Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mit képzelek és hogy akarom kivitelezni, amire készülök. Nem gondolkodom, csupán nedves szemekkel bámulok meredten ki a taxi ablakán turmixos pólóban, melynek egy részét eltakarja bár kabátom, így védeni tudom magam a hideg elől, ám még így is szinte mínuszokat érzek, még ha közelítőleg sincs odakint annyira hideg. Vacogok, félelmemben és kimerültségemben egyaránt. Csak próbálom feldolgozni mindazt min átmentem az elmúlt egy órában, hogy láttam életemben először egy halottat, hiába nem a közvetlen közelemben lőtték le, s igen, hallottam a golyózáport, éreztem az ártatlan civil emberek kétségesését saját bőrömön is. Ha Hendery nem lett volna ott, egészen biztosan halott lennék. Összeszorul gyomrom, ahogy a képek ismét megjelennek szemeim előtt.
Lehunyom szemeimet, korán sem bóbiskolok el, de kívülről tán úgy tűnhet, valóban kikapcsolnak érzékszerveim és magamba szottyanva valahol a közeli múlt fogságába esek, mikor az autó megáll és megszólít a sofőr. Felrezzen testem, sápadtan próbálom befókuszálni az arcot és igyekszem rájönni, hogy a nagy és csodálatos Hyundai épülete előtt vagyunk.
- Öhmm, köszönöm. Mennyivel tartozom? - térek magamhoz és kicsit jobb kedvre derít, hogy megérkeztem az én dolgozó Christopheremhez.
Ahogy kifizetem az utat és ki is szállok az autóból, az máris elhajt mögöttem. Hiába vannak bőven az úton, közvetlenül a bejárat előtt, bágyadtan nézek körbe, s ahogy a forgalmas úton végigvezetem szemeimet, arra gondolok, hogy pont így kezdődött minden. Nem vagyok biztonságban, senki sincs és most legszívesebben ordibálni kezdenék, hogy minden ember menjen fedezékbe, bár nagy valószínűséggel nem lenne most hangom hozzá. Egy éles fékhangra teljes görcsbe rándul testem, megijeszt és ez elég, hogy a zombis bámészkodás után fájó lábaimat nem kímélve hirtelen beszaladjak az épületbe. Összefogom kabátomat, majd megdörzsölöm szemeimet és megiramozom a recepciót. Két kis kezemmel megfogom az asztala szélét mintha ezzel meg tudnám akadályozni, hogy ismételten elsodorjanak, ha megint kitörne a káosz.
- Jó napot! Christopher Namhoz jöttem - hangzik tőlem igen halkan és élettelenül, de a recepciós egyébként is jól végzi dolgát, akkor is megszólítana, ha én ezt nem tenném vele.
- Szép napot! A meetingre jött?
- Meetingre? Ööö, nem - pislogok egyre megszeppentebben.
- Van belépési engedélye? - folytatja robotos hangon.
- Nincs.
- És meghívója?
- Az sincs... - hal el hangom, miközben kezdek végleg megtörni, hogy talán nem is láthatom Christophert.
- Akkor sajnálom, de a találkozót át kell tennie egy másik napra. Gondolja, hogy szóljak az érdekében?
Nyelek egyet. Most tapasztalom meg igazán, mennyire nincs jogom vele lennem. Lesütöm tekintetemet és szipogok egyet, erősebben kapaszkodom a pultba, hogy ne essek el a történtek, lábam sajgása és az erős lelki szomorúság egyvelegétől.
- De nekem most lenne fontos találkoznom vele! - emelem fel mégis a fejemet, mert eszembe jut, hogy engem nem lehet csak így lerázni és nem utolsó sorban... mi van ha most tudok életemben  utoljára találkozni vele, mert később bármi történhet? A belsős telefonért nyúl.
- Hogy hívják? - Egyszerű kérdés, egyből rá is vágnám, hogy hát én Aiden Lee vagyok, aztán rájövök, hogyha elmondom, akkor annak híre megy és ha apáék megtudják, hogy itt vagyok, akkor aztán tényleg főbelelőnek.
- Megmondaná neki, hogy egy nemrég látott fiatal ismerős? - nézek rá már a sírás határán tengődve, mikor a nő csúnyán néz vissza rám.
- Kérem?! - szökik ki belőlem minden feszültség olyan hangosan és rekedten, hogy nem csak én és a nő ijed meg tőle, de szinte mindenki egy pillanatra ledermed, aki a recepció környékén van. A felgyülemlett könnycsepp legördül összeszorított szemem sarkából, ujjaim oly görcsösen és erősen remegnek a pult lapja szegélyén, hogy nem sok hiányzik a rongáláshoz. Én nem akartam huligánkodni, nem akarok rendbontó sem lenni a Hyundaiban, én csak Christophert akarom látni. Megtörlöm szemeimet még mielőtt ki merném nyitni őket, felnézek a hangomtól ledermedt nőre, mire annyira elszégyellem magam, hogy érzem, pánikolni kezdek, de ami nagyobb baj, hogy légszomjam lesz egy másodperc alatt. Ijedten fordulok körbe és kapkodva nézem, merre mehetnék, majd látom, hogy épp kártyájával kinyitja a lépcsők felé vezető ajtót az egyik itt dolgozó, úgyhogy megiramodok, gyorsan elkapom a becsukódó ajtót, mit sem törődve az utánam kiáltozó nővel és már a meginduló biztonsági őrökkel.
