† Tunika, fátyol
#előítélet #apáca #naivitás #semmitnemtudazéletről #állandóanimádkozik #szűz #unalmas #nincshumora #nemtudsírni #érzékeny #Istenbuzi #nemöl #kereszt #Bibliafanatikus

† Fejdísz (főkötő, fátyol), tunika (gyapjúövvel, rózsafüzérrel), kereszt, ezüst gyűrű a bal kéz gyűrűsujján, fekete, kényelmes cipő
Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. [ Zsolt 91,5-10 ]
Nem tudom, ki hogy van vele, de voltak háborúk. Voltak dögvészek, vírusok, gyógyíthatatlan betegségek is, amelyben emberek százai, ezrei maradtak alul és kerültek a túlvilág oltalmába. Ha azt mondom, kegyes az Úr, elhiszed nekem? Elhiszi az, akinek a vonat levágta a lábát? Elhiszi a kemoterápián áteső beteg, hogy mindezzel megtisztul, felemelkedik és majd egyszer részesül a teljes és végleges bűnbocsánatban? És elhiszem akár én ezt?
A válasz egyszerű: a hit mindenkiben ott van, csak mindenki másban és más mértékben hisz. Te hiszel magadban? Mások kételkednek benned? Tényleg megbocsát az Úr, ha letérdelsz és elmormolsz olyan tíz Mi Atyánkat, amiben egyébként nem hiszel? Bűnös maradsz még, vagy elég az, amit a hit mondat veled? És én elhiszem mindazt, amit olvasok és nem kételkedhetek egy cseppet sem? Nem létezik az állatok gyűszűnyire fogyatkozó élettere csak mert TE, ember mindig többre vágysz? Mikor lesz elég? Mikor fordítok majd én is hátat annak, amiben talán nem is hiszek teljes szívemből? Mikor dönti el bárki is, hogy jó vagyok? Tényleg vár rám Szent Péter a kulccsal? Mert hiszek; hiszek mi jó a világban és hiszem azt, hogy nem csak vérzik mindenki. Mert kell, hogy tudjam, a fény ott rejlik a gonoszban.

† A Providence-i Nővérek 1960-as instrukciói a következők voltak: "A fejkötőt közvetlenül a kalapszalag (hülye szó, készülj fel, franciául még hülyébben hangzik: serre-tête) előtt kell viselni és annak 1/8 inch (ezt is leírom, hátha izgat az átváltás: 1 inch = 2.54 centiméter) távolságra szabad csak lennie a fejkötő széleitől. A felette lévő fátyolnak el kell takarnia ezeknek a rögzítéseknek a hegyeit és azok fűzőlyukait." Igen; egy teljes oldalt szenteltek az ilyen mérnöki leírásnak három diagram felhasználásával. De inkább nem fárasztalak vele, nekem is csak háromszor kellett elolvasni (részben azért, mert nem nagyon izgatott, részben azért, mert egyetlen szót sem tudok a ma chérie megnevezésen túl franciául. Talán még a merci szót ki tudom ejteni, de ha eladnád a vesémet Franciaországban, megértően, teljes odaadással bólogatnék rá. Hát ennyit ér a franciázásom. Nem túl sok, igaz?
Ebben a bizonyos '60-as évi dokumentumokban, mely a rend archívumai közt fellelhető, a fátyol nem a katolicizmus megjelenésével vált divattá, hanem már Mezopotámia virágzásának idején is viselték azt előszeretettel. Ezt követően a bencés rend inkább nevezte egységes viseletnek ezt (egyenruha), mint vallást jelképező ruhának. A középkori vallásos nők átvették a jellemzően fekete gyászruha színét, mint egyenruha.
