Melyik szereplő lennél "A király: Örök uralkodó" koreai drámából?

1. Hol élnél szívesebben?
a, Köztársaság
b, Királyság

Nem, nem azért, mert akkor csinos kis hercegnő lehetek. Inkább csak azért, mert az olyan szabadabbnak tűnt a soriban. Plusz az olyan egzotikus. Az egyesült királyság is olyan menőn hangzik. Meg hát azért egy helyes herceggel az élen az országnak minden más lenne. Bár kétlem, hogy lenne olyan jó, mint a sorozatban. De akkor is annyira... másnak hangzik, olyan különlegesnek. Ez az, ami vonz benne inkább.

2. Mi a kedvenc sportod?
a, Evezés
b, Úszás
c, Tánc
d, Nem sportolok

Oh ugyan! Ki az, aki manapság ilyen sportokat űz? Talán néha ha elmegyek futni, de azt is inkább csak azért, mert szeretném megtartani az alakom, nem pedig azon okból kifolyólag, mert annyira nagyon szeretnék kimenni és szélben, esőben, jégben futkorázni, rosszabbik esetben megfázni. A kondi dettó nem jó, mert ott ugyan izmosodik az ember, de hogy néz már ki egy nő totál kigyúrva? Meghagyhatnánk a kockahasat a pasiknak? A tánc meg... unalmas! Na nem mintha a futás izgibb lenne, de legalább nem egy ugráló majom leszek tőle. Egyszóval nem, utálok sportolni.

3. Mi az álom munkád?
a, Üzlettulajdonos
b, Munkanélküli
c, Rendőr
d, Szociális munkás

Egy jó kis kávézó... Tele mindenféle különlegességgel. Olyan, mint a Cafe Frei. Ott valamilyen isteniek jók az italok! És nem is keserű, mint az a lötty, amit a bátyám kávénak mer nevezni. Tulajdonképpen ott szerettem bele a kávéba. Azóta akarok elvégezni egy barista tanfolyamot, hogy én is olyan mennyei ital specialitásokat készíthessek. Na persze anyuék nem engedik, de nem baj, majd összegyűjtöm én magamnak rá a pénzt, onnan meg már csak egy pár lépés és elmehetek egy rendes kávézóba dolgozni.

4. Mit csinálsz szabadidődben?
a, Non-stop filmezek és sorizok
b, Elmegyek sétálni
c, Dolgozok
d, Olvasok

Ah igen... Mondhatni túl sok drámát nézek. De azok kötnek le a legjobban. Ezen belül körülbelül mindenféle stílust szeretek. Na jó, talán a nagyon nyálas és romantikusakat kerülöm. Egyszerűen hányhatnékom van a pároktól. Minek ennyire édesnek lenni a másikkal? Komolyan néha tök gusztustalannak tartom. És ezt akarja a bátyám, hogy csináljam? Cuppogjak itt mindenféle pasival, meg legyek beléjük fülig szerelmes? Nem, majd ha eljön az igazi. Valaki, aki veszi a poénokat, aki nem rózsát hoz nekem, hanem egy hamburgert és a Szerelmünk lapjai helyett a Fekete ruhás nőre visz el. Akit lehet szívatni és aki nem sértődik meg a beszóláson, sőt pont, hogy visszaadja. Ilyen srác kell nekem, akivel lehet hülyülni és nem csak a pasim, de egyben a legjobb haverom is tudna lenni.

