Számomra is megmagyarázhatatlan, hogy miért érzek ekkora gyűlöleltet ez a lány iránt, de nem bírok elkövetkeztetni attól, hogy Mat és közte mi van. Nem akarom, hogy bármi is legyen, még akkor sem, ha az én helyzetem szinte veszett egy ügy. Még a tegnap este elhittem, hogy vonzódik hozzám ő is, de reggel amilyen stílusban beszélt velem és amilyen rideg volt, ráébredtem, hogy hamis illuziót kergetek csupán. Ez miatt pedig csak még inkább idegesít a lánynak a vörös feje és amúgy az egész megjelenése is. Minek kellett őt is elhívnia Matnek egyáltalán? Ha azt gondolja, hogy majd barátnők leszünk emiatt, akkor nagyot téved. Mert még a limuzinban ülve sem tudok másképp nézni rá, mint egy hülye picsára, akiről már messziről lerít, hogy elég rá néznie a mostohatestvéremre és máris nedves a bugyija tőle. Egyáltalán nem a kötekedés a célom a kérdéseimmel, de amilyen válaszokat kapok a lánytól, érzem, hogy muszáj felvennem a harci állást ellene. Legszívesebben a képébe vágnám, hogy hiába van úgy elszállva magától, mert a tegnap este a pasija kész lett volna engem az ágyába vinni, ha hagyom neki, de nem akarom megkockáztatni azt, hogy anya tudtára jusson véletlenül is. Nincs is lehetőségem semmi frappáns válasszal előállni, mert Mat megelőz benne. Minden bizonnyal csak a barátnőjét akarja védeni. Vagy inkább saját magát, hogy véletlenül se kotyogjak ki semmit és azzal tönkre tegyek mindent. - Én nagyon is jól érzem magam. A barátnőd viszont egy kicsit feszültnek tűnik. - vonok vállat, mert biza azt szeretem, ha enyém az utolós szó. Tudnék még nagyon sok minden mást is mondani, de feleslegesnek tartom össze tennem az eszem a Miaéval. Szegényt egy kicsit sajnálom is azért, mert ennyire nem érti a helyzet valódi okát, de jobb is, ha ez így marad. Egyenlőre legalábbis. Dühítő, hogy Mat a saját szavaimmal vissza élve dönt úgy, hogy hírtelen válik hűséges, romantikus lovaggá, és valahogy érzem, hogy csak az én bosszantásom a célja. Szándékosan viselkedik így, én pedig nem adom meg neki azt az örömöt, hogy lássa rajtam, hogy mennyire kikészít ez az egész szituáció. Fintorogva nézek ismét Miara, aki a nyálas megjegyzéseivel az őrületbe kerget. Ja... nagyon nagy szerencse kell kifogni egy olyan pasit, aki fűvel fával össze fekszik. Hol van a méltósága? Oké, én is pont bele estem a testvérem csapdájába, de az akkor is teljsesen más. Minket az élet szivat, Mia pedig saját magát járatja le. - Persze. Csak a kérdés az, hogy meddig maradsz meg ezen az úton. - válaszolok Matnek durcásan, majd Miara nézek ismét. - Én adok két napot a hűségéhez. Ha gondolod szemmel tartom majd otthon. Le fotózok külön minden csajt, akit a szobájába visz és nem te vagy. - kacsintok rá, bár igazából az alkunk az volt, hogy amig egy fedél alatt élünk szóba sem jöhet, hogy lányokat hordjon haza, de erről Mia nem tud. Én pedig örömmel űzök gúnyt abból, hogy mennyire naív. Na meg persze nem veszem be ilyen könnyen azt sem, hogy ilyen hamar ekkora változáson menne át az újdonsült testvérem. Mégis az összeköltözés gondolata meglep és nem is tudom hova tenni a dolgot. Mert nagyon is komolynak tűnik. Semmi mást nem akarok, csak megakadályozni, hogy ez megvalósulhasson, bár nem tudom eldönteni, hogy ezt csak az én bosszantásom miatt csinálja-e vagy tényleg együtt akar élni ezzel a lánnyal, mert az teljeséggel ki van zárva. Ilyet nem tehet velem. Egy hazugsággal állok elő, de Mia olyan szinten felbosszant azzal, hogy azt képzeli joga van beleszólni a mi családi ügyeinkbe, hogy nem bírok uralkodni magamon. Szerencséje, hogy egy limuzinban ülünk, mert egyesével tépném ki a haját és eteteném meg vele. - Te nem tartozol a családunkhoz. Csak azért mert elhiszed, hogy Mat majd épp miattad fog megváltozni, ne hidd, hogy jogod van bele szólni bármibe is. És kurvára nem