Jeanette olyan kislány volt, akinek megadatott a tökéletes gyermekkor. Álmokkal és mesékkel szőtték át a mindennapjait, talán ide vezethető vissza az a teória is, melyből a lénye igazi mivolta eredeztethető. Naivságát édesapja óvó karjai között bontakoztatta ki. Jonathan Baker igazi angol gentleman hírében állt. Az élére vasalt ingében, szálka mintázatú öltönyében, oldalas kalapjában, és a zsebében hordott órájával a kifogástalanság mintaképe elevenedett meg. Jonathan a régi tradíciók bűvkörében nőtt fel. A szülei kitanították, soha egyetlen rossz szót sem emelhettek a fiukra. Kitűnően lovagolt, három nyelven is beszélt, köztük a latint is elsajátította, illedelmesen viselkedett a nőkkel szemben. Más szóval majdnem „tökéletes” volt. Nagy örökség várományosaként el is várták, hogy az elsőszülött Baker ne hozzon szégyent a családra, de az a kis folt mégis megesett. Jonathan az egyetem utolsó előtti félévét Isztambulban töltötte, ahol megismerkedett a keleti kultúra előnyeivel, mielőtt orvosi diplomát szerzett volna Oxfordban. A terv szerinti jövő kőbe vésett fonalát egy „kívülálló” nő húzta keresztül. Hiyam Kaplan akkoriban az egyetem melletti kávézóban dolgozott. John rengeteg délutánt ült végig a teraszon, a gyönyörű lányt bámulva. A szerelem első pillantásra talán nem volt igaz kettőjükre, de az érzés nyilvánvalóan kölcsönösen alakult ki, mert néhány hónapon belül az ifjú már a menyasszonyaként mutatta be a családjának a fiatal török lányt. A Baker família őrjöngött, de Jonathan hajthatatlannak bizonyult, és nem adta fel a szerelmet csak azért, hogy igába hajtsa a fejét a család akarata szerint. A két szerelmes kitartott egymás mellett, és végül a nagyszülőknek is meg kellett békélniük, mert ez a házasság bizony azóta is tart, és szüntelenül egymás mellé láncolta a két fiatalt.
Jeanette ebből a történetből táplálkozott és formálódott. A szülei visszaköltöztek Isztambulba, a fél életét ott élte le. A török légkör, ahol a nőket piedesztálra emelték, illedelmesen kísérgették… hatottak rá. Az édesapja a tenyerén hordozta, bármit is kért, azonnal megkapta. Szigorúan nevelték, sokáig még csak egyedül sem maradhatott egyetlen fiúval sem, de azért nem zárták toronyba, és nem várták el tőle, hogy elrendezett házasságot kössön, vagy fiatalon menjen feleségül.
Hiyam könnyed és életvidám stílusa a lányában teljesedett ki, aki hasonlóan életigenlő jellemmel lett megáldva. Nette szeretett segíteni másokon, örömmel vigyázott a szomszédok gyermekeire, az öregekkel diskurált, vagy éppen könyvet olvasott. Az a fajta lány volt, aki jó hallgatóságnak bizonyult, eszmét cserélt az idősebb generációval, nevetésre ösztönözte a környezetét. Közvetlen természete miatt sokan kedvelték, nem igazán tudtak rosszat feltételezni róla.
Introvertált személyiségjegye sokszor csábította az olvasók birodalmába, de ott is a meséknek megszállottjaként tartotta számon magát. Bármilyen furfangos is volt a történet, mindig talált benne valami pluszt, amivel aztán a felnőtteket szórakoztatta és vitára sarkallta őket. Imádott a középpontban lenni, ha egy előadásról volt szó, vagy az irodalomról. Otthon az édesapja külön könyvtárszobát hozott létre neki. A sok fantázia mellett azonban a racionális oldala is erősen öröklődő volt családon belül, mert amennyire szeretett olvasni, úgy tudott elveszni a biológia osztályai és a kémia vegyületei között. A kitaposott út a szeme előtt vált valósággá, amikor felvették az egyetem pszichológia szakára. Mindenesetre nem akart lemondani a másik álmáról sem, ezért ötvözte a kettőt és lett belőle gyermekpszichológus, meseterápiás foglalkozásokkal kiegészítve.

Hamupipőke: naiv, mindenkiről a legjobbat feltételezi az elején, nehezen mond nemet, imádja az állatokat, bohókás.

Szenilla: a barátságot komolyan veszi, feledékeny (mindenhol van jegyzete), olykor megfeledkezik a környezetéről, szereti a vizes sportokat meg a jógát.

Okoska: szereti fejleszteni önmagát, előfordul, hogy sokkal okosabbnak képzeli magát másoknál, a vitákba, ha olyan kedve van akkor beleáll, megesik, hogy kioktatja a környezetét.

Szundi: bárhol képes elaludni (szó szerint kell venni, mert narkolepsziás), fáradt napjain ki sem mozdul a lakásból, rekordja egyben huszonhat óra

Aranyhaj: imád kalandozni és új helyeket felfedezni, egy-egy szabadnapján csakis meséket néz, vagy olvas valamit, random beül egy színházi előadásra akár egyedül is. Nem tudja visszatartani a sírást, ha rátör.


Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen.