Liam igazi kisherceg, mindene megvan és ennek tudatában is van. Gyakorlatilag azt hiszi, mások felett áll, ennek megfelelően vagy rendkívül ridegen bánik az emberekkel, vagy egyenesen hisztérikussá válik - pláne, ha kikerül a komfortzónájából. Imádja, ha a dolgok úgy történnek, ahogyan ő eltervezi, ám a váratlan dolgok kiborítják és az ellenkezés bármilyen formáját képes bevetni. Gyűlöli, ha nemet mondanak neki, szóban képes is kicsit erőszakossá válni ilyenkor, a tettlegesség azonban meglehetősen ritka részéről. Persze volt már olyan, hogy képen vágott valakit vagy éppen nyakon öntötte egy pohárka borral vagy pezsgővel, de ennél komolyabb verekedésben nem volt része. Bár rendkívül magas, sosem volt kifejezetten izmos vagy erős, ezért nem is tenné ki magát ilyesminek. Az a típus, hogyha valakit bántani akarna, felbérelne rá valakit, semmint, hogy ő piszkolja be a kezét.
A legtöbb emberrel szemben kemény, vagy éppen elszórakozik velük, amilyen kedve éppen van. Egyedül az apjával szemben csendes. Az apja, minden ellenszenve ellenére szent dolog neki. Tőle származik a vagyona és nélküle minden bizonnyal nem lenne képes fenntartani magát azon a szinte, amire szüksége van. A legjobb ruhákat akarja, a legjobb autót, a legmenőbb helyekre akar ellátogatni. Az instagramján minden kép arról árulkodott, hogy az élete tökéletes, ám előfordult már, hogy kishíján az apja talpát kellett nyalnia egy-egy újabb kiadásért. Roland Read ugyanis imádja érezni, hogy ő mindenki felett áll, ez alól pedig a saját fia sem volt kivétel.
Liam szöges ellentéte az ikertestvérének, Laurának. A lány ugyanis egyszerű, átlagos életet élt, miután sikerült megmenekülnie a családi kötelékből. Bár Liam néha-néha meglátogatja, sosem érzi komfortosan magát a queensi kis garzonban. Ezért a tesós programok egyre ritkábban fordulnak elő. Persze ennek leginkább nem is a lakás állapota az oka, hanem Laura kritikus hozzállása, hiszen minden alkalommal elmondja bátyjának, milyen pajzán, beteges életet él.

***

A Read család régóta a New York-i elit részét képezi, ám Roland Read kivételt képezve a, nem a hagyományos üzletkötéssel foglalkozott. Míg a többiek szállodák és éttermek tulajdonosai voltak a város legkifinomultabb részében, addig Roland egy éjszakai szórakozó helyet üzemeltetett. Bár a hely igazi aranybánya volt, és hamar a város egyik legnevesebb klubjává nőtte ki magát, ahova aztán tényleg csak protekcióval lehetett bejutni, a botrányok sem kerülték el. Sőt, olyannyira eldurvultak a pletykák nyílt prostitucióról és a drogbulikról, hogy az már-már rontnai látszott az üzletpolitikán, már bizonyos köröket illetően. Természetesen az igazi ínyencek, akik a hely "speicalitására" vágytak csak még lojálisabbak lettek és újabb ügyfeleket vonzottak be.
Roland végül 1996-ban ismert meg egy Emma nevű prostituáltat. A nő a férfit az orránál fogva vezette és nem volt nehéz dolga. Mr. Read igazi, idősödő kapuzárási pánikkal küzdő pénzeszsák volt. Egy huszonéves nő közeledése csak tovább imponált neki, így miután Emma néhány együttlét után teherbe esett, a család és az elit nem kisebb megbotránkozására feleségül vette és 1997-ben megszületett az ikrek, Liam és Laura. Azaz, én és a húgom.

***
Anyám felett nem járt el olyan gyorsan az idő, apám mégis mindig azt érzékeltette vele, hogy harminc után már sosem lesz olyan, mint az esküvőjük idején. Egyre többet maradt ki, mi pedig éppen ennek köszönhetően egyre jobban a klub életébe nőttünk bele. Anyám nem hagyta ugyanis annyiban, ha apám kimaradt, átrángatott minket oda. Hallhattuk, ahogy hangosan üvöltözik vele: - Miért nem érted meg, hogy a gyerekeknek is szükségük van rád, nem csak a ribancaidnak!- Ilyenkor mindig végig mutatott a nőkön, akik apám mellett, vagy az ölében ücsörögtek.
- Fejezd már be a vinnyogást asszony - közölte apám, vagy ahogy a munkahelyén szólították Mr. Read, majd intett felém. Az egyik lányt félrelökte az öléből és engem vont oda a combjára. - Látod, Liam, ez egyszer itt mind a tiéd lesz. - Magyarázta, mire anyám védelmezően magához vonta Laurát és láttam, milyen könnyes lesz a szeme.
- Az enyém... - dünnyögtem, nem értettem akkoriban még mire gondolt. Az üzletre perszre, mert bennem látta egyedül a jövőt. A húgomat állandóan ostorozta, hogy olyan, mint az anyám, hiába kap kiváló nevelést, hiába adnak meg neki mindent.