Ahogy az ajtót, a liftet is elkapom. A lábam irtóra fáj, a lift belső tükörfalának dőlve torkomhoz kapok, felfelé emelem fejemet, hátha így levegőhöz tudok jutni, miközben veszettül kutatom zsebemben a Henderytől kapott masinát.
Szerencsére meglelem azt, s használni kezdem, kis idő múlva már jut belém levegő, ám szívem még mindig hevesen ver lassan már minden miatt.
- Meg tudná mondani hol van Christopher Nam irodája? - kérdezem meg a mellettem álló férfit, aki hála istennek segít nekem és információval szolgál. Miután kiszáll és egyedül maradok a liftben, megfordulok és megtörlöm arcomat, hogy ne egy síró babát lásson bennem, ha már ügyesen felfordulást okoztam azon a helyen, ami tán mindennél fontosabb számára. Mérges lesz! Nagyon fog rám haragudni, mi van, ha sosem akar látni ezek után? Őszintén megérteném.
Ismét elszomorodom, de nekem akkor is látnom kell őt, érzem, ahogy testem egyre inkább közelít a végkimerültséghez, ám pittyeg a lift és én futásnak eredek, hogy még a biztonsági őrök előtt odaérjek hozzá. Ahhh, már biztosan figyelmeztették őt, hogy egy barom őt keresi.
Addig futok a folyosón, nem törődve, hogy minden méregdrága inges fazon őrültnek nézi ezt a sápadt, piszkos-kosos ruhás buta kölyköt, én csak megyek egy névtáblára fókuszálva és mikor azt meglelem, olyan gyorsan megállok, hogy szinte felüvöltenék fájdalmamban. De nem lehet, most már tényleg jól kell viselkednem!
Kihúzom magam és fegyelmezetten bekopogok.
Ahogy szemeim elé tárul Christopher teljes valója és megcsap illata, ajkaim megremegnek a meghatódottságtól, hogy tényleg őt láthatom, őt érezhetem, imádom mindenét, bár ne tenném, sokkal könnyebb lenne az életem, de a szív felett nincs uralmunk. Nagyon igyekszem rejtegetni az állapotomat. Megpróbálok még mosolyogni is.
- Szia! Én csak... - szólítom meg és próbálnék vidám beszélgetésbe kezdeni, de elcsuklik hangom. Ám még ekkor is próbálok úgy tenni, mintha csak rekedt lennék, megköszörülöm torkomat. Testem még engedelmeskedik is, de lelkem már nem. Összeszorított szemekkel lépek közelebb hozzá és vetem bele magamat drága öltözetébe, s temetem arcomat nyakába. Nem sírhatok! Nem azért jöttem...

Én nem akartam hangoskodni, se rendet bontani, valójában csak látni akarom őt, az mindegy, hogy hol, de most azonnal. Megijedek, ahogy kezdem felfogni, hogy talán ez nem fog összejönni, ugyanakkor tudom, hogy ilyen opció nincs, s ez nem makacsság, egy annál szorosabb és szívfacsaróbb érzés. Tulajdonképpen nem gondolkodom, csak rohanok, a légszomj mellett az üldözési pánik el elfog, s ha nem adta volna nekem Hendery az inhalátort, akkor egész biztosan itt halnék meg a liftben. Miután kiszáll a férfi, próbálok egy kicsit magammal foglalkozni, külsőmmel főleg, de fontos, hogy ne egy idegbeteg Aident kapjon meg, hiába most nagyon is az vagyok. Érzem, hogy minden pillanatban kitörhet belőlem a sírógörcs, melyet feszült testtel tartok vissza, ki tudja meddig.  
A lift felér a megfelelő emeletre, én pedig ismét futásnak eredek, még mielőtt elkapnának és letartóztatnának. Nem tudom miért gondolom ezt, hisz rettegek attól is, hogy Chris annyira mérges lesz rám, hogy ő maga fog kitessékelni ebből az épületből, mégis azt érzem, hogy jelenleg csak nála vagyok biztonságban, csak vele lehetek képes lenyugodni.
Sietős lépteim hirtelen megtorpannak, meglátom nevét az ajtón és még fújok párat gyorsan, megigazítom magam, hogy ne nézzek ki szörnyen, már amennyire ez három halálközeli, egy terrorisztikus és egy katasztrofális állapot után lehetséges.
Kopogok, s mikor meghallom hangját, egyből benyitok. Szigorú arca egyből megállásra késztet a becsukott ajtó előtt, ajkamba harapok, testem megremeg, mert számos alkalommal kerültem ilyen helyzetbe, főként ilyen tekintet elé és mindig fájdalmas vége volt. Ám mielőtt elöntene a félelem, meglágyulnak vonásai és rájövök, hogy vélhetően nagyon nem rám számított. Tulajdonképpen teljesen jogos, ugyan mit keresnék itt? Nem szabadna... a mai napnak úgy ahogy van, nem szabadna megtörténnie.
Megcsap az illata, a teljes lénye, vagy lehet csak az tölt el boldogsággal, hogy láthatom, itt van a szemem előtt pompázó ruhában, elbűvölő látvány. Aztán kimondja nevemet, úgy ahogy szokta és úgy, ahol tudja hogy mennyire imádom hallani és tudom, hogy már biztonságban, otthon vagyok. Ezzel együtt pedig testem készül is megadni magát, mondván, hogy már nincs szükség arra, hogy erős legyek. De még tartom magam! Megpróbálom elmondani, hogy miért cirkuszolok ebben az épületben, de nem megy, elcsuklik hangom és ha nem lépnék előre, tán helyben összeesnék. Mosolygok, magamnak is próbálom bemesélni, hogy minden szép, hiszen tényleg minden szép már, csak épp... épp a fájdalom terjed szét lábaimban és hátamban egyaránt, az összes rúgás helye sajogni kezd.
