztán az orrommal lágyan megérintem a nyakát. Mintha ez erőt adna kimondani a mostanit.
- A szüleim meghaltak, s az öcsém engem okol a halálukért. Egy ilyen helyzetbe kerültem. Meg van róla győződve. Az élet tele van helyzetekkel és meglepetésekkel. Egyiket ki kell használni, míg a másikra ügyelni kell. - komoly vagyok, de különösebben nem érdekel. S miként kívánok a komolyság ellen harcolni, csakis csókokkal. Dögös kamu barátnőm nyakára tapad mindkét ajkam. Egy, kettő és három helyen érintem meg, mintha csak a nagy könyvbe lett volna megírva előre. Utána elhúzódok onnan. A következő szavai jól esnek, s ha már kicsit komolyabb a téma, akkor én lecsapok rá egy komoly kérdéssel.
- Szégyellnél engem, hogy nem mutogatnál engem a barátnőid előtt. Lopva attól tartanánk, hogy nehogy észre vegyenek minket valahol? Hülyeség, s szerintem jobb ha tudod...- nem tudom miért, de a kezemmel  magamhoz húzom, viszont az egyik fülem a szívéhez közel helyezem. Próbálom meghallani a szíve dallamát, hogy mit muzsikál.
-...szóval én ha már rád találtam, akkor veled maradnék. - kár kerülgetnünk a forró kását, bejövünk egymásnak. Egyszerűen működik az a jó érzés közöttünk. Mikor a hazugságról beszél, hogy mindenkit átverünk, akkor azért nem teljesen igaz.
- Lehet hogy hazudunk, de inkább úgy mondanám, hogy folytonosan változik a beszélgetésünk során.Lehet, hogy mire végzünk, az addigra nem lesz hazugság. - mondom el a saját véleményem, aztán felmérem a dekoltázsát, s valami csodálatos látvány. A torok köszörülése hívja fel a figyelmet arra, hogy ne nézzem ilyen közelről. Jogos is, meg nem is,  legalábbis az én olvasatomban. Egyetért velem a következő pillanatban, hogy én vagyok álmai hercege. A félénksége nem meggyőző, de ettől függetlenül én tovább siklok ezen a témakörön. Hamarosan visszakapom a saját szavaim, ráadásul az ő előadásában. Mosolyt csal az arcomra, s bennem jó érzést. Egyre inkább hangolódunk rá a másikra, s ki tudja hol állunk meg ebben? Annyi marad nekem, mikor újra elhúzódik kicsit távolabb, hogy végigmérem őt. A szemem nem szokott csalni, s formás fiatal nőről van szó. Szeretem őt hallgatni, sőt a mai nap folyamán csak őt szeretném hallgatni.
- Igazából, mi lenne, ha evés után eltűnnénk előlük? - vetem fel az ötletet kedvesemnek, vagyis inkább jobban mondva esélyes barátnőmnek. Vagy már telt el annyi idő, hogy annak mondhatjuk magunkat? Érzékelem rajta még a jeleket, hogy nem meri teljesen ellazítani magát a körülménytől függetlenül. Egy darabig magamban gondolkozok, ám a combját simogató kezem hozzáér a hasához. Másik kezem mutató ujját pedig az ajkaira szeretném pakolni. Nem szeretném, ha most mondana bármit. Láthatja, hogy  újra végigsimogatom szememmel dögös testének minden porcikáját. Nem azért, hogy zavarba hozzam a tekintetemmel, hanem elismerjem nőies mivoltát. Szinte most sugárzik belőle, főleg így ülve a Cillian-trónon. Elveszem nagy nehezen az ajkairól a mutató ujjam.
- Jó étvágyat,Kedvesem. Próbállak nem össze morzsázni, vagy kenni.  - nyúlok a csokis fánkomért. Egyet harapok a finom falatba, de aztán valamiért megkínálom az én helyes barátnőmet, hogy harapjon belé.
- Kérsz cica nyalakodást a csoki fánkozás után? - mosolygok rá huncut módon, s remélem jól dekódolja a szavaim. Magyarán ha az ajkai környékén összekeni magát, akkor én szívesen megszabadítom azokról.
- Szívem. Lenne kedved egy hotel szobában eltűnni velem? Megszabadítanálak a barátnőidtől egy időre, ahol kettesben lehetnénk ténylegesen.

Lopva én is körbenézek a kávézóban, hogy lássam igazat mond-e. Valóban néhány férfi az irányunkba tekintget. Ettől egy kicsit zavarba jövök. Nem szeretem, ha bámulnak. Mondjuk adunk is rá okot.
- Köszönöm. Igazán jól esnek a szavaid – felelem, és egy csókot nyomok az arcára, majd lágyan rámosolygok.
Nagyon kedves tőle, hogy próbálja feltornázni a magabiztosságom. Még a végén tényleg kisül ebből a kikényszerített helyzetből valami jó. Nem mintha kézzel-lábbal tiltakoznék az ellen, hogy Cilliannel legyek. Nem vele van baj, hanem velem. Tudom, nagyon gáz ez a szöveg, de leginkább szakításkor az.
Igaza van. Tovább kell lépnem. Nem nyalogathatom tovább a sebeimet. Csak magamat kínzom. Ami volt elmúlt, épp itt az ideje, hogy elengedjem a történteket. Hisz nem minden pasi olyan, mint Jake. Lássuk be, Cillian is maga a csábítás, de mégis arany szíve van.
Nevetnem kell azon, amit mond. Dehogy tartom megrontónak. Az tény, hogy olyan érzéseket meg gondolatokat vált ki belőlem, amiket még senki, de semmiképpen nem nevezném megrontásnak. De ha így is lenne, akkor sem bánnám. Kedves, aranyos, figyelmes, udvarias, vicces és egy kicsit mocskos. Pont olyan, amilyen férfire vágyom. Tökéletes a számomra.
Még mindig nem hiszem el, hogy egy ilyen Adoniszt, mint ő, sikerült elcsábítanom. Jó, a csábításhoz nem túl sok köze volt annak, amit csináltam. Sőt… nem is történt semmiféle csábítás, legalábbis az én részemről.
Most komolyan bevetette a bociszemeket? Hát lehetne ennél édesebb ez a pasi? Lehetne… csak egy kis olvasztott csoki kell, és már kész is Cillian ízesített változata… Ó, te jó ég! Ez mostantól már mindig így lesz? Kijelenthetjük, hogy sikeres volt az átprogramozás…
Már épp szólásra nyitom a számat, hogy megmondjam neki, ne miattam tegye le a cigit, hanem maga miatt. Igazán hízelgő, hogy értem erre is képes lenne, de mi van, akkor, ha már nem leszek az élete része? Akkor visszaszokik? A saját érdekében kell úgy döntenie, hogy leteszi, akkor van igazán értelme.
De mindezt nem tudom elmondani neki, mert rögtön folytatja, amivel már megint sikerült megnevettetnie. Kijavítanám, hogy úgy van helyesen a mondás, hogy: Bort iszik és vizet prédikál, de nem teszem, mert a fejét a vállamra hajtja, és az orrával megérinti a nyakamat. Érzem, hogy most valami komoly dolog következik. Már nem nevetek, helyette az egyik kezemmel átkarolom a nyakát, a másikkal pedig a fejét simogatom, az ujjaimat belefúrom a hajába, és játszadozom a tincsekkel. Próbálom egy kicsit ellazítani, hátha így könnyebben tudja elmondani, amit szeretne.
Csak pislogok az előbbi szavain. A testvére őt hibáztatja a szüleik halálért? Miért? Mi történt? Feltenném neki ezeket a kérdéseket, de nem tudom, mert a nyakamat csókokkal hinti be. Amikor elhúzódik, végre bele tudok nézni gyönyörű szemébe.
- Köszönöm, hogy elmondtad ezt nekem – mondom, és gyengéd csókot lehelek ajkaira. Nehéz lehetett erről beszélnie. Nem mellesleg óriási bizalommal kell lenni a másik iránt, hogy egy ilyen történetet elmesélj.
- Nyilván érdekel, hogy mi történt a szüleiddel, és miért okol téged a halálukért az öcséd, de nem szeretném erőltetni. Nem akarom, hogy szomorú legyél – jelentem ki. – Sokkal helyesebb vagy, amikor nevetsz – teszem hozzá mosolyogva. Igyekszem eloszlatni a bánat felhőit.
Alig tudok megszólalni. Egyrészt azért, mert az egyik fülét a szívem fölé fektette, másrészt azért, mert már nem tudom, hányszor említette, hogy szívesen velem maradna. Világosan az értésemre adta, hogy vonzódik hozzám, de még mindig nehezen hiszem el. Összeszedem magam, és megszólalok.
- Dehogy is! Miért szégyellnélek? – Nem is értem, hogy miért gondolja ezt. Talán azért, mert az ember nem szívesen mutogatja a kamu – jelen esetben – barátját?
- Már megint igazad van – mondom, és megint mosolygok. – Szerintem már most túlléptük azt a határt, ami egy kamu kapcsolatot választ el az igazitól – állapítom meg. – Persze, nem azt mondom, hogy már most egy pár vagyunk, mert az butaság lenne – hadarom el. – De ez valami más… - teszem hozzá, és az orrommal megbököm az övét.
Igazán örülök az ötletnek, hogy meglógjunk a barátnőim elől. Semmi kedvem a kíváncsiskodásukhoz. Még mindig haragszom egy kicsit rájuk, bár, ha úgy vesszük nekik köszönhetem Cilliant, szóval egyben hálával is tartozom nekik.
- Támogatom az ötletet! – szinte felkiáltok, annyira örülök.
Combomat simogató keze a hasamra kúszik. Aztán a másik keze mutató ujját a számhoz érinti, így nézi végig a testemet. Eláll a lélegzetem. Miután végzett azzal, hogy szemmel felfaljon, jó étvágyat kíván.
Egy pillanatra azt sem tudom, hogy miről beszél, de amint felszáll az agyamat borító köd, rájövök, hogy még hozzá sem nyúltunk a reggelinkhez.
Beleharap a fánkjába, majd felém nyújtja, hogy harapjak én is bele. Így teszek, majd köhögni kezdek a következő szavai hallatán. Elpirulok, de bólintok. Korábban már úgy is eszembe jutott, hogy milyen lehet ő meg az olvasztott csoki. Hát most itt az alkalom, hogy kipróbáljam. Még egyet harapok a fánkba, de most úgy, hogy biztosan csokis legyek. Én is felvillantom a huncut mosolyom.
Igazán nem kellene meghökkennem a szavain, főleg azután, amit az előbb tettem, de azért arra még nem vagyok felkészülve, hogy egy hotelszobába menjek vele. Mindenki tudja, hogy miért mennek az emberek hotelszobába…
- És mit csinálnánk a hotelszobában? - kérdezem. - Azt mondtad, hogy nem szeretnél az első nap letámadni – emlékeztetem. Kezdek kicsit pánikba esni. Lehet, hogy kétértelmű jeleket küldtem felé? Persze, vonzódom hozzá úgy is, de számomra egy kicsit gyors a tempó.