lesz közöd ahhoz, hogy mikor pasizok. Inkább leszek egyedül, mint valaki bohóca. - azt gondoltam, hogy tovább fog tartani, hogy barátságos maradjak, de felháborít, hogy azért mert Mat hírtelen a barátnőjének tartja, ő azt gondolja, hogy majd minden egyből úgy is alakul, ahogyan szeretné. Sajnálom ha zavaró tlnyező vagyok, de nem én választottam ezt az életet. Csak próbálok alkalmazkodni. Mat szól közbe, látom rajta, hogy mennyire igyekszik fent tartani a békét, de ez halott ügy. Ráadásul nem igazán tetszenek az ő szavai sem. Olyan, mintha mindketten ellenem lennének. - Csesszétek meg egymást! Nekem nem kell a lakosztályod! És a testvéri törődésed sem! Foglalkozz innentől csakis a barátnőddel! - hallom a szavaiból a jóindulatot, de nem vágyok erre így. Mia tökéletesen felnyitotta a szemem és rájöttem, hogy csak egy kolonc vagyok. A francért kellett velük jönnöm bulizni. Csak álljon meg ez a hülye limuzin és nem lesz velem több gondjuk. Már most utálom ezt az életet, amibe bele kényszerítettek. És az új szerelmespártól pedig egyenesen felfordul a gyomrom. Álszentek. Mintha szükségem lenne bárki bíztatására, hogy pasizzak. Úgy tűnik, hogy Mat végül mégsem hátrál ki a játékból, mert tudom, hogy pontosan tudja, hogy az előbb róla beszéltem. És én is érzem az ő hangjából a célzást. ez pedig még inkább felbosszant. Mert nagyon azt látom, hogy mindkettőnkkel szórakozni akar épp. - Azért nem, mert én egyesekkel ellentétben pontosan tudom, hogy az ilyen pasik sosem fognak megváltozni. És egyébként nem is néz ki annyira jól, hogy megérné küzdenem érte. Küzdjön ő inkább. - szeretném egy kicsit lelombozni az egóját, mert egyébként nagyon is tetszik és még talán küzdenék is, ha azt látnám, hogy érdemes. De mivel testvérek lettünk vagy valami olyasmik, inkább csak megpróbálom úgy alakítani az életem, hogy valahogy mindenkinek jó legyen. Bár lehetőleg Mia nélkül. Mert őt nem akarom az életembe tudni. Nem ilyen sógornőre vágyok. - Még sokat kell menni? Szeretnék megszabadulni tőletek... - igazából csak a vörös lánytól. De érzem, hogy nem bírok tovább egy légtérben lenni velük. Főleg nem így egyszerre.
Nem tudom, hogy mi volt a céljaaz újdonsült testvéremnek azzal, hogy kitalálta ezt a bulit, amiben a barátnője is részt vesz, de ha abban bízott, hogy majd megkedvelem azt a lányt, akkor téved. Mert az ellenszenvem az irányába csak még jobban felfokozódik, amint leérünk hozzá. Ez az első, hogy alkalmam van beszélni vele, és remélem, hogy az utolsó is. Mert egyáltalán nem szimpatikus. Ez azért furcsa, mert általában én nem ilyen vagyok. Elfogadok minden embert olyannak, amilyen, de valamiért Miától a hátamon is feláll a szőr. Annyi utálat van bennem, hogy ha rá kéne azt mind zúdítanom, akkor nem élné túl az estét. Hogy miért haragszom rá ennyire, nem tudom, de nem csillapodik ez az érzés, még azzal sem amikor a közelembe akar jönni, hogy megöleljen. Ölelgesse a drága jó nénikéjét inkább. Engem ne! - Nem komoly. De ha elkapod lehet, hogy nálad komolyabb lesz. - természetesen kutya bajom sincs, de jobb ha ő azt gondolja és az este hátralévő részében távol marad tőlem. És jobban örülnék ha Mathez sem közeledne, mert azt hiszem, hogy nem fogom kibírni ezt egész este. Csak bízok abban, hogy sikerrel járok és valóban akad egy olyan srác majd, aki eltereli a figyelmem a gusztustalan enyelgésükről. Szúrós tekintettel nézek Matre, aki szó szerint bolondnak akar feltűntetni a barátnője előtt. Ha Mia tudná, hogy a tegnap este velem sokkal szenvedélyesebben csókolózott a pasija, mint vele az imént, akkor biztosan letörne a szárnya, mert én egyáltalán nem dőlök be enneka jó pofizásnak. Szerintem csak Matteo előtt akar jópofizni, hogy elfogad engem. Mintha szükségem lenne arra. - Nem tudom, hogy ki fejével van nagyobb gond... - egyértelműen