Sosem voltál a feleségem, aki ismer, tudja rólam, hogy nem is mennék bele ilyen hülyeségbe. De tény, hogy olyasmi volt köztünk, ami az életben nem sokszor jön szembe. Kellett is vagy öt év, mire szét tudtuk szakítani. Legalábbis annyira, hogy már nem dolgozunk egy cégnél, nem lakunk átmenetileg egymásnál – nem kötünk ki rendszertelen időközönként a vendég per hálószobában–, és nem rójuk a se veled-se nélküled szenvedélyes, idegőrlő útvesztőit. Rám cseppet sem jellemző módon, nehezen tudtalak elengedni, de végül beláttam, hogy úgysem működött volna. Ahogy te is.

De azért nem dobtam ki a közös képeinket, mindig szakítok időt a találkozóinkra, és bármit is kérsz, sosem mondanék nemet. Mondjuk, ezzel nem tudom, mennyire vagy tisztában. Remélem, azért nálam kevésbé. Amivel viszont biztosan, hogy minden önkényesen fontosnak ítélt marhasággal felhívhatsz, és becsületedre váljék, meg is teszed. A viszonyunk mára mondhatni kiegyensúlyozott, kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel, de működik.

Ugyanis, ami mégis összeköt minket, az egy mostanra öt vagy hat éves kislány. Egyiken sem terveztük, de úgy döntöttél, hogy megtartod. A folytatás pedig lehangolóan tipikus: én viszont kicsit sem álltam készen, hogy családapa legyek. Talán éretlen voltam hozzá, és most is az vagyok, nem tagadom. Az pedig most már sosem derül ki, hogy megállapodtam volna-e melletted, ha máshogy alakul. Mi lett volna, ha Rose később születik? Néha, mikor elmélázom valamin, ehhez hasonló kérdésekkel fárasztom magam.

A szüleim a mai napig nem tudnak az unokájuk létezéséről, pedig valahányszor beszélek velük, mindig ez a téma. És Rose sem tudja, hogy az időnként felbukkanó, kicsit bénázó funny man voltaképp az édesapja. Titokban tartottuk, és ezért hálás vagyok. Igyekszem is kompenzálni, amivel tudok. A szülés utáni depresszióban sem hagytalak magadra, meglepően rosszul viselted azt az időszakot, pedig mindenki erős, határozott és karizmatikus nőként ismer, okos vagy és vonzó, engem is seperc alatt az ujjad köré csavartál, amikor bekerültem a céghez.
Ma már nagyrészt rendben vagy, vannak negatívabb napok, mint mindenkinél, de ismét az a lehengerlő energiákkal rendelkező boszorka vagy, akinek az első nap megismertelek. Jóban vagyunk, kívülről néha már-már olyannak is tűnhetünk, mint egy teljesen normális pár család, de azért a biztonság kedvéért igyekszem megtartani a másfél lépésnyi távolságot tőled. Ismerem magam, és ami a nagyobb baj, hogy te is ismersz. Vannak nehéz pillantok, de több hülyeséget már nem szeretnék csinálni, legalább ezen a fronton nem.

//Nagyon várlak, nem könnyű karakter, de annál izgalmasabb játékok születnének. Jó sok bonyodalmat hoznál a karakterem életébe, és hidd el, én is a tiédbe. Múlt-jelen-jövő, mind kijátszható, de csak akkor vidd el, kérlek, ha nem jelent gondot, hogy a jövő abszolút a sors függvénye. Sok ötletem van hozzájuk, ha megihletődtél, de apróságokon módosítanál, írj bátran pm-et, megbeszéljük, ötletelünk, ilyenekk. Akkor is, ha megjöttél.
Egy kis kedvcsináló a végére.
És még egy. //