10+2 tény róla:
» Édesapja vízvezetékszerelő, a nővére is rengeteg dolgot meg tud javítani, ezért Henry már nem vette a fáradtságot, hogy elsajátítsa ezt a készséget.
» Rengeteget bír enni. Előfordult már, hogy három felnőtt emberre elegendő mennyiségű ételt lapátolt magába körülbelül két óra leforgása alatt.
» Kereken 20 centivel magasabb a nővérénél, amit rendszeresen kihasznál arra, hogy lefegyverezze vele a nőt - általában ráfekszik, ha együtt néznek valamit a tévében.
» Tipikusan az a fajta srác, aki jó jegyeket vinne haza, ha nem lenne baromira lusta kinyitni a tankönyveit és megoldani a házifeladatait. Az egyetemen a legújabb hobbija, hogy mindent az utolsó pillanatban próbáljon meg bepótolni és megtanulni. (Pluszpont reményében egyébként mindig ráírja a zhkra, hogy születésnapja van aznap.)
» Kisebb korában élvezte, ha rosszalkodhatott - ami egyébként manapság is jellemző rá. Ha tudja is mit diktál az illem és hogyan kellene viselkednie, szereti kikészíteni a környezetét, de leginkább a nővérét.

↳ Hatodikban damilt kötöttek az csoporttársaival a függönyre, aztán minden órán eljátszották, hogy egy szellem rángatja az anyagot.
↳ 10 évesen rávette az csoporttársait, hogy mindenki bújjon el az egyik matek órájuk kezdete előtt. Harmincnyolc percig kereste őket a tanár, amíg elő nem bújt valaki, mert mosdóba kellett mennie.
↳ Háromszor került igazgatóiba, amiért evett órán, pedig felszólították rá, hogy fejezze be.
↳ A középiskola első évében sportot űztek belőle az évfolyamtársaival, hogy ki tud több csavart kiszerelni az iskolapadokból anélkül, hogy azok darabjaira hullanának. (Azóta is van huszonhét használatlan csavar a szobájában valahol.)
↳ Ő volt az értelmi szerzője annak az esetnek, ami után a tánc és dráma tanáruk sírva ment ki óráról, amiért a székét pillanatragasztóval kenték be.

» Hiába van esze bizonyos dolgokhoz, ha senki nem ellenőrizné, hogy mit is csinál pontosan, akkor valószínűleg legalább két szervét eladná a fekete piacon és eladósítaná magát, illetve leendő gyerekeit is egy hét alatt.
» Soha nem vallaná be, hogy szabályosan retteg attól, hogy elhagyják őt. Habár az édesanyjáról úgy tudja, hogy betegség miatt hunyt el, nem tanulta meg feldolgozni azt, hogy érhetik még veszteségek az életben. Jó ideig a nővérére is haragudott, amiért elköltözött otthonról.
» Állandóan jár a szája, amivel képes az őrületbe kergetni másokat, viszont épp ezen tulajdonsága miatt jellemzően mindig eléri azt, amit akar.
» Abszolút mértékben elkényeztetett, emiatt pedig türelmetlen típus is. Ha akar valamit, azt azonnal akarja, ha pedig nem akarják megadni neki, akkor addig hajtja, amíg nem sikerül mégis megszerezni.
» A testi érintés az ő szeretetnyelve, amiről ő maga egyébként nem tud, mert azzal sincs tisztában, hogy léteznek különböző szeretetnyelvek.
＋Van egy Gaeul nevű corgija. Az állat neve koreaiul őszt jelent.
＋Másodjára szerezte meg a jogosítványát, de mindenkinek azt mondja, hogy az első vizsgája volt sikeres.

5 dolog amiért a nővére kinyírná, ha tudna róla:
✘ Részegedett már le. - De hisz benne, hogy Hailee erről már amúgy is tud.
✘ Ha elküldik a boltba húsz dollárral és csak tizenötbe kerül, amit vásárolnia kell, a maradék pénzt mindig magára költi.
✘ Ő árulta el Hailee jelenlegi főnökének a gyerekeinek, hogy a Mikulás valójában nem létezik.
✘ Ütött már meg lányt. - Óvodában, amikor az annak a kislánynak a haját húzta, akit Henry az első szerelmeként emleget.
✘ Adta már meg több gazdag férfinak is a nővére számát abban az ékszerüzletben ahol dolgozik, annak reményében hogy valamelyik majd elveszi a nőt feleségül.

