Nem tudom, hogy mit keresek itt. Csak nézek magam elé, ülök a szállodai szoba ágyán és a szőnyegpadlót figyelem. Semmi érdekes nem történik a lábamnál, de attól én még kitartó vagyok, egyetlen pillanatra sem emelem fel a tekintetemet. Fáj a lelkem, dühös vagyok, mert amióta megtörtént, nem tudom elengedni a Sarah-val töltött estét. Megalázott, ezzel kapcsolatban nincsenek bennem kérdések, hiszen pontosan tudom, hogy mit és miért tett. Bántani akart, el akart árulni és csak azért, mert... Erre nem volt válaszom. Azt viszont tudom, hogy ez az éjszaka csak azért jött létre, mert találkoztam vele. Azt mondják, ha valami bajod van, akkor szakemberhez kell fordulnod, s nekem tényleg volt problémám, amit egy prostituálttal fogok megoldani. Egy személytelen, felejthető éjszakára vágytam, hogy legyen végre vége, hogy leomlassza végre valaki az általam épített falakat, s már olyan szinten vagyok szánalmas, hogy a professzionális segítségtől sem riadtam vissza. S most itt vagyok, várok és remélek. - Kérem, engedje őt fel. - mondom unott hangon a portásnak, majd felállok az ágyról és az ablakhoz lépek. Ideges voltam, görcsben állt a gyomrom, s a zsebembe nyúlok, hogy ellenőrizzem az óvszert, amit magammal hoztam. Talán hibát követek el, talán türelemmel kellene lennem, hogy találjak végre egy olyan lányt, akit megérdemlek, aki azért szeret, ami és aki vagyok, akivel nyugodtan és feszültségmentesen tudok megbeszélni mindent. Erről azonban már lecsúsztam, hiszen elterveztem a dolgot és ma éjjel el fogom veszíteni a szűzességem. Újra visszalépek az ágyhoz, a minibárból egy kis üveges whiskey-t veszek elő és megiszom. Ma este már a második, és lassacskán érzem is az alkohol hatását. Nem kellett volna, hiszen amikor iszom, mindig elvesztem az eszemet. Most azonban úgy éreztem, hogy kell nekem a gátlásaim elvesztéséhez, hogy kibogozzam a csomókat a hasamban, hogy elfelejtsek mindent, ami eddig meggátolt a vágyaim elérésében. Az apró palackot a másik mellé dobom a kukába, s egy flakon vízzel öblítem ki a számból a keserű és maró ízt. Amikor meghallom a kopogást, a palackot recsegve gyűröm össze az ujjaimmal, majd elhajítom, hiszen már nem lesz rá szükségem. Magamban mantrákat kántálok, nyugtatom magam, csitítom a vadul zakatoló elmémet, majd sóhajtok egyet és végül megszólalok. - Gyere! - kiáltom el magam, s háttal állok meg az ajtónak, hogy valamennyire rendezzem a soraimat, hogy eltöröljem arcomról a riadalom keltette ráncokat, hogy mosollyá változtassam grimaszaimat. Azt kértem a weboldalon, hogy szőke lányt küldjenek, vékonyat, sportosat, kék szeműt. Pontosan olyat, mint Sarah, mert vele akartam megtenni ezt a hatalmas lépést, de ő elárult. Most talán lesz rá esélyem, most talán mebizonyítom neki is, hogy érek valamit. Most talán férfivá válok.
Kifejezéstelenül bámulom magamat a tükörben. Nem tettem még mindig túl magam amit Herbert-el tettem ,és soha nem is fogom. De a tudat megnyugtat hogy,az Ő esélyei nagyon is megvannak arra hogy ,csodálatos élete legyen. Hisz egy remek srác . Továbbra is azt az érvet osztom hogy jól tettem hogy,elengedtem. Az egyik legfontosabb pillanatát nekem akarta adni ,én pedig tudom jól hogy csak elrontanám.... - Sarah! -zökkent ki gondolataimból Remington vészjósló hangja,ahogy mögém ér ,durván a hajamnál fogra hátra húzz. Ma úgy sem mer kezet emelni rám ,melyik férfi akarna egy agyonvert ribanccal kefélni nem igaz ? A tükörből nézz a szemeimbe ,én pedig megfeszülök. - Haladj ,sminkeld ki magad ,aligha hasonlítasz egy kurvára!- utasít ,majd ott hagy újra. Én pedig újra a tükörbe bámulok az arcom annyiszor volt már az én vásznam hogy ,már az a szokatlan hogy nem vonom be egy olyan maszk-al ami nem én vagyok. Hozzá is látok tehát ,az újabb remekműhöz ami majd tökéletes megjelenést kölcsönözz nekem . Ezalatt az idő alatt sok időm marad gondolkodni ,de szerencsére leginkább azon hogy mégis hogy működhetnek így a dolgok. Remington egy egész hotelt bekebelezett magának ,csak hogy egy igazi titkosított kéjbarlangot csináljon belőle. Sokkal inkább volt bár jellege mint hotel,de a látszatot fent kell tartani. A mostani vendégem kifejezetten szőke lányt kért ,leírva mindent amire még szüksége lesz egy nőben ahhoz hogy megtalálja a tökéletes társat aki minden vágyának eleget tesz majd. Ez még semmi nem volt ahhoz amit néha kértek tőlem ,így egy kicsit nyugodtabb szívvel mentem neki az egésznek. Szívvel ? Egy kurvának nincsen szíve,sem élete. Csak pénze ,és egy jól megszokott álarca. Mikor végzek az arcommal ,felkötöm szőke tincseimet ,majd magamra kapom a csipke fekete fehérneműmet amit egy hozzáillő combfixszel dobok fel. Még végignézek magamon ,majd kelletlenül magamra veszem a szatén köpenyemet és a magassarkúmat és elindulok az emeletre. Nem nagyon bámulnak meg ahogy az emberek mellett elhaladok eléggé kihívó öltözékemmel. Hisz ez itt megszokott ,út közben összefutok egy pincérrel aki éppen egy tálca pezsgővel egyensúlyozik. - Segítek . -ellenkezni kezd ,de én már le is emelek két pezsgővel teli kristálypoharat ,és vigaszként huncutan rákacsintok. El kellhet a pia ,nem nekem általában a pasik rettentően zavarban vannak ez miatt hogy ilyen szolgáltatásokhoz fordulnak,így valamivel el kell lazítani őket. Sarah rázódj vissza ,egy megszomorodott nőt nem kíván meg senki mantrázom magamnak ,majd az ajtóhoz érek és csak óvatosan bekopogok. Tompa hang válaszol a kopogásomra ,valamiért furcsa érzés támad bennem a hangja hallatán . De biztos csak azért van mert ,már régóta nem voltam ..amiért már megkaptam a jussomat Remington kezei által. Benyitok ,de gyorsan be is csukom az ajtót .- Remélem jó helyre jöttem ...ha nem akkor nagy szerencséd van . -mondom kuncogva míg az ajtóval babrálok. Mikor megfordulok ,egy túlzottan ismerős alak áll előttem ...és akkor abban a pillanatban nem csak a kezemben lévő poharak törnek ketté . Hanem én is. - Istenem ...- kapom a kezeimet az arcom elé kétségbeesetten ,remegek a szégyentől, attól hogy újra látom ,és hogy neki így kell látnia . De ha Ő itt van akkor Ő...? A kérdés elhall és szinte hallom a fülemben ahogy a szívem ,dobbant egy nagyot. Mintha csak azt pulzálná: Vége a játéknak.
