Camille karja ösztönösen fonódik az enyémre ahogy sétálunk Staten Island kivilágított utcáin. Szabad kezemmel a hajamba túrva igazítom meg a tincseimet, amiket még korábban az ő lakásán göndörítettünk laza hullámokba. -Kibaszott nagy buli lesz.-lelkendezik már sokadjára, én pedig csak a szemem forgatva nevetek fel. Persze, hogy az lesz, hiszen mi is ott leszünk, így ehhez kétség sem fér. Annak ellenére, hogy őt az alvilági körökben illegális autóversenyeken sikerül megismernem a szülei eszméletlenül pénzesek, így ő gyakran bulizik olyan helyeken, mint ahova most is igyekszünk éppen. Gazdag kölykök puccos aljasodása. Cipőink sarkai teljes szinkronban koppannak a járdán ahogyan haladunk a hotel irányába. A tequila az ő kezéből az enyémbe vándorol az ajkaimhoz illesztve iszok néhány kortyot mielőtt visszaadom neki. Még a célunk előtt kivégezzük az üveget, így üres kézzel lépünk be az épület előterébe, ahol komótosan fut egy kört a tekintetem, anélkül, hogy a lépteinken lelassítanánk. Camille rutinosan halad a lift irányába, nem először járja már végig ezt az útvonalat, így én gondolkodás nélkül követem őt. A lakosztály vagy inkább lakás már tele van emberekkel, hiszen mi Hamupipőkével ellentétben nem éjfélkor távozunk, hanem akkor érkezünk. A bejáratnál mindketten megállunk egy pillanatra, az ő tekintete ismerősöket keres, én csak felmérem a terepet, miközben a keze lassan fonódik a derekam köré majd közelebb hajol hozzám, hogy jobban halljam őt a zenétől, neki pedig ne kelljen kiabálnia. -Ma próbálj meg nem mindenkit kirámolni...-vigyorog a tincseim közé miközben a fülembe súg egy játékos hangsúllyal majd ad egy puszit az arcomra. -Nem ígérek semmit.-vonom meg a vállaimat nevetve majd a kanapé felé irányít, ahol minden bizonnyal az ő társasága időzik. Leülünk egymás mellé, én pedig keresztbeteszem a lábaimat, hogy ne villantsak máris egyből mindenkinek fehérneműt. Hosszú még az este ráérek még ilyen húzásokra bár igazából ma nem terveztem senkit sem hazavinni vagy mással hazamenni. Persze ez csak egy elképzelés, semmi sincsen kőbe vésve.
Igazából kölcsönösen tudnánk egymást hibáztatni, hogy miért ilyen későn érkezünk meg és valószínűleg mindkettőnk érvelésében lenne némi igazság, még szerencse hogy mi nem szoktunk egymásra mutogatni egyszerűen azt mondjuk, hogy örüljenek, hogy egyáltalán felöltöztünk és elindultunk. Sosem voltam szégyenlős, így még csak az sem hat meg kifejezetten, hogy rajta kívül konkrétan nem ismerek itt most senkit, hiszen ez minden bizonnyal hamarosan változni fog mivel az ilyen helyeken általában előbb vagy utóbb, de valaki figyelmét mindenképpen felkeltem. Camille ismerőseihez csatlakozva ő máris megkapja a neki kijáró köszönéseket, az én tekintetem pedig azonnal megakad a srácon, aki legalább olyan szemérmetlenül mér végig engem, mint én őt. Na mit mondtam az előbb? Lassan húzódnak mosolyra az ajkaim miközben hanyag eleganciával megejt egy bókot közvetetten. -Hmm.. Tudod, hogy én csak a legjobbakkal mutatkozom.-vigyorog rá Cami majd vet rám is egy pillantást és alig láthatóan megvonogatja a szemöldökét. Ez nála általában azt jelenti, hogy van értelme megmozdulni a dologra, mondjuk a srác külseje alapján ebben nem is kételkedtem. A tekintetem újra megpihen azon az éles arcélen, amitől biztos vagyok benne, hogy megszámlálhatatlan mennyiségű bugyi csúszott már a földre. Már a szeme csillanásából látszik, hogy nagy játékos, azokat pedig én kifejezetten kedvelem. -Mi mindig tudunk inni még egy pohárral.