One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Kapcsolatkeresõ

Millie Crawford
Today at 12:29 pm



Audrie Hendricks

Audrie Hendricks
Today at 12:11 pm



Ryan & Flor

Ryan J. Craig
Today at 8:30 am



double trouble

Ethan Kaminski
Today at 8:22 am



Flor & Jules

Juliet Brewster
Yesterday at 11:50 pm



Dor & Rae | shining stars of the night

Dorian J. Lester
Yesterday at 11:45 pm



Játékpartner keresõ

Millie Crawford
Yesterday at 8:58 pm



Nora & Millie - hey, cousin!

Millie Crawford
Yesterday at 8:35 pm



Ewan & Lena

Lena Caldwell
Yesterday at 7:20 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 11 2
Diákok 4 6
Törvényszegõk 11 11
Bûnüldözés 5 7
Hivatal 0 4
Üzlet 4 4
Oktatás 5 1
Munkások 6 2
Egészségügy 6 6
Összesen 52 39
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

Elizabeth Luna Cortez, Ethan Kaminski, Fable S. Hill, Joshua Miller, Juliet Brewster, Millie Crawford, Raelyn J. Winters, Valerie Dalton, Wyatt Bennett


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozShare | 
 

 Sora & Theo - I wish there was another way

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Sora & Theo - I wish there was another way    Szomb. Dec. 08, 2018 5:55 pm