Látom, hogy követi a példám, s körülnéz a hely kandúrjai között, akik irigykedve néznek a párosunk miatt. Tisztán látom a szemükben, hogy szinte ezt mondják rólam: „ Ennek a rohadtnak nagy a mázlija, hogy egy bögyös-faros menyecske hullt az ölébe. Nem foglalkozok velük, sőt kifejezetten nem szoktak az ilyen tekintetek érdekelni. Megköszöni a kedvesem a szavaimat, s csókot nyom az arcomra. Mosolyt küldök felé, mert a gesztusa kedves és egyben mámorító. Egy ilyen lánytól puszit kapni?
- Nincs mit – fogy el a hangom, s egy darabig csupán nézem az arcának rezdüléseit. Vajon milyen gondolatok futhatnak át az agyán? Mi járhat most a szépséges fejében? Vajon én ott motoszkálok az agyában, mint lehetséges pasi? Egyértelmű választ, vagy jelzést nem adott azzal kapcsolatban, hogy mi együtt maradunk, s völgyön és dombon át egymáséi leszünk. Igazából csak valami alakul közöttünk, azon kívül, hogy a kamu barátnőm. Párnak még nem tekinteném magunkat. Mindenképpen vonzódunk egymáshoz, s csípjük egymást. Hanem így lenne, akkor már az elején faképnél hagytam volna, vagy ő nem jött volna ide hozzám.
Feltűnik nekem, hogy egyik pillanatban, mintha mondani szeretett volna valamit, de aztán mégsem sikerül neki. Én lennék ennyire nagyszájú? Vagy éppenséggel olyat mondtam, ami nem tetszett neki? Kicsit kezdek aggódni, hogy a közeljövőben hogyan tudnánk beszélgetni egymással. Rögtön rájövök, hogy a nevén kívül nem ismerem egyik elérhetőségét sem. Végül ott állapodok meg, hogy egy titkomba avatom be. Ő az első személy, akinek merek mesélni, de Val előttiek nem voltak ennyire szerencsés helyzetben. Jól esik a gyengéd csókja, ami plusz ponttal jár. Ügyesen gyűjtögeti a Cillian-trónon üldögélő nő  a pontokat, mintha csak ehhez értene, főleg „ellenem”.
-Köszönöm, hogy ennyire megértő vagy. S hidd el, hogy most is elmesélném az egész történetet, de itt a falnak is füle van. De ha kettesben lennénk, s nem hallgatózna mindenki a környezetünkben, akkor állok a rendelkezésedre. - az szintén becsületes, sőt egyenesen mosolyt csal az ajkaimra, mikor így nyíltan kimondja azt, amit gondol. S itt mire gondolok? „ Sokkal helyesebb vagy, mikor nevetsz.” sóhajtás tör fel belőlem, aztán ránézek kedvesemre, hogy milyen jókedve van. Hogy érzi magát? Komoly témákat érintünk, miközben megy a többi beszélgetés, vagy vélemény kinyilvánítás.
- Mert hülyén néz ki az orrom? Vagy esetleg mert megszegem valamelyik előzőleg kimondott szavaim? - vetem fel hangosan, úgy szeretném továbbra is hallani a véleményét, vagy szavait. Jól esik az embernek, hogy valakik értékelik.
- Az tiszta sor, hogy még nem vagyunk pár, de párocska igen, akik itt kedves szavakkal, mosolygással és egyébbel dobálják egymást. - vigyorgok rá, s egyben kíváncsivá tesz, mert nem fejti ki a mondandóját.
- Ez valami más? Mire gondolsz? - meglep, s felszalad a szemöldököm, nem is kicsit. Megnyugtat a tény, hogy nincs ellenére az elbújás a kíváncsi szemek elől. Én aztán nem fogok első nap rányomulni, s erőszakoskodni. Ezzel kapcsolatosan pedig egy csomó egyéb dolog jut az eszembe.
- Akkor el is fogunk tűnni a kíváncsiskodó szemek elől, meg a tágra nyílt fülű egyénektől.  - értünk egyet, aztán csak sikerül Valt az evésre terelni. Hamarosan veszek egy fánkot, amibe beleharapok, aztán nyújtom a barátnőm szája elé, hogy harapjon belé. Meglepetésemre nem viszolyog a közvetett csóktól, vagy egyébtől. Észlelem a huncutságát, s én készségesen csók közben takarítom meg Val ajka környékét a csokitól. Elégedetten morgok, mint egy jóllakott oroszlán.  Ami marad nekem az első fánkból, az még egy harapás, amit könnyedén megeszek és lenyelek. Veszem a következő fánkot, s bele is harapok, mikor utolér a kérdése. Első sorban lenyelem a falatom, amit pépessé zúztam a fogaimmal.
- Én úgy gondoltam, hogy beszélgetünk. Összebújunk egymással az ágyban, s hát én szívesen kárpótolnálak pár dologgal, ami kimaradt az életedből. Ám még mielőtt azt látnád magad előtt, hogy szeretkezni szeretnék veled a randink első napján, az kizárt dolog. De egy kis fehérnemű party belefér nem? Összebújással és simogatással. Alig ismerlek, s nem tudom az elérhetőséged.  - említem meg, hogy mi ötlött a fejembe. De még mielőtt elmenekülne, vagy rosszat mondana rólam, így a következőt mondom.
- Egy érdekesen megírt randink lenne – nézek le a formás combjára, majd elnézek a padlóra. Vajon el fogja utasítani a dolgot, vagy benne lesz? Ezután csak némán etetgetem magunkat, míg el nem fogy a fánk, s utána a forró csokoládét iszom meg. Nem mondom semmit, sokkal inkább szünetet tartok a beszédben. Ha sikerül meginnom az italom, akkor hátra dülve a széken megvárom, hogy a galambom szintén végezzen az ő adagjával.
- Gyere, menjünk. Szeretném, ha a barátnőid egész nap úgy bámulnának ránk, mint boci az új kapura. - segítek felállni a helyéről, hogy utána én szintén kinyújtóztassam a sajátjaim. Megmozgatom őket, aztán jön az öltözködés, s végezetól pedig megfogom kedvesem kacsóját. Kivezetem őt ezen helyről, hogy végül a 200 méterre levő hotelbe vezessem. Egyszer hátranézek, s megpillantom a két ismerős kobakot.
- Itt is lennénk – mutatok az ízléses helyre. Bevezetem őt a recepcióra, ahol rögtön kiveszem az első olcsó egyágyas szobát éjszakára. Míg egyik kezemmel töltöm a papírokat, addig a másik kezemmel simogatom Val derekát a túloldalon. Mikor végre kézhez kapom a kulcsot, addig el vagyok fáradva teljesen. Megnézem a szoba számunkat, s felvezetem a szobánkhoz. Mikor végre az ajtó mögött vagyunk, s jól bezárkózva, akkor szólalok hozzá.
- Végre leráztuk őket. - s ezután történik a varázslatom. Elkezdek levetkőzni. Egyik ruhadarab a másik után eltűnik rólam, hogy végül csak egy szál boxerben feszítsek Val előtt. Huncut mosoly költözik az ajkaimra, aztán szépen lassan befekszek az ágyba. Elterülök rajta, s a fiatal bájos nő reakcióját figyelem.

Valószínűleg igaza van, hogy nem ez a legalkalmasabb hely egy ilyen komoly téma megbeszélésére. Jól esik, hogy ennyire megbízik bennem. Nem tudom, hogy minek köszönhetem ezt az óriási bizalmat, de arra fogok törekedni, hogy megbecsüljem. Akármeddig is tart ez az egész köztünk. De remélem, hogy nem kérészéletű kapcsolat lesz. Igaza van abban, hogy ki kell használni minden adódó lehetőséget; hogy meg kell élni minden pillanatot. Hiszek abban, hogy nem véletlenül kerülnek be az életünkbe az emberek. Biztos vagyok benne, hogy Cilliant is céllal sodorta a szél az életembe.
- Rendben – mondom, és megsimogatom az arcát. Élvezem, ahogy a kezemet szúrja a borosta. A súrlódó hang, szinte zene füleimnek.
- Te tiszta bolond vagy! Nem is néz ki hülyén az orrod – válaszolom – Nekem tetszik – teszem hozzá, és hogy nyomatékot adjak kijelentésemnek megcsókolom az orra hegyét. Amikor elhúzódom rámosolygok, majd így folytatom. – Szerintem, ha megszeged bármelyik korábban tett kijelentésed, akkor nem nekem kellene szégyenkeznem miattad, hanem saját magadnak – felelem. Lehet, hogy kemény vagyok, de szerintem mindenki a saját tetteiért felelős. - És ahogy megismertelek, az alapján úgy gondolom, hogy szégyellnéd is magad – folytatom. – Olyan embernek tűnsz, aki, ha egyszer elhatároz vagy kijelent valamit, akkor ahhoz tartja is magát.
Megmosolyogtat, hogy párocskának gondol minket. De helytálló. Egyértelmű mindkettőnk számára, hogy valami olyan van alakulóban, ami túlmutat a kamu kapcsolaton. Legalábbis remélem, sikerült a tudtára adnom, hogy nem bánnám, ha nemcsak kamuból ismernénk meg egymást. Gondoltam, hogy rá fog kérdezni, hogy mit értek az alatt, hogy „ez valami más”.
- Hát úgy más, hogy nem kamu az, ami történik köztünk – mondom, és közben a mutatóujjammal magunk közt mutogatok. – Senki iránt nem vonzódtam még úgy, mint hozzád – vallom be félénken. Nem szoktam az érzéseimről beszélni, ezért érzem egy kicsit zavarban magam.
Vigyorgok a kijelentésén. Izgatott vagyok a gondolatra, hogy kettesben lehetek vele. Távol a kíváncsi szemektől és fülektől. Nem mintha úgy viselkednénk, mint akiket zavarnak a körülöttünk ülők. Még mindig az ölében ülök, és így kezdjük el enni a fánkunkat. Illetve ő etet engem. Amikor direkt összecsokizom a számat, lecsókolja ajkaimról a felesleget. Közben jólesően morog, amivel teljesen beindít. Egy kicsit fészkelődöm az ölében, hátha enyhíteni tudom a feltámadó bizsergést.
Nem tudom, hogy mit mondjak. Persze, szeretnék kettesben lenni vele, és jobban megismerni, de ehhez miért kellene fehérneműre vetkőznünk? A férfiak mindig azt mondják, hogy nem értik miért zavar bennünket, ha meglátnak minket fehérneműben. Hisz a bikini is ugyanannyit takar. Nos, ez igaz, viszont a fehérneműt - jobb esetben – csak olyan valaki látja, akivel bensőséges viszonyban vagy. Kivéve az egyéjszakás kaland esetén. Bár, ha jobban belegondolok, az is egyfajta bensőséges kapcsolat. Leegyszerűsítve, én döntöm el, hogy ki láthatja a fehérneműm, és ki az, aki nem. A kialakuló pánikon nem segít az, amit mond.
Hát az biztos, hogy egy érdekesen megírt randi lenne. Már a megismerkedésünk sem hétköznapi.
- Nem kell egy hotelszobába mennünk, hogy megtudd az elérhetőségem. Csak meg kell kérdezned – jelentem ki. Hiába nem adott okot arra, hogy féljek tőle, azért mégis óva intik a nőket az ismeretlen férfiakkal kapcsolatban. Ráadásul nem kérhetem meg a barátnőimet sem, hogy kövessenek, mert pont előlük akarunk meglógni. Nem tudom, hogy mit csináljak. Aggódom, hogy ha nemet mondok, akkor kész, vége, ennyi volt. Mármint talán belemenne, hogy továbbra is a kamu barátom legyen, de lehet azt mondja, hogy nincs szüksége egy félős kislányra, sokkal inkább egy nőre.
Amint befejeztem a reggelit, felállít az öléből, felöltözünk, majd elindulunk. Az ajtó felé menet egy pillanatra a barátnőimre nézek. Kíváncsi tekintettel figyelnek minket. Nem megyek oda hozzájuk. Cillian kivezet a kávézóból, és megindulunk az utcán.
- Hová megyünk? – kérdezem. Igazából nem beszéltük meg a hotel kérdést. A furcsa helyzet után, mindketten csendben eszegettük a maradék fánkot, majd megittuk a forró csokinkat, ami már nem is volt olyan forró.
Kis idő múlva megállunk egy elegáns épület előtt. Megdermedek egy pillanatra. Hát ezek szerint eldőlt a hotel kérdése. Nem hagy időt gondolkodásra, már be is kísér az épületbe. A recepciónál állva, míg a papírokat tölti, végig simogatja az oldalam. Ettől egy picit megnyugszom. Varázs érintése van, esküszöm.
Ahogy közeledünk a szobánk felé, újra kezdi átvenni a testem felett az irányítást az idegesség. Kinyitja az ajtót, majd előre enged, aztán hallom, ahogy bezárja az ajtót. Ettől még inkább feszült leszek.
Aztán egyszercsak vetkőzni kezd. Azt hittem, hogy csak viccel, amikor a kávézóban felhozta a fehérnemű-party ötletet. Hát úgy látszik tévedtem.
- Cillian, mit csinálsz? – kérdezem, de nem tudom levenni a szemem róla. Szépen kidolgozott felsőteste van. Nem túl izmos, de azért formás.
Leteszem a táskámat az asztalra, a kabátomat pedig felakasztom a fogasra, majd elindulok felé. Viszont én nem kezdem levenni a ruháimat. Megállok az ágy előtt, leveszem a cipőm, majd felvont szemöldökkel megkérdezem tőle: Van még egy kis hely a számomra is?