Meglátom, hogy fel akar állni, de az nem lesz jó, mert nekem kellene leülnöm és egyben éreznem őt, szóval ahogy hátratolja székét, én szélsebesen ölébe termek, akár kisgyerekek a Mikuláséban. Karjaimat közbefonom nyakán erőtlenül, hogy meg tudjam tartani hátamat, de nem tudom, szóval oldalasan neki dőlök és inkább arcomat temetem nyakába. Érzem, hogy magához húz, mire szorít erősen, ujjaim megremegnek nyaka, illetve háta tájékán. Ebben a pillanatban kezdek el nagyon remegni, úgy érzem magam, mintha fáznék, de hát kabátban vagyok egy irodában, ajkai közül szaggatottan levegő áramlik ki, s némán sírom el magam megnyugvás örömétől.
Elhiszem neki, amit mond. Tényleg hiszem, hogy ő bárkit el tudna intézni, de nem. Sosem engedném, hogy beleszóljon azon őrült alakok dolgába, mert nagy veszélybe kerülhet, ám hiába történt már meg a baj, hiába bántottak az imént, elhiszem, hogy senki sem teheti meg velem, mert Chris ezt mondta.
Szipogok csak és erősen ölelem őt, el sem engedem, mert annyira imádom, szívom nyakánál illatát, mintha nyugtató lenne, de hát az is.
- Én... - próbálok nekikezdeni, ám még nem jön hang belőlem, csak valami suttogás a kitörő sírásrohamom miatt, úgyhogy addig szorítom nyakát, amíg nem nyugszik kicsit a félig hangos bőgésem. Persze összekönnyezni sem szeretném zakóját, megpróbálok vigyázni rá és inkább nyaka köré font karjaimba temetem szemeimet, s nem fogom vissza a remegést, bízva abban, hogy így előbb lecsillapodhatok. Próbálok nem az emlékekben elveszni.
Mikor meghallom hangját, illetve kérdését, feleszmélek, gyorsan eltávolodom tőle és ahogy a pólómhoz ér, már tudom mitől tart. Hendery után jól tudom, mennyire félrevezető. Chris kezeivel egyszerre nyúlok pólómhoz és szorgosan felhúzom az egyébként fehér ruhámat, hogy láthassa vértől mentes pocakomat.
- Ne aggódj, ez csak turmix. Látod? - Nem lehet meglepetés, jól tudja, hogy hány kockám van, egy kicsit ki is húzom magam, hogy ne tűnjek hurkásnak, hanem tényleg megláthassa azt a pár kockámat, most nagyon boldoggá tud tenni, hogy ezzel foglalkozhatom, vagy egyáltalán van még lehetőségem tetszeni Chrisnek, mivel még életben vagyok. Végigsimít rajtam, egy kicsit fáj, ahogy hozzáér a foltjaimhoz, de imádom, amilyen lágy mozdulattal teszi ezt, határozott, de mégis lágy. Hagyom leesni pólómat és kezdem gyűjteni a magyarázatot, hogy ez mégis hogyan történhetett, mikor könnyektől nedves arcomat kezei közé veszi, s ő lehel csókot ajkaimra. Szívem menten megolvad. Könnyes szemekkel nézek rá meghatódva és ámulatba esve, egy halvány mosoly is megjelenik rajtam, mintha testem ezzel köszönné meg neki a csókot és a törődést, majd ismét elkomolyodok és szomorúan tekintek le az epres foltra.
- Éppen két nagyon finom epres turmix-xal a kezemben sétálgattam, amiket egy helyi kedvenc kávézómban vettem, ráadásul hatalmas és friss eperdarabokat vágnak ott bele és még irtó jó ízű tejszínhabot is nyomnak a tetejét... szóval... izé. Az egyiket neked szántam, tudtam, hogy dolgozol és nem akartalak volna sokáig zavarni - kapom magam elé kezeimet mentegetőzésképpen - csak gondoltam öt percre ha találkoznánk a Hyundai előtt, akkor ma is láthattalak volna... - mondom kezdetben még lelkesen is, majd ahogy rájövök, hogy mindez már csak egy fikció, egyre inkább elszontyolodom. Ez lett volna a terv, egy pillanatra el is bambulok magam elé és elképzelem a helyzetet. Talán még romantikus is lett volna, így meg csak kapott egy pityergőt, akire most nagyon nem lenne szüksége, hisz dolgozik.