Hogy ne érezd úgy, hogy inkább sarkon fordulnál és még csak köszönni se köszönj a továbbiakban, nem foglak untatni számodra semmit érő információkkal a rendről, az öltözködésről, a higiéniáról, a lelki tisztaságról, hogy vannak asztali áldások, bűnbocsánat, gyónás, szentségek is, inkább térjünk vissza oda, hogy nem hiszek abban, hogy a Föld lapos lenne. Igaz, erről még nem beszéltünk, de egy tea mellett szívesen talán, és talán elárulom, hogy a misebor egyébként bűnrossz, kóstoltam, amikor nem figyeltek oda rám. Pár literrel lehúztam a papot, csak ne szólj róla neki, légy szíves. Nem magamba öntöttem, a csapba. 2017 volt ráírva, már biztosan megromlott.
Viszont ha mégis hiányérzeted lenne, itt hagyok neked egy képet Catherine Marie Daley fényképével 1910-ből. Ha van kedved átnyálazni a legteljesebb apáca öltözéket részletekbe menően, hát tessék. Csak tessék. (elrejtem az ateisták kedvéért )

Catherine Marie Daley nővér:

† Az ÉN megjelenése #támogattaSigmundFreud
▸ csökönyös és sok esetben maradi gondolkodása van
▸ zárkózott lélek, inkább beszéltet mindenkit, csak hogy önmagáról soha ne essék szó
▸ ha megkérdik tőle, mi a gond, minden esetben a válasza az, hogy semmi
▸  szigorúan szabálykövető (tényleg?), önmaga is betartja azokat és másoktól is azt várja el
▸ abszolút nem spontán, mindent előre el kell terveznie, ezért sosem készül fel a hirtelen változásokra, arra, ha hiba kerül a gépezetbe, olyankor mindig leblokkol és terveznie kell (mint amikor rebootol az op. rendszered)
▸ EQ-ja magas, de van az a pillanat, amikor kívülállóként figyel másokat és nem izgatják a problémák
▸ rettentően higiénia mániás, a tisztaság fontos neki - hányingerig fajulhat az nála, ha cigaretta szagot érez, ha alkoholtól bűzlő ember van a közelében, és rosszul van a vértől, a hányadéktól, az állati ürülékek látványától is (természetes alapanyagú tisztálkodószerek híve, hosszú perceket képes azzal eltölteni, hogy a bőre tükrözze azt, amiben hisz)
▸ mások örömének kifejezetten örül, támogató lélek és hűséges, hisz abban, akiben kell
▸ olykor nem érti a viccet (de dolgozik rajta, mostanában rákapott a Jóbarátokra, de mindig áttekeri Ross és Rachel pajzán perceit) - szeret nevetni
▸ hisz Istenben, az imádságokban, a jóságban, reményben, szeretetben, de nem akar mindenkit megfertőzni vele, elfogadó lélek
▸ Pajkos, az afrikai törpesün a szívébe lopta magát - már negyedik hónapja megy el rendszeresen az állatkereskedésbe, csak hogy lássa a szúrós pajtását, de nem lehet az övé az állat, négy hónapja nem meri megkérdezni a dolgozókat, hogy megsimogathatja-e a sünit - titok, de az eredeti már régóta kikerült az üzletből, most már Pajkos 8.0 él ott, csak nem mondják el neki
▸ nem viseli nonstop az apáca ruhát - néha ki is kell mosni, nem abban alszik amúgy, és fürdeni-tisztálkodni sem abban jár el, meg amúgy is - kényelmes, de nem feltétlenül praktikus, nem lehet mindenki Marilyn Monroe a szélcsatornában, nemde?
▸ képtelen a hangos beszédre (tényleg!), a torka azonnal kaparni kezd - kíváncsi lennék, egy ellene irányuló támadást hogy élne meg - suttogva, bociszemekkel kérlelve a rá támadót?
▸ képes mindent és mindenkit megkérdőjelezni - elég irritáló tulajdonság


- Be kell vallanom, bűnös vagyok, atyám, csak nem tudom, milyen mértékben. Kisegítene? - sandított oldalra, de csak lopva lesve Frank Higgins atyára, akit már bő tíz éve ismert, mert az atya az egyetemről kikerülve itt, ebben a templomban volt gyakornok pap tanoncként, aztán meg itt ragadt.
