One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Damian & Annie ~ Round 2

Annie Johnson
Today at 10:11 am



Archiválást kérek!

Annie Johnson
Today at 9:18 am



Damian & Annie - You Drive me Crazy

Damian H. Whitman
Yesterday at 9:29 pm



Tessa & Jamie - Once upon a december

Tessa Wilson
Yesterday at 8:17 pm



Rae y Flor - Csajos hétvége

Flor Sanchez Moreno
Yesterday at 6:22 pm



Zsaruból lett rossz fiú, ex szerető kerestetik!

Adriana Lane
Yesterday at 3:37 pm



April & Adrian

April I. Maystone
Yesterday at 2:42 pm



Caroline & Dylen

Dylen Hawkins
Yesterday at 9:44 am



Nico & Janine ► I need you!

Mateo Domenico Rossi
Yesterday at 2:25 am
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 10 5
Törvényszegõk 7 9
Bûnüldözés 8 10
Hivatal 2 3
Üzlet 6 2
Oktatás 4 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 5
Összesen 54 43
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

Janine A. Rossi, Lena Caldwell


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Joy & Ben - We need to talk

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Joy & Ben - We need to talk   Szer. Aug. 22, 2018 2:59 pm




to: Joy

- Miben kezdesz paranoiás lenni? – vonom fel a szemöldököm, miután elhadarja ezt a nagymonológot. Mire a végére ér, az a csoda, hogy még emlékszem az elejére. Tudom, hogy vannak enyhén szólva kattant dolgai, de az elhangzottak közül ezt a mondatot most épp semmihez sem tudom kötni. A mosoly viszont ígyis-úgyis megszületik az arcomon, ami nem azt jelenti, hogy nem veszem komolyan, amit mond, csak ez az előadásmód egyszerűen utánozhatatlan.
- Négy gyerekkel, és azonnal elsülő ágyúval szerintem is felejtős a tag. Honnan szedsz te össze ilyen pasasokat?! – Oké, ezt most épp mondta, hogy az egyik gyerek apukája volt, na de a másik? A bemelegedős? Esküszöm, nem értem, miért olyan nehéz valami viszonylag normális pasast kifognia, nem hosszú távra, előbb csak egy jól sikerült, egy éjszakás randira. Bizonyára azokról hallgat a kis bestia. A bátyádnak nem kell mindenről tudnia alapon. Már csak azt nem tudom, mi alapján válogat.
Így mindent összevetve viszont mégsem jöttem rá, hogy mi miatt lehet gondterhelt. Az új osztály? Nem olyan típus, aki ezt túlstresszeli. Ezek csak kölykök. Ő pedig jól elvan velük. Kettőnk közül inkább én izgulhatnék.
- Mért nem viszed el egy varrodába? Vagy veszed meg azt a szerencsétlen pingvin jelmezt? – világítok rá a számomra homályosabb foltokra. Ő meg a varrás… A mondat befejezetlen része az arcomról is leolvasható. – Mutasd a kezed – nyújtom ki felé az enyém, mikor odacsüccsen elém a dohányzóasztalra.
- Akkor úgy látom, épp jókor jöttem. Különös, de pont tizenöt percig terveztem maradni. – Csak viccelek, és ezt a sunyi mosolyom el is árulja, de sírógörcsre tényleg nem vagyok felkészülve. Legalábbis nem az előtt, hogy elmondanám, amiért jöttem. De tudom, hogy ő is csak szórakozik, nagyon remélem, hogy nincs tényleg valami baj. Bár az is igaz, hogy furcsa nekem egy kicsit. Túl sokat terel.
- Ó, jaj – nyögök ki csak ennyit, ahogy megpillantom, milyen arcot vág a szülinapom említésekor. – Ez nem sok jót jelent. – El sem tudom képzelni, mit tervezhet, de a tapasztalatok alapján nagyon is van miért aggódni. De úgyis visszakapja, ez már csak így megy nálunk.
