Audrey sosem ismerte az igazi szüleit, így alig pár hónaposan került olyan nevelőszülőkhöz, akiknek sosem lehetett gyerekük, de mindig is családra vágytak. Ekkor már egy másik örökbefogadott, - de Audreytól 5 évvel idősebb - fiútestvér várt rá. Margaret és George Rogers átlag, ámbár a maguk nemében különleges emberek voltak. Ez többnyire a nevelésben és a személyiségükben mutatkozott meg leginkább. Margaret egy virágbolt tulaja volt, míg George gazdag családoknál kertészkedett a jó idő beálltával, télen pedig a helyi kultúrház belső munkálataiban segített, amely a későbbiekben majd a zenélni vágyó fiataloknak nyújtott gyakorlási lehetőségre helyet. Kedves, segítőkész emberek voltak, habár anyagilag szűkösen éltek csak meg, ennek ellenére igyekeztek mindent megadni két gyermeküknek.
Margaretnek egy baleset miatt sosem adatott meg a lehetősége, hogy saját gyermeket szüljön, de sajátjaiként szerette Audreyt és Samuelt. Egyke gyerekként nevelkedett, ezzel szemben a férje George népes családból érkezett, melyet az összetartás jellemzett, így családfőként ő sem próbált meg másképp cselekedni.
Audrey mindkét szülővel jó kapcsolatot ápolt, habár Margaret mindig is közelebb állt a szívéhez. Sokszor besegített iskola után a virágboltban és az otthoni teendőkben is kivette a részét, amikor csak lehetősége nyílt rá, ellenben a bátyjával mindig is jól érzékelhető távolság húzódott meg közöttük. Samuel makacs, büszke srác volt már egészen gyerekkora óta, és a későbbiekben a kapcsolatuk csak még inkább elmérgesedett. A fiú még a mai napig is Audreyt hibáztatja, amiért a lány sosem szerette volna megtalálni az igazi családját, holott Samuel szüleivel ellentétben ők életben voltak. Sam úgy vélte önzőség ez a lánytól, és sosem bírta elviselni, hogy akkoriban belerondított hármójuk családi harmóniájába.
Audrey Brooklynba költözése után is tartja a kapcsolatot szüleivel, Samuellel kevésbé, jóllehet egy városban élnek. A férfi egy gazdagabb rétegből származó nőt vett feleségül, aki nagy mértékben szerepet játszott Samuel ügyvédi karrierjének elindításában, míg Audrey az egyik helyi napilap városi hírek rovatát szerkeszti.
Személyiségét figyelembe véve Audrey-t a környezete többnyire távolságtartó, néha érzéketlen nőnek festené le. Csak csúnyább szavakkal. Ritkán igényli a társaságot, de kollégáival könnyen sikerült megtalálnia a hangot már az első hét alkalmával. Szerinte a békesség jobb a munkakörnyezetben, mint a folytonos versengés, jóllehet ettől ő még nem mindenkit kedvel, ezt viszont kitűnően tudja leplezni. Nevelőszüleitől ugyan mindent megkapott, amire csak vágyhatott, benne mégis egyfajta hiányérzet és kényszer lakozott, amely minden alkalommal elégedetlenségben végződött. Nem érte be kevesebbel, de az elegendő fogalmát nem ismerte. Ha valamiért a végsőkig küzdött, akkor is többnyire úgy érezte, valami mégis hibás, hiányzik, ezért nem éppen mondható el róla, hogy könnyed felfogású vagy kibírható csapatjátékos lenne. Nem hisz a sírig tartó szerelemben és sokakkal ellentétben gyerekekre sem vágyik. Úgy véli a karrierje fontosabb, mintsem megfeleljen az előírt normáknak és azt sem érzi, hogy bármikor is kész lenne egy ilyen nagy felelősséget magával hordozó feladatra, mint a gyereknevelés. Azért pedig nem akarja senki életét tönkretenni, csakhogy ne tűnjön ki a tömegből. Nincsenek illúziói a boldog párkapcsolatokról. Elmondása szerint sosem tudna annyira bízni egy másik emberben, hogy kiadja magát neki teljesen. Legutóbb azt vallotta a kötelező pszichológia kiértékelésén, miszerint nem éri meg neki, hogy folyamatosan attól kelljen rettegnie mikor hagyják el őt. Ellenben nem ítéli el az egy éjszakás kalandokat abban az esetben, ha utána végleg elfelejtik egymást az illetővel. Az irányába történő bókokat/dicséreteket feszélyezetten éli meg, képtelen kezelni őket vagy úgy összességében egy elegáns mosolyon kívül másképpen lereagálni. Ha nem érdekli egy adott téma, képes otthagyni a másikat a beszélgetés közepén mindenféle hozzáfűznivaló nélkül vagy szokása szerint vált a saját érdeklődési körére, amit a másiktól elvár, hogy végighallgasson.

