Minden alkalommal, amikor kinyitottam az újdonsült lakosztályom, újdonsült szekrényét, egyszerűen nem tudtam eldönteni, azt, hogy félnem kellene, vagy éppenséggel csodálnom azt, hogy ennyire alaposan utánam néztek az utóbbi időben. Nyilvánvalóan szorongtam magától a ténytől, hogy gyakorlatilag az emberi élet ennyire könnyen lenyomozható és lemásolható, hogy ezek szerint minden egyes ruhadarab, vagy sminktermék, amihez ragaszkodtam, semmit sem érnek. Ezt el tudtam volna fogadni, ha a hely berendezése, illetve a növények az ablakomban nem tükrözték volna az ízlésemet. Ha felszolgáltak volna az elmúlt napokban olyan ételeket, amiket nem szeretek. De ilyesmi nem történt meg, amiből csak arra tudtam gondolni, hogy az életem valami olyasmi, amit tökéletesen le lehet másolni, ha valaki elég befolyásos hozzá. Eddig abban a tudatban éltem, hogy én vagyok az, aki bír némi befolyással, hiszen megteremtettem magamnak valamit, amivel elhittem, hogy rendelkezem. Erre kiderült, hogy az egész olyan szinten volt szemen szedett hazugság, hogy azt már nehezemre esett feldolgozni. A diploma, amit megszereztem, gyakorlatilag az életem színvonala mind ugyanoda vezettek vissza, és most lekötelezettje vagyok egy idegennek, aki addig tarthat maga mellett, amíg azt jónak látja. A szüleim ebbe pedig önként belementek.
Amikor azt mondta, hogy egyetlen barátommal találkozhatok annak érdekében, hogy az eltűnésem ne legyen mindenki számára feltűnő, akkor elég szigorú feltételekhez kötötte ezt az egészet. Nem lehetett a személy férfi, nem történhetett zárt helyen a találkozó, illetve két órát kaptam. Nyilvánvaló volt, hogy nem próbálkozhatok menekülési tervvel, és el sem mondhatom az adott személynek azt, hogy milyen helyzetbe kerültem. A tény, hogy nem jelölte ki a személyt, talán lehetne vigasztaló is valahol, ugyanakkor így gyakorlatilag rám hárította a felelősséget azzal kapcsolatban, hogy válasszak ki valakit a szeretteim közül, akit veszélybe sodorhatok. Csak azért pislogtam vissza a szemembe gyűlő könnycseppeket, miközben a hajamat fogtam össze egy kontyban a fejem tetején. Óvatosan húztam ki pár szálat, amik az arcomba hullottak. Még valamennyit frissítettem az ajkaimra felvitt szájfényen, kifújtam párat a parfümből, amit az éjjeliszekrényen találtam, aztán a táskám után nyúltam és az ajtó felé fordultam. Kifejezetten meglepett, hogy Yohan itt volt és éppen engem figyelt. Nem tudtam sokáig tartani vele a szemkontaktust, inkább lesütöttem a pillantásom és így léptem át a küszöböt.
Meglepett, hogy én értem oda először a találkozóra, nem pedig Hazel, holott jelenleg nem New Yorkban tartózkodtam. Ez pont arra volt elég, hogy kérjek magamnak egy kávét, és tovább pörgessem az agyam azon, hogy mennyire bűntudatom van amiatt, hogy pont vele akarok találkozni. Tekintve, hogy van egy férje egy kislányuk és boldogok… Reménykedtem benne, hogy Yohan engem sem azért tart életben, mert nincs jobb elfoglaltsága annál, hogy szenvedő nők igényeit elégítse ki, meg a vőlegényüktől rabolja el őket. Mivel magamból indultam ki és láttam a szemeit, hittem benne, hogy nem tenne tönkre egy családot, ha betartom a játékszabályait. Ha mégis megteszi, az talán belőlem is olyan ösztönöket hoz elő a jövőben, amit én se ismerem.
Annak ellenére, hogy kitett a kávézónál, tisztában voltam vele, hogy van valaki, aki figyelni fog, de mégis el kellett lazulnom. Hazel nem sejthette meg azt, hogy valami baj van, ezért már akkor mosolyt erőltettem magamra, amikor csak az alakját pillantottam meg. Annak érdekében, hogy könnyebben észre vehessen, felálltam és intettem felé párat. Amúgy is üdvözölni akartam, szóval nem ültem vissza a helyemre.
- Szia – mosolyogva léptem ki az asztal mögül, ami csak akkor hervadt le az arcomról, mikor megöleltem őt – Hogy vagy? Jó régen tudtunk már beülni valahova normálisan.
A helyet, amit ajánlottam – mert alapvetően nem az én ötletem volt, hogy idejöjjünk – én sem ismertem túl jól, ami miatt nem igazán tudtam eldönteni, hogy Yohan most vizsgáztat, vagy éppenséggel a saját dolgát akarja megnehezíteni. Valószínűleg itt vannak beépített emberei.

nem tudsz megmenteni  ♔ öltözék ♔ 597 szó ♔ something