Barátságos, kedves személyisége, és remek kommunikációs készségei révén könnyen alakít ki kapcsolatot bárkivel, nem törődve a másik hovatartozásával, rasszával, csupán a személyiségével. A legmélyebb titkait senkinek nem mondja el, azon kívül egy nyitott könyv az élete. Sok barátja van, és valószínűleg még több ellensége, ami pusztán abból a tényből eredeztethető, hogy egykoron számos cég vezetői pozíciójában foglalta el a helyét, és hozott néha kétségesnél kétségesebb döntéseket.
A magánéletében azonban próbál mindenkivel legalább egy semleges, de szíve szerint inkább egy jó kapcsolatot kiépíteni, ápolni, és a lehető legkevesebb embernek keresztbe tenni. A sajátos szarkasztikus megjegyzéseivel néha ki tudja húzni másoknál a gyufát, a félreértések elkerülése végett tehát a humorját is inkább igyekszik személyre szabni. Ha szükséges, akár az egész jellemét is, annyira nem szereti az ellenségeskedést. Talán a családtagjai az egyedüliek, akik felé sokszor táplál negatív gondolatokat, és viselkedik velük barátságtalanul. Nem mintha ez fordítva másként lenne.
Ha 7 évvel ezelőtt bárki felvetette volna a szeretők gondolatát, rögtön felháborodás, és arcba nevetés fogadta volna a férfi részéről. Manapság már annál kevésbé... Ahogy a lehetősége, és a vágya adódik, úgy felejti el a búját egy-, vagy többéjszakás kalandokban. Ezek többsége nem más számára, mint felületes, érzelemmentes feszültséglevezetés, illetve a kalandvágya kései kiélésée. Vágyik ugyan a szeretetre, és a tartósságra, de a sérülései olyan mélyen gyökereznek, hogy még csak változtatni sem próbál az életvitelén.

Új nap virrad a Morgan család háza táján. Ahogy először jobbra, balra, majd körbe tekint a hálóban, önkéntelenül elereszt egy sóhajt. Már régóta nem lepődik meg a felesége hiányán, a hónapok, évek múlásával egyre gyakoribbá vált, hogy máshol tölti az éjszakáit. Eleinte még abba a hitbe ringatta magát, hogy a munkájába öli a szabadidejét, és a folyamatosan magára vállalt túlórák miatt nem szokott időben hazaérkezni. Érezte, hogy emiatt lassan, de biztosan eltávolodnak egymástól, ő viszont töretlenül próbálta fenntartani annak a reményét, hogy ez valahogy helyrehozható. Ez az álláspont szűk hét évvel ezelőtt megváltozott - történt ugyanis, hogy egyszer tizenkét napra el kellett hagynia az Egyesült Államokat. Munkaügyben volt rá szükség, és a korábbi tapasztalatok alapján ez az utazás sem lett volna más, mint az azt megelőzőek, amelyek egyaránt hosszú ideig, és sokszor inkább tovább, mintsem korábban véget érő üzleti utak voltak. Hét éve azonban szokatlan dolog történt, hisz már a kilencedik napon lehetősége adódott a hazautazásra, amit ő örömmel ki is használt. Még az indulás előtt lebeszélték a feleségével, hogy ha vége az utazásának, közös szabadságot vesznek ki, és elmennek pár napra kikapcsolódni. Csak ők, kettesben, távol mindentől és mindenkitől. Nem szólt az idő előtti hazaérkezéséről, mert úgy gondolta, ezzel egy örömteli meglepetést okozhat a szerelmének. A meglepetés azonban nem csak a feleségét érte, hanem a férjét, és még a másik két jelenlévő szeretőjét is, akikkel a közös ágyukon osztozott éppen.
Ez volt az a pont, aminél véglegesen eltávolodtak egymástól. A házasságuk egy látszattá vált, amelyet korábban még lehet, hogy akár a szeretet is összetartott, manapság már csak az érdekek éltetik. A teljes igazságra csak pár héttel később derült fény – mint az bizonyossá vált, a felesége közel sem a két sötétbőrű fiatalemberrel csalta meg először, ami pedig még szörnyűbbé teszi a történetet az az, hogy a fia még tudott is egyikről-másikról, de nem szólt róluk az apjának. Romlott egy családdá váltak, és míg anyja-fia kellően jó viszonyt ápolnak egymással azóta is, ő egyikükre sem tud már úgy tekinteni, mint régen. Nem vált bosszúállóvá, csupán próbálta leszűkíteni velük, az ő személyre szabott kétszínű családtagjaival a kapcsolatot. Nem kívánt számukra semmi rosszat, és ott segített nekik, ahol, illetve amiben csak tudott – mert minden hibája ellenére is, a segítőkészsége egész életében a személyisége részét képezte, és valamilyen szinten büszke is volt erre a jellemvonására.