Azonnal felismerem a hangját, hiszen minden részlete beleivodótt annak az esétnek az elmémbe. Ismert arc tekint vissza rám, hiszen álmodtam róla. Ismert testalak tárul elém, hiszen fantáziámban bebarangoltam minden egyes apró részletét. Ismert arckifejezés, hiszen meg mernék esküdni rá, hogy már vágott ilyen grimaszt pár nappal ezelőtt. Ha nem ittam volna, ha teljesen józan lennék, valószínűleg ledobom magam az ágyra, s összetörten kérem meg arra, hogy távozzon. Ha öt perccel ezelőtt érkezik, már marcangolnám magam, karókat vernék a szívembe, kampókat akasztanék a húsomba és fogókkal tépném darabokra a lelkem. Az alkohol azonban túl gyorsan hat nálam, ennyi idő is elég volt hozzá, hogy másképp lássam a világot. - Így sem nevezek még! - vigyorgom el magam, majd szemeim kikerekednek, hiszen csak most jövök rá, hogy tényleg Sarah áll itt előttem igen hiányos öltözetben. Beharapom az alsó ajkamat, ami mosolygás közben igen nehezen meg, majd elindulok felé és az sem érdekel, hogy cipőmmel az üvegszilánkon trappolok. Mit nekem egy másik műláb, azzal is megtanulok élni! - Ha ezt tudom, nem csinálok belőle akkora problémát, hogy még nem keféltem. Mondhattad is volna, hogy miben utazol, akkor még ott helyben leszophattál volna! - megérkeztem mellé, majd berobbanok a köztudatba úgy, hogy a hozzá legközelebb lévő falhoz támaszkodom szembe állva vele, és egy kacsintással folytatom. - Értem már McKay miért küldött hozzád! Ez volt a búcsúajándéka! Annyira imádom azt a fickót, hogy kurvával akart meglepni! Imádom! Böfögtem egyet, majd szipogtam, mert a buborékok felszaladtak az orromba, pedig nem is ittam szénsavasat. Ellöktem magam a faltól, egyenesen vele szemben állok meg, majd megcsókolom. Hosszan, szenvedélyesen, nyelvemet is segítségül hívva veszem birtokba ajkait, majd amikor eltávolodok tőle, nem bírom befogni a szám. - Csáó szivike! Nevetem el magam, majd az ágy felé mutatok, hogy tessék csak tessék, itten ma éjszaka a fiúból férfi lesz és showműsor sztárfellépője Sarah! - Egyébként van óvszerem, itt a zsebemből! - jobb mutatóujjam feltartom a plafon felé, majd bal zsebemben turkálók a másik kezemmel, s amikor megtalálom a szexuális védekezés első lövészárkát ... tök jó gondolataim vannak részegen ... akkor diadalittasan mutatom fel az érme nagyságú műanyagdarabot. - El nem tudod képzelni, mit paráztam azon, hogy megvegyem. A pénztáros néni majdnem elkérte a személyimet, annyira izgultam, de most jól vagyok. ÉS KÚRNI FOGOK! Ordítom el magam, amire egy dörömbölés hallatszott át a másik szobából, én pedig az óvszert a szám elé tettem, és csitító hangot adtam ki magamból. - Szerintem nem vagyunk egyedül! Várunk még valakit? Mert minél több, anál jobb! Ezt most találtam ki... Tényleg, szereted az anált? Mert én még sosem próbáltam, de ezt pontosan tudod, nem? KEZDJÜK MÁR EL!
Éreztem hogy valami nagyon nincs rendjén nála ,de az bárgyú vigyor amit az alkohol kölcsönzött neki ,csak még biztosabbá tett abban hogy ennek nem lesz jó vége. Nem vettem fel a szavait ,hisz bántak már velem ennél rosszabbul is,de amikor a bátyámat említette ,ökölbe szorult kezem és nagyon kellett koncentrálnom arra hogy,ne pofozzam fel itt helyben. Persze a csacsogást tovább folytatta ,még eközben egy csók is belefért neki amit én nem igazán viszonoztam csak hagytam tegye amit akar. Próbáltam magam meggyőzni hogy,ez nem Ő és csak a pia tette ezt vele. De azzal hogy a bátyámat a szájára vette ,semmi esély nem volt arra hogy,próbáljam normális irányba terelni dolgot. Úgy sem sikerült volna hát minek erőlködjek ? Utál és megvett ,Ő is csak egy olyan ember aki rádöbbenve az igazságra ott hagy és hátat fordít. Nem kérdezik a miértjét csak mennek ,hát menjenek is . Nincs szükségem rájuk. Herbert pedig megkapja amit akar,egy kurvát. Kitáncolok előle ,majd újra visszatérek ahhoz a Sarah-hoz akit nem az érzelmei vezérelnek... - Először is ,nagy segítség lenne ha befognád a szád ,ha nem megy segítek. Ráülök egész szívesen ..- jegyzem meg jeges hangon miközben a kis asztalhoz lépek és leülök elé. - Másodszor pedig várj egy pillanatot.- emelem fel az egyik kezemet ,majd a dekoltázsom mögül előhúzom a kis tasakot ,amiben fehér por rejlik . Négy csíkba elosztom ,és mielőtt a dumagép megint rázendítene ,gyorsan fel is szívom. Újra érzem a számomra megnyugvást okozó hatást ami egyszerre fokozza fel a bennem lévő feszültséget ,de egyben meg is nyugtat. Ebben rejlik az én vérfagyasztó mosolyom amitől általában beléjük fagy a szar is,bár Herbert állapotát elnézve szerintem kettőig sem lát el. - Nos...- lépdelek hozzá egészen közel ,és miközben egyre több kört teszek körülötte a kezeim táncot járnak rajta . Hol a karján ,hol pedig a mellkasán. - Mit szeretnél ...- suttogok a fülébe ,mialatt a nyakába csókolok ,és az egyik kezem a felsője alá kúszik. - Esetleg szeretnéd hogy a számba vegyelek,és közben folyamatosan téged nézlek ,miközben te azt csinálsz amit csak akarsz ,akár a hajamat is húzhatod ,addig amíg a fájdalomtól fel nem sikítok ,vagy annál tovább ...- rosszindulatú szavak kúsznak ki belőlem ,hisz ezek valós történések voltak az életem során ,szóval nem hazugság mint az életem nagyrészt. - Vagy esetleg megszeretnél ütni ? Kikötözni ,és megerőszakolni ,míg nem már azért könyörgök hogy hagyd abba . Mit akarsz tőlem Herbert ,hm?- állok most már elég és dermedt tekintettel nézek rá . Hát tényleg nem tanulsz Sarah,soha. - Akármit megtehetsz velem mint hallottad . Így essünk túl rajta ,aztán elköszönünk egymástól végleg. Milyen már hogy egy ilyen jó szándékú fiú mint Te egy kurva ismerőse vagy egyáltalán valamilyen kapcsolatba kerültél vele..undorító igaz ? - kérdem tőle ,de nem várok rá választ ,így csak ledobom magamról a köpenyt ,és elheverek az ágyon. Nem igazán számított már mit tesz ,annyi mindent túl éltem már ,ha megüt hát istenem volt már így ..Remington hetente egyszer megteszi. Mondhatni hozzá vagyok szokva. Idegenként néztem az előttem álló fiúra ,akinek pár napja készültem megnyílni ,mégis minek ? Ezért ? Saját gondolataimon gúnyosan elmosolyodom miközben őt várom. - Remélem azt ugye vágod hogy a bátyámtól kapott kuponod ,egy alkalmas szóval jól használd ki. - mondom sóhajtva ,közben lekapom magamról a melltartót és a hasamra fordulok ,ujjaimmal köröket írok le a lepedő peremén ,elgondolkodva tök értelmetlen dolgokon. Legtöbbször ez így működik ,kiélik a vágyaikat aztán elmennek ,viszont most más volt a helyzet erre pedig én igyekeztem nem koncentrálni. Csak arra hogy végigtudjam csinálni.
