Az egyik itt dolgozó bekísért egy helyiségbe azzal az útravalóval, hogy itt várjunk (a kutyával) és majd hamarosan érkezik a "doktornő" (mármint a húgom), csak ma kicsit sokan vannak. Szóval nem diplomatikusan megmondva: bolondok háza van. Ezek szerint nem a legjobb napot sikerült kiválasztanom ahhoz, hogy meglepetés látogatóba jöjjek Caroline-hoz a rendelőbe. Szerettem volna találkozni vele, és összekötni a kellemest a hasznossal, tehát általános vizsgálatra vinni Indy-t.
Egy jó negyed óra/húsz percet biztosan várnunk kellett, hogy a sok betegeskedő házikedvenc mellett időt tudjon szakítani ránk is.
- Enter Caroline. - amint kinyílt az ajtó. (És a húgom lépett be rajta, nem egy idegen.)
- Just trust me, you'll be fine. - aztán Carly-ról Indy-re pillantottam.
- Szia hugi! - integettem oda lelkes vigyorral.
- Milyen a meló? Bírod még a new york-i pörgést? - azért nem épp egy Evanston.
- Durva, ami a váróban van. Nem is gondoltam volna, hogy egy átlagos napon ennyi állatot hoznak be ide. - pislogtam nagy szemekkel.
- Nem szeretnélek feltartani, mert látom, hogy Noé ma itt kötött ki a bárkájával, de gondoltam beugrok hozzád egy kicsit. - de kidobhatsz, ha karsz.
- Egyrészt látni akartalak, és megkérdezni, mi van veled. Másrészt szeretném, ha ránéznél Indy-re, hogy minden rendben van-e vele. Nem vettem észre rajta semmi szokatlant, de... az nem jelent semmit. - ezt használhatjuk kifogásnak, ha szükséges.
- Igaz, Indy? - a tekintetem ismét a kutyára siklott, közben valamit hadonászva a kezemmel, mire hanyatt vágta magát, még a nyelvét is kidugva mellé.
- Jó kutya. - nyugtáztam elégedetten az előadást.
- Látod? Szerinte is rendkívül súlyos...

- Uhw. Én nem kérek kivizsgálást, köszönöm! - emeltem fel a kezeimet tiltakozással. Nem különösebben vagyok oda az orvosokért.
- Maestra? - Caroline megjegyzését hallva váltottam egy pillantást Indy-vel, majd ha a művésznő is úgy gondolta, hogy vége a színdarabnak, amiért elég hasvakarást gyűjtött már be, akkor átfáradtunk a doktornő rendelőjébe. A kutya már a vizsgáló asztalra is pattant.
- Nem engedném, hogy állatokat ajándékba lehessen adni. Mármint meglepetés ajándékba. Ha az illető tud róla, és fel tud rá készülni minden értelemben, az úgy más. - kifizetheted, hogy ne neki kelljen megvennie, de jobb, ha az állat helye már ki van alakítva, van megfelelő kaja, és a leendő gazda tudja, hogyan is kell gondozni az adott állatot. Ha párásítani kell a terráriumot, akkor ne sivatagi szárazság legyen. Ha az a kutya csak prémium kaját ehet, akkor ne vedd meg a legolcsóbb szart. A szakállas agáma megeszi a homokot, így ne azt rakd be neki talajnak, különben kinyírhatod vele. &c.
- De örülök, ha élvezed ezt a hajtást. - Indy készségesen nyújtotta felváltva a mancsait a húgomnak.
- És apa nem ideges rád, hogy eljöttél, és hogy pont New York-ba? - követve a két lázadó fekete bárányt. Bár Ottiline-hez képest én ártatlan piskóta vagyok.
- A banda egész jól tör előre, köszi. Főleg, hogy olyan segítségünk van benne, mint Daisy. És a srácok is odateszik magukat. Az elején bizonytalan voltam, de már nagy reményeim vannak. - nem úgy, mint az Aunt Marie's esetén.
