Érdekes beszélgetésnek tűnik a miénk, mert jön az első pont, ahol nem egyezik a nézetünk. Ő szeretne karriert építeni, azonban én szeretnék családot alapítani rövid időn belül. Nem én leszek az, aki erőszakkal ráveszi a másikat, hogy dobja el a karrierjét értem, csak hogy jó legyen. Sóhajtok egyet, mert nem lesz egy egyszerű menet. Végül is annyira nem ismerjük egymást, inkább a környezetünk megtévesztésére játszunk csak, s nem pedig magunkért. Fogalmam sincs, hogy mi játszódik le a fejében, mikor éppenséggel nem érek hozzá, vagy jelzem számára, hogy nem akarom túlságosan elkényeztetni. Tisztára olyan lenne, mint a nagybátyám macskája. Mindenkitől mindent akar, ami jó. Igyekszek módjával bánni a tetteimmel bánni, azonban a forró csokizós helyen kapom az első negatív választ. Nem igazán szereti a csípős dolgokat. Az már lényegtelen, hogy a túlságosan csípőset nem szereti. Ez már a második pont, ahol nem egyezünk. Különösebben nem ejtem meg neki, hanem túllépek rajta. Várom az időt, mikor egyszerre rázúdíthatom az egészet. Nem kell sokat várom, mert hamarosan megízlelheti az igazi valóm egy töredékét. Nem vagyok egy tökéletes lovag, s olykor túlságosan sokat alakítom azon szerepem. Igazából van bennem egy rosszfiússág, leginkább a középiskolában élte fénykorát, s idővel sem tudtam kiirtani magamból. Nem véletlenül cigarettázok, amitől egészen rosszfiús hatást kelhetek. Ami ezután következik, az már csak olaj a tűzre. Teljesen félreért engem, mikor az állásomról van szó.
- Egy gyerek felnevelése szerinted csak pénz kérdése? - találom meg a hangom végre, mert nem tudom szó nélkül hagyni az egészet.
- Egyik részről igen, kell pénz a tanításához. Azonban mi a helyzet azzal, mikor nem vagy ott, mikor szükség lenne rád? - vetem fel az ötletet, hogy erre aztán mit fog nekem válaszolni?  Vagy esetleg más a meglátása ebben?
- Képes lennék 7 évig nem dolgozni, csak hogy úgy neveljem fel a gyerekem, hogy  az jó legyen. Én így értettem. Mert én nem az a apuka szeretnék lenni, aki hébe-hóba van ott a lánya eseményein. - vallom be Val-nak, hogy miként érzek ez ügyben. Másképp látom a világot, mert az én elég sok férfiről tudok, aki fittyet hányva a családjának faképnél hagyja a nőt, s tulajdon gyermekét, hogy mással legyen. Elegem van ebből, s nem tartom életképesnek. Én viszont pontosan fordítva működök. Képes lennék eldobni a munkám, s a mának élve felnevelni a gyermekem, hogy azáltal kellemesebb és meghatározóbb élményben legyen része. Végül csak nekem szögezi a kérdést, amire már vártam egy ideje.
- Hazudtam – tudom le ennyivel, mert minek kellene túlragozni az egészet? Vagy tényleg képes lennék túlszárnyalni önmagam? Igen, mert nem állok itt meg.
- Jó színész vagyok. Mert hiszen te mondtad. Tegyek úgy, mintha a barátod lennék, csak hogy kimentselek a helyzetből. Úgy vélem, hogy megtettem azt, amikor akkor kellett. Úgy véled, hogy a szerelem az első alkalomra kialakul bárkiben is? Naiv voltál Val. Nem lehet varázsütésre mindent megkapni. Emellett úgy vélem, hogy nincs helyem melletted. Túl angyali vagy hozzám képest. Nem akarom, hogy én legyek az ördög, aki megront téged – bánom is én, hogy miket hadoválok, de remélem végre felfogja a mondandóm lényegét.

- Nem, nem csak pénz kérdése. Nem így értettem. – Láttam, hogy már ő is kezd ideges lenni, ezért próbáltam lehiggadni. Azzal nem megyünk semmire, ha csak egymás fejéhez vágjuk a szavakat, és félreértjük azokat az elborult elmeállapotunk miatt.