az övével, mert ha normális lenne, akkor nem állna szóba egy ilyen lánnyal. Még csak nem is szép. Alig bírom ki, hogy ne nevessek jó hangosan azon ahogyan egymásnak bókolgatnak, helyette inkább idegesen fakarom meg a fejemet és várom, hogy valahogy abba hagyják ezt a sok nyálas hülyeséget és elinduljunk. Mert felfordul tőlük a gyomrom. Ha nem lenne fontos számomra ez az este, akkor egészen biztos, hogy sarkon fordulnék és itt hagynám őket, de az a szomorú valóság, hogy ma mindenképp szükségem van a mostohatestvéremre, mert ha nem visz magával bulizni, akkor egyedül nem igazán mennek túl sokra most. Remélem, hogy nem valami unalmas társaság közé megyünk majd. Fintorogva követem őket a limuzinhoz, amire nem is értem, hogy mi szükség volt egyáltalán, és megvárom, hogy előbb ők szálljanak be, majd velük szembe helyet foglalok én is. Szeretném az útat csendben eltölteni, de végül mégsem bírom ki, hogy ne beszéljek Miához. Azt akarja Mat is gondolom, hogy beszéljünk. Tényleg kedves akarok lenni hozzá, minden erőmmel azon vagyok, de még a hangja is idegesítő. - Nagyon kedves ez tőled. Bár én sosem elégednék meg azzal hogy valakinél csak második legyek. - vigyorgok rá én is előre dőlve és még mindig úgy gondolom, hogy ez amit csinálok nem kötekedés. Csak ismerkedek a magam módján. Végül kiegyenesedek amint megszólal Mat, és kedvem támadna őt arcon vágni. Úgy viselkedik a barátnője előtt, mintha semmit sem jelentett volna az, ami köztünk történt. Mert talán számára tényleg ennyire jelentéktelen is volt. Oké, persze tudom, hogy nem vallhatja be mindezt Miának, sem senkinek, de attól lehetne egy kicsivel több tapintattal felém. - Aki ezt mondta neked biztosan nagyon bölcs ember lehet. De szerintem arra célzott, hogy majd olyan húsz év múlva nöjjön be. Most még túl komolytalan vagy.- tudom, hogy szándékosan él vissza a szavaimmal és még ki is forgatja jól azokat. Én egyáltalán nem úgy értettem azt, hogy Mia legyen az, akivel lekomolyodna valaha is. Hát hülye vagyok én, hogy épp az ő karjaiba lökjem? Annyi lány közül neki miért éppen ez kell, hogy hirtelen a semmiből a barátnője legyen? Persze... én meg majd el is hiszem azt, hogy épp most fog lekomolyodni. A tekintetem ismét Miára téved, majd a kérdésére nem válaszolok egyből, csak ismét Matre nézek. Van valakim? Nincs. Ő nekem senkim. - Megismertem valakit nem olyan régen. De sajnos ő is olyan, akinek nem elég egy lány. Én pedig nem leszek senkinek egy tartalék. Így nyugodtan pasizhatok. És azt tehetek amit csak akarok. Ezt mondta. - miközben válaszolok végig a mostohatestvérem figyelem és remélem, hogy leesik neki ezzel, hogy megbántott. Mert oké, hogy nem lehet köztünk semmi, de azért nem kéne a szemem láttára ezt csinálnia. Egészen biztos, hogy ezt vissza kapja majd. A kérdésen amit Mianak szegez tágra nyílik a szemem és megrázom a fejem, hogy hátha csak rosszul hallottam mindent. Na ne... tényleg ennyire komolyan gondolja ezt a hülyeséget? Ezúttal én veszek el egy pohár pezsgőt, amit nagyon hamar magamba is öntök, és minden önuralmamra szükségem van ahhoz, hogy ne vágjam Mathez az üres poharat. Végül mégis csak vissza rakom azt a helyére, és megpróbálok a lehető leghiggattabb maradni. Mert nem adom meg azt az örömet senkinek, hogy búslakodni lássanak. - Bocsi, hogy beleszólok, de... anya nekem azt mondta, hogy ebben az évben biztosan nem fogsz elköltözni, mert csomó közös programot találtak ki. És kell segítened nekem beilleszkedni is. - természetesen ebből egy szó sem igaz, de biztosan nem fogom engedni, hogy azért költözzön el, hogy azzal amásikkal lakjon utána együtt. De biztosan lesz majd egy két szavam ehhez a hirtelen költözéshez. Nem fogja ő vígan élni az életét miközben én megiszom a levét ennek a hülye házasságnak, amit a hátam közepére sem kívánok.
