Ha meg kellene tippelnem mit gondol rólam egy kívülálló, biztosan nem arra szavaznék, hogy annak a tipikus anyukának való, gondoskodó feleség-alapanyagnak tűnök, aki egy egész kis örökös hadsereget szül és nevel fel, miközben a férje igényeit lesve képes hat dologgal egyszerre foglalkozni. Nem azt mondom persze, hogy nem vagyok kapcsolatpárti, habár sosem gondoltam azt, hogy ezeket a dolgokat annyi idősen, mint amennyi én is vagyok most, túlságosan komolyan kellene venni. Szép és jó dolog, ha valaki rátalál egy emberre, akit hosszú távon is kibír és szeretne is elviselni, de mi értelme valami jó dologra csak azért címéket aggatni, mert a társadalom elvárja tőlünk? Szerintem lehet ugyanolyan boldog valaki akkor is, ha nem járja végig a párkapcsolat-eljegyzés-házasság szentháromságot, hanem marad a párkapcsolatnál. Az is lehet, hogy az én életemben egyszerűen csak nem volt még olyan pasi, akitől annyira zselévé váltak volna a lábaim, ha meglep a viselkedésével, vagy akivel úgy vártam volna a randinkat, hogy előtte ezer pillangó repesett a bensőmben. Szerintem apa nevelése ennek az oka és a tény, hogy egy férfival nőttem fel, aki valószínűleg sokkal magabiztosabbá és erősebbé tett, mint gondoltam volna.
- Be kellene záratni az edzőtermeket. - Ezt kifejezetten vádlón közöltem vele, még csak nem is azért, mert Lucifernek szerettem volna előnyt adni, hogy a végén tényleg felfalja a gazdáját. Hanem inkább mert igazságtalannak tartom, hogy tudom, hogy Jordan mennyit bír néha enni és annak ellenére is olyan jó alakja van.
- Na jó, ne legyünk ilyenek, miért gyanúsítjuk szegény Lucit azzal, hogy gyilkos? - Jótékonyan elfeledkeztem arról a tényről, hogy valószínűleg én jöttem elő ezzel az ötlettel és itt csak én gyanúsítom a kis szőrgombócot ilyesmivel. Más kérdés, hogy Jordan sokkal jobban ismeri a saját állatát, mint én, függetlenül attól, hogy hányszor adok neki enni, amikor követeli. Ami azt illeti már ezzel is megleptem saját magamat, mert nem gondoltam, hogy meg fogok szeretni egy macskát, vagy hogy épp az adott macska megszeret engem annyira, hogy ne akarjon álmomban az arcomra feküdni és egyben megfojtani is. Lucifer különleges volt az életemben, mint ahogyan a gazdája is és az, ahogyan hozzám kerültek. - Szerinted a macskákat meg lehet egyáltalán nevelni? - Én elég szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, de azért szakértőnek sem mondanám magamat, mert a húgomnak kutyája van.
- Szerinted mire gondolok? - Kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni, most mégis egy jókedvű mosoly volt az arcomon, ahogy felvont szemöldökökkel pillantottam a srácra. Nem gondoltam teljesen komolyan a felvetésemet, de talán ez volt a legszebb az egészben. Jordan előtt olyan dolgokat is simán kimondtam, amit más előtt nem tettem volna meg, pedig nem arról vagyok híres, hogy be tudom fogni a szám, vagy hogy szégyenkezzek, ha valamit másképp gondolok, mint az emberek nagy többsége. Lehet, hogy olykor a srác meg én kicsit súrlódtunk, de sosem volt még olyan alkalom, amikor úgy éreztem volna, hogy ki kell dobnom a lakásból, mint ahogyan az ex-barátnője tette.