- Még puncit sem nyaltam, és nem biztos, hogy egy kurvával kellene kipróbálnom. - vigyorgok ismét, mert azért valljuk be, ez tökéletes riposzt volt az ő szájra ülős megjegyzésére. Jobb kéz bal váll, meg hasonlók és gratula Herbert, jól megmondtad neki. Aztán figyelem a mozdulatait, amint azt a fehér porocskát egyengeti csíkokba, majd mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, felszívja az orrába. Itt azért egy pillanatra lefagy arcomról a mosoly, s csak pislogok felé, mintha nem érteném az egészet, pedig nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy mit művel. Láttam már filmeken, olvastam is róla annak idején, azt viszont nem értem, hogy mihez is kell neki a kábítószer. Annyira gyűlöl, hogy inkább egy más világba menekül, csak hogy ne kelljen éreznie engem? Megrázom a fejemet, szemeimet becsukom és messzire küldöm a gondolatot, hogy aztán újra rápillantsak és közelebb lépjek. Szavaitól különös érzés fogott el, s ahogyan arról beszélt, hogy akár bánthatnám is, undorrá vált a furcsa benyomás. - Nem akarlak bántani... Miért akarnálak bántani? Fény gyúlt az elmémben, de az alkohol gyorsan kioltotta az alig pislákoló lángot, s ismét csak felnevetek, amikor megszabadul a köpenyétől. Hatalmasat nyelek, amikor meglátom a csipkébe bújtatott bájait, s ha nyitva lenne a szám, már valószínűleg elcsöppentem volna. Közelebb léptem, szavai pedig könnyedén pattogtak le rólam a whiskey ködén át, bele sem gondolok abba, hogy mit mondott. Csak a hús kötötte le a figyelmem, amikor még egy lépést megteszek, majd megrázom a fejemet, amikor a bátyját emlegeti, de miért emlegeti őt? Mi köze van neki ehhez az egészhez? A kérdés lepereg rólam, mint ahogyan róla is lepattan melltartója, azt viszont nem értem, hogy miért forul hasra. Viszont ezzel sem törődöm túl sokat, hiszen mire az ágyhoz értem, nadrágomban sátrat vert a férfiasság. Leültem mellé, s vádliján húztam végig jobb kezem mutatóujját, szinte beleborzongtam abba, hogy milyen sima és puha a harisnya anyaga. - Ez nagyon jó... Nyögöm ki végre annyi másodperc hangtalanság után, majd feljebb vezetem fürkész kiváncsiságom a combján, egyenesen a hátsójáig. Bőre olyan puha volt, mint a bársony, mintha selyemfonallal átszőtt kasmírt érintettem volna, s miközben figyelem őt, arcom teljesen komollyá válik. - A szádban akarok elmenni. - ujjam újra lefelé vándorolt, majd cirógatni kezdtem combjának belső oldalát, néha a bugyijáig is elérve a mozdulatokkal. Aztán lehajolok mellé, ajkaim gerincéhez érnek, s apró csókokkal halmozom el feszes bőrét, bordáinak kitapintható csontjait, törzsének oldalsó éleit. - Végig a szemedbe akarok nézni. Vigyorgom el magam, de ez inkább volt egyféle gyermeki kuncogás, mintsem az alkohol és a vele kapott magabiztosság megnyilvánulása. Hiszen ezeket a szavakat még sosem mondtam ki, még sosem jutottam el eddig senkivel, s most, hogy nála meg mertem lépni a következő szintet, örömmel töltött el.
I was born sick, But I love it Command me to be well
Kemény szavai már nem is zavartak hisz egy kősziklának ütköztek. - Most mégis valamiért egy kurva társaságában vagy.- vonom fel a szemöldökömet ,majd hagyom hogy a kezei felfedező útra menjenek a testemen. Persze abban azért reménykedem nem élvezz a gatyájába ,már ettől hogy hozzám ér. Nagy lépés ez így is neki ,csak kár hogy a felére nem fog emlékezni,mert olyan részeg mint az albán szamár. Azon sem csodálkoznék ha elaludna ,bár elég ébernek tűnik. Éhes tekintettel pásztázza végig a testemet. Még meghitt pillanatot is kitudnék az egészből csikarni ,de annyira kegyetlenül viselkedtünk egymással ,hogy már azon lepődnék meg ha kedves lenne. Végül is igaza van ,csak egy kurva vagyok. Miért ne kezelhetném én is úgy őt mint az összes többit. Adok nekik egy üres semmitmondó éjszakát ,ami számukra egy világra szóló élmény ,nekem pedig csak teher. Mert a férfiak agya így működik ,minél mocskosabb annál jobb ,ezért vagyunk mi kurvák. Mert minden kibaszott kívánságát teljesítjük ,ha akarjuk ha nem. Bárcsak ilyen könnyű lett volna most is ,és ne akartam volna Herbertnek elégtételt adni amiért becsaptam őt . Nem állt szándékomban őt bántani ,ha nem lett volna az a bánatos levél talán nem lenne itt ,de akkor lehet évekig nem jutott volna el erre a pontra. Franc se tudja ,egy valamiben tudtam neki segíteni . De azok az apró puszi... egyre felgyorsult a lélegzetem és a lábam alól kezdett kicsúszni a talaj. Sarah Koncentrálj a francba is. Sebesen a hátamra fordultam ,így már láthatta a kebleimet is. Ami nem éppen nevezhető nagynak ,de pont illeszkedett a tenyeréhez. - Jól van ...- sóhajtok majd fel ülök ,és lovagló ülésben az ölébe ülök úgy hogy a szemébe tudjak nézni. Még mindig túl józan vagyok,kevés volt az a négy csík... - Segítek neked ...persze csak ha Te is akarod.- simítok végig az arcélén ,közben folyamatosan nézem kisfiús vonásait . - Megtanítom hogy érj hozzá egy nőhöz,hogy amikor majd felbukkan álmaid nője ,ne bújj vissza a csigaházadba . - rázom a fejemet.- Egy feltétellel ,elfelejtesz engem ,mintha nem is léteznék . Ha látsz az utcán ,nézz át rajtam . Így könnyebb lesz....- suttogom a szájába majd mélyen és szenvedélyesen megcsókolom ,közben az egyik kezem a hajába folytatja útját a másik pedig mohón készteti arra hogy szabaduljon meg a pólójától. Minden erőmre szükségem lesz hogy lelkileg ne essek szét . A kokain nem segített ,Herbert újra összezavarta a gondolataimat ,amit sürgősen jó mélyre kell ásnom és csak arra figyelni hogy neki jó legyen. A csók egyre szenvedélyesebbé válik a testem pedig egy ütemben a csókkal forrósodik fel . A félelem hatalmasra nő bennem ,de közben körbeölel az ismerős izgatottság ami egyre inkább magával sodor,de abba kell hagynom . Akarom hallani a válaszát,addig nem teszek semmit. Mellkasára téve a kezem simítok végig rajta ,és mélyen a szemébe nézek. - Nos ? - kérdem majd elmosolyodom. - Azt a részét is hallottam hogy a számba akarsz elmenni ne aggódj azt is megkapod.-kacsintok rá. div>
Az ölembe ül. Érzem, ahogyan teste nyomja a két combomat, ahogyan elönt a forróság az apró tehertől, amit lénye jelent. Miért akar segíteni? Ennyire szánalmas nem lehetek, hogy egy kurvának a nemességére legyen szükségem! Ennyire nem lehetek visszafejlődött, hogy még így az alkohol hatása ellenére is kelljen a bátorítás. Nem! NEM! S már éppen lelökném magamról, már éppen felemelném újra a hangom, amikor megérinti az arcomat, lágy tapintása végigsiklik három napos borostámon, szemeim becsukódnak, mintha mindig is arra lennének kárhoztatva, hogy ne lássák az előtte kibontakozó látványt. Pedig nézném a vonásait, magamba fogadnám annak a tökéletes teremtménynek az egészét, amilyennel még soha nem találkoztam, tekintetem csüngne hibátlan ábrázatán, szőke fürtjeivel keretezett arcán, hasítóan kék lélektükrein, ajkának legapróbb mosolyra húzódó rezdülésén. Csak hallgatom, s szavai vágyat ébresztenek bennem, nadrágomban egyre csak szűkül a hely, levegővételeim egyre csak rendszertelenebbek lesznek, szívem pedig ki akar ugrani a mellkasomból, annyira magával ragad a múlt, a jelen és a jövő. - Felejtselek el? Tekintetemet az övébe fúrom, s talán mondanám is tovább, de csókja elnémít, hangtalan szenvedője leszek az imént felfestett alkunak, kitaszítottja a lehetséges folytatásnak. Nem találom újra a szavakat, amikor a pólóm követeli magának, amikor megszabadulok az anyag fojtásától, amikor felhevült testem találkozik a szoba kellemetlen hűvösével. Újra kérdést szegez felém, újra firtatja az ultimátumot, újra követeli tőlem a választ, melyet képtelen voltam megadni neki. Mintha lakatot lehelt volna csókjával a számra, mintha minden cselekedetét arra hegyezné ki, hogy megtartson maga mellett, mégis a szavai, azok a mennyei mannaként fülemben visszhangzó szavai el akarnak lökni. Elmarni és elfelejteni. - Ha ez az ára, akkor inkább menj el. - kimondtam, a whiskey elég erőt adott, hogy hangommal tudjam megformálni a lelkemben kavargó gondolatokat, hogy felvállaljam önmagam, hogy az lehessek, aminek valójában tartom magam. - Akarlak téged, itt és most. Akarom a tested... Végignyaltam bal mellén, rettentő sok időt körözve bimbója holdudvarán, szopdosva és kényeztetve az érzékeny részt, majd amikor elszakadtam tőle, ismét csak tekintetét hívtam a sajátomba. - ...akarom a gondolataid... Nyakába csókoltam bele, magamhoz szorítva gyönge alakját, követelve testének forró melegét, fürödve aurája émelyítő illatában. Nyakizmán haladtam felfelé, apró puszikkal kövezve ki felfedező utam, s amikor a füléhez értem, cimpáját haraptam be ajkaim közé, miközben nyelvem a lágy részeket izgatta. - ...akarom az érzéseid... Engedem el végül, majd ujjaim gerince mentén érnek el a hátsójához, bugyijának falatnyi anyaga alá csusszanva a hivatlan vendégeimet. Erősen ragadom meg, mintha sosem akarnám elengedni, majd ismét csak felnézek rá, elveszek igéző szemeiben, pisze orra alakjában, szőke tincsei varázsában. - Akarlak Sarah... - rettenek meg egy pillanatra attól, amit mondani fogok, de az alkohol leküzdi a bennem éledő gátakat, elmossa az akadályokat. - S tudom, hogy te is akarsz... Mert olyan ellenállhatatlan vagyok! Vigyorgom el magam és végre megcsókolom.
