choo choo

motherfucker.

Elképesztő automatikussággal emeli fel a kezét, tartja ki a középső ujját válasz gyanánt a cuppogásodra, miközben mit sem változik a gúnytól tocsogó arckifejezése, az odakényszerített vigyora, amivel a szavai mellett provokálni akart. A következő lélegzetvételét megkönnyebbüléssel veszi, undorító méretűvel, mélyre is tuszkolja magában, véletlenül se üljön ki a felszínre, sejtsd meg elérte a vágyott célját azáltal majdnem beléd fagyasztotta a szót, a témát. Talán később jobban össze fog állni a fejében a kép, eljut oda egy késhegynyit értékelje ejtetted az egészet, de erre biztosan csak órák múltán lenne esély, az idegeit pattanásig borzolta, már készült a következő tőrként odabökő megszólalására, és ebből le kell higgadnia. Fel kell fognia ésszel már kikerült a sarokba szorított helyzetből, nem kell úton útfélen beléd marnia válaszként minden egyes megszólalásodra, közeledésedre. Talán később felfogja azt is, hogy valójában furcsán normálisan érdeklődtél, de mindketten tudjátok a 'normális' nem épp normális nálatok, nem olyan, amihez szokott lenne, és ezért nem fog olyan magasságokba emelkedni a csodafaktor, hogy a viselkedéséért bocsánatot kérjen -- azért van egy khm egészséges határ.
A nagyobb szusszanása után visszavesz kicsit, tudatosan emlékezteti magát rá nem kell fullosan eljátszania azt, ha egy-egy mozdulat szarul fog esni neki, szúrni fog, és elismétli magában, hogy ejtetted a témát, nem fogsz többet hozzányúlni, gondoskodott róla ne tedd, itt az ideje kikapcsolni a fight or flight üzemmódot. Épp elég feszültség érte az elmúlt időszakban, nem kellene még ide is többet generálnia, miközben némi pihenés, nyugalom reményében jött hozzád egy időre. Nem, mintha a pálmafás ingedtől várná ennek az érzésnek a manifesztálódását, de az átlagos ízlésficamod valahol annyira kis fiszfasznak nevezhető, hogy van egyfajta pozitív hatása -- akkor is, ha ennek nincs tudatában.

Kaffant egyet, amikor arra térsz ki üdítő színfoltnak találnád a látványát kötényben, halljad csak előzetesben a véleményét arról mennyire hisz a szavanak -- semennyire. A szemét is látványosan forgatja mellé, majd kiveri a plafont.
- Tudod kit fogsz kiakasztani. - vág pofát anélkül kifejtené, pontosan tudja tudod mire céloz. - Az öregasszonyról úgyis tudjuk téged nézne meg benne leszívesebben. Hogy is mondta? Emlékezteted a megboldogult férjére...? - azt nem teszi hozzá kiegészítésnek, amit a tyúk meglepő őszinteséggel tett, aminek hatására kitört belőle a kontrollálhatatlan röhögés a folyosó kellős közepén, mi szerint plusz harminc kilóval a hasad kontójára. Már-már megköszönhető, dicsérendő, hogy elhallgatja ezt a fontos részletet -- egyébként meg csak biztos benne, hogy az arcára íródott kifejezésből könnyen visszatalálsz ahhoz az emlékhez, nem szükséges hozzá a segítsége.
Az, hogy szándékosan mész tovább ezen a vonalon a következő vérszívásánál, amiben van némi hintése is, egészen meglepi, ki-vé-te-le-sen elvigyorodik a humorizálásod hatására, amit próbál leplezni azelőtt, hogy valamiféle győzelemnek könyvelnéd el esetleg. Nem hiányzik az orra alá dörgöld.
- A korodbeli nők között sok a kétségbeesett, sose tudni. Az aranyásók miatt úgyse kellene aggódnod, ők szerencsére az elején kiesnének. - a hangsúlyából nehéz kitalálni elbagatelizálja az ügyet vagy komolyan gondolja, de a beszélgetés előzményét figyelembe véve nem valójában nem annyira trükkös a megoldás. Női szemmel nem néz rád, nem is próbál, hogy komoly elgondolást kapjon a felvetése, ahhoz egyébként is túl részre hajló, állandóan morgó kis szaros ennek értelme legyen. Az anyját se értette -- mondjuk téged se miért rá esett a választásod egy kölyök erejéig. Tud magáról gondoskodni végeredményben, azt is megoldja, ha nagyon félresikerül a főztöd, mégis kellene valami ehető, amitől nem hal ki egyikőtök se, így valódi célzata nincs a beszólásának.

Elmélázhatna a kérdéseden, amíg kiszúrja a két ételhordót, amelyikek egyikében lesz a kaja, de nehéz megállnia ne nézzen rád tipikusan, azzal a 'most komolyan kérdezed' fejével.
- A titok nyitja a hangerőszabályozásban rémlik. - ciccent, és csettint egyet, mielőtt kikapná a cuccot a hűtőből. - ...de lehet róla szó. - a mondat végénél torzul el az arca a majdnem visszakacsintó maradék megpillantásakor. Jó kérdés ez hogyan maradt meg, nem került kidobásra korábban, de szó nélkül fogja majd kikaparni a rendes vacsorájának felmelegítése közben. A rövid reflektációdra csak a szeme sarkából vigyorog rád, mert jelenleg fogalmad sincs róla épp egy újabb zenei genre van nála terítéken, és ha eddig nem is élvezted a metált, most kénytelen leszel megszeretni -- ha az agyára mész, ha nem, még valóban megeshet az normális marad a decibelmérő.
Vagy szimplán felkapja a fejhallgatóját, mert abszolút ki akarja zárni a világot. Volt már rá precedens, és a csukott ajtajánál figyelemért kaparó kutya bármennyire is legyen édes, nem mindig a legjobb zavaró tényező számára. Főként, hogy néha felugorva, még le is nyomja a kilincset, és beszökik.

