Willow & Baek-ah

Több szempontból is fontos volt az, hogy Lolával a közös és immáron boldog házaséletünket ne a régi otthonunkban kezdjük meg. Annak ellenére, hogy Karen egyelőre most komolyabb kezelésre szorul – amiben egyébként szervesen részt veszek és a feleségem ebben támogat – és nem lehet otthon, a megcsalásának éreztem volna azt, ha a régi lakásomba költözök be az új párommal. Az, hogy megint szerelmes tudtam lenni az én dolgom volt, ugyanakkor nem zárhattam ki az egész környezetemet csak azért, mert komoly érzéseim voltak egy másik nő iránt. Mivel Karen nagyon fontos szerepet töltött be az életemben, a viharos házasságunk ellenére is meg akartam tisztelni az emlékét azzal, hogy bizonyos dolgokat nem engedek meg magamnak. A fiúkat ugyanúgy láthatta, emellett én is mindent megtettem annak érdekében, hogy jobban legyen. Nem meséltem el például, hogy újra megházasodtam, és bár az újdonsült gyűrűmet meg sem próbáltam elrejteni, ennek ellenére sem villogtam vele neki. Ugyanezt gondoltam a közös otthonunkról is. Ha Karen egykor szeretne visszatérni oda, akkor támogatni fogom benne, ugyanakkor nem tartom jó ötletnek, hogy egy emlékekkel teli házban éljen. Ez nem lenne fair a jövendőbeli párjával szemben ugyanúgy, ahogy Lolával szemben sem, ha odaviszem.
Talán a fiúknak nem tett volna túl jót a környezetváltozás, elvégre Marci már megszokta a régi otthonunkat, de onnantól kezdve, hogy Dale-hez kellett költöznünk és velem volt egy pici baba is, nem igazán maradt más választásunk amúgy se. Ha az lenne a kívánsága, akkor a szobájának a pontos mását képes lennék megalkotni az új otthonunkban is, de ragaszkodtam hozzá, hogy csak így tudjuk hátra hagyni a múltamnak egy olyan darabját, ami sokban hozzájárult volna ahhoz, hogy részben az új kapcsolatom, részben én magam is kiegyensúlyozott legyek. És ha ez a kettő nincs meg, akkor biztos, hogy a srácaim is sérülni fognak. Azzal győzködtem magam, hogy valószínűleg ennél csak nagyobb problémákkal kellett szembenézniük majd. Ha lesz egy szép otthonunk, akkor pár hónapig furcsa lesz leginkább Marcinak, aztán rendbejövünk. Nem féltem annyira, mert Lolának megvolt a szakértelme és az eszközei ahhoz, hogy megnyugtassa őt, és tudom, hogy nagyon szereti a fiamat. Talán ez a gyengédség volt az, amit megláttam benne és hiányoltam már a saját kapcsolatomból.
Az autómnak dőlve várakoztam, miközben még egyszer átpörgettem a munkahelyemről kapott emaileket és a naptáramba kezdtem el beírni azt, hogy pontosan mikor várnak rám kihallgatások és tárgyalások. Nyilvánvalóan én is tanultam az elmúlt évek nyomásából, emiatt arra is rájöttem, hogy az a szintű munkatempó, amiben én hiszek, nem fenntartható család mellett. Szóval ezen a ponton eljutottam arra a szintre, hogy a Tiger ügy óta a gyermekeim biztonsága lett az első. Marcel is védtelen volt, de ha a kisbabámmal csinálnának valamit, az borzalmas lenne. Az egyetlen dolog, amire egyelőre képes volt az pár szó kimondása, és az, hogy sírjon, ha valami fáj neki. Talán, ha erre előbb rájövök, akkor meg tudtam volna menteni a házasságom, ugyanakkor hiszek abban, hogy a dolgok nem véletlenül történnek úgy, ahogy. Most, hogy kaptam egy második esélyt az élettől, véletlenül se szerettem volna elrontani. Miután megcsináltam a rendszerezést, és emlékeztetőt állítottam arra, hogy a következő munkanapomon átnézzem az aktákat, a zsebembe csúsztattam a telefonomat. Nem akartam hagyni, hogy a munkám még egyszer olyan szinten behálózza a magánéletem, hogy az a tarthatatlan állapot jöjjön létre, amiben eddig volt részem. Most kivívtam magamnak egy lehetőséget azzal, hogy a felmondásommal fáradtam be a főügyészhez és ezzel élnem kellett.
Tudtam, hogy Lola utolsó vendége mikor fog távozni, pont ezért udvariasan bólintottam felé, amikor azt megtette. Nem kérdeztem a hogylétéről, mert nem én kezelem, innentől kezdve hiába tudja, hogy a férje vagyok, semmi közöm nincs az ilyen részletekhez. Nem kellett sokat várnom arra, hogy megpillantsam a feleségem, de szinte azonnal mosoly költözött az arcomra, miközben próbáltam befogadni a látványt.
- Szia – az utolsó pár lépésnyi távolságot én szeltem ét kettőnk között, finoman fogtam a két tenyerem közé az arcát, hogy meg tudjam csókolni – Nehéz napod volt? Vár egy kis meglepetés a kocsiban.
Ahogy magamhoz öleltem, az államat a feje búbjára simítottam, majd ott is megpusziltam és továbbra sem húztam el a tenyereimet az arca két oldaláról.
- Honnan szeretnéd kezdeni? Ha nem találunk megfelelő házat, akkor szerintem menjünk lakásba – több ingatlant is összegyűjtöttünk, gyakorlatilag a mai napunk valószínűleg arra fog elmenni, hogy az összeset megnézzük – Biztos, hogy nem baj, ha át kell helyezni az irodád? Állandóan költözködsz… Ha gondot jelent, akkor ezt a lakást tovább bérelhetjük és használhatod itt.
Nem hiszem, hogy a vendégeknek jót tenne a környezetváltozás, ketten pedig rendelkeztünk olyan anyagi helyzettel, hogy ne legyen probléma fenntartani neki ezt a lakást is. Nem beszélve arról, hogy ezzel el tudja szeparálni az otthonát a munkahelyétől is.

öltözék || autó || 759 szó || taeil - inspiring || szia, Kedvesem    || ☐