Mikor hallgatok, akkor éppen megfigyelem, hogy miképpen rezdül Val  arckifejezése. Jó nézni, füleg úgy, hogy az ölemben csücsül, mint egy barátnő. Jelen pillanatban kamu barátnő, de bizonyosan örülnék annak, ha nem csak ennyi lenne ebből az egészből. Vágyakozó sóhaj tör fel az ajkaim közül, s csupán abban reménykedek, hogy nem kérdez rá. Kifejezetten tetszik, hogy megsimogatja az arcom, olyan lágy mozdulattal. Úgy érzem, hogy most visszakapom azokat a érintéseket, amiket én adtam neki.
- Én bolondos vagyok, nem tudtad? - mosolygok rá, s repes a szívem, hogy neki tetszik az orrom is. S nem csak szavakat kapok, hanem egy csókot a nozim hegyére. Elkényeztet, s megint az a gondolat, hogy bizony ez már túlmutat a kamu barátságon. Hiszen tehetnénk úgy, hogy nyilvánosan nincs semmi megbotránkoztató, vagy csók és egyebek, de ha kettesben vagyunk, akkor meg nyaljuk és faljuk egymást. Eszembe jut egy külföldi dalszám erről.  Mikor komolyabb témáról kifejti a szavait, akkor természetesen a gyönyörű szemébe nézek, s teljesen elveszek benne. Eszem ágában sincs szemezni a dekoltázsával, majd eljön annak szintén az ideje és helye.
- Valóban szeretek eleget tenni a szavaimnak. - erősítem meg én is ezt a tényt magammal kapcsolatban.  Látom, hogy többször mosolyt csalok az arcára, ami teljesen jó jel. Legalább tudom, hogy vevő az én humoromra, s nem kell a szomszédba átmennem kölcsönkérni egyet.
- Egyetértesz akkor velem, s ezzel együtt én azt mondom, hogy nem fogsz tudni tőlem megszabadulni – mesélem el neki huncut módon, édes arccal. Az utána kijelentése pedig egyszerűen fejbe vág, mint egy nagyon erős házi pálinka. Nézek is hitetlenkedve egy kicsit, hogy életem során van valaki, aki alapból vonzódik hozzám. S ráadásul a saját módján tudtomra adja? Nyelek egyet, s nem tudom másképp jelezni a hasonló érzést, hogy nyomok egy csókot a homlokára, majd odabújva a füléhez beledörmögöm a magam részét.
- Hasonlóképpen érzek az irányodba. Úgy tapadok hozzád, mint vasorrú bábához a patkómágnes – szórakozott vagyok, mert piszkosul jól érezm magam a társaságában. S végre egy olyan, akivel el tudok beszélgetni és nem kell attól tartanom, hogy kikotyogja másoknak. Én legalábbis megbízok benne. Ezután következik az étkezés, majd italozás, s a kis játékosság közöttünk.  Milyen szép párocska vagyunk!
- Nem itt szeretném elkérni az elérhetőséged, mert akkor elbukunk. Szerintem a barátnőidnek lézeres szeme van, így távolról kiszúrnák, hogy mit pötyögünk a mobiljainkon. - aggódók e tény miatt, s remélem a partnerem egy véleményen van velem. Vigyázni kell a nőkre, mert sok mindenre képesek. Azután jön a készülődés, majd indulás. Egy kellemes séta kéz a kézben egészen pontosan az egyik kisebb Hotelig tart. Ott bekísérem, s egy szobát kérek éjszakára. Érzem, hogy feszült a hotel gondolatától, ám próbálom őt lenyugtatni az oldalának simogatásával. Mikor minden megvan, akkor indulunk a szobámhoz. 10 perc sem telik el, s zárt ajtók mögött lehetünk. Én levetkőzök majdnem meztelenre, s befekszem az ágyba minden további nélkül.
- Mit csináltam? Levetkőztem, mert meg szerettem volna villantani neked a hab testem. - kacsintok neki,  s látom ő nem követi a példámat. Erre számítottam, s elégedetten nézek rá. Helyén van az esze, így mikor felteszi a kérdést, hogy van-e hely az ágyban, akkor én kikelek.
- Persze, csak nyugodtan.Most megmutatom, hogy milyen gyorsan öltözök vissza. - nevetem el magam, s visszaöltözök. A cipőmet nem veszem vissza, hanem egyenesen odasétálok Valhoz. Odaülök a közelébe.
- Te vagy a légyönyörűbb nő, akivel valaha találkoztam. Megvan a helyénvaló esze, s nem hagyja magát elcsábítani olyan könnyedén. - odaérek az arcához, aztán úgy érzésből, hosszan megcsókolom a varázslatos ajkait. Lágyan eldöntöm őt az ágyon, s felé telepszek egy kicsit, majd a másik oldalán elterülök.  A plafont kezdem el bámulni, pimasz mosollyal az ajkaimon.
- Elkérhetem a telefonszámod Édesem? - felé fordítom a fejem, hogy nézhessem az arcát. Ha megadja mindezek után, akkor boldog leszek, ha nem,akkor sem esek kétségbe. Számomra akkor egyértelmű jelzés arra, hogy amit tettem vele az túlságosan sok. Lassan a mosoly elhalványul az arcomról, s helyét a komolyabbik felem veszi át.
Vívódok magamban, hogy érdemes lenne egy nap alatt mindent elmondani neki, vagy hagyjak még szeletkéket. Inkább az utóbbinál maradok, ám jól tudom, hogy egy mélyebb storyval tartozom az öcsémmel kapcsolatosan. Hát legyen! Életem egyik pontja volt. Megköszörülőm a torkom, aztán gondolva egyet neki kezdek ennek az eseménynek.
- Szóval az öcsémmel nem vagyok jóba, s összerúgtam vele a port. Az egész úgy kezdődött, hogy én leváltam nem olyan régen a családi háztartásból. Az öcsém, s két szülőm lakott egy helyen. - kénytelen vagyok megállni, hogy összeszedjem a gondolataim.
- Az öcsémmel mindig is rivalizáltunk, mert ő volt mindig az, aki el volt kényeztetve, míg én az okosabb, ügyesebb. Szüleim haza akartak látogatni a nagyszülőkhöz, hogy rendben vannak-e vagy sem. Az időjárás elég rossz volt, s próbáltam lebeszélni a szüleimet is róla. Hajthatatlanok voltak, s kikötötték, hogy elkényeztetett úrfira vigyázzak, míg távol vannak. Hiába érveltem, hogy ilyen időben nem érdemes megkockáztatni, agy valami hasonló. Öcsém csak hallgatott nagyokat, inkább ment játszani a számítógépén. Este lehetett már, 19 óra. Hajnalban csörgött az a bizonyos telefon, hogy közöljék a rossz hírt. Rögtön meglátogattam az öcsém, aki rögtön szinte a torkomnak ugrott, hogy miért nem tudtam őket lebeszélni a hülye útról! Ez az én hibám, mert mindenre képes vagyok, de erre használhatatlan. Úgy káromkodott velem szemben, hogy szerintem az egész lakóközösség hallotta. S a dühtől, a fájdalomtól fűtve úgy döntött, hogy ő mikor kitisztul zaz időjárás, akkor hazaköltözik Írországhoz a nagyszülőkhöz. Én nem kértem a pénzből, amit kapott. Egy árva vasat se. Nem engedett semmit sem ki a kezei közül, elég gazdagon tért vissza. Azóta sem hívtam fel, s nem is fogom. - sóhajtok egyet, s lehunyom a szemem.
- De mindig ilyen volt. Ha kaptunk valamit, akkor mindig ő kapta a többet. - féloldalasan elfekszem, Val irányába, s a szabad kezemmel végigsimogatom az oldalát.
- Szóval én voltam az a fáradozó személy, aki szerette volna megakadályozni az esti indulást, míg az öcsém henyélt, így gondolom én lettem a béna a szemében, hogy miért nem voltam képes rá. 1 évig gyászoltam a szüleim, nem olyan régen tértem vissza az élet színterére. A nagyszüleim nem hívtak fel még, s van olyan sejtésem, hogy  öcsémnek köszönhető ez is. Ki tudja mit mesélt be nekik. Így lettem magányos családtalan férfi, egy év leforgása alatt. - megáll a kezem, s átpakolom a bársonyos, mosolygós arcára.
- S szeretnék nem egyedül lenni, s valakit tudni magam mellett. Aki elviseli olykor a hülyeségeimet, s megmentene olykor tőle. - komolyság után villantok egy könnyebb mosolyt, de rövid életűnek tűnik.
- Meg azért is kellene, mert magamban sokkal nehezebb dönteni. -  hatásszünetet tartok, mert kell is.
- S itt vagy Te, aki értem jött. Akiért én tűzbe is belegázolnék, ha történne vele valami. Egy szerethető nő vagy, egy olyan, akit nehezen lehet kihorgászni. S nem vagyok buta, s nem akarlak visszaengedni a tóba, a nagy közösbe. Megtartanálak magamnak.  - odahajolok az ajkához, s rányomok egy gyors puszit.
- Önző lennék? Nem, mert szerintem nem véletlenül találkoztunk ma. S én bátran ki merem mondani, hogy az a kamu szó kerüljön ki a barát és barátnő elől, s a pár elől. - kezem beletúr a hajába, de csak gyengéd módon. Közelebb húzódok, s magamhoz simítom a testét. Utána újra elkap a csókolás művészete, s lágyan hívom csókcsatába az ajkait. Ötödik másodperc után,elmélyítem szenvedélyesre, s addig ostromlom kedvesem ajkait, míg már szükségünk van egy kicsi szünetre. Elterülök újra a saját térfelemen.
- Ha kíváncsi vagy velem kapcsolatban bármire, akkor nyugodtan kérdezz. - ezzel letudom a saját részemről a kényes témát. Egy darabig nem teszek semmit, de utána odahajolok a füléhez, s játékosan belemorgok, s lágyan ráharapok a fülcimpájára. Szabad kezem az oldalán pihen.
- Szeretni való vagy Val, és ennivaló is. - ezután pedig elhúzódok tőle, sőt kimászok az ágyból.
- Mindjárt jövök, csak a mellékhelyiséget kell meglátogatnom. - elsietek a WC-re, mert hív a természet. 5 percnél nem tart tovább. Mikor visszatérek a hozzá, inkább az ablakhoz sétál.
- Gyönyörű innen a kilátás.

Kíváncsi vagyok, hogy mi járhat a fejében, amikor ilyen fürkésző pillantással néz rám. Olyan csodálattal figyeli az arcom, mintha valamiféle szent lennék. De már nem érzek késztetést, hogy elfordítsam a fejem. A kis bohóckodásunk ellazított. Ennek következtében szabadabban fejezem ki érzéseimet. Legalábbis, ami tőlem kitelik. Idegen terepen járok, de nagyon szeretném, ha ő vezetne be az ismeretlenbe, és végig mellettem lenne.
- Tényleg? Eddig fel sem tűnt – felelem viccesen, majd egy csókot nyomok a szájára, de közben még mindig vigyorgok.
Hihetetlen ez a pasi! Nem hiszem el, hogy ilyen könnyedén meg tud nevettetni. Valószínűleg az a sikerének a kulcsa, hogy nem erőlteti minden áron, hogy mosolyt csaljon az arcomra.
- Na, akkor nem csalt a megérzésem. Az a bizonyos hatodik érzék – jelentem ki, majd rákacsintok. Úgy viccelődünk egymással, mintha ezer éve ismernénk egymást.
- Nem is szeretnék megszabadulni tőled – vallom be, és megint megcsókolom, de most nem érem be egy szájra puszival. Csókom egyre szenvedélyesebbé válik. Nem tudom, mi ütött belém. Teljesen megbabonázott, és kifordultam önmagamból. Vagy az is lehet, hogy ez a valódi énem, csak nem volt még alkalma felszínre kerülnie. Mindenesetre úgy csókolom, mintha senki nem lenne körülöttünk. A külvilág jelen pillanatban megszűnt a számomra. Azon csodálkozom, hogy még nem szóltak ránk a viselkedésünk miatt. Én nem szívesen nézném, ahogy két ember nyalja-falja egymást.
Amit mond, miután elhúzódunk egymástól, hogy levegőt vegyünk, megmelengeti a szívem. Tudom, hogy vonzódik hozzám, elég egyértelművé tette, de külön öröm, hogy ő sem érzett még hasonlót. Szavaival megint megnevettet.
- Olyan vicces vagy. Imádom a hasonlataid – mondom, és puszit nyomok a szájára. Nagyon csábító ajkai vannak, nem tudok ellenállni nekik. Jó érzéssel tölt el, hogy nekem is sikerül megnevettetnem. Az, hogy ilyen játékos, belőlem is előhozza ezt az énem. Pedig nem is tudtam, hogy van ilyen oldalam is. Mármint nem vagyok egy mufurc némber, mert a barátnőimmel szoktam viccelődni, de nem gondoltam volna, hogy egy férfi is elő tudja csalogatni, ráadásul ilyen rövid idő alatt. Inkább ez a meglepő. Nagyon zárkózott típus vagyok. Kell egyfajta bizalom, hogy el tudjam engedni magam egy ismeretlen társaságában.
- Igen, igazad van. Már megint… - egy kis szünetet tartok, majd hozzáteszem. – Muszáj ilyen okosnak lenned? – kérdezem tettetett felháborodással, és még a karjaimat is összefonom magam előtt, hogy fokozzam a hatást. Persze nem bírom sokáig játszani a durcásat. – Csak vicceltem. Örülök, hogy legalább te figyelsz a részletekre. Az én agyam úgy látszik, hogy kikapcsolt. Persze ez a te hibád, mert teljesen megbolondítottál – mondom, és lágy csókot hintek az ajkaira.
Miután eljöttünk a kávézóból kéz a kézben sétálunk végig az utcán. Nem sokkal később megállunk egy nagy épület előtt. Már kívülről is látszik, hogy ez egy hotel. Aggályaim vannak azzal kapcsolatban, hogy biztos jó ötlet-e. Végül bemegyünk, és kiveszünk egy szobát. Amint belépünk a szobába, Cillian vetkőzni kezd. Elment az esze.
- És miért szeretted volna megmutatni nekem? – kérdezem egy kicsit csábos hangon - vagyis remélem, hogy úgy hangzott. -, miközben a kabátom veszem le. Egy kis elégedettséget látok a szemében. Nem tudom biztosan, de talán az elégedettsége arra irányul, hogy nem dobtam le a ruháimat. Lehet, ez is egy teszt volt, mint korábban a fehérneműm színe. A nézéséből ítélve helyesli a tettem, szóval lehet, szereztem még egy pontot?
Megkönnyebbülök, amikor visszaveszi a ruháit. Nem állok még készen arra, hogy egy szál fehérneműben parádézzak előtte. Miután felöltözött, mellém ül az ágyon. A kimondott szavaitól zavarba jövök. Lehajtom a fejem, de amikor az arcomhoz ér a keze, újra felemelem, és ránézek. Megcsókol, miközben hanyatt dönt az ágyon. Semmi vadság nincs a csókjában. Inkább így pecsételi meg azt, amit mondott. Az egyik kezemet a tarkójára csúsztatom, próbálom közelebb húzni magamhoz. Miután elszakadt ajkaimtól, mellém fekszik, és a plafont bámulja. Látom, hogy mosolyra húzódik a szája. Kíváncsi vagyok, hogy mi jutott eszébe. De nem kell sokat várnom, hogy megtudjam. Elmosolyodom.
- Elkérheted, de nem biztos, hogy megkapod – válaszolom, és játékosan kinyújtom rá a nyelvem. Tudom, elég gyerekes viselkedés ez tőlem, de hát ezt váltja ki belőlem Cillian.
Elkomolyodik. Érzem, hogy a bús felhők megint a fejünk fölé kúsznak. Eszembe jut, amit korábban az öccsével kapcsolatban említett. Azt mondta, ha kettesben lennénk, akkor elmondaná, hogy mi történt. Ezek szerint úgy gondolja, hogy itt az idő belevágni. Elkezdi a történetet, de úgy döntök, hagyom, hogy elmeséljen mindent, és inkább a végén szólalok meg. Nem akarom megzavarni közben. Ha az öccse nem is érdekli, a szüleik halála még biztosan fáj neki.
- Mikor történt ez? – kérdezem, miután úgy gondolom, hogy a mondandója végére ért.
- Hány éves volt az öcséd, amikor történt a baleset? – Ha tinédzser korú, akkor valamilyen szinten érthető, hogy Cilliant hibáztatja. Természetesen ez úgy hülyeség, ahogy van, de a tinik furák. Szerintem mind furák voltunk tini korunkban.
- De miért kivételeztek vele a szüleitek? Nem akarok tiszteletlen lenni, de szerintem ez egyáltalán nem volt helyes. Az öcsémmel, mindig egyenlő arányban kaptuk a dolgokat – avatom be egy kicsit én is a családi hátterembe.
- Remélem, te nem hibáztatod magad mindezért. Nem a te hibád. A szüleid felnőtt emberek voltak, akik meghozták azt a döntést, hogy a rossz idő ellenére is elindulnak. Senki nem erőszakolta rájuk – mondom, és megsimogatom az arcát, majd finoman megcsókolom. – Te egy nagyon szerethető férfi vagy. Minden nő álma – mély levegőt veszek mielőtt kimondanám, amit gondolok -, de örülnék, ha csak az én álompasim lennél.– El sem hiszem, hogy kimondtam. Az, hogy ilyen nyíltan beszél, engem is erre késztet.
- Szerintem sem volt véletlen a találkozásunk. Mindkettőnk számára egy új kezdetet jelenthet. - Kezével beletúr a hajamba, és közelebb von magához, de mielőtt megcsókolhatna - mert érzem, hogy ez következik -, megszólalok. – Én is örülnék, ha a kamu szó kikerülne kettőnk közül – suttogom halkan. Aztán a száját az enyémre nyomja, és kifulladásig csókol.
- Honnan jött az ötlet, hogy grafikus legyél? – Inkább könnyedebb vizekre eveznék. Biztos vannak még csontvázak a szekrényében, de most nem a szennyes kiteregetése az elsődleges.
Miután eltűnik a mosdó ajtaja mögött, én is felkelek az ágyból, és az ablakhoz sétálok. Hallom, ahogy nyílik az ajtó, majd megáll a hátam mögött.
- Igen, tényleg az– értek vele egyet. Aztán megfordulok, hogy szemben álljak vele. – És most mi a terv? Mit fogunk csinálni? Itt leszünk egész nap, és beszélgetünk? – kíváncsiskodom. Tuti, hogy van már valami terve.