- Ez most beszólás volt? –vigyorodom el, mikor válaszként megkapom a watsonos idézetet. Gyerekként rengeteg filmet néztünk együtt, akkor fejlesztettük ki ezt az idézgetve kommunikálást, ami nyomokban máig megmaradt. Tagadhatom, hogy imádom, de nem lenne elég hiteles. Azért biztos, ami biztos a képébe nyomok egy párnát, ahogy elkobozza tőlem azt a bizonyos gatyaszerűséget.
Tudom, hogy célzás volt: sejti, hogy mondani akarok neki valamit, de nem is annyira szándékos a terelés, mikor megemlítem, hogy ismét randizgatunk Lynnel. Menet közben jövök rá, hogy ez több mint tökéletes, hogy nyerjek egy kis időt még. Végül is ez is olyan hír, ami megér egy váratlan betoppanást. A reakciója is erről árulkodik, gondoltam, hogy pozitívan fogadja majd, ő mindig is Lyn-párti volt, nem velem szemben, hanem úgy értem, hogy mindig is szurkolt nekünk. De hogy ennyire lelkes lesz, arra én se számítottam. Már-már felér egy egyszemélyes pompomlánycsapattal.
- Ezt még mi se nagyon tudjuk eldönteni – döntöm hátra a fejem a kanapé támlájára, és felpillantok a plafonra, mintha csak onnan várnám a sugallatot. Az arcvonásaimon keveredik a derű, amit a lelkesedése okoz, a témával kapcsolatos visszafogottságommal, és azzal a bizonytalansággal, amit a mögöttünk lévő öt év eredményez. Viszont az is leolvasható rólam, hogy sokat motoszkál a fejemben a kérdés. – De még az is lehet, hogy igen – pillantok rá halvány mosollyal. Rájövök, hogy gyakorlatilag ő az első, akinek ezt kimondom. Eddig még magamnak sem mertem megemlíteni.
A legmélyebb igazság az, hogy félek. De ez nem olyasmi, amit beismerne az ember, pláne én nem. Pláne neki. Vagy bárki másnak. Félek, hogy így is túl sokat ártottunk már egymásnak, mi van, ha most is csak sérüléseket okozunk majd? Ha megint beleugrunk, és kiderül, hogy nem működik, akkor többé nem lesz már visszaút. Hogy hogyan történt?
- Bonyolultan, mint mindig – dörzsölöm meg az arcom a tenyeremmel. – Még februárban az éjszaka közepén beállított hozzám, hogy mit képzelek magamról, amiért az orra előtt flörtölgetek az egyik alkalmazottjával. – És tessék, minden út Rómába vezet, megint csak témánál vagyunk, akár itt is felhozhatnám Flort, de még mindig az inkább nem mellett döntök. – Én meg szokás szerint összetörtem néhány poharat – mosolyodom el, ez valahogy mindig megvan, ha ideges vagyok –, de végül nálam aludt. Két hete pedig velem jött a washingtoni szervizkonferenciára. Titokban, de az a három nap olyan volt, mint régen. – Nem számolva, hogy megtalálta az orvosi papírjaimat, de ezt az apró malőrt leszámítva minden tökéletes volt, ami elég biztató.
- Kérdés, hogy ha öt év alatt nem sikerült megjavítanunk, akkor most mennyi esély van a csodára – osztom meg vele a fő dilemmát, ami szerintem Lynben és bennem is ott motoszkál, és ami óvatosságra sarkall. Illetve fontos emlékeztetnem magam, hogy Joy egyáltalán nem tud Rose létezéséről.
- De most te jössz. Csak jelzem, hogy még mindig nem tudom, mitől vagy ilyen kis ágyban kaki. És ha már így van, egy kávé sem jönne rosszul. Egye-fene szolidarítok veled, és én is elfogadok egyet.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
28
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
189

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Joy & Ben - We need to talk   Kedd Aug. 14, 2018 8:28 pm



Ben&joyce
I understand, I do not understand!