Egy kicsit talán szándékos, hogy jóval lassabban készülődök, mint ahogy általában szoktam, de mégsem. Ma igazán jól akarok kinézni, mert véghez akarom vinni, azt amit fejben elterveztem. Muszáj találnom egy pasit, és nem csak azért, mert Metnek is van egy Miaja, hanem azért is, mert sokkal könnyebb lesz úgy elfelejtenem azt, ami köztünk történt. Legalábbis ebben reménykedek. Mégis tetszik az, hogy húzhatom egy kicsit a testvérem agyát, aki úgy tűnik, hogy alig várja már, hogy találkozzon a hülye barátnőjével, akihez nekem semmi kedvem nincs. Mégis el kell fogadnom, hogy ő is jön velünk, mert másképp aligha jutnék el bulizni. Vagyis mehetnék egyedül is, de mivel nem nagyon ismerem a környéket, és még csak pénz sincs nálam, nem igazán jutnék túl messzire. Anya általában mindig gondoskodni szokott arról, hogy legyen nálam pénz, de most úgy tűnik, hogy azzal a tudattal, hogy a mostohatesómmal töltöm már a második napomat, feleslegesnek tartja, hogy legyen bármi az én zsebembe is. Azt se tudom igazából, hogy hová fogunk menni, bár lehet, hogy nem is igazán lényeges, a fontos az, hogy tökéletesen alakuljon az estém. Minél jobban próbál siettetni Mat, én annál inkább lelassúlok, mert nekem ugyan senki se parancsolgasson. - Csak azt próbáld meg! - szólok ki ismét, majd alaposan szemügyre veszem magam a tükörben, és elégedetten vigyorodok el a látványtól. Végül nagy lendülettel hagyom el a szobát, jól becsapva magam mögött az ajtaját. Nehogy azt higgye, hogy csak olyan könnyen megszabadulhat tőlem. Ma gondskodni fogok arról, hogy egy nyugodt percük se legyen, amit romantikásással tölthetnek el. Csak futólag nézek rá, hogy véletlenül se legyen bennem túl nagy a kísértés, és morcosan hagyom el a lakosztályt, ahol egészen otthonosan kezdem már érezni magam. Az a tervem, hogy vissza se nézek egy pillanatra sem, és, hogy egész úton morcos leszek, de amint megfogja a kezem, érzem, hogy ismét hatalmába kerít az a vágy, ami a tegnap este is. Igyekszem nem keresni a tekintetét, zavartan nézek mindenfelé csak rá nem, amig beszél. A szavai úgy hatnak, mintha valami kisgyereknek szánná. Azt se tudom, hogy nevessek a kérésein inkább vagy sírjak. Pont olyan, ahogyan egy nagy testvér beszélni szokott a kissebbel, hogy véletlenül se térjen le az a helyes útról. Nevetséges. - Csak vigyél el bulizni, és többet nem is kell velem törődnöd, rendben? Feltalálom magam. Te csak foglalkozz a barátnőddel és engem hagyjatok majd békén! - még mindig dühös vagyok, amiért Mia is velünk tart és nem tudok megígérni semmit emiatt. Én nem vagyok olyan, aki szándékosan bajt kever vagy keresném a konfliktusokat, most sem áll szándékomban, de a tudat, hogy azok ketten majd milyen jól ellesznek egyszerűen megőrjít. Nem akarom, hogy el legyenek. Nem akarom, hogy bárki is el legyen Mattel. Tudom, ez kcsit önzőség, de ez van és kész. Amint leérünk és megpillantom messziről Miat, érzem, hogy a haragom még nagyobb lesz. Nem csak az irányába, hanem ez az egész miatt. Haragszom Matre, mert őt is elhívta és anyára, amiért én csak a testvére lehet. Nem köszönök, az a tervem, hogy úgy tegyek, mint aki észre sem veszi, de amint megcsókolják egymást Mattel, rájövök, hogy nagyon is valódi a jelenléte. Idegesen állok egyik lábamról a másikra és vakarom meg az orrom, próbálkozok nem feltűnően féltékeny lenni. Mikor Mia felém fordul, felvonom a