☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

a nem tudnék változtatni az életvitelemen, akkor sosem találnék senkit, akivel pár napnál tovább együtt tudnánk lenni. Valóban nem kapcsolat az ha nem tesz érte egyik fél sem, de én meg tudom, hogy nem is biztos, hogy rosszat tenne nekem, ha nem minden gondolatom a sport körül forogna. Kell nekem a változás és ő olyan fajta változást hoz, ami még nekem is tetszik,nagyon tetszik. Remélem mellette nem kell félnem attól, hogy visszatart, és eddig nem úgy tűnt, hogy így lesz. Nem veszélytelen az életem, anyám tudja a legjobban ezt elmondani, de aki képes eltekinteni a félelemtől, amikor látja a másikat a pályán egymásba menni a versenytárssal vagy csak egy kicsit leplezni előttem ezt a félelmet, azzal lehet jövőm. Én akarom, hogy valaki féltsen, úgy igazán, de ne csak ez legyen meg benne, hanem a támogatás is, mert a kettő együtt is jól tud működni.
- De ez a nagy zsák csak nagyobb lesz, ahogy öregszünk szóval összeszedjük magunkat és szépen olyanra alakítjuk az életünket, hogy jó legyen nekünk. - mosolygok rá, nem tudom mennyire lesz kivitelezhető, mert még mindig érzem egy kis aggályát, de részemről meg akarom próbálni, kár lenne legalább nem megpróbálni valamit ami jó is lehet, mert igazából most is az. - Egyszer anyu azt mondta, hogy szeretek túl nagyot álmodni, de az jó, mert akkor meg is fogom valósítani amit szeretnék. - anyám tényleg okos nő, ezért is kapaszkodok mindig ebbe, mert én hiszek benne. Amit akar az ember az meg is valósul, nem csak a szerelemben, hanem máshol is, főleg eddig máshol kellett bevonzanom a jót.
- Szóval akkor merünk nagyot álmodni? - kérdezek vissza egy kicsit visszatartva a válaszom, de szerintem a mosolyom mindent elárul. - Azt hiszem Monaco nagyon szeret engem. - adok egy csókot neki és a kezemet a tartkójára teszem és belenézek azokba a szemekbe, amik nagyon csúnyán elbántak a szívemmel és olyan gyengévé tették, hogy még ha akarnék sem tudnék mást mondani neki. - Azt hiszem már az is vagyok. - vigyorgok mint a tejbetök. Szóval ilyen amikor viszonozzák az érzéseinket és nem egyirányú a dolog, meglepően jó érzés fog el belülről. Hasonló, mint pár éve, de az kiaknázatlanul maradt, és most annak nagyon örülök, kellett nekem idő, hogy elfogadjam, nem kaphatom meg azt akit akartam, de igazából nem is kellett nekem ő sohasem. Úgy néz ki a sors mindent megold.
Úgy érzem megnyílik előttem, nem tudom, hogy ez az előbbi miatt vagy amúgy is megtette volna, de komolyan jólesik nekem. Amikor úgy döntünk elindulunk vissza, nem akar itt tartani, így gondolom neki is eléggé tele van a feje a mai nappal, minden jóval, remélem.
Nem sokat mentünk a faltól, de azért bőven van távolság odáig. A kérdésére sem állunk meg, de egy kicsit elgondolkozok rajta. Most először nem tudom mit mondjak, igen akarom is meg nem is. Félek, hogy ennek az álomnak vége, amint egy ágyba kerülünk, nem tudnám megbocsátani magamnak, hogy ennyire félre néztem a dolgokat, amikor azt hittem már van valaki aki nem akar egyből szobára vinni. Persze az mindenképpen nyerő mondat volt, hogy pizsi partit akar, igazi kis rendhagyó randi lenne, neki biztos. Szerintem ő pontosan az a srác aki falja a nőket és meglepetésére én egyáltalán nem adom magam oda egy szép mosolyért. De lehet megéri most kideríteni, hogy tényleg igaz e amit mond, vagy csak csalfa kis éjszaka volt a végcél érdekében. Az utóbbit nem nézem ki belőle, de mindig jobb félni egy kicsit hamarabb,mint koppani később szerintem.
- Pedig azt hittem másod sincs csak hátsó szándékod. - grimaszolok rá, amikor a falhoz érünk megállunk. Jön a szokásos kis fenyegető ujj mozdulatom, de inkább leeresztem, és teljesen próbálok komoly lenni, már amennyire tőlem ez kitelik. - Csak a szobaszervízzel győztél meg. - mosolygok rá majd indulok a fal felé, hogy másszak a másik oldalra. Visszafelé sem tűnik vészesnek a menet, de az arcán már több aggodalom jelenik meg.
- Na gyerünk Pókember, mutatom. Látod ott azokat a kisebb lyukakat, oda kapaszkodj bele, megvárlak fent. - el is indulok, de a tetején nem ugrok le, csak megtartom magam és ráülök a felső fém részérére. - Azt hiszem a második randin falat mászni fogunk menni. - nevetek rá, miközben küzd az elindulással. Kellene valami ösztönzőt mondani neki, hátha azzal jobban megindul és nem lenne olyan nagyon szenvedős neki a menet felfelé. Aki nem csinált hasonlót élete során annak nehéz, én is féltem amikor először osontam be a fiúkkal, de le lehet küzdeni, ők egyszerűen azt mondták nekem, amikor nem mertem elindulni, hogy ha a túloldalon találkozunk, akkor egy hétig hajlandóak falazni nekem apám előtt és beülhetek helyettük egy egy körre a gyakorlópályán. Igaz ez még csak gokart volt, és csak 7 éves voltam, nekem is volt gokart verseny tapasztalatom, de nem annyi és nem olyan mint a fiúknak.Velük mindig szigorúbb volt mindenki, de ha nem tudták ki van a sisak alatt akkor velem is azok voltak.
- Na gyere vagy sosem tudod meg milyen gyorsan alszok be egy filmen. - kacagok fel, majd leugrok, mert remélem eléggé ösztönözni tudtam a kis piti dolgommal. Nem tudja nekem mennyit jelent az ha csak egy filmet is nézek valakivel aki nem a tesóm, vagy együtt alszok vele. Ilyen korban már nem kellene ennyire tartanom ettől, de úgy érzem vele nem akarok sietni, ki akarom élvezni a kezdetet, az összes randit, a hülyeségeket, mert abból rengeteg lesz, a kalandokat, és az újdonságokat, amiket egymásnak tudunk mutatni, de ehhez nem ugorhatok bele fejeesül az egészbe.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

eggel felkelni úgy, hogy a világ legjobb napja ez, mert végre újra otthon vagyok, és úgy is lefeküdni, de valami másért válik jóvá a nap, nagyon felemelő.
Azt kérdezte, hogy tudok e majd bízni benne, én mindig mindenkiben bízok, pedig az ő esetében tisztában vagyok vele hol dolgozik, mennyi gyönyörű nő fogja körül rajongani, de még így sem félek semmitől. Igaz, mert néha egy elmebeteg állat tudok lenni, és nem ismerek akadályt, de ezt az akadályt kétlem, hogy bármikor fel akarná állítani nekem, de ha mégis akkor sem félek, hogy ne tudnám átugrani. Nem szoktam féltékeny vagy irigy lenni, ameddig rám mosolyog azokkal a szemekkel őszintén addig nincs gond, a többi lánynak is kell valami jó, ha tőle kapják meg egy mosoly kíséretében hát legyen. Tőlem sosem fog hisztérikus féltékenységi rohamot látni, vagy pohártörést, mert valakire úgy nézett, ahogy nekem nem tetszett. Szerencsére jobban kezelem ezeket a helyzeteket,mint kellene, talán túl lazán is, de ezt betudom annak, hogy nincs baj az önbizalmammal.
- Ez már rajtunk marad akkor? - fogom a fejem a nevünk hallatán, ami persze az én agyam szüleménye. - Már nem volt hiába a sok cikk, amit lehoztak. - büszke lehet az első cikk írója, hogy milyen szenzációra tett szert, ami végre igazzá is válik.
Tudom, hogy egy kapcsolat sem úgy kezdődik, hogy megmutatjuk mennyire sebezhető a másik, de ő mégis megteszi, és biztos vagyok benne, hogy nemsokára nekem is elő fognak jönni a csontvázak az életemből, mondjuk fele ennyire durvák. Nem tudom például holnap mi lesz, mert szerintem mindenki lát az este folyamán valamit a neten, majd megjelenek vele, ott lesz apa, az egész családom és szerintem a bátyám is. Azt hiszem a holnapi még elég nagy mérföldkő lesz, nagyon remélem, hogy a többiek is látni fogják azt amit én és úgy fognak viselkedni, hogy tudjam jól tettem, amiért leszólítottam egy idegent a korlátnál Monacoban. Sokat számít a véleményük, de nem mindent, befolyásolni is tudnak vele, de nem annyira, hogy ne álljak ki valamiért amiben hiszek. Szerintem őt bírni fogják, majdnem annyira bolond, mint én.
Én egy elég nyugis lány vagyok, nem szoktam ilyeneken izgulni, de szerintem ha ott leszünk nem így lesz.
- Láttad már azt a segget? - húzom fel a szemöldököm kérdőn. - Majd azután ne legyenek hátószándékaid ha először a saját hátsóddal találkozol. - abszolút feldob, hogy nem kell komolyan érzelmesnek lennem vele, mert abba belehalnék, élve ásnám el magam, ha a nyálnak kellene folynia mindenhonnan. Nagyon nem vagyok ilyen téren normális, sokkal jobban szeretem ha valaki vicces, poénosabb, mint én, minden hülyeségemet veszi, fura lány vagyok, mondták már páran. - Tudod, van az a mondás, hogy a férfiakhoz a hasukon keresztül vezet az út, hát velem sem sokkal nehezebb. - simán be tudnék tolni valamit most,pedig alig pár órája ettünk, vagy az már régebben volt? Nagyon elvesztettem az időérzékemet, de amíg nincs világos addig nincsen dolgom, így nem számít.
- Majd elkaplak ne aggódj. - emelem fel a kezem, hogy megvillantsam nem annyira létező karizmom. Én céltudatosan indulok neki a falnak, kap egy kis ösztönzést annak ellenére, hogy tudom,hogy muszáj onnan kijönni, befelé még kihátrálhatott volna, de ki nincs választása, ugrania kell.
Én landolok a túloldalon, majd visszafordulok, hogy megnézzem mit alkot most. Legnagyobb bátanomra egészen szépen landol, így nem tudok mit mondani, csak tapsolok a csodás mozdulatért.
- Pedig már készítettem a kamerát is, de ezért nem éri meg memóriát pazarolni, kérlek ismételj. - nevetek fel, majd elindulunk, kezemet a derekára rakva a kocsihoz. Mintha mi sem lenne egyértelműbb ül be az anyósülésre, ami meglep, de nem ellenkezek, mert jobban szeretek a kormány mögött ülni.
- Mehetünk hozzád, az úgy is közelebb van. - meg nem akarok összefutni senkivel a szobámba tartva, nem hiányzik egy kéretlen fotó, vagy kérdés sem, vagy netán az apámmal vagy bárkivel való találkozása csapatból. Késő van, de ilyenkor ők sem mindig tudnak aludni és mindenki ugyanabban a szállodában szállt meg, így ez eléggé elkerülhetetlen lenne.
- Tuti csak ezért engedted át, mert kíváncsi vagy mit tudok cipővel. - emelem fel a lábam, hogy megmutassam, most nem hagytam le róla a lábbelit. Bekötöm az övet, miután visszaültem a helyemre normálisan és elindulok az éjszakába, egy szobába, ami nem az enyém, hanem a pasimé. Kellemes érzés fog el,ami ijesztő is egyben, de az arcom mosolyog, és belül is teljesen jól vagyok, szóval az ijesztő most határozottan jót jelent. Most nem nyomom neki,kis utcákban próbálok minél hamarabb odavergődni.
Alig 10 perc alatt érünk el a szállodához, a kocsikulcsot odaadom a parkoló srácnak, aki mosolyogva veszi el, és úgy ül be,mintha aranyból lenne a szerkezet.
- Csak film és kaja! - állok meg vele szembe, mielőtt bemennénk a bajáraton, én hiszek neki, hogy csak ez a terve, de magamnak is tudatosítanom kell, hogy tényleg csak azt akarja. Megfogom a kezét és hagyom, hogy vezessen a szobáig.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