A mosogatóba teszi a tartalmától megszabadított tárolót, és a mikró mellett neki dől a konyhapultnak, onnan néz vissza rád, a kutyára, amíg eljátszod a bókot kapottat. Moccan rá a szemöldöke, egyértelműen megkérdőjelez abban a szent minutumban, csak épp hangot nem ad neki, helyette hagyja folytasd, és rövidesen az asztal mellől fog hallgatni, evőeszközöket magához véve, mert olyannyira megakadsz vagy tudja is mi történik, hogy egészen odáig eljut, sőt, még két falatot is magába tud tömni, ami rohadtul jól esik neki. Órák óta éhen akart halni.
- Aha, szóval nem most fogja megadni magát a derekad vagy a dobhártyád. - konstatálja mindkét információt, majd újabb adagot nyom fel a villájára a húsból, a krumplipüréből. Hogy a kettő közül az első valóban helytálló kifejezés azt már csak te tudod, neki halványan rémlik a kurvaanyázás, amikor valami nehezebbért hajoltál legutóbb, de lehet csak az övét szidtad az állandóan felhozott vízszámláért -- miért is ne szidhatnád, szidja ő is rendszeresen.
- Meddig is leszel el? - mihez tartás végett, vagy mert ötlet szikrázott fel a forduló fogaskerekek működésbe lépésekor. Nem egyértelmű, a kajálás is lefoglalja a mimikáját ahhoz bármiről is árulkodni tudjon. A kutya bociszemeit szándékosan kerüli, a tápon kívül legfeljebb csontot ad neki a végén, ha az nem valami torkon akadós méretű, de házi kosztot semmiképp se. Álmodozhat.

A rágást egy fél másodpercre abbahagyja, ahogy az egyetemi projektek után érdeklődsz, és kételkedve néz rád, mintha nem lenne biztos benne jól hallotta a kérdést, meg akarna győződni róla tényleg feltetted-e a kérdést. A falat lenyelésekor fog csak megszólalni, amíg feláll, hogy vizet hozzon magának.
- Van egy nagyon bizarr festő a tizenötödik századból, akinek a stílusában kell két képet elkészíteni disztópia és utópia címmel. Plusz majd egy több oldalas esszét írni róla miért rá esett a választás, blabla. - nem nagyon ereszti bő lére, a fele a full feladatnak szakzsargon, és olyan szöveg, ami aligha érdekelhetne -- azt se érti ez miért. A pohárból, míg iszik, úgy dönt előkotorja a zsebéből a telefonját, kikeresi a festőt, név szerint Hieronymus Bosch-t, és odatartja a kortyok között a 'földi gyönyörök kertje' c. festményét. Legyen elképzelésed róla mifélét pécézett ki, mert abban biztos Bosch neve semmit nem mondana önmagában. Ha meg fura pofát vágsz az embert evő madárra a kalapban, csak vállat fog vonni. Neki tetszik ilyen beteg figurákat alkotott meg a művész.