szemöldökömet, Matre pillantok és sóhajtok egyet. Nem tudom fog.e menni az, amit elvárna tőlem. - Tudom. Pont olyan Miásan is nézel ki. - válaszolok, majd kicsit hátrébb állok, hogy ne ölelhessen meg véletlenül se, mert nem akarom, hogy hozzám érjen. - Egy kicsit megfáztam. A végén elkapod tőlem. - köszörülöm meg a torkomat magyarázatként, és a helyzethez képest egészen kedvesen. Pedig legszívesebben ki tépném a haját. Főleg mikor Mat még meg is dícséri. Nekem miért nem mondta, hogy jól nézek ki? Olyan, mintha direkkt provokálni akarna, így csak simán nevetni kezdek kínomba és elfordulok tőlük. Csak türelem. Arra van most szükségem a leginkább azt hiszem. - Nem vagyok a hugicád! - szólok rá határozottan és egy kicsit lemaradva tőlük követem végül őket, mert valahogy olyan felesleges harmadiknak érzem magam. Remélem, hogy ez minél hamarabb megváltozik ma. A limuzint látva vágok egy fintort, mert nem értem, hogy minek ez a nagy felhajtás, de véül ha beülnek csak követem őket én is. Nekem aztán mindegy, hogy mivel megyünk, csak érjünk végre oda. - Na és Mia... tényleg a barátnője vagy Matnek? Vagy csak egy a sok közül? Tudod kicsit nehéz elképzelnem róla, hogy komoly lenne... de mondjuk én még alig ismerem... - kicsit mindkettőt zavarba akarom hozni, és még mindig a lehető legkedvesebb hangnemben, a szemem ide oda jár köztük. Nem is olyan nehéz ez. Csak az útat kell kibírnom velük, aztán simán ki is kerülhetjük egymást.
Azóta, hogy Mat lepasszolt a vásárlás után, mintha csak valami csomag lennék nem beszéltem vele és nem is láttam. Sőt a nap többi részét szinte csak a szobában töltöttem, mint valami depressziós, hisztis kislány. Igazából még a bulizástól is elment a kedvem, sőt a közeljövőben látni sem akarom a képét, de mégis ahogy egyre inkább azt látom, hogy lemenőben van a nap, úgy döntök, hogy még azért is. Az nem igazságos, hogy ő szórakozik a hülye barátnőjével én meg itt búslakodok a szobában ülve és a négy faltól, ami körbe vesz várom a csodát, hogy valami végre történjen. Valami jó, mert a rosszból eleget kaptam az elmúlt pár napban. A problémám nem oldódik meg magától, csak ha teszek érte én is. Ezzel a gondolattal lépek be végül a fürdőszobába, és egy gyors zuhanyzás után egy törülközőt magamra terítve lépek vissza a szobába, mert arra van szükségem, hogy a lehető legjobb formába hozzam magam. A ruha amit ma vettünk tökéletes választás, bár korábban sosem hordtam ilyen ruhákat, de ma mindent megteszek a cél érdekében. Mindenképp be kell pasiznom, mert másképp nem fogom tudni elviselni azt, hogy Mat és a barátnője a szemem előtt enyelegjenek, és közben csendben is maradjak, mert hát ugye mi elvileg csak testvérek vagyunk. Mia egyáltalán tud rólam? Mármint arról ami köztünk volt még jóval az esküvő előtt. Kit is érdekel. Előbb megszárítom a hajam, majd az ágyra leterített fehérneműbe bújok széles vigyorral a számon, mert eszembe jut, hogy Mat milyen cukin suhant ki az üzletből miután kifizette azt. Tényleg nagyon vicces volt, kár, hogy nem fotóztam le, mert akkor megmutathatnám Mianak is, hogy mit váltott ki belőle egy sima fehérnemű vásárlása a húgával. A fekete mini ruhát először csak bámulom egy ideig, majd végül magamra veszem, és pontosan ahogy az üzletben, most is gondot okoz a cipzár felhúzása, de most túl makacs vagyok ahhoz, hogy kiszóljak Matnek. Nem akarom, hogy segítsen soha