Te voltál kiskorunkban az egyetlen mentsváram, amikor apró szilánkokra hullott szét a család. Amikor mindenki olyan boldogtalan és kedvetlen volt, te még akkor is nevetgéltél, és meséket mondtál nekem lefekvés előtt arról, hogy apa majd utánunk jön New Yorkba, és újra együtt lesz a család. Imádtam veled játszani, te meg imádtad, hogy babusgathatsz. Habár alig néhány év van köztünk, mindig a pici öcsikédnek hívsz. A mai napig nem telik el úgy találkozás, hogy egy jó szoros ölelés után ne kapjak egy hajborzolást, és egy cuppanós puszit az arcomra.  Annak ellenére, hogy apa sose jött újra össze anyával, sőt egy teljesen új családunk lett, így visszatekintve ez volt a tökéletes légkör, amit csak gyerek kívánhat magának.

Mindig is arról beszéltél, hogy ha felnősz, neked nagy családod és sok gyereked lesz, hiszen rajongásig szereted az összes kis picurt. Te tipikusan az az ember vagy, aki képtelen úgy elmenni babakocsi mellett, hogy ne vessen egy pillantást a bébire. Varászlatos módon rád minden kisgyerek széles mosollyal vigyorog vissza, mintha csak elbűvölnéd őket. Egy időben anya munkahelyére, a környékbeli korház gyerekosztályára is rendszeres jártál felolvasni a beteg gyerekeknek, néha pedig csak az olyan nagyon nehéznek bizonyuló tananyagban segítettél nekik, hogy ne maradjanak le a kortársaiktól.
Nem véletlen, hogy munkának is valami olyasmit választottál, ahol gyerekekkel lehet foglalkozni.

Tavaly volt az esküvőd, amit az én kis vállalatom szervezett, és boldognak tűntél. Egy nagy lépéssel kerültél ezzel közelebb az oly régóta dédelgetett álmaidhoz, hogy nagy és hangos családod legyen. Sajnos az álmaid úgy tűnik váratnak magukra, mert pár hónapja kiderült, hogy meddő vagy, ami szürke fátyolt húzott a családi hangulatra. Nem tudom, hogy ez okozott-e bármit is a házasságodba, vagy egyáltalán benned mi megy végben. Hetente többször beszélünk, de ezt a témát mindig kerülöd. Valószínűleg örökbe fogtok fogadni, ezt említetted, de hogy mikor, és hány éves gyereket, nem derült ki.

Úgy képzelem a kedves nővérkét, hogy tényleg rajongásig imádja Adam-et, és a tűzbe is betenné érte a kezét. De most ez az egész családalapítási helyzet, amibe belekerült mélyre vitte. Simán lehet, hogy pszichológus kell ennek az egésznek a feldolgozásához, vagy valami a házasságát mérgezi így. Igazából mind ezt szeretném arra bízni, aki megalkotná. Ugyancsak a pontos munkakört is rád bíznám. Név és PB tetszőlegesen variálható. Írj nyugodtan PM-et ha több érdekelne. Nagyon várlak!      

Az elején még nehéz volt, de már teljesen úgy tekintek rád, mintha egy azon vér csordogálna az ereinkben, habár se az apánk, se az anyánk nem közös. Az endokrinológus főorvos apád lassan tizenkét éve már, hogy elvette az anyámat, és mind ezt megelőzte nyolc év együttélés, ami számunkra is közös életet jelentett. Az anyukád már az előtt pár éve meghalt, hogy a szüleink összejöttek volna, szóval te még egészen fiatal voltál akkor, és habár egészen megviselt téged az elvesztése, az én törődő anyukám pozitív változást hozott a gyászodba. Nehezen nyitottál felé, felénk, de végül nagyon nagy összetartó erő alakult ki a családban.

Közös szobánk volt, ahol néha már kicsit túl sok is volt a tesztoszteron. Talán a nehézségek akkor kezdődtek, mikor el kellett kezdenünk egyezkedni azon, hogy ki alszik a kanapén, ha női vendég érkezik a másikhoz (főleg hozzád). Viszont te előbb elkerültél egyetemre, és önként vállaltad a különélést, és a békés egyedüllétet. Valamilyen jellegű orvosi, egészségügyi irányba mentél tovább apád unszolására, aki megfelelő alapanyagnak tartott téged ehhez. Hogy pontosan mennyire is akartál ilyen irányban elhelyezkedni, azt csak te tudhatod, viszont végül is elvégezted a szakot.

Te házasodtál meg először a családból – anyám legnagyobb örömére -, habár az eljegyzést sürgette egy nem kívánt terhesség is. Azonban a lány elvei miatt szóba se kerülhetett abortusz, te meg amúgy is kedvelted, szóval miért ne alapon történt meg a frigy. Mára már két gyerekkel boldogítod anyámat a vasárnapi ebédeken, ő pedig rajong a nagyszülő szerepért. Szóval kösz, én pedig ezért állandóan meghallgathatom, hogy mikor nősülök már meg, és lesznek gyerekeim.

Ami a közös kapcsolatunkat illet, az elmúlt időszakban kevés időnk van találkozni, de azért megesik, hogy összefutunk valahol este egy kocsmában, hogy te is ki tudd adni a fáradt gőzt. Ekkor elbeszélgetünk, ezen kívül csak az anyám által szervezett ebédeken találkozunk. Pedig két éve még két hetente jártunk közösen koncerteken tombolni New York szerte.

Úgy képzelem, hogy kicsit valahol a haver és a testvér lét vékony peremén táncolnak. Testvérek, mert azokká tette őket az élet, de közben néha egészen haveri a légkör köztük, beszédben, gesztusokban. Nála kifejezetten nincs elképzelésem arról, hogy milyen jellegű lehet a házassága, ezt szeretném a megalkotóra bízni, ahogyan a pontos munkakört is. Név és PB tetszőlegesen variálható. Írj nyugodtan PM-et ha több érdekelne.  Nagyon várlak!