Aha, te vagy a bátyám és mint az igazán jó testvérek mi is szívjuk egymás vérét, de sosem a rosszindulat vezérel minket. Sokszor harcolunk, mondjuk az utolsó túró rudiért a hűtőben vagy a távirányítóért, hogy melyik műsort nézzük éppen, ami valljuk be nem egy élet vagy halált eldöntő kérdés, amiért vitázni kéne. Szerintem csak imádunk egymás agyára menni és ez nálunk valamiféle szeretet kinyilvánítás vagy mi.

Hiába a néha előforduló komolyabb nézeteltérés is, én nagyon szeretlek és el sem tudnám képzelni nélküled az életet vagy azt, hogyan bírnám ki a mostani helyzetet. Azt, hogy apa lelépett, szó nélkül itt hagyott minket, mintha szart sem érnénk neki és fogalmam nincs, hogy dolgozhatnám ezt fel, ahogy anya is teljesen kikészült, hiszen a saját asszisztensével, a legjobb barátnőjével csalta meg a férje. Anya teljesen megzuhant, amikor csőstül szakadt rá minden és vesztett el  rajtunk kívül mindent. A barátnőjét, a férjét, a cégét és a manhattani lakást, ahol korábban éltük a mi kis fényűző gondtalan tinédzser éveinket. Talán nem meglepő, amiért anya alkoholhoz nyúlt és jelenleg is komoly problémákkal küzd, amit én kevésbé tudok tolerálni, te meg inkább véded, hogy hagyjam már békén és ne basztassam még én is, mert anélkül is pocsékul érzi magát, nem kéne még jobban a depresszió gödrébe lökni.

Elég őrült és elvetemült ötlet volt már akkor is, amikor először beszélgetni kezdtünk erről, de egyre inkább érződik, hogy egy 17 és 18 éves tinédzser nem képes diákmunkákkal a családot eltartani, ahogy a háztartást vinni sem a legegyszerűbb, legtöbbször kész káosz ez miatt a mindennapjaink. Próbáljuk fenntartani a látszatot Manhattanben a közös baráti társaságunk előtt a suliban és azon kívül is, de az igazság az, hogy egy baromi pici lakásban Bronxban élünk és egyre jobban kipukkadni készül az a buborék, amiben eddig hittünk, leginkább én, így hiába a rengeteg zsonglőrködés. Bár te kezdettől fogva hangoztattad, hogy ez így nem fog működni, én makacsul hittem és még mindig hiszem, hogy majd mi megoldjuk mindenféle segítség nélkül.

Talán ezért is.. vagy csak így vezeted le a felgyülemlett stresszt.. kezdtél el drogot árulni, amolyan pénzforrásként és legnagyobb hibádként fogyasztani is, aminek hatására egyre távolabb érezlek magamtól. Kérlek, ne legyél te is függő! Azt hiszem azzal már tényleg nem bírnék megbirkózni..

Plusz infó, ami nem elhanyagolható, mert későbbiekben még jó kis kalamajkákat okozhat, persze csak, ha te is akarod.
Egy falmászó teremben  megismertem Thomas Kershawt, ahol a srác rögtön elkezdte csapni nekem a szelet, bevallom kezdetben sikertelenül. Az idő elteltével kezdett kialakulni Tommy és köztem valamiféle furcsa barátság, ami felébresztette bennem a gondolatot, hogy talán többet érzek és a hosszasan elnyúló beszélgetések és az elkalandozó tekintetem a vonásain már nem véletlenek. Minden jól is ment, teljes mértékben tudtam leplezni az érzéseimet egészen egy legutóbbi buliig, ahol Tommy megcsókolt téged, amit végig néztem. Az érzést talán soha nem feledem, mintha csak lezuhantam volna egy géppel. Azóta Tommyval egészen furcsa a kapcsolatom, össze is vesztünk és makacsul próbálom leplezni mennyire beleszerettem. Előtted sem tártam fel az érzéseimet, egyszerű vállrándítással tudattam, hogy nem érdekel, de a parkos kis incidenst végignézve már te is tudod, hogy mindez csak a kamu része.
Azt, hogy mit érzel, ezzel kapcsolatban és mit tervezel azt egyes egyedül csak te tudhatod.

Teljes történet itt Az Eliotról szóló részt kérlek mindenképp olvasd el, bár igazából ő végig érintett így inkább az egészet ajánlom.  

Nem szeretném megkötni a jellemét azt, hogy ő hogyan gondolkodik. Milyen tervei vannak, szeretne-e tovább tanulni, ha igen mit.. stb.

PB-hez ragaszkodnék, mert szerintem hasonlít Millsre, de ha csak ez tart vissza, akkor beszéljük meg.

Nagyon, de nagyon várlak, ahogy a többi családtag is, mert bizony vár egy problémás anya és egy segítő szándékú nagybácsi is, így egyet megígérhetek: Tutira nem maradsz játékok nélkül és nem hagyunk unatkozni. Dobj egy üzit vagy írj rám discorton, ha megérkeztél.