- Mi nyomja a lelked, lányom?
- Még sosem olvastam ki a Bibliát. Pedig kellett volna már, nem? Mármint meg tudja mondani, hogy hány oldal? Mert nagyjából három napja néztem meg érdeklődve és az elején, a tartalomjegyzéknél az volt írva, hogy az Újszövetség az 1298. oldalon kezdődik, de amikor fellapoztam, akkor nem úgy voltak az oldalak számozva. Szóval csak az érdekelne, hogy tudja-e az oldalak számát? - gesztikulálva érdeklődött, lábujjaival megpöckölgetve a padsor alján húzódó fát, amire a misék során rátérdelve imádkoztak a hívek. Mindig ugyanoda ült. A bal hajó, harmadik sorának középső padja, jobb oldalról elérve az ülőhelyet. A piros párnahuzat a sok hátsótól már kopottas és viseltes volt. Olyan, amire az egyháznak nem volt már igen pénze, de Amelia nem is foglalkozott a pénzügyi dolgokkal egészen addig, ameddig sokkot nem kapott a dizájner ruhákon megvillanó dollárjel mögötti nullák számától.
- Pont annyi, amennyinek kell lennie, lányom - vicces, nagyjából tíz-tizenöt évvel volt nála idősebb a férfi, de ahelyett, hogy fellázadt volna a rendszer ellen minden esetben, elfogadta ezeket a furcsa megszólításokat. Sokkal inkább azért is, mert felnőve ő nem rendelkezett sem apával, sem pedig anyával. Az életet adó szülők eldobták maguktól, így került az apácarend béklyóiba, és mivel december huszonötödik napján született, mint a Megváltó reinkarnációja. Inkább csak szerencsétlen egybeesés volt, a nővérek viszont isteni küldetésüknek gondolták felnevelni a hit világában őt. Nem érdekelte a nővéreket az, hogy a csecsemő, aztán pedig évekkel később a lány mit szeretett volna, hogy túl akart esni élete első csókján, vagy talán a gyermekáldást is kipróbálta volna. Agatha nővért tekintette az anyjának, olyan volt, mint a kiskacsák és a bevésődés. Egyszer, véletlenül anyámnak hívta a nőt, akinek a tenyere az arcán csattant nagy felindultságában, az akkor négy éves Amelia pedig ezen felbuzdulva életében először sírt keservesen és tudatlanul.
- Hmm! De akkor azt sem tudja, hogy hány zsoltár van pontosan és azokban hány vers is kapott helyet? - érdeklődött tovább, tenyereit húzva végig a combjain a térde felé, mert ha már ennyire őszinték voltak ők ketten egymással, az atya igazán elismerhette volna, hogy van, amit ő SEM tud. Mert lehet, hogy Isten mindenható volt és a világ minden egyes pillanatának ismeretében létezett, de Higgins atya csak az ő földi szónoka volt, nem több.
- Miért érdekelnek ilyen információk, Amelia nővér? Tán csak nem egy újabb filmet láttál abban a díszdobozban?
- Őőőő! Azt televíziónak hívják, és nem, egyáltalán nem. Abban ásatásokról szokott műsor menni, a keresztes háborúkról, Jézus és Mózes valódiságának bizonyítékaival, az ókori világ építményeivel, és szerintem meg kellene néznie David Attenborough legújabb dokumentumfilmjét, zseniális és egyben szomorú is. De nem spoilerezem el atyám, bocsásson meg.
- Spoiler?
- Hát, persze! - Uram, hogy magyarázzam el Higgins atyának? - Az irodalmi műveknél és a filmeknél olyan információ, amivel a végkifejletet idő előtt árulják el, oda lesz az izgalom, a várakozás, hogy mi magunk tudjuk meg azt. Igen idegesítő tud lenni, ha valaki nem figyel oda erre.