Néha azt kívánom ,bárcsak ne ülne ki ennyire minden az arcomra. De az volt a helyzet ,hogy szinte nyílt lapokkal "játszottam" akárhányszor titkolózni akartam ,vagy hazudni. Ugyan voltak az életemben ,olyan pontok amikor ,kénytelen voltam levetkőzni ezt ,és megemberelni  magamat. De nyilván ez sem az a pillanat volt,túl sok minden szakadt egyszerre rám ,és az volt a nagy helyzet ,hogy nem tudtam egyedül megbirkózni velük. A hirtelen kérdésekre ,pedig soha nem volt időm felkészülni ,aminek az lett a vége hogy...
- Ez a varrás az idegeimre megy ,nemsokára megkapom az új osztályomat ,és sík ideg vagyok miatta. Ráadásul kezdek olyan lenni, mint egy paranoiás. Ha már nem az vagyok. Arról nem beszélve ,hogy egy apuka elhívott randizni akinek négy gyereke van ,érted négy darab ?! Hogy lehet valakinek négy gyereke ? Egyáltalán miért van négy gyereke ? Elmesélte,hogy már özvegy ,és hogy nagyon régóta nem randizott ,amivel nincs baj ,csak hogy tudod én sem vagyok túl nagy randi bajnok. A legutóbbi randimon is ,mire eljutottam egy kérdésig a partnerem ,már a pincérfiúval flörtölt ! Bemelegednek mellettem a férfiak Ben ! -dől belőlem a felesleges információ. Valójában egyik sem lényeges a mostani állapotomat nézve,egyik sem olyan fontos ,hogy létfontosságú legyen. Mégis olyan heves átéléssel,lökődnek ki belőlem a szavak ,hogy akár életre is kelhetnének. Hogy mi volt ez ? Terelés ,olyan feltűnő terelés ,hogy minden bizonnyal bukni fogom az egészet.  De ne mondja senki azt ,hogy egyáltalán nem próbáltam meg. Míg én egy orbitális nagy káoszt teremtek magam köré ,és a saját értelmetlen szövegelésemtől egyre zaklatottabb leszek egyszer csak .... Megállok. Joy, vegyél egy nagy levegőt ,és lehetőleg ,ne mondd el a bátyádnak ,hogy egy gyilkos van a nyomodban. Megrázom a fejemet ,és én a formátlan anyagra koncentrálok,ami soha az életben nem lesz gatya . Még csak egy cseppnyi jó indulattal sem,sőt ebből nem lesz semmi.
- A gyerekek a globális felmelegedésről tartanak előadást,eredetileg az volt a terv ,hogy pingvin jellemezt varrok. De aztán az sem ment ,aztán rájöttem hogy végül is nekem alapjáraton,nincs kézügyességem ,szóval az idegösszeomlás szélén állok,egy darab ronggyal. Amivel legfeljebb ,majd kifújhatom az orromat ,ha beüt megint a fél órakénti sírógörcsöm...- meg akadva az órára pillantok ,majd vissza a bátyámra.
- Ami úgy 15 perc múlva esedékes . - vigyorodok el ,és csak megrázom a fejemet.
- Ó Ben ,ha tudnád mit terveztem a szülinapodra . - vigyorom már közel sem ,csak egy mosoly leginkább olyan cinkosságot ölt magára ,amit maga az ördög is megirigyelne.
Már csak a tenyérdörzsölés hiányzik ,de ne túlozzuk el a dolgokat mindennek itt lesz a maga ideje nem igaz ?  De volt ami most jobban foglakoztatott,az ami ott lógott a levegőben amióta csak bejött. Nem az Ő stílusa ez a "Ma jövök..." ez én voltam ,de nem  Benjamin Henson. Nem állt össze a kép ,és az én kíváncsiságom pedig apadhatatlan forrásként  funkcionált jelenleg.
- "Maga a hallgatás mestere, Watson, ezért olyan izgalmas magával beszélgetni."- idézek a filmből ,és az én arcomra is egy ragadós mosoly kúszik. Persze ez még nem jelentette ,azt hogy felmentettem a Joy-féle vallatás alól. Óó,nem ha kell bevetek akármilyen módszert. Így csak türelmesen várok , sértett mozdulattal veszem el mellőle azt a rongyot ,ami kiskorában ,még gatyának készült. Aztán valami egészen más lett.  Izgatottan játszadozik a kezem az anyaggal ,míg végül a rövidke válasz mellett kapok valami olyat is,amitől legszívesebben ki ugarnék a bőrömből. De egyenlőre a higgadtság álcáját magamra erőltettem.
- Értem .- válaszolok tömören ,mintha ennek semmi jelentősége nem lenne. Aztán szépen lassan elterül az arcomon ,az a jól ismert eszelős vigyor.
- Úgy tudtam ! - mutatok rá a ,majd fel állok ,és mivel nem tudom hol levezetni a felgyülemlett energiámat fel alá járkálok.
- Újra összejöttetek ? Igaz ? - meg sem várom a választ tovább járkálok ,majd félúton megállva egy kiengedve a gőzt tapsikolni kezdek ,mint egy kislány.  Végül mellé pattanok a kanapéra.- Mesélj el mindent ! Mindent akarok hallani ! Most akkor újra együtt vagytok ? Vagy nem vagytok ,vagy most tulajdonképpen mi van ? Hogy történt ? - csillogó szemekkel néztem rá ,úgy viselkedtem akár egy őrült aki épp most szabadult. De nem tehettem róla ,mindig is  úgy gondoltam ,hogy Ben és Lyn összetartoznak . Lyn-nél  tökéletesebb lány ,pedig el sem tudtam képzelni. Ő tudtam ,hogy tudna vigyázni Ben-re ...
- Szóval ? -erősködöm tovább,és ha lehet talán mg tágabbra nyitom a szemeimet ,mintha ezzel bármit is kiszednék belőle.