lég sok mindent letisztáztunk már ahhoz képest, hogy most ismertük meg egymást. Nem játszik titkos lapokkal, így nem is olyan nehéz ezt megtenni, ahogyan én sem. Azt tudom, hogy én nem leszek féltékeny barátnő, de azt nem tudom mennyire fogja kibírni, hogy az életem nagy részében csak pasik vesznek körül, korombeli pasik, akiknek a felének már megfordult a fejében, hogy mit tenne velem az ágyban, sajnos valakinek nem csak a fejében, mert ittas éjszakába nyúló estén eléggé nyilvánvalóvá tette. Megmondtam neki, hogy velem nem egyszerű ilyen téren, nagyon szerény számú srácot engedtem a lábaim közé, vagy egyáltalán közel magamhoz. Még azt sem értem ő hogy került ennyire hamar ilyen közel hozzám, miért nem húzódtam el a csókja elől. De valószínűleg, mert tudtam, hogy ez nekem nem rossz, és ez nekem kell. De így,hogy tudja mennyire vagyok nehéz eset ilyen téren, remélem nem fog aggódni.
Na meg persze az a fenék sem hátrányos, hogy olyan van neki amilyen, de csakis, hogy ne mindig legyek nagyon prűdnek tűnő lányka,azért teszem szóvá tetszésem. Amikor próbája felmérni a feneke látványát elnevetem magam, na ennyit a komolyságról kérem szépen, igaz sosem volt meg, de ez nem baj.
- Nem leszek túl bonyolult, engem nagyon könnyű boldoggá tenni. - ez nem áll messze a valóságtól, még akkor sem estem depresszióba nagyon, amikor elvették az álmaimat ideig óráig, pedig szerintem annál nagyobb trauma még nem ért az életemben. Ha így vesszük egész nagy mázlista ez a srác, hogy ilyen könnyen kezelhető csajra tett szert, aki megedződött a pasik mellett az élete során.
Hiába várom, hogy minél többet tudjak nevetni a landolásnál, meglepően ügyesen érkezik le, de azért azt a falmászás dolgot nem vetem el randi ötletnek.
A kocsiban olyan nyugodtan vezetek, hogy még én is azon kapom magam, hogy minden sebességhatárt egészen megtartok, na nem tökéletesen, de olykor még egy irányjelző is villan. Elrontott ez a srác, teljesen elvette az eszem és adott valami józanságot még ehhez is.
- A kocsit majd holnap vissza kell csempészni, bár már valószínűleg tudják, hogy megjárattam egy kicsit. - húzom el a szám, amikor eszembe jut ez a kis szösszenet. Nem fog érte senki haragudni, de azért nem lenne baj, ha nem most találná ki a bátyám, hogy kell neki és nincs a helyén. - Számíts rá, hogy holnap még nagyobb fordulatszámon fogok pörögni,mindegy mennyit alszok, és már előre bocsi, de rohadt szexi leszek holnap. - mosolygok rá a kormány mögül. Az első vasárnapom a visszatérés után, már otthon összetettem a szettem, pedig én annyira nem szoktam ezekre adni. Anyu is segített, nagyon boldog volt, hogy végre a ruhák foglalnak el legalább 10 percre, nem a kocsik. Nem mondom, hogy felemelő érzés volt, de adnom kell magamra holnap, már csak a saját belső békém miatt is, tökéletes összhangban kell lennem, magam miatt.
- Igen tudom, de New York-ban akkor is neked kell majd a seggemet cipelni, legalábbis addig amíg az enyém Dijonban pihen. - azt hiszem ideje lesz elszállítattnom anyámhoz, ha több időt akarok ott tölteni. Ez a három év nélküle kegyetlen volt, volt ami kárpótoljon, de ő az én legjobb barátom a bajban, így feltűnt a hiánya. - Bár ha jobban belegondolok, lehet nem sokáig lesz ott. - hangot adok a terveimnek, utalva ezzel arra is, hogy mennyire komolyan gondolom ezt az egészet, ami alakul köztünk.
A szálloda elé érve, átadom a kocsit a személyzetnek, akik ennek nagyon szoktak örülni, és én is tudom, hogy biztonságban van a kiskocsi.
- Magamat, téged, nem tudom. - teszem a homlokomra a kezem, enyhe aggodalmat árasztva magamból. Túl sok minden történt túl gyorsan és félek én fogok megkattani odafenn, bár az minden elemmel ellentmondana, így leeresztem a kezem és lenyugtatom magam. Életem egyik legszebb napján vagyok túl nemsokára, és nem ronthatja el semmi sem.
Felérünk a szobához és hirtelen kap az ölébe, mire én a nyakába kapaszkodva nevetek.
- Ezek szerint komoly az ajánlatod és el akarsz venni. - nevetek tovább, majd adok egy csókot neki köszönetképpen, hogy ilyen udvarias volt. Megrendeli a vacsorát, hajnali menüt nevezzük ahogy akarjuk, és a nevük hallatán is összeszalad a nyál a számban.
- Várj meg itt, sietek! - intek felé, mielőtt bezárom magam mögött a fürdő ajtaját. Előveszem a telefonom, mert a hülye fejem nem engedi el a rólam szóló cikkeket, túl kíváncsi vagyok. De csak a rengeteg üzenet jelenik meg rajta.
Aputól több nem fogadott hívásom van mint anyámtól, de nem hívom vissza őket, nem akarok most velük foglalkozni, holnap bőven lesz rá időm, csak írok egy üzenetet amit mindenkinek elküldök, hogy tudják még élek.
“Jól vagyok, köszi az aggódást, azt hiszem ezúttal hihettek a pletykának!’- zárom le a telefont mosolyogva, majd ledobom magamról a sós bikinit és a ruhákat és bevetem magam a kádba. Gyorsan zuhanyzok le, mert ha vízszintesbe vagy ülő helyzetbe helyezkednék itt aludnék el.
Amint kész vagyok magam köré tekerem a törölközőt és egy másikkal nagyjából áttörlöm a hajam. Kilépek a fürdőből ő meg elterülve fekszik az ágyon, neki támaszkodok az ajtófélfának.
- Ennyire lefárasztottalak? - nézek rá boldogan, majd oda sétálok a szekrényhez amit mondott és kiveszek egy felsőt, és magamra veszem, na meg egy alsónacit, ami kicsit nagy rám, de nem akarom visszavenni a bikinit. A törölközőket beakasztom a fürdőbe és mellé fekszek.
- Na nyomás fürdeni, mert tenger szagod van. - fordulok a hátamra és nevetem el magam. - Addig kinézem min akarok bealudni. - veszem a kezembe a távkapcsolót, hogy benyomjam a tévét, hogy a megígért filmet is megnézzük, közben kopognak az ajtón. Boldogan pattanok felés nyitok ajtót.
- Mr. Ha… - áll meg a mondat közepén az emberünk, nem a vacsorát hozta, hanem egy fényképezőt a képembe. Gyorsan csapom rá az ajtót és dőlök neki, nem hiszem el, hogy még itt is megtalálják, szerintem követtek minket. Na itt már nem lesz mit kimagyarázni ebből az egészből, de szerencse, hogy nem is kell. Kicsit fáradtan a homlokomat masszírozva ülök vissza az ágyra, remélem ebből nem észlelte semmit, nem szeretném máris ilyenekkel elijeszteni,hogy a saját szobájában is zavarják őt miattam.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

ár egy kicsit a holnapi napon jár az agyam, főleg, hogy szóba jött, eddig még csak a fejemben fordult meg néha a közeledte, most azért már érzem a mellkasomban az a kellemes nyomást, amit izgalomnak hívnak. Izgultam, hogy mennyire fog menni holnap a csapat, nem lesznek e bakik, ami miatt ki kell szállunk  a versenyből, mennyire lesznek jó passzban a pilóták és most izgulok mert be kell mutatnom őt nekik, de ez jó izgulás, amit nem is várhatnék jobban. Nagyon kíváncsi leszek majd a fejekre és számítok némi beszólásra részemre.
- Előre is bocsi, de nem. - nevetek fel. - Még legmerészebb gondoltaimban sem gondoltam volna, hogy majd olyan valakit fogok kínozni ezzel, aki érdekel is. - ez a sport a férfiak által dominált sport, így nem elkerülhető, hogy egy ilyen helyen többen bámuljanak meg rivális bandából, vagy a nézők közül, mint azt én szeretném. De ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy én úgy öltözök majd ahogy, ez csakis a saját magam boldogságának szól és a tiszteletnek, amit én megadok ennek a sportnak, annak a napnak, mert nekem nagyot fog szólni. Még az sem érdekelne, ha egyszer szarabb kedvem lenne és a legocsmányabb szettben jelennék meg, és emiatt kapnék néhány kritikát. Vannak vélemények amik érdekelnek, de a legtöbb csak elmegy a fülem mellett, teljesen mindegy, hogy negatív vagy pozitív az.
A nagy magabiztosságomat néha megkérdőjelezem, mármint, hogy komolyan honnan fakad ennyi, de mindig rájövök, hogy nem is lehetnék egészségesebb agyban sem hála a szüleimnek, amiért én nagyon hálás vagyok nekik.
- Úgy mondom, de tudom, hogy ha akarnál se tudnál visszatartani attól,hogy kipróbáljam. - tudom mit tud nem azért, de mégiscsak más érzés beleülni abba a kocsiba, azon a helyen, a pasim kocsijába. - De ha már van egy ilyen szexi sofőröm kihasználom. - húzom fel a vállam felé mosolyogva. Tudja,hogy mi tud lázba hozni, elég nekem egy gyors kocsi, de már azt hiszem mellette elüldögélnék az anyóson is, vele teljesen más miatt ülök autóba, mint egyedül. Annak van célja New York utcáin, eddig még mindig csak az adrenalin miatt kerültem a kormány mögött, hogy valami egy kicsit feldobja az unalmas napjaimat. Leszek én eleget a vezető pozícióban, minden értelemben, de vele szerintem más boldogságforrás is van, így nem fogok ragaszkodni mindig ahhoz, hogy én diktáljam a tempót. Persze az totál más helyzet, hogy már azon kattog az agyam, hogyan túráztatom meg őt a kocsiját na meg az enyémet egy ismert úton egy verseny erejéig, de csakis biztonságos versenya móka kedvéért.
- Minél hamarabb ott lesz, annál hamarabb fogunk Titeket kihívni egy versenyre, imádok hülyeségekben fogadni. - sosem a pénz motivált az ilyenekben, a legtöbb esetben nem tettem senkire, amikor indultam valahol, csak vezettem. Elég őrölt tudok lenni, így egy jó kis fogadásért, ami természetesen csak a saját szórakozásunkat fogja szolgálni, eléggé bevállalós tudok lenni.
Egyedül a kapcsolatokban nem vagyok az, de ezt érzi is, de mégis bizonytalan vagyok egy csöppet ezzel az esti ottavlós dologgal, de belemegyek, mert bele akarok, és tudom kontrollálni magam, az agyam, sokkal élesebb, mint a testi vágyaim.
- Szóval kikötözöl és még jófiú is maradsz? - nézek rá felhúzott szemöldökkel, majd amikor elkezd nevetni vele nevetek. - Hiszek neked, nyugi, egyáltalán nem kételkedek már a szándékaidban. - igen már, szerintem ezzel, hogy azt mondja jófiú lesz nem is kell több az agyamnak, egyszerűen elhiszem neki és nem kételkedek egyikünkben sem.
Beérve a szobába, szóba hozva a házzaságot csak egy fura grimasz jelenik meg az arcomon és megrázom a fejem egy kicsit. - Ahhoz mi túl komolytalanok vagyunk. - eresztem le az orrom és megpróbálom visszanyerni az arcom vonásait. Azért ez a házasság dolog részemről még akkor is igen messze van, ha most elég sok mindent rúgtam fel, amit eddig nem tettem meg. Abban biztos vagyok, ha mégis úgy dönt, hogy letérdel még jóval idő előtt, neki is határozottan tudnám kimondani, hogy nem, tökéletes magyarázattal, még annyira nincs itt az ideje, annyira fiatalok vagyunk, és annyira sok mindent kell még kipróbálni mielőtt bármi komoly lenne, évek kellenek hozzá, hogy én itt tartsak, vagyis még legalább rengeteg év. Nem akarom elképzelni magam fehér ruhában, vagy pocakosan, mert még abban sem vagyok biztos, hogy nekem egyáltalán lesz e gyerekem, de az igazság az,hogy nem nagyon szoktam ilyeneken agyalni, így most sem teszem tovább.
Egy gyors zuhany után visszatérek a szobába, de mivel nem vittem magammal semmit így kénytelen voltam törölközőben visszatérni hozzá, ami okozott némi fejtörést neki, ahogy hallom, de én csak felnevetek a szavain.
- Nem áll szándékomban az első nap kicsinálni esküszöm. - emelem a kezem a szívem fölé, majd gyorsan magamra öltök valamit, hogy befejezzem a kínzását.
- Titokban végig az volt a tervem, hogy kínozallak a saját cuccaidat viselve. - súgom neki oda, majd hanyatfekszek az ágyon és megvárom, hogy elmenjen zuhanyozni, nekem nagyon jól esett így neki is felüdülés lesz majd.
A kopogásra felpattanok, de olyan gyorsan csapom is be az ajtót, és teszem vissza a testem ülő helyzetbe az ágyra. Az arcomra minden rá van írva, nehéz leplezni, hogy eléggé félek,hogy ezek miatt fogom elveszíteni ezt a remek dolgot az életemben. Félek, hogy túl sok lesz neki, hiába mondta, hogy nem, néha nekem is sok, és én az arcomba a kamerával nőttem fel.
A második kopogásra már ijedten kapom oda a fejem és pattannék fel, de Caesar megelőz, amikor meglátom, hogy végre tényleg a kaja érkezett meg megkönnyebbülve eresztem el a testem a feszült állapotából.
- Nem hallottad rosszul. - mosolyt erőltetek az arcomra. - Szerintem követtek minket az újságírók, téged kerestek, de csak a ruháidat találták rajtam. Szóval már nem is lehetne egyértelműbb nekik a dolog. - vonom meg a vállam, majd felállok, hogy egy magasságba legyek vele és átkarolom a nyakát ezzel is nyugtatva egy kicsit magam, hogy ez nem álom.
- Sokat fognak zaklatni Caesar nagyon sokat, főleg az elején. Kérlek, most mondd meg őszintén, hogy fogod bírni és nem futamodsz meg. Tudom, hogy mondtad, bírod, de az a baj, hogy ezek nem szórakoznak, én nem bántok soha senkit, sosincs rossz szavam szinte senkire. De ezek idióták, elvetemültek és még a saját szobádig is képesek követni.- lehunyom a szemem egy pillanatra, de folytatom. - Én megszoktam őket, nekem nem fog fájni ha pár hónappal később azt látom az újságokban, hogy másik nővel hetyegsz, mert éppen oda adsz neki egy felest pultból, és esetleg megeresztesz egy mosolyt mellé. Mindenbe többet látnak bele, mint ami igaz, de ha ez kitudódik, majd azzal lesznek elfoglalva, hogy ki csal meg kit. Egy ideig majd szóba fognak hozni engem is másokkal, csak az olvasottság érdekében. Én bízom benned, megmondtam, tök mindegy mit fogok olvasni csak neked fogok hinni. Neked menni fog ez? - már előre félek a válaszától, de ez az én csomagom, amit cipelnem kell. Nem tudom miért az a főprofija ezeknek, hogy szétszedjék azt ami jó, de sokan hisznek nekik, minden valóságalap nélkül is.
Homlokom az övének támasztom és erősen lehunyom a szemem, a fejemben győzködöm őt, hogy mondja azt, hogy neki is menni fog, most mondja azt, később is mondja azt és higyjen is bennem, vagyis ebben az egészben.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

