Miért kezdtem el ingatlan eladással és kiadással foglalkozni?
Erre a válaszom az, hogy mindig érdekelt az ilyesmi. Valahogy az üzleti rész mellett sokkal többet tud meg az ember, mind önmagáról, mind a vevőkről és bérlőkről. Ugyan még csak három éve foglalkozom ingatlanokkal, előtte hosszú éveken át egy multicégnél dolgoztam, először menedzserként, aztán részlegvezető-helyettesként. Nagyot léptem, de sok év telt el közöttük.
Miért hagytam ott ezt a kiváló helyet, pozíciót? 
Nem elhagytam. Kirúgtak. Rossz döntést hoztam. Igazából magamat sodortam a meredek szikla szélére. Nem voltam jó lelki állapotban, megtört engem az édesapám halála, valamint a szakításom az akkori barátommal. Lehettem volna erősebb is. Nem voltam. Hibáztam azzal, hogy lerészegedtem párszor. Ezt nem tűrhették el. Jogosan tették. Én is tudom. El lehet ítélni a gyengeségemért.
Milyen vagyok valójában?
Határozott, céltudatos, makacs, jólelkű, megértő. Nagyjából ezek lennének a főbb tulajdonságaim. Vagy ragaszkodjunk ahhoz, hogy ezek gyermekkorom óta szorosan végigkövetnek. Botlásaim mindig voltak, a döntéseim valóban nem mindig voltak átgondolva, megtervezve. Nem vagyok az, aki ne ismerné be, ha valami nem sikerül. Bizalmasommá válni nem egyszerű, de nem lehetetlen. Munkámból adódóan természetesen szeretném, ha bíznának bennem az emberek, hiszen a legjobbat szeretném nekik. Van romantikus, szenvedélyekkel teli oldalam, azt azonban nem sokan látták még eddig. Nem is nagyon vagyok oda érte, mert könnyedén túlsúlyba lendülnek a nyálasabb, 'romcsikomcsi', azaz romantikus-komédia filmekből előszedett jelenetek. Persze, néha jó hinni a csodákban, a kellemes és üdítő dolgokban.
Mit teszek azért, hogy mindenki elégedett legyen azzal az ingatlannal, amit találok neki?
Mindennek utánanézek. Mindent megszerzek hozzá. Lecsekkolom jogilag. Van ingatlanjogban jártas ügyvéd ismerősöm. Én sem szeretnék illegális dolgokba belekerülni. Teljes bizalmat szeretnék, valamint úgy hátradőlni minden este, hogy ez a nap is egy nagyon jó volt.
Milyen előnyét, hátrányát élvezhetem én ennek?
Előnyei: sok embert megismerhetek, akik különféle szakmák és hivatások 'gazdái', amelyek kedvezőek lehetnek számomra a továbbiakban is. Plusz: megismerhettem valakit, akivel randizni kezdtem, közös ismerős által.
Hátrányai: a munkaidővel nincs probléma, néha ugyan nagyon korán vagy épp későn ér rá a vevő/bérlő, de ez mit sem számít, ha sikerül az üzlet. Plusz: ha van riválisod, akkor keményebbnek kell lenni.


A mai napon több ingatlant is bemutattam, most itt a délután öt óra és az utolsóra készülök. Kissé el vagyok fáradva, talán frusztrált is amiatt, mert a bejövő hívásaimat, amik nem munkaügyesek voltak, azokat ki kellett nyomnom, mert koncentrálnom kellett. Greenwich Village-be kocsikáztam, ahol az az eladó tetőtéri lakás található, amit el szeretnék adni végre. A volt lakástulaj egy nagyon kedves idős hölgy volt, rám bízta, hogy adjam el, de sajnos nemrég elhunyt. Ez is egy oka annak, ha valaki nem akar beköltözni, pedig szép, felújított lakás, de nagyon úgy néz ki, ha haláleset történik egy ingatlanban, - de most nem erről van szó, hiszen egy kórházban halt meg a hölgy -, az hátrányként szolgál. Viszont hallottam olyanról is, hogy pont az vonz valakit, ha valami csúnya, brutális esemény történt egy ingatlanban.
Nemrég történt, hogy valakit megismertem egy ilyen alkalomadtán, akivel azóta randiztunk is már. Draden Aisling. Igazából érdekes mód, nem is ő volt az én ügyfelem, hanem egy kollégája, akit elkísért. A legijesztőbb, legfurcsább az egészben az volt, hogy tudtam, miféle hivatást űznek ők ketten... lélekbúvár, agyturkász. El sem tudom képzelni, hogy mennyire próbálhattak kielemezni engem. Rá sem merek kérdezni.  