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Cause I know I can treat you better

avatar
Oktatás
Play by :
▿Amber Heard▿
Kor :
25
Foglalkozás :
►crime authoress/literature teacher
Hozzászólások száma :
181

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Joy & Ben - We need to talk   Kedd Aug. 14, 2018 2:28 pm




to: Joy

- Mi ez a gondterhelt ábrázat? – mustrálgatom a kanapéról, a szemöldököm felvonva. Tőle aztán végképp nem ez van megszokva. Végig is mérem tetőtől talpig, feltűnik-e valami szokatlan, de mikor elhangzik a válasz, amire pontosan így számítottam, elmosolyodom. Pedig az igazán gondterhelt kettőnk közül inkább én vagyok. Még nem találtam ki, hogyan kanyarodjak rá a témánkra, de azért csak nem így az elején akarom lerohanni vele.
Szóval inkább felőle érdeklődöm, és próbálom előre felkészíteni magam, hogy ne akadjak ki nagyon, ha valami meredeket hallok. Mindig ezzel próbálkozom, de ahhoz képest vajmi kevésszer járok sikerrel. A figyelmemet azonban menet közben abszolút magára vonja valami furcsaság, ami alig pár centire hever mellettem. Nem is állom meg, hogy ne kérdezzek rá.
- Egy gatya – forgatom meg erre-arra, hátha én is felismerem benne az említett ruhadarabot. – És ha nem vagyok túl indiszkrét, kinek varrsz te pingvinmintás gatyákat? – De legfőképp mi célból. – Remélem, nem én kapom szülinapi meglepetés gyanánt. – Bár amint kimondom, meg is bánom, hogy szóba hoztam ezt az eseményt. Általában azt se tudom, milyen hónap van, a szülinapjaimat pedig végképp nem tartom számon. Az idei viszont azért különleges, mert egy hónapon belül átlépem a bűvös huszonkilencet, ami az utolsó húszas évem lesz, ez pedig olyasmi, amit azért még én is nehezen dolgozok fel.
De ez a hirtelen támadt varró szenvedély is újdonság. Gyanakodva pillantok rá, ahogy lecsüccsen elém, és egyben az is újra eszembe jut, hogy miért érkeztem. Vele ellentétben, én nem a spontaneitásomról vagyok híres, és általában le is szoktam rázni, ha túlságosan random látogatásra készül, teszem azt: tíz perc és ott vagyok. Ilyenkor általában kapásból rávágom, hogy nem vagyok otthon, és többnyire azért igaz is, kivéve, amikor nem, most viszont én voltam, aki nem jelentkezett be hozzá túlságosan előre. Ma reggel hívtam fel, hogy beugranék, miután úgy ébredtem, hogy nem vacilálok tovább. Erről egyszerűen tudnia kell és kész. De hogy máris észreveszi rajtam… Tényleg rám ült ez az egész, ezzel tisztában voltam, de azzal nem, hogy ennyire látszik is rajtam.
Ahogy felém hajol, válaszként én is elkezdem hunyorogva szűkíteni a szemeim, és egy bujkáló mosoly is megjelenik az ajkaim szegletében.
- Lenyűgöző helyzetelemzés, Miss Sherlock – mormogom játékosan. – Ne hagyja abba.
És nem is teszi. Felpattan az asztalról, és máris alkut kínál. Persze saját szabályok szerint, de nem is számítottam tőle másra. Az a helyzet, hogy csakugyan megrendítő hírt jöttem vele közölni, mégsem tudok elég komolyságot teremteni a témának, mert a halvány mosoly folyamatosan az arcomon játszik.
- Remekül – teljesítem kifogástalanul a feladat első kihívását. – Mostanában egész sokat megfordulok a Rosá-ban. – A Rosában, amiről ő is tudja, hogy Marilyn kávézója. Annyira nem tudom, hogy ők ketten mennyire tartják, vagy éppen nem tartják a kapcsolatot, míg együtt voltam Lynnel, jóban voltak, de az utóbbi öt éves szenvedéstörténetünktől, amennyire tőlem telt, igyekeztem megkímélni. Bár nem az a fajta, akivel ezt olyan egyszerűen megteheti az ember.
Hogy mit akarok ezzel mondai? Magam sem tudom annyira, de talán a magam módján arra próbálok utalni, hogy valami megint mozgolódik köztünk. És innen kellene folytatnom, valahogy úgy, hogy képzeld: az egyik alkalmazottjáról a minap kiderült, hogy a féltestvérünk. De ezt a gombócot egyelőre visszanyelem. Nem is olyan könnyű ez, mint vártam.



avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
28
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
189

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Joy & Ben - We need to talk   Szomb. Aug. 11, 2018 11:12 pm



Ben&joyce
I understand, I do not understand!

Szombat,annak a napnak kéne lennie,amikor  kipihenten az ágyon heverészek. Pontosabban annak a napnak,amikor vagy ki sem kelek az ágyból,vagy dolgozatokat javítok.  De ez minden bizonnyal nem az a nap. Az ágyam közepén ülve bámulom a halomnyi anyagot. Úgy nézek rájuk,mintha a fizikai létezésük is fájdalmat okoznak ,és bizonyos szempontból így is volt.  Tekintetemet  a tenyeremre emelem ,ami vérpettyektől díszeleg. Még mielőtt félreértené valaki,nem senkit nem öltem meg. De a varrás soha nem volt az erősségem ,sőt ha úgy nézzük nekem semmifajta erősségem nincs. A családban ,mindenki tehetséges valamiben ..én viszont . Én ...csak Joy vagyok,aki komolytalan és tanár. Fancsali mosollyal gondolok a tanár szóra vissza ,mintha valami szitokszó lenne. De az én családom számára talán az is volt,soha nem azt tettem amit ők elvártak. És bár nem voltak nagy elvárásaik,egyszerűen a döntéseim és az Ő elképzelésük ,olyan szinten keresztezték egymást ,mint egy rosszabb pókháló. Jut eszembe ,nem ártana azokat is leszedni...még a végén azt hiszik ,hogy Pókemberrel járok.  Kezeim remegve fogják meg újra a tű vékony hegyét...nos ,hogy mit is csinálok ? Pingvin jelmezeket varrok ,az az fejben ez a terv. Az hogy éppenséggel ez nem éppen megy ...Óóó,Istenem minek mentem bele ebbe a globális felmelegedős elődadásba ?! Ezért ,hogy az egész hétvégémet ,azzal töltsem ,hogy varrni próbálok ? Ez így nagyon nem lesz kóser ,főleg hogy még csak egy gatyát sem sikerült össze hoznom ,röpke 3 óra alatt.  De így is már könnyítettem a dolgomon ,hisz pingvin jelmezt kellett volna varrnom ,de annyiban kiegyeztem ,hogy elég lesz ha csak pingvin mintás. Mindenki tudni fogja ,hogy Pingvinnek ,mivel már alapjáraton úgy is totyognak ,be plusz a szövegbe is benne van. Így kapnak egy ilyen mintás , szettet,ami egyelőre nem hasonlít semmire...esküszöm inkább a nyakukba akasztok,egy táblát az adott állat nevével. Minek ide jellemez ? Minek ez az előadást ,igen ez nagyon fontos dolog valóban ,de attól mert előadjuk nem lesz jobb.
- - vonyítok fel újra,amikor az anyag helyett ,az ujjamon át sikerül átvezetnem a tűt .
