Már majdnem kész voltam az indulásra, amikor keservesen szólalt meg a telefonom, ami nem sok jót jelent. Harperrel megbeszéltük, hogy találkozunk a koncert előtt, hogy ne veszítsük el egymást, az amúgy nem túl nagy tömegben, de mivel én még sosem jártam azon a helyen, ahova menni készültünk, így ő lett volna a támaszom, aki majd eligazít a helyen. Én voltam az akit érdekelt a koncert, mert akartam valami újat hallani, mert ők még számomra teljesen ismeretlenek voltak. Megláttam egy plakátot és azonnal a szaktársam jutott eszembe, aki minden ilyen hülyeségre vevő.
"Nem fog menni Hope, olyan migrénem van, hogy el sem tudok indulni. De te menj és szórakozz helyettem is." - már már  ledobtam volna magam a kanapéra, hogy teljes unalomban töltsem az estét, de helyette hívtam egy taxit és mit veszíthetek alapon elindultam Brooklynba. Nem gyakran járok erre, így még a városrész is ismeretlen volt egy kicsit, de sosem zavart, ha új dolgokat kell felfedeznem, bár egyedül egy kicsit ijesztő volt bemenni egy idegen helyre, idegenek közé, akik teljesen mások, mint én. Én nem nagyon ittam, ha igen, akkor maximum akkor, ha volt körülöttem valaki, aki tudja tompítani a kitörő bőrült énem.
A koncert előtt már beálltam egy viszonylag levegősebb helyre, amint minden sötét lett elővettem a telefonom, hogy küldjek egy videóra Harpernek, aki most valószínűleg otthon szenved a fejétől. Nem szoktam telefonon lógni, inkább megélem a pillanatot, így amint elküldtem neki a belépésükről a videót el is tettem a zsebembe a telefont és hol csukott szemmel, hogy tánvikoláva élveztem a zenét.
Ez a levegős hely nagyjából az első dallam elhangzásáig volt az, utána mint a heringek nyomultak egymásnak az emberek, de ez egy koncert, nem különösebben lepődtem meg rajta, csak sodródtam az ide oda lökdöséssel, de próbáltam csak a zenére fókuszálni és aki elém akart állni engedtem, nem fogok én ezen fennakadni.
- Ne haragudj! - kértem elnézést a sráctól, aki közben megmentett attól, hogy egy nagy hegyomlás ledöntsön a padlóra, a lábak alá. nem sokon múlott. - Persze, hála neked! - eresztettem felé egy kedves mosolyt, majd amikor megjegyzést tett a súlyomra csak elnevettem magam. - Még jó, hogy itt voltál nekem Te most. - kacsintok rá, majd inkább a tömeg széle felé tekintgetek, ki kellene jutnom oda, hogy ez ne ismétlődjön meg, mert ezekkel az emberekkel szemben semmi esélyem sincs, ha megindulnak.
- Meghívhatlak egy italra hálám jeléül, hogy nem lettem széttaposva? - fordulok hátra, mielőtt elindulok közelebb hajolva a füléhez.

Én hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy néha egyedül kell eljönni egy koncertet, mert nem találok olyan embert, akinek bejön az aktuális zenekar, énekes, zenész akármi. Képes vagyok beülni egy opera előadásra is, ha megfog a zene vagy azt gondolom, hogy meg fog, ugyanígy egy tőlem totál messze álló zenei hangzású koncertre is. Nincsen olyan beállítottságom, hogy csak egy valami érdekel és emiatt közvetlenebb is vagyok az ilyen helyeken, mégiscsak jobb úgy bulizni ha van olyan, akit szintén érdekel.
Itt nem tudok ilyen ismeretségekre szert tenni, leginkább csak az árral sodródok vagy a tömeggel, mert az eleinte szellős részem olyan hamar telik be, hogy egy idő után én majdnem a földön végzem, mert még az én helyem is kell valakinek rövidesen, ami annyira nem jó.
Mázli, hogy nem csak vakok vannak itt, hanem olyanok is akik figyelnek és szerencsére nem esek el. Nem tudom, hogy nekimentem e a srácnak, aki megmentett, vagy a bénázásommal megütöttem e, így reflexből kérek bocsánatot tőle, ami igen hülyén jön ki.
- Csak aggódtam, hogy az elsöprő bájammal téged is ledöntöttelek. -mondom neki nevetve, majd kicsit hálálkodva, bár nem viszem túlzásba, de azért tényleg elég meredek helyzetből szedett most ki.
Csak mosolyogva konstatálom, hogy a férfi büszkesége nem engedi, hogy egy nő legyen egyszer, aki fizeti az italt, na majd valahogy megoldom, mert egy semmi ahhoz képest, amit ő tett és tesz most is. Elindulnék, de vagy látja, hogy mennyire nehéz kijutni vagy csak szimplán van benne annyi, hogy nem a pihe testsúlyommal enged előre, és biztosítja, hogy ne tudjak elszakadni tőle.
