Mia az a lány, aki egyszerre éli a tinik mindennapjait, aki buliról bulira jár, aki szeret vásárolni, aki mindig népszerű ezért mindig sok barátja van, aki a pasik álma és ezt ki is használja, ugyan akkor a céljait is kergeti. Gyerekkori álma, hogy sürgősségi orvos lehessen, és jó úton halad, hogy elérje a céljait, most kezdte az első évét mint rezidens. Nagyon ügyes, sokat tanult nem volt könnyű az elején mindent össze hozni, néha letért a jó útról, de az évek alatt kitanulmányozta, hogy hogyan tudja összehangolni a tanulást a szórakozással. A nem mindennapi hajszínével alsóban sokat csúfolták, mindig sírva ment haza, a szüleit győzködte, hogy színező samponnal takarják el a vörös haját, szerencsére nem egyeztek bele/most már köszöni/.  Ezért egyik napról a másikra felszívta magát, és úgy csinált mintha nem zavarná a gúnyos szavak, erőt nyert belőle védekezésképpen támadt, ő is bántott másokat amikor már nem bántották elkezdtek vele barátkozni. Mindig úgy fogta fel, hogy irigykednek, hogy ő különleges. Felsőben és az egyetemen, szerencsére már nem volt ilyesmivel problémája, már tudta hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket. A Brewer család egyetlen lányaként, mindent megadtak neki amit csak tudtak, ennek ellenére nem lett egy elkényeztettet lány. Amit elért a tanulmányaiban, hogy a menő egyetemen végzett, azt mind magának köszönheti, és annak hogy tanult. Ezt az egyet kérte a szüleitől, hogy ebbe ne avatkozzanak be, és ne azért kapja meg a diplomát, mert fizettek érte, hanem azért mert megérdemli. .

Reggel hét óra van. Nem rég értem haza a 48 órás műszakból, hulla fáradt vagyok, még annyi energiám sincs, hogy a zuhany alatt álljak, pedig igazán rám férne, attól tartok, hogy lábon állva aludnék el a meleg víz alatt így inkább ezt a lehetőséget kizárom, és úgy ahogy vagyok beesek az ágyamba. Néhány óra alvás után a telefon csipogására ébredek fel. Elveszem az éjjeliszekrényről a készüléket, és anélkül, hogy elolvasnám ki hív ebben az órában, csak elhúzom a zöld telefont -haló szólok bele, a hangom egyszerre rekedtes és mérges. A vonal túlsó végén nagy a csend, nem tudom eldönteni, hogy miért újra beleszólók, de most sem jön válasz megnézem a telefonszámot ismeretlen, leteszem a telefont és próbálok vissza aludni. Percekkel később ismét szól a telefon, mérgesen kapom fel -igen? Most megszólalsz vagy megint néma leszel? Ismét csend. Egy párszor még beleszólók a telefonba, de hiába valaki szórakozik velem, de ha megtudom, hogy ki az nagyon rosszul fog járni. Annyira felidegesített a telefonbetyár, hogy nem tudok vissza aludni, ezért inkább    bemegyek a fürdőbe, megengedem a meleg vizet, ledobom a ruháimat a földre és be állok a zuhany alá. Jól esik, ahogy a forróvíz lefolyik a hajamon, a bőrömön. Teszek egy kis sampont a tenyerembe, majd finom körkörös mozdulatokkal bele masszírozom a hajamba, leöblítem majd balzsamozom a végét, és gyengéden átfésülöm az ujjaimmal, felcsatolom, majd a kedvenc kókuszos tusfürdőmmel átmosom magam teljesen, majd még egyszer leöblítem magam. Bele csavarom a hajam egy tiszta törülközőbe és belebújok a köntösömbe. Kimegyek a konyhába készíteni valami reggelit, igaz hogy már egy óra is elmúlt, és már ebédelni kellene, de mivel kihagytam a nap legfontosabb étkezését így azzal kezdem, és az is hozzá tesz, hogy nem igazán van kedvem most főzni. Ezért előveszem a müzlis dobozt, a tejet, a kakaót és a kis tálat meg a kanalt, nem nagy „reggeli” de a célnak megfelel.muszáj egy kis kakaóval ennem a müzlit, mert így elnyomja a tejnek az ízét, amit utálok, de így nem érzem.Közben a telefont nyomkodom pörgetem az instat nehogy lemaradjak valami friss pletykáról. Miután befejeztem az étkezést gyorsan elmosom, nem szeretem ha van valami a mosogatóban. Készítek egy kávét, nem igazán segített a fáradtságomon ez a pár óra alvás. Ismét a telefonom szól, már forgatom a szemeimet, és reménykedem, hogy nem a „zaklatóm ” az. Megkönnyebbülten látom, hogy anya neve jelenik a meg a képernyőn. /Szia kicsim, minden rendben?