Egy egyszerű, átlagos boríték; semmi különös. Az egyetlen dolog, ami mégis feltűnik, az az, hogy nincs rajta bélyeg. Valaki kézzel hozta idáig; a szöveg viszont nyomtatva készült. Ismerős. –  Láttad, ki dobta be?
– Nem, csak ott volt a többi között. Miért? Fontos?
Közben felnyitottam a borítékot hátul, és óvatosan, hogy Lucy ne lássa, kicsúsztatom belőle a papírlapot. Miért gondolod, hogy jobb vagy másoknál?, áll a vastagra szedett kérdés a laprész tetején, aztán néhány sornyi pontozott vonal, mint az iskolai dolgozatoknál. Semmi egyéb. – Nem, nem fontos – mosolygok rá, aztán visszacsukom a borítékot.

Van az a bizonyos orvos-beteg titoktartás; a helyzet az, hogy az apróbetűs rész jelzi, hogy mindez csak addig él, amíg az illetőt a kezelőorvosa nem találja a társadalomra vagy önmagára veszélyesnek. Ezt követően nem csak lehetősége van, de kötelezettsége is jelenteni a hatóságoknak. Samuel nem a zárt osztályon dolgozik, és soha nem is szándékozott; de nem kell ennyire mélyre menni ahhoz, hogy elmondhassa, találkozott már pár olyan személlyel, akivel nem szívesen futna össze egy sötét sikátorban. A gond viszont általában nem velük van, hanem pont azokkal, akik teljesen átlagosnak tűnnek.
Az egyiküket pedig nyilvánvalóan elég rossz oldalán sikerült elkapnia ahhoz, hogy hónapok óta ilyesféle üzeneteket kapjon, amiket személyesen vittek az irodájába. Nem gondolt rá, hogy bármit is kezdjen vele; nem ritka, hogy valaki stalkolja vagy ilyesmódon zaklatja a terapeutáját vagy orvosát, és soha nem vett észre más, aggasztó jelet, úgyhogy ennyiben hagyta.
Egészen addig, amíg Quinn nyomozónő fel nem hívja, ugyanis az egyik nyomozásának helyszínén megtalálták a névjegykártyáját.

A plot további haladása nincs előre meghatározva, egyrészt a játéktérre bíznám, másrészt majd együtt kitaláljuk. A karakterrel kapcsolatban sem szeretnék sokat meghatározni, leszámítva ugye a korát (mivel ~27-28 éves kora előtt nem nagyon lesz nyomozó valaki a városban, ezért ragaszkodom ehhez, hogy ne kezdő legyen), de az arc is teljesen szabad, megvitatjuk üzenetben.
Amit igazán szeretnék velük kapcsolatban, az a hasonlóságok és különbségek érdekes balansza; mindkettejüket munkamániásnak képzelem, akik az emberekért tesznek, ugyanakkor míg Sam esetében ez kissé egy önös belső késztetésből jön, addig Quinn (ezt vezetéknévnek szántam egyébként) esetében ez egy idealizált világért való küzdelem. Nem naiv, tisztában van vele, hogy ő kishal a nagy tengerben, de alapvető morális kérdés számára, hogy mindent megtegyen, amire csak képes. Lehet, hogy rendőrcsaládból jön, lehet, hogy az hajtja, kilépjen egy neves elődje árnyékából.
Szeretném, ha sok jellemformáló beszélgetés lenne majd köztük, ahol ténylegesen intellektuális viták formájában ütköztetik a véleményüket és látképüket a világról, a különböző élményeiket (érdekes lehet az is, ha Quinn munkásosztálybeli családból jön, Sam inkább egy értelmiségi rétegből), de ahogy haladnak előre a dolgok és egyre többet megtudnak egymásról plusz egyre nagyobb lesz a nyomás a nyomozás miatt, úgy azért a negatívabb oldala is előjön a dolgoknak. Szeretném a közös munkán túlra vinni a dolgot, nem feltétlen romantikus plotra, bár ha úgy jön ki, nem ágálok. Szeretném, ha majd Quinn lenne az a pozitív, a világ szép hangja, a Tücsök Tihamérja, ha úgy tetszik. És az is, aki majd szembesíti a rossz tulajdonságaival is, meg az önzőségével. Cserébe nyilván hasonló várható Sam oldaláról is.
Mindenesetre valami ilyesmire gondoltam, de nem tervezem elkezdeni a szálat, míg meg nem érkezik az illető, szóval megbeszélünk majd mindent, mi tetszik, mi nem.