Látja rajtad, hogy nem fekszik neked a humora, mert egy kis kritikus segg vagy, aki – habár jogosan – nem értékeli az apja beszólásait. Valahol érti, hogy ő tehet róla, hisz ha konkrétan az alkoholgőz miatt nem is emlékszik arra az estére, képkockák beugranak neki, kísértik, táplálják a szar apa énképét és azt, hogy amihez nyúl csak elromlik. Nyilván nem fogja ezt neked kimondani, mert olybá' tűnik ezt te örökölted tőle, neked is csak a beszólogatás vagy a hallgatás megy, az egyenes kommunikáció nálad is hiánycikk a fiókban. Nevetséges, mennyire a kamaszkori énjét látja benned, habár ha kérdeznék, arra fogadna, hogy ő kicsit jobban öltözködött, mint most te, de annyi baj legyen, így is kibaszott mód hajaz a jellemed az övére, a szívósságodról és a nagy pofádról ne is beszéljünk. A szokásos cinizmus ami átüti a falat, ahogy reagálsz a szövegére meg se lepi, ellenben a puhatolózására adott felcsattanásod odafagyasztja a kezét az arcához, amivel épp a szőrét törli le.
Oké, nem kellett volna megkérdezni – ugrik be a fejébe a hátrahőkölés, habár külsőleg még csak meg sem rezdül, a pillanatnyi dermedtség után befejezi a mozdulatot, és le sem véve rólad a szemét legszívesebben tarkón baszna. Úgy ahogy neked ő, úgy te vagy neki a gyújtópont, az a kis idegesítő légy, aki három teljes másodperc alatt röffenti be benne az ideget úgy kétszázra, és bírja rá, hogy mint neked, elmenjenek otthonról. De a faszba is, ő a felnőtt, meg neki kellene legyen önuralma, vagy mi a szar, így csak mély levegőt vesz. Tett már így is elég erőszakot az asztalra, nem tetézi még azzal, hogy visszaüvölt, habár szívesen tenné, csak annyit, hogy állítsál már magadon. Csak egy kicsit, csak hogy ne a gyerekes sértettség böffenjen fel a szavaidban, mert már rohadtul kezdi azt érezni, ha ez így megy, előbb vagy utóbb újra elcsattan egy pofon, mert te rohadtul nem engedsz a falaidból. Persze balfasz, egy szerencsétlen ökör, amiért képtelen úgy hozzád szólni, ahogy azt kéne, már ha egyáltalán mer, és nem fülét farkát behúzva lépked a bizonyos tojáshéjon, akár egy kis papucs. De próbálkozik cseszdmeg, ha kicsit visszavennél, észlelhetnéd.
De az az odamarás mégse olyan erős, mint eddig, ez feltűnik neki. Sokkal inkább hangzik egy bántalmazott kutya kaffogásának, aki csak elűzni akarja, mint egy utálkozó gyereknek, aki a háta közepére kívánja.
Még a végén haladtok?
- Persze, gyógypuszit is kapsz rá, csak gyere közelebb! - cuppog, szavai tükrözik a tiédben csendülő  gúnyt, de többet nem fűz hozzá, visszavonul, mert meglepő módon azzal is megelégszik, hogy nem fordultál sarkon, és húztad fel a szomszédok idegeit is az ajtócsapkodással. A mérge, ami a pillanat hevében mart egészen az agyáig lecsillapszik, sokkal inkább elkerülő mechanizmus ez benne, hisz ha nem akar megérteni, csak ő is dühöng egy sort, akkor egálban vagytok, és akkor nem bántod meg. Talán tényleg jót tesz neki a csoport, mert a saját tyúkszaros fájdalmán képes tovább lépni, hogy az érdekeid nézze. Most. Nem garantált, hogy ez később is mindig így lesz, vagy ki tudja...
„Gyakorolj” Ja. Ráhagyó szájhúzás, fintor, ki minek érzi, minden esetre jelzi, hogy ebbe a vitába ennyi energiát feccölt, érezd csak hogy te nyertél, ő meg megy vissza a nyugdíjas otthonba kanasztázni. Ez már olyasféle vérszívás, amit nap mint nap leműveltek, az agyvize már hozzászokott, és amúgy is Magnum után olyan stabil ezzel az énképe, hogy mondhatnál bármit, akkor se változna. Minek ide ellenség, ha ilyen gyereke van az embernek, de persze ez a dolgod, legyél hálátlan, edd és idd ki a vagyonából, csinálj kupit, és lehetőleg csak annyira hallgass rá, hogy ne öld meg instant magad. Csodálatos dolog az apaság, csak nem adnak hozzá elég morfint.
- Kiakaszthatok egyet, ha gondolod, üdítő színfolt lennél, a szomszéd öregasszony korban passzolónak érezne...- löki tovább, ha már felhoztad azt a képzeletbeli kötényt, rajta ne múljék, hogy ellened fordítsa a saját beszólásod. Szavai is csak azért ilyen könnyedek, mert ahhoz képest hogy tinédzser vagy, nem egy igénytelen koszban élő kis gremlin vagy, akit úgy kell berakni a tus alá, mert már keményre száradt a kosztól. Nem szól rád, mert nem kell, s lévén a saját tempódban de nem kell napokat várni arra, hogy a közös terekben elpakolj magad után néha elgondolkodik, hogy küld egy csokor virágot anyádnak köszönetképp, merthogy ugye ezt biztos nem ő tanította neked. Na meg ezért is találsz mindig valami kaját a polcon, a hűtőben, még ha nem is mindig ő készíti, mert a maradék nem rohad rátok. Oké oké, basztathatod itt azzal, hogy azért se mert ekkora hassal ami neki van biztos konyhamalac....
- Szerinted bukna rám olyan, aki tud is főzni? A szomszéd dínón kívül? - oké, öniróniában mindig is pazar humora volt, így azt tényleg nem mondhatod, hogy ez rossz vicc lenne, bár sajnos mély fájdalmára azt sem, hogy ez vicc lenne. Eljár edzeni, kezdi összekapni magát, de a pocak az pocak, a csajozási skilljeinek mg nem kellett megkopnia mert sosem voltak. Bár azt nem tudja, hogyan állnál a témához, ha tényleg randizni akarna...anyádról sosem beszélsz, és érthető tinis undorral meg nem pedzegeted, hogy apád rakjon már meg valakit, jót tenne neki.
- Van olyan, aminek a decibele nem üti ki a három sarokra lévő mérőét? - élcelődik, csak hogy fenntartsa a kedved, még több információt kiadj, mert a beszólásokra többnyire harapsz. Ha értelmesen nem tudja – nem is meri, gyáva fasz – megkérdezni, hát puhatolózik így. Igazi kis detektív, a nagyítótól meg öregségére amúgy sincs messze. -Képzelem. - reflektál röviden, és mert a szemforgatás nem érett megnyilvánulás, kiissza a maradék italát, és a mosogatóhoz lép, hogy elöblítse. Minden idegtépő pillanat ellenére, örül, hogy alkotsz. Büszke is, ami azt illeti, mert ha nem vagy itthon megeshet, hogy kinyílik az a fránya ajtód – még ha zárod is, ki ne tudna feltörni manapság egy ócska zárat? kérlek.. -, és háta résen csak-csak látni lehet az aktuális vásznad. Ritkán kapja el a teljes képet, hisz ha befejezted, villám sebességgel tünteted el. Hogy szégyelled e vagy csak egy újabb fricska ez, hogy „baszd meg akkor se láthatod” nem igen tudja eldönteni, neki nincs művész lelke, érzéke még annyira sem. Biztos nem tudna kinyögni építőt egy „tetszik” vagy egy „aha, jó” szűkszavú kritikánál, és amilyen kis seggarc vagy, neki meg amilyen érzéke van, tuti mondana mellé nagy akarásában valamit, amit nem kellene. De tényleg tetszenek neki. Habár nem az ő stílusa – baszki, semmi se az -, amolyan zug-apaként le-le fényképezi a félkészeket is a mobiljával. Csak hogy meglegyen, mert na. Mert ott van benne a szülő.
A kutya a térded elutasítására azért ha nincs ló jó a szamár is módjára baktat mellé, fél méterre a mosogatótól, ahova lecövekel immár üres kézzel, ami persze meg is telik bundával, ahogy stresszlabdának használva a jószágot gyűrögeti a szőrét mindkét markával.
- Ne keverj össze a szomszédasszonnyal. Rám nézve hízelgő, de neki sértés... - pöffen, és kissé vacillál, mennyit mondjon, mivel kezdje. Ritka, hogy viszont érdeklődsz, és mint kurva a templomban ilyenkor rendesen zavarba is jön. - Volt egy hajnali fuvarom Virginia Beachre, estére meg ugyan oda csak visszafelé hozom az embereket. - jelzi ezzel finoman, ha ma kezdenéd a füle elleni merényletet, csak az üres szobának fogod bömböltetni a zenét.
- Mik az új projektek? - merész lesz, a kutya erőt ad, rákérdez hát, hátha nekiállsz részletesen beszélni a sulis dolgokról, amivel talán azt hiszed untatod, mert hogy lófaszt se ért belőle és majd emiatt itt hagy.... ami igaz, mert lófaszt se ért belőle, de legalább dumálsz. Hozzá.