- Azért, mert számomra fontos a karrierem, és fontos az is, hogy meg tudjak állni a saját lábamon, még nem jelenti azt, hogy nem lennék ott abban a pillanatban, amikor a gyermekemnek szüksége van rám – feleltem. Nem tudom, hogy tetszik-e neki ez a válaszom, de nem szeretném, ha azt gondolná, hogy a munkám áll a prioritási sorrendem élén.
Nyilvánvalóan lesznek határidős munkáim. Akkor előfordulhat, hogy nem tudok annyi időt tölteni a gyerekemmel, mint amennyit szeretnék, de remélem, hogy ekkor az apukája, vagy ha úgy hozza az élet, hogy ő nem része a hétköznapjainknak, akkor az aktuális párom kisegít.
- Örülök, hogy te olyan férfi vagy, aki kivenné a részét a gyereknevelés során. Ez lenne a normális. Jó lenne, ha mindenki ilyen lenne. – Nem kell messzire mennem, hogy egy ellenpéldát hozzak fel. A vérszerinti apám szinte abban a pillanatban elhagyott bennünket, amikor az öcsém megszületett. Kislánykoromban néha-néha felbukkant, akkor elvitt magával egy napra, majd olyan gyorsan eltűnt, mint ahogy érkezett. Szerintem egyáltalán meglepő, ha ezek után eljött az a pillanat, amikor már nem akartam elmenni vele sehová. Már egy idegen volt a számomra. Szerencsére anyukám talált magának egy rendes férfit, aki betöltötte az apa szerepét a családban. Úgy szeret minket a kezdetektől fogva, mintha a sajátjai lennénk. Ezért nem is hiányzik a vérszerinti apám.
Teljesen ledöbbenek attól, amit mond. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó színész. Tényleg azt hittem, hogy valódi a vonzalma irántam. Bár, ha jobban belegondolok, az lehet, hogy igazi volt, csak a szavai voltak hamisak. Hát ilyen gyorsan se lettem még átvágva… Ostoba voltam, és naiv. Bedőltem egy jól kinéző arcnak, és úgy viselkedtem, mint egy kamasz. Az, hogy húsz éves létemre sikerült így bedőlnöm a szép szavaknak - annak ellenére, hogy megfogadtam magamnak, hogy soha többet nem teszek ilyet -, hát elég gáz… De már nem tudok mit tenni ellene.
A szavaitól érzem, hogy ismételten pezsegni kezd az ereimben a vér. Ökölbe szorítom a kezem, és fékezni próbálom a feltörő haragomat.
- Tényleg én kértelek meg, hogy játszd el, hogy a barátom vagy… A BARÁTNŐIM előtt – mondtam úgy, hogy jól kihangsúlyoztam a barátnőim szót. – Nem tudom, te, hogy vagy vele, de én a hotelszobában nem láttam őket. Vagy tévednék? – kérdezem tőle gúnyosan. – Ott már semmi szükség nem volt arra, hogy színészkedj. Nyugodtan levehetted volna a maszkod. – Nem értem, hogy mire volt jó ez a színjátszás. Azt hitte, hogy összejön egy kósza numera? Ha igen, akkor nem tudom, hogy miből gondolta ezt. Szerintem elég egyértelmű, hogy nem olyan lány vagyok. Mondjuk ez elég jó ok lehetett a számára. Biztos nagy büszkeséggel töltötte volna el, ha gerincre tud vágni.
Igen, ebben igaza van. Én sem hinném, hogy lenne szerelem első látásra. Nagyon kínos ez az egész. Szégyellem magam, hogy ilyen buta voltam.
- Szóval úgy gondolod, hogy túl angyali vagyok? – kérdeztem dühösen, és pakolni kezdtem a cuccaimat. Nem akarok angyal lenni. Még az egyetem előtt elhatároztam, hogy kilépek a szürke kis egér szerepéből, de ez a vizsgák végeztével sem változott. Ez az átverés csak jobban megerősített abban, hogy itt az ideje a változásnak, és most már tényleg mindent meg is fogok tenni, hogy sikerüljön. – Azt majd meglátjuk… - tettem hozzá, majd felálltam az asztaltól, és távoztam az üzletből.