többet. Semmiben. Szerencsémre - igaz, hogy bele telt egy kis időbe - de végül mégis célt érek. Bele lépek a magassarkúmba is, majd a tükörhöz lépek. Imádom ezt a ruhát, tényleg. Szinte mindenem látszik. Ha ezzel nem fogok pasit, akkor semmivel. Alaposan kifésülöm a hajam, megigazítom és úgy is hagyom, mert sajnos sosem volt túl sok türelmem annak a babrálásval, általában a barátnőim csináltak nekem mindenféle frizurát. A táskámhoz lépek, ahonnan ki veszek egy vörös rúzst, szemceruzát, spirált, mielőtt azonban neki kezdhetnék a sminkelésnek, meghallom kintről a mostohatestvérem hangját, aki nem elég, hogy a barátnőjét is velünk hozza, de még türelmetlen is. - Had várjon! Nem hal bele még egy kicsi időbe. Nem én hívtam. Minek vár rám? - kiáltok ki idegesen, majd sóhajtok egyet, és még azért is a lehetető leglassabban fejezem be a sminkelést. Nehogy már én igazodjak az ők szerelmi életükhöz. Még mit ne. Amint kész vagyok, elégedetten vigyorgok rá a saját tükörképemre, mert olyan, mintha valaki más nézne vissza rám. Komolyan tetszik ez a mutassuk meg amink van stílus. Talán ha anya nem figyel, majd alkalmazom gyakrabban. Magamhoz veszem a táskám és végül, amint kilépek a szobából becsapom magam mögött jól az ajtót, hogy vegye tudomásul Mat, hogy mennyire haragszok rá. Mert már most érzem, hogy a legjobb akaratomból sem fog menni, hogy kedves legyek a barátnőjéhez. - Gyere te szívtipró. Nehogy Mia agyvérzést kapjon lent, mert megvárattattad. - vágok egy mutrát és igyekszem még véletlenül sem rá nézni, hogy véletlenül se legyen alkalmam elolvadni. Mert rohattul nem úgy akarok vele bulizni menni, mint a testvére. Csak elindulok a kijárat felé és próbálom magamban elkönyvelni, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Csak úgy kell tennem végig, mint aki leszarja az egészet. Biztosan menni fog. Amúgy sem Mat lesz az egyedüli srác abban a buliban, ebben biztos vagyok. Csak odáig kell kibírnom valahogyan.
Kezdőlap
Számomra is megmagyarázhatatlan, hogy miért érzek ekkora gyűlöleltet ez a lány iránt, de nem bírok elkövetkeztetni attól, hogy Mat és közte mi van. Nem akarom, hogy bármi is legyen, még akkor sem, ha az én helyzetem szinte veszett egy ügy. Még a tegnap este elhittem, hogy vonzódik hozzám ő is, de reggel amilyen stílusban beszélt velem és amilyen rideg volt, ráébredtem, hogy hamis illuziót kergetek csupán. Ez miatt pedig csak még inkább idegesít a lánynak a vörös feje és amúgy az egész megjelenése is. Minek kellett őt is elhívnia Matnek egyáltalán? Ha azt gondolja, hogy majd barátnők leszünk emiatt, akkor nagyot téved. Mert még a limuzinban ülve sem tudok másképp nézni rá, mint egy hülye picsára, akiről már messziről lerít, hogy elég rá néznie a mostohatestvéremre és máris nedves a bugyija tőle. Egyáltalán nem a kötekedés a célom a kérdéseimmel, de amilyen válaszokat kapok a lánytól, érzem, hogy muszáj felvennem a harci állást ellene. Legszívesebben a képébe vágnám, hogy hiába van úgy elszállva magától, mert a tegnap este a pasija kész lett volna engem az ágyába vinni, ha hagyom neki, de nem akarom megkockáztatni azt, hogy anya tudtára jusson véletlenül is. Nincs is lehetőségem semmi frappáns válasszal előállni, mert Mat megelőz benne. Minden bizonnyal csak a barátnőjét akarja védeni. Vagy inkább saját magát, hogy véletlenül se kotyogjak ki semmit és azzal tönkre tegyek mindent. 