-vonja meg a vállát és tölt is mindkettőnknek. -Eden vagyok. Köszi a lehetőséget.-kacsintok rá még akkor is ha én igazából ma csak a barátnőm +1 fője vagyok és nem is nekem szólt közvetlenül a meghívás. Átveszem Camitól a poharat, amit felém nyújt és koccintunk mielőtt mindketten lehúzzuk a felest majd a keze a combomra csúszik és kicsit meg is veregeti fedetlen bőrömet. -Megyek köszönök a többieknek. Te addig jó legyél.-villant rám egy nagy mosolyt. Szóval engedély megadva, hogy játszhatok a hotel tulajdonossal. -Sose voltam.-viszonzom a mosolyát majd követem a tekintetemmel ahogy feláll és a konyha irányába eltűnik a szemeim visszatérnek Matteo-ra és és elfoglalva Cami helyét közelebb csúszok hozzá. -Mesélj nekem mióta is ismered a bájos Camille-t? Kíváncsi vagyok, hogy mennyire legyek mérges rá, hogy egy ilyen szép pofit rejtegetett eddig előlem.-mondjuk nem csodálom, hogy eddig nem eresztett be közéjük, hiszen épp csak bemutatkozott nekem a srác és én máris elővettem a legangyalibb mosolyom, amit csak találtam hirtelen, hogy a lehető leggyorsabban beférkőzzek a bőre alá.
Cami elegánsan távozik is amit veszi a lapot, hogy az én szórakoztatásom már biztosítva is van a házigazda személyében. A testbeszéde és a hangsúlya egyszerűen félreérthetetlen, hogy szívesen terelné el a figyelmét egy csinos pofival.. szerencséje van. Nekem pont az van. -Camille egy buliban hívatlanul? Meg sem lepődök, de mégis mekkora mázlija volt akkor veled, hogy kimentetted a csinos kis seggét. Biztos hálás volt.-vonogatom meg a szemöldökeimet egy kicsit miközben nevetek. Ismerem Camillet kevesebbért is megtett már sok dolgot egy srácnak, bár a korábbi élménybeszámolói alapján a mi házigazdánk nem került fel arra a bizonyos listára a többiek közé akik már megvoltak neki. Nem is értem. Súlyosan jó áru a fickó. -Ebben azt hiszem én lennék a hibás. Nem most invitált magával először, viszont őszintén szólva más körökben otthonosabban mozgok és jobban élem az éjszakát az autóversenyeken és a pulton táncolva egy kocsmában.-biztos vagyok benne, hogy Cami már mesélt neki azokról a bulikról is, amiken még részt vesz. Mi is ott ismerkedtünk össze. Én Rafe-el érkeztem ő meg... hát őszintén szólva már a franc sem emlékszik rá, hogy akkoriban éppen melyik hülyét szédítette unaloműzés gyanánt. -Ingyen pia és unatkozó milliomosok vagy milliárdosok?-vonom meg a vállamat nevetve. -Őszintén szólva csak üres volt a naptáram a mai estére és nem volt szívem többször visszautasítani Cami-t. Így pedig kiszélesíthetem a látókörömet.-azért kap egy rendesebb választ is. Őszintén szólva nekem rohadtul mindegy volt, hogy végül hol kötök ki, amíg van alkohol meg egy szép szempár, ami elszórakoztathat és azt hiszem már mindkettőt kipipáltam szóval ez az este már nem lehet olyan szar. -Vigasztal ha azt mondom, hogy mindenhol ugyanez a műsor megy, csak itt a lányokat Chanel-ből kell kicsomagolni és nem egy Zara-s ruhából?-kérdezem kicsit felvonva a szemöldökeimet. -Mondjuk azért a Louboutin cipőért ölnék.-akad meg egy pillanatra az egyik lány lábán a tekintetem mielőtt újra Matteo-ra téved. -Ez egy bátor kijelentés úgy, hogy még nem is ismersz.-jegyzem meg az ajkamba harapva miközben közelebb csusszan hozzám, én pedig kicsit jobban feléfordulok. -Mond csak minden új csillogós játékszernek ennyi figyelmet szentelsz vagy az eseted vagyok? Vaaagy van valaki, akit fel kellene bosszantani? Esetleg elijeszteni?-játszhatunk, ha ahhoz van kedve. Nekem egyébként is kevés néhány feles ahhoz, hogy lekössem a figyelmem.
Kezdőlap
