Kevés empatikusabb ember létezik nála a Földön. Képes belelátni az emberek lelkébe, azt is érzékeli, amit legszívesebben eltitkolnának előle. Kegyetlenül őszinte önmagával szemben, maximalista típus. Elvárja másoktól is az őszinteséget, nem szereti, ha átverik. Nyitott személyiség, szeret emberek között lenni, de ugyanúgy elvan magában is, ha úgy adódik a helyzet. Ha kudarcot él meg, inkább csendben elvonul, százszor átrágja magában a témát, míg nem talál rá megoldást vagy nem tudja lezárni azt.
Ha megsértik, sokáig képes megbántva lenni, nem siet a megbocsátással, sőt, ha a sérelmek megmaradnak, később bosszúból, ha alkalma adódik, oda szúr, ahová a legjobban fáj. Tudja, hogy nem ez a legjobb megoldás, de ez is hozzátesz ahhoz, aki ő.
Képes addig menni, míg nem éri el a kitűzött célt, még akkor is, ha valami mást be kell áldoznia cserébe érte. A karrierje nagyon fontos a számára, mondhatni az első helyen áll, sajnos a házassága végét is ez okozta, így most újraértékeli a dolgokat. Ha nem sikerül neki valami a munkában, képes magát emészteni sokáig, és csak akkor nyugszik meg, ha maximálisan megbizonyosodik arról, hogy nem az ő hibájából történt, ami történt.
Nem szereti az álló vizet, az unalmat, az teszi boldoggá, ha mindig történik valami. Ez jellemzi a kapcsolatokban is, nem elég neki, ha kényelmesen belesüppednek a fotelbe. Arya nem nevezhető konfliktuskerülőnek, általában beleáll a problémákba és őszintén kifejti a véleményét még akkor is, ha ezzel megbántja a másikat. Persze utána belül szenved, de ettől függetlenül kiáll az álláspontja mellett.
Kifinomult ízléssel rendelkezik, mind öltözködésileg, mind pedig a lakása berendezését tekintve. Nagyon tud szeretni, a hozzá közel állókat bármi áron megvédi és kiáll mellettük.
A gyerek témával nagyon hadilábon áll, egy része szeretné megélni az anyaság szépségeit, másik pedig őszintén úgy látja, nem való neki a gyerek a sok munka miatt. Ettől függetlenül szereti a gyerekeket, az unokahúgával és unokaöccsével is remek kapcsolatot ápol.
Fél attól, hogy egyszer olyan ember kerül a műtőben a kése alá, aki közel áll hozzá, talán inkább azért, mert nem valószínű, hogy, el tudna számolni magával szemben, ha miatta nem alakulnának úgy a dolgok, ahogy jó lenne.

Soha nem gondoltam, hogy egyszer én is el fogok válni. Végtére is, ki az, aki úgy megy neki egy házasságnak, hogy úgyis vége lesz? Gondolom senki, de én az utolsó pillanatig reménykedtem abban, hogy képesek vagyunk megjavítani azt, ami elromlott. De nem. A helyzet az, hogy nem megy. Xavier képtelen az én szemszögemből látni bármit is, csak az ő igazságát hajtja, én pedig talán tényleg nem tudom nem hazahozni a munkát. De hiszen orvos vagyok!
Én vagyok, aki elköltözik, nem szeretnék tovább olyan házban élni, ahol minden második lépésem után eszembe jut a volt férjem, hogy aztán órákat agyaljak azon, hol tudtam volna visszafordítani a folyamatot. Nem viszek magammal sok mindent, mégis olyan üresnek tűnik a ház, pont ugyanúgy, amilyen üresnek én is érzem magam. Kértem Xaviert, hogy ne legyen itt, mikor elmegyek, ne nehezítsük meg egymás dolgát. El is utazott pár napra, ám én megcsúsztam a dolgaimmal, mint az utóbbi időben oly sokszor. Egy nappal később vagyok, de az információim szerint ma este érkezik csak haza.
Az ajtóból még visszanézek, még egy utolsó pillantást vetek a jól megszokott bútorokra és a falakra, ahonnan a közös képek lekerültek. Mikor az ajtót nyitom és fordulok ki, azonban egy váratlan vendég áll az ajtóban, méghozzá az egyik barátnőm személyében.