- Miért szerettem volna megmutatni neked? Amolyan előkóstolóként a szemednek, mert először a szemnek, utána idővel jön a többi testrész.  - kacsintok rá kedvesemre, kibúva azon tény elől, hogy megnéztem, milyen lány. Mennyire csábul el? Nyitott szemmel járok, s vannak szó szerint  kurvák, akik egyik percben még egy pasinál bájolognak és csókolóznak, aztán fél órával később egy teljesen másiknál. Megnyugszom, hogy Val nem ilyen, s valószínűleg nem hagyná magát olyan könnyedén. Visszaveszem a ruhám, mert a teszt megvolt, s elégedett vagyok vele. Ráadásul legtöbben elszaladnának, mert ilyet tettem, azonban ez a nő marad mellettem. Okos, ügyes és kitartó, meg egyre inkább huncut, s vicces. Úgy érzem, hogy az idő haladtával kezd megnyílni előttem, mint Mózes előtt a Tenger. Már most jól csókol a drága, s nagyon is tudja, mitől döglik a légy. Nem tudom, hogy ez tudatos nála vagy sem. Egy ízes csókcsata után elterülök mellette, s próbálom elkérni a telefonszámát, de ő huncut módon válaszol.
- Nah ezért megállj, el fogom érni, hogy megadd a telefonszámod  - jelentem ki számára, egy nagy vigyorral az arcomon. A nyakának egy pontját nézem, ahol valószínűleg érzékeny. Tökéletes célpont, de egyelőre nem támadok ilyen nyíltan.
- Egy évvel ezelőtt történt, nyáron egy viharos estén. 3 évvel fiatalabb nálam, így ő most 23 éves felnőtt férfi, legalábbis azt hinné az ember. A baleset idején 22 éves. - látom, hogy mennyire kíváncsi az én Drágám  az öcsémmel kapcsolatosan, s bátran felteszi a saját kérdéseit, amit természetesen fogadok.
- Mert aranyosabb volt, s elég pátyolgatni való. Én meg már addigra lehetett velem mit tenni. Fogalmam sincs, s különösebben sosem zavart. Lehet több ölelgetést kapott, s minden egyebeket, de én attól függetlenül felnőttem. - magyarázom neki, s egy mosolyt is küldök neki.
- Veszekedéskor majdnem sikerült öcsémnek bemesélnie nekem, hogy az én hibám. Tudom, hogy ők hozták meg azt a döntést, s én nem tehetek róla. Eleget agyaltam az események láncolatán abban az egy évben. - mondanám tovább, de kedvesem varázscsókjával kiszakít a szomorúság tájképből. Nem engedem, hogy elhúzza a tenyerét az arcomról. Figyelmem teljesen rá irányítom, mikor meghallom a bókját, aztán kimondja, amit jelenleg érez. Elégedettség, s jókedv érzés keveréke ül ki az arcomra. Nem csókolom meg, csak somolygok rá, aztán én csatlakozom az ő kijelentéséhez.
- Valentina, ettől a pillanattól fogva, csak a te dögös álompasid vagyok. Veled maradok jóban, s rosszban egyaránt.  Más nő ármánykodó csábításának ellenállok, s fura helyzetekből kimaradok. Másik részt, mivel itt vagy nekem, így szeretném a szabadidőm java részét veled tölteni Édes. Természetesen te is leszel olykor elfoglalva, meg biztosan vannak olyan időszakaim, ahol borulhat egy-egy programunk. Már előre bocsánatot kérek értük. - hatásszünetet tartok, hogy utána én elmondjam hasonlóképpen az én kívánságom.
- Én meg szeretném, ha csak az én dögös édes angyalkám lennél. Az én nőm a bajban, akivel beszélgethetek, tervezhetek és egyebek. - a következő szavak megragadnak a fejemben, s én megerősítem azt, hogy helyen mondta.
- Most meg  neked van igazad, mindkettőnk számára egy kalandos kezdet, egymás oldalán. A kamu szó akkor olvadt le a közös szótárunkból, mikor annyira szenvedélyen megcsókoltál a kávézóban. Nem tudom ki volt a mestered  - nevetem el magam, majd egy ideig várok, hogy lenyugodjak. Mármint a nevetésem, s a kérdésére tudja válaszolni.
- Onnan jött az ötlet, hogy jó a térlátásom, s ügyes mindkét kezem. Már óvodásként említésre méltó voltam, persze nem világ színvonalon.  Mindig is kerestem az iskolás éveim alatt, hogy mihez lenne kedvem, s végül rátaláltam erre. - hív engem a természet, így elmegyek a fürdőszobába elvégezni a dolgom. Mikor visszatérek, akkor Valt nem az ágyban találom, hanem az ablaknál. Kijelentésemmel egyetért, mikor a háta mögött állok. Megfordul, hogy velem szembe legyen, s rögtön kíváncsiskodik.
- Ami azt illeti, két bakancslistám van. Egyik a sajátom, míg a másik a közös. Vécézés után írtam össze, a fejemben – kacsintok rá, s huncutul villan a szemem világa. Hátrébb állok, majd vissza elé. Elvigyorgom magam, de már cselekszek is. Kedvesem érezheti az érzéki ölelésem, s míg ő beleolvad a karjaimba, úgy én mindkét kezemmel hátul próbálok lágyan rámarkolni a formás hátsójára. Remélem nem állít meg. Ezzel egyetemben, úgy teszek, mint ha meg akarnám csókolni de végül betámadom ott az érzékenynek tűnő pontot a nyakán. Csókolom, s csókolom ezzel kínozva, közben elégedetten morgok neki. Egy perc ostrom után, meg egyszerűen rákérdezek.
- Ez megért egy telefonszámot, amit végre megkaphatok? Vagy esetleg csiklandozzalak meg – elengedem őt, hogy utána kivegyem a zsebemből a telefont, s a bizalom jeleként a kezébe nyomom.
- Megkérnélek, hogy írd bele. Légy szíves – nézek rá olyan édes szemekkel.
- Természetesen a bakancs listámról, most kihúzhatok 3 dolgot. Nyugalom, mindjárt felvázolom a közös listát is. - mutatom fel az ujjam előtte, s nyomom rá az ajkaira megint. Kívánatos ajkai vannak.
- Eljönnél velem tekézni? Vagy inkább nézzünk moziban filmet, vagy esetleg van egy új festmény kiállítás a környéken. Elkísérnél valahová? Esetleg neked van kívánságod? Neked mi van a bakancs listádon Édes? - egyik kezem marad a hátsóján, míg a másik az oldalára surran, hogy megsimogassa.
- Bátran mond el, hallgatlak. - homlokomat az övéhez teszem, s rámondom az ajkaira a következőt.
- Nem vagyok ellenére semminek. Ráadásul kíváncsi vagyok, hogy mikor kell visszakísérjelek az otthonodba? Mert szeretnélek hazáig kísérni, főleg ha este lesz.

- Hát igazán látványosra sikeredett ez a kóstoló – mondom, és még egyszer végigjártatom tekintetem a testén. Tetszik, amit látok. – De nem kell levetkőznöd, hogy megnyerj magadnak. Már levettél a lábamról – teszem hozzá mosolyogva.
Arra számítok, hogy meg fog csikizni, amolyan büntetésképp, amiért nem adtam meg a telefonszámom. Azonban nem történik semmi, csak a nyakamat bámulja. Tekintetében ravasz fény gyúl, és már előre félek, hogy mit forgat a fejében, de még mindig nem tesz semmit. Jahjj, de nem szeretem a bizonytalanságot.
- Már ne is haragudj, de az öcsédnek elment az esze. Huszonkét évesen, hogy gondolhat ilyet? Felnőtt férfi, lehetne annyi sütnivalója, hogy ne téged okoljon – jelentem ki, és érzem, hogy magával ragadtak az érzelmek.
Dühös vagyok, mert nem szeretem, ha az emberek olyanokkal vádolják egymást, amihez egyáltalán semmi közük nincsen.
- Biztos vagyok benne, hogy te is ugyanolyan aranyos fiú voltál, mint ő, ha nem aranyosabb – adom tudtára egy mosoly kíséretében, miközben az arcát is megsimogatom.
Rossz hallani, hogy majdnem sikerült elhitetnie az öccsének, hogy ő a hibás, de örülök, hogy végül mégsem. Az viszont nem tetszik, hogy egy teljes éven keresztül marcangolta magát a történtek miatt.
- Olyan vagy, mint egy trubadúr. A szavaidtól repes a szívem – mondom nevetve. Imádom a szavajárását. – Én is szívesen tölteném veled a szabadidőm. És nem kell bocsánatot kérned, ha véletlen úgy alakulna, hogy le kell mondanod egy programot. Nekem ott az egyetem, neked meg a munkád. Azért, mert együtt vagyunk, nem kell minden egyes percünket együtt töltenünk. Legalábbis nekem ez a véleményem.
Ezután közelebb húzódom hozzá, és az ajkaira suttogom a következő szavakat. – Egyébként nagyon tetszik, amikor Édesemnek szólítasz. – Szavaimat egy csókkal pecsételem meg. Engem is meglep ez a csábító énem.
- A te dögös és édes angyalkád vagyok – erősítem meg szavait. Nem tudom, honnét jön az a rengeteg erő, ami segít kimondani azt, amit érzek. – De azért angyalkának talán mégsem mondanám magam – teszem hozzá.
- Hmm… hát lássuk csak. Kábé 180 cm magas, gyönyörű szeme és helyes arca van. De sajnos a nevére nem emlékszem – biggyesztem le ajkam. – Mindenesetre, ha értékelni kellene az oktatói munkáját, akkor mindenből megkapná a maximális pontszámot – jelentem ki, majd rákacsintok.
Alig bírja abbahagyni a nevetést, de amikor végre sikerül, válaszol a feltett kérdésemre. Elmosolyodom, amikor azt mondja, hogy ügyes mindkét keze. Pajkos gondolataim támadnak, de inkább nem mondom ki hangosan. Nem érzem még itt az idejét, hogy ilyenről beszéljünk.
- Fiatalabb koromban, én is rajzoltam, amit egybekötöttem a batikolással. Sajnos, ahogy elkezdtem a középiskolát abbamaradt ez a hobbim - mesélem el neki.
- Szóval már van közös bakancslistánk is?– kérdezem tőle évődve. Amikor átölel, akkor belesimulok a karjaiba. Nagyon jól esik ilyen közel bújni hozzá. Míg én élvezem ölelő karjait, a kezeit a fenekemre csúsztatja, és finoman megmarkolja. Ösztönösen közelebb húzódom hozzá. Felnézek rá, és felkészülök ajkai támadására. Nos, támadott, csak nem ott, ahol számítottam rá. A nyakam és a kulcscsontom találkozásánál levő kis érzékeny pontot csókolja. Szinte felfalja a nyakam. Szívja, és óvatosan harapdálja. Már ettől felforrósodott a testem, de a kis morgó hangok, amiket kiad, még inkább feltüzelnek.
Amikor abbahagyja, azt sem tudom, hogy hol vagyok. Pihegek, és közben próbálom értelmezni a kérdését.
- Jelen pillanatban bármire igent mondanék… - felelem, még mindig egy kicsit bódultan. Odanyújta a telefonját, én pedig elveszem tőle, és beleírom. Gondolkozom, hogy milyen néven mentsem el magam. Aztán eszembe jut, hogy mennyire imádom, amikor Édesnek hív, így hát e mellett döntök. Miután végeztem, visszaadom neki.
Az ujjait az ajkaimra nyomja, de megnyalom, mielőtt fejemet hátrébb húznám, hogy meg tudjak szólalni.
- És mi lenne az a három dolog, amit kipipálhatsz a bakancslistádon? – kérdezem kíváncsian.
- Szívesen elmegyek veled ezek közül bárhova – mosolygok rá. – De mit szólnál mondjuk egy mozihoz? De kijelentem, hogy horrorról szó sem lehet. Utálom őket – jelentem ki határozottan.
- Igazából ráérek, nincs dolgom. Túl vagyunk a barátnőimmel a vizsgákon, azért jöttünk Manhattanbe, hogy lazítsunk – tájékoztatom. – Viszont mielőtt bármit is csinálnánk, szerintem eljött az idő, hogy túlessünk a vallatáson. Te nem így gondolod?
Amikor leérünk a recepcióhoz, meghökkenve látom, hogy a barátnőim az előtérben ücsörögnek. Amint megpillantanak odarohannak hozzánk, majd nekem szegezik a kérdést.
- Elárulnád, hogy mi a fene folyik itt? Ki ez a pasi? – kérdezi Evelyn. Nagyot sóhajtok mielőtt bemutatnám őket egymásnak.
- Lányok, ő itt Cillian, a barátom – nézek rá mosolyogva. - Cillian, ők a barátnőim – mutatok feléjük -, Evelyn és Melanie. – Evelyn nagyjából ugyanolyan magas, mint én, a testalkatunk is hasonló. Rövid, vörös haja van. Mel pedig magas, vékony, középhosszú, szőkésbarna hajú, aki minden pasi álma.
Miután letudtuk a kötelező köröket, és megmondtam nekik, hogy Cillian haza fog kísérni, elhagyjuk a hotelt.

