Lemon. Amikor bemutatkoztál azt hittem csak tréfálsz, de legalábbis ez csupán a beceneved. Már ezért feleségül akartalak venni, persze ez akkor még csak kósza gondolat volt a fejemben. A bátyád állandó squash partnerem volt abban az időben, bár azt sosem említette, hogy van egy csodaszép húga. Amikor egy nap lebetegedett, úgy döntöttél, hogy feleleveníted a régi tudásodat, és beugrottál helyette. Milyen jól tetted. Rendesen elvertél a játékban, de én ezt cseppet sem bántam. Az első kávémeghívást elutasítottad, a következőben pedig attól tetted függővé, hogy sikerül megvernem téged vagy sem. Megizzasztottál rendesen, de végül sikerült. Valahogy így kezdődött. Azt hiszem nem csak a pályán, de az udvarlás során is megdolgoztattál. Rengeteg féle módon és rengeteg féleképpen próbáltalak levenni a lábadról, és ha nehezen is de fél év után végül beadtad a derekad. Az első lánykérésemen azonban nevettél, a másodikon is, a harmadikon kezdtél komolyan venni, végül igent mondtál. Mindennek már hét éve. Én azóta is töretlenül odáig vagyok érted, és okom nincs panaszra, mert egy olyan csodálatos nő szerelmét birtokolhatom, amilyen te vagy. Mindig is éreztem, hogy nem csupán mint egy kedves barátnő, később menyasszony leszel számomra tökéletes, hanem mint feleség, mint az akivel le akarom élni az életemet. Családot szerettünk volna.Legalább öt gyereket, azonban ahogy múlt az idő és nem estél teherbe, egyre fogyott a remény. A kivizsgálások nem mutattak mást, csak hogy mind a ketten egészségesek vagyunk, tulajdonképpen semmi akadálya nem lenne. Mégsem jött össze a dolog. Kezdtük feladni, amikor aztán tavaly novemberben megtörtént a csoda: áldott állapotba kerültél.Boldogok voltunk, azt hiszem nálunk akkor senkit nem éreztünk boldogabbnak.A karácsonyt akkor, a korábbi hagyományoktól eltérően csupán kettesben akartuk tölteni. Úton azonban Connecticutba megtörtént a baj: balesetet szenvedtünk és elveszítettük az épp csak pár hetes magzatunkat. Te is és én is majdnem beleroppantunk. Nehéz fél év következett, amiben egyre távolabb kerültél tőlem, én pedig türelemmel és kitartással próbáltam visszatalálni hozzád. Most már elmondható, egy évvel a tragédiánk után, hogy készen állunk egy újabb csodára. Hiszek abban, hogy ezúttal nem fogunk hibázni.

Néhány kiegészítés: A karakter neve nem változtatható, mivel így emlegetem őt, és mert szerintem jól hangzik. Az avatár kérdésében rugalmas vagyok, szívesen egyezkedem, ha Jessica tart vissza. Annyi csak a kérésem, hogy valami nőies hölgyet keressünk (Phoebe Tonkin még csak eszedbe se jusson), hosszú hajút. Család, háttér, minden más egyéb megbeszélés és a fantáziád kérdése. Jah igen: és ha elviszed a karaktert nagyon kérlek ne tűnj el egyetlen szó nélkül, mint szürkeszamár a ködben.