Minden egyes szava éle késként hasított belém ,nem tudtam mit tegyek. Hisz nem józan,lehet csak az ital mondatja vele. És amint fel kell megbánja az egészet. A játék amit a testemmel űzött egyre jobban lökdösött bele a csapdájába ,amit magamnak állítottam fel gyakorlatilag. Most a saját módszeremmel győztek le és kerekedtek felül rajtam. Alsó ajkamba beharapva élveztem az érintéseit ,amik inkább egy határozott férfié voltak mintsem egy szűz fiú-é. Biztos hogy szűz ? Gondolkodom el ,vagy csak ennyit tesz az alkohol. Próbálom magam megerőltetni és felébredni az érintése és a csókjai által okozta komából. Ez rosszabb volt mint bármelyik drog. A kezeim közé fogom újra az arcát ,és úgy nézek a szemeibe ,de a vágy elködösített mindent előttem. - Pedig gyűlölnöd kéne . - suttogom neki halkan ,miközben a rázom a fejemet. Kezeim pedig ellent mondanak annak amit mondtam neki. Túlságosan akarom most őt ahhoz hogy azon gondolkodjak ki a legjobb döntés így csak kiszakad belőle.-Annyira sajnálom ..- már előre kérem a bocsánatát mert tudtam jól hogy meg fogja ezt bánni. Rásegítenek csak hogy megszabaduljak a bugyimtól ami alig takart valamit ,néha feleslegesnek is érzem magamon,most pedig egyenesen irritál hogy még mindig rajtam . Így tornász ügyességgel bújok ki belőle ,úgy hogy továbbra is az ölében maradjak. Majd apró csókokkal halmozom el a testét ,egészen megállva a gatya vonaláig . Letérdelek elég és elkezdem gyakorlatiasan kigombolni. Persze így hogy a férfiassága az anyagnak feszül ,kicsit nehezebb a dolgom ,de megoldom. - Azt hiszem ideje neked is jobban levetkőznöd ,mert így aligha tudom használni a számat ..- jegyzem játékosan . Végignézek rajta ,mintha az tekintetemmel le tudnám vetkőztetni,majd az egyik kezemmel elkezdem róla lefejteni a nadrágot.
Kezdett untatni a folyamatos öngyűlölete, mert ha létezik egyáltalán ilyen kifejezés, akkor bizony teljes mértékig elsüppedt benne Sarah és ahogyan újra kimondja azokat a szavakat, kissé elfordulok tőle, gondolataimat azonban nem osztom meg vele. Mindenkinek nyomják mázsás súlyok a vállát, mindenkinek van fagyott mogyoró a zsákjában a csodálatosan becsomagolt ajándékok mellett, mindenkinek vannak titkai, amit nem akar mással megosztani. Nekem is vannak, s ettől utálnia kellene? Vagy nekem őt azért, mert prostituált? Esetleg ennél több? Hogyan tudnám gyűlölni, amikor ez az egész jelenet, ez a vágytól és szenvedélytől túlfűtött találkozás más érzéseket kezd táplálni bennem? Próbálok neki segíteni a bugyival, de ő annál sokkalta ügyesebb, hogy szüksége lenne rám benne, így csak elkerekedett és csodálkozó szemekkel figyelem a mozdulatait, megfeszülő izmait érintem és csókolom, mellének gömbölyded formáit kényeztetem, testének legapróbb porcikáját is ujjaim elszánt fürkészésével fedezem fel. Hogyan tudnám gyűlölni, amikor ennyire gyönyörű, vagy talán egyetlen harapás a hibátlan külsőbe rothadó belsőt fedne fel? Meg kell tudnom, így a nyakába harapok, nem túl erőszakosan, de eléggé durván ahhoz, hogy esetleg felszisszenjen, s talán éppen emiatt csusszan le az ölemből, éppen ezért térdel le előttem, s amint kigombolja a nadrágom sliccét, szemem szemeibe fürdőzik meg, abba a gyönyörűen vakító kék óceánban. - Hisz most is használod a szádat. - mosolygom el magam, bárgyú vigyort festve az arcomra, majd felállok, hogy a nadrág akadálymentesen hulljon alá a combjaimon. Hús, fém és műanyag tárulkozik elé, majd amikor boxeralsóm is bokám vonalánál landol, meredő férfiasságommal találja szembe magát. Nincs és sosem volt okom panaszra, bár azt szokták mondani, nem a méret a lényeg, hanem a pajkosság. Az előbbit rendben találom, az utóbbit pedig Sarah gondoskodó kezeire, szájára és nyelvére bízom. - Azt hiszem, mégis jobb, ha leülök. - megsimogatom a haját, ujjaim egy pillanatra elvesznek a szőke rengetegben, amikor kissé szédülten foglalok ismét helyet. Talán túl sok vér zúdult ki a fejemből, túl hirtelen álltam fel az imént vagy csak a szenvedély játszik velem furcsa játékot, de amint egy kezemmel ágyékomra húzom, úgy másik markom egy párnát nyalábol fel, amit tarkóm alá fektetek, hogy ne maradjak le semmiről. - Csak a szádat használd, kézimunkázni én is tudok... Parancsolok rá szeliden, majd mindkét kezemmel hajába kapaszkodok és ajkait izzó férfiasságomra húzom. Hosszan, nagyon hosszan, már-már erőszakosan tartom fejét alfelemen, mélyre fúrva magam a torkába, s az érzés, az ölelő és szorító érzés mennyei tapasztalattal fűti lelkem és testem egyaránt. Mintha egy másik dimenzió kapuit törtem volna át, mintha Lilu Dallas világjegye lenne a kezemben és ismeretlen csillagrendszereket fedeznék fel, mintha egyetlen pontba sűrűsödött volna a létezés és azt a törékeny másodpercet most csak én élem át Sarah-val. - Istenem! - szakad ki belőlem, amikor elengedem fürtjeit, s rá bízom a továbbiakat, hiszen ebben ő a szakértő és tudására teszem fel további boldogságomat. Kezeimet tarkómhoz húzom fel, tartva és támasztva magam figyelem őt, szemei sarkában talán megjelent könnycseppet, elmosódni látszódó sminkjét, szopásra termett szájának gyönyörű munkáját. Mosolygok a kifejezést újra megjegyezve magamban, s valóban, őt arra teremtették, hogy férfiak játékszere legyen, tökéletes célszerszám a vágyak kiélésére. És most ő az enyém, csak az enyém... Erre az éjszakára megvettem magamnak a szerelmét. Erre az éjszakára enyém vagy Sarah Adler!