imondja azokat a sazvakat, amivel egy magamfajta lányt a legkönnyebben le lehet venni a lábáról. Kocsi, nem akármilyen kocsi, pontosan tudom miről beszél, az én apám sosem rajongott a a veterán autókért, ellenben velem, túl sok volt az újabbnál újabb sportkocsi a garázsban, és szerettem volna tudni miből lettek ezek a csodák. Nagy Ferrari családban nőttem fel, de sosem volt lehetőségem a régieket kipróbálni.
Kikerekedett szemmel, már majdnem ugrálva az izgatottságtól kúszik egy óriási mosoly az arcomra.
- Hogy mi? - próbálok szóhoz jutni. - Nem biztos, hogy érdekel a holnapi futam, esetleg tudna indulni olyan fél óra múlva a géped, elég ha apádnál letesz. - lelkedesek be egy kicsit túlságosan jelezve, hogy ez csak az igazi Ferrari olyanoknak, akik nem láttak még ilyet, azaz nekem is. Persze túlzok egy kicsit, mert mindenképpen érdekel a holnap, több szempontból is, de nem hagyhatom szó nélkül, mennyire ki akarom most már próbálni a kicsikét.
- Ha egy ilyen kocsit tolsz a fenekem alá én annyi leckét adok neked, hogy a végén nálam is jobb leszel. - kacsintok rá, enélkül is megtenném. Ha valamit nagyon tudok az a vezetés és nem esik nehezemre megosztani a kis cselezéseimet bárkivel, akit nem tekintek ellenfélnek a pályán, és ő nem valószínű, hogy bármikor be fog szállni bármelyik nagy díjba, így az én titkom az övé is lehet. - Tudok olyan szakaszokat, ahol hosszabb az egyenes szakasz, úgy láttam az elég jól megy neked, én meg a kanyargósabb utakon vagyok a legjobb, szóval még előnyt is kapsz ezzel. - nem titok, hogy az előzési technikámon még van mit csiszolni, a reflexeim nagyon jók, de ha valakit előznöm kell sokszor vagyok tanácstalan, de már fejlődők, de így mindig a kanyarokra hagyatkozok, és nem az egyenesekre. Az egyenesekben bárki megverne, de szerencsére egyik pálya sem arról híres, hogy sok a gyors előremenet, ezért is szeretem annyira monacói Grand Hotel bal hajtűkanyarát.
- Most azt szeretném ha jó fiú lennél, de nem vetjük el a másik opciót sem, mindenképpen fejben tartom a későbbiekre nézve. - huncut kacagás tör fel belőlem, és tudom, hogy ezzel tovább szítom a tüzet mindkettőnkben, de esküszöm ha ezt az estét kibírja, akkor nem fogom sokáig váratni. Nem is érné meg, nekem sem, had derüljön ki mit tesz velünk a kémia meg egy kis mozgás kettesben. - Túl hamar fogok így is egyértelmű jelzéseket adni. - koppintok az orrára egy aprót, kicsit kizökkentve az álmodozásból.
Nem ijedek meg amikor vele szóba jön a házasság, mert tisztában vagyok azzal, hogy nem gondolja komolyan, én sem, nekünk még nem tart itt az életünk, és ez jó, mert így egyikünk sem fog előrébb menni agyban, mint a másik. Sokat segít ez a hosszú távú dolgokon, nem kell senkinek agyalnia azon, hogy a másik mikor akar arra a szintre lépni, ami még a másiknak közel sincsen. Szerintem ehhez nem feltétlen elég a szeretet, kell a megfelelő élet is, az életstílus kialakítása és számomra az álmok beteljesítése után lesz csak kivitelezhető. Előttünk az élet, az is lehet, hogy nem is kell majd házasság, mert minden tökéletes anélkül is, mondjuk nem vagyok ellene, de el tudom magam képzelni a papír nélkül is, a világ legboldogabb nőjeként, akár mellette is.
Túlságosan nagy falat neki ez az éjszaka ahogy észreveszem, de már nem csinálhatjuk vissza, ki kell bírnia velem ezt az estét szépen nyugiban, az ágyon fekve, filmezve és kajával. Mert ő kérte, hogy jöjjek át, na nem mintha én nem akarnék itt lenni, máshol nem lennék szívesebben most.
Ezért sem teszek vele semmit az ágyban csak hanyatt fekszek, egy kis megjegyzést követően.
Határozottan megráznak a későbbi történések, és nem tudok hazudni, neki sem de amúgy sem az én világom, így elmondom mi volt, próbálom szépíteni, de igazából felesleges. Ez nem olyan nagyon nagy dolog igazából, csak ebben a  helyzetben nem akarom most, hogy más is benne legyen a világunkban, van ami tényleg csak ránk tartozik, van ahova nem akarok beengedni senkit.
- Nyugodt vagyok Caesar! - mosolygok rá, de látja, hogy nem olyan őszinte a mosolyom, tele van aggodalommal, hogy ezzel őt taszítom el magamtól. Nagyon zavar, hogy ez az egész ennyire megráz, mert nem szokott, de ő érdekel engem nem akarom elijeszteni mielőtt jobban megismerném.
A mellkasához húz és jól esik a közelsége, ennyire közel még nem éreztem magamhoz ma, szóval nagyon rossz úton haladok afelé, hogy megtartsam magam neki későbbre. Nem mondom, hogy nem indultak be a női érzékeim, de csillapítom magam. Felnevetek, amikor azt mondja majd olyan egyszerűen lapátra teszem, nem vagyok én olyan. Képes vagyok bárkinek több esélyt adni, még ha nagyot hibázik is, hát még neki mennyit tudnék az én hülye fejemmel, de ráunni én senkire sem szoktam, akiket nem találok elég érdekesnek azokkal nem is kezdek semmit általában.
- Egyenlőre úgy tűnik csak egyre jobban érdekelsz. - vissza csókolom kezem a tarkójára terelve tartom magamnál őt. - Amíg nem leszel olyan, mint egy nyugdíjas addig nem lesz gond. - kacsintok rá, majd leülök engedelmesen az ágyra és megfogok egy gofrit és minden nőiességemet hátrahagyva tolom magamba. Nem tudtam, hogy ennyire jól fog esni a szénhidrát, de szerintem még egy halk nyögés is kihallatszik a számból, miközben rágok.
Akkor hagyom abba a csámcsogást, amikor meghallom, a beszélgetését a telefonba. A kaja mögül mosolyogva nézem őt. Nem teheti ezt velem, minden egyes tettével egyre jobban magához köt, túl sok a normális gesztusa, én nem értem miért nem találkoztunk korábban. Lehet csak rossz pasik kerültek eddig a közelemben, és ennek nem kellene nagy dolgonak lennie, de mégis az. Nem szorulok senki védelmére sosem tettem, de most mégis úgy érzem pontosan ez kellett nekem, hogy kiálljon értem ebben a kis dologban is, mert látta rajtam menynire felzaklatott.
Már éppen a második gofrimat tolom a számba, amikor leteszi és mellém jön. Tele szájjal próbálok neki válaszolni, de a szám elé kapom a kezem és inkább megrágom a kaját. Ha ettől nem ábrándul ki azt hiszem tényleg hozzá kell mennem feleségül.
- Ahha! - hümmögök, még gyorsan nyelés közben, hogy ne nézzen teljesen kreténnek, majd benyomom az előzetest. Adam Sandler nagy kedvenc, minden alkalomra van egy filmje, amit meg lehet nézni. Most pont csak a poénok kellenek, amin nem kell agyalni, meg nem is kell annyira figyelni rá, mert most minden más köti le a figyelmem. Miközben telefonált jobban megnéztem magamnak, szép Savannah Deneuve egy pasit stíröl, teljesen elromlottam. Melegítőben azt hiszem még dögösebb, mint amúgy, fáj ezt beismerni, de kezdek elgyengülni, nagyon komolyan. Nem baj eszek még egy kicsit és beüt a kajakóma, ami jól fog jönni ha végre vízszintesbe kerülök mellette.
- Bubis víz, nem akarok rögtön az első randin lerészegedni. - nevetek fel én is, mert már mindketten tudjuk egymásról, hogy ez a lerészegedés téma nem a mi világunk.
Kezemben még mindig a második gofrimmal, másikba egy doboz eperrel mászok fel az ágy végébe, hogy hátamat neki támasztom a háttámlának. Kicsit megigazgatom magam alatt a párnát, már amennyire tele kézzel meg tudom tenni, majd hátradőlök és várom, hogy csatlakozzon az italokkal.
- Egész biztosan már ezerszer láttad, mondjuk én is, de szerintem nem sokáig fogjuk nézni. - határozottan az elalvásra gondoltam, bár elég kétértelmű volt a dolog. Koncentrálok, a céljaimra, ha nagyon nem fogom bírni, akkor még mindig ott van a jövő hetünk, amikor egymásnak eshetünk, lesz mit kidolgozni magunkból ezután, de meg fogja érni.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

eretném azt hinni magamról,hogy egy átlagos lány vagyok, átlagos elvárásokkal, de ez nem igaz. Nekem nem kell virág, ami azért elég sok pasinak megkönnyíti az életét, nekem elég egy kocsi, mondjuk pont egy Ferrari, ami olyan boldoggá tesz, hogy félévig le se tudom vakarni az arcomról a mosolyom. Annyira könnyen kiismerhető vagyok, így abszolút jó felé kacsingat velem Caesar is, amikor csak úgy lazán közli velem, hogy milyen szépség áll a garázsban. Nem mondom, hogy olyan hű de nagyon gyakran lenne lehetőségem egy ilyenbe beleülni, mert sajnos nálunk minél nagyobb a lóerő annál nagyobb a szerelem és ezek a régebbi autók még annyira nem voltak megáldva sebességgel, bár a normál városi autókon ezek is túltettek jócskán.
- Túl lelkes voltam ugye? - kérdezem tőle miközben még mindig csillog a szemem a boldogságtól. Nem csak Monaco szeret engem, de az élet is, szerintem valamit nagyon jól csináltam eddig életem során ha ilyen jó dolgokat dobál nekem a sors. Vagy csak szimplán egy mázlista vagyok, millió lehetőséggel és mindig a legjobbat ragadom meg, megérzés, maradjunk annyiban.
Nem esik nehezemre bárkit arra tanítani, ami nekem az anyatejjel jött be az életembe, sőt, örülök ha valaki vevő rá, hogy egy lánytól tanuljon meg olyanokat, ami egy férfiak által uralt sportban tudni kell. Sokat gondolkodtam azon amikor azt hittem végleg vége a pályafutásomnak, hogy mit csinálnék. Megfordult a fejemben, hogy amatőr gokart csapatot kellene alapítani, nevelni a jövő nemzedékét és sokkal jobban tolni a csajokat ebbe a versenybe, de persze nem háttérbe szorítani a fiúkat sem. Ott kiélhetném magam legalább a tudásom nem veszne kárba. Persze ez még terv maradhat amellett is, hogy versenyzek és ha már találtam egy ilyen jó partnert lehet még ebben is benne lenne, és nem kellene teljesen egyedül csinálnom, ami azért nagy segítség lenne. Persze a bátyám kapva kapna a dolgon, hogy beszálljon, mert ő is fontosnak tartja, hogy a legyen jövője ennek a sportnak és ne csak holmi média szenzációvá fajuljon az évek alatt, amatőr pilótákkal. Na meg persze tökéletes alkalom lenne arra is, hogy Caesar és a tesóm megtalálják a közös hangot, ami nekem a világot jelentené. Már a fejemben forog a kép, ahogy ezek ketten együtt vetik bele magukat a tervezésbe, vagy egy éjszakába, na jó lehet oda én is velük tartanék, de nem tenne boldogabbá semmi, mintha a másik felem ilyen jóba lenne a pasimmal.
Egyre bizonyosabbá válik számomra, hogy nagyon fogják őt kedvelni, az aki ilyen mértékben képes még ilyen apróság elől is megpróbálni megvédeni engem, az a srácoknál ezer százalék tarolni fog. Meg persze nekem is nagyon imponál, hogy nem vállat vonva ül le enni, hanem intézkedik, amit persze nem várnék el tőle, mert ha csak elengedi a dolgot sem állnék fel sértődötten, de így azt hiszem jobban tisztelem őt a tettéért.
Megnyugszom, tényleg megnyugszom, a közelsége, na meg a kaja és a fürdés utáni frissesség érzet igencsak javítanak a közérzetemen. Az édes íz még tud fokozni a kedvemen, a boldogság szintem gyorsan kúszik a fellegekbe, és önelégülten húzom magam fel az ágy felső részére, hogy nekieshessünk a filmnek.
Nem tudom mennyi kaját tömtem magamba, mert szerintem folyamatosan ettem, amíg bírtam tartani a szemem nyitott állapotban. Néha éreztem, hogy elgyengül a szemhéjam, így befejeztem a kajálást és megittam a vizet. Hamar érezte Caesar is a végét a napnak, így csak bebújtam mellé a takaró alá és a fejem a mellkasára téve elég gyorsan el is aludtam, mert a film második felére már egyáltalán nem emlékszem, legalábbis estéről nem.
Reggel még arra sem ébredtem fel, hogy már nincs mellettem, szóval nagyon kifáradtam tegnap, túl sok volt az izgalom meg a történés, de ezek után el sem tudom képzelni mi lesz a mai nap után. Ez lesz a hétvége csúcspontja, az izgalom faktorom maximumon fog pörögni, ahogyan én is, már előre sajnálok mindenkit akit ledöntök az energiámmal.
A hangjára kelek fel, és fogalmam sincs mennyi lehet az idő, csak kábán pislogok, mire felfogom mit kérdezett,a fejemre húzom a takarót. - Kávét. - dünnyögöm fáradtan, pedig már bőven pattannom kellene és készülni. Gyorsan dobom le erre a gondolatra a takarót, és pattan ki a szemem. Rámosolygok, mert kellet egy kis idő az ébredés után, hogy feleszméljek mi van körülöttem, és, hogy milyen rohadt szexi, hogy már kora reggel azon jár az agya, hogyan tegyen boldoggá.
- Szóval még nyálas arccal is azt mondod,hogy szép vagyok? - kérdezem kicsit pimaszul, miközben nyújtózkodok egyet. Felkelek és lassan botorkálok oda hozzá, és megölelem. - Szóval nem álmodtam, hogy az első éjszaka máris az ágyadba tudnál hozni? - adok egy puszit az arcára és elindulok a fürdő felé, hogy megnézzem mennyire festek rémesen a kelés után. Nem húzom be magam után az ajtót, csak egy gyors vizitre jövök be, és már megyek is vissza, hogy lehúzzam a kávémat. Nem teszek bele semmit, csak a tömény koffeinre van szükségem, igaz még a nap folyamán magamhoz fogok kapkodni jó nagy adag koffein bombákat, ismerve magam.
- Remélem készen állsz a futamra. - teszem le a csészét miután már masodperc alatt magamba öntöttem mindet. Nem nagyon tudok ilyenkor enni, így a reggelit kihagyom és még egy puszit nyomva az arcára tűnök el a fürdőben, hogy felvegyem a nadrágom, de az ingembe nem bújok vissza, jólesz nekem a szállodáig az ő pólójában, valószínűleg már úgyis minden oldalon ebben feszítek.
- Ugye azért eljössz velem a szobámhoz, nem akarok egyedül végigvergődni az esetlege kérdéseken. - ülök le az ágyra, megvárom ameddig megreggelizik, mert attól, hogy nekem pár másodperc alatt kipattant a szemem és elindult a pörgés, nem várom el tőle, hogy ugyanígy tegyen. Meg kell szoknia, hogy nem vagyok a reggel sokáig ágyban fekvős lány, hiába kezdődik a futam délután, azért addig még rengeteg a dolgom, vagyis a dolgunk. Össze kellene pakolnom a hazaútra, ami a mostani helyzeteban a legnehezebb búcsúm lesz Monacotól. Mielőbb el kellene mennünk a pályára, hogy megnézhessem mit művelnek vele a fiúk ha bedobom őt közéjük, a kisördög énem már alig várja, hogy kiderítse, de igazából tudom, hogy rohadtul kedvelni fogják és csak azért vagyok ennyire bezsongva.
- Ma lehet egy kicsit meg kell válj tőlem, és mellette majd le kell foglalnod apámékat is. - pislogok rá könyörgő tekintettel. Nem teljesen volt tiszta eddig, hogyan fogom megejteni a találkozót a jövő heti ideiglenes csapatom főnökével, mert ilyenkor nem nagyon szoktam eltűnni a szemük elől, de most lehet lesz egy nagyon jó a partnerem ebben. - Nagyjából fél óra lesz az egész és csak, hogy tudd mennyire fontos ez nekem a jövőm a tét, szóval remélem elég kemény vagy. - amikor nagyon szeretnék valami angyali mosollyal tudok nézni bárkire, ahogy most rá is, de azért nem akarom nagyon befolyásolni sem, és rávenni olyanra amit nem szeretne.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