A mai első útja a már saját neve alatt futó Bad Company Pub felé vezetett. A tanulmányai végeztével folytatta a neves családi vállalkozást, aminek hamar sikerült a csúcsára törnie, még annak ellenére is, hogy a szülei az átlagdolgozóknál is keményebben bántak vele. Jó vezetőt akartak belőle csinálni, akinél aztán biztos kezekben lehet a cégük.
Édesapjának azonban volt egy mellékbiznisze, ami nem volt más, mint az imént említett pub vezetése. A cégnél betöltött pozíciója ellenére folyva-folyvást besegített édesapjának, hol az üzleti részében, hol a kétkezi munkában. Mióta a házassága tönkrement, több szabadideje maradt saját magára, és minden egyéb, számára fontos teendőre – amibe beletartozott a Bad Company. Már időtlen idők óta az apja kezében van a kocsma, és szinte várható volt, hogy vagy eladja a helyet az öreg, vagy az egyetlen gyermekéra, Clintonra fog szállni.
Két éve az édesanyját vesztette el, néhány hónappal ezelőtt pedig az édesapját. Ahogy az meg volt írva, a kocsma az ő nevére kerülte, a gondolattal viszont továbbra sem barátkozott meg, hogy ezt a helyet ténylegesen neki kellene vezetnie. Sosem tetszett neki a hely lepukkantsága, a kétes alakok, és azoknak a sötét sarkokban történő üzletkötései. Rendszerető ember volt mindig is, épp ezért bökte annyira a csőrét, hogy ennyire törvényen kívüli volt a hely.
Minden reggel a pub legnagyobb csendjében, annak ürességében azokat a gondolatokat forgatja a fejében, amelyekkel jobbá teheti az apja… a saját kocsmáját. Ha nem is egy radikálisan kirívó, elegáns bárrá akarja változtatni, egy kis felújítást mindenképpen szeretne megejteni rajta. Tisztában volt vele, hogy ha ebbe belevág, nem fog ideje maradni a cégei vezetésére – azonban a Bad Company, minden hibája ellenére, nagyon közel nőtt a szívéhez.
Nem volt könnyű rászánnia magát, hogy kivonja magát a cégek vezetésének oroszlán részéből, ugyanakkor szükségszerű volt, ha az energiája javát a pubnak akarta szentelni. Nem hagyták nyugodni a kétes gondolatok… Vajon mit fognak a törzsvendégei szólni, ha megérzik a változás szelét? Vagy az ott üzletelők? Vajon véglegesen elveszti a kialakult közösségeket, vagy csak azt a részét, amelyet ki akar túrni onnan? Rengeteg tényezőt kell számításba vennie, ami újabb megerősítésként szolgált abban, hogy jó döntést hozott, mikor átadta másvalakinek a stafétát. A neve még mindig ott van a cégjegyzékben, de már közel sem tölt be olyan jelentős szerepet, mint az elmúlt tíz évben.
Az eszmefuttatásai végeztével le szokott ülni az irodájába, majd minden alkalommal rápillant a családjáról készült képre. Akármilyen is ambivalens érzéseket táplál feléjük, akármennyire is távoliak számára, képtelen lenne letagadni, hogy egy része még mindig szereti őket, és vannak elvárásai feléjük. Nem volt jó apa – a pub átvétele óta pedig aztán végképp -, az elmúlt hónapok titkolózása pedig tovább erősítik ezt az érzését.
Van, amit még ő sem tudott leállítani, akármennyire is szerette volna. Mielőtt a nevére szállt volna a pub, hagyta, hogy a társadalmi, és a korábbi generációk nyomása érvényesüljön a gyermeke életében is. A szó szoros értelmében nem elrendelt házasságról van szó, csupán előre megrendezett találkozásról, aminél erőteljesen sulykolva van mindkét részt vevő félre, hogy ez az ő érdeküket szolgálja, és jó lenne, ha minél hamarabb megkedvelnék egymást, és a házasság útjára lépnének. Ha most, felvilágosultabb fejjel dönthetne, akkor valószínűleg sokkal erőteljesebben tiltakozna még ez ellen is, de az előkészületek már megkezdődtek. A fia már jegyben jár, és a házasságuk ideje is meg van határozva – ami nem sokkal az iskola befejezte után fog bekövetkezni.