choo choo

motherfucker.

A megszólalásodra kapsz egyet a sokat mondó pillantásai közül, ami leginkább a komolyan? néma kérdésére hajaz egy adag nem mondod-dal egyetemben. Tipikus vicc, amitől röhög a mája is -- ja, mégse, a logikája simán szétszedi a humorodat.
- Ha ha ha. - mondja rezignáltan, éppen csak a szemforgatása marad el az extra hangél mellől, amivel kifiguráz, miközben a figyelmét a bolhazsákra fordítja vissza. Túlzás lenne azt állítani az idegein táncolsz vagy nagyon az agyára mennél, meglepő módon a szituáció elmenne egy normálisnak is nevezhető, egyszerű fárasztásnak is, ha nem ragaszkodnál a téma tovább gyűréséhez. A képe rögtön gyűrődik, grimaszba fordul a feltételezés hatására, nemtetszése fújtatás formájában materializálódik -- valójában csak bosszantja az, hogy rákérdezel ahelyett ignorálnád, mint nagyjából egész életében tetted az ő érzése szerint, és rohadtul nem tudja hova tenni minek érdeklődsz, nem is örül neki, mert emlékezteti a feltételezhető zúzódásának valódi okára.

Igen, nem kellene beleszólnod, rohadtul hallgatnod kéne --
nem tanultad még meg?

- Istenem, hagyj a hülyeségeddel, kibaszott kilincs volt. Meg is akarod nézni talán? Attól megnyugodnál, hogy nem verik a kicsi fiad a nagyok? - gúnyol, hogy is ne tenné, nem akarja erőltesd a témát. Azt akarja sóhajts, bándd meg egyáltalán szót emeltél, gyanút fogtál, és hagyd a faszba az egészet, de mégse mar oda akkorát, hogy iszonytató túlzásnak hasson a reakciója. Őszintén, nincs ebben semmi extravagáns ahogy a végére még egy kényszermosolyt is odavarázsol a képére, mintha csak az álaggodalmaddal nézne szemet, annak szólna a kétkedő szemöldökvonása, ami hasonlóan moccan a tiedéhez. Nem puffog azonban, esélyét nem látja annak meg akarnád esetleg nézni a színeváltó foltot a bordájánál, ami látványra egy nagyon odabaszó kilincses koccanásnak menne el a legnagyobb jóindulattal is, de ugye arról te mit tudnál? Előbb szorulsz be az ajtófélfába, mint fennakadj rajta...
Ja, felnyomott agyvízzel vakarja a dögöt, akinek máig nem adtál nevet, és ez a tény hiába egy vicc szerinte, legalább lejjebb tolja a vérnyomását olyannyira értelmesebben szóljon hozzád, tegyen megjegyzést a választott ruhaszettedre, amivel lehet a nyugdíjas klub vénasszonyait akarod lenyűgözni.
- Aha, van még mit tanulnod, szóval gyakorolj. - lesöpri a válláról a véleményed, mintha csak a próbálkozásod lenne gyenge, az ő stílusához fel nem érő. Tudod, mintha. Ugyanúgy, mintha köztetek ez egy normális kommunikációs formának minősülne, hogy nem hangzik el szép szó, csak, amikor épp nem gondoljátok komolyan, nem sértegetési célból születik, akkor társul hozzá egy felismerhető hangsúly -- nem mindig, néha lazán rajta felejti a szarkasztikus filtert, hogy véletlenül se könnyítse meg a dolgod, mert nincs abban a kedvében. Jó dolog apának lenni, nem? Vagyis leginkább valami olyasfélének, zug- és kajaadónak.

A kaja bedobására ritkán mond nemet, könnyen kiismerhető állandóan éhes, technikailag még növésben lévő szervezetként, aminek sok energiára van szüksége. Immáron a kutyához is, ami azt illeti, szóval duplán megérdemli az ő véleménye szerint.
- Csak szeretnéd. - már azt, hogy kötényt hordjon. Alapvetően nem szokta ott hagyni a mosatlant, ha nem húzod fel, az anyja mellett kénytelen volt rájönni arra minden rárohad, ha nem gondoskodik a dolgok rendben tartásáról, amibe sajnos mosogatógép híján a koszos edények, tányérok is beletartoznak -- úgyhogy ez csak rajtad áll, ha a kilincs témát nem nyúztad tovább, esélyesen megteszi magától az étkezést követően legfeljebb egy órán belül.
Hümmentve biccent arra nem te csináltad, hanem mástól származik.
- Ah-ha. Lehet neked is be kellene egyet újítanod, eggyel kevesebb gond lenne a kajával, nem gondolod? - a nőügyeidről fogalma sincs, ami azt illeti, nem is akar tudni -- vizuális típus baszdmeg, tényleg nem a-kar tud-ni ró-luk. Meglepő módon az önzés vezérli a kommentárnál, odacsípve egyet a főzőtehetségednek is, és a sóhaját elnyomja tápászkodik fel a majd' pofájába toluló husky mellől, mert pontosan tudja magának kell megmelegíteni, hidd el, a büdös életben nem várná el tőled megcsináld, eddig is megvolt enélkül bárki kinyalja a seggét. Ez nem most fog megváltozni.

