• lojális vagyok. nem számít, hogy kiről van szó, de akit szeretek és aki fontos számomra annak mondhatni hűséget fogadok. bármit megtennék értük.
• céltudatos vagyok. sosem volt problémám azzal, hogy nem tudnék mit kezdeni magammal. mindig tudtam mit akarok és hova tartok, képes vagyok bárkin átgázolni a céljaim eléréséért. ebben szerintem az apámra ütöttem.
• örök romantikus. na ez az amiben nem hasonlítok az apámra. mindig is imádtam a szerelmet, csak a szerelem nem szeret engem. eddigi életemben mindig rossz embereket fogtam ki akik kihasználtak, megcsaltak vagy csak játékszer voltam a számukra, de még ennyi csalódás után is képes vagyok hinni az igaz szerelemben és hiszek abban, hogy egyszer mindenki megtalálja az ő "hercegét".
• ami a szívemen az a számon is. fogalmazzunk úgy, hogy nem lennék valami jó pókeres. sosem tudtam tagadni az érelmeimet, talán ha még meg is zabolázom magam, hogy ne mondjam ki amit gondolok, attól még az arcomra ez ugyanúgy kiül.

Sajnos a családunkat nem mi választjuk. Nem dönthetjük meg hova születünk. Így történt meg az is, hogy egy maffia családba születtem bele anno 26 esztendővel ezelőtt.
Mindenben segítettem apámnak, amiben csak kellett. Ha drogot kellett kiszállítani akkor autóba pattantam és elvittem az adott célra, ha meg kellett fenyegetni valakit akkor megtettem, ha figyelmeztető sérülést kellett tennem valakibe akkor képes voltam lábon lőni az illetőt. Nem érdekelt mit kell tennem, mert ez volt a kötelességem. Egészen addig a pillanatig amíg megéreztem a halál ijesztő szelét.
Apám belekeveredett valamibe és két család közt háború tört ki. Nincs is rosszabb egy maffia háborúnál és én voltam középen. Én kaptam a golyót amit apámnak szántak. Én voltam a gyenge pontja ezért engem el kellett tüntetniük. Elmondani nem lehet a fájdalmat és félelmet amit akkor éreztem.
A földre rogytam és éreztem ahogy a vérem áztatja át a ruhámat. Tehetetlen voltam, nem jött ki hang a torkomon csak néztem az aszfalton fekve ahogy a másik maffia főnök távozik, otthagyva engem elvérezve. Nem érzékeltem az időt, nem érdekelt a zuhogó eső se, csak igyekeztem összekaparni a maradék erőmet és elkúszni onnan. Hova? Őszintén szólva bárhova ahol emberek vannak. Nem akartam még meghalni, hiszen még csak 26 éves vagyok, nem halhatok meg, alig éltem, sőt, igazából a saját életemet még el se kezdtem. Nem végezhetem így.
Pokoli nehéz volt a betonon kúszni, de elértem egy benzinkúthoz. Bár legnagyobb pechemre senki nem volt ott. Senki nem tankolt és maga a kút is zárva volt így még a pénztáros segítségét se tudtam kérni. Éreztem ahogy egyrejobban megy ki belőlem az erő, az élet. Tehetetlenül a hátamra feküdtem miközben a hasamból továbbra is folyt a vér. Álmosodtam, gyengültem, és szép lassan minden elsötétült.



Hatalmas fájdalmak közepette tértem magamhoz. Először a plafon volt az amit észrevettem, de nem értettem, hogy hogyan kerültem ide. Nem itt voltam. Esőben feküdtem a földön a kútnál.
Lassan és óvatosan felkelek, hogy megnézzem a sebemet. Csodálkozva pillantom meg, hogy le van kötve. Mi történt? Hol vagyok? Ki mentett meg?
Mikor hangokat hallok meg visszafekszem gyorsan és lehunyom a szememet. Nem tudhatja meg az illető, hogy fent vagyok. Mi van ha ez egy újabb csapda, valamiféle maffia játék amibe belekeveredtem? Bár nem hiszem, hogy megmentenének azokután, hogy megakartak ölni.
Ezer meg egy gondolat kavarog a fejembe és minél hamarabb válaszokat akarok rájuk kapni.
Vettem egy mély levegőt majd feltápászkodtam ismét az ágyból és lassan az ajtóhoz sétáltam. Lementem a lépcsőn és a konyhában megpillantottam egy férfit. Soha az életben nem láttam még őt. Ő mentett volna meg? Miért? Mit akar?

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Természetes, hogy az érettségi sokkal fontosabb volt, mint előtörténetet írni, de végre "hivatalosan" is köszönthetlek köreinkben.
Egy igazi talpraesett, határozott nő vagy, aki a jég hátán is megélne. Ha a vadonban szabadon eresztenének, szerintem neked akkor sem okozna nehézséget életben maradni. Kemény nő vagy, az élet és a családod már bőven megedzett, azt hiszem. A keménység alatt viszont érző, romantikus belső rejlik. Kevesen vannak, akik a mai világban ennyire hisznek az igaz szerelemben, pláne a tendenciákat figyelembe véve, nálad pedig különösképp figyelemre méltó a hátteredet és az életviteledet tekintve.
Igazad van, a családunkat nem választhatjuk meg. Nem mi döntjük el, kik a szüleink, kinek a gyereke leszünk. Ezáltal a családi hátterünk sem a mi választásunk. A legtöbben teljesen átlagos családba születnek, de hát még a maffia is szaporodik. Szigorú neveltetésben lehetett részed, ha ennyire szó nélkül mindent megtettél az eddigi éved során, amit apád kért. Kérdések felvetése helyett te cselekedtél. Egy részem irigyel, amiért erre képes voltál, a másik felem viszont aggódik érted. Jogosan, mivel már sikerült belekeveredned egészen komoly, élet-halál játszmába is. Nagyon szomorú, hogy te ittad meg a levét a családok közötti feszültségnek. Mondanám, hogy ártatlan vagy, de mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. De akkor sem érdemelted meg.
Kíváncsi lennék, ki és miért vett az oltalma alá. Biztos jó indoka volt rá, amit gondolom majd a játéktéren ki is fogtok fejteni, úgyhogy nem tartalak fel tovább.  

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig is utadra engedlek.


Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!