- Van aki szeret veszíteni? Ne válaszolj, ez költői kérdés volt. - Ráadásul szerintem ő is ugyanazt mondta volna, amit már én is tudok. Hogy az ég világon senki nem szeret veszíteni. - Meg tudnál tanítani? - Úgy méregettem őt, mintha a következő pillanatban ki akarna nevetni és közölné, hogy csak szívózik velem. Akkor megérdemelte volna, hogy rávessem magam és egy szénaboglyát csináljak a hajából, ami egyébként is kócosan állt neki a legjobban, de a vigyora elég fizetség volt számomra, hogy ne akarjam olyasmiért büntetni, amit el sem követett. Butaság lett volna azt mondani, hogy ha lehetőségem lenne rá, nem csábítanám el a srácot, de időről időre azzal mentegettem magunkat a potenciális tetteink következményeitől, hogy Jordannek biztosan jelent még valamit a szomszédban lakó lány.
- Nem, akkor szólj és viszek neki borravalót - nevetem el magamat jókedvűen. - Amúgy meg nem is biztos, hogy én is bejövök annak a srácnak. Lehet, hogy rád utazik. - Megemeltem a kezemet, hogy finoman megnyomjam Jordan vállát, cukkolásképp. Nem csodálkoztam volna, ha az összes ételfutár azért járna hozzánk szívesen, mert olyan helyes lakótársam van. Mivel ő főzni is tud, azon alkalmak gyakorisága, amikor bármilyen futár stírölheti Jordant, egyébként is korlátozott volt.
Talán az elején még el is szégyelltem volna magamat, amiért ilyenekről beszélgetek egy nálam fiatalabb sráccal, de amikor a fürdőszobában történtek kerültek szóba, már egyáltalán nem érdekelt. Jordan teste amúgy is olyan, amiről érdemes beszélni és ezzel neki is tisztában kell lennie. Olyan messzire pedig úgysem fogok menni, hogy fel kelljen jelentenie miatta. Szerintem a munkahelyemen már így is annyi dolgot láttam, amit mások egész életükben nem és Jordan sem kisfiú már, hogy ne tudja mit lát. - Fujj, ki ne találd! Akkor feljelentelek mondjuuk... - Összeszűkített szemekkel próbáltam megtalálni a fejemben a megfelelő kifejezést, amivel biztosan tisztában kellett volna lennem annyi sorozatnézés után, amennyit elkövettem eddigi életem során. - Téged szexuális erőszakkal, őt meg közszemérem megsértéséért. - Vigyorogva próbáltam kifejezni a diadalomat - gyakorlatilag saját magam fölött, amiért eszembe jutottak ezek a vádak. Ha apa történetesen ügyvéd lenne, biztos nem lenne rám valami büszke. - És nem is foglak látogatni a börtönben. - Az én szememben ez volt a fenyegetéseim csúcspontja. - Dee.. Mivel annyira jófej vagyok, és mert amúgy sem néznél ki jól rácsok mögött, meg narancssárga kezeslábasban, megkegyelmezek neked - magyaráztam nevetve. Arról a tényről pedig jótékonyan hallgattam, hogy ha már választhatok, irtóra nem ügyvédi költségekre költöm a pénzemet.Túl jól esett Jordannel és Luciferrel lakni ahhoz, hogy ezt el akarjam rontani - és csak részben azért, mert a két lábú kandúr történetesen bejött nekem.
- Jóó... - A szemeimet forgatva billentettem hátra a fejemet, hogy nagyot sóhajtva adjak hangot a nemtetszésemnek. Lehet, hogy nem mindig volt időm takarítani, de azt sem lehetett volna rám fogni, hogy ne tennék meg pár dolgot annak érdekében, hogy kellemes környezetben éljünk. - Pedig ez nem olyan, mintha gyilkosságot követnék el és mondjuk egy levágott ujjat hagynék a mosdókagylóban. - Igazából csak hangosan tanakodtam, az arcomon megjelenő vigyor már jóval inkább árulkodott arról, hogy éppen mennyire gondoltam komolyan a témát. A térdemet Jordanének billentettem, hogy felhívjam magamra a figyelmét és megvártam, hogy a szemembe nézzen. - Ha legközelebb megijedsz a hajamtól, majd szólj és megmentelek, jó? - Megemeltem a kezemet, hogy biztatásképp megsimítsam a nyakát. Átfutott a gondolat a fejemen, hogy ha mindkét kezemet használtam volna, akkor kicsit hiányzott volna hozzá, hogy egyenesen oda is hajoljak és megcsókoljam őt, miközben az ujjaim a hajába fúródnak... De még azelőtt sikerült kiráznom a fejemből ezt a képet, hogy megvalósult volna.