élelőtt, sőt még délután is nagyon nagy volt a szám, hogy nem fogok tudni aludni a nagy izgalomtól, de a hétvége első napjára is túl sok izgalom jutott nekem, szóval elég gyorsan álomra szenderültem, igaz kicsit fura volt, hogy nem egyedül nyomott el az álom, de azt hiszem hozzá tudnék szokni, ha minden este így aludhatnék el. Mivel már nem egyszer bizonyította egy fél nap alatt, hogy biztonságban érezhetem magam mellette, így még jobban esett hozzábújni az éjszaka és még egy csöpp félelmem sem volt azzal kapcsolatban hogy már rögtön itt tartunk, pedig még alig ismerjük egymást úgy igazán. Már elég sok oldalamat látta, de ha lenyugszanak a kedélyek és nem leszek ekkora fordulatszámom pörgetve, akkor majd megmutatom neki, hogy normális is tudok lenni,csak nagyon nehezemre esik, bár nem mutatta jelét, hogy erre az énemre is kíváncsi lenne.
A reggel egy kicsit nehezen indul, egészen addig nem mutatok különösebb életjelet felé, ameddig eszembe nem jut mi lesz ma, mennyi minden fog ma történni, akkor viszont gyorsan kelek az ágyból.
A bókjára elpirulok egy kicsit, de az ölelésébe temetem magam, így el tudom takarni a zavaromat Nem gyakran kapok olyan bókokat, ami érdekel is, mondjuk inkább elég ritkán. Sokan dicsérnek, de a legtöbbre csak mosolygok és nem vált ki belőlem semmit, az ő szavai azért egy kicsit máshogy hatnak rám.
- Na becsüld túl magad, csak a feneked miatt vagyok most itt. - nyújtom rá a nyelvem pimasz beszólásom után, majd kap egy puszit, mielőtt másodpercekre keresek egy tükröt. Mivel annyira nem vészes a helyzet és egészen tetszem magamnak a cuccaiban visszamegyek hozzá, hogy benyomjam a kávét. A szavai először hirtelen érnek, de csak vigyorgok szende kis arcommal is felhúzom a vállam.
- Kelleni fog, hogy végig csináljam a mai napot. - amikor már fáj a lábunk a sok meneteléstől, a testünk elfárad a szurkolástól ,az izgalomtól akkor majd megérti miért is volt olyan jó ez a laza kis koffein a szervezetemnek.
Gyorsan rendbeszedem azért magam, mert bár smink már nincs rajtam, mert mindent lemostam az este, nem akarok úgy kinézni, mint akin átment egy kamion. A hajamat csak laza copfba fogom, majd a szobámba kezdek vele valamit. és csak a nacimba bújok bele.
Az ágyon ülve várom, hogy teljes pompájában kilépjen a fürdőből és amikor meglátom felállok. Indulásra készen megyek oda hozzá, mielőtt máris rázúdítom a mai feladatát.
- Nem tudod mennyire hálás leszek ezért. - kap egy csókot, nem lenne kötelező az apámmal diskurálni amíg én tervezem a jövő heti futamomat, de megteszi és ezért hálás vagyok neki, mert addig sem velem lesznek elfoglalva majd.  
Hamar leérünk a portára, ahol már várom az első vaku villanást, de bent nem vár semmi, szóval tényleg intézkedtek és tiszta  a terep, egészen addig, ameddig nem megyünk ki a levegőre. Mielőtt belevetnénk magunkat a fényképezők áradatába kapok egy csókot.
- Minden percét élvezni fogom. - mosolyogva lépek ki az ajtón a kezét fogva, nem mintha nagyon titkolni akarnám bárki előtt mi a helyzet. Nem vagyok én olyan nagy sztár, hogy ez sok mindenkit érdekeljen, de azt hiszem Monacoban mégis annak számítok, de csak mert a vezetéknevem Deneuve és Monacoban elég nagy szám a verseny, amiben igencsek dominál ez a név.
A kocsi hamar előkerül, ami ad egy kis biztonságot majd, de ameddig nem ülünk meg mosolygok és igyekszem nem mutatni, mennyire elegem van már, hogy nem lehetünk csak kettesben, és minden lépésünket figyelik.
A kulcsot neki adom, válaszolva a kérdésére, majd megfogom és magamhoz húzom egy hosszú csókra, hátha ez egy ideig kielégíti a fotósok érdeklődését és mondjuk az én szobám körül nem fognak lézengeni.
- Szerintem elég szexik vagyunk együtt, legyen jó napjuk. - mosolygok rá, majd beülök az anyósülésre. Még egy sztori amiről majd írhatnak,
“A Deneuve lány átadja a kormányt, vajon ezzel jelzi, hogy már nem kíván részt venni a  versenyeken?” - nagyjából ilyen elvetemült dolgok szoktak egy ennyire átlagos dologból kihozni. De lesz min nevetni a este a repülőn, mert hiába tanácsolom azt mindenkinek, hogy ne nézegesse a saját magáról szóló cikkeket én megyek enek ellen a legjobban, mert képes vagyok órákig magamról olvasni a hülyeséget.
Pár perc alatt érünk a szállodához, ahol gyorsan megkeresem a tegnapi cinkosom az itteni parkoló fiú személyében, aki ügyesen kicsempészte nekem a kocsit, és odaadom neki a kulcsot, hogy tegye vissza oda ahonnan tegnap elvette. Szép borravalóval köszönöm meg neki a segítségét és Caesarral magam mellett indulok a bejárat felé.
- Savi! - kapom hátra a fejem. - legalább mondd, hogy nem várost nézni vitted el! - néz rám kétségbeesetten a bátyám. A feje piros, a légzése szapora, futni volt, egy kis levezetés a futam előtt, megértem, muszáj egy kicsit kitisztítania a fejét, elég szar helyzetből indul majd ma a tegnapi bénázása miatt.
- Úgy ismersz? - nézek rá kicsit sértetten.
- Hello Caesar! Üdv a családban! - nyújtja a kezét felé, én elengedem, hogy haverkodjanak, bár lehet nem a nyílt utcán kellene egymásra borulniuk, mert abból már én sem tudom mit hoznának ki, ha a híresebb testvér is jelen van.
- Holnap megyek haza anyához, mindenképpen beszéljünk erről hugi! - kacsint felém majd elindul felfelé a szobájába. Meglepetten nézek utána, de csak elnevetem magam mennyire egyszerűen ment, bár a bátyám pontosan olyan, mint én, így ha valakit én kedvelek azt általában ő is szokta.
- Ez elég fura volt. - nézek Caesarra, majd elindulok a bátyám után, csak én a lépcső helyett a liftet választom.
Gyorsan érünk a szobához, előkeresem a kulcsot és sebesen csukom be magunk mögött. Nem akarok több mindenkivel összefutni, úgy, hogy az emeleten van apám szobája is, bár szerintem ő ilyenkor már nem tartózkodik benne.
- Adj fél órát és kész vagyok, fogalmam sincs mi van a minibárban, de foszd ki nyugodtan ha még éhes vagy vagy szomjas. - nem nagyon hagytam reggelizni, szerintem a túl gyors reakcióm nem hagyta őt sem nyugodtan enni, így most adok neki egy kis időt, hogy megpihenjen a nagy nap előtt.
Kiveszem a cuccaimat a bőröndből, mert én sosem pakolok ki belőle, és behúzom az ajtót magam mögött a fürdőben.
Viszonylag hamar elkészülök és lépek ki teljes pompámban, a mai napra tökéletesen kiválasztott ruhámban.
- Ezt majd otthon visszakapod. - dobom be a pólóját a bőröndbe a többi cuccommal együtt, majd ledobom magam egy kicsit a fotelbe.
- Nagyon izgulok. - vallom be neki markolászva a fotel karfáját.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