A konyha felé indul, a kutyakaját ott hagyja az előszobában, ott sok vizet úgyse zavar jelenleg, és a kérdésedre pislog hátra egy másodperc erejéig.
- Csak nem szeretnéd kiválasztani a ma esti zenét? - odalép a hűtőhöz, hogy kivadássza az egyik dobozt, ami feltételezhetőn a kései ebédjét tartalmazza. Kettő között vacillál, felnyitja az egyik fedelét, mire fintorba szökik a szája, és félreteszi, mindjárt kukába is önti a rohadó tartalmát.
- Egyébként el, most van két új. Élvezni fogod. - vet rád egy pofátlant vigyort. Pontosabban attól függ, tőled, mert mint a mosogatásnál, itt is nagyban reflektál a viselkedésedre az övével. Csak amíg szerinted nem, szerinte gyakran adsz rá okot kifogást találjon benne egy újabb minibosszúhadjárathoz. Vagy lehet csak a tűréshatárodat teszteli? Fasz tudja, nem igaz? Néha meglepően normális tud lenni, néha elképesztő ügyességgel trancsírozza az idegeidet, és a köztes esetek száma sem alacsony, amikkel inkább csak a kedélyállapotodat ellenőrzi.

Az ételt kiszedi egy a szekrényből kivett tányérra, berakja a mikróba, és egyelőre a mosogatóba teszi, vízet is ereszt rá, miként a másikra is, miután a tartalmát kikotorja az azt megillető helyére a szemetes mélyébe. A kutya aktív érdeklődését, pedig a térdével tolja szó szerint centikkel odébb míg ezt elintézi.
- A te napod? Valami rémlik a becsípődő idegedről múltkorról. - illik visszakérdezni vagy mi, és lehet nem sokkal ezelőtt olyan témát kezdtél el boncolgatni, amibe belemenni se akart volna, kicsit visszavesz, hogy ne húzza ki túlságosan a gyufát. Igazán fáradt, nyúzott ahhoz, hogy mégis visszamenjen a lakásra Luluékhoz, és nem is akar, ezért a csatabárdot valamelyest elrejti. Sőt, megvillogtatja azt is sok mindenre emlékszik, felfigyel, és valóban csak a kedvétől vagy épp szándákaitól függően adja ennek jelét.

 Kezében a műanyag pohárral dől az ajtófélfának, és nézi, ahogy szerencsétlenkedsz a kutyával. Nyilván ha megjelensz a kis szaros őt már észre sem veszi, ami cseppet sem tölti el féltékenységgel, vagy rossz érzéssel – még talán örül is neki. Hiába, a türelme ebben a korban, meg ennyi szarral a nyakában már véges, és te eleget táncolsz az idegein ahhoz, hogy a kutyára már kevesebb jusson – bár így is egész faszán bírja, amióta ki-ki viszi Joe kutyáihoz a reptérre, mikor dolgozik, te meg ki tudja hol vagy, mert épp a három napos leszarom üzemmódot kapcsolod be a telefonodon is. Persze ilyenkor az az első gondolata, hogy anyáddal vagy....kurvára nem mondasz róla semmit, ő meg minek is kérdezze? Papíron semmiköze nem lenne hozzá, meg amúgy is nap mint nap tojáshéjon kénytelen lépkedni a köztetek lévő feszültség, meg a benned csücsülő bizonytalanság hegy végett.
Utóbbin dolgoznia kéne, de sosem volt a szavak embere. És bár ő a felnőtt, fél, ha kérdez, kutat vagy nem hagy annyiban, akkor berágsz, rábaszod az ajtót, és hetekre eltűnsz. Sokat rágódik rajta, hogy kockáztatnia kéne, kicsit többet a körmödre nézni, kicsit kitapasztalni mennyi is a határ, amikor azt mondod kapja be.
- Pedig nem vagy annyira széles, hogy ne férj be az ajtón. - ugrik a szemöldöke kétkedőn egy pillanatra a homloka közepére, és további megjegyzéseit igyekezvén magában tartani kortyol egyet a turmixából. Nem kéne beleszóljon, kurvára kussban kéne maradjon... - Tényleg egy kilincs volt, vagy valakivel nem vagy jóban az iskolában? - sulinak kellett volna ejtenie? Az menőbb? Vagy isi? Faszom, többet kéne olvasnia a neten vagy letölteni azt a tik-tokot vagy mi a pöcsömet... Most jó, hogy ezt megkérdezte, vagy emiatt most berágsz, és sarkon fordulsz? Bajusztörlés közben tanulmányoz tovább, mennyire nyomja fel az agyvized a kétkedés, ami a hangjában csendült.
Le kellett volna zárnia egy kétkedő hümmögéssel. Ja. Francba.
- Gondoltam tanulok tőled némi divatot. - vág vissza, mert lehet cikizni azt, ahogyan épp fel van öltözve, de a hatszor nagyobb nadrág, meg a két mérettel nagyobb felsők amiket te kis görcsként hordasz se arról árulkodik, hogy divattanácsadónak hívnának egy magazinba. Persze persze tud róla, hogy ez most a menő, meg egy fokkal jobb is mintha díszbuzinak állva flitteres meg hálós meg mi egyéb cuccokban járnál, a répa nadrágról meg nem is beszélve.... szóval kvázi neki nincs baja azzal, amit épp képviselsz, ha nem lóg ki a segged mert a nadrágod a combodon van bekapcsolva, de ha hagyná, hogy visszaszólás nélkül élezd rajta a nyelved, akkor unatkozna. Valahol ezt érzi egyfajta elkúrt kommunikációnak közted és közte, ha már másra jelenleg még nem képes. Anyád vajon jobban csinálta? Vele több mindent meg tudtál beszélni? Lehet vele beszéled meg?...
- Persze, neked, a mosogatáshoz. - horkan fel a szemtelenségedre, bár nem tudja annyira palástolni, hogy igazából tetszik neki a poén. No meg örül, hogy végre látja, hogy őszintén örülsz valaminek, még ha az egy olyan kaja is, amit nem ő csinált – ami végtére is mázli, mert így ehető. - Joe új nője csinálta...vagy lehet ő a nőnek. - annyira nem figyelt, lekötötte az agyát az, hogy Joe becsajozott, és hogy arról derítsen ki részleteket, persze sikertelenül. A vén kujon elég szószátyár, ami vagy azt jelenti, hogy túlizgulja, merre megy majd a történet, vagy csak meg akarja védeni a nőcit attól, hogy a melósai mindenfélével körbeudvarolják. - Lényeg hogy finom, de meg kell melegíteni. - annyira nem jó apa, hogy ezt meg is tegye, ezzel reméli, te is tisztában vagy, és odatolod végre a képed a konyhába, amibe időközben visszafordult, és aktivizálod magad.
- Elkészült a múltkori projekted? - foghatod arra, hogy azért kérdezi,mert a zenéd hajnalban való bömböltetéséről már kifejtette a véleményét, és most szolidan érdeklődik, újrakezded e ma este. A valóság viszont az, hogy gáz vagy sem, de csak ilyen bénán képes rákérdezni, hogy megy a suli, anélkül, hogy konkrétan feltenné ezt a minden gyerek által rühellt kérdést.