- Nem ,nem akarom ..utálom a pingvineket ,utálom a tűt ,és utálom magamat!- a varrás művészete újabb mély depresszióba taszít ,és már éppen elődrukkolnék egy rögtönzött sírással,amikor  a csengő megszólal. De mintha eddig is szólt volna ?  Megrázva a fejemet pattanok ki az ágyból,és próbálok úgy az ajtóhoz érni ,hogy nem esek orra. Ami igazából,egészen addig ment ,amíg az ajtóhoz nem értem. Kiesne hasra a végcél előtt ? Hát természetesen én ! Bosszúsan fújatok egyet ,és lassan fel állok a padlóról...valami rezeg...mi ez ? Tapogatom magamat ,akár egy fél őrült ,mire rájövök hogy a telefonom az . Kivéve a zsebemből ,egy laza mozdulattal a kanapéra dobom ,és mit sem törődve ennek jelentőségével,ajtót nyitok.
- Ben ! -  vigyorodok el, Ő kell nekem ide , hátha Ő tud varrni . Bár nem emlékszem ,hogy valaha életünk folyamán ,láttam volna ezt a tevékenységet folytatni.
Ahogy beérünk ,én téblábolni kezdek ,és próbálok apró cseprő dolgokat a helyére rakni ,de ez nem segít semmin ..legalábbis az összképen biztos nem.
- Ami azt   illeti eldugtam ,hogy még én sem találom.- sóhajtok fel gondterhelten ,majd csípőre tett kézzel megállok a bátyám előtt. Megrázom a fejemet,mintha ezt már nem tárgyaltuk ki volna már elégszer.
-  Nem ma tartom a nudista napomat ,de amúgy meg láttál már fürdőruhában ,meg anélkül is,szóval ..-vonnom meg a vállaimat lazán .
- Varrtam ,tudod szenvedélyemmé vált  a varrás ,szerintem szakmát váltok ,az az anyag amit tartasz a kezedben..az egy gatya ! - ez a kijelentés kicsit erős volt ,amit használtam. - Egy gatya ,amit már kiszedtem Morzsika kutya szájából ,aki előtte félig már megemésztette .- bólintóm oldalra a fejemet ,és leülök a kanapé előtt elhelyezkedő asztalra.
Egészen közel hajolok Ben arcához ,és úgy kezdem el megfigyelni a vonásait. Minden egyes mozzanatát ismertem. Valami nem kóser.
- De Te....- kezdek bele,míg szemeim már gyanakvóan szűkülnek össze. Soha nem voltam jó ember ismerő ,de a testvéremet jobban ismertem ,mint néha saját magamat.
- Valami nem stimmel veled . - minden létező verzió végigfutott az agyamon ,és igyekszem nem rosszra gondolni. De  valami az súgta ,hogy nem vidám hírt jött közölni.
- Jó,most akkor azt fogjuk csinálni,hogy ..-állok fel az asztalról ,és összecsapom magam előtt  a tenyeremet.
- Megkérdezem Te hogy vagy,és hogy mizujs...Te adsz valami felületes választ. Aztán elmondod ,hogy valójában mi a baj ?  Mehet ? - nézek rá felvont szemöldökkel ,meg sem várom a válaszát ,már bele is kezdek.
- És Te hogy vagy ?

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Cause I know I can treat you better

avatar
Oktatás
Play by :
▿Amber Heard▿
Kor :
25
Foglalkozás :
►crime authoress/literature teacher
Hozzászólások száma :
181