Sok mindent megéltem már ,pedig csak 24 éves vagyok. Mázsás súlyokat cipeltem a hátamon ,amiket igyekeztem elengedni és taszítani magamtól. Mégis valamiért még mindig ugyanott tartottam ahol négy éve , mások testi öröméért teszek. Mindegy hogy férfi vagy nő . Mondhatni jól értettem a vágy nyelvén ,túlságosan is jól beszéltem ezt a nyelvet. Hány férfit láttam már összetörni a tekintetem alatt ,amikor elhitték hogy Ők az egyetlenek számomra ,aztán jött a csúf igazság. Kurva vagyok ,teremtenem kell egy illúziót ,amit majd később lerombolok hogy,még csak eszükbe se jusson belém szeretni. Így voltak összerakva ,én pedig szétszedtem őket. Nem mondanám hogy teljes egészében sikerült összeszerelnem őket ,mert egy-két alkatrészt magammal vittem. És csak szégyenérzetet hagytam magam után . Most pedig ahogy Herbert előtt térdelek nem egészen vagyok biztos abban hogy Ő is ezt érdemelné. Rendes srác ,igaz hogy valamilyen módon Ő is megsebzett ,de éltem már meg rosszabbat is. Ha tehettem volna abban a pillanatban lebeszélem amikor megfordult az a gondolat a fejében hogy egy kurvának adja azt ami egy rendes lánynak nagyobb kincs. De nem voltam olyan helyzetben hogy ,tanácsokat osztogassak vagy a helyes irányba tereljem ,pont Én ?! Vicces is lenne. Figyelem a mozdulatait ahogy teljes egészében hagyja hogy meglássam őt . Annyira már ismertem hogy,tudjam ez neki nagy lépés és ha nem lenne talaj részeg akkor hezitálna ,vagy legalábbis gondolkodna nagyon erősen a végkifejleten. Vagy megvetően méregetne engem. Mindenki így tett aki megtudta mi vagyok,kivéve azt a pár embert aki ,kitartott mellettem , a fene se tudja miért. Mivel már minden lapomat kijátszottam előtte akartom ellenére ,és épp leszopni készülöm őt ,így a végkimenetelét jól ismertem a dolognak. - Rendben .- válaszolom ,majd hagyom hogy kiélje személyiségének azon felét amit Ő magában teljességgel elnyom. Hagyom hogy a hajamnál fogva magával vonjon ,végül az ajkaimmal magamba fogadom őt . Nyelvem lassú táncba kezd a férfiasságán ,miközben egyre mélyebben veszem a számba . Mikor a torkomat eléri ,kicsit megszorul egy bizonyos ponton , a reflexeim ezt diktálják ,de én továbbra sem tágítok. Hajtom őt az öröm felé egyre feszesebb ütemmel. Néhol felnézek rá hogy figyeljem a reakciót ,hogy mikor jön el az a bizonyos pont amikor újra lassítanom kell. Ez szinte már egy játék volt számomra ,amiben nem kevés rutint szereztem. Kezemet is segítségül hívva ,markolok rá hímtagjára és ajkaimmal egy sebességben kezdem el őt kényeztetni . Ilyenkor előfordulhatott bármi ,igazából mindenre fel voltam készülve . Hisz elfogja veszteni az irányítást maga felett ,és már nem a józan ész fogja diktálni a szabályokat ,hanem csak is én. Kicsit még jobban ráfeszítem a számat ,néhol még a fogaimat is végighúzom rajta gondos óvatossággal, csak annyira tette meg ezt hogy még jobban a kéj melengető karjaiba lökdössem őt.
[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] ⁞ SZAVAK SZÁMA ⁞ MEGJEGYZÉSED HELYE ×
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok ide, pedig az emberi élet normális menetébe beletartozik, hogy előbb vagy utóbb, de mindenki talál magának egy párt, akivel először... S nekem most egy kurva jutott, akit én választottam, de akkor sem szeretnék mást, ha nem játszott volna ilyen sanyarú játékot velem a Sors. Tudom, botorság ilyet mondani azután, hogy csak kétszer találkoztam vele, de Sarah tökéletes volt. Nem, félreértés ne essék, nem voltam látnok, hogy kifürkésszem agyának legszentebb titkait, csak érzem, hogy ő lehetne az igazi. Hogy mellette önmagam lehetnék, hogy nem akarnék neki megfelelni, csak léteznél, élnék mellette, hagynám, hogy megtörténjenek velünk a dolgok és nem görcsölnék rá mindenre. Az ajkai közé vesz, torkomból forró levegő áramlik kifelé, sóhajként hagyva el a számat a felgyülemlett feszültség, melyet az alkohol nem teljes egészében mosott el. Hátrahajtom a fejemet, úgy élvezem a farkamra fonódó forróságot, a mennyei puhaságot, amit a lány és a nyelve jelent. Nem így képzeltem el a dolgot, illetve nem tudtam ilyennek elképzelni, hiszen ez még annál is jobb volt, mint amit csökött agyam fel tudott festeni az érzelmek palettájára. Éreztem, hogy kitöltöm, hogy megakadok torkában, hogy küzd a reflexei ellen, én pedig csalárd módon hajtom még mélyebb teljesítményre. Ujjaim a fejére feszülnek, tartom a pillanatot, nem hagyom eltűnni a másodpercet, erőszakkal követelem magamnak a szívdobbanásnyi időt, majd hagyom, hogy fellélegezzen, de csak annyi időre, hogy szusszanjon, hiszen visszatolom férfiasságom a szájába. Pontosan úgy, mint egy pornófilmben, egy undorító, gyomorforgató, kizsákmányoló filmben, egy olyan helyzetben, amit én is ki akartam próbálni. Éreztem, ahogyan nedvesség csorog le a hímtagomon, a nyála volt az, ami megjelent meredő húsom törzsén, mire a szőke tincsekbe marok és elemelem fejét a lágyékomtól, majd hosszan, nagyon hosszan pillantok a szemeibe, s meg kell köszörülnöm a torkomat, mert egyszerűen nem jönnek a szavak, nem tudok beszélni. - Nyald tisztára! Követelő vagyok, parancsoló és gyilkos szándék visel, így meg sem várom a válaszát, újra magamra húzom, s ha lehet, még mélyebbre fúrom magam, mint az előbb, ami lehet, hogy még erősebb reflexet indukál benne, mint az előbb, viszont nem érdekel. Nem érdekel, hogy mi van vele, hogy mennyire tökéletesnek tartottam az előbb, most csak egy cafat hús nekem, egy préda, amit becserkésztem és megszelídítettem, akiért fizettem és akitől most követelem a jussom! - Élvezed, igaz? - nem hagytam válaszolni, nem engedtem el, nem hagyhattam, hogy megszólaljon, mert akkor emberré válik, szavai elfújják a benyomást, hogy mindent megtehetek vele, hogy tulajdonlom, hogy csak az enyém! - Élvezd csak! Nem érdekel, ha megkönnyezi, ha a sminkje elfolyik a folyamatos támadásaim miatt, ha nyállal kevert gyomorsav bukik elő az ajkaiból. Csak én számítottam, az én igazam, az én élvezetem, az én gyönyöröm, az én beteljesülésem, s ahogyan vadul toltam péniszem az arcába, úgy éreztem, hogy ez lassan be is fog következni. Tempót válthattam volna, hogy csaljam még a másodperceket, hogy húzzam a szenvedélyt, hogy ne érjen véget ilyen gyorsan, de végeztem... S ahogyan egy pillanatra összegörnyedtem, úgy kapaszkodtam meg a fejében, úgy szorítottam magamhoz és úgy lövelltem ki a torkába. A falióra tanulsága szerint három és fél perc. Minden másodperce megérte.