- Békésen sétáltam, mikor durranásokat hallottam. Először azt hittem, hogy valami építkezés folyik a közelben, majd... - megremegnek ajkaim, testem összerándul és ismét Christopher nyakába csimpaszkodom. - Láttam embereket meghalni. Előttem húsz méterre se volt egy nő, ki elterült a földön és mire a vértócsa látványát felfoghattam volna, már üvöltözés tört ki és mindenki, aki azon az utcán volt, felém kezdett egyszerre rohanni. Az agyam azt parancsolta, hogy segítsek a vérző ájult embereknek, de leblokkoltam és én is futásnak eredtem. - Szorosabban Christopherhez nyomom magam, szinte teljesen hozzá bújok, bőrébe temetem arcom egy részét, köztük számat is, így kicsit nehezebben érhetővé válnak szavaim. - Rohantam ahogy csak tudtam, még sosem féltem ennyire. Azt hittem meghalok. Tényleg elhittem, hogy meg fogok halni! Szörnyű volt. - Nagyon gyerekesnek tűnhetek, mást se tudok csinálni, csak lógok Christopheren és szipogok hevesen. Próbálok mélyeket lélegezni, hogy ne törjön megint rám az a fránya asztma, míg nem felemelem arcomat és megtörölgetem a könnyektől. El akarok neki panaszolni mindent, csak nem megy egyszerre.

Megérzem az illatát, az érintését, bőrének selymességét és egyből tudom, hogy itt már nem kell menekülnöm tovább, biztonságban vagyok mind az utcán lévő rossz emberektől, mind a Hyundai biztonsági erőitől, végre kiengedhetek és megnyugodhatom, s ez egyben azt is jelenti, hogy lehetőséget kapok fokozatosan feldolgozni a történteket, ami pedig azzal jár, hogy bizony apró darabokra törik a mécses és szinte szavakat formálni sem vagyok képes, csak pityeregni annak az embernek a nyakában, aki a mindenséget jelenti számomra és akinek ölében itt és most nagyon nem szabadna lennem.
Christopher nem mond semmit, amitől van bennem egy kellemetlen érzés, hogy vajon mennyire mérges rám, amiért nem hagyom dolgozni, ám képtelen vagyok felállni az öléből, nem tudom most elengedni. Nyugtató hatással van rá, hogy felhúzza pólómat és megvizsgál. Hendery után már jól tudom mire gyanakszik és nem akarom, hogy azt higgye, vérzek, úgyhogy segítek is minél inkább úgy helyezkedni neki, hogy szépen rálásson a pocakomra. Nincs nyílt sebem, azonban belső annál inkább, kezdek kék-zöld foltos lenni szerte a testemen, s már sejtem is, hogy bokám gyönyörűen kék a rándulás miatt, de nem merem levenni cipőmet és most így, hogy ülök, annyira nem őrjítően fáj. Tán nem is gondolja, de rendkívül hálás vagyok minden simításáért, hiába belém hasít egy-két pillanatra a fájdalom.
Nem akarom, hogy sírni lásson, nem akarok neki csalódást okozni, de már könnyeket hullajtottam és nem tudom hirtelen megszüntetni szemeim vörösségét, valamint nedvességét, így hát félig-meddig visszahúzódóan félős tekintettel nézek vissza csodálatos szemeibe.
Csókja leginkább egy most életmentő meleg zuhanyhoz hasonló érzést vált ki belőlem, imádom és megbizsergeti teljes testemet, hogy még egy mosoly is kerekedik arcomra, amit kezeivel zár közbe és ettől úgy érzem magam, mint aki menedékbe került, már nem csak képletesen, de fizikailag is.
Ki akarok nyögni neki mindent, azt sem tudom, hol kezdjem, de talán pont a hasamon lévő eperturmix foltot kellene elsőként magyaráznom, mire eszembe jut, hogy miért is voltak kezemben az epres italok, úgyhogy nagy lelkesedéssel kezdem tudatni vele eredeti szándékomat és csak közben jövök rá, hogy lehet nem vette volna annyira jó néven, mint én szántam. Hisz megígértem, hogy nem fogom zavarni és hátráltatni a munkájában, mikor egyedül terveltem ezt ki, akkor jó ötletnek tűnt, de itt Christopher előtt már kezdek félni, hogy mi van, ha mégsem annyira jó. Majd megfogja egyik kezemet és nem tudom miért, de azt érzem, hogy nem zavarta volna az apró találkozás. Két másodperc erejéig örömteli mosolyra húzom számat, mi a következő pillanatban szerte is foszlik, mihelyst folytatni szeretném a történetet, de az semmilyen szép emlékképpel nem rendelkezik. Beleborulok a nyakába és valahogy megpróbálom elmondani neki a látottakat.
Nem is tudom mi bánt jobban, hogy nem tudtam segíteni másokon, vagy az, amit én szenvedtem el, de leginkább mindkettő fájdalommal gyötör. Feltápászkodom a könnycseppessé vált nyakától és miután megtörlöm arcomat, hatalmassá nyíló szemekkel nézek rá.
- Nem jöhettél oda! - rázom meg a fejem. - Chris... mindenkit lőttek választás nélkül, többen is voltak és koránt sem biztos, hogy már nincsenek szabadlábon. Meg is őrülnék, ha te is a közelben lettél volna. - Miket beszél? Szerintem a helyemben ő sem akarná, hogy egy ilyen veszélyes helyen legyek. - Már hívtam egy taxit, épp oda tartottam, mikor meghallottam a durranásokat, úgyhogy viszonylag a közelben volt a sofőr, csak máshol kellett megállnia, mert mégsem jöhetett be arra a területre, ahol ment a... tudod. A lövöldözés... - hal el a hangom, ahogy újra ki kell mondanom, mi történt.  
