Nem tudom, mi vitt arra rá, hogy reggelente felkeljek, mert egyre nehezebben keltem ki az ágyból. Napok óta képtelen voltam arra is, hogy a jóga által átmozgassam a testem, mert a gondolataim nem a jelenben, nem velem voltak. A hajnali ébredést követően a munkám foglalt le, a gyerekek, s a foglalkozásokat követően és előtt Pandorával töltöttem az időmet, csak hogy aztán sietve vágjak át a városon, hogy a látogatási időn belül még azt az aprócska kisembert is megleshessem, akit ugyancsak rám bízott Jude - a kisfiát. Még mindig idegenül léptem oda a mellé kirendelt őr mellé, és napról napra többet beszéltem azzal a férfival, aki hetekkel ezelőtt is utánam jött akkor, amikor Mallorie elhunyt. Azt hiszem, hogy benne bíztam a leginkább és vele éreztem magam ha nem is biztonságban, de tudtam, hogy vigyáznak a kisfiúra. Nem kellett volna aggódnom érte, mégis minden egyes lélegzetvétel arra sarkallt, hogy úgy féltsem a kicsi életét, mintha kötődnék hozzá úgy, ahogy egy anya tud csak a gyermekéhez. Ne értsen félre senki, tisztában voltam a körülményekkel és az igazsággal, de elég volt annyi, hogy a megfelelő higiéniai előkészületek után megérintsem őt. Ez kellett csupán ahhoz, hogy azt érezzem, elvesztem mellette - és ennyi elég volt ahhoz, hogy elérzékenyüljek, de most nem a gyász, hanem a remény és a boldogság könnyei jelentek meg a szemem sarkában. Minden egyes nappal növelte a túlélési esélyét és ez tett boldoggá igazán. Az ügyvédet viszont nem akartam zavarni a kelleténél jobban ameddig Kolumbiában tartózkodott, mégis, ha napokig nem jelentkezett, akkor én voltam az aki ráírt, hogy érdeklődjek a hogyléte felől. Valahogy átértékelődtek a napjaim és észre sem vettem azt, hogy az elmúlt időszakban elhanyagoltam magam kissé, már ami az alvási szokásaimat illette, alig volt meg az öt óra alvás és az örökös kimerültség és fáradtság eredményeképp két nappal ezelőtt satufékeznem kellett a kórházba igyekezve megkésett reflexekkel. Három nappal korábban egy bögre csúszott ki a kezemből és négy órával ezelőtt Felixet hagytam válasz nélkül. Az igazság az, hogy észre sem vettem, hogy percekig az ajtómban állva nézett rám érdeklődőn a három kérdését követően. Pedig csak három másodpercre hunytam be a szemem homlokommal az asztalom lapját érintve... A telefonom rezgésére rezzentem meg.

Két kávéval később sem éreztem magam kipihentnek, így Jude üzenetét követve a mélygarázsban hagyott autómat bezárva a portás elé járultam, aki már tudott az érkezésemről. Az orrnyergemen feljebb toltam a szemüvegemet, remélve, hogy a fejfájást megelőzöm. A liftben még szöszöltem egy kicsit a ruhámmal, hogy eligazgassam azt magamon, a vállamra húzott táskám pántját is megigazítva, amiben egy kicsiny doboz kapott helyet szalaggal átkötve. A lehető legkisebb kiscipőt tartalmazta, mert képtelen voltam otthagyni azt a boltban és ezt szerettem volna Jude-nak adni.. mert a kérésének eleget téve jó pár dolgot beszereztem, ami a baba érkezéséhez kellett, és még annál is többet, amit nem tudtam nem megvenni. Nem mondom, hogy túlköltekeztem volna, de nem tudtam választani négy cumi, tizenhárom rugdalózó közt, ezért mindet megvettem. A csengő megnyomása után várakoztam, hogy ajtót nyisson nekem a férfi, addig is összébb húztam a kabátomat, mert a kialvatlanság miatt folyamatosan jobban fáztam a kelleténél.