Nem tudom, hogy én vagyok az a fajta, aki mindenhová szeret előbb, jóval előbb odaérni? Annyira süt a nap, hogy nem látom a telefon kijelzőjén a pontos időt, de azt hiszem, nemsokára ideér a remélhetőleg végleges vevő. Kicsit hunyorítok, amikor leveszem a napszemüvegem. Egy alak bukkan fel a távolban, szerintem ő lesz az. Gyors léptekkel teszi meg a köztünk lévő távolságot, aztán alighogy odaér, nyújtja a kezét.
- Jó napot! Eric Wheeler vagyok. Ön bizonyára Ms. Pearce... remélem nem késtem! - kicsit furcsa ez a fickó, állapítottam meg magamban.
- Jó napot, Mr. Wheeler. Igen, én vagyok, és időben ért ide. Úgy hiszem, menjünk is fel - nyitottam ki a bejárati ajtót, aztán a lépcsők felé indultunk el. - Az épület még az '50-es évek közepén épült, nincs lift, két emelet van meg a tetőtér lett kialakítva a '80-as évek végén - lépdeltem felfelé, ő követett. Csendben maradtam, amíg fel nem értünk, mert igazából nem volt miről beszélnem jelenleg, s nem volt kedvem kérdezősködni. Szerintem már tudta, milyen környék ez, mi van a közelben, mert manapság ezeket könnyen és gyorsan megtudhatjuk a netet böngészve. - Ez pedig itt a lakás - kulcsot a zárban elfordítottam, aztán be is jutottunk a tágas előtérbe, ami egybefügg a nappalival és konyhával. - Itt van egy beépített szekrény, gardrób. Mellette közvetlen a fürdőszoba - hagytam, hogy benyisson ő, aztán ha benézett, továbbindultam vele együtt. - Tavaly lett felújítva - intéztem hozzá eme kijelentést, ami fontos értékű lehet számára.
- Még nem is láttam az egészet, de ez a hatalmas tér nagyon tetszik. A konyha nem az én szekcióm egy lakásban, de hátha felfogadok egy bejárónőt, aki főzőcskézik majd - nevetett fel, aztán én sem fogtam vissza. - Mehetek? Körbenézni? - jeleztem, hogy persze, azután én is ballagtam mögötte, láttam hogyan leskelődött mindenfelé, mintha már berendezte volna bútorokkal, növényekkel, elektronikai cuccokkal az egészet.
- A terasz elérhető innen a nappaliból, valamint az egyik hálószobából. A másik hálószoba remek irodahelyiségnek - lelkesen mondtam neki mindezt, mert hátha ezzel is segítem a választását. Nagyon hasonlít apukámra, lehet ezért is szimpatizálok vele azóta, hogy legutóbb az irodába találkoztam vele. - Hogy tetszik, Mr. Wheeler? - kérdeztem meg szerényen, de mosolyogva.
- Tudja, Ms. Pearce, először azt hittem, nem nekem való ez a városnegyed, de most megváltoztatta a véleményem erről. Ön is, a lakás is - ilyet se mindig hall az ember, de tudom, hogy folytatni kívánja a mondandóját, ezért csak ott állok és várok. - Megveszem! Nem viccelek. Megveszem! - először meg akart ölelni, de aztán csak kezet ráz velem, nagyon boldog lett az arca.
- Nagyszerű! Nagyon jó, örülök! - örömömre szolgál, ha valaki ennyire boldog.
- Ne haragudjon, de most el kell mennem, vár a munka még, viszont szeretnék minél hamarabb beköltözni. Holnap elérhető lesz az irodájában? Bemennék, ha nem probléma! - sietősre vette a dolgot, de megértem.
- Abszolúte, megfelel. Jöjjön bármikor, aztán minden papírmunkát elintézünk. Viszlát holnapig, Mr. Wheeler! - köszöntöttem el, ő már viszont lehet azt nem hallotta meg.
Én még ott maradtam a lakásban, nem sokáig, mert nincs keresnivalóm itt már, de nagyon jó véget ért ez a nap. A telefonomra tekintek, ahol visszanéztem, hogy vagy négy embert is fel kell hívnom valamikor. Majd egyszer. Egyikük sem élvez prioritást. Csinálok pár ilyen beszív-kifúj mini-légzési technikát, eléggé kivagyok ettől a naptól, most már lazítani kell.