önnyű menetnek tűnik így előre a mai nap, ha nem vesszük bele a találkozómat a csapattal, akik képesek lehetnek arra, hogy végre elinduljak valami teljesen egyedül, apám árnyékából kimászva. Meg, hogy ez lesz az első futamom évek óta, mint személyesen jelenek meg, ami nekem igazi izgalom, ja és igen itt van Caesar, aki olyan könnyen húzott csőbe engem és a fejem, na meg a szívem, hogy magam is meglepődtem rajta. Mindegyik olyan dolog, amit akartam, ha nem is tudtam mindenről, hogy akarom, most már tiszta, hogy nekem kell mindez amit ma megkaphattam, vagy tegnap. Túl sokat akarok, ez igaz, de ameddig képes vagyok mindenért megküzdeni foggal körömmel, addig meg is érdemlem szerintem.
A műsort leadtuk a fotósoknak, nem áll szándékomban titokban tartani azt, ami ennyire nyilvánvaló, hadd lássa meg akit érdekel, hogy erre a csajra már nem igazán lehet hajtani, na nem mintha ez bármikor gát lett volna bárkinek is.
A kocsival elég hamar a szállodához érünk, ahol azt hiszem meg is van az első megmérettetésünk, bár igen erős kifejezés erre, mert a bátyám kifejezetten simán viszonyul az egészhez. Lehet tudja, hogy úgysem bírja mellettem majd, így nem erőlködik, de még nem ismeri, és szerintem neki fog akkor a legnagyobb meglepetést okozni Caesar rajtam kívül. Vagy a másik opció, ami azért valószínűbb számomra, hogy olvasott róla, sok rosszat és tudja ha valakit ennyire lehúznak, akkor az nagyrészt csak pletyka lehet. Elég sokszor van a pletykaoldalak elején, hogy éppen mit művelt az éjszakában egy rosszabb futam után, a lapok szerint volt, hogy erősen szer függő lett, pedig soha nem nyúlt semmihez, ő nem olyan, még a vizsgálatok is igazolták, de valamiért mégis ezzel próbálkoztak be nála. Szóval ő tudja mennyire nem szabad hinni a pletykáknak és bízom benne, hogy meg akarja majd ismerni Caesart és saját maga kialakítani egy képet róla.
- Ő volt a bátyám, ha őt megnyerted ennyivel, akkor azt hiszem elég ügyesen választottam. - mosolygok rá, mielőtt elindulunk a szoba felé.
Gyorsan tűnök el a fürdőben, hogy elkészüljek. A ruhám tökéletes, nagyon sok szenvedésembe telt kiválasztani, nem azért mert annyira fontos volt nekem, hogy órákig válogassam, hanem anyám túlságosan élvezte, hogy végre vásárol a lányával. Ő magassarkút javasolt ehhez a szetthez, ami jobban emelt volna a popsimon szerinte, de nem lett volna túl kényelmes és én szeretem a kényelmet. Nem igazán szoktam amúgy sem magasban járkálni, fáj a lábam és ennyi nőiesség lehet nem bújt meg bennem, hogy állandóan tipegjek bennük.
Kilépve az ajtón hallom, hogy valakivel nagyon haragosan diskurál, így kicsit furán nézek rá, mire összeér a tekintetünk én mosolygok ő megenyhül és hamar leteszi a telefont.
- Nyugodtan befejezthetted volna a lefejezését annak a valakinek.- kacagok fel, de közben úgy érzem összenyom az izgalom belülről.
Őszintén vallom be neki, hogy mennyire izgulok ma minden miatt, a szívem olyan hevesen ver, hogy úgy érzem mentem kiesik a helyéről, a megjegyzésére mégis felkacagok.
- Túl sok? - lehet nem takar valami sokat, de nem gondoltam volna, hogy ma úgy megyek a futamra, hogy valaki már abszolút nem akarja, hogy más is szemet vessen rám. Mentségemre szóljon, hogy nagyon hasonlóan öltözök a mindennapokban is, de nem hiszem, hogy ez bármiféle féltékenységi rohamot fog szülni benne, sokkal inkább mással lesz probléma majd odalent. Nem baj, majd azon is dolgozni fogunk, hogy ne legyen azzal sem gondja.
- Én szeretem ha tök hülye vagy, tudom, hogy úgysem fogod túlfeszíteni a határaimat. - ilyen téren is hiszek benne, hogy akármennyire bolondítom most meg ezzel a szettel, nem fog rám mászni, mert teljesen megérti miért mondok nemet még mindig a szexre vele. Nem mintha én nem vonzodnék hozzá túlságosan is, de még egy nap sem telt el, persze nagyon sokat fog a mai nap hozzátenni az engedékenységemen, de azért nem mondanám, hogy este már alá is fekszek.
Megfogom a kezét és az ölelésébe bújok, ami ad egy kis nyugalmat és lassul a szívverésem, egészen addig, amíg be nem lépünk a boxutcába, de ott elég lesz, hogy összeszedjem a gondolataimat.
- Most lennék nagyon gonosz, de látom mennyire megszenveded, hogy a kedvemre tegyél. - szájon csókolom, majd elindulok az ajtó felé. A bőröndömet mindig intézi valaki így nem kell foglalkoznom vele, mivel alapból nem rámoltam ki nem kell szenvednem az összepakolással sem.
A portán leadom a kulcsom, mert ide már nem szándékozok visszajönni, cinkosan kacsintok a parkoló fiúnak, aki elintézte nekem a kocsit este, ő mosolyogva integet. Szeretem ezeket az embereket, akik azért dolgoznak, hogy nekünk könnyebb legyen az életünk egy ilyen kemény hétvégén, mindenkit megbecsülök és igyekszem egy percig sem azt a látszatot kelteni, hogy ők vannak értünk, hanem mi egymásért vagyunk.
Pár perc sétára vagyunk a pályától, de közeledve hozzá egyre jobban múlik az izgalom.
- Remélem már minden okés odalent. - kacagok fel, amikor meglátom a piros ágaskodó lovacskás boxokat. - Akkor showtime! - csapom össze a tenyerem, majd az egyiket felé nyújtom.
Apu sehol, a csapat nagy része sehol, Juan siet oda hozzánk nem éppen boldog mosoly az arcán.
- Próbáld meg elkerülni az apád drágám! - teszi a vállamra a kezét. Nem tudom ez most jó vagy rossz, apu ideges valószínűleg, de miattam vagy a kocsik miatt.
Meglátom apu vörös fejét közeledve az egyik pilótához, de csak az aggódó arcát látom és hogy tanácstalan, nem tudom mi a baj, ennyiből még én sem tudok rájönni, de remélem nem az egyik kocsival adódtak komolyabb gondok.
Elengedem Caesar kezét, és minden figyelmeztetés ellenére megyek oda hozzájuk.
- Apu? - nézek rá kérdőn, mire mindenki rám emeli a tekintetét, szóval akkor nem a kocsival van baj, hanem én vagyok a ludas valamiben.
- Egy éjszaka alatt kell megtudom, hogy a lányomnak pasija lett, és hogy a jövő héten Barcelonában rajthoz áll, és mindkettőt a netről. - lefagyok teljesen, ezt hogyan derítették ki a firkászok?
- Meglepi? - próbálom nem rémült képpel nézni rá, de tudom, hogy ennek vagy nagyon rossz vége lesz vagy nagyon jó, a köztes itt most nem játszik.
- Anyád azt mondta engedjek a gyeplőn, de Savannah, ha bármi bajod lesz, akkor soha többet nem ülhetsz itt autóba, és tudod, hogy el tudom intézni egyetlen szavamba kerül. - odelép mellém, majd elnéz mögöttem Caesar irányába. Nem tudom, hogy ez mit jelent, mármint amit mond, szabad utat, vagy fenyegetés és lebeszélés arról, amit tenni készülök. Persze nem akartam, hogy így tudja meg, de már mindegy, lebeszélni nem tud róla, és majd igyekszem nem összetörni magam, mert határozottan szeretnék élni és többször is versenyezni.
- Már elég régóta készülök erre, nem nagyon tud meglepetést okozni semmi a jövő héten. - most, hogy ezzel megnyugtattam vagy csak jobban felidegesítettem nem tudom. Nem szereti ha nélküle készülök, mert tudja, hogy abból csak őrült menetek lehettek, de még itt vagyok, semmi bajom, így nem csináltam akkora hülyeséget, hogy összetörjem magam.
- Ami a másik dolgot illeti. - nézek hátra mosolyogva, bár kicsit még mindig bizonytalan az a mosoly, de nem Caesar miatt. - Az első üzeneteitek után, tényleg csak alaptalan pletyka volt, este meg már írtam is, hogy hihetek nekik, de ezek szerint akkor már minden kitudódott. - sütöm le a szemem, de azért kicsit elszántabb lettem a jövő héttel kapcsolatban, meg bizakodó, mert lehet mégiscsak lesz valaki aki rendesen felkészít agyban, lelki támaszom már van, abban apu úgyis nagyon rossz, a túl sok aggódásával. - Kérlek, őt ne nyírd ki, végre valaki aki tényleg érdekel. - fogom meg a kezét, miután elindul Caesar felé, nem tudom mi lesz a reakciója, mert eddig sosem jutottunk el senkivel. Általában itt már vették elő a telefont és kérték a közös fotót, de Caesar nem igazán ezért van itt.
Apunak már csak a hátát látom, mire észbe kapok, hogy ne hagyjam őket kettesben, de Juan megfogja a vállam, hogy várjak egy kicsit. Aggódva nézek utánuk, nincsenek messze, minden szavukat hallom, de most főleg csak apu beszél. A számat rágva figyelem a történéseket.
- Szóval Harlow! - nyújtja a kezét felé, jó ez egy csodás pont, hogy nem méregeti ezerrel, hanem férfi módjára köszönti, kicsit leengednek a vállaim, mikor elengedi őket a visszatartó erő, de nem indulok el feléjük, csak várok. - Ismerem a munkásságotokat, le a kalappal az őseid előtt, nem semmi amit felépítettek. - mosolyog, tényleg mosolyog, lehet ha egy repülőgép szerelő családi sarjával jöttem volna össze ennyire nem lenne egyszerű a dolog, de azt hiszem így kerek neki is minden. - Lehet te több észt tudnál bele verni. - néz felém, amit egy gúnyos mosollyal válaszolok meg, majd elindulok feléjük. Apu átöleli a vállam és ad egy puszit a fejemre. - Még erről beszélünk, mindenről, de főleg a jövőhétről, én nem vagyok vele megbarátkozva Savannah, de azt hiszem most nem tehetek ellene semmit. - kiáltanak neki hátulról és hátat fordít nekünk, majd csatlakozik a többiekhez, már egy kicsit nyugodtabb arccal, amiért mindenki hálás nézéssel köszön meg nekem. Ha apám ideges az kihat mindenkire, nagyon is, így mindenképpen jó, hogy nem úgy indulnak neki a napnak, hogy stresszelnek. A következő hét egy másik történet, amivel nem ma kell foglalkozni, és tudom, hogy még nincs vége ennek a beszélgetésnek, de állok elébe.
- Ahhoz képest, hogy milyen arccal jött ide, egész kedves volt. - nem olyan vérmes a családom, de csak én vagyok a család egyetlen lánya, akiért mindenki aggódik, azon lepődnék meg ha nem ez lenne a reakciójuk minderre, amivel tegnap sújtotta őket a sajtó.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

gazából egy kicsit ismeretlen terep nekem az, hogy hogyan mutassak be valakit, aki nem csak egy gyors emléket akar a családom férfi tagjaitól, mert komolyabb kapcsolatom nem nagyon volt, amit a pályára is elhoztam volna. Persze az egyetem alatt volt pasim, nem sokáig és nem komolyak, de egyik sem ismerte az apámat vagy a bátyámat, odáig sosem jutottunk el, csak anyuval találkoztak, ami azért sokkal egyszerűbb, mert anyám sokkal kevésbé félt, mint nő, tudja mennyire nem hagyom magam. A család férfi tagjai azért lehet kicsit jobban félthetnének, de eddig nem úgy tűnik, hogy gond lenne ezzel. Vagy a tesóm is azt hiszi, hogy egy gyors felhajtásért van velem valaki.
- Őszintén, fogalmam sincs. - állok kicsit tanácstalanul, de nincs időm ezen agyalni most. Szerintem a bátyám bízik abban, hogy okos döntéseket hozok minden téren, lehet tényleg csak ezért nem túráztatja magát a nagy napja előtt, vagy mert nagyon ideges, hogy a rajtrács hátsó mezőnyéből indul, amit megértek.
Gyors öltözködés, készülés és már indulásra kész is vagyok. Örömmel nyugtázom, hogy nem fogja zavarni mennyire kihívó ruhában lépek ma be a pályára, szóval ebből nem fog ügyet csinálni. Eszembe sem jutott eddig, ameddig fel nem vettem ezt, de ha zavarná, lehet még akkor sem tudnék máshogy öltözködni, mert nem akarok egy pasi miatt lemondani önmagamról még ebben sem, ahhoz túl makacs a természetem. Meg aki meg akar változtatni, azzal nem tudom mennyire lehet közös jövőm, de most ezzel nem kell szembenéznem, amiért nagyon hálás vagyok neki.
- Valamivel el kell nyernem a tetszését a szponzoroknak. - huncut mosollyal az arcomon kap egy puszit, majd indulunk is tovább. Elég mozgalmas nap lesz, ezért is jó, hogy nem hallgattam anyura és nem vettem fel magassarkút, tuti meghalnék benne egész nap. Talán itt senki nem fog majd csúnyán nézni rám, hisz ez mégiscsak egy sport, ahol nem nagyon szokásos a szép cipellőben tipegés, sokkal jobban szeretjük a vékony talpú cipőket, jobban érezni benne a pedálokat és könnyebben lehet kezelni azokat.
- Nem tudok jó tanáccsal szolgálni, csak légy önmagad.- mosolygok biztatóan, mielőtt beérünk a többiek közé, ahol igencsak feszült a légkör. Már előre aggódok mi történt, de amikor jön az első gyomros Juantól akkor úgy érzem magamnak kell kitalálnom, mert azon kívül, hogy ne menjek apám közelébe nem nagyon kapok más támpontot. Én aki mindig keresi a veszélyt, pontosan azt teszem, amit nem kellene, de még jó is, hogy megtettem, legalább meg tudom magyarázni neki a dolgokat és tisztázni mennyire tudom kezelni az életemet. Már nem vagyok gyerek sokkal jobban tudom kontrollálni magam, mint 3 évvel ezelőtt. Nem vállalok be olyat, ami veszélyes nekem, és a jövő heti verseny igazából csak a fele táv lesz a teljes verseny hossznak, csak a jövő évi szerződésem függ tőle. Idén nem valószínű, hogy pont miattam lesznek olyan rendhagyóak, hogy év közben kapok szerződést, nem nagyon szokott ilyenre példa lenni. Szóval addig nem kell idegeskednie senkinek sem, nem fogom ráhozni a frászt sem apámra, sem a többiekre, akik majd körmöt rágva izgulnak, melyik barom lök ki a pályáról. Ami a pasizást illeti, nem tudok neki semmi mással szolgálni, csak azzal amit látott, és olvasott, de vele kapcsolatban nem is akarnék magyarázkodni egy egyszerű döntés volt a részemről, hogy az életembe engedtem és úgy érzem nagyon jó döntés volt.
Szerencsére vagy nem kiderült minden, hála a sok nagyon kíváncsi újságírónak, de utána fogok járni mégis ki szivárogtatott nekik a jövő heti startomról. Nem vagyok mérges, pedig az is lehetnék, de lehet ez most így jobb is, hogy megtudta apu, amúgy nagyon kiakadt volna. Ma rengeteg dolga lesz, így lesz ideje kicsit megnyugodni és ezzel a csapatát és megnyugtatni, ami a beszélgetésünk után már kicsit sikerül is.
Az egész légkör megváltozik miután apu és Caesar kezet fognak, szinte hallom, hogy mindenki egyszerre lélegzik fel, amikor apu elmosolyodik. Annyira tud ez a fiú, nem csak engem bolondított meg, de úgy néz ki apunak sem lesz ellenvetése.
Gyorsan szívódik fel tőlünk, és látom a többiek szemén a köszönetet, tudom mennyire nehéz nekik, minden nap küzdenek, hogy a toppon legyenek, nem hiányzott volna nekik, hogy a főnök billenjen ki, mert akkor borul minden. Azért a vállamon is elég sok minden nehezedik, így, hogy ennyivel tönkre is tehettem volna a hétvégéjüket, nem mondom, hogy feldob a dolog, de azért próbálom pozitívan nézni a dolgokat.
Szerintem apu kedveli Caesart, legalábbis nem láttam az összehúzott szemét, nem hümmögött, amikor ő beszélt, nem tette az álla alá a kezét, szóval ez már félsiker. Aztán majd meglátjuk mennyire fogja kikérdezni, ha egyszer több ideje lesz.
Amikor már tiszta a terep és nem kell senkivel sem szembenéznem Caesarra figyelek, aki közben már a vállamnál fogva magához húz, amire ösztönösen mosolyodok el.
- Szerintem ennyi elég volt mára. - nevetek fel egy kicsit megkönnyebbülve. - Majd a futam után futhatunk egy kört, de túl sok volt a dráma és ahogy látom eléggé le vannak maradva mindennel, hála nekem. - mutatok magamra zavartan.
Megrázom a fejem, korán jöttünk, nem véletlen, mert kell még idő, amíg teljesen kitisztul a fejem és majd úgy tudom odaállni, hogy magamat fényezzem, hogy én is elhiggyem mennyire jó vagyok.
- Még van időm, a startig még van 3 óra, a megbeszélésem csak 1 óra múlva lesz, addig nem szeretnék arra gondolni, hogy mindent erre tettem fel, szóval foglalj le. - nyújtom felé a kezem, majd elindulok, a piros garázstól jó messze, mert van akivel nem nagyon szeretnék összefutni, bár tudom semmit nem tud belőlem már kiváltani, mégsem akarok szembesülni vele. Néha úgy tud nézni rám, hogy én sem tudom értelmezni mit gondol közben, nem Caesar előtt kell ezt ma megismételnie, így elhúzunk onnan, pedig legszívesebben maradnék, de a futam alatt úgyis itt leszek.
- Sárkánygyümis és csokis Ice’n’go kell nekünk. - meglátom a színes kis kocsit, a kis kalapos fagyi a kedvencem, meleg van és jól is fog esni ha lehűti az agyam valami és a jégkásáért nem vagyok oda.
- Ha már ők nem faggattak ki lehet nekem kellene. - állok be a sorba, bár nem túl nagy mert ez a rész csak a csapatoknak van fenntartva. Kikérem az én adagomat és várok amíg ő is kér valamit ha megkívánja, majd a kis kalappal a kezembe indulok el egy árnyékosabb helyre, ahol a betonra huppanok és a hátam a falnak döntöm. Még nincs értelme felmenni a lelátókhoz, még van egy kis idő amíg bármi érdekes történik a pályán.
Mivel elég kis ideje ismerem, mégis olyan részébe engedtem be az életembe, ami a legféltetebb számomra, azt hiszem ideje lesz kifaggatnom pár dolgoról, mert valójában alig ismerem, de mindent tudni akarok róla, szó szerint mindent.
- Azt tudom rólad, hogy mi vár rád a jövőben, mi a munkád, és hogy nagyon jó ízlésed van csajok terén. - kuncogok fel miközben tömöm magamba a frissítő fagyimat. - De sok mindenben még nagy rejtély vagy nekem Caesar Harlow. - fordítom felé a tekintetem, méregetve őt. Már aludtam vele, ami elég nagy mérföldkő nálam, apu és a tesóm is találkozott már vele szóval már jogosan vagyok nagyon kíváncsi rá.
- De nem tudom mikor van a szülinapod, hogy kutyás vagy e vagy macskás, kérlek, mondd hogy kutyás. Foci vagy golf inkább? Mi a kedvenc színed, miért pont szórakozóhely, miért nem egy kaszinó, vagy bármi más? Mi inspirál, és gondoltad volna, hogy egy nap alatt ennyit fog változni az életed? - túl sok a kérdésem, de betudom annak, hogy teljesen fel vagyok pörögve, meg, hogy nagyon érdekel ki is ő valójában. Nem akarok mindent egyszerre neki szegezni, de valahogy mégis úgy érzem, kell. Nem hinném, hogy tudna bármire is rossz választ adni, mert amiben már válaszolhatott volna rosszul, abban tökéletesen helyt állt, pedig pasiból van, akinek az ágyában aludtam egy szál pólóban és tökéletes választ adott arra, akkor ott, hogy mennyire vehetem komolyan ezt az egészet.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