- De persze igen, tudom, hogy bármikor hívhatlak, hidd el, végig gondoltam rád! Még akkor is, mikor a földre kerültem és kezdett homályosulni minden. Biztos vagyok benne, hogy Te és Aida tettetek erőssé, igaz, jött egy fiú valahonnan nem tudom merről és nem hagyta, hogy széttaposson az áradat, lényegében neki köszönhetem, hogy életben vagyok. - Hiszen ha ő nem lett volna, szerintem halott lennék, úgyhogy ha teljesen őszinte akarok lenni Chris-szel, akkor meg kell említenem őt is. - Mikor magamhoz tértem, egy eléggé romos épületben találtam magam, kezdetben nagyon megijedtem, mert arra keltem, hogy felhúzza a pólómat, de aztán rájöttem, hogy csak az epres foltot akarta ellenőrizni. Szerencsére így nem voltam egyedül, míg durrogások sorozata hallatszott kintről, sőt, még egy inhalátort is kaptam tőle, hogy megfékezzem az asztmám! - mondom a csupa szerencsés jó hírt is, hogy megnyugtassam, mialatt már kapom is ki zsebemből a tőle kapott eszközt, hogy felmutassam Christophernek.
- Csak akkor jöttünk ki abból a romos szobából, mikor már csakis a szirénák hangját hallottunk. Segített lebicegni a tűzlépcsőkön és egyből beugrottam a taxiba, majd jöttem ide - fejezem be a történetet, hogy kerek egész legyen számára, mi történt velem. Még egyszer megtörlöm szemeimet, ugyanis ismét termelődött bennünk néhány könnycsepp, szipogok kettőt, de azt hiszem, már jobban érzem magam, segített, hogy mindent elmondhattam neki, de főleg az, hogy vele lehetek végre.
Szorosan hozzá bújok, még a fenekemet is jobban lentebb tolom a térde felé, hogy félig feküdni, félig ülni tudjam az ölében, miközben derekát egész karaimmal átölelve döntöm fejemet a kulcscsontjához és bújok hozzá teljesen.
- Nagyon szeretlek, Christopher! - suttogom csukott szemekkel, ezt muszáj itt és most azonnal kimondanom, mivel alig egy órája azért imádkoztam, hogy lehetőségem legyen ezt elmondani neki, akár egészségesen, akár az utolsó leheleteimmel.

Próbálok erőt gyűjteni abból a hatalmas örömből, amit Chris jelenléte, pillantása és tapintása ad nekem, annyira nagyon hiányzott már ő és bár tudom, hogy ez így lesz ezek után is, nem fogom tudni nagyon sokat látni őt, de annál édesebb lesz a viszontlátás, igaz, szebb mint a mostani, de a rossz dolgok sem kettőnkön múlott, hanem a történeken. Megpróbálok elmondani neki mindent, ám hosszabb szünetre megakad a hangom, mikor is megfogja kezemet és olyan érzékien nyom rá egy puszit, ami tőle igencsak meglep, na meg a váratlanság ereje is számít és összességében azon kezdek tanakodni, hogy milyen halmazállapotú a testem, mely úgy bizsereg a pillangóktól, hogy itt szertefoszlok menten és... ahhh. A puszi után teljesen rádőlök és hozzábújok Christopherhez, miközben egy halk sóhajjal adom tudtára, hogy ez most minden gondomat elhessegette, legalábbis egy kis ideig. Puszit nyomva nyakára hálálom meg a puszit, avagy szemet-szemért, fogat-fogért és csókot...
Szóval igen, ott tartottam, hogy mindent el kell mesélnem neki, hogy tudja a nagy folt történetét és a hegeimnek okát és ezt mind igyekszem is közel egy levegővel tudtára adni, miközben könnyeimmel küszködök.
Mikor Henderyre térek és Chris az eddigiektől eltérő tekintettel néz rám, egyből tudom, hogy mire gondol. Senki sem érhet hozzám rajta kívül, ez így helyes és én is sajnálom, hogy nem voltam magamnál és ilyen helyzetbe kerültem.
- Igen, de szerencsére nem bántott, sőt, mikor magamhoz téretem és realizáltam a helyzetet, annyira csúnyán néztem rá, hogy mentem messze kúszott és ezt szó szerint értsd! - felelem gyorsnak tisztázva, remélve, hogy ezzel megszűnik az aggodalma, majd heves bólogatásba kezdek.
- Rendben, meg fogom köszönni, ho... mi? Mármint... úgy érted...? - jövök rá hirtelen, hogy mit is mondott pontosan, mire hatalmas, meghatódottságtól kikerekedett szemekkel nézek rá. Szinte teljes testem lefagy, míg próbálja feldolgozni ezt az őszinte vallomást. Én vagyok az élete? Nagyon nem mindennapi ilyet hallani tőle, szemeim ismét könnyesednek, de ezúttal alig veszem észre, mert most nincs bennem fájdalom, csakis a csodálatos szeretet, amit érte érzek. - Yesol... - nyöszörgöm, mialatt ismét teljesen hozzá bújok és visszateszem kicsit a nyakához a fejem, ahhoz a helyhez, amit szinte már kibéreltem magamnak. Jó, Chris összes pontját már kibéreltem és meg is vettem, nem pénzért cserébe. Hozzá bújva fejezem be történetemet, nagyon különleges érzés, hiszen egyszerre félek az emlékeimtől és egyszerre lennék képes dorombolni Chris simításaitól, különösen, mikor hajamba fúrja arcát.
Lehetetlen megállni, hogy ne sóhajtsam el, mennyire szeremet, pedig tudom, hogy tudja már, de sosem tudom megállni, hogy ne mondogassam újra és újra. Nekem itt az ölében nagyon-nagyon jó. Legszívesebben egész nap itt ülnék, képes lennék rá, bizony!
