When life f**ks you change the position and enjoy.
@ Valerie
Mikor Becca ideadta nekem a lakást, kikötötte, hogy csak az enyém, ne éljek vissza a bizalmával. Sosem tettem. A lakásba csak és kizárólag neki és nekem van bejárásunk, ennyi, ennyi volt mindig. Eleinte kicsit sértve éreztem magam, de mára már főként élvezem a magánszférát, amit ez a régi kikötése hozott létre számomra. Ha akartam volna, bármikor megszeghetem, nem szokta rámtörni az ajtót random razziákkal, soha nem kért számon, hogy volt-e itt valaki, nem szokta átkutatni a lakást „behatolók” után. Nem mondom, hogy sosem volt még úgy a lakásban, hogy én ne lettem volna jelen, mert megesik, hogy felugrik valamiért, vagy épp megvár itt, és ezzel nincs is bajom. Valahogy… megismerem a jelenlétét. Talán a parfüm miatt, amit visel, és annyira jellegzetesen ő. Ezzel együtt, bár még soha nem történt ilyen, amint belépek a lakásba, megérzem, hogy valaki más járt benne. Valaki idegen. Nem lett elmozdítva semmi, a zár is rendben volt, egyszerűen csak… tudom. Honnan? Nos… Nem vagyok egy szuperorrú valaki, de ha egy dolognak a jellegzetes illatát egyből felismerem millió közül is, az a szex. Pontosabban… egy kielégült férfi szaga. Általánosságban nem taszít különösebben, a munkámmal jár, akkor csináltam jól, ha jelen van. De a saját kis birodalmamban… szinte arcul csap, ahogy belépek a lakásba.
Elég hamar a kezembe került egyrészt a sokkerem, másrészt a telefonom, már hívtam is az ügyeletes Mary-t, hogy valakit marha gyorsan küldjön ki a biztonságiaktól, mert szarban vagyok. Elég kevés külön tér van a lakásban, így hamar kiderült, hogy már nincs benne más rajtam kívül… meg egy nagy adag spermán kívül a szétdíbolt ágyamon. Megéltem már egyet s mást, de soha ennyire rosszul nem voltam még egy adag spermától, esküszöm. Inkább a lakás előtt vártam meg, míg ideérnek Prie-ék, és bár ő maga nem jött, azért Gale, az asszisztense, meg három kétajtós szekrény csávó elég hamar befutott. Én meg egy pár napi cuccal, meg három üveg borral, ami hirtelen volt a borhűtőben, hamar kifutok. Nem akarom végignézni, ahogy ezek nyomokat keresnek, és az sem különösebben érdekel, hogyan találják meg a mocskot, aki a takarómra… nos… mocskolt. Lehet kidobni. Pedig Louis Vuitton ágyneműhuzat volt, az egyik kedvencem. Rendelhetek nagytakarítást az egész rohadt lakásra. A sofőr, aki idehozta Gale-t, felajánlja, hogy bárhová elvisz, de mondom neki, hogy egyelőre nem tudom, hová mennék, szóval ha nem baj, csak beülök a kocsiba, míg átgondolom. Nem bánja, úgy sejtem nem igazán érdekli, azért fizetik, hogy türelmes és előzékeny legyen. Máskor is szokott ide-oda vinni, de amúgy gőzöm sincs, mi a neve, vagy ilyenek. Az SUV hátsóülésén ülve egy darabig ezen gondolkodom, aztán megrázom a fejem, és visszatérek a jelenbe, meg hát a problémára, ami előtt állok.
Nincs hová mennem. Maximum hotelbe? Becca lenne az első választásom, ha mehetnék a házukba, és nem lennék az apja által persona non grata-nak kikiáltva. Meg ha be akarnék bármilyen szinten is számolni neki arról, hogy betörtek a lakására, és egy idegen odamaszturbált. Tuti ragaszkodna ahhoz, hogy forduljak a rendőrséghez, amit… eszemben sincs megtenni. Mehetnék Prie-hez, de ha ő most ezzel akarna különösebben foglalkozni, akkor jött volna Gale-lel együtt. Nem, ő most nem ér rá. A lányokkal nem igazán olyan a kapcsolatom, kicsit sem… De… nem akarok egyedül maradni. Nem mintha különösebben félnék, mert nem, csak… kell valaki, akivel lehet erről beszélni. Valaki, aki megérti. Valaki, aki… Ó. „Van három üveg borom, jófélék, és házhoz viszem, ha adsz egy címet. Sztorim is van hozzá.” – pötyögöm be, és külön el Valerie-nek, abban reménykedve, hogy ráér, legalább annyira, hogy igyunk egy jót, meg kipanaszkodjam magam. Aztán majd… keresek valami hotelt. És kifizettetem Prie-vel, mert ők voltak olyan balfaszok, hogy valahogy kiszivárogtatták a címemet valami pszichopatának. Mert oké, ha maszturbálni szeretnék, én is inkább Louis Vuitton ágyneműn teszem, de… nem a másén. Az már kóros kategória, szerintem.
Viszonylag hamar érkezik válasz, benne egy címmel, amit meg is adok hogyishívjáknak, hogy lesz szíves a környékén kirakni. Annyira nincs is messze, bár Brooklyn nem annyira jó része, mint az, ahol én lakom. De legalább nem Bronx. Végül is maga az épület is gyorsan megvan, nem kell idétlenül toporognom a kis táskáimmal jobbra-balra, ahhoz most nem igazán lenne türelmem. Ahogy az idős pasinak is csak egy extrán mű mosolyt tudok dobni jutalmul, amiért kéretlenül be is enged a lépcsőházba, ahogy keresem Val csengőszámát. Mondjuk mire odaérek az ajtaja elé, ezen kellőképpen fel is túrázom magam, amint Val ajtót nyit a csengetés után, rá is zúdítom. – Hát hallod, itt de szar a közbiztonság. Csak úgy felengedtek. Gyanítom mert szőke vagyok, és melleim vannak. Mi van, ha valami őrült szerető vagyok, aki épp tervezi kinyírni a másik nőt, hogy a szerepébe bújva várja haza a drága férjet, hogy aztán mosolyogva vele is végezzen? Nem néznek ezek dokumentumfilmeket?– kérdezem teátrálisan, ahogy igazából meg sem várva, hogy beinvitáljon, belibbenek az ajtón, igen, mind a két utazómmal, meg a válltáskámmal, meg a ridikülömmel együtt. Csak a takarómra recskáztak, nem megölni próbáltak, oké?! Semmi nem indokolja, hogy magam mögött hagyjam a civilizált viselkedést. Meg öltözködést. És a jóga cuccom. A jóga megnyugtat. – Amúgy ne aggódj, nem tervezem ide költözni. Szóval… bor? – kapom elő lazán a válltáskámból, a jógamatrac mellől az egyik borosüveget, és nyújtom felé. Tegye magát hasznossá, míg én lepakolok, na. Meg leveszem a cipőm. Ezeket a Jimmy Choo-kat nem cipekedésre tervezték, mondjuk ki.
Kezdőlap