Sora & Theo


- Nem is gondolta, hogy ilyen hamar beváltom az ígéretem, nem igaz? – előz meg Blacksmith, miután belép velem az ajtón. Nem tudom, mit ígérhetett neki, vagy mikor, de abban most már biztos vagyok, hogy nem először jár itt. Bizonyára megpróbálta már ő is kifaggatni a lányt, de nem járt sikerrel, így jöttem én a képbe. Ez a bizonyos ígéret vajon hozzám kapcsolódik? Mivel tömhette tele a fejét? Ezt persze nem mondta el előtte.
Nem teszik annyira, hogy bejön velem, de ennél is kevésbé, hogy a kollégái is utánunk tömörülnek. Nem értem, miért kell díszkíséret, oké, hogy nem bíznak bennem, és még mindenkinek új ez a helyzet, hogy egy elítélt a börtön falain kívül is mászkálhat, de a feladatot tekintve ez nagyon nem az a szituáció, ahol ez a kicsi a rakás bármi előnnyel járhat. Ez a lány már így is épp elég kiszolgáltatottnak érezheti magát az emlékei nélkül, nincs rá szükség, hogy még egy sereg öltönyös férfi is megbámulja a kórházi szobában. Arról nem is beszélve, hogy így esélyem sem lesz közelebb férkőzni hozzá. FBI… de eddig nem jutnak el gondolatban. Pedig egészen büszke voltam rá, hogy sosem kaptak el.
Ahogy a lány felém fordul, elkapom a pillantását, amivel végigpillant rajtam, emlékek híján nyilván a környezetéből próbál minél több információt begyűjteni, és azt is látom rajta, hogy észreveszi a bokámra erősített nyomkövetőt. Vagyis máris tisztában van vele, hogy bűnöző vagyok. Pompás. De ez még az előnyömre is válhat. Nem tudok róla semmit, az első szavai alapján viszont nem egy félénk, megszeppent kismadárnak tűnik, aki a törött szárnyai mögé bújik ettől a felismeréstől.
Úgy látszik, mégsem jött be a próbálkozás, de valóban, hülye is voltam, hiszen valószínű mindenki épp ezt a kérdést teszi fel neki, őt pedig nyilván bosszantja, hogy senki sem képes felfogni: tényleg nem emlékszik semmire.  Amellett, hogy az a felismerés önmagában is elég ijesztő lehet.
Közelítsünk máshonnan. Most már tudom, hogy nem kell úgy kezelnem, mint egy bájos kis porcelánbabát, ami bármelyik pillanatban megroppanhat vagy darabokra törhet. Végighallgatom a kifakadását, és örülök is neki, hogy elküldte helyettem Blacksmithéket a búbánatba. Én ugyanis ezt nem tehetem meg. De így talán… tényleg egyedül hagynak minket.
- Egy részét elmondhatom annak, amit tudni szeretnél – vetítem előre, és várakozóan Blacksmithre nézek, hogy vegye a lapot, és tisztítsa ki innen az embereit végre, ők pedig a főnök biccentését látva, meg is indulnak, Blacksmithen látom, hogy habozik egy kicsit, de végül ő is belátja, hogy így juthatunk előrébb.
- Nos, hát akkor jó mesedélutánt.  Odakint leszünk – teszi hozzá ezt leginkább nekem címezve. Nehogy a végén még túlságosan szabadnak érezzem magam, és úgy gondoljam, ki is sétálhatok innen nélkülük. Majd ha végleg eltűnt, és be is húzta maga mögött az ajtót, újra a lány felé fordulok.
- Tévedsz. Rajtad kívül senki sem tudja, hogy mi folyik itt – nézek egyenesen a kékjei mélyére, jelezve, hogy most már sokkal szabadabban válaszolhatok a kérdéseire, ami az előbb még nem állt módomban. És nem tagadom, az is a célom, hogy megdöbbentsem egy kicsit. Hogy ráeszméljen végre, miért is tolakodnak ennyien, miért faggatóznak, és miért nem hagyják békén. Nem azért, mert nem akarják elmondani, hanem mert halvány fogalmuk sincs.
- De ahogy látom, te sem csak színlelsz, igaz? – időzök még mindig a tekintetében, hogy észrevegyem, ha esetleg hazudni próbálna. Nem erőszakosan, inkább csak kíváncsian, de érezhető, hogy nem is annyira kérdésnek, inkább megállapításnak szánom.
- Ezzel lesz némi gond – foglalom össze a lényeget, majd sóhajtva gy kisebb túrára indulok a szobában. Egyenesen az ablakhoz.
- Nem zavar, ha kinyitom? – de nem is annyira figyelek a válaszra, már rá is kulcsolódnak az ujjaim. Jó pár év eltelt, mióta utoljára ilyen szabadon megtehettem. Annyira nem nagy ez a kórterem, az óvintézkedések jegyében próbálták elszeparálni a madárkánkat. A levegője pedig állott, ma még biztosan nem szellőztettek.
- Mit szeretnél tudni? – fordulok végül vissza felé. – A szabályok értelmében nem nagyon mondhatnék semmit, de ha kérdezel, akkor végül is csak válaszolok. És az már egészen más – jelenik meg egy apró cinkosság az arcomon.
- A nevem Theo. Jól tippeltél, elviekben ismerjük már egymást. Ha nem így lenne, vissza is utasítottam volna a feladatot, azon nyomban, hogy beléptem ezen az ajtón.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
29
Hozzászólások száma :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sora & Theo - I wish there was another way    Pént. Dec. 07, 2018 12:46 am