5. Mi a kedvenc ételed?
a, Jégkrém
b, Jjajangmyeon (Feketebab-szószos tészta)
c, Csirke
d, Disznó

Nem vagyok teljesen koreai, de azért a cuccért oda meg vissza vagyok. Ha valaki evett már ilyet, az pontosan tudja, hogy mennyire a függőjévé lehet válni. Egyik nyáron mikor elmentünk meglátogatni a nagyiékat, szinte minden nap ezt ettem. Az anyai nagyszüleim örülnek is neki, hogy ennyire szeretem az ottani ételeket, ellenben az apai nagypapám nagyon húzza a száját. A mama még csak-csak megérti, hogy nem vagyok valami csiga kedvelő, de a papa majd belehal, hogy egyszerűen nem vagyok annyira a francia konyha híve. Oh említettem már, hogy félig francia és félig koreai vagyok? De amúgy Amerikában élek. Totál logikus nem? Hogy anya és apa miért pont itt lyukadtak ki... Esküszöm nem értem a logikájukat. Elmehettek volna legalább egyikőjük országába élni, de nem, nekik pont itt kellett kikötniük. De nem panaszkodom, szeretem az otthonomat, csak mondom, hogy nem éppen egy logikus döntés volt. Oh a másik meg: Miért anya nevét vette fel apa? Valaki érti ezt? Mi van a Hong kimondhatóbb volt az amcsiknak és ezért ez lett? De komolyan ki látott ilyet? Döbbenet...

6. Mit csinálnál, ha valaki megölelne?
a, Visszaölelném
b, Elfutnék
c, Pofon csapnám

Nincs az a pénz! Hozzám ne érjen senki sem. Családon belül sem vagyok valami ölelkezős típus, nagyon max az ünnepekkor, ha valaki kap tőlem, de egyébként  a hideg is kiráz, ha valakihez hozzá kell érnem. Ennél már csak az jobb, mikor random megkocogtatják a vállam, én pedig egyből mosnék is be az illetőnek, hogy mit nyulkál hozzám. Egy szó, mint száz... Gyűlölöm a testi érintkezéseket. Nem viccelek, ha azt mondom, hogy komolyan csaptam már pofán valakit azért, mert hátulról meg akart ölelni. Egy kicsit sajnáltam a fiút, de nem eléggé ahhoz, hogy utána ne ordítsam a le fejét, hogy mégis mit képzel. Nem voltam a barátnője, így semmi joga nem volt hozzá, hogy ezt tegye. Na persze... ha lett volna már barátom, akkor neki sem biztos, hogy megengedtem volna ezt.

7. Mi a kedvenc italod?
a, Tea
b, Sör
c, Kávé
d, Víz

De nem, nem az, amit otthon főzünk. Az rettenetesen keserű és vizes. Előbb mondanám méregnek, mint kávénak. Nekem azok a tipikus cukorsziruposak jönnek be, amibe van valami édes és elnyomja azt a förtelmes ízt a számban. Emlékszem, egyszer apa rendelt magának egy körtelekváros tejszínes kávét. Nagyon kicsi adag nagyon sok pénzért de... azóta se ittam jobban. Persze kísérletezgetek, hogy mit hogyan ízesítsek, vagy keverjek egy italban, de olyan finomat sose tudtam még csinálni és gyanítom soha nem is fogok. Kár, hogy ahhoz a kávéhoz nincsenek meg az arányok, szívesen innék pedig olyat.

8. Kedvenc színed?
a, kék
b, piros
c, sárga
d, zöld

Csak és kizárólag a vérvörös. De az itt nincs felsorolva, szóval a piros is megteszi. Ha valaki nem ismer, akkor is megtudja ezt mondani rólam. A telefonom piros, a ruhám nagy része piros, a táskám is, sőt a füzeteim is azok, meg a kulacsom, a ceruzáim külseje, a töltőm, a gépem, a szemüvegem... egyszóval majdnem hogy minden. Kivéve a hajam. De azt nem is akarom festetni. Bár talán egy-két piros tincs... Szóval azt hiszem most már van ötleted, hogy mennyire is a megszállítja vagyok ennek a színnek. Éppen ezért mondhatom, hogyha valaki, bárki, akárki valamilyen vörös dologgal áll elém, akkor azt nagyon tudom díjazni és biztosan szerzett nálam egy jó pontot. Kettőt, ha vörös csomagolású karamellát hoz...