ost még egészen lazán veszi a dolgokat, aminek örülök, nem görcsöl rá annyira, mint én, mondjuk nem feltétlen azzal küzdök, hogy miként mutassam be, talán az az egyik legtisztább a fejemben a mai nap. Sokkal inkább minden más van bennem, ami ma jöhet, mert tudom milyen jó ha minden jól alakul, de valamiért abban benne van a félelemérzet, hogy ennyi jó után mi az ami elromlik?
Azt hiszem elég hamar választ kapok a kérdésemre, mert nem olyan hangulatban érek oda hozzájuk, mint szerettem volna, a feszültség igaz, hogy hamar oldódik, mégsem tudom magam annyira ellazítani. Apu könnyen fogadta Caesart, a másik hírt már annyira nem, nem tudom, hogy melyik lehetett neki nagyobb gyomros, de szerintem nem a hírrel van  baja, hanem azzal, ahogyan meg kellett tudnia. Nyilván én akartam neki elmondani, hogy találtam valakit, aki legalább fele olyan őrült, mint én, és még csak nem is azért van velem, hogy őket lekapja egy gyors autogrammra,legalábbis ezt most egészen biztosan bebizonyította, apunak is, nekem már korábban is sikerült. Egyedül az ilyen helyzetekben kívánom azt, hogy bár olyan családban lennék, ahol nem kapják fel a hírek, hogy valakivel együtt töltöttem egy estét.
- Ebben van valami. - nézek rá elismerősen, mert apu elég ritkán ilyen, ő majdnem mindig jókedvű, már amennyire egy csapatvezető tud lenni. Ő nem az az ordibálós fajta, ha ideges csak földhöz vág valamit, de a tiszteletet még így is tudja tartani az embereivel szemben. A másik oldalt is megjárta, talán csak azért különbözik ennyire a többi sorstársától, ami nem is baj. Most viszont lehet tényleg telerakták a nacit a fiúk, mert a lemaradást követően igen gyorsan kezdtek munkához amikor távozóban voltunk. - Majd ha kockás zászló a mi csapatunkat inti le elsőnek, akkor megyek behajtom a köszöneteket. - ha akart volna se tudott volna jobbat mondani, mert pont erre volt szükségem, hogy még a legrosszabb helyzetben is a jót lássam, ami neki hála most sikerült.
- Lehet majd le kell állnom ezzel a sok édességgel, de ma még azt hiszem belefér. - vonom meg a vállam egy perc gondolkodás után és látva az ő lelkesedését gyorsan kikérjük az adagunkat, ami igazából több is, mint amit meg tudok enni, de a szemem kívánja, meg hát olyan jó hideg.
Keresve egy nyugodt, árnyékos helyet helyezem magam kényelembe, nem foglalkozva azzal, hogy a jól kiválasztott ruhám esetleg piszkos lehet. Ezeket szoktam a legkevésbé szem előtt tartani, pedig ha hivatalos vagyok valahova lehet figyelnem kellene rá, de most még ez sem foglalkoztat annyira.
Gyorsan támadok a kérdéseimmel, mert hozzám nem megszokott módon robog a kapcsolatunk, talán mert annyira könnyű vele minden, hogy fel sem merül, hogy lassítani kellene. Ez nem baj, sőt, így mérföldekkel egyszerűbb, de sok a hiány bennem vele kapcsolatban, mármint a tudásom róla, szeretném megismerni, tudni mindent vele kapcsoltban és biztos vagyok benne, hogy a sok kapott információval nem fog minden megmaradni azonnal, de bízom benne, hogy más szemszögből is meglátom őt így.
Végighallgatom mind a száz kérdésemre adott válaszát, néha mosolygok, van amikor felnevetek, de próbálok mindent nagyon eltárolni, mert azt akarom, hogy én legyek az egyik olyan ember az életében aki a legjobban ismeri, majd egyszer.
- Golden Retriever? - gondolkozok el egy kicsit. - Sosem volt még kutyám, de ha egyszer beszerzek egyet tuti olyan kell. - minden információval közelebb kerülök hozzá, na meg sokkal érdekesebb lesz számomra ő maga is.
- Európából származom, így nem is kérdés, de akkor golf, apám is nagy golfos.- kacsintok rá, na meg a bátyám is, valami beteg szokásuk néha futam előtt kimenni a pályára ha van a közelben. Én is próbáltam nagyon nem ment, még a labdát sem találtam el, de csináltam egy kisebb gödröt a labda mellé, mindenki jól szórakozott csak én nem.
Tetszik, hogy ennyire céltudatos, hogy nem ellenkezik a családi elvárásokkal, hanem beleveti magát a közepébe és akarja is csinálni. Inspiráló lehet ő maga is a fiatalok számára, hogy ennyire képes nem csak a családi pénzen élni, hanem tanulni, hogy méltó legyen rá.
Az egyik mondatára felhúzom a szemöldököm és egy pillanatra abbahagyaom a kanalazást. - Neee, ennyire keresztül húztam a számításaidat? Ha gondolod szemet hunyok az este történtek felett, és odébbállok, hogy tedd a dolgod. - igazából próbálom ugratni, de nem megy, mint eddig sem ment, mert a nevetésem utat tör és a vállammal meglököm az övét. - Látod milyen jó neked, hogy egy ilyen csajjal is találkoztál, aki nem a bárpultnál ülve várta, hogy meghívd egy italra? - velem mondjuk sosem találkozott volna egy bárban, de ez más kérdés.
- Szóval ha jól értem abban bízol,hogy mellettem majd jobban tudsz koncentrálni? - kanalazok magamba még egy nagy adag fagyit, de már érzem, hogy bőven túlettem magam, így leteszem magam mellé és törökülésbe vele szembe fordulok. - Lehiggadni nem fogsz mellettem, de majd próbálok segíteni, hogy ne állandóan arra gondolj, mennyire szükséged van egy kis mozgásra. - közelebb hajolva súgom a fülébe, tudván, hogy ezzel nagyon nem kellene szórakozni, de mégis megteszem. Gyorsan haladunk, és tudom, hogy nem hiba amit csinálunk. Juan nem akarta azonnal megölni a szemével, az első pipa, a tesóm kezet rázott vele, pedig szerintem eléggé ideges a mai nap miatt, ha baja lenne az egésszel akkor már kinyilvánította volna, legalább egy üzenetben nekem, de nem tette. Pedig ilyenre már volt példa és annyira igaza volt akkor is. Apu nem tudom, hogy csak azért nem faggatta, mert nincs ideje, vagy mert a másik hurrikán az életemben jobban izgatta. A mai napon három nagyon fontos emberrel történtek úgy a dolgok, hogy nem hittem volna, az eszem határozottan tiltakozik, de a testem és a szívem meg nem. Még egy kicsit küzdök a teljes egyensúllyal magamban, de határozottan tudom merre húz a dolog.
Adok egy puszit az arcára, miközben lassan tolom vissza magamat az alaphelyzetbe, hogy én is válaszolni tudjak neki. A mosoly levakarhatatlan az arcomról, de az ő arca sem semmi, szóval ez így fog maradni ameddig ennyire jól tereli a gondolataimat.
- Nyári gyerek vagyok, június 28. - kezdek bele már teljesen más hangsúllyal, mint az előbb. - Nem vagyok bulizós, de ha a megfelelő közeg van velem akkor szerintem benne lennék egy nagy felhajtásban is, de akkor sem a rúgjunk ki a hámból téma kellene, hogy domináljon. - nem iszok, nem drogozok és ha egy bulin ami rólam szól valaki olyan szinten szakad szét bármelyiktől, akkor lehet annyira nem tudnám élvezni. De ha azok jönnének el, akik nekem tényleg számítanak és én is nekik, akkor azt hiszem ilyentől amúgy sem kellene tartanom.
- Nincsen kedvenc fajtám én jobban kedvelem a kis mixeket, bennük van valami különleges és egyedi. - esélyem sem volt még kutyát tartani, nem akartam kitenni a folyamatos repülőútnak és ez egy jó ideig nem fog változni.
- Nem nagyon szeretek egy helyben ülni, így az otthoni lazulás nem az én világom annyira. Az ideális este olyan amilyen a tegnapi volt, mozgalmas, izgalmas. - mosolygok rá kicsit zavartan, mert tényleg egyik legjobb estém volt tegnap nagyon régóta és még rengeteg ilyet akarok vele. - Fura mert kedvenc színem sincsen, a piros nagyon erős a családomban, de csak mert mindenhol ott van, de az nem az én színem, a sötét színek vonzanak, de én szerintem egy elég színes személyiség vagyok, így ha mondanom kellene valamit, akkor én is a feketét és azt az nagyon szép navi zöldet mondanám. - a ruhámat nézve határozottan a fekete dominál, de a korábbi beszélgetésünkkor is a fekete mellett tettem le a voksom, mint a leendő versenyszínem, mondjuk azt jelen esetben nem választhatom majd meg, de ha megtehetném fekete lenne.
- Nincs bajoma sushival, de nem a kedvencem, szóval miattam elkerülhetjük.- nevetek fel az arcát nézve, miközben erről beszél, szóval az nem a favorit nála, vettem még egy infó, amit jó ha tudok róla.
- Ami viszont a gyengém az a nutellás palacsinta, bármennyit meg tudok enni belőle, szó szerint. - már a nevét kimondva is érzem az ízét a számban, és összefut a nyálam, pedig nem vagyok éhes, szerintem már a mai napon enni sem fogok tudni, ameddig le nem intik a versenyt, de azért ettől megindul a nyáltermelésem rendesen.
Ránézek a telefonomra, de még mindig sok időnk van,ami megnyugtat mert még van kérdésem, nem tudom mennyire kell rögtön mindennel letámadnom, így kicsit más felé viszem a beszélgetést.
- Gondolom már nem a szüleiddel élsz. - alapvetően a korombeliek már nem a családi házban élnek, vagy a kollégium vagy saját lakás, albérlet, az én esetemben meg nagyon vegyes. Róla nem tudom elképzelni, hogy otthon élne, olyan függetlennek mutatta magát, hogy ez elképzelhetetlen.- New York, sosem gondoltál rá, hogy máshol élj? - most sok minden köti ide, ez világos, de később ha már beleveti magát a cég vezetésébe lehet elvágyna máshova. Az az igazság, hogy én magam sem tudom hol tudnék letelepedni még, annyira nincsen igazi otthon érzésem a sok utazás miatt, Franciaország vagy New York, netalán egy teljesen más ország, amit magamnak teremthetek meg, olyan távoli tervek ezek, hogy még sosem gondolkodtam el rajta igazán.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