- Mi van, ha mindig akarok, csak most szedem ki belőled, hogy mi jön be igazán? - Újabb vigyor telepedett az arcomra, miközben feltettem a kérdést. Nem is hazudtam neki túl nagyot, inkább csak elhallgattam a teljes igazságot. Hogy nézett volna ki, ha már akkor elmondom neki, hogy jóképűnek tartom, amikor befogadtam? Egy szobára volt szüksége, ahol élhet, nem pedig arra, hogy rögtön természetben fizessen érte.
- Miért? Magyarázd el nekem kérlek, miért olyan jók a szuperhősös filmek. - Megrántottam a vállaimat, miközben felé fordítottam a fejemet, s felvontam a szemöldökeimet. Azt mondják, ha valamit nem értünk, akkor próbáljunk magyarázatot találni rá, én pedig pontosan ezt csináltam.
- Akkor ne nézess velem olyan filmeket, amiktől visítoznom kell. Legközelebb Emily Párizsbant nézünk. - Úgy beszéltem erről, mintha kőbe lenne vésve és nem is lenne más választása. Ami azt illeti, tényleg ki akartam próbálni ezt. Látni akartam az arcát, amikor csajos dolgokat muszáj bámulni a tévében, habár valószínűleg öt percen belül elaludt volna rajta. - Az unokahúgod nem szokott csajos dolgokat nézetni veled? - Ebben a kérdésben nem volt semmi játékosság. Nem sokat beszélgettünk a családunkról, de amennyit ki tudtam venni Jordan szavaiból, az unokahúgát tényleg szerette.
- Ne felejts el időben értesíteni. - Őszinte mosolyra húzódtak az ajkaim, miközben felpillantottam a srácra. Személy szerint nem voltam a férfi-nő barátságok híve, az egyetlen ilyen működő kapcsolatom Noellel alakult ki még a középiskolában, de vele egyáltalán nem volt nehéz barátkozni, amikor konkrétan tetőtől talpig szerelmes volt egy másik lányba. Ez az egész adok-kapok Jordannel viszont már elérte azt a szintet, ahol nem tudtam volna egyszerű szimpátiának vagy barátságnak nevezni. Mindketten többet gondolhattunk, mint amennyit hajlandóak voltunk kimondani.
- Csak ne maradj velük egyedül, falkában járnak - magyaráztam nevetve. Nem tudtam átérezni a lányok helyzetét, mert bár mindenkinek van egy crusha a tanári karból, én szerencsés voltam a középiskolában és elég sok helyes srác volt az évfolyamon. Szerintem Zade-et még most is vonzónak találnám az akkori kinézetével is.
- Hm... Jó iskolába járhattál. Szeretted a gimit? - Spontán kérdés volt, igazából csak hallani akartam ahogy beszél, és persze nem jelentett hátrányt az sem, ha jobban megismerem őt, még ha csak olyan apróságokról van is szó, hogy mennyire jött be neki a középsuli. - Nekünk volt egy szokásunk a barátainkkal, mindig kiültünk a lépcsőre és ott pletykáltunk. Senki nem merte elfoglalni a helyünket. - Szép is lett volna, ha igazi tini dráma alakul ki a hasonló viselkedésből. Néha visszasírom azokat az éveket, máskor meg egyszerűen örülök, hogy véget értek.
Ha tudatosan kezeltem is annyira szabadon a közöttünk lévő távolságot, hogy újra meg újra összeérjen a kezünk, vagy a térdünk, első körben nem gondoltam, hogy bármilyen hatással lesz ez Jordanre. Ahogyan azonban elzárja előlem a menekülési útvonalat és már-már féltékenyen megjegyzést tesz, képtelen vagyok visszafogni az arcomra kúszó mosolyt.