choo choo

motherfucker.

Fogalma sincs mit csináljon, mihez kezdjen az emlékeztető megkapása óta -- mégis milyen idióta faszkalapnak jut az eszébe az, hogy egy felnőtt tartozását egy kölyök fogja maradéktalanul törleszteni? Egyensúlyozik az életének minden aspektusával, épp elég kérdésre nincs válasza, problémára megoldása, nemhogy a komoly pénzszerzésen agyaljon, miközben a két keze sem elég mindenhez. Az újra s újra belényilalló fájdalom az egyetlen, amit aligha tud kizárni a fejéből, egyszerűen hagyta magát igazából sodródni az eseményekkel az eset óta. Mellettük alig volt ideje bármin is agyalni, szóval -- ja, fogjuk rá könnyebben funkcionál az eset feldolgozatlanságával, mert itt vagy te is, de ugyan mit mondhatna neked? Semmit, nem hülye ennél jobban is kiszolgáltassa magát, megnyíljon, előbb fog ráomlani egy épület, mint megtegye annak ellenére érzékeli az igyekezeted, valamiféle, számára érthetetlen forrásból származó változást. Látja, sejti néhány dolog nem mágikus módon terem ott a lakásodban, amiket addig sose látott vagy egyébként sem eszel, iszol, törődsz velük. Összekötötte a pontokat, csak az a helyzet nem bízik benned, akarva akaratlan, de nem megy neki, és a feszültsége is gyakran csattan rajtad az idegeid kárára.
Ahogy aznap este a dobozban lévő cuccaival sem számított semmi jóra az addigi tapasztaltai alapján, most végképp csuklóból veti el az egészet, fel se merül benne megossza veled, mert hozzá is alig volt közöd másfél évvel ezelőttig, hát még az anyjához. Ha a tudtodra jutna mivel a nyakában akaszkodott a tiedbe -- nem, az öklöd nagyon is mély nyomot hagyott benne, neki pedig pokolian szüksége van a kis lukára nálad, a bajuszhuzogatásod ellenére odáig nem menne azt kockára tegye, nem igazán.

A baját lenyeli a lépcsőházba belépésekor, a kutya láttán egy szekundumra el is felejti, mintha nem is lett volna, mert imádja a bolhazsákot, és amint eltelik ez a másodperc, a mosolya fordul grimaszba az éles fájdalomtól az oldalában, miközben összeszorítja a száját. A négylábú persze nem olyan türelmes, csak közelebb furakodik, fel is ugrik kis híjján, amire a földre rakja a száraztápot. Az alattad lakó erre mondaná azt, hogy jól lebaszta, de hálistennek ez a legkisebb baja jelen pillanatban, pont annyira nem jut eszébe, mint valószínűleg neked.