Biztosan állíthatom, hogy a többség számára nem idegen a skorpióról és a teknősbékáról szóló tanmese, amelyben a skorpió a teknősbéka segítségét kéri a folyón átkelésre, a teknősbéka viszont visszautasítja ajánlatát attól tartván, hogy a skorpió a folyó közepén megszúrja őt és meghal. Noha a skorpió ígéretet tesz ennek ellenkezőjére, mondván abba ő is belehalna, a folyó közepén mégis megszúrja a teknősbékát, egyszerű indokkal élve: ilyen a természete. Összességében így tudnám jellemezni Samuellel való kapcsolatomat, közel sem ismerve a bátyámat és naivan elhitetve magammal ellenkezőjét.

2019, november - Autóbaleset történik a városon kívül, a nagy kérdés viszont: Hova lett a sofőr?
- Szombatra virradóan Joseph Henstridge balesetet szenvedett autójával. A helyszínelők állítása szerint az autó megcsúszott a jeges úton és a szembe lévő sávba sodródva ütközött neki egy fának. A nyomozás során kiderült, hogy Henstridge egyedül utazott, szemtanúk azonban nincsenek, ahogyan senki más sem sérült meg. A férfinek szombat óta nyoma sincs, a rendőrség pedig nagy erőfeszítésekkel keresi az eltűnt személyt. A Henstridge-család és Joseph menyasszonya, Leonora Hart aggódva várja őt haza. -

****
Gregory Stevens újabb jelentőségteljes pillantást vet felém, mielőtt ujjait a homlokán elmélyedett ráncokra simítaná. Az elmúlt negyed órában ez a harmadik alkalom, hogy a férfi ezeket a mozdulatsorokat alkalmazza, azonban az első kettő társával ellentétben most gondterhelt sóhajtás is követi mindezt.
- Mennyi ideje is ismerjük egymást Audrey? - tekintete könyörgő, hangja kimért. Gondolkozást követel a kérdése, melyet türelmetlenséggel megfűszerezett válaszadásom követ.
- Négy éve. - vágom rá megcáfolhatatlanul, mire az arckifejezése elkomorodik. - Talán öt..vagy hat. Miért fontos ez?
Dühöngeni vágyom, toporzékolni ami sosem volt jellemző rám, akár egy kislány amikor nem kaparinthatja meg azt, amire a legjobban vágyik, mégsem tehetem, hiszen a főnökömmel állok szemben. Helyette magassarkúba bújtatott lábaimmal dobolgatok a padlószőnyegén, karjaim pedig összefűzött védőpozitúrát vesznek fel melleim előtt, miközben türelmetlenül a válaszára várok.
- Ez alatt a cirka öt-hat év alatt mit tudtál meg rólam?
Újabb értelmetlen kérdés, én pedig értetlenül fakadok ki a nevét említve. - Mr. Stevens, ne csinálja ezt..
- Válaszoljon a kérdésre, Rogers!
Fújtatok egyet és teszek egy lépést az asztala másik felén elhelyezkedő szék felé, karjaimat pedig annak támlájára fektetem. - Nem sokat. Valójában maga eléggé zárkózott, Mr. Stevens. - vallom be végül a fejemet enyhén jobbra, majd balra biccentve nyomatékosítva mondandómat, de elnézve az idősödő férfi vonásai formázta mimikáit, úgy vélem nem ez az a válasz, amire számított.
- Észrevette Ms. Rogers, hogy családtagok kezébe nyomom a személyesen őket érintő ügyeket? - teszi fel ő a kérdést rásegítve ezzel beszélgetésünk menetére, én pedig már tudom hova is tartunk pontosan.
- Mr. Stevens.. - hangom könyörgő, megeshet enyhén akaratos is.
- Igen vagy nem? - követeli a választ, melyre megadóan nemlegesen felelek. - Akkor fogadja el Audrey, hogy maga sem képez ez alól kivételt. Nem írhat a Henstridge-ügyről vagy kérdezősködhet utána. Tartsa távol magát ettől. Világos voltam?
Legszívesebben a fejemet ráznám tiltakozásom zálogaként mégis egy bólintással veszem tudásomul az elhangzottakat.
- Most pedig kifelé az irodámból, mielőtt meggondolnám a kirúgását. - egyenesen az ajtó irányába szegezi mutatóujját, és bár még egy pillantást vetek felé, hátha hatni tudok rá, Gregory megacélozza vonásait és újra rám rivall, így nincs más lehetőségem, mint magánakciókba lendülni. Mentségemre szóljon, én megpróbáltam a helyes úton járni, de abban a percben, hogy Samuel Rogers neve is felmerült az ügy kapcsán, egyszerűen már nem ment tovább.