Theo&Sora

Mindig is jól bírtam a fájdalmat, de jelen pillanatban a fejemben lüktető veszedelem minden egyes lüktetéssel legyűr. Mintha minden idegvégződésem az utolsókat rúgná, végül feladja a játékot. Átadja magát a fájdalomnak, és karöltve tovább tombolnak a fejemben. A halántékomhoz kapva próbálok enyhíteni a fájdalmamon, de nem érek el vele semmit. Esetleg annyit, hogy még azt a leheletnyi erőt is elvesztem, ami bennem volt. Gyenge voltam? Az nem kifejezés. Ráadásul az a némber, már vagy egy órája nem jött vissza, pedig igazán pozíciót kéne váltanom, de egyedül nem megy. Elgémberedett tagjaim minden egyes mozdulatomat meggátolják, nem beszélve arról, hogy a katéterek is nagyban akadályoznak a mozgásban. Persze mindeközben próbáltam kitalálni, hogy valójában mit is keresek itt. Hogy kerültem ide? És miért nem jön már valaki segíteni? Lassú mozdulatokkal próbálom a karommal megtámasztani magamat, hogy végül feljebb tudjak ülni, és még jobban kinyújtsam a lábaimat. De ahogy ezt a mozdulatsort elvégezném, hirtelen berontanak az ajtón, én pedig visszacsúszok az eredeti pozíciómba.
- Jó estét Sora .- köszönt derűs mosollyal az orvosom, bár nem tudom minek örült, én annyira nem tudtam lelkesedni. De legalább a nevemet már tudom. Sora. Vajon ez valaminek a rövidítése? Vagy anyám lusta volt a születésem napján többet kinyögni magából? Tényleg, ha már itt tartunk hol az anyám?
- Hogy érzi magát? - teszi fel a kérdést, míg valamit szöszmötöl a műszerekkel.
- Ahhoz képest, hogy egy fekete lyuk van az agyam helyén egész kellemesen. - jegyzem meg kellő szarkazmussal, csak hogy érezze, hogy mennyire is kedvelem, az ilyen jellegű kérdéseket.
- A humora megmaradt, ez jó jel.- társalog tovább Dr. Vigyori. Én pedig már azt fontolgatom, hogy úgy pofán törlöm, hogy a fal adja a másikat. Amikor valaki újra betöri az ajtót, és hatalmas robajt csapva vele, újra felborítja a fejemben lévő káoszt. Lassan már attól félek, hogy azt is elfelejtem, amit eddig megtudtam. Mire oldalra néztem, egy egész hadsereg állt az ágyam mellett, pedig csak értetlen pillogással reagáltam történtekre.
- Soraya Bloom? - szólalt meg végül az egyik férfi. Soraya Bloom. Király, most már tudom is a nevemet.
- Gondolom igen? - válaszom kérdéssé alakul, és közben elgondolkodva mérem végig a férfit, aki minden bizonnyal a hivatalos szervektől jött. Nem szeretnék levonni következtetést, de azt hiszem nem haverkodni jöttek. Bár nem szeretném előre elítélni magamat, de valahogy azt érzem, hogy nem kitüntetni jöttek.
- Lenne pár kérdésem magához..- ennek eleget is téve közelebb is jön, de Dr. Vigyori megállítja, és félre vonja. Nem mintha ettől a pár távolabb lépéstől, nem hallottam volna semmit, ezen még a sutyorgás sem segít. Mert, nem csak hogy űbermenő nevem van, de még szuperhallással is rendelkezem. Szóval így már azt is tudom, hogy én éppen Globális amnéziában szenvedek, ami valamilyen külső stressz hatására alakul ki...na mindegy lényegtelen. A lényeg, hogy az emlékeimet kidobtam a kukába, mert gondolom ilyen kedvem volt. Amikor Dr. Vigyori és Kojak visszatér, igyekszem úgy tenni, mint aki egy árva szót sem hallott. Így továbbra is ugyanolyan ábrázattal nézek rájuk.
- Lenne pár kérdésünk.- ismétli meg ugyanazt, én pedig csak felsóhajtok.
- Igen, tudom ezt mondta az előbb is.- bólintok egyetértően, talán a fickóban ekkora tudatosul, hogy nem lesz velem könnyű dolga. Így Az orrnyergét kezdi el masszírozni. Legszívesebben tennél még egy megjegyzést, hogy: Igen, átérzem nekem is fáj. De azt hiszem azzal csak tetőzném az így is zavaros dolgokat.