- Jelentkező mindig akad, csak még egyik sem volt a tökéletes jelölt. Na de majd az idén! Ez volt az újévi kívánságom, ajánlom, hogy bejöjjön. - különben kénytelen leszek mégis beinteni, aztán oldják meg, ahogy akarják. A zenére szeretnék koncentrálni, és ez így sokat kivesz belőlem.
- Egész jó. Rosszabbra számítottam. - magam miatt. Nem szoktam élvezni, hogy idegenekkel kajáljak és beszélgessek.
- Evelyn szülei sem egyszerűek, de messze nem olyan merevek, mint a mieink, így majdnem felüdülés volt. Nem voltak gyökér, kellemetlen kérdéseik, mint a filmekben: "Mik a szándékaid a lányommal, fiam!?" Szerintem akkor sarkon fordultam volna és elsétálok. Szóval összességében jól sikerült. Plusz hamar le is léptünk. Tudod, hogy én mennyire utálom az ilyeneket, és csak 1-2 óráig tart ki a szociális skillem. És kettesben is szerettünk volna lenni egy kicsit Evivel. - úgyhogy gyorsan sürgős dolgunk akadt. Szerencsére ő soha semmit nem akar rám erőszakolni, amit utálok. Pörgős, kedves, nyitott, szereti és jobban bírja a társaságot, mint én. Mégsem várja el tőlem is ugyanezeket, amiért örök hála neki, és egyszer imába foglalom a nevét. Vagy legalább egy dalba.
- És te szereztél már ismerősöket? Barátokat? - bár utóbbit nehéz. A haverság nem ugyanaz, mint a barátság.

- Ami elég szomorú. De erről jut eszembe... Ha van olyan menhely, amit személyesen is támogatsz, akkor be tudok szállni azzal, hogy az elérhetőségeiket rámatricázzuk az elviteles dobozokra az étteremben. Örökbefogadás, adományok, adó felajánlás, ilyenek. Aztán mindenki ki tudja választani, hogy részéről mire futja. - én is minden évben támogatok egyet.
- A mázlista. - én sem tervek nélkül jöttem, itt végeztem el a középsulit is, de ezt valamiért mindig elfelejtik figyelembe venni. Mármint nem a tesóim, hanem a szüleink.
- Kösz, Caroline. - a támogatást, és hogy szerinte megérdemlem a happy end-et, vagy minek nevezzem.
- A zenében lévő üzleti világot szeretném a munkámnak, a zenélést pedig csak az életem részének. Több, mint hobbi, de semmiképp sem kötelesség. - valami ilyesmit tudnék elképzelni, de egyelőre a gyakorlat még nagyon mást mutat.
- Remélem nem! - ráztam meg a fejemet.
- Mármint... Magamat is idegesítem. Csak jöjjön valaki, aki szakmailag és emberileg is korrekt. Szerintem nincsenek nagy elvárásaim egyébként. A mai idiótákkal teli világban mégis úgy tűnik, hogy azzá nőtte ki magát. - forgattam meg a szemeimet.
- Én is csodálkoztam magamon. De ha már Evelyn találkozott a családommal, úgy volt fair, hogy én is megismerem az övét. - persze nem volt nagy áldozat, csak... mégis. Én ezekbe mindig már előre belehalok.
- A mi szüleink rosszabbak, és Ottiline is szabadszellemű lány lett. Nekem azóta nincs több kérdésem az univerzumhoz. - Evelyn sem az a típus, akinek meg lehet mondani, hogy mikor mit csináljon, ha az ellenkezik az elveivel.
Hol Caroline-t, hol a mérlegen ácsorgó Indy-t figyeltem, miközben valami srácról magyarázott, akivel a koncertünk után találkozott.
- Aha. Rémlik. - akkor sem ugráltam örömömben, és az emléke sem dob fel jobban.
