Nálad önzőbb és önteltebb alakot nem ismerek ezen a földön. Az a fajta férfi vagy, aki után bolondulnak a nők, és ezt tudva magadról, ki is használod rendesen. Csak egy valamit felejtesz el: nem biztos, hogy éppen a sármod az amivel le veszed a lányokat a lábáról, a modortalanságod pedig végképp, sokaknak inkább a vastag pénztárcád az, ami vonzó benned. Ezt többször az orrod alá dörgöltem, de te mániákusan meg vagy győződve arról, hogy nálad jobb nem igazán van egész Törökországban. El kell, hogy szomorítsalak, nekem akkor sem kellenél, ha az egyedüli lennél a bolygón. Már gyerekkorunk óta ismerjük egymást, nem azért barátkozok veled, mert annyira le tudsz venni a lábamról, sokkal inkább azért, mert a szüleink üzlettársak, így kénytelen voltam elviselni az arcodat, bármennyire is nem szerettem volna. Mindig is azt mondták az apáink, hogy amint elvégezzük az egyetemet, össze adnak minket, mert az jót tesz a cégnek, na meg a hírnévnek is ugye, aminél fontosabb nincs. Én sosem vettem túlságosan komolyan, azt hiszem, hogy te sem, mert nem vagy az a fajta, aki képes lenne megállapodni bárkivel is. Főleg nem velem. Nem is bírjuk egymást. Évek óta nem találkoztunk, semmit sem tudok rólad csak annyit, hogy valahol Amerikában tanultál te is, elég messze tőlem ahhoz, hogy nem kellett attól tartanom, hogy valaha is találkozhatnánk. Pár napja azonban felhívott a húgom, hogy figyelmeztessen, hogy a családjaink veled együtt New Yorkba készülnek, hogy megkérd a kezem, és felborítsd az eddigi nyugodt életem, amit távol tőletek alakítottam ki. Remélem ki találsz valamit, mert semmi kedvem a te feleségednek lenni.

Egy lassan kibontakozó szerelmi szálat szeretnék a karakterek között, ami talán nehézkesen indul, de jó vége lesz  a pb-nek nagyon örülnék, ha maradna, de ha valakit csak az hátráltat, akkor meg lehet ám győzni másról is  . A karakter élete szabadon alakítható, a leírtakon kívül nem ragaszkodok semmi máshoz. Ha itt vagy kérlek jelezd, nagyon de nagyon várlak