- Miért, működik? - Kihívóan néztem a szemeibe, nem rezzenve meg a közelségétől. A pillantásom komótosan vezettem végig az arcán, hogy jó pár másodpercig az ajkait bámuljam, csak aztán kerestem újra az ő barna íriszeinek fókuszát. - Mondj három indokot, amiért nem kellene ezt csinálnunk. - Csak néhány másodpercbe telt, hogy Jordan bőrének és parfümének illata eljusson az agyamig és meg is bénítsa azt annyira, hogy személy szerint egyetlen indokkal se tudjak előállni.
- Érd el, hogy ne foglalkozzak mással. - Valójában már abszolút megtette, én mégis cukkolni akartam, kihozni belőle valami olyasmit amitől még vonzóbbá vált volna a szememben. A pillantásomat már így is rabul ejtette, az állammal együtt, amit még inkább felé emeltem, így néhány centire voltak csupán a szám az övétől. Amikor megszólaltam, szinte súrolták egymást az ajkaink. - A gondolataimat már elfoglaltad. - Nem lehetett volna rám fogni, hogy neheztelek rá emiatt, sőt. Egyik kezem a bicepszére csúszott, míg a másikat a derekára simítottam, hogy aztán némi húzással jelezzem neki, hogy közelebb szeretném tudni magamhoz.
- Mi lesz, ha nem csak rád figyelek? - Én magam is közelebb mozdultam hozzá, őszintén szólva már arról is elfeledkeztem, hogy melyik filmbe kezdtünk bele. Egy pillanatig még hezitálva az ajkamba haraptam, de végül arra jutottam, hogy nincs min gondolkodni. Ha Jordannek nem tetszene, amit tenni készülök, maximum nem lesz több közös filmnézés. A korábban a bicepszére csúsztatott kezem most a nyakára simult, az ajkaimmal pedig egy virágra szálló pillangó finomságával csókoltam az övéit.

ruha || 1749 || banya a tudod kicsodaa  || ✧✦

Ami azt illeti, számomra is vannak olyan helyzetek, amikor elgondolkodom azon, hogy pontosan minek köszönhetően éltem eddig túl. Az a dolognak csak az egyik része, hogy elég sok bennem az élni akarás, de pusztán a vágyak nem juttatnak el sehová... Habár ha elengedem ezt a témát és hagyom vakvágányra futni, akkor mégiscsak van köze a vágyaknak ahhoz, hogy valahova eljussunk valakivel. Viszont abban is eléggé biztos vagyok, hogy nem azon kellene járatnom az agyamat, hogy épp milyen régen voltam férfival, vagy hogy mennyire szeretnék egyel lenni, amikor Jordannel beszéltünk meg közös programot, aki nem mellesleg jogosan haragudhatna rám, amiért tönkretettem az egyik pólóját, még ha nem is szándékosan volt. Hiába számítottam még egy lebaszásra tőle a történtek miatt, úgy tűnt, hogy sikerült megbeszélnünk az egészet üzenetben, aminek kifejezetten tudtam örülni. Tulajdonképpen élveztem Jordannel lakni és nem csak azért, mert egy kifejezetten jóképű férfit nézegethettem nap mint nap, hanem azért is, mert a kinézete mellé még jó fej is volt, akivel könnyű volt együtt lógni, amikor épp mindketten abban a hangulatban voltunk.
- Aztán majd jól megesz bosszúból, amikor nem figyelsz. - Azt nem hoztam fel, hogy majd hajnal háromkor fogja verni az ajtaját, hogy adjon neki enni, mert mindketten elég jól ismerjük már a macskát ahhoz, hogy tudjuk, hogy az nem lenne különleges program neki. - Te tudnál neki nemet mondani? - Pontosan ezért volt az is lehetséges, hogy függetlenül attól, hogy épp mennyire fáradt voltam, vagy mikor értem haza, ha Lucifer engem talált meg amikor éhes volt reggelente, hajlandó voltam felkelni hozzá és adni neki. Emiatt pedig büszke is voltam magamra, mert azt jelentette, hogy képes vagyok életben tartani egy macskát. Legközelebb talán növényekkel is ki kellene próbálnom.