- Te, Henry?
- Ha? - Úgy kapja fel a fejét és emeli a tekintetét a barátjára, mintha épp most kapták volna rajta valami olyasmin, amiért egyébként börtön járna. A tágra nyílt szemek és az óvatos körbepillantás valószínűleg már annak köszönhető, hogy jó ideje azt vallja: ha senki nem látja, aki kicsit is felelősségteljes, nem volt az akkora probléma. Őszinte embernek vallja magát, ezért azzal is teljes mértékig tisztában van, hogy fele annyira sem fél, mint akkor tenné, ha a nővére nem sok száz mérföldre tőle élné az egyetemisták életét.
- Akarsz fogadni? - Olyan mosoly költözik a szőkésbarna üstökű fiú arcára, amit a másik, barna hajú srác ezer közül is megismer. Vagy valami disznóságot készül mondani, vagy olyasmi fog kibukni a száján, amiért ténylegesen is járhat az a korábban elképzelt börtönbüntetés.
- Hallgatlak. - Hezitálás nélkül felel, bele sem gondol, hogy egy szerve is lehet a tét, vagy egy havi zsebpénze. Nem gyanakszik, nem is feltétlenül kérdezősködik. Csak aki igazán ismeri láthatja meg azt a huncut fényt a szemében, az izgalmat, ami mosoly formájában görbül oda az ajkai szélére. Ha egésze sokáig van lehetősége nézni az embernek, még az is eszébe juthat, hogy ezt a fiút az arckifejezése most egészen rókaszerűvé teszi. Afféle ravasz fajtává, aki akkor is tudja, hogy van kiút, ha mindenki más már elfogadta a végzetét. Ő erre mindig csak azt felelné, hogy nem az édesapja nevelte, hanem az élet. De ha valaki elég közel áll hozzá, tudja hogy csak üres szavak ezek, hiszen Henry a családja szeme fénye, még ha maga a család kissé foghíjas is.
- Oké. Szóval azt tudod, hogy hétvégén lesz a jótékonysági kocsimosás, ugye? - A fiú olyan izgatottan magyaráz, hogy a szavai hadarva, már-már összekapva törnek ki belőle. Miközben magyaráz még előre is dől, a kezével élesen gesztikulál.
- Aha, Mica meg Kacy mondták.
- Ők amúgy kik?
- A két új pomponlány. - A korábbi mosoly szélesedik, a fejét finom mozdulattal előre billenti, amitől olyan lesz az arckifejezése, amiért egyesek már jól tarkón vágnák Henryt neveletlenségért.
- Jaja... Majd mutass be nekik, de mindegy. - A srác megköszörüli a torkát és kihúzza magát, hogy a megfelelő hatást keltve folytassa. - Fogadjunk, hogy nem mersz a csajokhoz csatlakozni az autómosáson... - Be sem fejezi még a mondatot, máris közbe szólnak.
- Ez most komoly? Ennyit tudtál kitalálni? - Maga sem feltétlenül tudja, hogy mire kellett volna számítania, de ha azt kérik tőle, hogy adja oda valakinek egy belsőszervét, talán jobban meglepődik.
- Még nem fejeztem be, Marsh! - A fiú meglengeti az ujját a barna szemek előtt, 'Marsh' pedig figyel. - Csináld félmeztelenül.
Előbb az egyikükből, majd másikukból is kitör a nevetés, ami betölti a helyiséget. Nem illegális dologról van szó, de talán ha valaki hallaná a közöttük zajló beszélgetést, igenis járna az a tarkón vágás, amiért tizenhét évesen ilyeneken jár az agyuk.
- Miben fogadunk, hogy én fogom a legtöbb pénzt összegyűjteni? - Olyan határozottság sugárzik róla, mintha már terítenék neki a vörös szőnyeget, hogy azon sétáljon a dobogó első fokáig, ahol díjat kap a cselekedetéért.
- Ha nem te kapod a legtöbb borravalót, kopaszra kell vágatnod a hajad. - Egy kéz nyúlik a másik srác irányába, az üzlet azonban nem köttetik meg olyan hamar, mint ahogyan az ötletet akarta hallani a srác.
- Ha én nyerek, te leszel kopasz.
- Akkor fogadunk?