- Értelek, lányom. Visszakanyarodva a Bibliához, a zsoltárokhoz, oldalakhoz és versekhez, ebben az esetben TE is azt kéred tőlem, hogy ezzel a bizonyos spoilerrel éljek, ugyebár - hagyta nyitva a kérdését, Amelia viszont elhúzta a száját. Nem ezt akarta, hogy ide lyukadjanak ki, hátsó szándéka volt igazából, amit most akkor be kellene vallania?
- Nos, egy kicsit talán igen. De lecsaphatja a magas labdát, ha szeretné, nem fogom hibáztatni, tééééényleg! - tette fel védekezően a nővér a két kezét a levegőbe, hogy azzal is jelezze ártatlanságát. Nem működött, nem igazán.
- S ha én megteszem ezt, úgy te ugyancsak lerombolnád mások felismerését a zsoltárok olvasása közben? Tennél olyat, amit te magad sem kedvelsz? - Amelia kezdett bosszús lenni. Meg volt róla győződve, hogy a papok igazából csak és kizárólag Isten kémei lehetnek, olyan mellébeszéléssel élve meg a mindennapokat, hogy az megfért volna Houdini szemfényvesztős akciója között is. Mindig kitértek a tényszerű válaszadás elől és mindig csak útmutatással éltek. Ha mondjuk eldöntendő kérdéseket tenne fel Higgins atyának, ott is elbukna? Talán egy másik alkalommal kipróbálja.
- Nem - ismerte be már kevésbé lelkesen, de csak egyetlen pillantást vetett a szobrocskára, amin Szűz Mária mindig kedélyes arccal bámult le a hívekre a maga ötven centis magasságával. Csak annyi előnye volt, hogy egy egy méteres emelvényen állt. Amelia mindig egy kisebb győzelemnek élte meg, hogy tizennyolc centivel fölé magasodott egészen addig, ameddig le nem kellett térdelnie elé, össze nem kellett kulcsolnia az ujjait, hogy az Üdvözlégy Máriának nekiálljon. Sokszor kellett gyónnia, de még többször mehetett áldozni, és Isten ostyaízű teste igazán ízlett neki. - Csak amiatt kérdeztem, hogy ha ma nekiállnék és minden egyes nap egyetlen verset elolvasva elmélkednék, akkor földi életem során végeznék-e az olvasással - akadt el egy másodpercre, Higgins atya pedig tudta, hogy nem szólhat közbe, mert még nem végzett az ifjú hívő. - Nincs kedve privát gyűléseket tartani mondjuk Júdás evangéliumáról? Láttam róla egy filmet és igazán érde..
- Amelia! - csattant fel Higgins atya, arcáról leolvadt a derű egy pillanat erejéig, hogy aztán újra magára öltse a mindig megértő énjét. - Kevesebb időt kellene töltened a televízió nézésével és az internet böngészőit lapozgatva, nem gondolod? A Biblia minden, amire csak szükségünk van, amiben hinnünk kell.
- Sajnálom - ujjai a mellkasa előtt nyugvó kereszt szárára csúszva markolta meg annak anyagát. - De ha csak abban hinnék, amit mondott, akkor még a mai napig kivégeznék minden Galileit, minden boszorkányt máglyára vetnék és óvnám a gyermekeket a fekete macskák átkától - emelkedett fel, a pad alatta pedig megkönnyebbülten nyikordult meg. Lehajtotta a megadás jeleként a fejét a pap felé, aztán elhátrált egy lépést tőle, hogy a bűnbánat ne látszódjon az arcvonásain és mielőtt az atya válaszolhatott volna bármilyen kémes butaságot, megfordult a padok közt, hogy sietős léptekkel a hatalmas faajtó felé vegye az irányt, amin kilépve magába szívhatta a rothadó és mégis gyönyörűen burjánzó város minden bűzét és boldogságát. A Bibliában ez sem szerepelt! Hah!