***
Laura gyorsan depressziós lett apánk szavaitól... én pedig végig éreztem. Gyerekként még nem is volt feltűnő, mert mindent úgy tett, ahogy a felnőttek mondtak neki, de kamaszként már alig akart társaságba járni, folyton sírt és rémesen leromlottak a jegyei. Az ő hangulata az enyémre is hatással volt, így apánk protekcióval jutatott be mindkettőnket New York legnevesebb gimnáziumába. A legrosszabb azonban az egyetemi jelentkezés volt. Igazi dráma volt, hiszen Laure nem akarta.
- Én nem akarok tovább tanulni... utálom a sulit. - Közölte apánkkal és könnyes szemmel.
- Már pedig tanulni fogsz. - Jelentett ki szigorúan, majd rám mutatott. - A bátyád sosem ellenkezik! - Persze, hogy nem ellenkeztem. Végig buliztam az előző estét a végzős osztályommal, még talán a szerek sem mentek ki belőlem... ráadásul én mindenek előtt a kényelmet szerettem. Apám mellett kényelmes volt: pénz, autó, kiváló ruhatár, saját stylist, minden hétvégén bulik és természetes luxus utazások. Elkényesztetett kölyök voltam és élveztem, hogy apám istenként tekint rám.

***
Apámmal a viszonyom érzelemmentes volt. Nem tudtunk egymásról sokat és ez minden könnyűvé tett. Én két évvel ezelőtt befejeztem az egyetemet, ahova ő juttatott be és ő ezért megjutalmazott azzal, hogy a klubja résztulajdonosává és üzletvezetőjévé tett. Így róla számos teher lekerült és csak inni meg kurvázni járt a klubunkba. Én sem dolgoztam különösebben keményen, aláírtam papírokat, hagytam, hogy apám asszisztensei partikat szervezzenek és a saját privát szobámban élveztem az életet azokkal, akikhez éppen kedvem volt, nőkkel, férfiakkal, nőkkel és férfiakkal, amilyen felállásban csak jól esett. Aztán jöttek a keményebb dolgok: drogok, újfajta drogok, amiknek a fantázianeveit már meg sem próbáltam megjegyezni. Csak hagytam, hogy belém tömjék, miközben élveztem azt a pillanatot.
A gond 2021-ben ütött be, az év utolsó napján, a klubban rendezett szilveszteri bulin. Két sráccal voltam a szobában, mindkettő apám üzletfeleinek fia volt. Pezsgőztünk és drogoztunk, ahogy csak akartuk... aztán megszédültem. Éppen akkor, amikor visszaszámoltunk... amikor közeledett az új év. Csak annyit éreztem, hogy kicsúszott a lábam alól a talaj. Természetesen azt hittem, túl adagoltam a drogot, vagy túl részeg vagyok.
Még megkapaszkodtam a srác ingébe, aki elkapott. Éreztem, ahogy lepattan a gomb, aztán valamiféle sötétség érkezett. Amikor felébredtem nem volt ott a klub, a privát szoba, sem pedig a pezsgő...
- Drágám! - anya hangját hallottam, de kellett egy kis idő, hogy befókuszáljam az arcát, amint riadtan hajolt fölém. - Istenem! Jól vagy? - simogatta meg az arcomat. A szoba másik részéről is jött valami zaj, de nem tudtam elfordítani a fejemet, borzasztóan gyenge voltam.
- Asszonyom, hagyja, hogy levegőhöz jusson. Egy mérgezés nem játék!
Mérgezés. Ezen a ponton tudtam meg, hogy apám miatt kevertek valamit az anyagba, amit este elfogyasztottam. Drogügyek. Drogkereskedelem. Ezekben mind-mind benne volt és klubon keresztül intézte, azaz engem is belekevert egy halom kérdőjeles dologba. De még csak számon sem kértem. Végig hallgattam a magyarázatát és az ígéretét, ahogy az ellenségei eltávolításáról beszélt, meg arról, hogy majd megóv. Nem reagáltam. Túl kényelmes volt az életem ahhoz, hogy eldobjam úgy, ahogyan Laura tette és az egóm nem tudta volna elviselni, hogy átlagos életet éljek.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Hát, édes fiam, bocsáss meg a kifejezésért, de neked aztán egy jól elcse**** család jutott!   De ennek ellenére, vagy éppen ezért, nagyon élveztem a lapod olvasását. Már a jellemzésed első soraival mosolyt csaltál az arcomra, mert olyan üdítőnek hatott egy ennyire elkényesztetett kölyköt látni. Tudod, hogy az vagy, és nem szégyenled, nem próbálod elkendőzni, menő dumával leplezni, tökéletesen tisztában vagy vele, hogy mennyire kiváltságos vagy, és hogy mindent, amid van, apádnak köszönhetsz. Mindenek felett, nem csak hogy egy tehetős családba születtél, ráadásul még voltál annyira szerencsés, hogy fiú legyél, akit apád örökösének tekint, istenként imád. Miközben a testvérednek - csak azért mert lány, sokkal szerencsétlenebb szerep jutott. És azt hiszem, minimum valahol legbelül te magad is tudod, érzed, hogy ez az egész nincs így jól (nem beszélve apád piszkos üzleteiről), de túlságosan élvezed a kényelmes életed ahhoz, hogy bármit is tenni akarj ellene. És azt hiszem, éppen ezért találom annyira szórakoztatónak az életedet - magát a karaktert.   Mert megvan benne a potenciál, hogy erőt vegyen magán, és változtasson; de ugyanígy arra is, hogy az apja nyomdokaiba lépjen, és rossz dolgokat tegyen. Vagy csak hátradőljön, és élvezze az egész őrületet, amíg tart, vagy amíg az le nem rántja magával.    

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!