- A barátságok fontosak. És az sem árt, ha nem az összes a kollégád vagy ellenkező nemű. - én is azt gondoltam, hogy meg lehet maradni baráti szinten Evelyn-nel, aztán valahogy mégsem sikerült. Pedig eleinte tényleg működött. Vagy csak ezt hittük... nem tudom.
- Csak nehogy megkapd te is, hogy kóros munkamániás vagy. - húztam el a számat. Na mindegy.
- A New Orleans-i karnevál, a Mardi Gras jegyében minden évben tartunk egy jelmezes farsangi bált az étteremben. Az idén is lesz valamikor január végén, február elején, majd ahogy kijön. Gyere el. Hát ha ott találkozol pár értelmesebb lénnyel. Szerencsére hozzánk nem a balhézós legalja jár. - vetettem fel a dolgot. Az lenne a legjobb, ha az "utódomat" már rögtön a mély vízbe dobhatnám ennek a megszervezésével. Persze nem tök egyedül... de részben...

- Ugyan, nekem nem kerül semmibe se. Örülök, ha segíthetek. - főleg, hogy ez tényleg egy fontos és jó ügy. Már csak a gondolatától is megszakadna a szívem, hogy Indy-t hasonló körülmények között lássam. Olyan bánatos képet tud vágni, hogy az már felér egy érzelmi zsarolással.
- Lehet, hogy igazad van. - Caroline orvos lett, mint apa. Biztosan ez imponál nekik. Ha valami egyetemi professzor lennék, velem se lenne semmi bajuk, de hát én azt a fránya vendéglátást választottam. Sőt! Azt is dobni szándékozom a zene kedvéért. Kitépik miattam az összes hajukat. Vagy legalább is egy részét. A maradékot Ottiline-nek tartogatják.
- Hát olyasmi. De engem főként inkább a marketing, a menedzsment része érdekel, nem igazán a kreatív oldal. Azt kiélném dalszerzésben. Szeretek szövegeket írni és zenét szerezni hozzá. A színpadkép, a jól belőtt fotók annyira nem érdekelnek. Azt rábízom olyanokra, akik értenek ehhez. - például Evi.
- Kezdetben erre tökéletes a saxomuch, aztán ha már "csak" a koncertezés marad, szívesen felkarolnék olyanokat, akiknek szüksége van rá. Daisy-vel már beszéltünk róla, hogy talán jól együtt tudnánk működni későbbi projektekben is. Sok az elvesztegetett tehetség, mert senki sem mondja meg nekik, hogy is kellene jól csinálni ezt az egészet, mire számítsanak, hogy készüljenek fel váratlan dolgokra. A saját kísérleti nyulam vagyok, vagy hogy mondjam. Ha ezt jól összehozzuk, akkor a saját bandám lehet a referencia ahhoz, hogy az üzleti részével is foglalkozhassak. Ha csitul a saxomuch körüli hype, nem hoznak annyit a fellépések, akkor is meg kell majd élni valamiből. - legalább is ez a terv.
- Minden munkakörnek megvan a maga szépsége és az árnyoldala is. Az enyémhez néha azt érzem, hogy külön agy, idegrendszer és lelkivilág szükséges. És nem kevés szabadidőt, energiát kell feláldozni hozzá, hogy a vendégek, a dolgozók és a tulaj is elégedett legyen. - de te közben soha nem leszel az magaddal, mert mindig azon agyalsz, mit csinálhattál volna máshogy, jobban, hatékonyabban, hol rontottad el, stb. Iszonyatos hullámvölgyek vannak.
- Aha, hogyne. Micsoda lázadó vagyok. - forgattam meg a szemeimet.
- Mi van!? - néztem rá nagy szemekkel.
- Ezt most hogy érted? Mert elég furán hangzott. - nem is tudom... mintha ez valami rossz dolog lenne. Vagy hogy mintha nem lett volna más választás.