- Arya... Szia. Öhm – látszik rajta, hogy nem engem várt az ajtóban és keresi a szavakat, ám ami engem méginkább megdöbbent, az a házkulcs a kezében és egy doboz Xavier kedvenc süteményéből. Hirtelen én sem tudok mit mondani, de kilépek a házból az utolsó táskával a kezemben és nyitva hagyom az ajtót.
- Serena... – intek magam mögé, utat hagyva a nőnek, aki úgy fest, éppen átveszi a helyem. Ezek szerint Xavier nem gyászolta sokáig a házasságunkat. De hogy pont ő... Nem is tudom, hogy melyikükkel szemben érzek nagyobb csalódottságot. A döbbenet lesz úrrá rajtam, ám igyekszem egy apró mosolyt erőltetni az arcomra. Nem tudom, mit kellene mondanom, de igazából talán az a jobb, ha semmit nem mondok. Nem is tudnék. Intek neki, mint akit nem hat meg a dolog és vissza sem nézve ülök be a kocsimba, olyan gyorsan gázt adva, hogy csoda, ha nem füstöl a gumi utánam. Ezt nem akarom elhinni. Hiszen alig telt el egy hónap, mikor szóba került köztünk a válás. Két napja mondták csak ki és máris itt kopogtat az új hölgyemény, méghozzá Serena személyében. Dühös vagyok. Xavierre. A barátnőmre. És azt hiszem, magamra is, hogy eddig vártam. Tisztességes akartam maradni, nem akartam belebonyolódni semmi komolyabba, sőt, még csak futókalandba sem, amíg nem zártuk le teljesen. De most már bánom.
Félre is állok a következő lehetőségnél és pötyögök is egy üzenetet Qadirnak.
„Behűtöttem egy üveg bort, ha csatlakoznál, tudod, hol találsz. A.”
Tudja, mert segített lakást találni rögtön, ahogy szóba került a költözés. Szerencsém volt, mert nélküle talán még most is keresném a megfelelő ingatlant. Tulajdonképp megfordul a fejemben, hogy talán ott folytathatnánk a dolgokat, ahol legutóbb befejeztük, hiszen most már nincs aki az utunkba álljon, hacsak nem újított be magának egy barátnőt, de majd meglátjuk, hogy alakul. Mikor aztán indulnék tovább, csörren a mobilom, mire azt gondolom, Qadir lehet, de mikor a kijelzőre pillantok látom, hogy a kórházból keresnek. Nincsenek jó hírek az egyik betegemről, nem engedhetem meg magamnak, hogy most azonnal ne menjek be.
„Legjobb tudásom szerint este kilencre kerül megfelelő hőmérsékletbe. ” – toldom meg az üzenetet és ez az a pont, mikor újra elgondolkodom azon, hogy vajon érdemes lenne-e valakivel újra komoly kapcsolatba elegyednem? Mint látszik is, valóban a munka áll az első helyen nálam. Talán így van ez jól.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Ráeszmélni arra, hogy az a személy akinek a maradásában bíztunk csak egy àtmeneti szakasz az életben valami borzasztó tud lenni. És ha még találunk egy választ ami a történteket igazolja, akkor is maradnak megválaszolatlan kérdések. Innen hogyan tovább? Hisz ha valakihez igazán kötődni kezdünk akkor nehezen is lépünk túl rajta. A te esetedben sincs ez másképp ami a vàlásodat illeti, habár úgy tűnik az exférjed nem sokáig nyalogatta a sebeit, ami csak még egy jól irányzott rúgás érzete a földön fekvőbe. Az meg hogy még a barátnőd is partner volt ebben csak még inkább őket minősíti és egyben azt is erősíti, hogy ennél csak jobbat érdemelsz. Nem gondolnám, hogy ezek után elveszett leszel majd, hisz olyan nőnek tűnsz, akit ha padlóra is küldenek, akkor az illető jobb ha utána menekül. Csak kell még egy kis idő, hogy a most történteket helyrerakd magadban. Addig pedig koncentrálj magadra és arra amit valóban szeretnél. Idővel úgyis jön valaki, aki megérti majd mit jelent számodra a hivatásod és épp emiatt te sem fogod őt a háttérbe szorítani.
Nem is tartalak fel tovább, hisz biztosan várnak rád. Örülök, hogy olvashattalak.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!