- Van bármi amire emlékszik? - teszi fel a kérdést, ez pedig minden bizonnyal egy kulcsfontosságú kérdés lehet, mert mindenki feszült figyelemmel várakozik. Komolyan, kezdem úgy érezni magamat, mint a Sophie választásában...bezzeg film címekre emlékszem.
- Semmire. - jelentem ki végül, mire is emlékeznék...kéne valamire?
- Ez egészen biztos? - teszi fel az újabb kérdést, ami már-már a fenyegető hangnemet üti meg. Arra következtetnék, hogy valami egészen mást hisz. Esetleg, hogy hazudok...
- Higgye el, azt sem tudom miről kéne hazudnom magának, a saját nevemet magától tudtam meg. És ebben a szerencsétlen kórházban, még arra sem lépesek, hogy megigazítsák az ember párnáját. Szóval higgye el, nem emlékszem arra amire maga kíváncsi. De miről is van szó pontosan? - vágok vissza egy kérdéssel. De Kojak, csak elgondolkodva, dörzsölgeti az állát.
- Még meglátogatjuk magát. - jegyzi meg, de az ígéret, újbóli figyelmeztetésnek tűnik. Együtt maradva a gondolataimmal, amik jelenleg egy nagy ürességet képeztek, próbáltam rájönni, hogy vajon mibe keveredhetem. Bár ez emlékek nélkül, és egy amnéziával igen nehéz lesz. De, senki nem mondhatja, hogy nem próbáltam meg. El sem tudom képzelni, mennyi időt tölthetek egyedül..talán másfél órát. Mikor újra kinyílik az ajtó, én pedig oda kapom a tekintetemet. Persze semmi újdonság nincs, újra besereglenek, és figyelnek. Egy új tag viszont érkezik. Szóval jó megfigyelő is vagyok. Ezt magamnak felírom fejben, hátha még fontos momentumot képezz majd a kirakósban.
- Szia. - köszönök vissza, és felmérem, hogy kivel is van dolgom. Ám amikor jobban megfigyelem, egy valamin megakad a tekintetem, még pedig a bokáján díszelgő kütyüről. Hoppá! A kérdése hallatán arra tudok következtetni, hogy talán ismernem kéne, ez pedig akkor be is bizonyosodik, amikor megkérdezi, hogy emlékszem e rá. Nos, ha flörtölős hangulatomban lennék, megjegyezném, hogy egy ilyen pasira emlékeznék. De egyre paprikásabb kezdek lenni, ettől az egész helyzettől Ettől a sok szempártól, akik rám szegezik a tekintetüket. Mintha tőlem várnák a megoldást. Valahogy volt egy olyan sanda gyanúm, hogy ez így is van.
- Oké...- sóhajtok egyet, majd újra egy nagy levegőt veszek.
- Nem vagyok jól. Nem tudok kivagy, és úgy nézz ki rajtam kívül, mindenki tisztában van vele, hogy mi történt velem. Csak nekem nem mondanak semmit. Mit tudok ? Nem tudom miről kéne tudnom valamit ! Azt tudom, hogy Soraya Bloom a nevem. Hozzáteszem, ezt is nagy nehézségek árán derítettem ki, meg azt hogy szokatlan mód jutnak eszembe film címek. - hadarom el kisebb dühvel megfűszerezve . Kiszolgáltatott helyzetben voltam, és nem tudtam kiben bízhatok, így most kellett döntenem. De valamiért a zsigereim a “bókaláncos” pasit érezték jónak, jelen pillanatban.
- Szóval, szeretném, ha valaki mondana valamit. És ha már választhatok, akkor Te jó leszel. Gondolom ismersz. Vagy legalábbis részben. - ezt szinte az orrom alatt mormogom, akár egy durcás kislány. Miközben az állammal a kék szemű felé bökök
- Ehhez viszont úgy gondolom túl sokan vagyunk, ebben a szobában ..- nézek végül Kojak felé, és egy bájos vigyorral spékelem meg az egész mondandómat. Lehet jelenleg nem tudtam ki voltam, de a megérzéseim azt súgták, hogy jobb ha ezeket az embereket távol tartom magamtól.
zenecím ●   ● 1056●