- Szerinted nem kellett volna Evivel kezdenem, vagy mégis mit akarsz ezzel? - fejtsd ki, mert így nem igazán világos. Azt hittem, hogy kedveli Evelyn-t. Vagy velem van baj!? Vagy most ezt nem értem...
- Köszi. - Indy diagnózisát.
- Hagyjuk. - ráztam meg a fejemet a munkamániás visszakérdezésére. Ez a többiek agymenése.
- Ne kéresd magad. Jó lesz. - ott a helye és kész.
- Ha találok jelöltet, akkor ez jó feladat lenne neki. Közös munka lenne. Alap, hogy segítenék neki, ahol csak kell, de azért a nagy részét rá bíznám. Jó kis szintfelmérő lenne.

- A saxomuch csak a kezdet. Ott azért már volt egy felépített alap. Voltak fellépéseink, állandó közönségünk, még ha csak kisebb is. Szeretnék valamit a nulláról felépíteni úgy, hogy csak azzal foglalkozhatok, és nem kell mellette még ezer felé szakadnom. És semmiképp sem szeretnék én lenni a frontember is. Deee... ehhez még meg kell győznöm valakit. Amíg az nem jön össze, nincs is miről beszélni. Szóval erről csak később tudok mesélni. - már ha érdekli a zenei ömlengésem persze.
- Én ezeket a celebes, pletykás dolgokat semennyire sem követem. Ha Evi és Aziel nem lennének, szerintem azt sem tudnám, ki kicsoda. És egyáltalán nem vágyom ilyen hírnévre, de még csak titkon sem. Ez az egyetlen, ami miatt sokszor azt érzem, hogy a hobbi zenekarnál kellett volna maradnom. A zenémmel foglalkozzanak, ne velem, pláne ne a magánéletemmel. - de valahogy csak ki lehet védeni, ha ilyen magasságokba jutnánk, hogy ezen kelljen aggódnom.
- Szerencsére Daisy is így gondolkodik, szóval öröm vele a közös munka. - ő sem a lelketlen húspiacra jár, hanem nézi az emberi oldalt is.
- A vendéglátás szívás tud lenni. De az utánam érkezőnek szerencséje lehet. Én belecsöppentem egy kibogozhatatlan szarságba, és lehetetlen volt, hogy változásokat érjek el. A felmondásom viszont elindította ezt a lavinát. Együtt könnyebb lesz úgy újraosztani a lapokat, a feladatokat, a felelősséget, hogy ne szippantsa be teljesen. Ráadásul mindent megmutatok, elmagyarázok, megtanítok, és nem apró morzsákból kell összecsipegetnie, hogy mi micsoda, és miért úgy van. Még nem adtam fel a reményt, hogy ebből valami jó sülhessen ki. Csak rohadtul melós addig. - ezzel nem tudok mit csinálni.
- Jó. Oké. Értelek. Csak azt hittem, már te is belém akarsz kötni. Ezzel az Evelyn témával mindenki az agyamra megy. Nem tudom, miért akar mindenki az én életem szakértője lenni. De amúgy én is ezt gondolom, amit te. Létezhet ilyen barátság. Most ha levonom a végeredményt, ami lett belőle, a miénk is tök jól működött. - addig a karaoke estig. Mindegy. Amúgy se akarok ezekről beszélgetni, pláne nem a húgommal.
- Ha esetleg a tökéletes jelöltem besétálna a rendelődbe, küld utánam. - kicsi az esély, de sosem lehet tudni. Caroline pedig ismeri a mércémet.
- Akkor mi nem is tartanánk fel tovább. Köszönöm, hogy ránéztél Indy-re. - mára ennyi bőven elég volt a "beszéltessük Remington-t" show-ból. Azt szívesen meghallgatom, vele mi a helyzet, de a saját dolgaimat egyelőre még én magam sem látom át.