Teljesen váratlanul érnek szavai, ahogy koreai nevem is. Talán már elmondhatom, hogy jól ismerem őt, vagy csak kezdem igencsak közvetlenül megismerni, így nem is vártam, hogy ő is kifejezze szavakkal szeretetét, mert tudom, hogy hasonlóképpen érez, ha nem így lenne, akkor most is máshogy reagált volna, hogy őrzött cégébe berontottam. Azta! Egyáltalán kimondta már ennyire nyíltan nekem ezt a vallomást? Ahh, annyira fáradt vagyok és egyáltalán nem is akarok most ezen rágódni, hiszen annyi érzés lepi egy szívemet, hogy szinte bele se fér minden. Elpirult és megszeppent orcámra kapok a puszit és ezzel együtt a megerősítést, ami még az eddigi Chrisnél is brutálisabb és nagyon érzéki, megindító. Legurul szemeimből a már várakozó könnycsepp, miközben szipogva mocorgok az ölében annyira szorosan ölelve őt, ami még éppen csak nem fájdalmas. Mindennél jobban? Még a Hyundainál is? Nem, inkább elhessegetem a gondlatot, mert nem számít, hogy pontosan mi a rangsor, semmi se változtatna és butaság lenne, hiszen nem kell választania a cég és köztem. Most kicsit úgy érzem, egy-nulla a javamra.
Ajkaimat rágcsálom, mintha ezzel akarnám megszüntetni a némaságomat, elvégre teljesen elállt a szavam ettől a csodaembertől, igenis nagyon akarnék valamit mondani, de előbb lehet meg kellene tanulnom ismét mély levegőket venni, mindenesetre Christopher hamarabb töri meg a csöndet, hangjára felpillantok kissé rémülten, én nagyon nem akartam kórházba menni és nem is gondoltam rá, hiszen itt vagyok és élek, nincs nagy bajon, csak rá volt szükséges és most, hogy megkaptam, gyorsabb lesz a gyógyulásom, azonban olyan határozottan és ellentmondást nem tűrően hangzik, hogy bármennyire is szeretnék ellenkezni, valahogy nincs bátorságom.
- Már nagyon rég nem voltam kórházban betegként... - próbálom kifejteni aggodalmamat, vagy csak nemtetszésemet, hiszen az nem egy békés hely. Chris karjai sokkal békésebbek! - De Christopher, nem lesz gond, hogy itt hagyod a munkát? - Hisz nem kell miattam ekkora terhet vállalni, egy kórházi kivizsgálás nem két perc és neki sok dolga van rendszerint, amit néhány telefonnal nem lehet könnyedén elintézni. Bárhogy is, már úgyis eldöntötte, úgyhogy kezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy megyek a kórházba, de legalább Christopheremmel. Alig várom, hogy megint elmenjek vele valahová, jó, nem a kórház a legjobb hely egy randira, de próbálom így felfogni, ha már ezt hozta a sors. Óvatosan csúszok le a lábáról és állok talpaimra, ám ebben a pillanatban főként bal bokámba belehasít a fájdalom és felszisszenek, noha igyekszem leplezni, mert a végén még kiderülne, hogy igaza volt és tényleg kellene nekem egy kórház. Rászorítok kezére, mintha csak fognánk egymás kezét, de most egy kicsit kapaszkodóként is nagyon jól jön. Egy darabig nézegetem egyensúlyomat, hogy melyik lábamra helyezzem jobban a testem nagyobb részét, majd teljesen felegyenesedek, ezzel jelzem Chrisnek, hogy megvagyok, készen állok, azt hiszem.
Csókot kapok! Megint. Egyből lehunyom szemeimet és kiélvezem, hisz jól tudom, sokáig nem fogok többet kapni, amit nagyon sajnálok, de most inkább boldog szeretnék lenni vele. Picit elnyújtom a csókot és huncutkodok érzékien és romantikusan nyelvemmel is szájában, majd amolyan "oké, vettem..." módon eltávolodok tőle és megnyalom yesolos ajkaimat boldog és pajkos szemekkel.
Kinyitja nekem az ajtót, én pedig elkezdek kibicegni a szobából. Az előbb még nem fájt ennyire a lábam. Sietek ahogy tudok, hiába vagyok így is elég lassú, nem akarom, hogy várni kelljen rám, vagy hogy sok idejét vegyem el a munkájából. Bár ahogy a folyó felénél járok, legszívesebben felé fordulnék, belekapaszkodnék a nyakába és körbekulcsolnám derekánál lábaimat és úgy cipeltetném magam, vagy ahogy a koreai drámákban is szokták, felhuppannék a hátára. De nem lehet, mert ez nem az a hely és mi nem az a páros vagyunk, az élet meg nem dráma, hiába néha nagyon annak tűnik.
A liftbe érve oldalra fordulok és aranyos mosolyomat osztom meg párommal, mikor megérzem tenyerét lapockámnál. A lift nincs bekamerázva tudtommal, de azért gyorsan lecsekkolom, mielőtt felé eső kezemmel hátulról megölelem. Még fejemet is picit vállövéhez döntöm és akkor még örülhet, hogy ennyiben megúsz egy liftes jelenetet. Pár év múlva - ha úgy hozza az élet -, akkor leérünk egy felhőkarcolóról, addig egy fél aktust lenyomunk, na de még nem tartunk ott, ellenben hátranézek a tükörbe, hogy lecsekkoljam, mennyire jól nézünk ki együtt összefonódva hátulról. Nem, nem a fenekét néztem meg elsőre!