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Frida Gustavsson
Foglalkozás :
swindler
Hozzászólások száma :
4

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Sora & Theo - I wish there was another way    Csüt. Dec. 06, 2018 9:25 pm

Sora & Theo



„I like things to happen, and if they don't happen I like to make them happen.”


Az utóbbi időben újra felfedeztem magamnak Churchillt. Ő is raboskodott egy ideig, szóval újabb közös vonás, csakhogy velem ellentétben ő elég hamar megszökött.
Nálam sokáig tartott, embertelenül sokáig, míg végre én is megtaláltam a módját, hogyan hagyhatom magam mögött a palotámat, ahogy néhány héttel ezelőtt Blacksmith fogalmazott. Végül ráharapott a javaslatomra. Beleegyezett, hogy az FBI-nak segédkezve, nyílt terepen dolgozhassak – velük, de leginkább nekik. Persze, kivételes ellenőrzés és biztonsági intézkedések mellett, melyekkel valóban lehetetlenné válik a szökés. Kaptam egy csinos bokaláncot, ami az éppen aktuális koordinátáimat jelzi feléjük, és egy elhagyatott, tetőtéri kis lakást, amit még az FBI foglalt le hosszú évekkel ezelőtt. Illetve az alapszabályt, hogy egy minimális hatósugarat leszámítva, nem hagyhatom el a helyet, csakis az engedélyükkel, ami a legtöbb esetben rendőri kíséretet jelent. Ha mégis megteszem, vagy bármi mással megsértem a megállapodást, szó nélkül és azonnali hatállyal visszazárnak a cellám hűvösébe.
Ez tehát az új felállás. Mondanom sem kell, az elégedettségem az égi határokat súrolta, legalábbis eleinte. Tudtam, hogy ez idővel változni fog, éppen ezért még most elhatároztam, hogy ebben az esetben mindig emlékeztetni fogom magam: bármi is történik, idekint történik. Ezt mindig észben kell tartanom.
Elhatároztam, hogy újra optimista akarok lenni.
Mégpedig három ok miatt: az első, hogy az élet egy kis részét máris visszakaptam, kettő: végre elkezdhetek nyomozni a valódi tettesek után, és a harmadik és egyben legfontosabb érv: Ivy is elérhető közelségbe került. Most már sokkal könnyebb lesz alkalmat találnom, hogy beszélhessek vele, még ha egyelőre várnom is kell a megfelelő alkalomra. Várni már megtanultam.