Egy igazi nőnek mindig a tisztelet a legfontosabb ,legalábbis ezt próbálták minden áron belém sulykolni míg a nevelőszüleimmel laktam. Akkor még talán fontolóra vettem az esélyeimet ,hisz elég fiatal voltam , a lehetőségeim száma megszámlálhatatlan volt. Viszont azzal senki sem lesz boldogabb ha valakitől megkapod a kellő tiszteletet. Nem tűnnek el a problémáid ,és nem fognak többen szeretni érte csak azért mert van tartásod. Nekem nem volt meg egyik sem ,talán tartásom még valamelyest volt ,de egy ilyen helyzetben alázatosnak kell lenned és megadnod a férfinak azt a látszatot hogy Ő az atya úristen. Ez volt az egész lényege ,Ő egy felpumpált önbizalommal tér haza Te pedig ,próbálod magad összekaparni a földről kevesebb sikerrel. Ezek tudatában nem lepett meg hogy,Herbert agyát ugyanúgy elködösítette ez a nagy volumenű érzés. Férfiból van ráadásul ,minden bizonnyal dühös rám. Így nem csak ,azt akartam hogy önbizalma legyen ,hanem hogy kidühöngje magát rajtam. Ha ettől jobban érzi majd magát nekem is könnyebb lesz és a nem létező lelkemnek. Így készségesen hagytam minden mozdulatát ,igaz hogy már régen túl volt azon a határon amit a torkom elbírt ,de nem számított. Izmaim vészesen próbálták tartani vele a tempót ,ahogy a nyelvem is ,de esélytelen volt ,erőszakos mozdulataival nem tudtam felvenni a versenyt,így csak a magam tempójában tudtam neki adni valamit. Küzdöttem azért hogy a torkomat mardosó sav a helyén maradjon ,de a folyamatos inger hatására nem bírtam . Ahogy kényszerített hogy a szemeibe nézzek legszívesebben nem néztem volna rá , az a fene nagy büszkeségem vissza tartott ,de aztán Ő győzött és felvettem vele a szemkontaktust. Már nem igazán láttam benne azt a fiút akit megismertem ,csak egy ösztönlényt. Ahogy megint magára kényszerített megtettem amire kért , a keserű szájíz felkavarta teljesen a gyomromat és az sem segített hogy nem kímélt egyszer sem. Ami annyira talán nem is bántam ,így egyszerűbb lesz minden Ő kurvának tekint én pedig majd egy ugyanolyan férfinak aki a határaimat feszegetve kihasznált ilyen ez az üzlet. Éreztem hogy az egyre gyorsabb tempó hatásra hímtagja szinte már a szájpadlásomnak feszült ,így pár pillanat múlva a számba élvezett. Nagyon koncentrálnom kellett hogy csak nyeljek és ne gondoljak semmi másra ,túl gyakorlatias voltam már ahhoz hogy itt basszam el. Így amikor az utolsó cseppet is lenyeltem, lefejtettem magamról a karját és fel álltam . Igyekeztem nem mutatni hogy a jelenlegi állapotom lent van a béka segge alatt ,így kihúztam magam ,és letörölve könnyeimet lenéztem rá. - Remélem elégedett vagy ,ha nem akkor esetleg hívhatok még mást is .- teszem hozzá ,majd elkezdem összeszedni magam . Kapkodó kezekkel veszem magamra a melltartómat és ,minden mást ami még rajtam volt. - Mint mondtam ...- lépek oda hozzá ,és vissza helyezem mellé azt a pénzt amit értem fizetett.- Neked másképp kell fizetned . - nézek komolyan a szemébe .
[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] | SZAVAK SZÁMA MEGJEGYZÉSED HELYE | ×
Hogy elégedett voltam-e? Ebben a szent pillanatban fogalmam sem volt a szó jelentéséről, sőt, egyetlen ép gondolat sem volt a fejemben, csak szenvedéllyel teli, ziháltan körülírt, vággyal fűszerezett boldogság, mely majdnem kitódult a fülemen keresztül és beterítette az egész szobát. Nem értettem, hogy miért volt ilyen gyorsan vége, de őszinte leszek, nem is érdekelt, csak az foglalkoztatott, hogy megtörtént, hogy Sarah-val történt meg és élveztem. Végre valami olyan történt velem, amit élvezhettem, ami túlmutatott azon a szürkeségen, ami az elmúlt évben voltam, ami szivárvánnyal töltötte be a szívemet és mentesített minden feszültség alól. Nem láttam, hogy könnyezik, nem is érdekelt, még mindig az ágyon fekve élvezkedtem, de ahogyan öltözni kezdett, félelem fogott el. Többre vágytam, többet akartam, nem lehetett ennyi és maradnia kellett, de ahogy hirtelen ocsúdtam az élvezetekből, olyan sebességgel akart kilépni a szobából. Közelebb hajolt, szemünk egymásra talált, s már éppen csókoltam volna az ajkait, amikor megszólalt. Nem tudom, hogy eddig hol tartotta a bankókat, de most a mellettem lévő asztalkára került, én pedig nem értettem az egészet. Amit tesz, amit mond, ahogyan viselkedik, s csak az ösztöneim cselekedtek, amint megragadtam a karját. - Még a pénzem sem elég jó neked? - hangomba kétely és értetlen zöngék vegyültek, mert nem értettem egyetlen szavát sem. - Téged akarlak, miért kellene másik lány? Felültem, mire ezek a mondatok elhagyták a számat, majd átkulcsoltam szabad kezemmel tarkóját és magamhoz húztam. Megcsókoltam, ha engedte, s ha ellenkezett, akkor legalább megpróbáltam összeforrasztani ajkainkat, s ha tudtam, magammal húztam az ágyra, hogy teste uralja az enyémet. Elengedtem a csuklóját, magamhoz láncoltam derekát körbefogva, majd átfordultam vele, hogy immáron én legyek felül, hogy az én akaratom érvényesülhessen jobban. - Nem mehetsz el ilyen gyorsan, az egész éjszakát kifizettem! - tekintetem őrült volt, követelő és erőszakos, akartam őt, szerettem őt, imádtam őt, hát nem látja? Nem tudja, hogy csak rá van szükségem, hogy más nem érdekel, hogy csak vele lehetek boldog? S ő csak mellettem lehet igazán nő, hogy mennyire szerencsés, hogy találkoztunk? Nem látja be, hogy kellünk egymásnak? - Miért csinálod ezt? Miért gyűlölsz? Miért vetsz meg? Erőtlenül zuhantam rá, izzó testem az ő fagyos jelenét próbálta felmelegíteni, de nem tudtam, mennyi sikert érhetek el nála. - Tudnálak szeretni, mindent megadnék neked, csak ne lökj el magadtól. Kérlek, kérlek, adj nekem esélyt! Kérlek! Fülébe suttogtam a szavakat, s vártam, vágytam, hogy igazat adjon nekem. Hogy minket egymásnak teremtettek, hogy nekünk együtt kell lennünk, hogy elszakíthatatlan kapocs van kettőnk között. - Hadd szeresselek, kérlek Sarah, hadd szeresselek! Kérlek...
