A part mentén tajtékzó hullámok beférkőznek az agyamba, átveszik az uralmat a hallásom felett. Legszívesebben véresre kaparnám a dobhártyámat, kiszakítanám az agyamat a koponyámból, hogy ne halljak, érzékeljek semmit. Ez a trip most kurva szarul sikerült, vagy én nem tudom mi a fasz történik, de abban sem vagyok biztos, hogy haza tudok találni ilyen állapotban. Talán, ha lehűteném magam, legalább annyira kitisztulna ez a buzi fejem, hogy képes legyek hazahúzni a belem. Aztán a többit meg majd a másnap úgyis intézi... Abba már szarok bele, hogy hányszor fogom kiokádni a belemet is, vagy hogy mennyire akar majd széthasadni az agyam.
Célirányosan, botladozva indulok a háborgó habok felé, hörögve-röhögve ejtve hátra a fejem, átadva magam a csontig hatoló hidegnek, ami a lábfejemet éri. Karjaimat kitárom kétoldalra, és egy nagyobb hullámmal érkező, viharos széllökésnek köszönhetően jó pár lépést hátra tántorodok. Ekkor valami élesen belenyilall a fülembe, amitől felordítok, tenyereimmel tiszta erőmből ütni kezdem füleimet, pofámat, igazából tök mindegy, ahol épp érem a fejem. Amilyen rohadt fájdalommal az agyamba vágott a hang, legalább annyira fájdalmasan meg is szűnik, és a hallásom egyik pillanatról a másikra visszatér. Ekkor figyelek fel először a hangokra, amiket egészen közelről érzékelek, gondolom valami fasza, part menti buli lehet. Király! Egy after party még belefér. Ja. Gondolom. Faszomsetudja...
Minél közelebb érek a villódzó fényekhez, annál biztosabb vagyok benne, hogy jó helyen járok. Egy kibaszott király vagyok! Valami ezer éves, mocsok jó techno zenét hallok, és ahogy közeledek hozzá, nyilvánvalóan úgy válik egyre hangosabbá is, mígnem már ütemre lépkedek, táncolok, bár kétlem, hogy a jelenlegi állapotomban bárkinek is egyértelmű lenne, hogy mit művelek. Valami faszántos, laza koktél, vagy egy vodka-szóda most még azért lecsúszna, a fűtől mindig dög szomjas leszek. Kitartóan menetelek a bulinak vélt helyszín felé, bár ennyire szarkész állapotban talán nem a menetelés a legjobb kifejezés arra, amit művelek, de mégis hol érdekel az engem?! A cél, hogy valamivel megnedvesítsem a torkomat, és már túrom is koptatott farmereim zsebeit némi apró után keresve, aztán ha nem lesz elég, majd kövi fizetésnél megadom... A közelgő alak látványa azonban minden eddigi tervemet felülírja, és rohadjak meg, ha nem úgy tart felém, mint egy felajzott bika, akinek feldugtak valamit a seggébe, és most még paprikásabb, mint alapjáraton szokott lenni... Hunyorogva nyújtogatom a csaj felé a nyakam, és mikor már elég közel van ahhoz, hogy nagyjából felismerjem, megkönnyebbülök, hogy nem egy mérges ex-ről van szó, nem is valami öt perces numeráról, akit egy unalmas buli alkalmával megdugtam a férfi retyóban. Akkor aztán lenne félnivalóm, már ha Aali heves vérmérsékletét vesszük alapul, aki valszeg' kitépné a gerincemet, és hátvakarónak használná, bár tény és való, ez a muff is kurva pipa rám valamiért... Már épp megszólalnék, hogy összekever valakivel, mikor a víz megállíthatatlanul belecsapódik a képembe. Kezeim automatikusan szorulnak ökölbe, valahol csípőm mellett lógva. Valamennyi vizet lenyalok a számról, majd szemrevételezem, hogy mennyire súlyosak a károk a ruhámon, amit okozott. Most már a szó minden értelmében elvagyok ázva... A liba támadását, felháborodását hallva nem tudok mást tenni, mint értetlenül ráncolom a homlokom, és bár néhány csaj név megmaradt a memóriámban, a Naomi valahogy mégsem mond úgy nagyjából semmit.
-Ki a fasz az a Naomi?! - Értetlenkedem, homlokom közepére szaladt szemöldökökkel.
-És bocs, de te ki a fasz vagy? - Ekkor már csaknem röhögök, ám koránt sem jókedvemből, inkább az egész helyzet kibaszott abszurditásán...
-Asszem' összekeversz valakivel. Sztem' guríts le még egy pohár málnaszörpöt, és menj haza alukálni... - Mosolygok bele homlok-egyenest az arcába hajolva, pofátlanul betörve az intimszférájába, hangom csöpög a gúnytól, és már indulnék is tovább -nem ő az első őrült csaj, aki nekem ront a semmiért-, mikoris újfent az utamat állja, és hátrébb taszít. Majdnem meghalt... majdnemmeghalt... de ki?! És mi közöm van nekem hozzá?!
-Álljál le, jó?! - Dörren fel hangom, majd indulok meg ezennel én felé, fenyegetően, ökölbe szorult kezekkel.
-Nem tudom mi a gyíkomról beszélsz, fingom sincs ki az a Naomi, de semmi közöm az egészhez! - Tolom homlokomat az övének, ebből a meglehetősen intim, veszélyes közelségből nézve a szemeibe, jobbommal ekkor már a torkát fogva. Nem szorítom, nem fojtogatom... még! De ha újból az utamat állja, nem fogom tudni megint kordában tartani az indulataimat. Ezzel tulajdonképpen el is engedem, szándékosan taszítva is rajta egyet, és újból megkísérlem a tovább haladást, egy kisebbet lökve is rajta, csakhogy érezze a törődést... Nem keveredhetek gázos ügyekbe, a zsernyákokat pedig végképp elkéne kerülnöm, különben nem csak én szívom meg, de a húgom és öcsém is. Nem kerülhetnek állami gondozásba!