- Miért, szerinted milyen az ízlésem? Lehet, hogy munkát kellene váltanom és olyan dolgokat forgatni valakivel, amit én is szívesen néznék. - Újfent igyekeztem elnyomni néhány olyan gondolatot, ami nagyon a felszínre akart törni. Lehet, hogy a munkahelyem ártott meg nekem ennyire, vagy a fejemet sütötte meg nagyon a nap, mindenesetre hálásabb nem is lehettem volna a lakótársamnak, amiért felhozta a videojáték témát.
- Hát nem tudom, én csak felcseszem rajta magamat, ha olyan játékról van szó, amiben meg lehet halni. - Nem akarok belemenni annak a részleteibe sem, hogy milyen élmény volt számomra Fifázni Jordannel, de határozottan jobban szórakoztatott, mint a Counter-Strike.
- Akarsz majd te kimenni érte? Onnan van, ahol bejön neked az a futár csaj. - Igazából mondhatjuk azt is, hogy hazudtam ezzel a kijelentéssel, mert nem voltam teljesen tisztában azzal, hogy mennyire is jön be a srácnak az a kiszállító lány. Annak viszont tényleg legalább ötven százalék esélye volt, hogy ő érkezik majd és nem azok a srácok, akiket én már szinte névről ismertem.
- Nem fog érdekelni, ha máskor is rám töröd a fürdő ajtaját. - A vállamat vonogatva magyaráztam neki. Nem azzal van bajom, hogy mi mindent láthat Jordan, mert én is láttam már meztelen férfit és ő is találkozott már hasonló helyzetben nővel. Bizonyos esetekben az öltözködésem sem hagy túl sokat a fantáziára. Szimplán annak az elve tudott kiakasztani, hogy úgy zavar meg, hogy én foglaltam el a fürdőt előbb, így nekem lenne jogom ott maradni, amíg el nem készülök.
- Mié... - A torkomra forr a szó, amikor megérzem Jordan kezét az arcom közelében és a pillantásom is rávillan, de nem húzódom el a mozdulata elől, mert tudom, hogy nincs mitől félnem. A szavaira grimaszolok és a szemeimet forgatom. - Ha meg tudnám mondani a hajamnak, hogy ne hulljon ki, akkor megmondanám, szóval erről igazán nem tehetek. A lefolyóból meg ki szoktam szedni, szóval ne fogd rám! - Másra nem is kifejezetten tudta, mert rajtam kívül nem volt olyan hajszínnel rendelkező nő a lakásban, akinek a haja lehetett volna. De ha már itt tartunk, tulajdonképpen másik nő sem volt.
Ami ez után következett, az volt számomra a leginkább meglepő, aminek köszönhetően már tényleg lentebb hajtottam valamelyest a fejemet, hogy ne kelljen végig Jordan szemeibe néznem. Nem akartam, hogy eszembe jusson megint, hogy mennyire helyesnek tartom őt, de ennek a megakadályozásához le sem szabadott volna ülnünk egymás mellé. - Akkor majd többször összefogom, ha neked akarok tetszeni. - Hittem annyira magamban, hogy ne egy férfi tetszése miatt tegyek meg bizonyos dolgokat, a hangsúlyom pedig épp elég laza volt ahhoz, hogy ne lehessen eldönteni, hogy komolyan gondolom-e vagy sem. Abban mondjuk nem lett volna semmi hazugság, ha azt mondom, hogy kíváncsi lennék rá vajon mennyire tetszem Jordannek.
- Szerintem túl sok van már belőlük és úgy a harmadik Iron Man után el is vesztettem a fonalat. - Meg ami azt illeti, nem is nagyon igyekeztem felvenni azt. Abban sem voltam biztos, hogy az emlegetett filmnek van harmadik része, csak épp ez a cím jutott eszembe.