9. Milyen vagy az emberek szerint?
a, Kedves
b, Gyerekes
c, Visszahúzódó
d, Bunkó

Már csak az arcberendezésem miatt is ezt hiszik. Valóban nem vagyok valami jó az érzések kifejezésében, mármint nagyközönség előtt. Jobb szeretem, ha nem tudják éppen mi jár a fejemben. De amúgy is nagyon szemét tudok lenni. Ha valaki beszól, akkor visszakézből mondok valami durvábbat. Általában csak röhögni szoktam mások szánalmas próbálkozásain, pláne akkor, ha valaki nem tud öltözködni, de azért menőnek akar tűnni. Nincs is rosszabb annál, mint mikor valakinek nincs semmi divat érzéke, de megveszi a márkás cuccokat. Attól önmagában még nem lesz menő senki. Könnyen el is tudom riasztani az embereket azzal, hogyha olyat csinálnak, ami nekem nem tetszik, akkor a porig alázom őket a szavaimmal, arról nem is beszélve, hogyha ideges vagyok, akkor ütök és ordítok is. Tipp: Ne húzz fel! Nem éri meg. Vagy ha sírni akarsz, akkor szólj, könnyen elintézem.

Milyen vagy a barátaid szerint?
a, Életvidám
b, Cuki
c, Gondterhelt
d, Izgulós

Fun fact! A baráti társaságommal eszméletlen cuki vagyok. Ha a barátimmal, vagyis azokkal az emberekkel vagyok, akiket imádok és meg is bízok bennük, akkor sokkal többet mosolygok, sőt nevetek. Imádok viccelődni velük és kibeszélni a dolgokat. Velük tényleg nagyon kedves vagyok, ez amolyan... igaz barát, aki mindig ott van neked és segít a bajban dolog. Hozzám bármikor jöhetnek, mert segítek, ha pedig valaki bántja a barátaimat, akkor azok keservesen megfizetnek. Nem szoktam kímélni azokat, akik keresztbe tesznek azoknak, akiket szeretek, néhány esetben még durvábban is bánok velük, mint a saját utálóimmal.

Te leginkább Jung Tae Eul vagy!
Elhivatott ember vagy, aki mindig a legjobbat hozza ki magából és bárkinek segít, aki rászorul. Egy igazán jó barát veszett el benned.

Nahát, de poénos ez a teszt! Mindegy... legalább azt kaptam, akit akartam.
Duzzogva lépek be a szobámba, majd csapom be magam mögött az ajtómat. Anyáék megint leszidtak, hogy kettest kaptam történelemből, de pont nem izgat. Nem megy, ahogyan az irodalom sem, meg a természettudományi tárgyak jelentős részével is bajban vagyok. Amihez értek az a spanyol és a matek. Na persze… nem csodálom, hogy a nyelvi órákon remekelek, elvégre én magam csak három különböző nyelven tudok kommunikálni, a spanyolt csak azért nyomom, mert szeretem magamat okosnak érezni és ebben kiemelkedő vagyok. Valahol szerencsés, hogy apa francia, anya pedig koreai, mi magunk pedig Amerikában élünk, de sok a hátulütője is. Például az, hogy a bátyám semmilyen szinten nem rendelkezik nyelvérzékkel, így lehetek én a tolmács, ha véletlenül külföldön magunkra hagynak. Annyi a mázlija, hogy az angolt legalább jól beszéli. A franci nyelvtana egyszerűen botrány, a koreai kiejtésétől pedig fáj a fülem. A másik pedig az, hogy azért, mert nekem tehetségem van a nyelvekhez a szüleim fordítónak akarnak adni. Vagy tolmácsnak. De egyik sem akarok lenni.
És ahogy ezt végig gondolom megszólal a telefonom.

Mizu?


A kettes miatt?


Azért egyetemre sem árt menni…


Mindenki csak azt sulykolja belém, hogy egyetemre kellene mennem és nem elmenni egy kávézóba dolgozni. Mi a különbség? Mind a kettő munka lesz a végén. Csak az egyik esetében többet kell majd magolnom és szenvednem és abszolúte nem biztos, hogy élvezném. De a kávéfőzés egy olyan dolog, amit imádnék csinálni. Pláne ha még ki is díszíthetem. Aztán majd megnyitom a saját kávézómat, ahol csak és kizárólag különlegességeket árulnék. Jó, nagyon előre terveztem, de legalább tervezek.
Majd meghallom, ahogyan kopogtatnak az ajtómon. Esküszöm, hogyha anya az, hogy ő csak jót akar nekem, akkor rávágom az ajtót. Szeretem a szüleimet, de mikor tűnik fel nekik, hogy az önsajnáltatós pszichológia nálam nem jön be? Tudom, hogy ezzel a munkával azt akarják, hogy fixen jól keressek, de nekem nagyon nem jön be. Apa szerint még van időm, hogy benőjön a fejem lágya, én meg azt mondom, hogy van idejük, hogy elfogadják, nem leszek tolmács.
De nem, most nem ők zargattak, helyette a bátyám állt velem szemben, mikor kinyitottam az ajtómat. Kíváncsi vagyok vajon megint mit akar tőlem.