- Szia! - beljebb léptem a lakásában, épp, hogy csak felmérve a berendezést, hogy folytathassuk a beszélgetést, mégis csendre intett a szavaival.
- Ő…Maylin…Mallorie húga. Velem jött…és nem beszél angolul - ha el is hallgatott egy lélegzetvételnyi időre, már folytatta is, nekem pedig azt hiszem, hogy kiesett pár másodperc. Nem értettem őt és ha magyarázatot is kaptam, akkor sem tudtam összetenni, hogy mi történik. Összezavarodtam és mielőtt felocsúdhattam volna, biztosított arról, hogy bármit rendelhetek.. hogy foglalkozzak a lánnyal, hogy... egyedül maradok egy ismeretlen lakásban egy számomra teljesen idegen lánnyal. Mielőtt tiltakozhattam volna, már ott sem volt és kellett pár hosszúra nyúló másodperc, hogy összeszedjem magam a pulton hagyott kulccsal szemezve.
Nem erre számítottam! Talán egy kicsivel hangosabban és csüggedtebben sóhajtottam, mint azt kellett volna. Talán darabosabban raktam le a táskámat a konyhasziget melletti székre, aminek a támlájára illesztettem a bőrkabátomat. Talán egy kicsit bizonytalanabb mosollyal fordultam Maylin felé, mint azt megérdemelte volna, Jude kérésének eleget téve pedig azon a nyelven szólaltam meg, ami anya szerint a világ legszebb nyelve: spanyolul, amelyet anyanyelvi szinten beszéltem a bilingualitásomnak köszönhetően.
Röviden bemutatkoztam neki, megemlítve, hogy Jude egyik barátja vagyok és azért jöttem, hogy ne legyen egyedül. Éreztettem vele, hogy nem kell beszélnie, ha nem akart, de mégis minden egyes pillanatban, amikor megszólalt, türelemmel és megértéssel fordultam felé. Nem beszélt sokat, bizalmatlan volt és borzasztóan visszahúzódó módon viselkedett, s minden egyes mozdulatomat úgy figyelte, mintha azt várná, mikor fogom bántani őt. Elkeserített ez a fajta reakció a részéről, éppen ezért sem terheltem őt azzal, hogy rákényszerítettem a közeledésem, megvártam, hogy ő tegye meg a szükséges lépéseket. Ezért is pakoltam aztán másfél órával később elé a mobilomat, amikor megegyeztünk abban, hogy mit enne meg legszívesebben, a választása pedig mosolygásra késztetett. Azt mondta, hogy mindig is ki akarta próbálni a coleslowt, ezért csak azt kért.. amihez a magam részéről hamburgert, sült húst és zöldségeket rendeltem még, ha esetleg mást is megkívánna. Azt hittem, hogy én eszek lassan, mégis, amikor beleharapott a hamburgerbe.. minden egyes rágást kiélvezett, én pedig a látványt, ahogy a meleg ételt élvezettel kóstolta. Nem szólaltam meg, csak hagytam, hogy egyen... hogy végigkóstoljon mindent, miközben vele vacsoráztam, a pult túloldalán ülve. Nem akarta, hogy bemenjek vele a fürdőbe és én sem hittem volna, hogy ebben a túlságosan is intim pillanatban ott kellene lennem mellette, de amint megkapott minden szükséges dolgot hozzá, a fürdő ajtaját mégis csak résnyire nyitva hagyta. Nem azért, mert kértem volna, hanem azért, mert addigra már tudta, hogy ameddig neki ott volt Mallorie emléke, nekem itt volt az öcsém betegsége. Azt hiszem, hogy ha egy kicsit is kezdett bízni bennem, nagyon is köze volt ehhez annak, hogy beszéltem Callumról neki és bármennyire is a nyelvem hegyén volt, hogy neki is kifejezzem a részvétem Malloriet illetően, nem volt hozzá jogom és nem is akartam átlépni egy határt, mert nem