- Henry, akarsz fogadni?
A válasz nem is szavakban érkezik, egyszerű nevetés tör ki az emlegetett fiúból. - Nem volt elég a múltkor? - A keze előre lendül, hogy a haverja - immáron nem teljesen - kopasz feje felé nyúljon, amit kifejezett célja megsimogatni. Egyszer azt mondták neki, hogy ha valaki megsimogatja egy kopasz ember fejét, annak szerencséje lesz az életben, neki pedig nincs is szüksége másra. Főleg, hogy újabb fogadást készülnek kötni. Hogy honnan tudja, hogy készülnek rá? Már abban a pillanatban tudta, hogy igent fog rá mondani, amikor  a kérdés elhagyta a barátja száját.
- Tudod, hogy nincs olyan, hogy elég. - Mindentudó pillantással emeli a poharát Henry felé, aki képtelen vitatkozni ezzel a kijelentéssel, megemeli hát ezúttal a másik kezét, amiben végig a poharát tartotta, ami most odakoccan a másik fiúéhoz.
- Előbb tisztázzuk mi a büntetés. A hajam már nem játszik, mert neked nincs mit levágni a nyakadon kívül. - Kap egy könyököt az oldalába, s bár ösztönösen mozdul oldalra, nem elég gyors. A csontos testrészt így is eltalálja, valahol a bordái alatt.
- Mondjuk... Nem hívhatod el Lorit a végzős bálba. - A fiú szemöldöke olyan magasra szalad, hogy ha lenne haja, minden bizonnyal eltűnik a homlokába hulló szőkésbarna tincsek alatt. Közben Henryre pillant, várva némi reakciót a felvetésre.
- Az nem olyan nagy büntetés, mert attól még haza tudok vele menni. - Henry finoman megrántja a vállait, valójában szinte egy pillantásra sem méltatja a jó barátját.
- Az igaz.. Fogadok amúgy is lebeszéltetek már valamit.
- Talán. - Sejtelmes mosoly terül el az arcán, amitől ismét olyan arckifejezése lesz, ami másokat egy rókára emlékeztet. Henry saját bevallása szerint egyébként is annak vallja magát. Hiába szemtelenkedik, hiába hívatták már be több alkalommal is az édesapját az igazgatói irodába, hogy elbeszélgessenek vele a fia viselkedéséről, ő mégis sokak kedvence. Annyi barátja van, hogy valószínűleg nem lenne elég rá a két keze, hogy mind összeszámolja őket.
- Akkor a hétvégi jegyed a meccsre.
- Apámmal együtt kell menned, ha én veszítek.
- Az nem gond. - Nevetés tör ki belőle, az a kifejezetten őszinte fajta, amire lehetetlenség legalább egy kicsit nem elmosolyodni.
- És te mit adsz cserébe? - Teszi fel a létfontosságú kérdést, hiszen jeggyel csak egyikük rendelkezik, az pedig Henry és az édesapja.
- Az összes videojátékom. - Nem könnyű ezt mondania, de ezúttal a fiú bízik benne, hogy ő fog nyerni, Henry pedig elveszíti azt a roppant értékes jegyet, amiből neki már nem is jutott, mert nem volt elég gyors, amikor vásárolnia kellett volna. Felróhatná a legjobb barátjának, hogy rá nem gondolt, amikor a Marsh háztartásban erről a nevezetes meccsről volt szó, de tudja, hogy ajándék volt. Henry két napig alig bírta befogni a száját ezzel kapcsolatban.
- Mit szeretnél, mit csináljak? - Csak úgy, mint a legutóbbi alkalommal is, ezúttal sincs hezitálás a hangjában, nem mérlegel. Hajtja az az izgalom, ami az ismeretlenből származik, hiszen még mindig nem tudja pontosan mit kellene tennie, maga a nyeremény azonban kifejezetten csábító.
- Be kell szöknöd az iskolarádióhoz és fel kell olvasnod ezt. - Egy papírt nyom Henry kezébe, amin nagy valószínűséggel nem egy vers sorai köszönnek vissza. - Na, fogadunk?