Egy öt éves kapcsolatot kapkodva megírt post-it cédulán lezárni... Ugye számodra is úgy hangzik, mintha csak egy rossz vicc lenne? Neked talán sokkal szórakoztatóbb volt megírni az üzenetet, aztán ott hagyni nekem és vissza sem nézni. Nem értelek el telefonon és még csak az ajtót sem voltál hajlandó kinyitni nekem. Úgy éreztem magamat, mint akit becsaptak.
Nem tudom, hogy a kapcsolatunkban kételkedtél, vagy abban, hogy megérteném-e az érveidet. Hogy miért is van, hogy bár megkérted a kezemet, de mégsem vagy kész a házasságra és a közös életre. Talán elfogadtam volna, talán fel is tudtam volna dolgozni, de legfőképpen meghallgattalak volna, hiszen ez a hivatásom. A Te akciód pedig még az abba vetett hitemet is megingatta, hogy érdemes vagyok a másoknak való tanácsadásra és segítségnyújtásra.
Az elején kétségbe voltam esve. Nem akartam elhinni, hogy annyi ember közül épp Te lennél képes ilyesmire. Te, akit annyira szerettem, hogy gondolkodás nélkül igent mondtam a kérdésedre, amikor féltérdre ereszkedtél előttem. Próbáltam rájönni mit ronthattam el és menthető-e még az, ami közöttünk volt.
Aztán azzal nyugtattam magam, hogy ez csak egy nagyon rossz álom, hogy felébredek és még ott leszel mellettem. Olyan hosszú rémálma azonban soha senkinek nem volt még, mint nekem. Csak nem akartad felvenni a telefont, nem jelentkeztél, ráadásul még meg is csíptek. Nem álmodtam.
Azóta haragszom. Rád, magamra, a világra. Elmúltak azok az idők, hogy magyarázatokat akarjak kitalálni neked, hogy hajlandó legyek megbocsátani, hogy elfogadjam, akármi is volt az indokod. Utállak, és utálom azt is, hogy annyira szerettelek.


// Röviden, tömören így állunk most. A múltat és jövőt illetően pedig nagyon szívesen mesélek, ötletelek PM-ben. Tylar indokait és azt, hogy pontosan miért is döntött egy post-it cetli mellett, felnőttekhez méltó normális beszélgetés helyett, abszolút odabízom. Azt pedig, hogy hogyan is lehetnek még egymás életének részesei, milyen formában valósulhat meg a viszontlátás és melyikük hogyan reagál a másikra, találjuk ki együtt.
A karakter arcát illetően vannak ötleteim, de szívesen fogadok javaslatokat is, elég sok mindenre rábeszélhető vagyok.  Ezen kívül pedig csak annyit, hogy nagyon várlak, szóval gyere csak, gyere!