- Elfelejtettem mondani hozzá, hogy jó étvágyat – somolygok rá, s látom rajta, hogy végigmér engem. Úgy tűnik, hogy egymás nézegetése szintén ki lehet pipálni, ezzel a cselekedettel. Hallgatom tőle a megerősítést, hogy már megnyertem őt, s ehhez nem szükséges vetkőznöm. Viszonozom a gesztusát, s mosolygok rá, mert akkor teljesen jó a helyzet. Egy darabig csendben vagyunk, s nem mondunk semmit. Én egyrészt azt emésztem amit az öcsémre mond. Nem kell sok hozzá, hogy a véleményemet megformáljam.
- Köszönöm Édesem, hogy ennyire a védelmemre kelsz. Jó hallani a szavaid – kicsit meglep, hogy mennyire elkapta őt az érzelmei, de meghagyom neki. Nem torkollom le, hanem aminek ki kell jönnie, azt ne fojtsa magába. Az annál rosszabb. A meglepetés után, pedig újra mosolyt csal, mert eddig nem igazán tudott amolyan bókokat mondani, most pedig elkényeztet vele. Csábít a kisasszony, s valljuk be, hogy elég hatásosan.
- Nem tudom, hogy lehet valaki 1 évesen aranyos, meztelenül a fürdővízben, látható kis kukikával. Mert a Családi fotóalbumban, van olyan 10 darab - nézek rá vigyorogva, miközben érzem, hogy Val megsimogatja az arcom. Ez aztán bókolás a borostás fejemnek, de tetszik a törődése és az ilyen megnyilvánulása. Nevetek vele együtt, mikor trubadúrnak nevez, akinek a szavaitól repes a szíve.
- A te szavaid sem kispályások, jó hallani az édes hangod, s legfőképp, hogy velem vagy és mi együtt – vallom be teljesen őszintén, majd a következő szavaira szintén azt kell mondanom, hogy mennyire igaza van. Egy okos nő.
- Mennyire igazad van megint, mindenesetre szólni fogok, ha valami elmarad. Mert úgy illik. - közelebb hajol hozzám, s érzem a leheletét az ajkaimon. Várok, hogy ebből mi fog kisülni, s enyhén beharapom az ajkaim. Megtudom, hogy szereti, ha Édesemnek hívom, s utána kapom a csókot. Szinte beleégeti a szótáramba ezt a szót, míg a többi szavaira kiveszem az angyalka szót.
- Rendben – sóhajtok, s pontosan azért, mert elváltak az ajkaink. Egyszerűen nem tudok betelni az övével. Kell egy idő, míg összeszedem a gondolataim, addig hallgatom a barátnőm mámorító szavait. Egyszerűen, ahogy nézem őt, nem tudom elkerülni, hogy érzelmek kavalkádja meg ne induljon bennem.
- Ohh, mindenképpen átadom az oktatónak ezeket a szép szavakat. - kacsintok vissza rá. Megtudom hamarosan, hogy rajzolt ő szintén hobbi szinten, úgy mint én. Annyi a különbség köztük, hogy nekem megmaradt és fejlesztem magam benne. Elképzelem magam, hogy a közös lakásban egymás mellett festegetünk egy tájat, s mikor megunjuk, akkor egyszerűen szerelmeskedünk.
- Jó tudni, akár segíthetek visszahozni azon énedet. Tudod közös festegetés, az nem árt. - s elérkeztünk a bakancslista témához, ahol meg van lepődve, hogy van már ilyen.
- Igen, van. Ha nem lenne az lenne a legcikibb dolog a világon. Legalábbis van olyan érzésem. - beszélek újra nyíltan ezekről a dolgokról. Egy pasi legyen huncut, s mindenre legyen megoldása. S Én mivel elég kreatív vagyok, így ez nem akadály. Végrehajtom a saját telefonszám szerző kényeztetésem, s mikor befejezem a mesterművem, akkor várom a hatást. Szavai megfognak, s huncutabb énem előveszem, hogy a füléhez hajolva beleduruzsoljam.
- Akár arra is? - lágyan beleharapok a fülcimpájába, azonban mikor elveszem a fejem, akkor megerősítem benne a tényt.
- Első randinkon nem fogok olyat tenni. Állom a szavam továbbra is...de a következő együttlétre az már nem érvényes. - látom, hogy bepötyögi a telefonszámát a mobilomba, s ha már ott díszeleg, akkor én megcsörgetem őt, hogy meglegyen az enyém. Teljesen meglepődök azon jelenetnél, mikor az ujjam tapasztom az ajkaira, azonban ő cselesen kijátszik, sőt kacérkodik velem egy új nyalással. Nyelek is nagyot, de aztán mosolygok rá.
- Dupla kezes popsi markolás, egy varázslatos nyak csók Édesem nyakára, s az utolsó pedig a forró ölelkezésünk. Nem, az utolsó nem számít annak, inkább az, hogy végre telefonszámot cseréltünk. - kiderül hamarosan, hogy ő szívesen menne moziba, ráadásul nem szereti a horrort.
- Pedig a horror filmek szoktak lenni az összebújós filmek, mikor mindkét fél összesimul, hogy közösen túléljék a rémséges dolgokat. Olyan romantikus – nevetem el magam, miközben hozzáérek az arcához, s nyomok egy csókot az ajkaira.
- Természetesen, akkor semmi horrot nem fogunk nézni. - biztosítom arról, hogy nem fogom őt e szempontból megszívatni. Nincs ilyen gonoszság a listámon. Megtudom, hogy túl van a vizsgáin, így hát ő szabad. Jól hangzik, így természetesen belemegyek mindenbe az ő kedvéért.
- Naná, menjünk és sokkoljuk őket. - kacsintok rá, s elhagyjuk a hotel szobát. Odalenn azon nyomban odajönnek hozzánk, hogy őt elővegyék a színjáték miatt. Magamban mosolygok, de kivülről próbálok érett férfiként mutatkozni. Ami azt illeti bemutatkozás ideje alatt nyilvánosan bókolok Édesemnek, hogy belekarolok a derekába, s fogom őt. Bemutat minket egymásnak.
- Sziasztok – mondok ennyit, utána meg kifelé indulunk a hotelből. Mikor kiértünk, akkor a legközelebbi mozi felé terelem a barátnőm. A derekába vagyok belekapaszkodva, s nem fogom a hátsóját fogdosni. Az már túl privát, amit nem szeretnék mutatni másoknak.
- Lássuk csak, van egy akciófilm, két romantikus film, egy filmdráma, egy rajzfilm, egy marvel marhaság. Melyiket választanád? - nyomkodom a drága mobiltelefonom, amin van mobilinternet. Kíváncsi vagyok, hogy mi a választék.

- Jahjj, hát az ilyen fotók elmaradhatatlanok. Ha nincs olyan kép rólad, ahol fürdetnek, akkor nem is volt igazi gyerekkorod – viccelődöm. Értem, hogy ez is egy mérföldkő az ember életében, de az ilyen képeket el lehetne rejteni jó mélyen a fotóalbumban. Nem tudom, hogy miért élvezik a szülők mutogatni őket.
- El is várom, hogy szólj – jelentem ki határozottan. – Nem, azért, mert minden lépésedről tudni szeretnék, hanem azért, amit te is mondtál. Az illem így kívánja.
Közelebb hajtom hozzá a fejem, viszont az ajkai előtt megállok. Látom, hogy beharapja őket. Alig bírom ki, hogy azon nyomban rá ne vessem magam. Minden erőmet összeszedve, de sikerül visszafognom magam, így el tudom mondani neki, hogy szeretem, amikor Édesemnek hív.
- Rendben – vigyorgok rá. Élvezem ezeket a kis játékokat. Felszabadultnak érzem közben magam. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek.
Elmesélem neki, hogy régebben rajzoltam. Nagyon szerettem csinálni, de sajnos nem fért bele az időmbe, hogy komolyabban is foglalkozzam tovább vele. A tanulás töltötte ki minden időmet. Az volt a célom, hogy elnyerjek egy ösztöndíjat. Ez sikerült is. Nem volt nehéz feladat a tanulmányaimra koncentrálnom, miután Jake szakított velem. Nem azt mondom, hogy előtte nem volt fontos, mert ez nem így van, de a szakítás után még annyira sem jártam el otthonról, mint előtte. Mel egy ideig próbálkozott, de aztán beletörődött a helyzetbe. Jól esik, hogy felajánlja a segítségét. Eddig bele sem gondoltam, de hiányzik a rajzolás és a festés.
- Tényleg? Nagyon örülnék, ha segítenél – mondom izgatottságtól csillogó szemekkel. – Különösen nagy öröm, hogy egy profitól tanulhatok – teszem hozzá huncut mosollyal, és még kacsintok is egyet. Nem tudom, hová tűnt a szemérmes énem. Meglepő, hogy csak úgy a semmiből, pajkos hangulatba kerülök. De nagyon tetszik, ahogy ezekre reagál. Lehet, a tudatalattim is érzékelte ezt, és már nem hagy gondolkozni, hanem cselekvésre késztet, így kimondom azt, ami először eszembe jut.
- Igen, igazad van. Tényleg ciki lenne, ha már hosszú ideje együtt lennénk, de még csak most jöttünk össze. Ezért volt számomra meglepő, hogy már közös bakancslistáról beszélsz – mondom el a véleményem. Természetes, hogy van a pároknak olyan listájuk, amin olyan dolgok szerepelnek, amiket közösen szeretnének megcsinálni. De ez általában a tartós párkapcsolatokban szokott előfordulni. Legalábbis szerintem. De mit tudhatok én a hosszantartó kapcsolatokról…
Szavai kijózanítanak, és elgondolkozom. Tény, hogy nagyon vonzódom hozzá, és a legapróbb mozdulatával felszítja bennem a tüzet, de nem lennék képes odaadni magam neki az első randi alkalmával. Valószínű, hogy a második randi végén sem. Ha már eddig megőriztem ártatlanságom, akkor szeretném olyasvalakire rábízni, aki tényleg rászolgált, és megérdemli. Megijeszt, hogy ilyen könnyen kialakult egyfajta bizalom közöttünk. És pont emiatt a könnyen jött bizalom miatt vagyok óvatosabb e témát érintően. Megadom a számom, majd megcsörget, hogy nekem is meglegyen az övé. Elmentem, majd megemlíti, hogy a bakancslistájáról már lehúzhat három dolgot. Kíváncsi természet vagyok, így megkérdezem, hogy mik azok.
- Elég érdekes egy listád van – mondom nevetve. – Ugye tudod, hogy arra a bizonyos bakancslistára ennél komolyabb dolgokat szoktak felírni? – kérdezem még mindig nevetve.
Azért választottam a mozit, mert nem igazán vagyok tekézéshez öltözve. A harisnya, és a szoknya nem hiszem, hogy nagyon alkalmas lenne ehhez a sportághoz. A kiállításokkal sincs bajom, szeretek részt venni rajtuk, és elmélyülni a kiállított tárgyakban. Bevallom nem igazán van kedvem most az emberekhez. A moziban, annak ellenére, hogy nem egyedül vagyunk, a sötétben el tudunk rejtőzni, és megmaradhatunk a kis világunkban.
- Igen, felettébb romantikus – jelentem ki, és közben a szememet forgatom. – A romantikus filmeket is lehet összebújva nézni, és azok még kellemesebb élményt is nyújtanak, mint a horrorfilmek – majd így folytatom. – Igazából szerintem az összes filmet lehet összebújva nézni, ha adottak a körülmények.
Örülök, hogy nem erőlteti. Tényleg nem szeretem őket. Lehet, ha világosban nézném, akkor nem félnék annyira. A sötétség csak még nyomasztóbb hangulatot áraszt.
Amint leérünk, és meglátom a barátnőimet, odamegyünk hozzájuk bemutatkozni. Cillian megfogja a derekam, és látom, hogy a barátnőim felvont szemöldökkel nézik a mozdulatot. Nem hagyok időt nekik arra, hogy jelenetet rendezzenek, ezért rövidre zárom a bemutatkozást. Később úgyis minden részletről be kell nekik számolnom, nem fogom megúszni a vallatást.
Amikor kiérünk az utcára, Cillian magához húz, és a kezét a derekamra teszi. A telefonját nyomkodja, gondolom a legközelebbi mozit keresi, utána pedig a műsorlistát. Rövid keresgélés után felsorolja a kínálatot.
- A romantikus filmek kizárva. Nem azért, mert nem szeretem, hanem azért, mert nem szeretek nyilvánosan sírni. És mivel elég érzékeny vagyok, tudom, hogy ez elkerülhetetlen. Ugyanez a helyzet a filmdrámával – mondom. – Azt sem tudom, hogy melyik film tartozik a Marvelhez és melyik a DC-hez. Csak annyit tudok, hogy ez a kettő van – vallom be szégyenlősen. - De szavaidból arra következtetek, hogy nem vagy nagy Marvel rajongó… vagy tévednék?– kérdezem mosolyogva.
- Szóval, akkor maradt az akciófilm és a rajzfilm. Miről szólnak?
Miután eldöntjük, hogy mit fogunk nézni, elindulunk a mozi felé. Útközben megkérdezem tőle, hogy gyakran jár-e moziba, és hogy van-e kedvenc filme. Amikor odaérünk megvesszük a jegyeket, majd a büfé felé húzom Cilliant.
- Gyere, vegyünk pattogatott kukoricát, anélkül nem igazi a mozizás.