-Öcsi kérdezi, hogy kaphat-e a csokidból?
-Nekem nincs csokim…
-De van, most hozta egy srác.
-Mi a franc? Egye meg! Az övé az egész…
-Tudod, igazán ismerkednél srácokkal is. Nem csak azért, mert el akarom játszani a védelmező bátyust, de neked is illene már randiznod.
-Hm… Oh befejezted? Akkor annyeonghee gaseyo!

Azzal rácsaptam az ajtót, én pedig mentem vissza beszélgetni. Nagyon idegesítő, hogy a testvérem másról sem képes beszélni nekem, mintsem arról, hogy randizzak, meg pasizzak, meg hogy már rég le kellett volna smárolnom ezt a fiút, meg azt… Mintha érdekel az, hogy randizzak. Illetve ez így nem teljesen igaz. Szívesen járnék már valakivel, de nincs senki a láthatáron. Azok a fiúk, akik önként és dalolva lennének velem unalmasak. Ja meg ne is beszéljünk arról a nyálas romantikáról, amit művelnek. Rózsát hoz a lánynak, meg csokit… Nem! Nekem nem ez kell.


Ahhh… ki az valami hódoló?


Miért nem fogadod az udvarlását?


Tudom tudom…
Mint An Min-Hyuk a Strong Girl Bong-soon soriból…


Már sokan mondták nekem, hogy túlságosan is a drámák világában élek. De hogy ne lehetne benne ragadni, ha egyszerűen olyan jók?! Ott nincs olyan, mint a valóságban, hogy ne jönne össze az álmom, hogy kávézó tulajdonos lehessek, a szülők is rájönnek, hogy az a legjobb, ha nem lebeszélni próbálják a gyereküket, hanem támogatni és a fiúk… Oh a fiúk! Mindegyik olyan helyes és más-más személyiséggel bírnak, de végül a lány megtalálja élete párját, azt, akire annyira vágyott. Nem pedig nyeszlett szerencsétlen barmokat, mint amilyenek utánam futnak. Na meg persze a sorozatokban a lány bátyja inkább eltiltja a hugicát a randizástól nem ösztökéli… legalább az öcsém olyan, amilyennek szerettem volna.

Oh amúgy…
Valószínűleg nem leszek a szülinapodon itthon…
Elutazunk.


Sajnálom Eli


Oh ezt el is felejtettem! A drámákban sosem lehet valaki annyira szerencsétlen, hogy pont karácsonykor születik. 2002. december 24. Anyuék épp Franciaországban ünnepelték a karácsonyt a családdal, szilveszterkor pedig Koreába mentek volna. Nem vártak még. Januárban kellett volna megszületnem, de kicsit előbb jöttem. Szép kis ajándék lehettem mindenkinek. Bár akkor még örültek is nekem. Meglepetés voltam a javából, ráadásul a bátyám kérésére lány testvért kapott. Mondjuk nem értem minek akart lányt, de ő tudja.
Azóta minden évben karácsonykor engem is megköszöntünk. Az öcsém még mindig nem érti, én miért kapok dupla ajándékot, de talán majd egyszer felfogja. De elhiheti, én sem repesek a boldogságtól. Nincs igazából külön ünnepem, mint a testvéreimnek, ahol csak velük foglalkoznak egész nap. Nekem csak pár óra jut ki a figyelemből, de ez mindig is így volt. Középsőként is elég nehéz már, nem hogy még akkor, ha a valóság is ennyire elátkozott.