nnék én elég sokat, de akkor hogyan tudnám tartani az alakom olyannak amilyen na meg, bele sem férnék a forma autókba egy idő után.
- Így is nagyon kemény az edzéstervem otthon, ha még tömöm is magamba a cukrot még többet kell menetelnem ezért. - mutatok végig a testemen, miközben kinyújtom a lábam, hogy jobban látszódjon az egész élet munkája. Nem a legegyszerűbb sportot választottam, kell a fizikai erő egy ilyen autó vezetéséhez, szervo nélkül ilyen sebességgel nehéz lenne kontrollálni az autót 300 km/h sebességgel. Majd diétázok ha már nem akarok megbolondulni az izgalomtól, ami igaz, hogy el elmúlik, de néha fellángol benne, és akkor viszont éget belülről. Terelem a figyelmet, valami értékesebbre, rá, érdekel sok minden róla, és szinte még mindig új nekem amit mond.
- Nem ígérhetek semmit, ha neki aranyosabb szemei lesznek, akkor lehet vetélytársad akad. - szerintem nekem maximum nyugdíjas koromban lesz kutyám, addig nem tenném ki őt annak, ahogyan én élek. Van olyan pilóta aki mindig hozzam magával a kutyáját, cuki meg minden, de nem hiszem, hogy olyan nagyon jó élet lenne ez egy kutyának. De nem nagyon ismerem őket, nem vagyok otthon az állattartásban, lehet nem is nagyon kottyan meg nekik ez az életforma, ha megszokják.
Én kezdtem mégis lehervad a vigyor az arcomról, amikor felállásra készül. Hirtelen fut át az agyamon valami, ami pillanatok alatt el is illan. Összehúzom a szemem, mintha dühös lennék rá, de én kezdtem, visszakaptam. Tetszik ez a játék vele, adok kapok és sosincs vége, ha vége lenne az elég szomorú dolgot jelente, azaz már nem tudunk elég érdekességet vinni a kapcsolatukba, ami félév múlva még csak csak rendben lenne, valamilyen szinten, de most azért még inkább szomorú, de ezzel sincsen problémánk, minden annyira természetesen egyszerűen működik.
- Nem haragszok, én mondtam, hogy meg akarlak ismerni, és valamilyen téren ez is te vagy, vagy voltál. Szóval előttem ezt az énedet sem kell takargatni, mert velem ezt nem játszottad el. A sok nő nevében meg nem beszélhetek, ha vannak olyan hülyék, hogy bárki után epedezzenek, vagy várjanak, hogy felhívják megérdemlik. - vonom meg a vállam, tényleg minden oldala érdekel,a sebezhető, az érzékeny, a macsó, a nőcsábász, minden, én a teljes képet akarom látni. Azt úgy is tudom, hogy velem milyen és az határozottan tökéletes eddig. - Szóval kérlek, csak legyél önmagad és ezért sose kérj elnézést. - jól esett,hogy este feltárta egy fájdalmas titkát előttem, mert éreztem, hogy megnyílt, így jogosan kérem, hogy ne akarjon állandóan a tökéletes pasi lenni, mert olyan nincs és nekem nem is kell, aki nem tökéletes nekem az a tökéletes.
Felnevetek a kis műsorom után, majd viszahúzódok, hogy kicsit csillapítsam a helyzetet,miután olyan ponton talált be a puszi, ahol érzékenyen hatnak rám a dolgok, de ezt nem fedem fel neki még.
- Nem fogom örökké húzni az agyad, mert ha már az őszinteségnél tartunk már én sem fogom sokáig bírni.- kacagok fel, majd szépen válaszolok minden kérdésére.
- Át tudom venni a nyugodtságot is a másiktól ha úgy alakul, max végig táncolom az esét és utána boldogan dőlünk majd le az ágyba, fáradtan, de kimaxolva a napot. - komolyan nem tudok egy helyben ülni, de ha elfárasztom magam, akkor kidőlök elég könnyen. Nem akarom magammal rángatni minden napomon, mert az a legtöbb embernek évek után is sok lenne mellette, hát még neki aki most csöppent bele az életembe. - New York mostmár nem a suliról fog szólni, hanem rólad, nekem meg fog felelni egy olyan este is, amikor csak haza esünk és nem csinálunk semmit. - menni fog nekem, mert az agyamat eléggé le tudja kötni és azt hiszem a testemmel sem lesz gond ha rá gondolok, miket tudna velem művelni.
- Nehogy miattam vitess palacsintát a repülőre. - nevetem el magam. - Már teljesen oda vagyok érted nyugi. - nyugtatom meg, a gesztusa nagyon jól esik, de nem akarom, hogy miattam valakinek ezért korábban kelljen bemenni dolgozni, hogy palacsintát süssön vagy valami ilyesmi. - Másra sem vágyom hazafele, mint a Scooby-Doo valamelyik részére és egy kényelmes ülésre, ahol megnézhetem a szemhéjem belső szépségét. - nem nagy dolgok ezek, de nekem nem kell sok a boldogsághoz, de lehet azért betolnám a palacsintát, de nem akarom kihasználni azt, hogy ennyi mindenre ráhatása van. Még a végén megkapom, hogy csak azért vagyok vele, mert tele van. Mert rólam senki nem mondja meg, hogy milyen családból származom elsőre, csak a kocsiról, ami New Yorkban ritkán van a fenekem alatt. Nem járok fényűző bulikra, nem szórom a pénzt és magángépe sincs a családnak, a csapatnak van, de aki nem tudja ki vagyok ezt nem tudja rólam.
- Alig várom, hogy lássam. - mosolyom őszinte, bár nem tudom mikor kerül sor rá, hogy felmenjek hozzá, mert az egyet jelent azzal, hogy vége a keménységemnek, tudom érzem magamon.
- Nem helyet neveznék az otthonomnak. - ez nem olyan szép bevallani, de nincs mit szépíteni rajta. - Nekem egy személy lesz az otthonom, aki majd egyszer mindent fog nekem jelenteni, akivel bárhol egyek otthon fogom magam érezni. - sokat utazok, nem tudok olyan helyet mondani most,amire azt mondanám, hogy az otthonom.Haza megyek Franciaországba, anyuhoz New York-ba, és ennyi. De lesz egy olyan személy akivel otthon fogom érezni magam, legyek a világ bármely pontján, vagy akár pont itt a betonon ülve fagyit majszolva.
- LA csodáshely, de még sosem tartózkodtam ott eleget, hogy körbenézzek. - a család szón egy kicsit hátrahőkölök, de csak, hogy a vállára tegyem a kezem és komolyra fordítsuk a szót. Ak orábbi hasonló tetteimből már tudhatja, hogy ez itt nem a komolyság helye, mégis folytatom.
- Szóval a házasság még nem téma, de a család igen, azt hiszem furán működsz. - megcsókolom, majd fejemet a falnak döntöm és elkezdek agyalni a kérdésén. A jövőm bizonytalan, minden fel van téve egy lapra, a jövő héten sok minden ki fog derülni, de terveim természetesen vannak, távoli jövőre nézve is.
- Akarok egy otthont! - határozottan jelenthetem ezt ki neki, az előzőek után. - A jövőm annyira nem biztos, mint az, hogy a csapatunk nyerni fog, szerencse, nagyon sok kell hozzá. De amit tudok, hogy a jövő héten randira akarok menni egy csodás sráccal, ki akarom próbálni milyen pultozni, meg akarok tanítani vezetni egy csomó gyereket, hogy egyszer ők is arról álmodhassanak mint én. - a tekintetem a lelátók felé szegezem, nem nézek rá, mosolygok miközben beszélek, mert boldoggá tesznek ezek a gondolatok. - Venni akarok egy terepjárót, kipróbálni milyen a magasban vezetni, nyerni akarok a bátyám ellen egy futamban és igen azt hiszem sok év múlva nagyon sok év múlva szeretném ha valaki megkérdezné, hogy leszek e a felesége. - ránézek, de nem célzóan. Olyan mély érzelmek ezek a részemről, hogy egy könnycseppet érzek legördülni az arcomon, még mindig mosolygok mert olyan könnyű volt ezeket elmondani és olyan jól esett, hogy megkönnyebbültem.
Az érzelmes hangulatombóla telefonm csöngése zökkent ki, előveszem és mély levegőkíséretévelnyomo ki a figyelmeztetőt.
- Mennem kell! - állok fel, majd idegesen rátom meg magam. Felé fordulok és adok neki egy csókot. - Kívánj szerencsét, és addig menj nyugodtan oda a többiekhez, kedvelnek téged, ebben biztos vagyok. - nem erőltetni akarom csak biztatni. Kicsit idegesen indulok a megbeszélés helyszínére, de mosolyogva nyitok ajtót a terembe, ahol már nagyon vártak és ketten meg is ölelnek, ami miatt lenyugszom és szinte tökéletesen érzem magam mire mindent átbeszélünk.

Nagyjából fél óra lehetett, az egész, mindent tudok amit kell, és bizakodó vagyok, annyi önbizalmat öntöttek belém, hogy nem is kételkedek a teljesítményemben. A garázs felé veszem az irányt, remélve,  hogy nem szedték szét Caesart, ha odament hozzájuk.
Teli vigyorral az arcomon, hüvelykujjammal a levegőben rohanok apámhoz és ugrok a nyakába, úgy érzem minden jól megy ma, mert büszkén ölel meg.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

ivel lehetőségem sem volt eddig állatot tartani nem tudom mennyire rabolná el a szívemet egy kis nyelvet lógatós szőrmók. Abban biztos vagyok, hogy embereket nem tudna helyettesíteni, mondom most, hogy nem tudom milyen kutya gazdinak lenni.
- Caesar Harlow! - nevetek fel - Nem tudom lehetnek e szebb szemei. - nyomok egy puszit az orrára. Tetszik a kék szeme, és a csillogás benne, amit nem tudom, hogy én váltok e ki vagy alapból benne van mindig. De ez már lényegtelen, mert ott van benne, az életkedv, a vidámság. Pont ezért is akarom minden oldalát megismerni, azt is amikor ez a csillogás eltűnik, mert olyan téma jön elő, ami fájdalmas. Vagy ha arról mesél mennyire nőcsábász életet élt eddig. Az akkor volt, velem sosem érezteti, hogy csak egy gyors valaki lennék a számára, és igen ez is ő, nem a legjobb oldala egy pasinak, de nem tagadhatja le senki sem önmagát, így neki sem kell, főleg nem előttem. Szerintem az sokkal jobban zavarna ha ezeket el akarná titkolni és egy olyan oldalát mutatni csak, ami szerinte nekem tetszhet.
- Nem érzem, hogy sürgetnél, sőt, meglepően úriember vagy a közelemben. - ez egy bók, komoly bók, hogy nem akarta este sem rámászni, pedig nem sok minden takart este a takaró alatt, amikor hozzá bújtam. Lehet, hogy az életem pörgés, majdnem minden része, de ebben az egyben nem hagyom bepörgetni magam. Még ha a testem rá is lenne állva, az agyam sokkal jobban dolgozik, így bebizonyíthatja nekem, hogy mennyire képes várni arra a bizonyos  tornára, de nem fogom sokáig húzni az agyunkat, felesleges is lenne.
- Azt hiszem lecsúszna belőle pár darab. - kicsit felhúzom a vállam és szégyenlősen vallom be neki, hogy ha elém kerülne egy nagy adag palacsinta biztosan pusztítanék belőle, ezt kár titkolni. Az evésben valahogy nem tudok megálljt parancsolni, nem látszik, hála a jó géneknek és a sok mozgásnak, amit valamilyen téren ezért is csinálok, meg persze a jó erőnlétért. Ha csak magamnak kellene megfelelni lehet elég lenne heti két edzés, de mivel több minden miatt is kell az erőnlét, azért meghagyom magamnak a majdnem mindennapi mozgást, az agyamnak is jót tesz, és ez is közrejátszik abban, hogy kiegyensúlyozott tudjak lenni.
A terveimet még magam is csak fejben raktároztam el, ezek mind megfordultak már benne, de sosem kérdezte meg igazából senki, apám eldöntötte, hogy mi nem leszek, anyám adott egy labdát mi lehetnék, mindenki tudja mit akarok, de csak a nagy dolgokat, a kis részleteket senki nem akarta megtudni. Egészen mostanáig, így jól esik kimondani, olyan szinten megkönnyebbülök, hogy az érzelmeim magamal ragadnak és könny csordul ki a szememből.
- Akkor sírnék ha most kérnéd meg, nem akarok máris nemet mondani.- nevetek fel, a korábbi érzelmeimet elűzve. Ezek nem rossz érzések, csak nagyon mélyek, nagyon komolyak és annyira messzinek tűnnek, legalábbis az utolsók, hogy nem is szeretném még nagyon a gondolataimba engedni őket. De egyszer kelleni fog ezeken is agyalnom, és akkor már szeretném ha tényleg nem egyedül kellene megküzdenem a terveimmel.
A telefonomnak hála nem felejtem el, hogy indulnom kell, nagyon várom, már nem érzem az izgulást, csak egy kis természetes izgalom van bennem, de ez jó, ennyi kelleni fog, hogy lelkesen tudjak beszélni arról milyen céljaim vannak. Erre kíváncsiak, hogyan látom magam sok év múlva, mert olyannal nem tervezhetnek, aki csak a poén kedvéért csöppen bele egy ilyenbe. Komolyan kell elmesélnem nekik mindent, amibe beletartozik majd az is, hogy utcai versenyző voltam évekig, vagyis nem kell, de őszinte akarok lenni, úgy indítani a kapcsolatot, mint minden mást is,hogy a teljes igazságot fedem fel.
- Nagyon remélem, hogy így lesz. - a szerencse csókom megkaptam, már csak rajtam áll minden, mint eddig is, de most legalább van aki támogat majd ezer százalékban, legalábbis most ezt érzem. Aztán majd az első balsetes után, mert sajnos már most tudom, hogy elkerülhetetlen lesz, nem tudom mennyire fog mosolyogva visszaengedni Caesar a kocsiba, de meglátjuk, ő nem lesz visszatartó erőm, mert ha lesz is benne félsz nem hinném, hogy emiatt azt mondaná, hogy elég, ezt nem látom rajta.  
A teremben érezni lehet a verseny utáni hangulatot, a Forma 2-esek már futottak, a csapat nem kapott pontot, jogos a csalódottság, viszont nekem örülnek. Szerintem ezért is kellek nekik én, rizikós egy nőnek ülést adni a mostani hozzáállás szerint, ezzel ők is tisztában vannak. De tudják, hogy nagyon jó vagyok, az alsóbb kategóriában többször bizoonyítottam, és ell nekik egy pilóta aki valamennyire megdobja a csapat értékét is. Az viszont, hogy Deneuve vagyok, sok mindent megkönnyít, pedig nem akarom, hogy emiatt kapjak lehetőséget, de mégis megragadom, mert idő kell, hogy enélkül is boldoguljak. Barátságosan közelítenek meg és én ezt viszonzom. Nem sokat kell beszélnünk, mert ismerik a munkásságom nagy részét, csak a terveimre kíváncsiak, de azt hiszem lenyűgöztem őket, a végére lehet ők jobban várják a jövő hetet mint én.