Nem mondhatnám, hogy én vagyok a legélesebb kés a fiókban, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Axelék ma este nem konkrétan az Aali-val kötött, hozzánk híven eléggé viharosra sikeredett eljegyzésünk megünneplése miatt szervezték ezt a kis összeröffenést... Mindennek a hátterében sokkal inkább a Bronxon gyorsvonatként végig száguldó hírek, pletykák állnak, miszerint dobbantottam a régi cukorkaboltból egy másikba. Ami lássuk be, kecsegtetőbb lehetőségeket kínál, és még... khmm... dolgozói kedvezményem is van. Kibaszottul nagy, ami azt illeti... Habár Tiger még a legelején leszögezte, hogy nem rakhatom zsebre a rajtam maradt szajrét. Talán most az egyszer kivételt tehetünk. Mégis csak bekötötték a fejem, vagy mi a rák?! Neki meg esküvője lesz meg kölyke, tudja ő is, hogy ilyen fontos események egyszer történnek az életben -rosszabb esetben, ha balfasz vagy, megismételheted ezt a hibát akár százszor is-, és illik őket alaposan megünnepelni.
Kisfaszom se tudja hány óra van már ilyenkor, a túlzásba vitt ekitől valahogy mindig elveszítem az időérzékelésemet, meg sok minden mást is még, de hát baszki, péntek este van! Néha beleférhet egy kis ereszd el a hajam, nem?! Mondjuk mi pont az a brigád vagyunk, akiknek nem kell különösebb ok arra, hogy tépjenek. Egyszerűen csak megtörténik és kész. Ha szar kedvünk van, azért. Ha jó kedvünk van, akkor meg azért. Ha unatkozunk, ha kidobott a csaj... szal' jah. Bármikor.
-Kibaszott ZainSeggfejJefferson megházasodik! Huhúúú! - Robbantja Seth a pezsgőt egy alapos szarrá rázás után, ami egy Forma1-es bajnokságon még meg is állja a helyét, mert tök nyilvánvaló, hogy amit ott kapnak piát, az leginkább a szétlocsolásra alkalmas, a show kedvéért, de amit most ő kifolyatott az egy kurva puccos, kimondhatatlan nevű, francia pezsgő, amit Ezráéktól, vagyis, az apjától csórtam még a múltkor, amikor náluk csöveztem.
-Héé ne locsold ki faszfej, az rohadt drága cucc! - Rivallunk rá Axellel egy emberként, mire Seth öblösen elröhögi magát, és azt a maradék piát, ami még maradt, egy húzásra bevedeli, hogy aztán az üveget nemesegyszerűséggel ,a víz által partra vetett és kiszáradt fahulladékból összeszerencsétlenkedett tábortüzünkre dobja.
-Attól, mert meggyűrűztem Aalit, az még nem azt jelenti, hogy holnap már meg is házasodok. Idióta. - A kedves megszólítást mondandóm végén elégedetlen szemforgatások közepette prüszkölöm oda neki. Még mindig rohadt pipa vagyok a pezsgő miatt.
-Van még valamid seggarc? - Kérdezi Seth totál belassulva, elkent hangon, mialatt mind a hárman, majdnem szabályos háromszög alakot képezve döglünk a homokban a tűz körül, kiterülve, mint a gyalogbéka, teljes eufóriában bámulva a csillagos eget.
-Negatív. Mindent elszívtunk, felszívtunk, megettünk, szétrágtunk... - Axel szórakozottan felröhög, Seth pedig elégedetlenül motyog valamit a nagy kapa orra alatt.
-Milyen nyelven mondjam el, hogy megértsd, nincs?! - Válaszolom lustán, elnyűtten, közben pedig a teljes kényelem érdekében tarkóm alá hajtogatom kezeimet, s már csak a cipzár hangjára leszek figyelmes, amit egyéb, meghatározhatatlan neszezés zaja követ. Ekkor már azért kezd felmenni az agyamban a pumpa, végül mikor oldalra fordítom a fejem, csak azt látom ahogy Seth hason fekve rázogatja ki hasitasimból annak maradék tartalmát. Rohadt nagy mázlija van ennek a pöcsfejnek, hogy az ekitől mindig vicces hangulatba kerülök. Ha most józan lennék, vagy csak egy kis füvet szívtam volna, már biztos, hogy a szirénázó rohammentőben lenne...
-Figyelj már Seth...? - Gördülök át én is a hasamra, és egy tök random pontba fúrom mutatóujjam a homokba.
-Nah?! - Kérdezi reményteljes hangon.
-Itt szerintem van még valami!
-Mih?! - Csillannak fel szemei, és az idióta még közelebb is nyomja a pofáját, így nekem már csak egy egészen kicsit kell taszítanom a tarkóján, hogy a pofája közelebbről is megismerkedhessen a homokkal.
-A fogad. - Válaszolom, de azt már nem várom meg, hogy kikaparja magát a homokból, Axel marasztalását meg egyszerűen szó nélkül hagyom, s bár minden mozdulatom bizonytalan, lassú és béna, összeszedem a maradék cuccomat, a Conversemet nem veszem vissza, helyette inkább felnyalábolom hónom alá, és mezítláb gázolok végig a homokba, koránt sem stabil, biztos léptekkel dülöngélve. Fogalmam sincs hogy hova megyek.