- Jöhet nekem is így sör. - ez az amitől nem állok fejre, és a bárban elég sokat vagy magamhoz képest sokat iszok, ha olyan kedvem van, vagy meg van engedve. De közel sem vagyok nagy ivós, de a történtek után rám fér és tök egyedül vagyok, lehet ezután a srác is lelépés akkor már nem akarok majd visszamenni a tömegbe, inkább akkor iszogatok, mert hazamenni sem szeretnék ilyen korán.
- Amúgy Hope vagyok. - mondom neki miközben a színpad felé kacsingatok azért, mert a köncert nem állt le, és elég jól tolják, bár a tömegre nézve inkább abbahagyom a nyújtózkodás, mert látni nem nagyon fogok és közelebb nem fogok menni az biztos.
- Csak azt ne mondd kérlek, hogy találkoztam még egy sorstárssal, aki egyedül kényszerül koncertre járni. - annyit akarom kideríteni, hogy egyedül van e, vagy van társasága, hogy tudjam mennyi időm után leszek megint magam.

Szavai alapján tényleg kész mázli, hogy ott volt és ő volt ott nem valami vadbarom, aki még végig is nézte volna, ahogy a földön az életemért küzdök. Inkább csak megrázom a fejem és kiverem belőle a hülye képeket, amikből nem lett semmi, szerencsére.
Amint kiérünk a pult ad egy kis biztonságot, meg most az is, hogy ő itt van, pedig nem vagyok egy parás lány, ha az lennék nem járnék egyedül ilyen helyekre, ez ez ijesztő volt még nekem is.
- Egy bárban dolgozok, és a legtöbb pasi nálunk azzal akar koccintani, leginkább nem szoktam inni, de ha iszok akkor inkább ez, mint a gyorsan kiütős italok. - nem ezzel telik minden hétvégém, hogy igyak, de amikor elmegyünk valamerre vagy a tequilás bandával vagyok, akikhez nem akarok csatlakozni, vagy a sörössel, akikkel azért megiszok pár pohárral, de azért nem mértéktelenül.
Azért még fürkészem a terepet, hogyan láthatnám a zenekart akikért idejöttem, de nem látok sok esélyt, és mire visszafordulok már a kezében van a két sör és az egyiket felém nyújtja, a koccintás után, azért elmosolyodok. - Mivel nem hívhattalak meg még lesz egy köröd velem. - már persze ha akar még maradni velem.
Gyors bemutatkozás, mert azért nem akarom őt a srácnak hívni aki megmentette a kis életem, szóval így egyszerűbb. Talán nem mindenki annyira szerencsétlen, hogy kevés az olyan ember, aki az igen meghatározhatatlan zenei ízlésével együtt tud mozogni, de hát nyitottnak kell lenni mindenre és én is éppen erre törekszem, de amikor összejönnek, még akkor is jön egy fránya migrén. De az a szerencse, hogy nem nálam és nekem ezeket a csodás egyedül a sötétben partikat nem kell kihagynom, mindig tanul itt is valamit az ember.
- Úgy volt, hogy egy barátnőmmel jövök, de neki egy közbeszólt az élet, de nem akartam kihagyni, meg nem ritka, hogy a fura nem tudom milyen ízlésemhez nem találok partnert, így egyedül vagyok a parketten, a gondolataimmal és néhány részeg rajongóval. - nevetek fel, miközben beleiszok a sörbe, és amint elveszem a poharat automatikusan törlöm is le a habot, ami az orromra ment a nagy buzgó ivásban.
Az első kérdésére megrázom a fejem, de indulok vele. - Jól esne egy kis levegő, ahha. - markolom meg a söröm, mintha a világ minden kincsét jelentené, pedig csak egy gyorsan jövő menő stresszt szüntetni meg egyszer a lelkemből, amit az imént okozott incidens tett belém.
- Nem sokat fogunk már belőlük látni igaz? - kérdezem a kijáraton kilépve, de bent sem volt erre sok esélyem, olyan mértékben lökdösődtek az emberek és őrjöngtek, és e elég kevés koncerten ennyire aktív, vagy kicsi a hely, de jó lett volna látni, hogyan játszanak a tagok. A hülye belső művészem megszólal, de inkább a falnak dőlve nézek magam elé, amíg ő rágyújt.
- Lehet ma kivételesen nem kellett volna ekkora önbizalmamnak lennie, és otthon kellett volna maradnom. - kacagok fel, miközben végiggondolom, hogy feleslegesen bumliztam el ide tök egyedül, mert a tömegtől, ami bent annak hat semmit sem látok és keveset hallok, mert a hangosítás sem a legjobb. - Azért lenne egy két jó tanácsom a hangosítóknak. - mindig is a hülye szakmázás, ami eszembe jut kimondom, azt hiszem jobb lenne néha csak csendbe maradni, de az agyam beindul és most a benti zajhoz képest túl nagy a csönd.