Amint kilépek az ajtón és kellő távolságra érek tőlük kiadok magamból mindent és a kocsik búgó zajába sikítok egyet örömömben, majd mosolyogva szaladok a garázsba, hogy elújságoljam mennyire taroltam.
Apu már kíváncsian vár engem, látom rajta, hogy ő is izgult, hozzá rohanok és megölelem, és érzem, hogy büszke, amiért örömömben elsírnám magam. De egy pilóta nem sír, egy pilóta kemény, mondja mindig, mert nem lehetek nagyon puhány, a legkeményebbek között is helyt kell állnom.
- Ezek szerint jól ment. - nem akarok megszólalni, mert érzem, hogy előtörnének az öröm könnyeim, így csak bólogatok. Meglátom Caesart a háttérben és odamegyek hozzá és az arcomat a mellkasába temetem. Nem sírom el magam nagyon kemény maradok, csak össze kell szednem a gondolataimat mielőtt válaszolni tudnék neki. Csak pár másodperc kell, hogy levegőhöz jussak akkor rámosolygok és egy olyan csókot adok neki, amilyet eddig még nem kapott tőlem. Érzem, hogy megfagy egy kicsit a levegő, de nem érdekel, mert most sikerült valami, amire nagyon régen vágytam, mindenki tehet egy szívességet, ha nem tetszik nekik, hogy boldog vagyok.
- Tökéletesek voltak. - amint elszakadtam tőle válaszolok is neki, annyira vigyorgok, hogy már fáj az arcom. - Jövő héten már náluk lesz a szerződésem, nem is nagyon kíváncsiak a teljesítményemre, de persze a formaságok miatt megnéznek. Úristen Caesar annyira jó voltam. - szinte szállok olyan boldog vagyok, azért próbálom magam összeszedni.
Kiállok a garázs ajtajába és egy kis figyelmet kérek. Amíg oszlopos tagja voltam a csapatnak, sokszor vetettem be magam, hogy egy kicsit ösztönözzem a népet, mivel imádtak, szerettek meghallgatni, csak pár mondat erejéig tartottam őket mindig fel, de olyan nagy dumám volt mindig, hogy még ha nem is indultunk jó helyről aznap,akkor is felvillanyozta őket az én lelkesedésem.
- Fiúk! - apu már az orrnyergét dörzsöli nevetve, mert tudja mi jön, vannak itt újak, akik egy kicsit furán néznek rám, de a régi motorosok kényelmesen nekidőlnek valaminek és rám néznek. Közben megjelennek a pilóták is, nevetgélve, mielőtt meglátnak.
- Savannah Deneuve! - jön felém széttárt karokkal, azzal a huncut mosolyával, amibe régen beleszerettem, de már nem ér el nálam semmit ezzel. Egy valakinek tud most a mosolya levenni a lábamról és az nem az övé.
- Baszki! - csúszik ki a számon, mire apu odakapja a tekintetét és megállítja még időben, mielőtt elért volna engem. Határozottan emelem fel a mutatóujjam csendre intve a srácot, aki remélem nem most fog kínos helyzetbe hozni.
- Szóval, annyira örülök, hogy itt vagyok veletek, már gondolom rengetegen olvastátok az interneten a híreket. Most, hogy túl vagyok egy megbeszélésen, azt kell mondanom, hogy mindegyik igaz. Minden tudásomat, minden elszántságomat tőletek tanultam totyogós korom óta, ha Ti nem lennétek, akkor nem itt tartanék. Tudom, hogy csodásak lesztek ma, mint mindig, akármi is lesz a nap végén az eredmény, remélem tudjátok, hogy nekem Ti vagytok a nyerő csapat. - megtapsolom őket, mire én is kapok köszönetete a lekesítésért. Mielőtt bárki, vagyis az a bizonyos valaki a közelembe jöhetne, visszlépek Caesar mellé és kulcsolom a kezébe az enyémet. Remélem nem ezzel fogom elrontani a versenyét, de jó lenne, ha ez a mi kis játékunk lezáródna itt és most, hiszen soha nem volt semmi és nem is lesz.
- Menjünk fel a lelátóra, amíg dolgoznak, fél óra múlva visszajövünk, amikor kezdődik az izgalom. - kacsintok rá, és elindulok, hagyva a fiúkat dolgozni. Ezért is mondtam, hogy az egész napom folyamatos mozgás, mindenhol ott vagyok szinte egyszerre, de egy helyben nem tudok lenni. A garázsban nincs szükségük most rám, de nekem egy kics nyugira igen.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

alószínűleg akkor is így mentem volna neki a dolgoknak, ha tegnap nem találkozok valakivel, aki ad egy plusz energiát nekem, én mindig egyedül boldogultam. A családom persze mögöttem volt, de nem igazán volt olyan, aki lelkileg is velem lett volna, a bátyámra mondanám egyedül, hogy talán, de neki megvolt mindig a saját belső harca. Az, hogy itt van Caesar nekem, szerencsét kíván és hisz bennem, sokat jelent, többet, mint hittem volna. Szeretek az a független nő lenni, aki mindig is voltam, de be kell vallanom, hogy ennyi idő alatt is sokkal jobban megszerettem azt a lányt, aki mellette lehetek. Én nagyon szeretnék hosszú távon gondolkozni vele, nagyon szeretném, hogy működjön, és nem hiszem, hanem tudom, hogy ez így is lesz. Optimistán állok neki mindennek, mint a mai megbeszélésnek is, amin tarolok. Ők eszméletlenek, annyira ösztönző az egész csapat, és tudom, hogy nem a vidámságról és a mókázásról szól ez az egész, mert komoly pénzek, politika és a többi mozog itt a háttérben, mégis egyáltalán nem ezt hangsúlyozták, ami annyira pozitív velük szemben, hogy nem is kérdés, mennyire lenyűgöztek.
Apu ölelés, és Caesar közelgés, még ezután sem hagy rossz hangulatba kerülni. Erre fellelkesülve állok ki mindenki elé és tartom meg hosszú idő után az első felemelő beszédemet, mert nekem szükségem van rá, és ha végzek akkor ők is tudni fogják, hogy nekik is. Apu persze nevet, otthon sokkal többször próbálok szónokolni ha vele vagyok, főleg magamért, de itt érte is teszem. Szereti ha beszélek, tudja mennyire inspiráló tud lenni néhány szavam.
Most azonban a lelkesedésem egy kicsit megbicsaklik, amikor kisétál a takarásból, az a bizonyos srác, aki 3 éve úgy csókolt meg, hogy utána nem hallottam róla, kételyek között hagyva. A sajtó hangos volt a nőügyeiről, ami zavart egy ideig, aztán hamar túllettem rajta, hiszen soha semmi nem történt köztünk, csak a kislány énem rajongott egy olyan bálványért, akit ö testesített meg. Túl jó abban amit csinál, zseniálisan vezet, túlságosan is felhúzza a cspatos és apunak nem célja elküldeni őt, önző lettem volna ha ezt kérem az első megjelenő cikk után amit róla olvastam. Tegnap viszont láttam őt már idelent, nem találkoztam vele, de láttam és nem éreztem semmit, csak büszkeséget, hogy egy ilyen pilóta képviseli a csapatunkat. Egyszerűen kinőttem abból, hogy egy olyan dologra áhítozzak, ami nem is igazán kell nekem.
A mondanivalóm után, pontosan azért is léptem olyan gyorsan vissza Caesar mellé, mert tudtam, hogy figyel, tudtam, hogy be fog próbálkozni, láttam a szemein, 5 éves ismerem, és pontosan tudom mit miért csinál már, de a legtöbb ismerősömmel így vagyok. Caesar is végignézte a pár másodperc alatt lejátszódott műsort, apu, ő közte és köztem, bár a többiek már tudják, hogy mi a helyzet, azért a feszültség egy másodpercig eléggé felfokozódott. nem akartam, hogy kellemetlen legyen bárkinek is, és szeretném ha tudná, hogy ez egy kis semmiség volt, nekem most tényleg csak az a fontos, hogy a mi kapcsolatunk szárnyaljon, a múlt az múlt, hiába van jelen a mostomban is.
A korláthoz érve karolja át a derekam és húz magához, mire a kicsit kialakult frusztráltságom enged.
- Azt hiszem ő volt az első szerelmem. - vágok bele, nincs mit titkolnom ezen. - Vagyis én szerelmes voltam belé, de ő nem tudom mit érzett, sosem volt köztünk semmi. Amikor utoljára találkoztunk megcsókolt, és utána minden nyitva maradt köztünk, mert én nagyjából rögtön indultam is New Yorkba. Ő volt az, aki miatt sokáig nem nagyon nyitottam senki felé, mert várni akartam rá. - Caesar szemeibe nézek, és próbálom kideríteni mi megy végig a fejében, hogy ezeket így rázúdítom. Nyitott könyv akarok lenni neki, és akármennyire is tűnök lazának, vagánynak és bátornak mások szemében, nekem is vannak hibáim és én is voltam szerelmes tinilány. - Aztán túl sok cikket olvastam arról, hogy éppen kivel kavar, túlléptem rajta, és most, még ezek után is - intek magam mögé a fejemmel, utalva a korábban történtekre - biztos vagyok benne, hogy jól tettem. - megcsókolom. - Tudom, hogy ez egy kicsit fura lesz, most, hogy tudod a sztorit, mert ő mindig az életem része lesz, ameddig rá nem un a Ferrarira és igazol át máshova. De tudnod kell, hogy ha nem érezném azt, hogy annak teljesen vége magamban, akkor most nem állnék itt veled. - megeshet, hogy most hozom majd elő belőle a jövő féltékeny barátját, amit megértenék, mert még nincs tapasztalata velem, nem tudja, hogy nálam hűségesebb ember nincs a világon. - Ő volt a múltam, de azt akarom, hogy te legyél az aki a jövőm lesz. - mosolygok rá, már hajolok, hogy megcsókoljam, amikor megrezzen a telefonom, gyors puszit nyomok az arcára és előveszem, nem akarok lemaradni semmilyen történésről sem, ami lent folyik és ilyenkor apu szokott nekem írni, mint tegnap is, a bátyámról.
“Savah, beszélhetünk majd a futam után? Kívánj szerencsét!” - megint ez a hülye becenév, csak ő hív így. Felnézek Caesarra, majd pötyögni kezdek.
“Sok szerencsét!” - nem válaszolok neki, de a szerencséjét nem akarom elvenni.
Caesar felé fordítom a telefont, majd ha elolvasta az üzenetet lezárom a telefont és elteszem, tudom, hogy minden rezgésre elő fogom kapni, de nem miatta, őszintén nem akarom, hogy írjon nekem. Annyira boldog vagyok most Caesarral, nem akarom, hogy a fejébe ékelődjön ez a dolog, mert nincs semmi jelentősége.
- Kezdődik a Forma 2-es futam, kezdhetjük a szurkolást? - próbálom terelni a témát, mert nem tudok erről többet beszélni, igazából nincs ebben az egészben több, hogy tovább vesézzük. A kezem a tarkójára csúszik és magamhoz húzom, hogy ezzel is bizonyítsam neki mennyire akarom őt, megcsókolom és olyan hosszan nem szakadok el tőle, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy elég lenne a futamra visszajönni, a hotelszoba még fizetve van, de nem teszek ezügyben semmit. Amikor végre mégis elszakad egymástól a szánk, mosolyogva hajtom a vállára a fejét, miközben a hangosban már halljuk, hogy nemsokára indul a start a kezdőbb kategóriának.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