- Jó, nekem mindegy. - Annyira még képes voltam fenntartani a figyelmemet, hogy tudjak egyszerre feliratot olvasni és koncentrálni az eseményekre is. Ami pedig a kaját illeti, a sötétben is el kellene tudnom találni a számat... - Az attól függ mennyire extrém, de ha a sikítozásomra kelsz fel az éjszaka közepén, akkor ne nyavalyogj, hogy nem pihented ki magad! - Fenyegetően emeltem felé a mutatóujjamat, miközben figyeltem őt, ahogyan lekapcsolja a villanyt.
- Semmi... - Pedig nagyon is volt VALAMI, mert minden alkalommal az ilyen elvétett érintések voltak azok, amik beindították a fantáziámat. - Akkor most mehetek hozzád aludni mégis, vagy egyenek meg a zombik? - Kérdőn vontam fel a szemöldökeimet és fordítottam oda a fejemet felé. Pontosan a srác miatt beállt félhomály volt az, ami miatt még egy pillantást is megengedtem magamnak Jordan szájára.
- Jesszusom, miért ilyen kegyetlen a bátyád? A nők hordják csak azt, amit akarnak. - Igaz ez a férfiakra is, de jelen esetben azt hiszem ezt nem kell hangsúlyozni, meg egyébként is, akkor talán feljönne az is, hogy Jordan nem tudja hordani az egyik kedvenc pólóját, mert tönkre tettem. Egyszerűbb volt kicsit csendben maradni és a filmre koncentrálni. - Legközelebb azzal jössz haza, hogy téged erőszakoltak meg gimis kiscsajok és még nekem van veszélyes munkahelyem... - Horkantva nevetek fel, miközben finoman megrázom a fejemet. - Amúgy meg jól tették, én is megnéztelek volna. Tuti te voltál minden lány kedvence a középsuliban. - A szép fiúkat mindenki szereti, ezt pedig Jordannek is tudnia kell, hiszen ő néz szembe saját magával a tükörben már több, mint húsz éve.
- Jó, ki foglak használni. - Teljesen nyugodtan jelentettem ezt ki, miközben a szemeim a képernyőre tapadtak. Változtattam valamelyest a testhelyzetemen, felhúztam az egyik lábamat a kanapéra, ami miatt épp annyira dőltem oldalra hogy a vállam Jordanéhez érjen. Akkor realizálódott bennem, hogy milyen közel vagyok hozzá, amikor felé fordítottam a fejemet. - Te láttad már, vagy honnan tudod, hogy annyira félelmetes? - Az első rész alapján mondjuk én sem sorolnám az egészet a tündérmese kategóriába, de vannak azok az esetek, amikor társaságban fele annyira sem félelmetes egy horrorfilm sem. - Mm.. Ő szerepelt valamiben, amit múltkor néztünk, nem? - Előre mutatok, a megfelelő szereplő viszont hamar eltűnik a képernyőről, ami miatt vissza is esik a kezem a kanapéra, egészen a Jordané közelébe, amit most hirtelen ötlettől vezérelve egyszerűen meg is fogok és közelebb húzok magamhoz.

ruha || banya a tudod kicsodaa  || ✧✦

Vannak dolgok, amiket nem tervezek el előre, egyszerűen csak megtörténnek, holott egyáltalán nem rossz szándék vezérel. Sőt, van hogy el sem tervezem ezeket a dolgok, tényleg csak... Rosszkor vagyok rossz helyen, vagy éppenséggel kiderül, hogy én csináltam, de csak és kizárólag úgy történhetett, hogy nem tudtam róla. Ilyen volt például múltkor a rendelőben, amikor Mrs. Schneider elhozta mindkét macskáját, de csak az egyik szorult kezelésre, és amíg Bimbusz - kíváncsi lennék a név eredetére, de majd csak Mrs. Schneidert tudom erről megkérdezni, ha újra ellátogat a rendelőbe - bent volt Teddel, a dundibb macskája, akinek nem sikerült megjegyeznem a nevét, nos... Végig járta az asztalt, aminél dolgozom és a kerek hátsójával félrelökte a telefont. Csodálkoztam is, hogy milyen nyugalmas volt az a néhány óra a műszakom végéig, de a telefont csak sokkal később vettem észre. Legalább Tednek is volt egy könnyű napja és engem sem foglalt le túlzottan a telefonálgatás aznap.