Nem lenne ezzel semmi probléma, ha egy normális családról lenne szó. Eleinte még úgy festett, minden rendben van a két fiatal között, azonban… miután Clint úgy döntött, hogy jobban megpróbál belelátni a fia, és a menye kapcsolatába, hamar új megvilágításba kerültek a dolgok. Nem értette, hogy Aaron miért viselkedik ennyire közömbösen, ennyire elhidegülve ezzel a csodálatos fiatal lánnyal, aki úgy próbál teperni a figyelméért, mintha az élete múlna rajta. A helyzeten egy jottányit sem segített, hogy mindeközben Clint is szokatlan érzéseket kezdett táplálni a lány iránt. Érezte rajta, hogy van bennük valami közös, azonban egészen két hónappal ezelőttig nem sikerült erre rájönniük. Két hónapja csupán azért hívta fel a szobájába, hogy a kezének üvegszilánk okozta sérülését ellássa, de nem miatt töltötték együtt az éjszakát. Engedtek az egymás iránt érzett szokatlan, már-már becstelen vonzalomnak, és a beszélgetés mellett másra is sort kerítettek. Nem csak testileg, lelkileg is egymásra hangolódtak. Arra a röpke pár órára el tudtak feledkezni minden keserűségükről, minden bújukról, bánatukról, és végre felszabadulhattak ezek nyomása alól. Mindketten tisztában vannak vele, hogy ez nem helyes, ugyanakkor nem tudnak parancsolni az érzéseiknek – egyszerűen kellenek egymásnak. Hogy ez meddig fog tartani, az kérdéses, de egyelőre még csak belegondolni sem akar, hogy ennek valaha vége szakad.
Az ezt követő két hónapban csupán futólag sikerült egymásba botlaniuk. Hol a lánynak volt halaszthatatlan dolga, hol Clintnek. Sokatmondó pillantások, és még többet jelentő, lopott érintések kísérték ezeket a találkákat, de a legnagyobb vágyuk azóta sem teljesülhetett be – mégpedig, hogy újra megtapasztalhassák azt a bűnös, bicskanyitogató, társadalmi normákkal szembenő, mégis elmondhatatlanul felszabadító érzést, amit azon az éjszakán élhettek át egymással. Yolande-nak szüksége van Clintre, Clintnek pedig szüksége van Yolande-ra, még ha ez azzal is jár, hogy a fia bizalmát végérvényesen elárulja. Vajon megéri kockáztatnia, vagy már eleve minden veszve van?

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A jellemzésedet olvasva az járt a fejemben, milyen érdekes, hogy mindenkivel konfliktuskerülő vagy, mindenkinek a legjobb formádat igyekszel hozni, ha kell moderálod magadat, az sem zavar, ha nem lehetsz teljesen önmagad, annak érdekében, hogy kedveljenek, és épp a családod az, akikkel barátságtalanul viselkedsz. Persze a fejemben keletkező kérdéseket ezzel kapcsolatban hamar megválaszoltad a történeted első felében, és így már abszolút érthető, miért alakult ez így. A szeretteid azok, akikre a leginkább számítanod kéne, és ők elárultak téged, nem csak a feleséged, de még a fiad is. Nem lehet egyszerű ezután is benne maradni ebben a látszatházasságban.

Az sem lehet könnyű feladat, hogy a megörökölt pubot megtisztítsd a bűnözőktől, és azt hiszem, becsülni való, hogy ebből a szempontból nem az anyagi veszteséget nézed, a bukás veszélyét vagy magát a veszélyt... vagyis pontosítok: hogy ezek ellenére is szeretnél változásokat eszközölni.

A leendő menyeddel való kapcsolatod viszont igencsak érdekes és szokatlan, de azt hiszem, ezzel te is tökéletesen tisztában vagy. Alapvetően becsületes ember vagy, akik igyekszik mindenkivel a legjobb viszonyt kialakítani, megfelelni az elvárásoknak, és most akaratlanul is belekeveredtél ebbe a románcba, amivel nyilvánvalóan a fentieknél is több bajt hozhatsz a saját fejedre. Nem tudom, mi fog kisülni ebből, de kíváncsian várom.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!