Megtagadni magadtól valami olyasmit ,ami alapjába véve az ember egyik lételeme a legnehezebb dolog volt számomra. Elfelejteni ,megtagadni az érzelmeket ,nem túl tanácsos . Viszont abban a világban ahol én éltem ,ez volt a bevett szokás,és ez kellett ahhoz hogy igazán oda tudjam magam adni valakinek a teljesség igénye nélkül. Fárasztó volt ez ? Roppant mód ,de egy idő után már-már ez volt a normális és nem számított semmi ,és senki. Még saját magam sem. Most pedig hirtelen újra itt vannak az én démonjaim akikről megfeledkeztem és elrejtettem őket egy olyan helyre ahol még én sem találom meg. Csak hogy ez nem így működött. Attól mert elraksz valamit jó mélyre ,attól még ott van és várni fog téged hogy mikor csaphat le újra . Aztán pedig küzdhetsz ,és szenvedhetsz . Saját magamnak ásott gödörből ,talán az évek alatt alkottam egy csodaszép medencét ,amiben tükör tiszta a víz ,és a luxus veszi körbe. Viszont azt elfelejtettem hogy ,bele is tudsz fulladni ebbe a medencébe. Belefulladni a saját medencédbe? Cink . Most ez történt ,ahogy ,Herbert-re néztem teljesen összezavarodtam ,és tudtam ha bárminek is engedek akkor előbb utóbb őt is tönkreteszem. Ha már nem megtettem. Ő,nem ezt érdemli ,nem egy ilyen lányt mint én. Sokkal jobbat ,de valamiért neki mégis én kellettem legalábbis az ital jelenleg ezt mondatta vele. Gyengéden viszonoztam a csókját ,alaposan megízlelve ajkait ,és csak erőtlenül hagytam magam neki bármit is csinált velem. Nem volt már erőm vele ellenkezni ,sem az érzelmeimmel azt hiszem belefáradtam a harcba és mindabba amit én képviseltem ebben a lehetetlen helyzetben. Miért mondd nekem ilyeneket ? Miért pont nekem ? Szívem fájdalmasan kezdett lüktetni ,és a gombóc egyre csak nőtt a torkomban. Kezeim a hajába túrva kalandoztak el ,és cirógatták finoman ,nem tudom hogy ezzel őt vagy magamat akartam nyugtatni ,igazából fogalmam sem volt mit csinálok. Ezek már rég nem egy prostituált érintései voltak. - Nem gyűlöllek és nem vetlek meg .- mosolyodom el halványan .- Én csak magamat gyűlölöm és mélységesen vetem meg . Ez nem neked szól Herbert ,hidd el nekem . Soha nem tudnék irányodba így viselkedni ,mert ...-kezdek bele ,de elhall a hangom és csak megsimítom az arcát .- Annyira sajnálom ,el kellett volna mondanom már az elején mindent neked .-rázom a fejemet ,és erősen beharapom az alsó ajkamat mintha ezzel vissza tudnám fogni az elmémben és a szívemben dúló véres harcot . - Hidd el,nem éri meg az a sok fájdalom ,és kín . Szívem szerint engednék neked nagyon is ,de az eszem mást diktál ,nem tehetem ezt veled . Te pedig nem hozhatsz ilyen döntéseket ,míg ital van a szervezetedben ,Te is tudod jól hogy csak ez mondatja veled ezeket .- nézek fel rá ,nem tudom hogy fog reagálni a szívem egyre gyorsabban kezd verni,mert egyszerre aggódom és tenném meg vele azt amit még senkivel sem tettem meg. Így mielőtt megvárnám a választ magamhoz húzom őt még szorosabban és lecsapok az ajkaira szenvedélyes fájdalommal. Ahelyett hogy elengedném most magamhoz láncolom őt mindkét karmommal ,amely a nyakára fonódik és még jobban nyomatékosítok a csókon
Nem hagy nekem választ, nem engedi, hogy feleljek egyetlen szavára sem, inkább elhallgattat egy csókkal és szenvedélybe, vágyba hívja a testemet, játszi könnyedséggel tüzel fel újra és akarom őt, testem minden egyes porcikája azért lüktet az érzelmek tomboló viharában, mert rá van szükségem. Nem egy másik lányra, nem egy szentre, hanem pontosan rá, minden erényével és titkolni vágyott bűnével egyetemben. Szerelem? Talán, nem tudom, nem értem, nem vagyok képes szavakba foglalni, hogy milyen harcok dúlnak a szívem és az eszem között, de most az egyszer, életemben egyetlen egyszer hagyom, hogy a lüktető, dobogó motor hajtsa a válaszaimat, s egyetlen szót, egyetlen aprócska szót ordít, zúdít rá minden érzékemre, hasítja ketté teljesen a kételkedés legapróbb szilánkját is. - Akarlak... - ki merem mondani, ki akarom mondani, tudom, hogy nem hiszi el, hogy el akar küldeni, hogy minden egyes testrésze ellenkezik az ellen, hogy egy hozzám hasonlatos sráccal kezdjen ki, de nem tehetek róla, nem tudok mit tenni, nem uralkodok már magamon, ha itt csókolhatom, ha szoríthatom, ha érzem bőrömön testének delejező melegét, ha orromat hajának parfümös illata lengi be, ha ajkaimon érezhetem bársony bőrének varázslatos ízét. Erőre kapok, kezeimmel vállai mellett támaszkodom meg, s szemeibe nézek, azokba a csodálatos és zafírként tündöklő szemeibe, melyek csillagok, üstökösként fénylő kéklő gyémántok kettőnk felfedezésre váró égboltján. Szuszogtam, s csak néztem őt, szavaim elakadtak, hiszen már mindent elmondtam neki, mindenről tud, amit hallania kellett, már tudja a legféltettebb és legbensőbb titkomat, hogy szeretném, imádnám, a tenyereimen hordoznám, hogy nem érdekel a múltja vagy a jelene, csak a jövője. A jövője velem. - Érezni akarlak... - hatalmasat nyelek, izzadságcsepp jelenik meg halántékomon, mely a lepedőn végzi. Ajkaim kiszáradtak, gyengének érzem magam, fáradtnak, mintha kiszipolyozna belőlem minden energiát a harc, amit érte vívok, mintha egy fantasztikus történet hőse lennék, aki megküzd minden elemmel, a gonoszság és az igazságtalanság seregeivel, bátran áll ki és néz farkasszemet a sárkánnyal, hogy kiérdemelje hercegnőjét, hogy bebizonyítsa, ér valamit. S mint a hős szerelmes kivont karddal, én is úgy ostromlom Sarah összezárt combjainak rejtekét, bebocsátást remélve szentségének kapuján. - Engedd, hogy érezzelek... Jobb kezem ujjai felfedezni vágynak, vállán húznak végig, selymet tapintva az ösvény kezdetétől annak végéig. Oldalán kalandozok, szinte érzem a bordáit, ahogyan levegője bent szakad a tüdejében, majd csípője csontját markolom, lágyan és gyengéden haladva tovább a játékos fürkészéssel. Bugyiját húzom félre, apró reccsenéssel enged akaratomnak az anyag, majd ismét csak nagyot nyelek, mert olyat tervezek megtenni, amit még sosem tettem. Olyan cél lebeg előttem, amit vele akarok együtt megízlelni, amihez nem tudnék sem jobbat, sem más elképzelni, olyan határt készülök átlépni, amit senki mással nem élvezhetnék annyira. Ő a tökéletes, ő a leggyönyörűbb, akit nekem teremtettek és aki végre férfivá tesz. Támaszkodó kezem megremeg, nem csak a feszültség ingatja meg izmaim erejét, de a fáradság próbál áldozatot szedni magának. Nem engedhetem, nem hagyhatom, nem kap újabb prédát magának, gyorsan kell döntenem, cselekednem, tennem kell valamit, s amikor az elhatározást tett követte, amikor az összes gondolat egyetlen pontba gyűlt össze, férfiasságom faltörőként szakította át Sarah védelmi vonalát. Az élmény, a gyönyör, a tapasztalat mosolyt csalt arcomra, megremegett, izgágán pattogó mosolyt, s amikor csípőm ritmusba kapcsolt, amikor elkezdtem rendíthetetlen ütememmel kényeztetni őt, sóhaj, nyögés és forró levegő talált utat tüdőmből ajkai közé, majd cserepesre száradt szám enyhülést remélt izzóan vörös párjától. Immáron mindkét kezem a vállánál támaszkodott, tempóm pedig lassú iramban talált kényelmes ritmust. Ő nekem az első, az utolsó, az egyetlen.