Az elfojtott nyögéstől, a kutya karmának padlón karistolásától nem hallja a közeledésed, összeszorított szájjal pislog fel rád a görnyedtebb testtartásában, a kezét emeli köszönés gyanánt. A laza intés talán eltereli a figyelmed a pofájáról, amire odakanyarítja azt a tipikus fejét, melyet aztán kisebbet ugorva végig is nyal a szaros.
- Nyami. - lehunyja a közelebb eső szemét, úgy néz rád a kifogásolható szettedben, és feljebb egyenesedve kezdi el a kislány fülét gyűrögetni, hogy annak az energiaszintje kicsit alább hagyjon a nyüstölésétől. - Egynek elment azt leszámítva majdnem felnyársalódtam egy kilincsre. - odacsúsztatja a korábban improvizált hazugságát a biztonság kedvéért. Ismer olyannyira tudja nem vagy teljesen idióta, máskor mondjuk inkább arra apellálna, eszébe se jutna ennyit se odaköpni, de a feszültség jobban dolgozik benne, inkább elsimítja most a kérdést, mégha nem is született meg benned, fel se tűnt a fanyar a képén, lemaradtál volna róla. Meg így kényelmesebb lesz, ha nem kell annyira megjátszania magát, ugyanis ahogy most leguggol az ebhez, ismételten érzi a kellemetlenséget a bordáinál.
- A tied? Beestél a szekrénybe? - visszadobja a labdát, a tekintetével bök a cuccodra, mintha félreérthető lenne a célzása, ami egy konszolidált vérszívásnak megy el. Igazából az, hogy mit viselsz oly mindegy neki, leszarja, ez a te stílusod, de a kurva vízszámla emlegetése miatt ez egy nagyon kedvelt téma nála a visszaszóláshoz, nem meglepő újfent nem hagyja ki.

A kaja klasszul hangzik, nagyon is, különösebben nem volt kapacitása erre is gondolni, reggel evett utoljára valami szendvicset, egy felet, mert Lulué volt, nem is az övé. Azóta minden egy kibaszott rohanás volt. A szőrmedvét nyúzza a téma bedobásakor, és a tekintete automatikusan felvillan az említésére.
- Az jól hangzik. - és amint kimondja realizálja a nagyobb kérdést, ami csavar egyet a fizimiskáján, egyből kételkedővé teszi. - De mióta lettél konyhatündér? Szereztél fodros kötényt is? - átdörgöli közben a fekete-fehér bundát, próbálja visszább nyomni, mielőtt fellökné, és feláll, mert a gyomra akkorát korran jelenleg még az se érdekelné, ha valóban a te főztödről lenne szó. Égett, száraz, bolti, mérgezett, fúj kinézetű -- betolja, minek neked konyhamalac, farkaséhes.

 Az önuralom feketeöves mestere mióta nem iszik, és a lelki szarjaira se mondja azt hogy “katonadolog” majd nyomja le a mélyre, mert az férfias, beszélni róla meg punci dolog. Nyilván azért nem lesz ettől egy picsogó gerlice, aki csipke zsebkendőbe törölgetve a könnyeit panaszkodik minden jelentéktelen dologról mint az időjárás, a reggeli rossz lehelet, a dràguló élelmiszerárak meg a töredező haj. De beszél a csoportban, kiadja, amennyire a makacssàg meg a kilónyi önérzet engedi, amiből aztán neked is jutott bőven, te kis szaros. Képtelen fiamként vagy gyerekként hivatkozni rád, mert az a jókra jelző. Azokra akik viselkednek, akik nem basszák felvenni a telefont és válaszolnak is az sms-ekre. Miattad letöltötte a hülye Messengert is, csak mert. Csak hogy talán ott vissza óhajtasz írni, vagy legalább látja hogy láttad. Miattad, te lóbaszó tizenkilenc éves tudná néha felakasztani magát azzal a fekete övvel a csoport elé, mutatva a heti ülések semmire se jók, ha egy ember borítja benne a bocit, mintha lenyesnék a lábát. Az apai vágyak kelnek olyankor borokra a jól elhelyezett, szinte kikívánkozó “atyaikkal”, amiket helyetted a bokszzsákra mér, mert ha neked osztaná ki, józan fejjel elhányná magát az undortól. Ez a mázlid, mert a múlt hibái óvatossá teszik, túl óvatossá, így csak szóban esik neked, csesztet, parancsol, dirigál. Valahol érti, miért nem könnyíted meg neki, azt viszont nem, mi történt, hogy ilyen hitelen lett ekkora belelátása az életedbe. Az anyád telefonszáma évek óta nincs meg neki, meg nem is lenne pofája keresni, hogy kérdezősködjön. Valahol gyávaság lehet a kiindulópontja, mert fél, ha felhívja te megtudod, vagy esetleg az anyád tud meg olyat amit nem kéne és utána tudod meg te… Ki tudja mit reagálnál arra, hogy érdekled, kutakodásnak, tolakodásnak vennéd mi?
Pedig nem vagy rossz gyerek. Csak Dolphnak könnyebb erre fogni, mert így kapaszkodhatnvalamibe ellened, és így nem csak tűrnie szabad a lázongó, duzzogó hozzáállásod. Tisztában van vele, hogy elcseszte. Majdnem felnőtt vagy már – bár ha valaki ezt tőle kérdezi, akkor úgy is azt válaszolja majd, hogy egy kis taknyos éretlen pöcs vagy-, és nem ez az időszak az, amikor bele kéne ugatnia a dolgaidba…de ha nem most, akkor mikor? Harminc évesen? Vagy hagyja, hogy egész életedre elkallódj, mert ő túl liberális mintaapa akart lenni, és elpunciskodta?
Az időérzéke pocsék, így neki nem tűnik fel, hogy késel, mert kapaszkodik a kellemes meglepetésbe, miszerint legalább vázoltad, mi a terved nagy vonalakban. Jössz. A kutyának lesz kaja. Hazaérve  levitte már, így amikor csörög a kulcs csak az izgatottsàgtól tombol előtted, alig hagyva fizikailag is betenni a lábad. A konyhában kevergeti épp az edzés utáni shake-jét, letusolva, a hatszáz huszadik idióta mintás ingben meg melegítőnadrágban. Hallja a tápos zsák puffanását, és elkapja a fojtott nyögésed is, de nem látván mi is okozza, s mire kimegy már amúgy is inhalálsz épp így csak a szemöldöke emelkedik a magasba.
-Milyen napod volt? - ha nem kap köszönést ő se ad, nála ez nem követelmény, még a tisztelet  részére is szarik rá. Nyilván van akinek ez fontos, de az amúgy is feje tetején álló tyúkszaros életetekben nem ezen fog rugózni. – Van kaja, ha gondolod. – kivételesen házi, bár nem ő főzte, Joe hozott egy nagyobb adaghal valami nőcskétől, akivel épp alakul valami. – Csirke meg krumpli. – püré és nem hasáb. Kéne néha jegyzetelnie mi a faszt is szeretsz de talán nem vagy annyira finnyás hogy erre húzd a szádat.

choo choo

motherfucker.