Pontosan ehhez hasonló szerencsétlen esetnek nevezném Jordan pólóját is, ami történetesen... Nos, fogalmam sincs hogyan mehetett tönkre, mert ha valakire fogni akarom, az biztosan a mosógép lenne. Mint ahogyan néha egy-egy zokninak sem lesz már meg soha a párja mosás után, úgy azt hiszem ezt is nyugodtan foghatjuk rá.  
Sajnálatos módon azonban a mosógép tettéért ezúttal kénytelen voltam én vállalni a felelősséget, hiába próbáltam megmagyarázni Jordan számára is az igazat. Ő nem csak hogy nem hitt nekem, de engesztelést is követelt, amit... Most az egyszer hajlandó voltam megadni neki, magam sem tudom pontosan milyen indíttatásból, tekintve hogy mellé képes volt még a bolondját is járatni velem.
- Szia, Jordan -  felelek neki jókedvűen, miközben lezárom a telefonomat és az ölembe ejtem a készüléket. - Hé, majdnem ráültél Luciferre! - A hangomba igyekszem minél több rosszallást sűríteni; legalább annyit, hogy az arcomra kiülő mosolyt tompítsam valamelyest, a végén azon még nevetés nélkül sem bírom ki. - A saját gazdája nyírja ki a macskáját, láttál már ilyet? - Jordan pillantását kerestem, amikor feltettem a kérdést.
- Nem, fogalmam sincs mi ez, csak meguntam a nyomogatást, mert semmi értelmes nincs a Netflixen kívül ezen a tévén. - Igen, még a játékait sem tartom annak, holott volt már olyan alkalom, amikor én is csatlakoztam Jordan egyik játékához. - Azzal meg téged vártalak - finoman megvonom a vállaimat.
- Megrendeltem a kaját, lassan itt van. - Részben ezért is voltam annyira belemerülve a telefonomba, mielőtt Jordan hazaért volna, a biztonság kedvéért azonban most még egyszer feloldom a telefonom és rápillantok az alkalmazásra, majd Jordan felé mutatom a készüléket, hogy ő is lássa és már csak azért se tartson hazugnak.
- Úúú! Imádlak - vigyorogva veszem magamhoz a nekem szánt édességet, de nem bontom ki azonnal, mert mindig annak a híve voltam, hogy előbb a normális étkezés, csak aztán az édesség. Na jó, ez nem feltétlenül mindig van így, de ma nem volt kedvem egy twinkievel kezdeni.
- Hmm.. - A kezembe veszem az irányítót és elkezdek nyomogatni, mintha az életem múlna rajta. - Rom-com-ot? - Elnevetem magam, de nem választom ki a kategóriát, mert nem akarom ilyesmivel büntetni őt. - Szívás, hogy ilyen szar a választék Marvel filmekből. - Pár másodpercig gondolkodom, amit azzal ütök el, hogy csücsörítve meredek a tévére. - Nézzük meg a Train to Busan második részét. - Az talán neki sem lesz olyan unalmas és én is irtó kíváncsi vagyok rá, de sosem nézném meg egyedül.
- Milyen volt a találkád? - Átnyújtottam neki az irányítót, már csak azért is, hogy érezze, hogy most az övé az irányítás, plusz mert el sem tudtam képzelni milyen hangerőn szeretné nézni a filmet, vagy hogy el akarja-e kezdeni még azelőtt, hogy ideér a kaja.

ruha || banya a tudod kicsodaa || ✧✦