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Joy & Ben - We need to talk   Csüt. Aug. 09, 2018 9:23 pm




to: Joy

Nem kis port kavart az életemben, hogy nemrég kiderült, van egy féltestvérem, akiről 29 éven keresztül fogalmam sem volt. Ahogy a családban senki másnak sem, az apámat leszámítva. Hozzá már eljutottam ezzel a kis meglepetéssel, amivel neki kellett volna előrukkolni, nem nekem. Lett volna rá elég ideje. Vagy leginkább meg sem tennie.
Flort kedvelem, de ez az egész akkor sincs helyén így. Nem így akartam megismerni, nem így akartam gondolni rá, és nem tudom, hová vezet majd ez az egész. Egy biztos: idő kell, amíg elrendeződik. Ha egyáltalán elrendeződhet valaha, suttogja valahonnan mélyről egy kis hang, amit legszívesebben meg sem hallanék.
A helyzet viszont az, hogy visszautasítottam apám kérését, miszerint őrizzem meg vele a hétpecsétes titkot. Legfőképp anyám előtt, és a húgaim előtt. De én erre nem vagyok képes, sem hajlandó. Ha Florral egy idősek vagyunk, akkor még a terhesség szakaszában megcsalta anyát, és abból, amit eddig tudok, nem is egyszeri alkalomról volt szó, hanem románcról, a gyakori Puerto Rico-i utazások, két kapcsolatot tartott fenn egyszerre, miközben az anyám… Még most is hatszázra ugrik a vérnyomásom, ha csak rá gondolok, akkor is. Szét tudnám verni a képét, és nagyon remélem, hogy soha nem fogja kiprovokálni, különben képes leszek rá.
Ezen kattogok út közben, és észre sem veszem, hogy már szinte a húgom lakása előtt járok. Ráfordulok  parkolóra, és kiszállás előtt még veszek egy mély levegőt. Biztos, hogy jó ötlet? De amint kimondom, Lyn jut róla eszembe, és kínomban el is mosolyodom. Ki tud készíteni ezzel a kérdéssel.
Szóval bemegyek.
Becsapom a kocsiajtót, és pár perc múlva már csengetek is, az ajtó előtt szobrozva. Szombat van, egy olyan szombat, amikor épp nem terveztem be mást, mint hogy őt meglátogassam. Mostanában keveset találkozunk, és ez főleg az én bűnöm, de tudom, hogy úgyis megbocsátja. Vagyis… ez az egész családot összevetve nála a legrizikósabb, de remélem, nem rendez megint nagyjelenetet miatta. Mint a karácsonyi találkozón. Meg a bevásárlóközpontban. Meg a …
Nyomom már egy ideje a csengőt, én nem tudom, mi van. Tudja, hogy mennyire utálom ezt. Mikor itt kell ácsorognom a zárt ajtó előtt. Akkor legalább hagyná nyitva, vagy hallaná meg, mikor…
- Helló – dörmögöm, ahogy végre megjelenik, de úgy, hogy az még az én fülemet is megüti, szóval inkább megköszörülöm a torkom, és igyekszem az arcomra is valamivel lazább vonásokat erőltetni. Nyomok egy puszit az arcára, és követem is befelé.
- Ki vele? Hol rejtegeted a fickót? – pillantok is körbe, mintha csak a nyomait keresném, de persze csak szórakozok. Nagyon remélem, hogy nem trafáltam bele ebbe is. – Mi tartott ennyi ideig? – firtatom, és ledobom magam a kanapéra.
- De örülök, hogy ruha, azért van rajtad – húzódik mosolyra a szám sarka, ahogy megáll előttem egy pillanatra, bármennyire is morcos vagyok, azért ő általában jókedvre tud deríteni… miután túlesünk azon, hogy még jobban felbosszantott. Mikor milyen sorrendben. Azt viszont nem érti meg, hogy hiába vagyunk testvérek, és pucérkodtuk végig a fél gyerekkorunkat, most már jobb szeretem, ha nem előttem öltözködik. Na és? Hányszor láttál már fürdőruhában? Vagy épp anélkül? Szinte már a fejemben visszhangzanak a válaszok, és a hamisíthatatlanul pimasz vigyora, amit egyszerre imádok, és utálok tőle. Mert azt jelzi, hogy jobb, ha felkészülök valamire.
- Na és mi újság? – emelek fel magam mellől egy… pingvinmintás beazonosíthatatlan anyagot.
- Jézusom. Akarom én tudni, hogy ez micsoda? – A rendszeretés sosem volt erőssége.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
28
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
189

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Joy & Ben - We need to talk   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Joy & Ben - We need to talk

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Brooklyn :: Lakóhelyek :: Lakások-
^
ˇ