/ szól bele rögtön az után, hogy felvettem -Szia anya, minden rendben épp kávézom, veled minden rendben van? Apa jól van? leülök a kanapéra, és ott folytatom a beszélgetést tovább. Közel egy óra csacsogás után bontjuk a vonalat. A nap hátralevő részében a takarítással ütöttem el az időt. Mivel ritkán van az, hogy egymás után van két teljes szabad napom nem szeretnék itthon maradni és tévét nézni, ezért inkább úgy döntöttem, hogy elmegyek valahová. Beállok a ruhatáram elé és keresek valami egyszerű de csinos ruhát. Egy fekete ruhára esett a választásom, hátul kivágott szóval nem vettem hozzá melltartót, a hossza pont akkora amit szeretek, se nem rövid, se nem hosszú a combom közepéig ér. Kivasalom a hajam, kisminkelem magam, nem viszem túlzásba mindösszesen csak egy kis szempillaspirált és szájfényt használok. Miután elkészültem írok egy sms-t, /mindjárt ott vagyok nálad/ Se egy köszönés vagy egy emoji csak így simán elküldöm. Nem várom meg míg válaszol, lenémítom a telefont és a táskámba teszem. Elindulok az őszi New Yorkba, imádom ilyenkor a várost a fák színes lomkoronában pompáznak, az emberek kezükben lévő teával vagy kávéval melegednek fel. Az úti célom szerencsére közel van pár utcányira, ezért sétálok, amúgy is szeretek a friss levegőn lenni. Annyiszor feltettem magamnak a kérdést, hogy miért futok egy pasi után? Főleg, hogy tudom milyen, nem olyan akit megálmodtam magam mellé. Talán pont ezért. Ő nem a hűségéről ismert, nem arról, hogy feladná a szórakozást csak azért, hogy elvigyen egy lányt randizni. Előbb viszi be egy mosdóba a kiszemeltjét, minthogy megtudná, hogy is hívják. Egy ízig-vérig szoknyapecér, és én ezt tudom, és mégis hozzá sietek. Nem értem magam, tudom, hogy nem lesz ő a férjem vagy a gyerekeim apja/vagy kitudja mit tartogat a sors/ de mégsem tudom magam távol tartani magam tőle. Egyszerűen vonz ez a rossz fiú, és ezt ő is tudja. Úgy megyek be a hotel főbejáratánál mintha haza mennék, köszönök az ott dolgozóknak, kedvesen vissza integetnek ők is. Beszállok a liftbe, megnyomom a gombot és várom, hogy becsukódjon az ajtó. A gyomromban repkednek a pillangók, mintha most találkoznánk először, pedig nem. Csilingel a lift, amint felért az emeltre, lassan kinyílik az ajtó és egy határozott lépéssel elhagyom a fémdobozt. Oda sétálok az ajtó elé, halkan kopogok rajta tudom, hogy úgy is látja már, hogy itt vagyok az ajtó előtt. -Szia köszönök, ahogy kinyitja az ajtót.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Annak ellenére, hogy kemény 48 órás műszakokat is le kell húznod friss rezidensként a kórházban, azt hiszem, dicséretre, sőt, kicsit talán irigylésre is méltó az, hogy mindemellett milyen jól egyensúlyt tudsz tartani az életed minden területén. Munka, szórakozás, bulik, rendrakás és takarítás, vagy épp a férfiakkal való kapcsolatról legyen szó, úgy alakítod, hogy beleférjen, működjön, és ez nagyon jó. Másoknak néha a 8-10 órás műszakok mellett is ez szinte lehetetlen. Bár talán mégsincs meg mindenben a tökéletes egyensúly, hisz a leírtak alapján párkapcsolati téren te talán valami többre vágynál. Lehet, hogy nem rögtön, lehet, hogy magadnak sem ismered be, mert ami most van, izgalmas, kiszámíthatatlan, kicsit talán veszélyes is, te pedig fiatal vagy, és normális, hogy kísérletezel. Mégis házasságot és családalapítást emlegetsz, ami lehet, szintén ott van valahol a felszín alatt, a jövőbeni terveid között, és idővel rájössz majd, hogy többre vágysz, talán valaki másra... De azért én addig is azt kínánom, éld úgy az életed, ahogy jól esik!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!