A megállás kicsit fáj bokámnak, az éppen visszahúzott kezemmel fintorogva megszorítom vállát, hogy ezzel levegyek kicsit lábaimról a súlyomat, ám bocsánatkérő pillantások után már lépek is ki a... jaj ne. Itt lesz mindenki, aki nemrég rám kiabált és megpróbált elkapni. Ijedten húzódok részben Chris mögé és úgy döntök, hogy jobb lenne, ha ő menne előre. Az ajtóig olyan gyorsan lépkedek mögötte, ahogy csak tudok, de így is van időm oldalra pillantgatni a furcsán néző emberekre. Inkább gyorsan el is fordulok és Christopher lényét nézve kibicegek az épületből az autóig. Már tényleg nagyon fáj...
Gyorsan be is huppanok az autójába, szorgosan becsatolom magam. Kérdőn pillantok rá, miként sóhajt, azt hiszen, nem tudom eldönteni, hogy mitől lehet, bosszankodástól, feszültségtől, vagy valami hasonlótól, de combomon lévő kezét két kezem közé veszem gondosan fogom őt, mutatva számára, hogy mellette vagyok és tudom, hogy nagyon fáradt. Nagyon szeretném támogatni őt és minden percét kihasználni kettőnk közös perceinek, óráinak.
- Emlékszem, mikor először ültem ebben az autóban - vetem fel az aranyos emléket, lényegében akkor találkoztunk először nem hivatalos keretek között és nagyon nem értettük meg egymást. - Akkor még nagyon féltem tőled, mert nem ismertelek... - közelebb hajolok felé mosolyogva, el nem engedve kezét. - Nagyon örülök, hogy minden így alakult, mármint tudod... mi ketten - próbálom megtalálni a megfelelő szót rá, de azért lassan elengedem már őt, hogy tudjon biztonságosan vezetni.
- Chris? Akkor mi most járunk? - Mert hát minden jel erre utal és még a barátnőjével is szakított, de azért bárhogy is tanakodok, mi még nem tisztáztuk igazán magunkat és végül is ez akár egy nyílt kapcsolat is lehetne, ahogy az egynemű párok közül sokan teszik, de én azért zárnám a kört.

Gyerekkoromban mindig arra ébredtem, hogy megállt az autó, vagy leszáll a repülőgép, ez most is így van. Ahogy leáll a motor, szemeim nehezen nyitódnak fel és fokozatosan eszmélek rá, hogy ezalatt a nem sok út alatt is képes voltam elaludni, annyira kimerített a stressz és a sokkos hatás, pedig megfogadtam magamnak, hogy végig vele leszek az úton és szórakoztatom őt, ha már bevisz a kórházba. Szerintem azt is teljesen átaludtam oldalra csukló fejjel, hogy ő beszélt telefonom a szükséges emberekkel.
- Jaj! - nyögök fel és bocsánatkérő szemekkel nézek rá.
- Már meg is jöttünk?

Christopher szavai annyi örömöt okoznak, hogy szinte teljesen jól érzem már magam és könnyeim sem a fájdalomtól indulnak lefelé orcámon, hanem emiatt a férfi miatt. Legszívesebben örökké itt ülnék az ölében, de még egy húsz percet biztosan, így érthetően nem fogadom boldogan, hogy be akar vinni a kórházba. Már túrom elő agyamban a lehető összes indokot, amivel meggyőzhetném, hogy inkább maradjunk, egyrészt miatta, másrészt még mindig nagyon-nagyon félek kitenni a lábamat az utcákra az elmúlt órák eseménye miatt. Kicsit szégyellem is magam, hogy megszakítottam a munkájában és olyan veszélynek teszem ki, amilyenben én is voltak, még ha nem is szabadna most megijednem, mert hát előbb-utóbb úgysem lehetséges, csak ne menjek újra utcákra. Azonban meglepett és némileg érthetetlen arccal nézek rá azonnal válasza után. Rá kell kérdeznem, különben újabb álmatlan éjszakáim lesznek, hogy vajon miért mondhatta azt Chris, amit.
- Miért baj, hogy régóta nem kerültem kórházba? Hisz az csak jó, nem? - Minél inkább nincs szükségem kórházra, annál jobb. A nátháimat és a mindenkori vizsgálatokat a háziorvos úgyis elintézi nekem, így csak akkor megyek kórházba, ha nagyon súlyos az állapotom.
Azért csak megkérdezem tőle azt is, hogy nem lesz-e gond abból, hogy itt hagyja a munkáját, mire elég határozottan reagál. Oké, értem... ő a főnök, ő megteheti. Mindig lehengerel, hogy mennyire menő!
Egy hosszú csókot még lopok tőle, ami alatt összeszedem magam, hogy márpedig nincs mese, menni kell a kórházba. Legszívesebben felhuppannék a hátára és úgy hagynám, hogy levigyen a kocsihoz, de ő nem olyan ember, aki ennek örülne és ez a hely sem méltó az ilyesmihez, szóval bukdácsolok inkább mellette, amilyen gyorsan csak tudok.