****
2020, január - Baleset avagy sem?
- A legújabb nyomozás során kiderült, hogy Joseph Henstridge autójában idegenkezűség nyomaira bukkantak, így kizárták a baleset lehetőségét. Az első számú gyanúsított Leonora Hart jó barátja és egyben ügyvédje Samuel Rogers szűkszavúan nyilatkozott csak ügyfeléről, akinek biztosra állítja ártatlanságát.

****
Evelyn, Samuel felesége lép ki férje irodájából és egyenesen rám pillant, mielőtt elbúcsúzhatna férjétől, és egy biccentéssel üdvözölhetne engem is. Válaszreakció nem érkezik a részemről, helyette tekintetemet bátyámra futtatom.
- Mit akarsz megint Kensi? - meg sem vár, hogy csatlakozzak hozzá, egyenesen az irodájába fordul kérdése után, én pedig sietős léptekkel követem őt árnyék módjára. Beszédbe viszont már csak akkor kezdek, amikor becsukom magam mögött az ajtót.
- Mi ez az egész, Samuel? Azt mondják húzod csak az időt. - térek egyből a lényegre, Sam pedig leül a helyére és kék tekintetét egy pillanatra az enyémbe fúrja, mielőtt túlságosan is lekötnék őt az asztalon heverő iratai.
- Az legyen az én dolgom. De te mit keresel itt? - ismétli meg újra a korábban más szavakkal ugyan, de feltett kérdését, a szavai mögött meghúzódó türelmetlenséggel a hangjában.
- Senki sem tűnik el nyomtalanul, Samuel, ezt jól tudod, te meg csak ülsz Joseph ügyén. - vallom be végül ittlétem okát, a válasza viszont késleltetve érkezik.
- Ebben igazad van, de nekem jelen helyzetben csak arra kell ügyelnem, hogy bebizonyítsam Leonora ártatlanságát. A többi legyen a nyomozók dolga. - megjátszott félmosolyt ejt mielőtt azonban szólásra nyithatnám a számat, feltartja a mutatóujját, ezzel belém fojtva a kikívánkozó szavakat. - Az ügyfelem ártatlan, szóval ne tőle várd a megoldást.
- Nem hiszek neked, Samuel! Ő volt az egyetlen, akinek köze volt az egészhez, senki más. Az egyetlen nyom, ahova összefutnak a szálak. - magyarázok magamból kikelve.
- Hurrá! És ezt mind azalatt az idő alatt tudtad meg, míg eltiltottak az ügytől? - tér el a témától, de figyelmen kívül hagyom.
- Ő látta utoljára Josephet és használta az autóját..hiszen te mondtad. Hacsak nem.... - ekkor megakadok mondandómban, és Samuelre nézek.
- Kezdesz begolyózni, húgi. - gúnyosan ejti ki a szavakat, én pedig összefűzöm a magam előtt a kezeimet.
- Hacsak nem te szervezted meg az egészet. Az egyetlen, amiért nem akarod, hogy sor kerüljön az egészre, mert te állsz ez az egész mögött, és csak bűnbakot kerestél.. - olyan hirtelen áll össze a kép, Samuel elejtett mondatairól, az ügy homályos részleteiről, mindenről.
- Megszállott vagy, Audrey. Segítségre van szükséged. - kevésbé magabiztos, sokkal inkább támadó hangnemben szól hozzám legközelebb, és fel is áll a helyéről, hogy kitessékeljen az ajtaján. - Szerinted vesződnék bárkinek az eltüntetésévél? Úgy gondolod megéri nekem, hogy folyamatosan a nyakamba lihegj? Pontosabban miért is..mert egyszer-kétszer jobban összemelegedtetek Henstridge-el?
Nyelek egy nagyot, tekintetemet az övének fogságába kényszerítem, vonásaimat pedig megacélozom. - Befogom bizonyítani, Samuel..
- Ki hinne neked, hm? Érzelmileg instabil és érintett vagy Joseph miatt, egyszerűen kiszámíthatatlan. Csak egy újságíró, aki magának kreálja a sztorikat, és ez sem fog másnak tűnni, mint kétségbeesett próbálkozásnak a részedről. Mindenesetre sok szerencsét kívánok, húgi! Alig várom már, hogy őrültnek ítéljenek. Talán miután véged, Joseph is előkerül majd. - tárja szélesre az ajtót, mielőtt azonban véleményezhetném már egy ügyfél várja, így vissza kell fognom magamat. Samuel közelebb hajol és egy puszit ad az arcomra a látszat kedvéért, de közben felém intézett szavait a fülembe suttogja. - Jól gondold meg mit csinálsz, Audrey, mert más életével nem szép dolog játszadozni. - hajol el és egy mosollyal is megajándékoz. - Később látjuk egymást. Egy vacsora, hétkor? - beszél most már jól hallhatóan, és mielőtt felfoghatnám az előbb történteket, az ajtó becsukódik előttem elrejtve ezzel az ügy fő gyanúsítottját, a bátyámat.