- De ennél már csak az a legrosszabb, hogy mi szintén fogunk a gyerekeinkről ilyen fotót készíteni. Olyan érzésem van, hogy ez valamilyen családi hagyomány – mosolygok rá Édesemre. Eszembe jutnak azok a képek, amit nagyapáéknál néztünk. Elég béna fejem volt akkoriban, de szerintem lehet másnak más szó jutna az eszébe. A nők nagy részének biztosan az aranyos, vagy modernebb változata a cuki. Meglep a kedves társam a következő szavaival, amik határozottak.
- Szavamat nem feledem, mindenképpen szólni fogok, ha valami nem okés. - közelebb hajol, s én rögtön egy varázslatos csókra tudok adni, amit kapni fogok, ám mielőtt még összeforrnának ajkaink, inkább előtte megáll.  Csinálok egy ajak trükköt, s várom annak hatását. Meglesz az eredménye, vagy meg tudja állni, hogy ne csókoljon meg? Nincs szerencsém, mert inkább dönt a beszéd mellett. Egy pimasz mosolyt csak küldök neki.
- Akkor megbeszéltük – kacsintok neki, miközben élvezem a nevetését, mosolygását. Kacagni még nem láttam, de szerintem idővel el fog annak az ideje jönni. Rátérünk a rajzolásra, s én felajánlom neki a szolgálataim, hogy szívesen segítenék neki újra belelendülni abba a hobbiba. Én imádok rajzolni, de egyelőre nem kötöm rá az orra hegyére. Idővel megtudja úgy is.
- Ráadásul teljesen és bérmentve – mondom el a következő előnyét, hogy tőle aztán az ég világon nem kérnék pénzt. Jó közös szórakozásnak tűnhet, ahogy összemaszatoljuk egymást, vagy közös képet készítünk a saját szórakoztatásunkra.
- Be fogjuk majd neked szerezni az eszközöket, mármint a gyakorláshoz. - nézek bele a két szemébe, amivel kacsint rám egyet. Újra elfog a mosolygás, hogy mennyire másképp viselkedik, mint amikor megkért arra, hogy legyek a barátja. Ahhoz képest ég és föld a jelenlegi helyzet, ami ellen nincs ellenvetésem. Áttérünk a bakancs listára, ami szerintem nagyon hasznos. Én legalábbis naponta szoktam írni, meg vezetni a noteszembe.
- Vannak jó dolgok, amik igazából ketten érdemes átélni. Utána pedig megosztani egymással a tapasztalatokat. Az szerintem nagyon jó irány, nem? A közös bakancs lista pedig pontosan arra szolgál. - mesélem neki, s utána egy hosszabb beszédszünet következik. Ezt én személy szerint arra használom ki, hogy finoman megfogjam őt a derekánál, s így nézzem őt, meg az arcának vonásait. Utána hallom érdekesnek tartja a listám, egyben szeretne engem felvilágosítani, hogy ettől komolyabb dolgok szoktak általában rá felkerülni, akkor nevetnem kell egyet.
- Édesem...- érek hozzá az arcához a jobb kezemmel, míg a másik a hátát kezdi el simogatni, míg beszélek.
-...én olyan dolgokat szintén ráteszek, amik elérhetőek számunkra, mint földi halandóknak.  Most miért pakolnék bele olyan hülyeségeket, hogy 365 napos út a világ körül? Nincs annyi pénzem hozzá, vagy legalábbis jelenleg elég körülményes lenne. Inkább választok olyanokat, amit elérhetek. Mint például, felírom a bakancslistámra mindjárt, hogy a következő találkozásunkkor egy oltári nagy csókkal köszöntselek. - kacsintok rá, majd rátérünk a filmnézésre. Megtudom tőle, hogy nem szereti a horrorfilmeket, emellett minden filmet lehet összebújva nézni.
- Igazad van, lehet minden filmet összebújva nézni. - pimasz dolgok jutnak eszembe, azonban megkímélem magamtól. Elindulunk, hogy odalenn találkozzunk a barátnőivel, akik biztosan kíváncsiak a komédiára. Meglepetésemre, hogy Édesem hamar lerendezi őket, s ők pedig továbbra is csak pislognak, mint hal a szatyorban. A rövidre zárt ismerkedés után távozunk. Igazság szerint Édesem indult meg nagy sebbel-lobbal. Tartom vele a lépést, sőt odakint belekapaszkodok a derekába, hogy úgy sétálhassunk, mint egy igazi pár. Egyre inkább kezdünk hozzájuk hasonlítani. Elkezdem nézni a legközelebbi és legjobb helyet a mobilomon. Hamar rátalálok, s az árfekvése szintén jónak mondható.
- Nekem a Marveles hősök nem tetszenek, inkább DC rajongó vagyok. - vallom be neki kerek perec. Rákérdez, hogy az akciófilm, s a rajzfilm miről szól.
- Az akció az valami, kémes dolog. De most látom, hogy lightos verzió, komédia szintén van benne.  A rajzfilm pedig egy kicsi rókáról szól, s annak kalandozásairól.  - végül abba az irányba megyünk, ahol jók az árak, s a kiszolgálással szintén elégedettek a mozizók. A lájkolás igazi szuperhatalom. Megérkezünk, s megvesszük a filmre a jegyeket. Utána hív a büfé felé, hogy vegyünk rágcsálni valót.
- Rendben, s kérsz hozzá üdítő italt, vagy gyümölcslét? - kérdezem tőle, miközben ránézek az órámra, hogy le ne késsük a kezdést. Ha megvagyunk mindennel, akkor rögtön felpakolva visszük a moziterembe, ahol elfoglaljuk a egybe nyitott székes helyünket. Kifejezetten pároknak, úgy mondta a pénztáras hölgy.
- Itt vagyunk. Remélem izgalmas lesz. - mosolygok rá, s odahajolok hozzá egy csókért, mert régen adtam neki. Nekem legalábbis már hiányzott.

Valószínűleg igaza van. Mi sem leszünk különbek a szüleinknél. A fürdetős fotó elmaradhatatlan. Az ilyen képeket mindenki – kivéve, aki a képeken szerepel - aranyosnak vagy viccesnek találja. És ezt csak megerősíteni tudom. Az öcsémről készült képeken én is nevetni szoktam. Azokon, amelyikeken én vagyok, azon már kevésbé. Zavarbaejtő a kiszolgáltatottság.
Amikor azt mondja, hogy nem kér semmit, azért cserébe, hogy felelevenítsük a rajzolás iránti szenvedélyem, akkor elmosolyodom. Elképzelem, ahogy egy festővásznat tartó állvány előtt ülök, ő pedig mögöttem áll, és kezét a kezemre teszi, úgy vezeti a helyes irányba. Fejét a fejem mellé hajtaná, a lehelete pedig a fülemet csiklandozná. Elég! Le kell állnom ezekkel a gondolatokkal. Nem értem, hogy tudott ilyen rövid idő alatt így kifordítani önmagamból. Zavarba jövök a saját gondolataimtól.
Nem igazán tudok vitatkozni azzal, amit a közös bakancslistáról állít.
- Igazad van. Tényleg vannak olyan dolgok, amiket jobb együtt csinálni – értek vele egyet. Amint felfogom, hogy mit is mondtam, érzem, hogy elpirulok. Talán egy kicsit félreérthető ez a mondat. Vagy csak szerintem kétértelmű? Szinte már szégyellem magam, hogy ilyesmi eszembe jut.
Nevet, amikor azt mondom neki, hogy a bakancslistán komolyabb dolgok szerepelnek, mint a dupla kezes popsi markolás vagy a telefonszámcsere. Egy kicsit elkomolyodom nevetése hallatán, de az érintése melegséget varázsol a szívembe. Felnézek rá, és érzem, ahogy a szívem egyre gyorsabban ver. Olyan hangos, hogy szerintem hallani is lehet. Vagy csak azért tűnik ilyen hangosnak, mert azt érzem, hogy a szívem a fülemben dobog? Nem tudom, mi történik velem. Teljesen kész vagyok, amikor gyengéden megsimogat, és a mély, de mégis lágy hangján Édesemnek hív. A kezemmel átfogom derekát, és így hallgatom végig a gondolatát a bakancslistán szereplő tételekről.
- Hmm… ez egy érdekes meglátás. Erre még sosem gondoltam – vallom be. – De tetszik ez a megközelítés – teszem hozzá. – Amúgy is azt szokták mondani, hogy „az élet apró örömeinek kell örülni”, vagy valami ilyesmi. Szerintem ez ebben az esetben is igaz – adok hangot gondolataimnak, majd elmosolyodom.
- Egyébként úgy gondolom, hogy annak a bizonyos oltári nagy csóknak a közös bakancslistán a helye. Ez határozottan a közös listára való– vigyorodom el. Egyáltalán nem jellemző rám az ehhez hasonló viselkedés. Bár ki tudja, lehet, hogy ez vagyok én, csak eddig nem találkoztam olyannal, aki elő tudta volna hozni ezt az oldalam. Nem mondom, hogy nem tetszik az „új” Val, mert akkor hazudnék. Magabiztosabb vagyok attól, hogy érzem és látom, hogy milyen hatással vagyok Cillianre. Jó, ha az embernek van önbizalma.
Amikor megemlítem, hogy szerintem minden filmet lehet összebújva nézni, tekintetébe pajkosság költözik. Kíváncsian nézek rá.  Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy tényleg tudni akarom-e, hogy mi jár éppen a fejében, de a kíváncsi énem majd meghal azért, hogy megtudja.
Tudom, hogy nevetségesen viselkedem, ahogy gyorsan lezavarom a bemutatkozást, majd szinte kirohanok a hotelből, de tényleg semmi kedvem a faggatózáshoz. Meg azért az is közrejátszik, hogy félek attól, hogy a barátnőim olyan kérdést szegeznek nekünk, amire nem készültünk fel. Tudok Cillianről már néhány dolgot, de abban például még nem állapodtunk meg, hogy mit mondunk arra a kérdésre, hogy hogyan ismerkedtünk meg. Már pedig biztos, hogy ez lenne az első kérdésük. Ezt később mindenképp meg kell beszélnem Cilliannel.
Amikor kiérünk az utcára, Cillian átfogja kezével a derekamat, és szorosan magához húz. Elmosolyodom, mert jól esik az érintése, valamint az is mosolygásra késztet, hogy milyen természetes volt tőle ez a mozdulat. Én is átkarolom, és egy kicsit zavarban érzem magam, mert nem vagyok a nyilvános érzelemnyilvánítás híve. Tudom, ez csak egy ölelés féle, de számomra ez is elég meghitt pillanat, ami senki másra nem tartozik.
Megtudom, hogy DC rajongó, de egy bólintáson kívül nem tudok máshogy reagálni rá. Nem vagyok otthon ebben a Marvel és DC témában.
- Akkor legyen az akciófilm, ha neked is megfelel – mondom zavartan. Kicsit kellemetlenül érzem magam, hogy simán elutasítottam a romantikus filmet és a filmdrámát. Mi van, ha pont az egyiket akarta megnézni, én meg csak arról beszéltem, hogy melyiket miért ne nézzük. Olyan figyelmetlen vagyok néha.
Miután megérkeztünk és megvettük a jegyeket, megindulok Cilliannel a büfé felé, hogy patttogatott kukoricát vegyünk.
- Egy közepes kukoricát kérnék bármilyen üdítővel. Kivéve kóla, azt nem szeretem annyira.
Amint végeztünk a büfében, bemegyünk a moziterembe, és elfoglaljuk a helyünket.
- Én is nagyon remélem – felelem neki, majd mosolyogva fogadom a csókját. Aztán amikor elválnak az ajkaink, egy kicsit elpirulok.
Amikor kihunynak a fények, odabújom hozzá, és fejemet a vállára hajtom. Így, hogy sötét van, nem félek kimutatni érzéseimet annak ellenére, hogy emberek vesznek körül.
A film végén kinyújtóztatom tagjaim, majd széles mosollyal ránézek Cillianre.
- Nekem nagyon tetszett – jegyzem meg. A filmben volt egy nő, akinek az expasija egy kém volt, akit bérgyilkosok üldöznek. Így keveredik bele a nő és barátnője ebbe a játszmába. Próbálják felvenni a harcot azokkal, akik a nyomukban járnak, amíg össze nem találkoznak egy ügynökkel. Ezután együtt folytatják a hajtóvadászatot a rosszfiúk ellen. - Ahogy a két nő beszélt az rendkívül szórakoztató volt - teszem hozzá. - De az sem elhanyagolható, hogy rendkívül helyes volt az ügynök pasi - viccelődöm, majd egy kis szünet után folytatom. - De nálad nem helyesebb - mondom, és körbenézek, hogy mennyien maradtak a teremben. Nem sokan, ezért arcát a kezembe fogom, és lehúzom fejét egy csókra.
Elhagyjuk a mozit, és tanácstalanul nézek rá. Az ajkamat harapdálom. Nem akarom, hogy véget érjen a közös programunk, de nem is akarok ráakaszkodni. Biztos megvan a saját dolga, én meg jól bekavartam neki.
- Nos, most mi legyen? – kérdezem félénken.