tudhattam, hogyan reagálna, ha felhoznám a gyászát. Éppen ezért sem érintettem - szerintem - érzékeny témákat és hagytam, hogy ő kérdezzen. Az egyébként kis méretű köntös akkora volt rá, mintha legalább Góliát járt volna a lakásban, de ameddig ő kényelmesen érezte magát benne, addig nem éreztem úgy, hogy tanácsokat kellene adnom az öltözködését illetően, sokkal inkább azért sem, mert ázott csibe módjára majdnem egy órán át fürdött és mosta meg kétszer a haját is, a talált fésűt pedig a kezembe nyomta, így.. engedve a néma kérésnek és a nekem hátat fordító lánynak megtettem azt, amire kért, gyengéd mozdulatokkal fésülve a sűrű, már-már feketének tűnő derékig érő haját. Nem akart hajszárítóról hallani, de idekint sem maradni, ezért is egyeztünk meg abban, hogy a neki Jude által mutatott szobába lépdelt úgy, mintha az ágy alatt és a szekrényben rejtőzködő szörnyektől tartott volna. Tom & Jerryt kérte a tévében, így azt kerestem neki, miközben a hatalmas ágyon a lehető legkisebbre húzta össze magát a takaró alatt, szinte ki sem látszott onnan. Két órányi mese után nehezült el a pillája annyira, hogy végre elaludjon és még fél órán át ültem mellette az ágyon, hogy biztos legyek abban, mélyen alszik.. minden fáradtságát és félelmét felemésztve, remélve, hogy rémálomtól mentes órákra zuhant álomba. Lekapcsoltam a tévét és az egyetlen addig égve hagyott lámpát is, hogy aztán az ajtót csak behúzzam, de ne csukjam be, hogy aztán a zoknis lábammal szeljem át Jude lakását, épp csak annyira otthon érezve magam itt, hogy ne essek át semmin. Mégsem értem hozzá semmihez, nem kutakodtam, inkább elmosogattam a koszos evőeszközöket, elpakoltam a pultról, betettem a hűtőbe a rendelt, de nem megbontott Dr. Peppert, amit Maylin kért és elborzadtam attól, hogy éjszaka 2:38 percet mutatott a sütő időjelző lapja. Egy pohár csapvízzel és a táskámmal léptem a hatalmas kanapéhoz azután, hogy a kulcsot kivéve a zárból bezártam az ajtót, s mielőtt sokat gondolkodtam volna a következő lépésemen... a karfára pakolt plédet magam köré húzva a mellkasomhoz húzott lábakkal feküdtem le a kanapéra, de csak annyira voltam képes, hogy laposakat pislogjak a gyér holdfény táncára, amint az bevilágított a lakásba. A szemüveg alá nyúltam az ujjaimmal, hogy megdörzsöljem az orrnyergem is, végül levettem azt a dohányzóasztalra pakolva a táskám mellé. Maylin olyan mélyen aludt, hogy még egyszer sem fordult meg, mióta magára hagytam és valahogy most éreztem én is az ő kimerültségét.
Arra ébredtem, hogy kattan a zár.. és arra ijedtem fel, hogy a bejárati ajtó mögöttem kinyílt, de túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy felpattanjak.. lassan ültem fel, de csak annyira, hogy a fejem látszódjon a háttámla takarásában, onnan pislogjak laposan Jude irányába. Eszem ágában sem volt megnézni, hogy mennyi az idő, épp elég volt, hogy még mindig sötét volt.
- Szia! - suttogásra telt csak tőlem. Még a hangom is fáradt volt. - Ne kapcsolj villanyt, kérlek, nem akarom, hogy May felébredjen - automatikusan, nem szándékosan csúszott ki a lány nevének becézése. - .. itt vagyok a kanapén - adtam meg az irányt a férfinek, a bútor sarkába húzódva, a takaróba úgy bebugyolálva, mintha a sarkkörön lettünk volna.