- A lány, akivel találkozni fog, Soraya Bloom. Öt éve ismerik egymást, szóval máris kezdheti gyűjteni a kifogásokat, amiért az utóbbi években így elhanyagolta. Ja, mégsem. A sitt talán erre is jó alibi lesz – mosolyog önelégülten Backsmith, miközben már a kórház folyosóit rójuk. Roppant eredeti humorral áldotta meg a sors, ez már akkor kiderült, amikor először beléptem hozzá az FBI kihallgató szobájába. Mégsem ezen akadok fenn.
- Ismernem kellene? – vonom fel a szemöldököm. Akárhogy kutatok az emlékeimben, nem ugrik be semmi hasonló, bizonyára álnév, csakhogy az utóbbi három és fél év történéseiről semmit sem tudok.
- Ne legyen hülye, McCarthy. Eddig úgy tűnt, több esze van ennél. Mindjárt megbánom, hogy belementem ebbe az őrültségbe – beszél komótosan, a szokásos mély, affektáló hangján, amiben szinte mindig rejlik egy kis gúny vagy leereszkedő szarkazmus felém. – Egy ideje már az akció elméleti rétegeit ecsetelem.
Vetek rá egy sötétlő pillantást. Nyilván direkt szórakozik.
- Még nem merültem elég mélyre az angol humor rejtelmeiben – teszem a hangsúlyt célzatosan a mélyre. – De gyorsan tanulok.
- Azt ajánlom is, mert nem csak debütálni fog, a szerepe kulcsfontosságú a nyomozásra nézve, szóval figyeljen. A lány vőlegényét Danielnek hívták. Meghalt, mikor a maffia rajtuk ütött, de ezt az apróságot nem fogjuk elárulni neki. A lány amnéziás, ami nagy pech, mivel így semmit nem tudunk kiszedni belőle, másrészről viszont előny, mert így a maffia számára értéktelen húsdarabbá változott, akiről egyelőre amúgy is úgy hiszik, hogy szintén kiiktatták. Más szóval miénk az előny és a páratlan lehetőség, hogy előkapargassuk belőle a hiányzó információkat, amik elvezetnek Daniel rejtekhelyeihez. Az időnk viszont nekünk sem végtelen. Eddig tud követni?
Most már értem, miért pont ebbe az ügybe vontak be. Műkincsrablás. Akár véletlen is lehetne, de nem az. Bár soha semmiért nem kaptak el, a vádalkuhoz el kellett árulnom ezt-azt. Fogalmazzunk úgy: tudják, hogy nem csak egy különösen a szívemhez nőtt hobbiról van szó. De azért túl sok részeltet nem kötöttem az orrukra.
- Folytassa. – A terv viszont cseppet sem tetszik. Kár, hogy nem azt kérdezte, mert arra sokkal egyértelműbb választ adhatnék. Még nem látom át pontosan, mi lesz az én dolgom, de nem sok jót sejtek.
- Maga lesz a drága jó Danielünk elválaszthatatlan bizalmasa, ne adjuk alább: egészen gyerekkoruktól fogva. A szándéka pedig, hogy a föld alól is előkerítse az eltűnt cimboráját, és szeretné, ha ehhez minél hatékonyabb segítséget és együttműködést kapna a kisasszonytól. – A mesedélután végeztével megáll az egyik kórterem előtt, és felém fordul. Már-már zavaróan közel hajol.
- Szedje ki belőle, ami szükséges, McCarthy. Daniel barátja nagyon fontos értékeket tulajdonított el, minél hamarabb meg kell találnunk őket, mielőtt még rossz kezekbe kerülnének. A lány tudja, hogy hol vannak, csupán pillanatnyilag nem emlékszik rá. – És mikor már azt hiszem, befejezte. – Ne feledje, ezen az akción múlik, hogy igényt tartok a további segítségére, vagy azonnal visszaküldöm az otthonos kis koszfészkébe. Ne legyenek illúziói, szívem szerint már ebben a pillanatban megtenném. Ugye, elég világos voltam?
Kimászik az arcomból, viszont így sem produkálok sokkal több színt a fehér és a szürke speciális vegyületénél. Most ez komoly? Ebben semmi logika. Hogy tudjak meg bármit is egy lánytól, aki a saját nevére sem emlékszik? Jó hogy nem arra kér, hogy a halott pasasát játsszam el. Ez a lányra nézve is kegyetlenség, nem is értem, hogy fér bele az etikai normáikba. Vagy azok csak a mi esetünkben olyan fontosak?
- Ez lehetetlen – mondom ki magától értetődően, amire megint csak az előbbihez hasonló, gunyoros mosolyt kapok válaszul.
- Mit gondol, McCarthy, melyik az erősebb? Az én muszájom, vagy a maga lehetetlene?
Vissza kell fognom magam.
- Csak ön után – mutat a kórterem ajtaja felé, amin nagy levegőt véve nyitok be, és az első két lépést majdnem hogy lendületből teszem meg. De aztán… jézusom, azt senki sem mondta, hogy ez a kis hölgy még félig gyerek. Blacksmith-szel az oldalamon odasétálok az ágyához, és gondolom, most akkor el kellene játszanom, hogy aggódok érte? Hogy reagál az ember, ha egy relatíve jó ismerősét három és fél éve nem látta, és időközben kiderül, hogy amnéziás lett?
Halvány fogalmam sincs.
- Szia – pillantok rá, hogy keressek valami támpontot, ami elárulja, hogyan tovább. – Mondták, hogy mi történt… - kezdek bele, hogy elmondjam, sajnálom, ezzel még csak nem lőhetek nagyon mellé. – Hogy vagy? – vizsgálgatom az arcát, azonnal feltűnik, milyen különlegesen bájos vonásai vannak.
- Emlékszel rám? – kockáztatom meg a kérdést, és nézek a szemébe,   egy kis reménykedést sugallva, de hát, honnan is emlékezne. Nem teljesen erre gondoltam, amikor azt mondtam, bármit rám bízhatnak.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
29
Hozzászólások száma :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sora & Theo - I wish there was another way    

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Sora & Theo - I wish there was another way

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Manhattan-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához
^
ˇ