Nevetésre késztet az, mikor megerősíti az én mondandóm, mármint a közös tevékenységet illetően. Látom a pirulását, s azon gondolkozom, hogy vajon mennyire legyek vele gonosz. Sajnos nincs szerencséje, mert kihagyhatatlan lehetőség. Lágyan hozzá érek a bársonyos arcához, majd lágyan simogatni kezdem. Másik oldalról támad a fejem, egészen a füléig merészkedem. Ott közvetlen a fülébe suttogom a következő szavakat.
- Örülök annak, hogy egyetértünk ebben is Édesem. Csak ne pirulnál annyira. Ez a természet rendje, mikor valakik családot alapítanak, akkor eljön az idő az olyan tevékenységre is. - ráadásul lágyan beleharapok a fülcimpájába, hogy ténylegesen gonosznak hassak a jelenetben. Addig üsd a vasat, míg meleg mondás alapján, megtoldom még a következőkkel.
- Másképp nem lesz baba. - somolygok rá, hiszen ha nem pirulna el, akkor biztosan nem olyan értelemben gondolná, ám így teljesen lebuktatta magát. Befejezem a művemet, ami annyit takar, hogy eltávolodok tőle. Hagyok neki teret és gondolkodási időt. Vajon tényleg szeretne maga mellé egy ilyen őrült személyt, mint én vagyok? Valljuk be, hogy furának hathatok a szemében, csak éppenséggel nem mondja ki. Vagy ki tudja?
- Köszönöm, hogy ennyire megértő vagy. Mármint a közös bakancs listával kapcsolatban. - nézek bele a gyönyörű szemébe. Csinos nő, aki bizony egy kisebb idő után kezd másképp viselkedni. Ilyen rövid idő alatt? Vagy most próbálgatja a szárnyait? Hamar letudjuk a bemutatkozás részt, amit egyszerűen nem értek, de ráhagyom. Követem őt, ráadásul a moziba indultunk, hogy nézzünk valami filmet. Az utcán belekarolok, hiszen nem akarom szem elől veszteni őt. Ráadásul egy pasi merje kinyilvánítani mások előtt, hogy ne nyúljatok a csajomhoz! Ha már erre a napra úgy kell tennem, mintha a barátja lennék. Érzem kezdek fáradni az alakításban. Így sétálunk a legközelebb mozis helyig, ahol az akciófilmre veszek jegyet. Utána indulunk a büféhez, ahol szintén költök a hercegnőre, s magamra. Ital és pattogatott kukorica. Felszerelkezve térünk be a vetítő terembe, ahol rövidesen elfoglaljuk a helyünket. Kicsit kínosnak érzem magam, egyben meglep, hogy a kétértelmű kijelentéseivel ellentét milyen otthonosan berendezkedik be nálam. Odabújik hozzám, mint egy törleszkedő cica. Nem mozdulok egy tapodtat sem az ő kedvéért, egészen a film végét. Ott megvárom, hogy nyújtózkodjon egyet, utána felkelek én is. Mosolyogva néz rám, s kíváncsi vagyok mi jutott az eszébe, vagy mitől van ennyire felhőtlen jókedve.
- Akkor jó filmet választottál – szólok vissza, mert nem az én döntésem volt. Következik tőle az élmény átadása, amit mosolyogva hallgatok. Mikor meghallom, hogy megjegyzi az ügynök pasi helyességét, akkor nem tudok mit tenni, mint kérdően nézek rá. Utána hozzáteszi, hogy tőlem nem volt helyesebb. Sóhajtok egyet inkább, de a saját tapasztalatom megosztom vele.
- Ezen a filmen látszott, hogy van benne valami újdonság. Ami azt illeti a két nő nekem egyáltalán nem jön be, mert én egyvalakit szeretek. - mondom neki, s egy lehetősége van, hogy kitalálja a személy nevét. Nem hagyok neki gondolkodási időt, mert odasimulok hozzá, majd míg a takarító személyzet be nem toppan, addig én az ajkait csókolom. Ha már újdonságokról van szó, akkor én ebben a csókban olykor ráharapok az ő alsó ajkára. Amint megérkeznek, akkor utána kisétálunk a moziból. A friss levegőből mélyeket lélegzek, mikor feltűnik nekem, hogy a kedvesem az ajkait harapdálja. Feszültnek tűnik, csak tudnám, hogy miért? Most néztünk meg közösen egy filmet. A félénk kérdése hallatán kap tőlem egy képzeletbeli fekete pontot. Egy ideje, hogy együtt töltjük a napot. Látszik rajta, hogy tőlem várja a nagy megoldást.
- Egy forró csokoládé? Van a közelben egy hely, ahol a legfinomabbat adják. - ajánlom fel neki mentő mellényként. Úgy tűnik nekem, hogy még midig arról van meggyőződve, hogy ha este elválnak az útjaink, akkor vége lesz a varázsnak? Ott van a telefonszám csere, ráadásul a többi apróság. Jó, nem várhatom el, hogy órák alatt olyan legyen, mint a kölykeire vigyázó anya tigris. Megvárom a válaszát, addig itt toporgunk a mozi előtt.

Az arcom már így is piros attól, amit mondtam, és érzem, hogy ez tovább fokozódik Cillian szavaitól. Megmerevedik a testem. Babákat emlegetni kapcsolatunk jelenlegi állapotában, elég ijesztő. Még akkor is, ha csak általánosságban beszél. Zavarban vagyok. Nem igazán szeretnék arról társalogni, hogy hogyan születhet meg egy új élet. Talán amiatt érzem kényelmetlenül magam a témát érintően, mert tapasztalatlan vagyok.
- Tudom, hogy a természet rendje, és hogy mi a következménye ennek a tevékenységnek, ha nem vigyáz az ember – mondom egy kicsit durcásan. Tapasztalatlan vagyok, nem hülye. Még jó, hogy nem a virág és a méhecske történetét adta elő. Az már nagyon lenéző lett volna.
Lehet, hogy ijesztőnek találom, hogy szóba hozta a babákat, de ha jobban belegondolok, nem meglepő, hogy eszébe jut. Ő egy huszonhat éves felnőtt férfi, természetes, hogy már a családalapításon töri a fejét. Nekem viszont ez még meg sem fordult a fejemben. Még csak húsz éves vagyok. Előbb szeretném elvégezni az egyetemet, aztán karriert építeni. A családalapítás, csak ezután jöhet szóba. De, ahogy mondani szokták: „Ember tervez, Isten végez”. Ha a terv mégis borulna, remélhetőleg valaki ott fog állni mellettem, és együtt megpróbálunk megoldást találni.
Igaz, nem ismerem még olyan jól, Cilliant, csak a felszínt kapargatjuk, annak ellenére, hogy már beszélt a szüleit ért tragédiáról, valamint az öccséhez fűződő viszonyáról, de szerintem nagyon jó apa lesz belőle, és végtelenül szerencsés lesz az a nő, aki megnyeri magának. Az isteni külső ellenére nem egy nőcsábász. Egy nagyon érzékeny és jólelkű férfi, aki megérdemli, hogy szeressék. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy belement, eljátssza, hogy a barátom lesz. Nem mintha annyira az ellenére lenne, máskülönben nem kérte volna el a telefonszámom, és valószínűleg az első adandó alkalommal le is lépett volna, de ehelyett még az életének legszörnyűbb eseményébe is beavatott.
Őszintén bevallom, hogy egy kicsit csalódott vagyok amiatt, ahogy Cillian viselkedett velem a film alatt. Hagyta, hogy odabújjak hozzá, de nagyon merevnek éreztem. Meg sem mozdult egész idő alatt. Egy kicsit rám is jött a pánik, hogy mit tettem vagy mondtam, ami miatt olyan hidegen viselkedett. Pörgettem az agytekervényeimet, de nem jutott eszembe semmi, amiért megharagudhatott volna rám. Lehet, hogy félreértettem a tetteit, és még sem tölti szívesen velem a szabadidejét? De az nem lehet, hiszen többször is említette, hogy ilyet még nem érzett senki iránt. Ennyire nem lehet jó színész. Elhessegetem ezeket a gondolatokat, miközben nyújtózkodom egyet, majd rámosolygok. Remélem, nem látszik rajtam, hogy néhány másodperccel ezelőtt még elég rémes gondolatok gyötörtek.
Egy kis humorral próbálok bármilyen reakciót kicsikarni belőle. Sikerül is, de nem olyat, aminek felhőtlenül örülni tudok. Egy sóhajtás. Ez meg mégis mit akar jelenteni? Az előző aggódó gondolataim visszatérnek, de mindenféle aggályom eltűnik abban a pillanatban, amikor azt mondja, hogy „csak egyvalakit szeret”. Nincs időm ledöbbeni azon, amit mondott, mert ajkát azonnal az enyémre nyomja. Szinte azonnal visszacsókolom, mert nem tudok ellenállni neki. Hihetetlen mit vált ki belőlem egyetlen csókja. Aztán amikor az alsó ajkamat harapdálja, végleg elveszek. A pillanatunkat a takarítók zavarják meg. Zihálva húzódom el, majd felnézek rá. Az agyam még egy kicsit ködös, de a ködfátylon azért átsejlenek szavai. Nem hiszem el, hogy azt mondta, szeret. Nem is tudom, hogy mit mondjak. Kedvelem, de nekem ennél több kell, hogy azt mondjam valakinek, hogy szeretlek. Nálam ez nem alakul ki ilyen gyorsan. Csak azért, mert ő kimondta, én nem fogom. Nagy jelentőséggel bír ez a szó, csak úgy dobálózni nem lehet vele. De egy biztos, bele tudnék szeretni Cillianbe. Kedvesen rámosolygok, és lábujjhegyre állva lágy csókot hintek ajkaira, majd kézen fogom, és elhagyjuk a termet. Remélem, megérti, hogy értékelem a szavait, de én még nem állok arra készen, hogy kimondjam.
A friss levegő megcsapja az arcomat, és lehűti az elmúlt percek történéseitől felhevült testemet. Ideges vagyok, ezért az ajkamat harapdálom. Nem tudom, hogy azok után, hogy nem reagáltam a vallomására, akarja-e még, hogy folytatódjon a mai kis kalandunk, vagy inkább véget vetne neki. Megérteném. Senki nem szereti, ha bevallja az érzéseit, és azt figyelmen kívül hagyják. De megnyugszom, amikor felajánlja, hogy menjünk el forró csokizni.
- Jól hangzik – felelem, és rámosolygok. – De csak, ha ráérsz. Nem akarlak feltartani. Már így is épp eléggé kisajátítottalak – teszem hozzá, és szégyenlősen ránézek.
Mielőtt véget érne a mai nap, jó lenne megbeszélni, hogy akkor hányadán is állunk, és mit mondjak a barátnőimnek, ha vallatni kezdenek.
Elindulunk a hely felé, amit Cillian javasolt. Amikor belépünk gyorsan körbefuttatom tekintetem a helyen, és megállapítom, hogy nagyon hangulatos. A pulthoz lépünk, és megnézzük a kínálatot.
- Azt mondtad, hogy itt lehet kapni a legfinomabb forró csokit. Esetleg ajánlanál valamit? – kérdezem tőle vigyorogva. Nem tudom, hogy miért vigyorgok, de nem tudom megállni, hogy ne így tegyek.
Elmondjuk, hogy mit kérnénk, és amikor Cillian a pénztárcájához nyúl, megszólalok: Ezt szeretném én fizetni. Eddig mindent te álltál, és egy kicsit kellemetlenül érzem magam emiatt – vallom be. Jól esik, ha egy férfi illedelmes, és ő állja a cechet, de számomra ez egy idő után elég kényelmetlen. Nem normális dolog, azt várni, hogy mindenért a férfi fizessen. Legalábbis nekem ez a véleményem.
Leülünk egy sarokban levő kis asztalkához az italainkkal. Egy ideig csendben vagyok, de aztán végül csak belevágok a megbeszélnivalókba.
- Bocsánatot kérek, amiért a bemutatkozás olyan kapkodósra sikeredett, de nem volt kedvem ahhoz, hogy jelenetet rendezzenek a barátnőim. Jobb lesz, ha szépen lassan adagolom be nekik a történetet – mondom, majd egy kis szünetet tartva folytatom. – Ráadásul nem is tudtunk volna mit válaszolni a „Hogyan ismerkedtetek meg?” és a „Mióta vagytok együtt?” kérdésekre, mert mindenről esett szó abban a hotelszobában, csak erről nem – jegyzem meg egy kicsit elpirulva. Annak ellenére, hogy szóba került életének tragikus pillanata, nagyon jól éreztem magam a hotelben.