Tegnap csak egy gyors kutyasétáltatásra ugrott fel délután, friss vizet adott neki, próbálta rávezetni az alapparancsokra, de nem volt minőségi időnek nevezhető az, amit vele töltött. Nem volt rá kapacitása, be kellett fejeznie két képet, különben kiesik a határidőből, és emellett ott volt az utolsó vizsgája is két nap múlva, amire egy betűt nem tanult még. Hazugság lenne azt állítani egyszer se fordult meg a fejében meg kellene elégednie a csodával eddig sikerült bent maradnia a programban, fatális hibát nem vétett még, csak a tudatalattijában ekkózik újra s újra mekkora egy vicc, szélhámos ennek ellenére. Volt, amit újra kellett írnia, újra el kellett készítenie, és utólag visszagondolva fogalma sincs hogyan jutott el idáig az életének különböző aspektusait figyelembe véve. Valóban a kibaszott csoda tűnik az egyetlen épkézláb magyarázatnak, amitől feláll a szőr a hátán, igenis elkapja az ideg egy kicsit, eszébe jutnak különböző módok arra hogyan csessze el kiszámítható módon, mielőtt még váratlanul pofára esne, nagyobbat koppanna. A siker úgyis ritka állatfajnak számít a családi körökben -- még jó csak egy kis részüket ismeri, épp eléggel veri velük is a sors.
Például veled, aki rendszeresen erőszakolod meg a telefonodat, hogy kommunikálj vele mindenféle szarért, amit ő előszeretettel ignorál egy szemforgatás keretein belül, ha veled ellentétben nem látja értelmét vagy magától értetődőnek tartja. Ő, nem te, nyilván.

A gond csak az, hogy van, amikor nem tartja akkora faszságnak a kérésed, be is látja, csak a válaszolás derogál vagy ezer másik dolog tereli el a figyelmét róla, ezért azt hiszi később, hogy már kanyarított valamit a szövegmezőbe, rányomott a 'küldés' gombra. Ha pedig rájön, bebizonyosul ez mégse így történt, olyan könnyedén sepri le a válláról, mintha az egyre erősödő agyfaszod tökre alaptalan lenne. Eleget voltál hibás az életében, még szép, hogy a számlát kiegyenlítetlennek tartja az ő apró vétkeivel a másik oldalon -- ugye az az egyetlen korty tej a doboz alján, amikor többre lenne szükséged a kávédba nem töri össze a szíved drága Dolphie?!
Előző este mégis kivételesen jelezte, hogy átjön kutyaszittelni, mellé azt is jelezte igazán itt az ideje elneveznie a négylábút, mert az 'eb', a 'blöki' annyira kurvára gáz, önkényesen fog ráaggatni valamit, amit meg is fog jegyezni az állat a faszságaiddal ellentétben. Hidd el, azt nem akarod, ha arra a pontra jut, mert kétségeket kizáróan téged inzultáló nevet fog kitalálni a husky keveréknek. Persze, nem fogja büntetni vele a bolhazsákot, menő lesz, csak konstans emlékeztető a számodra, szóval jobb, ha összekapod magad. Kurvára ideje van.

Tehát írt, azt is, hogy vesz kaját neki csak hát ember tervez -- mások meg megpróbálják kiverni belőle majdnem a szart is az anyja korábbi tartozása miatt. Túlzás, csak egy kis emlékeztetőt kapott arra nem felejtették el mi szállt rá, mit örökölt meg a nőtől, aki szó nélkül lelécelt a városból, és ki tudja hol tengeti a mindennapjait, él-e még egyáltalán. Ő mégcsak eltűntnek se jelentette be, szóval valóban ki tudja.
Rohadtul fáj az oldala, miközben a tíz kilós zsákot cipeli, és meg kell állnia a lépcsőfordulóban, hogy levegőhöz jusson, megpihenjen egy pillanatra. A súllyal nem lenne gond, ne vicceljünk, de rohadtul kellemetlen a bordái közé nyilalló fájdalom, ahová az egyik seggfej többször is megpróbálta beékelni a bakancsának orrát. Ezt leszámítva csak egy kisebb horzsolás van a járomcsontjánál, amikor pofával a falnak nyomták, de ez mellékes. Látható helyen nincsenek nyomai a majdnemi lincselésnek, ami annyit tesz gond nélkül úgy tehet, mint akinek nincsen semmi baja némi levegőhiány kivételével olykor-olykor. A véraláfutásokat nem fogod látni, tudod, a pulóver klasszul takarja, és nem az a közönség vagy, akinek az alatta húzódó tetoválásait mutogatná szóval -- ja, megoldja.

A kulcs csörgésére hallja a boldog ugatást bentről, a zár kinyitásához egyetlen fordítás elegendő, amiből tudja, hogy otthon vagy. Másfél óra késéssel érkezik meg.
- Szia szaros. - köszön a kutyának, aki elé jön, és körbeugrálja, amire emelné a kezét a jelzés mutatásához, de bassza meg, egyből oda is szúr az oldalába a fájdalom, benyel egy tompa nyögést, miközben igyekszik a pofáját moderálni. Várjál még két percig, míg lebaszod, oké?