Ide jön a jellem, ami lehet novellaszerű, avagy jellemzés, de írhatod pontokba szedve is, halszálkásan, képekkel illusztrálva, ábécé sorrendbe rendezve vagy ahogy szeretnéd. Utóbbi alatt értjük mondjuk azt, hogy minden egyes betűhöz írsz egy szót és elmondod, hogy miért éppen azt, de ezt a neved betűivel elkészítheted. A pontokba szedéshez csupán ötletadónak néhány szempont: pozitív illetve negatív tulajdonságok; hobbi; dolgok, amiket szeret/nem szeret; meghatározó pillanatok az életéből; példakép; kedvenc helyszíne; dolgok, amik mindig nála vannak; bakancslista; becenevek; elvei; mottó; ami zavar; amire büszke; mások véleménye stb stb stb. Viszont igyekezzetek minél jobban bemutatni a karaktert, és ne csupán egy rövid felsorolással letudni ezt a részt.

- Maya, ő Mrs. Clemont.
- Örülök, hogy megismerhetlek!
- Öhm, én is. Legalábbis gondolom, hogy ez a helyes válasz. Az már más kérdés, hogy komolyan gondolom-e egyáltalán. Annyi lehetséges nevelőszülőt ismertem meg az évek alatt, hogy ez a nő sem lehet kivétel alóluk: valószínűleg megnéz magának, beszélget velem egy kicsit, meghallgatja Mariont, aki majd elmeséli neki, hogy általában csak a baj van velem, aztán pedig eldönti, hogy túlságosan idős vagyok már ahhoz, hogy hazavigyen a családjához és megpróbáljon nevelni tizenhat évesen. Csak a szokásos elutasító szöveg, egészen könnyen hozzá lehet szokni.
Aha, csak Mrs. Clemont még fél órával később is mosolyogva igyekszik beszélgetni velem, aztán két nap múlva megint visszajön és egészen addig a látogatások sora folytatódik is, amíg Marion nem közli velem, hogy a nő döntött és magához szeretne venni. Én meg csak értetlenül pislogok, mert nem értem, hogy ugyan kinek lenne szüksége a tökéletes férje és gyereke mellett egy elbaszott tinédzserre.

Persze, akkor még nem tudtam, hogy ez a család minden csak nem tökéletes. Kívülről ugyan úgy tűnhet bárki számára, de ha benne élsz...

- Igen, olyan, mintha mindig is a család tagja lett volna.
Önkéntelenül is elhúzódnék Mr. Clemonttól, de nem engedi, mosolyogva átkarolja a vállamat, majd lejjebb csúsztatja a kezét a hátamon, hogy aztán a derekamon, majd a csípőmön álljon meg. Még a hideg is kiráz tőle, pontosan úgy, mint a legelső alkalommal, amikor találkoztam vele.
A szemem sarkából meglátom Ramont, egy mosdólátogatás ürügyével kimentem magam a kellemetlen helyzetből és utánamegyek a teraszra.