Mondtam már, hogy imádom a lifteket? Főleg amikben hatalmas tükör is van. Ez az utolsó lehetőségem talán a mai nap, hogy élvezzem fizikailag is Chris lényét, úgyhogy hozzá bújok, ő pedig nem szünteti meg az érintését nyakamnál, amitől meg még jobban hozzá bújok, s egyedül azért távolodok el hajszálnyira, hogy megnézhessem magunkat hátulról is. Biztosan nagyon jól nézünk ki együtt! Chris feneke is nagyon jól néz ki.
Mikor nyílik az ajtó, úgy nyelek egyet, mintha most készülnének kilökni az éhes krokodilok közé. Amilyen gyorsan csak tudom, követem Christophert és zavartam próbálok kedvesen mosolyogni az emberekre. Most menőnek kellene éreznem magam, hogy hát én megmondtam, hogy hozzá jöttem és nem véletlenül, úgyhogy igazán hihettek volna nekem, de azért mégis inkább rossz érzés tölt el, hogy betörtem a Hyundaihoz.
Oh, az autóban már minden újra szép és jó, főleg, hogy megérzem kezét combomon, miközben elmondja, hogy legnagyobb aggodalmam valójában nem is létezik, mivel apa nem fogja megtudni és bár fogalmam sincs, hogy éri ezt el Chris, de teljesen mindegy, hisz ezekkel a szavaival eléri, hogy megnyugodjak. Maximálisan bízom benne és csak tudom, hogyha ő azt mondja, akkor az úgy is lesz. Szavak hiányában csak nézem őt hálás szemekkel és édes-boldog mosolyommal, hagyom hogy összefűzze ujjainkat és leginkább a szemeim, ám néha-néha az összefonódott ujjainkat nézem. Ebből adódóan talán nem is meglepő, hogy megfogalmazódik bennem egy apró, de annál jelentősebb kérdés, amit eddig még nem mondtunk ki. Nekem igenis nagyon fontos, hogy ki is mondjuk, mert nem szeretek találgatni és nem is szeretem a nyitott kapcsolatokat. Talán egy kicsit felelőtlen volt pont most megkérdeznem, mivel ha nemet mond, akkor nagyon összetörne bennem valami, annál is inkább izgatottabban várom a válaszát, de nem sürgetem, mert ismerem és úgy őszintén, nem várok tőle most választ. Szinte biztosra veszem, hogy valahogy elkerüli majd az egyenes igent vagy nemet, az annyira Chrises lenne és ahogy látom, hogy gondolkodik, egyre inkább kezdek mérges lenni magamra, hogy már megint sikerült kellemetlen helyzetbe hoznom őt azzal, hogy ilyen mindenről nyíltan tudok beszélni, neki viszont időbe telik, ami nem mindig rossz dolog. Ugyanakkor valahol jó érzés is ennyire ismerni már őt, úgyhogy teljesen vegyesek az érzéseim azon túl, hogy borzasztóan izgatott és szerelmes vagyok.
Magamban elkezdem szaporán mondogatni, hogy "igen, igen, igen igen", mintha ezzel imádkoznék, hogy mondjon igent, s mikor meg is hallom ezt a szót, tátott mosollyal húzom ki magam és nézek rá ismét ritka boldog tekintettel.
- Igen! - kiáltok fel közepes hangerővel és utólag gondolkodok el, hogy vajon kérdezte-e, vagy kijelentette, de igazából úgyis ez a válaszom, hiába megerősítésként értelmezi, vagy pedig egyszerű örömteli éljenzésként. Olyan boldog és besózott vagyok, hogy örömömben majdnem rávetem magam egy nagy ölelésként Chisre, de ő most már vezet, úgyhogy visszafogom magam és inkább összehúzódok az ülésen mellette és kabátomba ujjába visszahúzott karokkal préselődök az ülésbe olyan mosollyal, ami sosem akar elmúlni. Barátom van és ez már tuti, nem én gondolom túl már megint és nem holmi mese, vagy álmodozás, ahogy családom gondolná. Ez teljesen komoly!

Több se kellett nekem csak egy békés és örömteli állapot, egy biztonságos hely és egy szeretett személy, mindezek most tényleg adottak már, úgyhogy elkényelmesedhetek, s amilyen fáradt vagyok, rögtön elnyom az álom. Csak akkor ébredek fel, mikor megáll az autó és szomorú is vagyok, hogy átaludtam az egész utat, mikor nem akartam volna!
Meglátom kapkodását, ami engem is cselekvésre buzdít, nem akarom, hogy várjon rám többet, úgyhogy én is megszabadulok az övemtől és csak azért nem lépek ki az autóból, mert látom, hogy Chris jön segíteni.
Ahogy rálépek a lábamra, meg kell állapítanom, hogy minél jobban megnyugszom és múlik el az adrenalin, annál inkább sajog a bokám és bicegek. Majdnem kiszalad belőlem a jajgatás, de eszembe jutnak azok, akiknek nem sikerült elmenekülniük, úgyhogy nincs pofám panaszkodni, ellenben az emlék ismét szíven üt. Pislogok párat, hogy elhessegessem a foszlányokat.

- Köszönöm - nézek Chrisre már az orvosi ágyból a röntgen után. Nagyon hálás vagyok neki, hogy megvár és itt van velem. Természetesen az orvosok már tudták, hogy mi történt, sok embert hoztak be különböző sérülésekkel, ezt akkor tudtam meg, amikor elmesélte nekünk a doki, miközben bekötözte a lábam. Kicsit szipogok és meg-megremegek a története hallatán, de hálásan pillantok ismét Yesolra és végül elmosolyodom.