Ő is rokonlélek, legalábbis a munkával kapcsolatban, így nem lepi meg az állandó kínálgatás ténye, amit olyan előszeretettel kérnek tőlünk a vedóndégek. Ha olyan ruhát veszek fel, ami kicsit többet mutat, akkor több a felajánlás, pedig annyira nem vágyom egyik figyelmére sem, csak szeretek normálisan kinézni, de ez a mi szakmánkban plusz pár felest jelentene, ha nem lennénk elég okosak.
- Kislány? - nézek rá nevetve, de hozzá hasonlóan vonom meg a vállam, sok nevet kaptam már de ezt még nem igan aggattak rám, pedig valóban nem vagyok valami túlkoros, de azért a két copf most nem virít rajtam. - Makacs srác vagy de egy baráti gesztusnak betudhatnád, de ha nem hát nem. - nem akarja,nem erőltetem semmi sem erőszak.
Nem panaszkodok,met tegyedülis teljesen jól el szoktam boldogulni általában, de nem nőttem olyan nagyon nagyra és most a nagy embertömeg sem volt annyira kiszámítható, így nem végződött volna jól, mint általában. Nem ez az első, hogy egyedül próbálok szerencsét, de a szélén általában nem szokott gond lenni, most merész voltam.
Szerencsére nem hajtok arra, hogy minden pasiban a potenciális nagy őt keressem, sőt valahogy begyűjtök magam köré egy csomó srácot és nem akarok semmit sem tőlük, amin sok szaktársam ki van, és nem értik miért nem szedetem magam össze, egyikkel sem. Na pont azért, amit most Levi mondott, mert nekem sokat ér egy olyan ember, akivel mondjuk egy hasonló konvertre elmehetek és kibulizhatom magam, mintha a négy fal között egymás szájában lennénk vagy máshol. Nem vagyok jól beállítva, de nekem ez számít és sosem a testi vágyak, így vigyorogva bólintok neki és odaadom a telóm. - Írd be a számod, majd igyekszem zaklatni téged, amikor legközelebb jövök. Bár előre tudom, hogy a két hét múlva Manhattan egyik bárjában lesz egy hasonló koncert, elvileg az egész helyet átrendezik arra a bulira, és van két jegyem is, mert mindig reménykedve veszem meg őket, de még társaságom nincs. - elég sok ilyen koncertjegy lapul a fiókomban, amit nem használtam fel, vagy még a jövőben lesz koncert, eléggé elvetemülten nyomom, de művészlélek vagyok, nem tudok ellenállni semmi jónak.
Bólogatva fogadom el, hogy ma ennyi volta bulinak, legalábbis a látványnak, ami nekem azért elég sokat jelentett volna és megnyugtatom magam, hogy most nem kellett volna eljönnöm, de a felcsattanására felnevetek. - Járna, de ekkora testtel, ami nekem van egy ilyen tömeg ellen esélyem sincs és tudtam, hogy ez a zenekar a hasonló réteget vonzza, ami egy külön öröm nekem, de nem tudok mindenhol helyt állni. - vonom meg a vállam, mert tudom, hogy nem vagyok tökéletes és halhatatlan na meg erőszakos sem, ezt tudom, és belátom, hogy legközelebb vagy őt hívom vagy nem indulok el ha tudom, hogy ez a típusú zenekar fog fellépni.
- Dalokat írok,zongorázok,gitározok és néha napján fellépek egy Golden nevű kis bárban, egyelőre ennyire telt tőlem, mert egyedül kell felépítenem a karrierek nagy titokban. - kínos kacajom szinte nekem fáj, de nem mindig beszélek arról miért ennyire nehéz nekem ez az egész, pedig ha azt tenném, amire a szüleim szerint születtem minden a fenekem alá lenne tolva, de pont ezt nem akarom, vagyis ezt sem. - Az NYU-ra járok művészeti szakra, szóval eléggé fájdalmas volt, amikor meghallottam a gitár hangosítását. De még csak tanulom, nem szólnék bele ki hogyan csinálja, de igen balfaszok vannak itt, mert nekik nem kell rendesen fizetni. - pont emiatt vagyok ott ahol, mert ott nem várnak el sokat és kibontakozhatok legalábbis eleinte, aztán majd valahogy csak alakul karrierem, ha végre elég bátor leszek és kiállok valahogy a világ elé.
- Laikusként nem hinném, hogy annyira feltűnt volna, mondjuk nekem mindig elég érzékeny volt a fülem az ilyenekre, talán ezért is érdekel ennyi féle irányzat, hogy ne csak egy fata hangzást halljak, hogy ne egyek szokjuk meg, táguljon az érdeklődési köröm, és tanuljak. - borzasztóan ráálltam az egész témára, most sem azért vagyok itt, hogy bulizzak nem csak azért.