Rengeteg dolog van amiben hibáztam ,és annak ellenére is úgy intéztem néha a dolgaimat hogy ne a legjobb irányba menjenek. Mert féltem ha megszokom a jót ,akkor csak még nagyobbat esek,és darabokra török. Talán fáradtság állt az egész mögött ,vagy az hogy soha nem tudtam most épp ki vagyok. Ez most így volt ahogy Herbertre néztem és próbáltam őt megfejteni hogy,vajon mit láthat bennem amiért abban a hitben él hogy,érdemes vagyok bármire is. A történtekre vissza gondolva amennyi otrombaságokat vágtunk egymás fejéhez,csak még jobban ellenezném a dolgot,de nem tudom megtenni. Mert vágyom rá ,és még többet akarok róla megtudni. Most az egyszer nem akarom magam ostorozni az miatt hogy ,még vajon mi történhet csak előre nézni amennyire az én esetemben ez lehetséges. Szavai pedig fáradhatatlanul lökdöstek afelé hogy,végül megadjam magamat ,és engedjek neki és ezzel magamnak is. Szívem egyre gyorsabb ritmusban ver ,már egy ideje olyan szimfóniát játszik amit én nem ismertem . Nem tudtam mi ez, valami más volt. Most nem egy jégfalnak ütközve próbált kitörni és az irányítást átvenni felettem ,hanem leolvadt. Még csak küzdenie sem kellett ,hogy önfeledten tudjon dobbanni Herbert minden egyes kimondott szavánál,amire csak remegő sóhajokkal reagáltam ,de egy pillanatra se szakadtam el a tekintetétől. - Én is akarlak téged .- válaszlom halkan ,mintha nem merném neki bevallani ,és félig talán így is volt . Mi van ha ez az egész más irányt vesz mi van ha ....kezdődik megint . Kezeimmel megsimítom az arcát ,és a háborgó gondolataim végre lenyugszanak .- Ezt annyira nem szabadna ..-suttogom rázva a fejemet ,mert már tudom hogy döntöttem . Egymásnak feszülő combjaim ,amik azért küzdenek még hogy ,ne tegyem most már könnyedén elválnak egymástól,utat hagyva neki.Érintésére csak kéjes sóhaj tör fel belőlem ,míg igyekszem minden egyes érintését magamba szívni,és jól megjegyezni. Ahogy lekerül rólam az akadályt jelentő fehérnemű ,remegni kezdek újra egyre nehezebbé válik minden lélegzetvétel. Látom hogy tétovázik a helyében azt hiszem én is ezt tenném ,de csak biztatóan mosolygok rá ,mialatt egyik kezem nyugtatóan simogatja a mellkasát .- Kérlek.- kérlelem őt lágy hangon ,majd végül megadja amire szükségem van . Vad nyögés hagyja el az ajkaimat ,most már a testemet se tudom kontrollálni hogy magamban érzem őt . Testem szinte távolságot nem hagyva neki feszül az övének,mialatt kezeim a vállait simogatják ,hát ha így enyhíteni tudom a hirtelen jött fáradtságot. De ahogy megérzem ajkait az enyémen ,újra elolvadok ,és erőtlenül nyögök bele a csókba . - Milyen érzés ? - fogom tenyereim közé az arcát ,és hol mélyen a szemeibe nézek hol eddig az ajkát ami kiszáradt így játékosan végignyalok rajta ,majd elmosolyodom.. - Vagy inkább meséljek én ? - nyögöm el magam ahogy izmai egyre jobban férfiassága köré feszülnek ,és ha engedi vállánál fogva leterítem őt hogy lovagló pozícióba helyezkedhessek el rajta . Gyorsan levettem magamról ,a köpenyt és a többi felesleges holmit amit az imént magamra aggattam ,közben mindvégig őt nézem ,és próbálok úrrá lenni az odalent pulzáló izmaimon ,amik azért könyörögnek hogy mozogjak már.
Mást mondanak szavai és másról árulkodnak a tettei, s én most a testének hiszek, a forrón ölelő karjainak, melyek nem eresztenek, keményre fagyott mellbimbóinak, melyek a melltartó anyagán keresztül is szinte karcot rajzolnak a mellkasomra, s a lábainak, a nyíló combok invitáló és csalogató kényeztetésének. Akartam őt, kétségtelen volt a bennem dolgozó vágy, s szenvedéllyel, daccal, elfolytott sóhajjal csusszantam forró csuprába, s mintha mindig is enyémek lettek volna a kvalitások, olyan elszántsággal mozogtam benne szüntelen. Szavai térítettek el egy pillanatra, de nem válaszoltam neki, hiszen az összes izmom, testemnek minden sejtje ordította felé a gyönyört, amit éppen átéltem. Játékos csókjai, ujjainak fürkész mozzanatai tovább tüzeltek, teljesítményre inspiráltak, feledtették velem fáradó kezeim fájdalmát, s csak utaztam a kéjtől hajtott csónakunkon az érzelmektől háborgó óceán tajtékzó vizén. Újabb kérdésére csak bólintottam, hatalmasat nyeltem, féltem a kritikától, féltem attól, hogy amit teszek, nem tetszik neki, hogy kineveti tudatlanságom és tapasztalatlanságom, s amikor mozdul, apró félelem jelenik meg arcomon. Hová megy? Elhagy? Ennyi volt? Kétségek szúrták ki az egyre magasabbra szökő ballonom túlfűtött és feszülő anyagát, de amikor fölém tornyosul, amikor férfiasságomat lovagolva figyelem vetkőző mozdulatait, újra kettőnk összefonódása uralja elmémet, minden tépődést magam mögé hagyva. - Nincsenek rád szavaim... - sziszegem ajkaik közül, majd melleire fogok rá, tenyerembe fogom csodásan ringó halmait, ujjaim közé csippentem meredő mellbimbói kacér húsát. Gyönyört éreztem, mintha senki és semmi nem lenne rajtunk kívül ezen a világon, mintha minden és mindeki azt szolgálná, hogy kettőnk szerelme ebben a szenvedélyes aktusban kovácsolódjon örökké tartó fogadalommá. Ujjaim felfelé kúsznának, nyakát, tarkóját simítom a katonaságban és a konyhában megedzett ujjakkal, s amikor megragadom gerincének legfelső részét, magamhoz húzom, ellentmondást nem tűrően irányítom testét az enyémhez, hogy csókkal pecsételjem meg sorsunkat. Csípőm átveszi tőle a mozdulatokat, szúró zakatolásom amennyire csak tud, erőteljesebbé válik, zihálva és kiszáradt torokkal szakítok tőle csókot, majd átölelem és magamhoz szorítom. - Jól csinálom? - nyelek hatalmasat a kérdésre, izzadságtól csatakos homlokkal fogadom és adom a kéjben fürdő pillantásokat, s vadul követelem magamnak őt, kívánom és szenvedéllyel akarom. Tenyerem lejjebb vonul, fenekére csapok, majd a megcsípett foltot simogatva próbálom enyhíteni fájdalmát, de törődésem nem tart sokáig, hiszen újra rávágok kerek tomporára, miközben szemeim kérdést üzennek, újra arra követelve tőle választ, amit az imént hangom közvetített felé. Tapasztalatlan voltam, erről nem is lehetne vitát nyitni, s tudni akartam, hol vannak a határai, mely az a pont, amit már nem visel el, hiszen most már nem kurvaként, nem a testéből élő rongyként tekintek rá, hanem nőként, gyönyörű, csodálatos, érző lányként, akinek ugyanúgy élveznie kell első közös alkalmunk, mint ahogyan én is megfürdök a szenvedélyben őt tartva a kezeim között.
Kezdőlap
note 
Minden egyes szava éle késként hasított belém ,nem tudtam mit tegyek. Hisz nem józan,lehet csak az ital mondatja vele. És amint fel kell megbánja az egészet. 