Nézem Val reakcióját, mikor megemlítem előtte a babákat. Nincs abban semmi vicces, sőt én egészen komolyan gondolom a család alapítást. Ha már számkivetett lettem, akkor alapítanom kell egy saját családot. Ehhez viszont kell egy nő, aki nem borul ki azon, ha gyerekekről van szó. A kedves társaságomnál viszont a reakció nem éppen pozitív, ami felér nálam egy kurva nagy fekete ponttal. Lehet, hogy fiatal és tanul még, de attól még szüleimhez képest már elég későn gyártanám a következő generációt. Francba ezekkel a családi hagyományokkal, igazán ragályosak. Meg nem akarok kilógni túlságosan a sorból. Hallgatom az állítólagos kedvesem, aki megerősít abban, hogy em tetszik neki kifejezetten, hogy ilyenről beszélek. Nem kapom fel a vizet, mert miért tenném? Ezután elkezdődik közöttünk a nagy játszma, aminek a végén vagy egymásé leszünk, vagy nekem kell a Liliomtipró szerepében tisztelegnem. Én egy olyan nőt szeretnék, akinek a fejében van, hogy szeretne gyerekeket, anya szeretne lenni és családot alapítani. Fiatalon kell megtapasztalni, s nem pedig mikor a 40 éves kivénhedt faszi leszek. Megérkezünk a moziterembe, majd végignézzük a filmet. Ha azt várta tőlem, hogy végig simogassam őt a film alatt, akkor nagyon téved. Vagy rá figyelek, vagy a filmre. A kettő együtt összehangoltan nem fog nálam működni. A film végeztével, távozunk a helyszínről, de előtte még kap tőlem egy vadas csókot, s ajakharapdálást. Hadd élvezze egy férfi ajkait. Kapok viszonzást, ami jólesik, de nem enyhít azon a tényen, hogy a család alapítást ő későbbre tenné. Másik rossz pont, hogy tőlem várja el a folytatást, pedig megmondtam már neki, hogy közös bakancslistánk van. S nyugodtan belepakolhat bármit, ami csak az eszébe jut. Felajánlom neki a forró csokizást, amit jó ötletnek talál. A következő szavai pedig végképp érthetetlen számomra. Most akkor elenged, vagy szeretne még több időt tölteni velem, mielőtt elválnánk egymástól? A nézése nem segít rajta.
- Hmm, nehéz rajtad, most kiigazodni. - vallom be neki, nem túlságosan jó kedvvel, de láthatja a döntésem. Ott maradok vele, s nem szökök el mellőle. Kicsi merengés után elindulunk a hely felé, de finoman jelzem a csalódottságom. Nem kapaszkodok bele a testébe, csak mellette sétálok. Megérkezünk hamarosan, s a forró csokival kapcsolatosan kérdez.
- Szerintem a chilis a legütősebb, s jól felmelegít. - kissé csodálkozhat, hogy ilyen fajta forró csokira vágyom, s készen állok arra, hogy fogadjam a reakcióját. Nem mindenki van oda a csípős dolgokért, s meg sem lepődnék azon, ha ő sem lenne kivétel.
- Rendben, fizesd csak – ezzel egy jó pontot szerez nálam, hogy nem hagyja kimeríteni a pénztárcám, vagyis jobban mondva a bankkártyám. Mikor megkapjuk az italt, akkor a sarokban található kis asztalhoz vonulunk, ahol leülök. Nem kell sokat várnom arra, hogy elkezdjen beszélni. Kihasználom az alkalmat, s iszogatok az italomból. Édes és csíp. Hasonló a mi helyzetünkre. Kedves lány, s jó lenne mellette lenni, azonban nem igazán gondolkozik még család alapításon. Ez pedig számomra eléggé rossz.
- Szóval nem tudtál volna egy édes hazugságot mondani a barátnőid szemébe. Hiszen nem mindig vannak veled ott. Bebizonyítani nem tudják, hogy igaz, vagy sem. Én mit válaszoltam volna nekik? Hogy egy mozgó lépcsőn estünk egymásnak figyelmetlenül. Volt egy helyzetből adódó csók köztünk, meg pár kellemes tapizás. A többi pedig jött magától, mint a nagy könyvben. Másik kérdésre pedig egészen egyszerűen, hogy 2 héttel ezelőtt, mikor olyan rosszul érezted magad. - csípőből mondom úgy neki ezeket, mint ha meg is történt volna köztünk. Belekortyolok az italomba, s végül teljesen kilépek a barát szerepéből.
- Nézd, mint láttam te még nem szeretnél babákat. Inkább elvégeznéd a sulit, s utána a karriered építenéd. A mai generáció erre vágyik. Én viszont szeretnék családot alapítani, s legkevésbé érdekel, hogy mi lesz az állásommal. - mondom ki a megfigyelésem, s ha ez nem lenne elég, akkor hozzáteszem.
- Örültem annak, hogy egy darabig a barátod lehettem. Ami pedig azt illeti, a korkülönbség is nagy közöttünk. Másképp gondolkozunk. Jobb ha elválnak az útjaink, s elmondhatod bátran, hogy én csaltalak meg. - fejezem be magam kínzását azzal, hogy végre kimondom, amit valójában érzek jelen állapotomban. Miként gondolta? Csak úgy egy pasit megkaphat csupán annyitól, hogy megkéri, hogy játssza el a barátját?

Látom rajta, hogy nem igazán van elragadtatva a reakciómtól, amit a babák felemlegetése váltott ki belőlem. Bár nem igazán tudom, hogy mi az, ami nem tetszik neki, mert nem felel semmit arra, amit mondtam. Nem értem, hogy mi ez az elzárkózás. Egészen eddig azt éreztem, hogy ami a szívén, az a száján. Nem tudom, hogy mi járhat a fejében, de az arckifejezéséből ítélve semmi jó.
A fagyos hangulat fel-fel üti fejét a moziban töltött idő alatt is. Kész ellentmondás. Idefelé jövet, úgy karolta át a derekam, mint aki mindenki számára világossá akarja tenni, hogy az övé vagyok. Ez jó érzéssel töltött el. Amikor elfoglaltuk a helyünket adott egy csókot, ami szintén nagyon édes gesztus volt tőle. A film alatt viszont érezhetően máshol járt, vagy egyszerre csak egy dologra tud koncentrálni. Átjárja a testem az a bizonyos félelem, amit akkor érez az ember, ha rossz előérzete van. De ez abban a pillanatban elillan, amikor hevesen csókolni kezd. Minden érzést elnyom bennem egyetlen csókja, és tudom, hogy ez veszélyes. Ennyire nem szolgáltathatom ki magam senkinek. Még egyszer nem. Nem törődöm az agyam legmélyéről feltörő negatív gondolatokkal, hanem visszacsókolom. Miután elváltak ajkaink, elhagytuk a mozit. Tanácstalanul állok az épület előtt. Nem tudom, hogy hányadán állunk most egymással. Nem tetszik ez az érzelmi hullámvasút, amire Cillian felültetett. Egyszer azt érzem, hogy minden rendben, aztán a következő pillanatban meg ridegen viselkedik, mintha nem is ismernénk egymást. Ami lássuk be, igaz is. Még csak bepillantást engedtünk egymás életébe.
A javaslatától megint megnyugszom, aztán a szavai ismét elbizonytalanítanak. Nem mondok semmit, csak döbbenten pislogok. Nem hagy faképnél, úgyhogy ezt úgy veszem, hogy a forró csokizás még mindig áll. Ez újra felgyújtja bennem a remény szikráját. Elindulunk, de nem ér hozzám, csak mellettem sétál. Ezzel egy kis vizet fröcskölt arra a bizonyos szikrára, de nem adom fel. Ki fogom deríteni, hogy mégis mi baja van, mert jelenleg a sötétben tapogatózom. Még hogy rajtam nehéz kiigazodni. Hát jelenleg én sem értem a tetteit.
Amikor a pulthoz érünk vigyorogva megkérdezem, hogy tudna-e ajánlani valamit. Igazából semmi okom a vigyorgásra, mert nem túl rózsás a helyzetünk, de eszembe jut, ahogy a másik kávézóban a sütinket eszegettük, és rögtön jobb kedvem lesz. A válasza hallatán a vigyorgásom mosollyá halványul.
- Nem nagyon szeretem a csípős dolgokat – mondom. – Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy a túl csípőset nem szeretem – teszem hozzá.
Rendelek magamnak egy karamellásat, és örülök, hogy nem kezd heves tiltakozásba a fizetéssel kapcsolatban, de egyben meg is lep. Egy kis ellenállásra számítottam. Úgy látszik, félreismertem.
Miután kifizetem az italainkat, leülünk egy sarokban álló kis asztalhoz. Nem szól semmit. Sőt, rám sem néz, a forró csokijával van elfoglalva. Kezdek ideges lenni, rosszul viselem a kínos hallgatást. Veszek egy mély levegőt, megpróbálom lenyugtatni magam, és összeszedni a gondolataimat. Belekezdek, abban reménykedve, hogy meg fogja érteni, hogy miért ráztam le a barátnőimet olyan gyorsan, de hamar rá kell döbbennem, hogy nem érti. Olyan meggyőződéssel ejti ki a szavakat, mintha mindez tényleg megtörtént volna. Csak pislogok, nem jön ki egy hang sem a torkomon. Belekortyol az italába, mintha kellemesen csevegnénk, és nem most vetette volna a szememre, hogy nem voltam képes a barátnőim szemébe hazudni. Így is, úgy is hazugságra kényszerültem volna, de legalább egy megbeszélt hazugság lett volna. Nem vagyok képes rögtönözni.
Aztán folytatja, és beviszi az utolsó kegyelemdöfést. Levegő után kapok, a mellkasom szúr. Nem értem, hogy mi történik. Az első sokk után, kezdem felfogni a szavait, és elönt a méreg. Nem értem, hogy mi kivetni való van abban, hogy valaki karriert szeretne építeni, mielőtt családot alapít. Nem akarok úgy járni, mint anya, ezért különösen fontos a számomra, hogy legyen egy biztos hátterem. Ő szerencsés volt, hogy talált magának egy olyan férfit, aki az öcsémmel együtt a sajátjaként nevelt fel. De mi van akkor, ha én nem vagyok ilyen szerencsés? Mi van, ha állapotos leszek, mielőtt elvégezném az egyetemet, és elhagy a gyerekem apja? Így is nehéz volt teljesíteni ezt a félévet, el sem tudom képzelni, hogy milyen lenne egy gyerekkel. Valószínűleg anyáék segítenének, de nem támaszkodhatom végig rájuk. Ha sikerülne is elvégeznem az egyetemet, a munkáltatók nem nagyon lelkesednének azért, hogy már anyuka vagyok.
Veszek egy mély levegőt, majd kifújom. Igyekszem higgadtan válaszolni, mert nem szeretném felhívni magunkra a figyelmet.
- Nem érdekel az állásod? – kérdezem szinte sziszegve. – Ha nem érdekel, akkor miből akarod eltartani a családod? Egy baba felnevelése nem a legolcsóbb dolog, de gondolom ezzel tisztában vagy – vetem oda.
Erős bennem a késztetés, hogy felkapjam a cuccom, és faképnél hagyjam, de ezzel csak megerősíteném abban, hogy nagy köztünk a korkülönbség, ezért nem tudok felnőtt módjára kommunikálni. Pedig ehhez semmi köze a kornak. Csak nem szeretnék olyat mondani idegességemben, amit később megbánnék. Most mégis erőt veszek magamon, leküzdöm a menekülési ösztönömet, és maradok.
- Mi lett azzal, hogy ilyet még sosem éreztél senki iránt? Az egész csak hazugság volt? – szegezem neki a kérdést. Tudom, hogy kétségbeesetten hangzik a kérdésem, de még mindig nem értem ezt a hatalmas változást. Tényleg ennyire rosszul érintette a családalapításra adott reakcióm? – Mert ha igen, akkor remek színész vagy. - Vagy csak én voltam már megint túl naiv, és ismételten bedőltem egy szépfiúnak… De ezt már nem mondom ki hangosan.